Hármas szótárt akarok csinálni megbízás és szerződés nélkül életem hétralevő 20 évében. Magyar-finn-török. Ehhez kellene kezdeti inspirációként a kovetkező néhány
Nap/Víz/Föld/Tűz/Ember/Hal/Madár/Ló/Kutya/Fa
---- (a kutyafáját!)---
Némi zavaró elgépeléseket ki szeretnék javítani az előző hozzászólásom végéről:
Abban viszont igazad van, hogyha sokan fogják úgy érezni, hogy negatív jelentésű ez a -g toldalék, akkor valóban azzá fog válni, és a ma még semleges szavak is pejoratívvá válhatnak. Vö. milyen hangulata van a téveteg, romlatag, porhatag, permeteg szavaknak?
> a viszontagságot ma már nem "kölcsönösség" értelemben (..) használjuk
Valóban abbanhagytam a levezetést a viszontagság szó eredeti jelentésénél. A szó mai jelentése az Értelmező középszótár szerint:
viszontagság fn vál|Kellemetlen eset, változás, fordulat.|Változatos, kalandos élmény(ek sora).
A kulcsmotívum, ami összeköti az eredeti és az új jelentést, tehát a 'fordulat'. Az egymást követő események kölcsönössége, viszonylata, viszontagsága jelentkezik a dolgok fordulatai gyanánt. Ehhez a semleges fogalomhoz aztán negatív érzelmi töltés tapadt, így lett 'kellemetlen fordulat'. (Vö. A szerencse szó ellenkezőleg ját: bár van balszerencse is, de idővel a szerencse szó önmagában csak a jószerencsét kezdte el jelenteni.)
> amúgy érdekes ez a -g képző, mintha leginkább negatív konnotációi lennének, nem?
Nem tudom, hogy ez nem csak azért látszik-e így, mert jórészt csak negatív alapjelentésű szavakon -- pl. avas, bágyadt, roskadt -- maradt meg a -g képző, és így a kellemetlen aspektust erősíti fel: mivel eredeti funkciója az alaljelentés intenzívebbé tétele. Azonban a hallgatag, omlatag semleges érzelmi töltetű szó, sőt a lengeteg 'lenge' még irodalmias is.
Abban viszont igazad van, hogyha sokan fogják úgy érezni, hogy negatív jelentésű ez a -g toldalék, akkor valóban azzá for válni, és a ma még nem semleges szavak is pejoratívvá válhatnak, vö. milyen hangulata van a téveteg, romlatag, porhatag, permeteg szavaknak. Majd meglátjuk száz év múlva :-).
> a baszkot szavazták meg Európa legnehezbb nyelvének
Valószínűleg hiba volt felhoznom ezt a világ-legnehezebb-nyelve dolgot, mert a tények talalján maradva azt kell mondanunk, hogy minden nyelv egyformán nehéz, hiszen a világ minden táján ugyanannyi időt és erőfeszítést vesz igénybe a csecsemők nyelvtanulása. Csak egy életkor után a kapcsolódó agyterületek neuronhálózatának átstrukturálódási képessége igen lecsökken, vi. nem leszünk képesek nagy tömegű, gyökeresen eltérő nyelvi tények elsajátítására. Ez okozza, hogy a mi "imprinting"-ünktől (bevésődött tudásunktól) távoleső nyelveket nehéznek érezzük. De ez igen szubjektív dolog (ezt ki is hangsúlyoztam.)
Ami engem illet, nem igazán értem, hogy a baszkot miért tartják nehéznek. Van egy ige -- az ergatív ("tárgyas") izan 'van neki' --, amelynek teljes paradimája van: az igealakok tartalmazák -- némileg a bekebelező nyelvekhez hasonlóan -- a cselekvő, a közvetlen és közvetett logikai tárgy számát és személyét jelenben, múltban és feltételes módban. Ez valóban nehéz, de megtanulható. Van még két-három ige -- pl. az agentív ("tárgyatlan") izan2 'van', egon, eduki -- , amelynek szintén számos alakja van (de a tárgyas izan-nál kevesebb), és van egy tucat további ige, amely kevesebb alakkal személyek szerint ragozódik. Az összes többi igének csak három igenévi alakja van, amelyek az izan-nal mint segédigével kombinálódnak.
