Hátja. minden évben kimegyek. nem mintha olyan nagy drogos lennék. Inkább a polgárjogok miatt. Vagy van demokrácia, vagy nincs. az ember nem lehet félig szűz, félig terhes. Hát ezért. De ez off. viszont működik a műfordító szövetség. remélem beléptél.
Én nem is mondtam, hogy ez a honlapjuk. Sajnos annak a címét elvesztettem, amikor az outlook kitörölte a teljes félretett levelezésemet. Itt csak regelni lehet. no és levlista.
Thx, bár amennyire hozzáfértem, úgy találtam, hogy ez (http://muforditok.lx.hu) nem honlap, csak egy szimpla levelezőlista. De hát ez még nem a Mátrix kora. Egyszer megérjük, hogy lesz honlap meg információáramlás - és elérhető is lesz, nem csak arisztokratikus, ahogy mondod.
Nem tudom egyről beszélünk-e. azzal az arisztokratizmussal én sem értek egyet, hogy két ajánló kell. (n.b. engem tudtommal senki nem ajánlott, mégis ott vagyok a listán). Honlapjuk pedig van, és rendszeresen jönnek hozzám a köremilek. Sajnos nem tudom megadni a honlapot, mert ez a szemét outlook nemrég az összes lementett levelemet kitörölte. viszont elküldhetem a regisztrálás emilcímét. subscribe@muforditok.lx.hu Itt érdeklődhetsz. őszintén szólva én nem nagyon veszek részt a dologban, mert elég magamnak való vagyok, de ha lesz valami érdekes, vagy érdemes cél, akkor én is beszállok. Ha netán megtudod a honlap linkjét, küldd el nekem is pls.
Műfordítók Egyesülete, lássuk csak... Ez az, ami 2003 őszén alakult, vagy ötven egymást baráti alapon meghívó kollégával, és csak két tag pártolásával lehet bejutni? Hát nem tom, Géher tanár úr mennyire bírja lendülettel a zászlóshajóságot, de én már láttam pár gittegyletet életemben, és az a fordító-érdekképviseleti képződmény, aminek az e-kultúra és a globális hálózatok korában még egy árva honlapja sincs, és csak szökőévente egyszer hallat magáról, az - hát, az is csak azt látszik alátámasztani, amit Önvállveregető Céhünk működési mechanizmusáról gondolok.
Mit csinált eddig ez a derék szövetség és miért védi magát a nyilvánosságtól és a többi kollégától ezzel a kísértetiesen a JAKra hajazó tagtávoltartási metódussal? Igazán megöl a kíváncsiság.
Nálam egyenlő erejű a két ösztönzés. Szeretem csinálni, ugyanakkor számomra a korábbi gondolatmenet élő valóság, hiszen, kamaszkoromban és később rengeteg könyvet olvastam, és ezek zöme a világirodalom része, azaz nem magyar nyelvű volt. Az ezekből fölszívott gondolatok, gondolkodásmód, világlátás, irodalmi formák tömege egyértelműen a fordítók érdeme. ez nem a magam vígasztalása, ez tény. Egyébként ha még nem tudnál róla, ajánlom figyelmedbe a MEGY-et, a Műfordítók Egyesületét (ez itt a reklám helye), amely távlatokban egyszer talán érdekvédelmi szervezetünkké nőheti ki magát.
Bizony ám, kipattanunk Cellini mester sótartójából, mi, az Önvállonveregető Céh oszlopos tagjai, és vállon veregetjük magunkat - mástól úgyis hiába várjuk az ilyesmit. És ez bizonyos szempontból így is van jól, nem kell túllihegni a szerepünket a Köztudat meg az Irodalom meg úgy általában az ilyesmik formálásában. Ez a mi kis titkunk marad.
