. A semmiből jött ember Kicsit bolond Szeme sarka mohón lobog Lyukas szemében lidérc Sárgaláza forr -
Bolydult baljós értelemmel Ajakain elpazarolt szó virágzik
És a szópatakok nyomában a hasadt sziklák alatt
Mérgezett lábvizek fakadnak
És sziksó marja már az árulás napjait - Keserű vendégszeretet Vérfoltos névsora világít Névtelenek gyülekeznek a Holt tenger partjain - Ketyeg a kormos világvégi éjszaka Erőszak rombol a vetésben Elkészítve fűszeresen Roncsolt tagok, velő, vér vegyesen -
Izzó vért hány a nap - Csikorognak a csillagok a betlehemi olajfák alatt - Pusztít a Fegyver - És a meztelen ember szemében Az őrület lángja lobog fényesen Minden hamis a négyszelű világban Nehezedjék szavam a múló éjszakára Nyíljon mosolyok ajtaja Szólok a mindennapok küszöbén
Múljon el rólunk a rontás Szava –
Töröld el a Sötétség fiait: Hulljon le a lepel! Nem sokáig hazudnak már a látszatok Édes jövő vár reátok Roncsolt idegek, tört tagok - A semmiből jöttnek bűnhődnie kell! Átkot szültek a gyermek könnyek. Lehullt a lepel - Látjuk mily hamis, hazug, és Embertelen A messziről jött ember -
hogy mit tesznek majd veled, - Nézz reám, és láss... lelkembe, keress engem, /lehet, megtalálsz /
*
.
NEM? NEM! Nem a szajhás vágyakon élünk Amire feltekeredik úniós reményünk
Tüze-, elnyel, vagy nyelve Hegyével a pletyka-csúcsára emel –
Erre tanít a video-dzsungel: A modern madárlét média sövénye – A láthatatlan háló Űz, kerget perverz kétségbeesésbe –
.
Feszült minden, s izgatott Mint régen, az a másik dzsungel - Az elhagyott – Ahol rebbenés volt az önvédelem: U-hu kuvik biztatott: Gyilkolj, vedd el! Ölj, vagy fuss el! Rikoltott a félelem A véres madár létben - A vörös kakukk is eleget tudott Ha költeni akart Tarka tojást más fészkekbe lopott - És csak zsörtölődött a tudós bagoly: Rágjon meg benneteket a moly – Szüleidtől örökölted Bűneidet halhatatlan, okos majom – Mint mondjátok: jó az isten Mégsem kéritek, hogy szeressen? Hiszen a tiltott jóért A nemzetért sajogtok most is szüntelen – Mennyi hatalom, vér, és pénz kell
A Kárpátok tövében…Budapesten?
Az éber magvetésben...
.
Ében-, Ezer éves orgiákon – A pelaszg nimfák szigetén Éber Túszok, -
Fél-állat, koldus barbár kentaurok voltatok
Az egynapos non-stop mámorok éjjelén –
.
De a göcsörtös terebintusok tövén Nem parazita szibarita vágy Hergelte a parázna bérenc kentaurok rohamát - Nem is vajákos szűzek tüzelték A sámán papok falloszát –
Szent bódulattal – lángra gyúltan
Fejük felett a sóvárgó, táncoló vöröslő teli holddal – A sziget mámoros Szerelmes Szüzeivel játszottak
Óh a természet gyermekei – ártatlan boldogan . Ötezer éve még A szentély ligetében Így ölelkeztek a nimfák szigetén - Éjt nappallá téve Ezüstös holdfényben
A szajhák erdejében a vöröslő bakok: A szerelmes Tavasz ünnepén… Száz és száz tigrisszemű szűzet szerettek Tobzódva - És szégyent egy sem vallhatott –
.
Amíg kacagott a hold és a csillagok - A holdfényben fogak, szemek villantak Lobogó delejes sörények pattogtak S vetettek szikrát – És hajnalra, mire elhamvadt a tűz,
Mire a fűszer illatú éj is kihűlt - A nimfák ünnepén Az új holdév reggelén - Felajzva
Cserepes ajakkal –
Lihegve -
A szélbe kiáltva ősi vad sikollyal –
ÁLLOÉ!
És mindenkit meglovagoltak – lankadatlan
.
NEM? NEM! Már nem a szajhákért élünk –
Perverz másság rabosít jövőtlen
Bubis Erőtlen rőten –
Köpni lenne kedvem
A demagóg egyenlőség jegyében - Mégis köré tekeredik bűnünk és erényünk –
.
