"A magyar viszont megtanulta azt is a történelme során, hogy hűséges szövetséges, akire mindig lehet számítani, csak egy van. Saját maga." Lázár János történelmi jelentőségű beszéde szintézist teremt a magyar múlt, jelen és jövő között, s a napnál világosabban rávilágít a nemzetünk számára üdvözítő fejlődési irányra. Kötelező olvasmány kezdőknek és haladóknak egyaránt.
Különben elég sajátosat sikerült alkotnia a szerzőnek, Dmitrij Vavyrinnek, valószínűleg szándékán kívül, néha olyanokat mond, hogy azokért jobb helyeken behívatnák a nagykövetet.Meg nálunk is, mármint más nagyköveteket, de az oroszt ez Budapesten nem fenyegeti. Akkor lássuk, mit mond Vavyrin.
1956-ban, amikor a magyarokat térdre kényszerítették, a nép fellázadt – és ami lényegében népfelkelés volt, az szinte azonnal a volt nácik jobboldali felkelésévé változott, amelynek során az utcákat elárasztotta a lemészárolt kommunisták és „kollaboránsok” vére. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetének válasza is lenyűgöző volt,de mintha a magyarok megijedtek volna. A keleti tömb legparancsuralmibb rendszerét a legliberálisabb, más néven „gulyáskommunizmus” és „Kelet-Európa legvidámabb barakkja” váltotta fel.”
ennek az orosz elméletnek van egy genezise, miszerint az első baráti országban szított „színes forradalom” az 1956-os magyarországi felkelés volt, ami mögött az USA titkosszolgálata és magyar fasiszták álltak.
A nagyobb évfordulókon Oroszországban is megemlékeznek a magyarok szabadságharcáról. 2006-ban az 50. évfordulón az állami Rosszija tévé Magyar kelepce címmel dokumentumfilmet mutatott be, amiben a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumából származó titkos jelentésekkel igyekeztek alátámasztani, hogy a forradalmat a CIA tervelte és vezényelte le, és az USA nemcsak a Szabad Európa Rádió adásaival szította a felkelést, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat segítségével, a fasiszta Horthy-rendszer különleges szolgálatainak elitjét pedig nyugat-németországi bázisokon képezték ki partizánharcra. A film az alábbi epilógussal zárul: „A magyar társadalomban máig nincs egységes vélemény arról, hogy mi történt 1956 őszén. Egyesek továbbra is azt hiszik, hogy ez forradalom volt, mások azt, hogy a CIA pénzén szervezett fasiszta lázadás, s van, aki úgy véli, hogy a szovjet tankok megmentették Magyarországot a polgárháborútól”.
(...)
a putyinista média az 1968-as prágai tavasz leverését is úgy állítja be, mint a NATO agressziója elleni védekezést. Tehát ez a manapság szintén elterjedt teória sem újdonság. Az orosz és a magyar posztkommunista mitológiában az ukrán háború egyenes folytatása a magyarországi forradalomnak, és ezt a teóriát, ami nyíltan megkérdőjelezi az 56-os forradalmárok tisztességét és hősiességét, terjeszti Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a magyar országgyűlésben.
Az 1956-os forradalom idején „sem veszítették el a fejüket”. Kubicza János volt az egyetlen, aki katonaként aktivizálta magát, a „Mecseki Láthatatlanoknak” nevezett fegyveres felkelőcsoport parancsnokhelyettese, katonai vezetője lett november 4-e után. „Tapasztalt katonaként tisztában volt a fiatal, lelkes, ám képzetlen csapatának harci értékével, ezért úgy manőverezte őket, hogy ne kerüljenek komoly összeütközés közelébe. Azt is tudta, hogy a forradalom bukásával életveszélyes maradni, ezért fegyverrel a kézben átvezette őket a jugoszláv határon” – mondja a történész.
