Ugyan zömüket időszámításunk előtt alkották, napjainkban is megállják a helyüket. Azok az igazságok, megállapítások, vélemények és gondolatok, amelyeket tartalmaznak a latin bölcsességek, utitársaink lehetnek a mindennapok útvesztőjében. Testvérrovatunk, az IGAZSÁGOK hasonló gondolatcsoporttal foglalkozik.
Az, amit mondasz, az úgynevezett erasmusi ejtés. A középkori. Az aranykorban a latinok feltehetően tényleg "görögösebben" beszéltek, ennek imitálása az ún. restituált (helyreállított) kiejtés, amit a középkori ellenében vezettek be. A k eszerint MINDIG k, sose c, de a -ti sem -ci sose, valamint az ae nem é, hanem ai... Ez a fajta kiejtés sosem terjedt el Magyarországon igazán, max az egyetemen érdekességképpen használtuk, puszta gyönyörűségből. De szabad volt az erasmusi szerint is beszélni.
Rosszul tudom-e, hogy ha a "c" után magas hangrendű magánhangzó van,c-nek ejtik,ha mély,akkor k-nak, pl a circus jól mutatja ezt,tehát igy Cicero nem Kikero,esetleg egy kicsit görögösen:)????????
Köszönöm ezt a választ,és továbbra is figyelmesen olvasom a topicot,de beírni nem nagyon lesz már bátorságom....Mert ugye okosakat csak okos ember tud kérdezni?Bár én azt tanultam az iskolában anno,hogy nem az a buta ember,aki kérdez,hanem az,aki kérdezni se tud:) És igazad van,nem lenne szabad eleféntcsont-toronyból finnyáskodni azon,hogy a plebs is kíváncsi lehet a számára elzártnak ítélt nyelvre...Bocs,hogy összemostam a véleményedet a sajátommal !:)
Egyáltalán nem értek veled egyet. Ez a vaskalapos ragaszkodás az antik latin nyelvhez szerintem túlzás. Az ókori latin nyelv tovább él az újlatin nyelvekben:
bonam noctem ---- buena nopte
Az állalatok rendszertani nevében:
mus musculus
Az orvostudomány kifejezéseiben:
aorta
etc,etc...
Mindenkinek joga van a latin nyelv tiszteletére,tanulására. Úton útfélen beleivódott az egyetemes kultúránkba.
Olvasd el az infóimat a neten. Nálam "rómaibb" identítású embert keveset találsz.
Lehet, hogy felületesen olvastam, de nem is azzal vitatkozom... Elég jól ismertem a Professzor Úr nézeteit, és igen kevés dolog volt, amiben egyetértettem volna vele, ezt vállalom, bár biztos furcsának fogod találni, mit keresek ilyen "eretnek" nézetekkel a klasszika filológiában. :)
Szerintem a ragazzóban nem c-t ejtenek... De majd megkérdezem az olasz rokonainktól... Pizza és pizzeria sem c, ez tuti fix... A "gratia" megint más... Ott sem a c-t ejted c-nek... Pavarotti a c-t nem cs-nek mondja? Olyan olaszt én még nem láttam... Persze ANNYI sok olaszt nem láttam, szóval cáfolható vagyok. :)
Pedig mi úgy ejtettük.. Kikeró és Kaiszar. Klasszikusat restituáltan. Nagyon szép és elegáns. A z c-nek ejtése teljesen más, mint a c c-nek ejtése. :) Egy olasz számára utóbbi elképzelhetetlen. :))) Én nagyon megbocsátó vagyok, mind a pápa, mind a latinul kevésbé tudó topiklakók irányában. :)))
A topic címe valóban ez, de én egyáltalán nem tartom rossznak, hogy itt ilyen jellegű kérdésekben is értekeztünk, mivel ez hozzátartozik a latin nyelvi kultúra megismeréséhez.
Írjunk, írjatok latin idézeteket (szájbarágósan: olyan latin mondatokat, verssorokat, amelyek latin szerzők írásaiban szerepelnek), és mi segítünk magyarra fordítani, ill. megtalálni egy-egy közmondás magyar megfelelőjét, de ne kérjétek, hogy fordítsunk latinra mindenféle mondatokat! Én erre mondtam, hogy nincs értelme!
Most vettem észre, felületesen olvastad az alábbi beírásomat:
"Seneca szerint pedig — mint Borzsák István egy tanulmányában idézi — a latin nyelvben legalább annyi lehetőség rejlik, mint a görögben, éppen csak hogy gyerekes játszadozás céljából nem lehet vele visszaélni."
Szóval ezt a porfesszor úr csak idézi, de Seneca írta.