Nem, nem A hosszú úton semmit nem tanultatok Lehúz a bűn és szörnyű a múltatok -
ERŐSZAK? Igen: vér, guillotin és bűnbak... Valamit mégis megérlelt a reciprog elnagyolt rongy idő – De nem jött el keresztjével a Bárány Nem fújt harsonája riadót – Most is így vagyunk mi itt Együtt: A rosszak és a jók – Varázslat nélküli színjózanon
Armageddonra várva Hívő Költők és a kentauri pénz olvasók… .
hogy mit tesznek veled, - Nézz reám, és láss... / lelkembe, keress engem, lehet, megtalálsz /
*
NEM? NEM! Nem a szajhás vágyakon élünk Amire feltekeredik úniós reményünk
Tüze-, elnyel, vagy nyelve Hegyével a pletyka-csúcsára emel –
Erre tanít a video-dzsungel: A modern madárlét média sövénye – A láthatatlan háló Űz, kerget perverz kétségbeesésbe –
.
Feszült minden, s izgatott Mint régen, az a másik dzsungel - Az elhagyott – Ahol rebbenés volt az önvédelem: U-hu kuvik biztatott: Gyilkolj, vedd el! Ölj, vagy fuss el! Rikoltott a félelem A véres madár létben - A vörös kakukk is eleget tudott Ha költeni akart Tarka tojást más fészkekbe lopott - És csak zsörtölődött a tudós bagoly: Rágjon meg benneteket a moly – Szüleidtől örökölted Bűneidet halhatatlan, okos majom – Mint mondjátok: jó az isten Mégsem kéritek, hogy szeressen? Hiszen a tiltott jóért A nemzetért sajogtok most is szüntelen – Mennyi hatalom, vér, és pénz kell
A Kárpátok tövében…Budapesten?
Az éber magvetésben...
.
Ében-, Ezer éves orgiákon – A pelaszg nimfák szigetén Éber Túszok, -
Fél-állat, koldus barbár kentaurok voltatok
Az egynapos non-stop mámorok éjjelén –
.
De a göcsörtös terebintusok tövén Nem parazita szibarita vágy Hergelte a parázna bérenc kentaurok rohamát - Nem is vajákos szűzek tüzelték A sámán papok falloszát –
Szent bódulattal – lángra gyúltan
Fejük felett a sóvárgó, táncoló vöröslő teli holddal – A sziget mámoros Szerelmes Szüzeivel játszottak
Óh a természet gyermekei – ártatlan boldogan . Ötezer éve még A szentély ligetében Így ölelkeztek a nimfák szigetén - Éjt nappallá téve Ezüstös holdfényben
A szajhák erdejében a vöröslő bakok: A szerelmes Tavasz ünnepén… Száz és száz tigrisszemű szűzet szerettek Tobzódva - És szégyent egy sem vallhatott –
.
Amíg kacagott a hold és a csillagok - A holdfényben fogak, szemek villantak Lobogó delejes sörények pattogtak S vetettek szikrát – És hajnalra, mire elhamvadt a tűz,
Mire a fűszer illatú éj is kihűlt - A nimfák ünnepén Az új holdév reggelén - Felajzva
Cserepes ajakkal –
Lihegve -
A szélbe kiáltva ősi vad sikollyal –
ÁLLOÉ!
És mindenkit meglovagoltak – lankadatlan
.
NEM? NEM! Már nem a szajhákért élünk –
Perverz másság rabosít jövőtlen
Bubis Erőtlen rőten –
Köpni lenne kedvem
A demagóg egyenlőség jegyében - Mégis köré tekeredik bűnünk és erényünk –
.
Nem, nem A hosszú úton semmit nem tanultatok Lehúz a bűn és szörnyű a múltatok -
ERŐSZAK? Igen: vér, guillotin és bűnbak... Valamit mégis megérlelt a reciprog elnagyolt rongy idő – De nem jött el keresztjével a Bárány Nem fújt harsonája riadót – Most is így vagyunk mi itt Együtt: A rosszak és a jók – Varázslat nélküli színjózanon
Armageddonra várva Hívő Költők és a kentauri pénz olvasók… .
Kedves Könyvműves! Gondolatgazdag verseket hoztál, köszönöm. Nekem csak egy ködösre futotta. Elnézést a szentimentális hangért, de ez a sok téli eső ezt hozta ki belőlem:
Könnyes alkony
Csupán a köd, csupán a pára, csak könnyes alkony hull a fákra. Csupán a lélek árnya lebben ebben a szürke méla csendben.
Hol van a tél, a hó, a dér, a zúzmara, a szép kacér rebbenő csipke az ágakon? Zokog a kongó fájdalom, felhők gyöngye a vállamon.
