Azzal, hogy nem vagy rocker, mert az igenyes, hallgathato zenet szereted, netan azt akartad mondani, a rock nem az ? Gratula.
Egyebkent nekem a Coma, a Dead Horse, a Civil War a kedvencem valamint van egy szam az egyik illusions-on, amiben franko hapogos gitarjatek van, azt is imadom....
No, hogy ne csak off legyek: G'N'R-t nagyon bírom az Illusions 1-2 miatt... persze főleg a gitárszólók miatt, nagyon nem tudom, hogy fognak Slash nélkül kinézni most... ugye Civil War (rullah fo'evah), Don't Cry, Knockin On..., November Rain, So Fine, Estranged - meg úgy alapjában véve sok más is... az egyik legnagyobb mestermű ez a két album. Appetite-et annyira már nem, de Sweet Child 'O' Mine alap (már csak a Scorps Coast To Coast-jából lopott szóló (a számban a második) miatt is...)! Amelyik albumon a Patience van, azt nem ismerem, az milyen?
Köves, az irományomat egyáltalán nem a kioktatásodra szántam!
A Double talkin' jive végén azt a spanyolos gitárjátékot én is nagyon szeretem.:-) Ha már részletekben jó számokról beszélünk, akkor még megemlítem a Dead horse-t is, mivel a kezdeti Axl éneket imádom! Tudjátok: "sick of this life, not that you'd care, I'm not the only with(one?), whom these feelings I share...":-)
Hm...
Jól le lettem ugatva:) Értem a szöveget én is, tudom a lebegést is, de szerintem akkor is túl hosszú. Mindenesetre kezdem érteni, hogy mit szerettek rajta. Más: szerintem az igazi killer gitár a Double Talkin' Jiveban van. Papper nem szereti a Gázrózsákat, de a szám végére mindig bejön a szobába, és csettint. Nem egy túl frenetikus szám, de a vége nagyon zúz.
Csá
Köves
ZedlzDead: elhárítanám magamról a felelősséget, a fordítás egy exbarátnőm műve, aki angoltanár, de valószínűleg nem dalszöveg fordításra specializálódott, ezért akár hibázhatott is.
Nem tudok veled vitába szállni, hisz, ha behatóbban ismerném az angol nyelvet, akkor nem bíztam volna másra a fordítást.
Sokáig nem komáztam Gánszékat, mosse vagyok "halleuja" tőle...:-)
de az Estranged tényleg frankós. A klippje eszméletlenül giccses, remélem most senkibe nem gázoltam bele, de azt nehezen hevertem ki...
A legrosszabb az egészben, hogy ahhoz képest, hogy nem is rajongok a gánszért, egész sokat hallgatom, magamtól....szóval zugGánszos vagyok....persze...mértékkel....:-)
és hogy szokásos Offságom megőrizzem,
Sheryl istennő nyomába se érhetnek.....(a playlistemen..:-)))) )
Bocs, aranyujjú barátom, "all my friends said I was high" az nem egészen ezt jelenti, a to be high az a (leginkább drogok által okozott) feldobottság vagy egyszerűen annyi, hogy "be van lőve". Tehát mondjuk "a barátaim szerint el vagyok szállva" (jelen idő, mert függő beszédről van szó).
Persze én nem nagyon szeretem a dalszövegeket lefordítani.
Sziasztok!
Bevallom, kicsit bánatos vagyok, mert én akartam felhozni kb egy hete az Estranged-et. Mindegy, elkéstem (:-)), vágjunk bele!
A Guns-sal akkor ismerkedtem meg, mikor a You could be mine-t játszották agyba-főbe a zenecsatornák. Ez valami új, más volt, mint az eddigi zenék. Határozottan tetszett. Aztán lelkes Guns-hívő lettem, élveztem a zenéjüket, azt az életérzést, amit nyújtottak.
Az együttestől inkább a lassabb, "furább" számokat kedvelem, nem pedig a csúcsra járatottakat. Pl. Dont cry, November rain, Rocket queen, Patience stb..
Nekem (mint oly sok másnak) sokáig a November rain volt a kedvencem. Akkor az Estranged-re még csak úgy gondoltam, mint egy jó számra. Már tudom, hogy miért, valószínűleg nem voltam elég érett. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban megkedveltem, észrevettem, hogy régi emlékeket szabadít föl bennem, magával ragad, én pedig önkételenül sodródom benne...
