Ezek szerint a 'lány' észtül tütarlaps, tüdruk, neiu, karjalaiul neiyt, vepszéül neic^ukaine, neiz^ne. Mivel a finnen kívül a nei- (vö. magyar nő ~ nej-) tő képzései jelentik a 'lány'-t, ezért a fi. tyttö nem tűnik eredetinek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a finn tytar ill. észt tütar 'vkinek a lányát' jelenti, szinte bizonyos, hogy ez utóbbiak a svéd dotter, német Tochter átvételei, és a finn tyttö (ill észt tütarlaps, tüdruk) ebből a fi. tytar (é. tütar)-ból való képzés.
A 'dal' finnül laulu ill. laulelma. E második nyilván az első képzése. Ugyanez észtül laul, luuletus. A finn laulu-nak vepszéül és karjalaiul pajo felel meg.
Ugyanakkor az észt szótárban keresve a laul szó 'öröm' jelentésű is, sőt a lauluviis jelentése 'levegő': az itt szereplő viis tag egyik lehetséges jelentése 'alak; mód'. Így nem zárom ki (de nem is tudom igazán most bizonyítani), hogy ez a szó valami 'lélek > öröm > ének' jelentésváltozás eredményeképpen összefüggne a magyar lélek szó lél- alapjával.
A TESz. szerint sem kapcsolódik a dac- a trotzen-hez. Ő a dúc-ból vezeti le (tegnap éjjel felütöttem, csak már nem volt erőm leírni, a pontos levezetést meg máris elfelejtettem). Persze a truccos nyilvánvalóan német kölcsönszó, és az dacára és a truccára alakot váltotta fel. Szóval a szemantikai mezők kialakulásában biztosan volt szerepe.
Kedves Barátaim, új, bár szó szerint "rokon" altémában szólalok meg. Finn filmét volt, zseniális Kaurismaki filmmel. GYönyörű szavakkal, pl. a "dal" valami ilyen, hogy "laulaula", de bár nem ilyen szép, a "tyttö" (lány) is eszembe jutott, hogyhát ezek a finnben miféle eredetűek? Nem tok bokaficamosan és náthásan az Akadémiai Kvtárba vonulni, meg időm sincs, ez nemes hobbim csak: mondanátok www.helyet, vagy fényt gyujtanátok? Kösz
A m. dacol szerintem nem függ össze a n. trotzen-nel, de majd leellenőrzöm magamat.
A m. muszáj viszont valóban a n. muß sein átvétele. (N.B. Ezt nem csak a magyarok tették meg, hanem a környező szlávok is, vö. szlovák musiet' 'kell' ige.)
Nem ellentmondani akartam rumcinak, csak off-line-ban írtam a hozzászólást.
És egyben sajnálom is, hogy az 'ötödik elem' értelmezés nem jutott eszembe az 'ötödik szublimátum' mellett, pedig épp tegnap este ment ez a film a tévében...
A kvintesszencia szó kvint tagja 'ötödik'-et jelent. Ahogy én tudom, eredetileg ez az alkímiában használt kifejezés volt az ötödik szublimációs lépés után előálló termékre. Ez a mai szemléletünk szerint egy igen nagy tisztaságú anyagot jelent, de az alkímista felfogás szerint ilyenkor a kiinduló matéria leglényege marad vissza a salak nélkül.
A Webster’s szótárat idézem:
quintessence,n. [L. quinta essentia, fifth essence.]
1. the fifth essence, or ultimate substance, of which the heavenly bodies were thought to be composed, in ancient and medieval philosophy; distinguished from the fou elements, air, fire, water, and earth.
2. the pure, concentrated essence of anything.
3. the most perfect manifestation or embodiment of a quality or thing.
A tereh szó a teher eredeti alakja. Még mindig az r-h sorrendet találjuk, ha olyan toldalékot kap, ami egyben az "e" hang kiesését is eredményezi.
Vannak még ilyen szavaink: kehely ~ kelyhes, moholy ~ molyhos, pehely ~ pelyhes.
Ezekre egy részére jellemző, hogy eredeti alakjukban "h" hangra végződtek. A hangok felcserélődését az okozta, hogy a magyar nyelv egy régebbi korszakában a szóvégi "h" elnémult, az ezt okozta rövidülést kivédendő cserélt helyet a két mássalhangzó. Ez azokat a többtagú szavakat érintette, amelyek többtagúak voltak, és a szóvégi "h" előtt egy magángangzó és egy mássalhangzó állt. (Így kimaradt a bolyh, enyh, mert alapalakjában ezekben nincs még egy magánhangzó, ill. a potroh, mert itt mássalhangzó-torlódás van. A padisah meg modern szó.)