E hazának nincsen maga-magánál veszélyesebb ellensége, de megmenti az igaz magyarok Öreg Istene és a Boldogasszony Babba-Máriától kapott ezer éves Szentkorona halhatatlan géniusza- a nagyság Pálos ereje.
Nyomorból szívja meg magát, nyomorból épül a vagyon . Az ősi hierarchián már
nem csodálkozom. Akart volna valami mást az ÚR ember-fia, azért kellett a kereszten kínhalált halnia. Nincs rendszerváltás csak rendszer, ahol a pénz ugat.
Ha láncra fűzöd Téged szolgál, és megharap másokat.
Világom sikolt, rág, üt rajtam Jéggel, hóval tele az ajkam Amikor mondanám: nem ezt akartam…
Szemembe a sós könny belefagy De jó, Te jó! Te kedves csőlakó - Tán veled jönőnk is bűn marad Nincs már szó, nincs rá szó: Ha Áldozat vagy, védd magad!
A tettek a sárba lehullván Dideregve őrlik a verset Új kínok szövik a Legendát A köddé vált jövendő mellett…
Világom rikolt, vág, üt rajtam Vigyorogva öli a verset Mikor mondanám: nem ezt akartam Mit a vemhes Hálózat ellett…
LIU TEH ZSEN (790-820) Hárfáslánnyal a fogadóban .
Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány szeme lecsukódik.Fáradt vagyok -suttogja- drágám Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy! Dunyhánk alatt szelíden pengetem a hárfácskát.
Évre jön év Szakadatlan életváltozásban Újjászületik a Teremtés
Fény Fény Hold- és Napfény Szempár életünk egén
A teljes ÉN Amíg fent és szívünkben is egy A mi utunk örök fény és reménység lesz Valljuk, fény fiai mindannyian Vállaljuk az Igazak sorsát Álmodunk ébren, mert álomtalan ez az ország Jövünk éjt nappallá téve, örök ébredésben Szívünk lángol a reménység tüzében
Legyen a világosság - Az egy és oszthatatlan igazság.
Legyen az újjászületett: Isten fia, Aki elnyeri a tökéletesség jutalmát, De nem kell megalkudnia…
A lélekben és a világban is eljő A fény megváltó gyermeke És a Föld A Bölcsek ajándékaival lesz tele
Legyen hát világosság! Nem elég fegyver a kézben Világosság kell Minden emberi létben
Fény fény fény Minden emberi lény Hadd élje meg sorsát
Minden új kívánság Keresse a tiszta élet jussát Minden szívben jóság legyen Legyen legyen legyen Örök világosság Szerelem Fény Kegyelem
és Béke Értelem és a szeretet szelíd fénye Az Ige teljessége a szemekben
Szerelem volt?
Talán, talán....
Álltam az érzés szirtfokán kitárt karokkal
szemben a fénnyel, s homlokomra
mint hópelyhek , hullottak a csillagok.
Tudtam, hogy egymagam vagyok,
mégis éreztem létezésed, kitártam
szívem a meséknek, melyekben
Te voltál az ének, s te voltál a messzi fény.
Daloltak fölöttem a felhők, lábam alatt
ringott a tenger, s lehunyt szemem
mögött egy álom keringett furcsa szerelemmel
akár egy rianó sirály: Közelgett ,s már is messze járt.
Elképzelt érkezéseidben ott suhogott a búcsúzás...
megsem jöttél, el sem mentél, csak egy kilobbanó
világ szivárványa játszott velem arany lázakkal
vert csodát.
A lejtön lefelé haladtam, mikor szembe jöttél
velem. Nem szóltam hozzád, -te sem szóltál-
elfordítottam a fejem.
A NAGY "OM" . meztelen remete ül a Himalája haván tér-időn kívül jelre vár... . pillája se rezdül bár tudja az igazat om maya ma szkita raku ana peya nomu - . kérlek Uram - hallgass rám és ne feledd balsorsomat mérleg házában száll a lélek-gondolat: Te jó vagy Uram, hát most lássad megcsalt magyarságodat... . Óh magyar Hargita - Székely vára csupa rom meztelen remete ül ordas hazugságokon
pillája se rezdül bár tudja az igazat tudja - ami elveszett vissza sírni nem lehet - a hősök ősi jussát őrzi a szív, a vér, a képzelet...
tér-időn kivül meztelen remete ül panasz szava messze száll bár tudja az igét nem hívja Istent oh magyar hargita jelre vár -a tél haván _________________ NTK HS
Most találtam egy szép karácsonyi témájú verset, ezzel próbálom viszonozni figyelmességedet.
Reményik Sándor: Karácsonykor
A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide.
Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet...