Mára több százszor (nem elírás) meghallgattam, és egy kicsit tartottam tőle, mi lesz, ha pár év múlva megunom. Mint ahogy az idő igazolta, megunásról szó sem volt. Épp ellenkezőleg! Csak a legkiválóbb borokhoz tudom hasonlítani a hatását: az idő múlásával egyre jobb lett.
Ennél a dalnál nem készült még nagyobb, összetettebb alkotás ebben az évtizedben. Ebbe értsük bele Enyát, Vangelist stb. is. Ha még nem mondtam volna, nem vagyok rocker... Az igényes, élvezhető zenét szeretem.
Az Estranged remekmű. Szinte mindenképp magához láncolja az embert, és ha valaki olyan lelki periódusban hallgatja először, amikor maga alatt van, bizonyos értelemben függő lesz. Azoknak igazán csemege ez, akik tudnak angolul, vagy megvan a fordítás. Hisz "amikor majd megtalálom az összes okot, talán találok majd egy másik utat, és lehet, hogy találok majd egy másik napot, életem összes változó korszakával...".
Szerencsére Axl is egy ilyen periódusban volt a mű írásakor, ha nem így történik, talán szegényebbek maradunk egy álommal, egy ÉRZÉSSEL...
"És most, hogy ennyire magad alatt vagy, felejts el minden rosszat, újra lent vagy a földön, már nem beszélsz olyan hangosan, már nem sétálsz olyan büszkén soha már, és ugyan mire föl?"
És hogyan hagyhatnám ki ezt az ominózus mondatot:
"Slash, thanks for the killer guitar melodies"? Én nem vagyok gitárőrült, soha nem fogott meg különösebben ez a hangszer, de amit ebben a számban művel Slash, az valami fenomenális. Mintha a lelke átszállt volna a húrokba, hogy ott hozza ki, amire ember már nem képes. És felsír a gitár...
Remélem nem voltam unalmas, csak igyekeztem megosztani veletek a gondolataimat. Örültem annak, hogy rátaláltam egy ilyen topicra.
"Tudtam, hogy a vihar közeledik, és minden barátom azt mondta, hogy gőgös voltam, de minden, amit valaha is ismertünk, itt van, és soha nem akarom, hogy meghaljon..."
Red, nincs meg a Live Er 87-93?
Azon rajta van az Estranged is, méghozzá olzan fantasztikusan előadva, hogz amikor egy osttálztársam meghallotta, nem akarta elhinni, hogz ez élő. Ha lehet, Axl még nagzobb átéléssel énekli, mint ahogy a lemezen. Fantasztikus az a dal, nekem ez tetszik a legjobban.
Remélem, maradt még az ihletből a Chnese Democracy-ra is.
Igen, igen, az Estranged talán az egyik legfeelingesebb szám. Axl iszonyú átéléssel énekel, amikor pedig meghallom, hogy "Alooonee....", mindig megborzongok. Kiváncsi lennék, élőben hogy szól...
Mos' má' asztán tudományosan utánanézten a Guns' szövegeknek meg mineden.., Szerintem rendeben van a dolog... Olyan sokértelmű, lezáratlan dolgok, de hát talán így is van ez jól. Nem dolguk ezenek sem, meg másnak sem, hogy megoldják a világ nagy problémáit, vagy frappáns választ adjanak bármire is...
Én személy szerint szeretem ezt a lebegő, sokéretelmű dolgot (már amennyire tudok angolul, vagy amerikaiul)
Írnak egy dalt, és valahol rád bízzák a döntést, hogy hogyan értelmezed...
OK, boy!
Nem teccik az Estranged.
Nem lassu szam. Nem unalmas. Erted a szoveget? Ha igen, nem ertelek teged. Ha nem, akkor probald meg a zene melle szovegcentrikus hallgatasi modban (van ilyen?) .
En nem akarlak cseszegetni, mert izlesek es...
De nekem nincs olyan a Gunsban, ami nem teccik szinte. Ez egész életmű olyan tokeletes, annyira sokoldalu es sokretu, hogy az Estranged ugyanannyira hianyozna, mint a Don't cry, a Coma, a Paradise city vagy a Knockin'(live version: gimmie' some...)