Ja, én sokszor az író nevére se emlékszem, csak hogy volt valahol egy jó gondolat, ami megérintett, amiért érdemes volt végigolvasni azt a könyvet. Úgyis csak a fontos dolgok maradnak meg, a többit ledarálja az idő. Hatással lenni mások művészetére vagy életére? Ez nemes gondolat és szép remény - szvsz én is hiszek néha ebben, különben mi a pincének csinálnám, amit csinálok? De vannak napok, amikor beismerem, hogy csak magamért csinálom, mert Ez Esik Jól - és akkor asszem paraszthajszálnyit közelebb vagyok az igazsághoz. Az egyszerű dolgok mindig bonyolultak, már ha az ember veszi a fáradtságot, hogy cincálni kezdje őket.
Nekem ez egyszerűbb. Én kismesternek tartom magam. Mint pl. a reneszánszban Benvenuto Cellini, aki eredetileg ötvös. Olyanok vagyunk, mint egy műbútorasztalos. A mi szakmánknak is megvan a krémje és a becsülete. Nekem ennyi elég. Nem kell, hogy mindenki ismerjen. az is elegendő, hogy az egyetemen a világirodalom tanulásakor H. P. Lovecraftnál nem lehet engem megkerülni, mert jó részét én fordítottam. Vagy hogy beépülünk, a kortársak tudatába a fordításainkkal. Amelyek aztán búvópatakként hatnak más művekre. Nincs igazam? rám is nagymértékben hatott a világirodalom kamaszkoromban, jóllehet egyetlen fordító nevére sem emlékszem.
Nem, ne érts félre: persze, hogy nem magam ellen beszéltem. A fordítónak kijár... ami kijár, ebbe most ne menjünk bele, egyezzünk ki jobb híján annyiban, hogy "megbecsülés". Ahogy a stáblistákban ott van a szinkrondramaturg neve, ott van a könyvekben is a fordítóé. Nem erről beszéltem - hanem hogy a fejekben nincs ott. A nézők, az olvasók fejében. Ki a pince várja ki az apró betűket a mozivásznon, ki bogarássza át a copyright oldalt? "Szürke eminenciások" vagyunk: nélkülünk nem csurogna át kis hazánkba a sok külföldi idea (kultúra? az "ötlet" talán kevésbé vitatható kategória), de minket a kutya se vesz észre. Bizony, átnéznek rajtunk, mint az üvegen.
Hát erről beszéltem: hogy ez olyan egyik-szemem-sír-a-másik-nevet dolog. Mert jó dolog hangszernek lenni, amin át muzsika csorog, és rossz dolog hangszernek lenni, ami csak eszköz arra, hogy valaki más önkifejezze magát. Ja, suta a hasonlat. Persze cserébe ott a mi kis belterjes vállveregető öngratuláció-mentsvárunk: reggeltől estig átérezhetjük, hogy mi művészek vagyunk. És valljuk be: ez a max, amit ebből az egészből ki lehet hozni.
És itt kilyukadunk az örökzöld kérdéshez: szakma-é itt és most a műfordítás? Van-é tisztelete? Körüllengi-e az a bizonyos "megbecsülés", amit te is emlegettél?
Kedves beezer, marha jó lenne, ha lenne - de ha körülnézek, azt látom, hogy nincs.
És ezt tudomásul veszem, egyrészt mert kénytelen vagyok vele, másrészt mert az fordítói üveg-létnek, mint minden kemény ténynek, vannak előnyei is, nem csak hátulütői.
Mondhatod, mondhatod, csak tévednél. sztem a fordító munkáját illik annyira megbecsülni, hogy legalább egy név erejéig megemlékezünk róla is. És nem csak akkor, ha Tóth Árpádnak, vagy Ady Endrének hívják. Minden film stáblistáján ott van a szinkron elkészítő(i)jének a neve. Azért egy irodalmi mű fordítása mégiscsak nagyobb (művészi) teljesítmény, mint egy film szinkronizálása. Miért ne érdemelné ki akkor a (társ)alkotó, hogy az ő neve is ott szerénykedjen valahol?
