Jó voltál fizikából? Tanítsd! Ne otthon a saját gyereknek, hanem egyszerre harmincnak!
Más szakma!
Nem várható el a tanártól, hogy tudjon tankönyvet írni... Egy profinak - normális ütemben - egy tanév egy könyv. És az illusztrálást, tördelést, stb. nem ő csinálja.
Ha jól tudom, korábban a tankönyveket vagy gyakorló vagy volt pedagógusok írták. Ha kész volt a könyv, akkor kerestek néhány iskolát, ahol kisérleti jelleggel és a szerzők közreműködésével pár évig abból tanítottak. Amikor ez alapján "jónak találtatott", akkor szabadították rá a nagyközönségre.
De ez régen volt, talán igaz se volt.
(Az anyós szokott mesélni róla, aki tanítónőként részt vett egy ilyen programban.)
"Ha eddig nullát írtak akkor elég ambíciózus terv a százezer, elég lesz tárgyanként egy is, az fejenként minimális mennyiség, ha meg tudnak egyezni, hogy mi a jó tartalom."
Elég egy?
Nézzük meg csak azt, hogy milyen körből érkeznek a diákok, milyen családi háttérrel (nem anyagiakra gondolok) milyen szókinccsel! Van tankönyv, amely egy átlag feletti iskolában simán használható, míg egy rosszabb hátterű helyen ezt a könyvet a diák egyáltalán nem is érti. De legyen, szabjuk a könyvet a legrosszabb körülményekre! Akkor tekintsük a kötelező olvasmányokat! Jókait, Molnár Ferencet és még sokakat meg sem értik egyes helyeken. Itt már a tartalomról van szó. Azt se lehessen tanítani sehol?
Az általános- és középiskolai tananyag azért nem a tudomány csúcsa, tartalmilag szerény. A szükséges tapasztalat pedig pont a gyakorló pedagógusoknak van meg.
"A pedagógusoktól várom a tankönyvírást, ha már olyan jól tudnak kritizálni, havi 100 milliárd körül költünk köz- és felsőoktatsára, ebbe kellene beleférnie ennek ami ingyenesen használható köztulajdon lenne."
:) A tankönyvírás egy teljesen más szakma. Van, aki képes rá, van, aki nem. Plusz díjazásért biztos lesz rá jelentkező. Azt hiszem az OFI kapott rá néhány milliárdot.
Valószínűleg nem várod el a színésztől pedig a drámaírást, az úszótól az uszodaépítést. Attól még meg tudják mondani, hogy rossz a darab vagy rossz az uszoda.
"Lehet, hogy nem elég jòl, de mégis, végre, van erre kìsérlet. Rosszul tudom?"
Szerintem nagyon rosszul.
Gyakornokból kötelező előrelépni ped1-be, ped1-ből ped2-be. Ez tehát nem a minőségi munkát díjazza, aki éppen átviszi a lécet ugyanannyit fog kapni, mint aki fél méterrel felette volt.
Akit bizonyos feltételeknek megfelelt, az jelentkezhetett szakértőnek, aki végezheti a minősítést és tanfelügyeletet. Ez mennyiségi munkavégzés - nem tanítás - azért kap kiemelt bért. Tehát nem minőségi munkáért és nem tanításért kapja. Van szép számmal, aki tanárnak is hitvány, de szeret vele elbüszkélkedni és még tanítania sem kell annyit.
Jelentkezhetett valaki mentortanárként "mesterpedagógusnak" - elég szűk keretszámban - de ők is plusz munkáért kapják majd a pénzt, a minőségi munkavégzés nem jelenik meg. Aki bekerült, mindent visz (értsd: pont ugyanannyit kap mindegyikük), aki kimaradt, semmit nem kap.
Van egy pilotprogram, oda pályázni kellett - kb. 1000 főt emeltek be - megint az volt, hogy aki bekerül, mindent nyer - mind pont ugyanannyit - aki nem nyert, semmit nem kapott.
Mástól is hallottam már, nekem is az az elvem, hogy ha valaki egy egységnyi hasznos munkával járul hozzá a fejlődéshez, akkor kapjon egy egységnyi "jutalmat", ha valaki tíz egységi minőségi anyagot készít, akkor kapjon tíz egységnyi díjat. Itt most akár feladatgyűjtemény készítésére, megosztott jó gyakorlatokra gondolok.
Lehetne díjazni egy diákolimpiai kosárcsapat edzőjét, OKTV-döntős tanárát, sikeres pályázat készítőit, és minden mást is, amire nem is gondolok. Ezekre 0 Ft van.
Ha eddig nullát írtak akkor elég ambíciózus terv a százezer, elég lesz tárgyanként egy is, az fejenként minimális mennyiség, ha meg tudnak egyezni, hogy mi a jó tartalom.