A névszóragozása 16 esetből áll, amelyek igen szabályosan kapcsolódnak a névszavakhoz. Ezt egészítik ki a névutók. A ragozás során a névszótövek egyalakúak.
Ugyan ergatív nyelv (vi. kissé olyan, mintha a tárgyas igéket mindig szenvedő módban használnánk, de nem egészen, mert elkülönítésük speciális névszóragokkal történik), de ez szerintem ennek elve igen könnyen elsajátítható. A mondattan terén szokatlan lehet, hogy a tagmondatokat nem kötőszavakkal kapcsolja, hanem speciális igalakokkal, igei toldalékokkal: de pl. japán is ilyesféleképp jár el.
Ellenben a lapp: minden névszóhoz külön kell megtanulnod, az erős és a gyenge alakját, be kell magolnod, hogy az adott szónál melyik esetrag melyik tőalakhoz járul (vagy ami ezzel ekvivalens, azt, hogy a száz tagazási paradigma közül melyikbe tartozik). Ugyanez vonatkozik az igékre is. Ehhez hozzájön, hogy eltérő jelenségek tapasztalhatóak páros ill. páratlan szótagszámú szavak esetén. S.í.t.
Szóval, számomra a lapp (számi) a mumus, és a baszk egy könnyen tanulható nyelv.
amúgy érdekes ez a -g képző, mintha leginkább negatív konnotációi lennének, nem? reszketeg, ásatag, bágyatag, pöffeteg - vagy legalábbis most nem jut hirtelen eszembe olyan melléknév -g képzővel, ami kifejezetten pozitív volna
> érdekesnek találom a viszontagság szót; jól értem, hogy a viszont (vissza) szóra vezethető vissza?
Jól gondolod, de nem csak érdekes, hanem bonyolult is.
1. Az alapszó a visz- fiktív tő, ebből -n képzővel keletkezett a viszon alak (vö. mai is: viszonos(ság), viszony) 'kölcsönös, viszonos' jelentésben. (A visz- tőből képződőtt -á/é képzővel a vissza, ill. -t(t) képzővel a kihalt viszett 'helyett' névutó is [hasonló képzésre vö. al- > alá, alatt]).
2. Ennek idővel főnévi jelentést kezdtek tulajdonítani, így -t képzővel viszont formában újraképezték a melléknévi, határozói jelentést (vö. viszony ~ viszont : irány ~ iránt).
3. Ebből idővel a -g erősítő elemmel alakult ki a viszontag szó (a -g képzőt illetően vö. álmos > álmatag, roskadt > roskatag stb.), aminek az értelme 'köcsönös; egyformán; újra' volt.
4. Végül ennek melléknévi jelentéséből -ság/ség képzővel állt elő a viszontagság szó, vö. a szinonim 'kölcsönös' > 'kölcsönösség'. (A viszontagság első írásos adata 1572-ből való).
> a finn katona egy mukkot sem értett egy lapp nő beszédéből. Árva szót sem. Engem ez is meglepett.
A 150-es hozzászólásomban nem véletlenül nem esett szó a lapp nyelvről: ez ui. nem tartozik a balti-finn nyelvek közé. A lapp egy önálló nyelvi ágat alkot a finnugor nyelveken belül: egy szinten van a balti-finn, valamint a volgai (melynek tagjai a mordvin [erzä+moksa] és a mari [cseremisz]) nyelvcsoporttal; ők hárman alkotják a finn-volgai nyelveket.