Egyébként a *tereh > teher a német tragen 'visz, hord' ige régi bajor Trächt 'teher, súly' származékából ered. A *kelyeh > kehely a német Kelch 'talpas pohár, kehely' szóból.
A moholy és a pehely kakukktojás, mert ezeknél ez az eredeti lak, ui. az előbbi vagy a moha szóból ered, vagy a bolyh változata, az utóbbi pedig a pihe szó származéka. Ezen főnevek a kehely hasonlító hatására vették fel ragozott formájukban a változó tövüket.
(N.B. Tényleg nem 'öröm', hanem 'teher, fáradság' értelmében használja Arany a tereh szót: annyi ételt fordtak ki, hogy csak a nézésébe belefáradt az ember szeme.)
Életemben nem gondoltam volna, hogy Aranynál ez a "tereh" önmagában örömöt jelent. Aszittem: még nézni is nagy, terhes feladat, nemhogy majd megenni. (Persze mégis benne van: nagy, örömtelien terhes feladat nézni, pláne majd megenni)De a szó jelentésének azért még itt az Arany idézetben sincs igazi köze az "öröm" jelentéshez. (Gondolom én...)
Tisztázandó a teher, tereh, terhes szavak, és kapcsolatuk. Ha jól tudom, Arany (Sürgő csport, száz szolga hord,/Hogy nézni is tereh) 'öröm' értelemben használja.
A válaszokat előre is, visszamenőleg is – kedves LVT –, egyszer s mindenkora köszönöm.
A karikatúra egy nemzetközi vándorszó, amelynek alapja az olasz caricare 'megrak, rakodik; (meg)terhel', átvitt értelemben 'eltúloz, erőltet, cikornyásít'. Az olaszban a caricatura szónak még van 'erőltetettség, mesterkéltség, eltúlzottság' jelentése is. A francia azonban már 'torzkép, gúnykép; nevetséges személy' értelemben vette át, és ez a jelentés terjedt el a világ többi nyelvében (visszakerülve az olaszba is). Ide tartozik még a magyar karikíroz 'kifiguráz' szó, amely a németből származik. Itt alkották meg a karikieren igét a Karikatur főnév párjaként vagy az eredeti olasz ige átvetelével, vagy belső rekonstrukcióval.
A karakter viszont a latin character 'beégetett, bevésett jegy/betű stb., lenyomat; billog; íróvessző; stílus' szóra megy vissza (a 'jellem' értelem a 'lélek lenyomata' jelentésbővülés eredménye). De maga a latin szó is a görög charactér átvétele, amely pedig a charassein 'bevés; be-/ráír' ige továbbképzése; ez utóbbi alapja pedig a charax 'hegyes pálca, íróvessző' szó.
Nemrég döbbentem rá, hogy a karikatúra szavunk nem szóösszetétel, legalább is magyarul nem. Azért egy kis népetimológiának aláesett?
Mi a szó eredete magyarul és az azon a nyelven, amiből átvettük?
Bocsáss meg nekem, nem sérteni akartam, csak tömören fogalmazni: a régi nyelvállapotokban művelt laikusokra gondoltam. És nem véletlenül használtam a "műveltebb" közép fokot, hogy a negáltja ne "műveletlen(ebb)" legyen, hanem az "átlagos műveltségű".
A kérdésedhez: az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen úgy fogalmaz, hogy "a szóbelseji elem [vi. a '-k-' (LvT)] természete és funkciója tisztázatlan". Rumci az egyik véleményt idézte. Ezt a megközelítést valószínűsítem én is, hiszen ismert a hasonló szerkezetű jócskán határozó: ha tetszik, ez az inkább alapfoka. (Ld. még lassacskán, szépecskén).
Nem oly cifra. Az műveltebb laikusok körében is ismert, hogy az inkább szónak a régiségben (így pl. a XVI. sz.-ban is) volt jonkább formája. Ez utóbbi az eredeti alak.
A szó eleji "ju/jo/ja" > "i" változás pedig nem példa nélküli, ha nem is túl gyakori, vö. az Ihász családnevet a juhász közszó mellett, ugyanígy juhar ~ ihar, m. inas ~ szláv junoš, m. iromba < szlovák jaraby'.