Nézem élőben a miskolci tüntit, csak ökög-makog ez a libbant bohóc! Nekifutásból elvégzett öntökönrúgás! :))) Győrben is pár tucat lődörgő volt csak, jók elfutottak az eső elől. :D
Régen sem derült ki, hogy egy tanár mennyit készült, mennyi dolgozatot javított, és mit ért el. Nem változott a rendszer, ma sem tudható. Egyedül a diplomához többnyire szükséges középfokú nyelvvizsga méri, hogy hányan nem jutnak el x évnyi oktatással arra a szintre.
A tanár kiválasztásánál helyben elfogultak lehetnek, ezt kellene kiszűrni.
A pedagógusoktól várom a tankönyvírást, ha már olyan jól tudnak kritizálni, havi 100 milliárd körül költünk köz- és felsőoktatsára, ebbe kellene beleférnie ennek ami ingyenesen használható köztulajdon lenne.
"- a javadalmazásban megjelenhessen a minőségi és mennyiségi megkülönböztetés"
Tudtommal ez pont olyasmi, ami soha nem volt megoldva Magyarorszàgon, és épp az Orbàn-kormàny pròbàl kìsérletet tenni rà, az elozo ciklusa òta. Lehet, hogy nem elég jòl, de mégis, végre, van erre kìsérlet. Rosszul tudom?
Nem világos, hogy nem az életrajzomról szól ez a topik? Ami idetartozott, azt ideírtam, megkérdezted már a feleségedet, hogy a 120 pontos rendszerben, ami a 90-es években volt, be lehetett-e kerülni egyetemre egy rakás év végi kettessel akár maximális felvételi pontszámmal? Ez a lényeg, nem az, hogy melyik évben érettségiztem, ebbe kötöttél bele, idióta.
Én diszlexiás vagyok. Illetve többnyire csak voltam, ha valaki találkozott a helyesírásommal és központozási képességemmel, nem is vitathatja ezt. Emmi néni az elsős tanítónénim azonban nem vett tudomást erről a hiányosságomról, gyanítom azt sem tudta mi a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia. Pedig mindegyikből volt szép számmal az osztályunkban – emlékeim szerint. Ennek a betegségcsoportnak akkoriban lustaság volt az összefoglaló neve és gyakorlással gyógyították.
Tudom, hogy Emmi néni ma minimum fasisztaként lenne nyilvántartva, de szadizmusa eredményesnek bizonyult, második elejére mindannyian folyékonyan olvastunk és írtunk, sőt a számolás is ment mindenkinek. Engem nem téveszt meg az, hogy Emmi néni egyébként imádott minket, mindent megtett értünk, biztos az lett volna a helyes, ha az osztály felét felmentik írásból és olvasásból meg számtanból, mert jóvátehetetlen törést szenvedett a lelkünk attól, hogy addig gyakoroltatta velünk a feladatokat, amíg nem tudtuk rendesen megoldani.
"Könnyű bemondani a heti 26-32 óra felkészülést, de nehéz megállapítani, hogy kinél mennyi ebből a valóság, valakinél 0. Ha mégis valós terhelést jelent akkor lehet ezen segíteni 21. századbeli módon."
Gondolkodni, osztályra vagy személyre szabni akkor sem 0 perc. Ha valakinél a felkészülés 0 perc, akkor azt azért ki lehet szűrni a munkája alapján is. Vagy nincs rá mód a jelen szabályozással? Azért vajon ki a hibás.
"Egyetemi kinevezéseknél látom, hogy ugyan kötelező nyíltan meghírdetni a pozíciót, de extrém módon 1 emberre van szabva a kiírás, és esélye sincs egy külsősnek aki esetleg alkalmasabb"
Nem ezt mondtam. Csak annyit, hogy az alkalmasság helyben állapítható meg korrekt módon, nem egy központi hivatalban.
De, én leìrtam alàbb: a felsooktatàsban szeretném màr 2005 òta, ha valamit csinàlnànk a 2005-os torvény àltal rànk kényszerìtett rendszer ellen (finanszìrozàsi rendszer, oktatàsi szerkezet... most nem ìrom le, sokszor megfogalmaztam màr).
"Talán mégis megoldható lenne a feladat, ha 1 alkamas ember csinálná és nem 5000 helyen próbálkoznának."
Órarend...
Hát, kíváncsian várom, hogy ki lenne az az egy fő. Magukat a csoportbontásokat is megadni egy gimnáziumban nem két perc. Nálunk idén több, mint 500 csoport van, ha egy csoportnak tanár-tárgy-csoport összerendeléseket tekintünk. Egy szakképzőben még több. Ezeket az adatokat "a központba" el kell juttatni, ami lényegében az adatok megadását jelenti. Gondolom nem telefonon menne. Akkor meg már helyben is be lehet táplálni. Vagy én nem értek valamit... :)
"Tankönyveknél már unalmasan mondogatom, hogy e-könyv olvasó rajta a köz- és felsőoktatás összes tankönyvével, kötelező olvasmányaival, szótárral, feladatgyűjteményekkel, stb."