No eegen, köszönjük nextdoor kolleginának a lényeget abszolúte nem érintő megjegyzését, és akkor talán evezzünk más vizekre.
Mondjuk mit szóltok ahhoz, hogy a legtöbb kiadó nem tünteti fel a honlapján (se) a fordítók nevét a könyvek adatainál? Jómúltkorjában beezer kollega megorrolt egy másik topikban kommentezőre, aki csak a forrásszöveg szerzőjét tüntette fel a versidézet alatt, a fordítóról valahogy megfeledkezett. Szvsz ez társadalmi (vagy világméretű? hmmm...) jelenség. Mondhatnám, hogy jajjaj-mekkora-baj-ez, hol van a szakma megbecsültsége, az alkotói babérkoszorú meg ilyesmi. Vagy azt is mondhatnám, hogy halihó de jó, ha a fordító valóban észrevétlen és átlátszó marad, mint az üveg: az alkotó és a befogadó között torzulásmentesen közvetítődik a kép.
A nextdoor nem a kiadó neve, a domainregisztráció sem a kiadó domain regisztrációja, kedves kritikus barátom. Az a Bt-m neve, amely a kényszervállalkozások korának beköszöntére tekintettel alapíttatott.
Minden szavaddal egyetértek. Általában nekem ezzel nincsenek gondjaim, szerencsére azok a kiadók, amelyekkel kapcsolatban állok (két kivétellel pestiek) ugyanezt vallják. Ezért nemigen fordul elő köztünk vita. Megjegyzem a fordító nem is a nyomdahibákra vadászik. Nem az ő dolga. Annál fontosabb a másik, általad említett szempont. sokszor előfordul pl. hogy valamilyen történetben tájnyelvi, vagy régies kifejezést használok. Ha ezt megpróbálják kijavítani, akkor én rendszerint visszajavítom, jelezve, hogy ragaszkodom hozzá. Mivel elég régi a legtöbb üzleti kapcsolatom, ezt méltányolni szokták, hiszen ha nem bíznának a stílusérzékemben, nyilvánvalóan nem adnának munkát.
Abszolút megértem, hogy az idő pénz és mindenki minimalizálni akarja a labda ide-odatoszogatásából járó macerát, de hadd tegyek két megjegyzést: először, a fordítónak nem dolga, hogy elütéseket észrevegyen. Arra ott van a szerkesztő vagy az előkészítő. (Megjegyzem, a fordító dolga, hogy minimimális elütési/helyesírási hibákat tartalmazó kéziratot adjon le a kiadónak. Ez minima erkölcsi kérdés.) DE: az nagyon is dolga, hogy ha a szerkesztő félreérésből tartalmi vagy stilisztikai javításokat végez a kéziratban, arra legyen lehetősége reagálni - hiszen a szerkesztő - a fordítóval ellentétben - nem olvasta a forrásnyelvi szöveget .
Amit mondani akarok, az az, hogy fontos a kommunikáció! A kétirányú, folyamatos kommunikáció. A fordító nem ellenség és nem is felelőtlen gyerek, akivel nem lehet/nem érdemes tárgyalni. A jó fordító egy nap alatt átnézi a tördelt levonatot és egyrészt boldog, hogy jobb lett a szöveg, hiszen egy idegen szem is átfésülte, másrészt meglátja, hol vannak azok a pontok, ahol a fordítása tökéletlen/nem elég érthető, és azokat ilyen szemmel átjavítja. A keletkező (ált max egy a4-re ráférő) javaslataival a kézirat/a könyv nagyságrendekkel jobb könyv lesz. Ez a kiadó érdeke és a fordító érdeke.
Jó lenne felismerni, hogy ugyanazon az oldalon állunk.
Évente kb. 200 könyvet jelentetünk meg, nem vidéki kiadóként. A fordítóink nem korrigálnak, arra van a korrektor. Néhány fordítónk megnézi a tördelt levonatot, az a tapasztalat, hogy elütést pl. észre sem vesznek, azonban jelölnek néhány olyan javítási kérést, amelyet ha átvezetnénk, hiba lenne.
