"A rendszerváltás csődje éppen az, hogy a Kelet rabságát a Nyugat gyámsága váltotta fel. A magyarok pedig tűrtek és engedelmesen bólogattak, mert fájóan sokszor voltak olyan vezetői az elmúlt húsz évben, akik nem a magyar érdekeket képviselték külföldön, hanem a külföldi érdekeket Magyarországon. A világ pedig hozzászokott ehhez a szorongó kisdiákként viselkedő Magyarországhoz. Ezért okoz most olyan nagy kulturális sokkot, hogy egyszeriben nagykorúvá váltunk és önálló életet kezdtünk élni. Hogy a saját lábunkra álltunk és magunk akarjuk és fogjuk is irányítani az életünket, ahogy a többi felnőtt nép. A magyarok 40 év után talán visszaszerezték a szabadságjogaikat 1990-ben.
De íme: újabb 20 esztendő kellett ahhoz, hogy ezekkel a jogaikkal merjenek is élni. Hát, most merünk! Ez a félbehagyott rendszerváltás beteljesítése. Ez október 23-a szellemisége. Egy szabad és büszke nemzet történelmi tanulsága, hogy saját magán kívül igazán soha senkire nem számíthat az életben. Miénk az életünk minden felelőssége.
De akkor legyen az életünk irányításának minden joga is a miénk. Akkor engedtessék meg nekünk, hogy kimondjuk és a politikánk alapjává tegyük az új irányt, miszerint: Számunkra Magyarország az első! Számunkra Hódmezővásárhely és 3200 másik magyar település az első – és minden más csak utána következik! Azok, akik alakítói-kollaboránsai voltak annak a politikának, amely kiskorúságban és gyámság alatt akarta tartani a magyarságot, hazudnak ezekről a mondatokról is. Azt mondják majd: Európa-ellenes, Amerika-ellenes, szövetséges viszonyokat sértő mondatok ezek…
Ők még mindig nem értik ezeket a gondolatokat. Vagy nagyon is értik, de nem akarják, hogy mások is megértsék, ezért hazudnak róluk. Az igazság ugyanis az, hogy nem attól Európa-párti egy magyar, hogy bólogatójánosként helyesel mindenre, amit Brüsszel mond. És nem attól hű szövetségese Budapest Washingtonnak, ha visszakérdezni, súlyos vádak esetén bizonyítékot követelni, vitatkozni sem mer. Nem! Barátok és szövetségesek között nem a csendőrpertu járja, hanem az egyenlő felek őszinte párbeszéde. Az európai népek a történelmük során megtanulták, hogy nem az ellenségek, hanem a szövetségesek számát kell szaporítani. A magyar viszont megtanulta azt is a történelme során, hogy hűséges szövetséges, akire mindig lehet számítani, csak egy van. Saját maga. Meg persze a Jóisten. »Segíts magadon, az Isten is megsegít« – szoktuk mondani.
Csak magunkra számíthatunk! A huszadik századnak ez a nagy tanulsága nem gyengévé, hanem erősebbé tesz minket. Megvéd a csalfa reményektől. Megvéd a »gazdag nyugati nagybácsik« hazugságával házalóktól. És megvéd az árulástól. Tapasztaltabbak vagyunk, tehát bölcsebbek és erősebbek is. Ezért most nem október 23-a fog elmúlni, hanem november 4-e fog elmaradni. A világ meg fogja érteni és lassan el fogja fogadni az új helyzetet, hogy egy évtizedekig álomba merült magyar nemzet végre felébredt.
Öntudatára ébredt és nem kér többet, de nem is éri be kevesebbel, mint a többi, hozzá hasonló európai nemzet. Csak azt kérjük, ami megillet minket. Nem többet, de nem is kevesebbet! Tiszteletet a magyaroknak: tiszteletet 1956 nemzetének!”
http://www.hodmezovasarhely.hu/cikkek/lazar-janos:-1956-uzenete-9361?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201410