Sőt tulajdonképpen a lapp sem egy nyelv, hanem több. Nem egységes a megítélés, de kb. 4-10 olyan eltérő -- és esetenként kölcsönösen alig vagy egyáltalán nem érthető -- nyelvjárás létezik, amely méltán számíthatna külön nyelvi státusra. (A helyzet kissé hasonló a kínaihoz: tradícionálisan azt is egy nyelvnek tekintjük, holott a nagy nyelvjárásai valójában önálló nyelvek.) A nyugati nyelvjáráscsoport északi változatát beszéli a lappok 80%-a, ez az ún. norvég-lapp, vagy ritkábban ruijai nyelvjárás: a külvilág általában ezt szokta lappnak tekinteni, és egyben ez áll a legmesszebb a finn hatásoktól.
(Személyes szubjektív véleményem következik: számomra a norvég-lapp bizonyult eddig a legnehezebben tanulható nyelvnek, mind a hangtan, mind a nyelvtan terén. Ha úgy tetszik, szerintem ez a világ legnehezebb nyelve. [Persze alap nélkül, mivel nem próbáltam ki mindet :-)])
Köszönöm. Nehéz és bonyolult dolgok. Volt egy Kaurismaki film, ahol a finnek megértették az észtet. Egy, a Titanic-fesztiválon vetített orosz filmben a finn katona egy mukkot sem értett egy lapp nő beszédéből. Árva szót sem. Engem ez is meglepett.
Csak később esett le, hogy miért gondolhattad úgy, hogy a finn és az észt igen közeli rokonok: a példáimban valóban ezek a nyelvek mutattak szóegyezést.
Ez azonban csak látszólagos: a finnt és az észtet erős germán (svéd-német) nyelvi hatás érte, míg a karjalaiban és a vepszében ugyanilyen intenzív, de orosz befolyás érvényesül. (Azonban a nyelv szerkezetében a karjalai igen közeli a finnhez, és a vepszével és izsórral együtt ők alkotják az északi balti-finn csoportot, míg az észt a kihalóban lévő lívvel és a kihalt vóttal együtt a déli csoportot.)
Ez okozta ezt az egyezést: a finn és -- részben -- az észt a 'lány' szónál cserélte le germánra az eredeti szót, míg a karjalai és a vepsze az 'ének' szó eredetijét hagyta el az orosz pajo jövevényszó kedvéért (vö. orosz [ja pajú] 'éneklek'). De ha nem a finn laulu 'ének' főnév megfelelőit keressük a vepsze-karjalai szótárban, hanem a laulaa 'énekel' igét, akkor megtaláljuk a karjalai laulua szót (az orosz eredetű pajattua mellett), ill. a vepsze laulda szót (az orosz eredetű pajatada mellett). (N.B. Az 'ének' szó egyébként a lappban is láwlâ.)
Most, hogy rendes nyomtatott szótárak is a kezembe kerültek, meg kell állapítsam, hogy az ész lauluviis '*levegő' jelentés csak az én hiányos angoltudásom következménye, ui. nem voltam tisztában azzal, hogy az észt szó jelentéseként megadott angol air nemcsak 'levegő'-t jelent, de 'dallam'-ot is, miként ez az értelme az észt lauluviis szónak (szó szerint 'énekmód') is.
Az előző hozzászólásomban vázolt jelentésátvitel első eleme tehát nem létezik, így most már valószínűbb, hogy a finn laulu, ész laul szó elsődleges jelentése volt az 'ének'.
Az Etimologisches Wörterbuch des Ungarischen szerint a magyar lélek szó lél- tövének finn megfelelője a lyöly '(szauna)gőz, gőzfürdő' szó, és így ez a meglátásom is tévesnek bizonyult.
Jelenleg úgy gondolom, hogy ez a balti-finn szó hangutánzó eredetű, vö. magyar lálázik 'dúdol'.
> Az észt olyan közel áll a finnhez, mint a cseh a szlovákhoz
Nem, ilyen viszonyban a karjalai áll a finnel. EZ a páros még annyiban is "cseh-szlovák", hogy elkülönülésüket tkp. az eltérő (itt svéd ill. orosz) fennhatóság alatt való élés alapozta meg.