Természetesen jogodban áll Senecával is vitába szállni. :)
Jaj ne haragudj, rossz helyre írtam azt a sajnost, illetve nem azt akartam vele kifejezni, amire gondolsz, hanem az a sajnos, hogy a latin nyelv helyzete jelenleg olyan, amilyen. Végletekig háttérbe szorítva, megvetetten kullog az élő nyelvek mögött, még onnét is kizárják, ahol korábban helye volt. Én egyetértek veled abban, hogy igenis örülni kell az érdeklődőknek. Nem zárkózhatunk elefántcsont toronyba. Pláne, ha a legjobb szándékkal és a nyelv iránti alázattal teszik ezt, ahogy ezen a topikon is. :)
Szerintem a latin nyelv sajnos nincs jelenleg abban a helyzetben, hogy kizárhassa az iránta legjobb szándékkal érdeklődőket. :) De mért kellene kizárni azokat,akik valamilyen okból nem ismerik,viszont szeretik és csodálják a latint?Mi nem rontunk a nyelven,és mért baj az,hogy érteni szeretnénk legalább az ismertebb szólások,szállóigék jelentését,tartalmát ?Vagy ne adj isten,valaki még fordítani is szeretne,na nem is tudományos igénnyel,mert azt mindenki tudja,még mi is,hogy ez nem könnyű dolog!Az itteni tudós nyelvészek,tanárok stb mért nem örülnek inkább az érdeklődésnek, mért kell ilyen tudományos szigorral kedvét szegni a tudásszomjnak? Ne haragudjatok a kritikus hangért,kicsit frusztrál a tudatlanságom:)
A klasszikus ejtés a restituált, ha már itt tartunk, klasszikusat restituálva olvasunk, középkorit erasmusival. Magyar akcentus: hát, hogy is mondjam. Simán föl lehet ismerni, ha egy magyar olvas fel latinul, ha egy angol, ha egy olasz, ha egy francia stb. Csak erre gondoltam. :) De mivel az olaszok nem tudnak c-t ejteni, így ezt latin szöveg esetében sem tenném számukra kötelezővé. :P K-t tudtak ejteni az "ős-olaszban" (=latin), de c-t sosem ejtettek.
Magyar akcentus? Nem értem pontosan, mire gondolsz. Az ún. "cicero"-ejtés bevezetése az eredeti "kikero"-ejtés helyett tudomásom szerint Rotterdami Erasmus ötlete volt, szóval nem magyar találmány! :)
Magyar ejtés lenne mondjuk: nobis s-sel, nem sz-szel. :)
Nem hinném, hogy a magyar akcentus létjogosultsága nagyobb a latinban, mint az olaszé. Inkább fordítva, tekintve, hogy a latin az olasz nyelv őse, nem a magyaré. :)
Kifelejtetted a jogi latint, pedig talán még az őríz legtöbbet a klasszikus latinból.
- Amikor a pápa azt mondja, hogy "Dona nobis pacsem!, így, olaszos ejtéssel, akkor hogy merik azt állítani, hogy a Vatikán hivatalos nyelve a latin.
- Orvosi latinban túlzottan jártas vagyok ;-), ezért tudom, hogy teljesen fölöslegesen tanítunk igeragozást, és állítunk össze sosemvolt mondatokat, mert az orvos csak latin ill. görög főneveket használ, esetleg jelzővel, birtokos vagy praepositio-s szerkezetben, esetleg melléknévi igenévvel. Gyógyszertanban van egy-két felszólító igealak, és kész. És már oda is kezd begyűrűzni az angol (pl. by pass műtét), mert nincs rá latin kifejezés...
Nehéz kérdés ez... Szerintem a latin nyelv sajnos nincs jelenleg abban a helyzetben, hogy kizárhassa az iránta legjobb szándékkal érdeklődőket. :) Ráadásul nekem kifejezetten tetszik pl a latin Micimackó. :) Kedves dolognak tartom. (A Professzor Úrral amúgy sem értettem egyet nagyon sok dologban.)
Remélem meg fogod érteni rövid eszmefuttatásomat. Természetesen le tudnám fordítani szó szerint latinra, hogy "jó pap is holtig tanul", legyen - csak a Te kedvedért - mondjuk "sacerdos bonus ad mortem discit" (ne terjeszd, mert letagadom, hogy én mondtam :))), de az ilyesminek nincs értelme. A latin egy HOLT NYELV, amelyen maradtak fenn szövegek az ókorból (a középkori már egy silányult változat, és igazi klasszikus latinról különben is csak az i.e. I. századtól az i.sz. I. század végéig beszélünk), nomármost ami ezekben a szövegekben benne van, arról monhatjuk, hogy latinul van, a többi csak mesterséges koholmány. Pl. Micimackó latin fordítása. Brrr!
Mindenki okulására, aki erre jár, idemásolok egy tanulmányrészletet:
"Jeles filológusunk, Fináczy Ernő ezt írta a latin nyelvről, alig pár évvel a Max et Moritz megjelenése előtt: "Súlyos, koncentrált, telített és megkötött nyelv; olyan, mintha gránitkövekből volna összeszórva; csupa erő és hatalom, mint maga a római jellem:" Seneca szerint pedig — mint Borzsák István egy tanulmányában idézi — a latin nyelvben legalább annyi lehetőség rejlik, mint a görögben, éppen csak hogy gyerekes játszadozás céljából nem lehet vele visszaélni.
Amint látjuk, lehet."
Megj. A Max und Moritz egy német gyerekkönyv, amit szintén latinra ferdítettek.