Amit a tankönyvek kapcsán mondasz, az pedig nem helyi döntés kérdése, a legtöbben örülnénk neki, középiskolában egyértelműen járható út. Biztos van egy életkor, ahol még nem célszerű. De a kormányzat nem erre mozdul. Szerintem ez a kormány felelőssége, ne a pedagógusokat piszkáld miatta. Ez működhetne egyentankönyvek és korrekt választék esetén is.
"Igen. A Fidesz hatalomféltése kétségtelenül politika."
Lehet, hogy az is az, bàr szerintem nem sok félni valòjuk van mostanàban, ahogy a pàrtszimpàtiàk alakulàsàt nézem.
Viszon egészen biztosan politika az, hogy mindig csak akkor megy az ilyen tiltakozòsdi, hogyha a "demokratikus ellenzéknek" van szuksége rà. Ha szakmai problémàk indolokoljàk, de mondjuk épp "baloldali-liberàlis" kormàny van, akkor meg is lehet dogleni, nem lesz semmiféle ellenàllàs a legnagyobb hulyeségek ellen se.
Es ez az én egyetlen, igazi, nagy problémàm. Okés?
A tobbi megmaszlag.
"Akinek nincs közeli tanár ismerőse, az talán elhiszi, hogy a tanárok többsége ballib vagy ezt kell mondania, mert az olyan dehonesztáló a tanárokra nézve. "
Szerintem a legtobb ember nem "a tanàrok tobbségérol" gondol vagy mond valamit, hanem azokròl, akiket konkrétan ismer, illetve azokròl, akiket személyesen nem ismer, de làtja, hogy most épp akciòznak.
(Azt az òcska szoveget most hagyjuk is, hogy "ezt kell mondania"...)
Akik most akciòznak, azok jobbàra, bizony "demokratikusék" irànt elkotelezettek. A tanàrok tobbsége meg nem tudom, hogy most éppen mit gondol.
Talán mégis megoldható lenne a feladat, ha 1 alkamas ember csinálná és nem 5000 helyen próbálkoznának.
Tankönyveknél már unalmasan mondogatom, hogy e-könyv olvasó rajta a köz- és felsőoktatás összes tankönyvével, kötelező olvasmányaival, szótárral, feladatgyűjteményekkel, stb.
Könnyű bemondani a heti 26-32 óra felkészülést, de nehéz megállapítani, hogy kinél mennyi ebből a valóság, valakinél 0. Ha mégis valós terhelést jelent akkor lehet ezen segíteni 21. századbeli módon.
Egyetemi kinevezéseknél látom, hogy ugyan kötelező nyíltan meghírdetni a pozíciót, de extrém módon 1 emberre van szabva a kiírás, és esélye sincs egy külsősnek aki esetleg alkalmasabb.
"Órarendkészítésre kellene egyetlen programot fejleszteni, nem kockás lapon optimizálgatni. Tankönyvrendelés mehetne szintén online. Állás meghírdetésre pedig jobb az átlátható folyamat, nem az előre lejátszott."
Jaj, anyám!
Nagyon sok helyen használnak - akár évtizedek óta - órarendkészítő programot. (1990-ben már volt ilyen) Nem ez a része a lényeg, hanem adott évben milyen osztályok vannak, milyen csoportbontásban, mit mivel lehet párba tenni, melyik csoport melyik terembe mehet, nem mehet, melyik kollégának milyen egyéb elfoglaltságai vannak, amit figyelembe kell venni. Ezen feltételrendszer betáplálása a programba kíván sok időt. Akkor dolgozik a program, majd közli, hogy kielégíthetetlen feltételek vannak és ekkor megy az egyeztetés, kompromisszumok keresése, majd módosítás, futtatás. Bejelentik, hogy az egyik óraadó idén már nem vállalja, Borika gyesre megy, stb. Kezdődik újra. Majd leszakad a mennyezet az egyik teremben - egy közeli iskolában tényleg megtörtént - talán olyan órarend kellene, ahol nincs ez a terem, de ha kell, maradhat terem nélkül az ének.
Szóval alapvetően nem a programhasználat a probléma, hanem a helyismeret. Ami nem szervezhető ki.
A tankönyvrendelés online megy. Az iskolától. De oda hozza be a gyerek, hogy mit kér. Ha ráhagynák a szülőre, hogy ő rendeljen online, akkor sokkal több probléma származna belőle, meg a rendszert is másképpen kellene méretezni. Nincs az a hülye kormány, aki megkockáztatná, hogy félmillió szülő szentségeljen, mert nem tud belépni, nincs honnan, kidobott a rendszer, stb. Így "csak" 4-5000 tankönyves kolléga szív.