Az észt és a finn viszonya inkább a lengyel és a cseh viszonyára hasonlít: csak bizonyos korlátozott körülmények közt érthető (az észten belül elkülönül az észak- és a délészt nyelvjárás: az észak-észt sokkal közelebb van a finnhez, mint a déli). Az észt egyébként különleges helyet foglal el az uráli nyelvek között, ui. már nagyban ragozóból flektálóvá ("hajlítóvá") vált (kb. úgy, ahogy az eredetileg flektáló angol izoláló tendenciájú lett.)
Ezek szerint a 'lány' észtül tütarlaps, tüdruk, neiu, karjalaiul neiyt, vepszéül neic^ukaine, neiz^ne. Mivel a finnen kívül a nei- (vö. magyar nő ~ nej-) tő képzései jelentik a 'lány'-t, ezért a fi. tyttö nem tűnik eredetinek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a finn tytar ill. észt tütar 'vkinek a lányát' jelenti, szinte bizonyos, hogy ez utóbbiak a svéd dotter, német Tochter átvételei, és a finn tyttö (ill észt tütarlaps, tüdruk) ebből a fi. tytar (é. tütar)-ból való képzés.
A 'dal' finnül laulu ill. laulelma. E második nyilván az első képzése. Ugyanez észtül laul, luuletus. A finn laulu-nak vepszéül és karjalaiul pajo felel meg.
Ugyanakkor az észt szótárban keresve a laul szó 'öröm' jelentésű is, sőt a lauluviis jelentése 'levegő': az itt szereplő viis tag egyik lehetséges jelentése 'alak; mód'. Így nem zárom ki (de nem is tudom igazán most bizonyítani), hogy ez a szó valami 'lélek > öröm > ének' jelentésváltozás eredményeképpen összefüggne a magyar lélek szó lél- alapjával.
A TESz. szerint sem kapcsolódik a dac- a trotzen-hez. Ő a dúc-ból vezeti le (tegnap éjjel felütöttem, csak már nem volt erőm leírni, a pontos levezetést meg máris elfelejtettem). Persze a truccos nyilvánvalóan német kölcsönszó, és az dacára és a truccára alakot váltotta fel. Szóval a szemantikai mezők kialakulásában biztosan volt szerepe.
Kedves Barátaim, új, bár szó szerint "rokon" altémában szólalok meg. Finn filmét volt, zseniális Kaurismaki filmmel. GYönyörű szavakkal, pl. a "dal" valami ilyen, hogy "laulaula", de bár nem ilyen szép, a "tyttö" (lány) is eszembe jutott, hogyhát ezek a finnben miféle eredetűek? Nem tok bokaficamosan és náthásan az Akadémiai Kvtárba vonulni, meg időm sincs, ez nemes hobbim csak: mondanátok www.helyet, vagy fényt gyujtanátok? Kösz
A m. dacol szerintem nem függ össze a n. trotzen-nel, de majd leellenőrzöm magamat.
A m. muszáj viszont valóban a n. muß sein átvétele. (N.B. Ezt nem csak a magyarok tették meg, hanem a környező szlávok is, vö. szlovák musiet' 'kell' ige.)
Nem ellentmondani akartam rumcinak, csak off-line-ban írtam a hozzászólást.
És egyben sajnálom is, hogy az 'ötödik elem' értelmezés nem jutott eszembe az 'ötödik szublimátum' mellett, pedig épp tegnap este ment ez a film a tévében...
A kvintesszencia szó kvint tagja 'ötödik'-et jelent. Ahogy én tudom, eredetileg ez az alkímiában használt kifejezés volt az ötödik szublimációs lépés után előálló termékre. Ez a mai szemléletünk szerint egy igen nagy tisztaságú anyagot jelent, de az alkímista felfogás szerint ilyenkor a kiinduló matéria leglényege marad vissza a salak nélkül.
A Webster’s szótárat idézem:
quintessence,n. [L. quinta essentia, fifth essence.]
1. the fifth essence, or ultimate substance, of which the heavenly bodies were thought to be composed, in ancient and medieval philosophy; distinguished from the fou elements, air, fire, water, and earth.
2. the pure, concentrated essence of anything.
3. the most perfect manifestation or embodiment of a quality or thing.