De valóban, megállapodás kérdése. Nálunk a szerződések tartalma és a gyakorlat az, hogy a fordító nem korrigál.
Fordítóként hadd pontosítsak. A többihez nem tudok hozzászólni, de az, hogy a fordító korrigál-e vagy sem, részben a kiadóban kialakult szokásoktól, részben viszont a két fél által kötött szerződéstől függ. Nekem vannak olyan szerződéseim, amelyek kifejezetten kötelezik a fordítót a korrigálásra. máskor meg ideszólnak, hogy kész a korrektúra, menjek be érte. És természetesen olyan is akad (főleg vidéki kiadók esetében), hogy nem korrigálok.
Bocsánat, mint gyakorló könyvkiadói vezető szerkesztőtől, engedj meg nekem néhány pontosítást:
Szöveg 1. kézirat a szerzőtől Ez OK. 2. szerkesztés (szerkesztő csinálja, egyeztet a szerzővel) Ez is OK. azzal, hogy a szerzővel való egyeztetés már nem annyira gyakori 3. kézirat-előkészítés (azaz gépben a kézirat javítása) A szerkesztők már file-ban javítnak. A kézirat-előkészítő szűri a bennmaradt helyesírási hibákat, belső kiemeléseket egységesít, tördelésre előkészít - ha szükséges, a címrendszert vhogy egyértelművé teszi 4. tördelés Ezt azért megelőzi a tipográfiai tervezés. 5. a tördelt szöveg, azaz a levonat javítása: ez a korrektúra, elehet 1, 2 vagy 3 kör. Kettő elegendő.
Egyszer a szerző (fordító) is megnézi. Addig kell csinálni, amíg csak kevés javítás van a levonatban Ritkán van arra mód, hogy a szerző avagy a fordító a tördelt levonatban gyönyörködjék, hovatovább javítgasson. 6. Imprimálás: címnegyed jóváhagyása, utolsó ellenőrzés A teljes nyomdába kerülő anyag jóváhagyása ez.
Hát úgy nézem, itt tényleg jó nagy csemd lett... Sajna én se tudok sok okosat mondani neked, Csendbajnok, legfeljebb annyit, hogy az ELTE BTK-n létezik olyan, hogy műfordító kurzus, ha őket megkeresed, talán tudnak segíteni. A másik ötletem egy itt élő angol srác, aki maga is írogat, a nevét meg az elérhetőségét elküldöm neked emilben, hátha ezen a szálon el tudsz indulni.
Üdvözlök mindenkit! Olyan gyakorlott műfordítót keresek, aki szívesen elbírálná -megfelelő szigorral - magyar-angol versfordítási kísérleteimet. Komolyabban az utóbbi időben kezdtem el ezzel foglalkozni, és egyelőre néhány "klasszikus" 20. századi magyar verset ültettem át angolra, mintegy stílusgyakorlatként. Az utóbbi időben született néhány darab, amivel már elő merek állni. Ha akad vállalkozó, kérem, ezen a fórumon jelentkezzék, a többit később megbeszéljük. Előre is köszönöm!
én tudom, hogy kell kéziratból könyvet csinálni. Írjam ide? Kicsit hosszú de nagy vonalakban:
Szöveg
1. kézirat a szerzőtől
2. szerkesztés (szerkesztő csinálja, egyeztet a szerzővel)
3. kézirat-előkészítés (azaz gépben a kézirat javítása)
4. tördelés
5. a tördelt szöveg, azaz a levonat javítása: ez a korrektúra, elehet 1, 2 vagy 3 kör. Egyszer a szerző (fordító) is megnézi. Addig kell csinálni, amíg csak kevés javítás van a levonatban
6. Imprimálás: címnegyed jóváhagyása, utolsó ellenőrzés