Neked akkor nem jon ki az, ahogy utoljara meg rakapcsol ott, hogy: " ...the storm was getting closer, and all my friends said I was high..." (javitsatok ki, mar nem tudom pontosan)
Ki emlexik a DM-nel, amikor voltak Mode-osok, es voltak Strange Love-os figurak?
De semmi gaz, amugy, remelem nem bantottalak meg, nem allt szandekomban. Azert szeretlek, mert legalabb megmondod.
Breakdown,
(you fuckin' crazy:)
Udv:
gery (Aki mellesleg nem hallott egy eve erdemben Rosest, de ez itt mar nem is lenyeg)
Lehet, hogy nem korrekt a dolog, de én álandóan próbálok párhuzamot vonni a Rolling meg a Guns között. Olyasféleképpen, hogy adott egy karizmatikus, energikus, őstehetség énekes, egy elszállt zseni gitáros, meg a többiek akik nyilván profi módon kísérik, kiszolgálják ezt az egészet. Én nem tom' hogyan alakul ki ez a dolog, mármint az, hogy valami úgy szól, ahogy szól, de én, -bár tényleg nem vagyok egy nagy rokker-, úgy érzem, hogy ami az énekesben benne volt az a gitárosból hiányzott, és vica versa, aztán amikor elkezdenek zenélni ebből a dologból valami rohadt jó dolog sül ki; nincs egyik a másik nélkül, létrejön valami kémiai folyamat, vagy mi a szar, én nem tom', de ritkán van ilyen az biztos.
Nekem, ami személy szerint fontos, az az, hogy iylen mezei zenehallgató lévén, az ilyen megasztárok, mint a Guns eljutnak hozzám is, mert óhatatlanul hallja az emebr itt-ott, és jó az érzés amikor valami őszintének tűnik, a korai rottyendrollra, vagy a korai punkra emlékeztet.
Én úgy 30 körül járok, és tényleg cak itt-ott botlok (jó) zenébe. Franc tuggya, valahogy kedvem, meg talán időm sincs már erre (hazudok, mint a vízfolyás). Biztosan sok jó zene van, csak utána kellene nézni, meg foglalkozni vele. Ezekbe a fegyveresekbe meg talán az a jó, hogy ez sok emberhez eljut, és aki hallja ezt a zenemuzsikát, akit valahol megérint ez a zene, az talán fogékonyabb lesz arra, hogy jobb zenéket hallgasson.
Figyeljetek, itt mi tetszik mindenkinek az Estrangedben? Lehet, hogy bennem van a hiba, de szerintem az egy dögunalom. Abban a számban szerintem 4 perc van, a 9:28 (ha jól emléxem) baromi sok rá. A November Rainnel is kicsit így vagyok, de az szerintem érdekesebb. Lassú számok közül engem a You're Crazy, meg a Patience fog meg inkább (a Don't Cryról nem beszélve), az Estrangedet én nem értem. Magyarázza meg valaki! Please!
Csá
Köves
Hi Red, talán tudod, ki vagyok, az a Barcafan, aki néha írogat a Milan-topcba is.
Asszem nem árulok el nagy itkot, ha azt mondom, hogy én is megőrülök a Guns-ért.
Az új felállás már nem lesz az igazi, állítólag trash metalt (???) fognak játszani. Ez a Sinson szimpatikus figurának tűnik, Rose pedig akkor is Rose marad, ha már kicsit meg is öregedett.
Az új Gn'R január 3-án lépelőször színpadra a "Rock in Rio" fesztiválon. Éljen!
Egy kis emlékeztető:
" When you talkin' to yourself,
And nobody's home
You can fool yourself,
You came in this world alone (alone)...
So nobody ever told you baby
How it was gonna be
So what'll happen to you baby
Guess we'll have to wait and see"
Estranged / W. Axl Rose
Aki keres az talál... Én egyszer halottam egy 1988-as unplugged felvételt a Gánsztól. Nyomták rajta a One In A Million-t is. Slash nagyon be lehetett rúgva, mert rengeteget bénázott szólózásoknál.
Szerintem a Guns N' Roses már eredeti felállásban sem lenne ugyanaz a GUNS N' ROSES. Nefeledjük, Már lassan egy évtizede nincs IGAZI Guns'!!! Öregedtek a srácok, elmentek kicsit másfelé. Mindenki szólózgatott, amíg az a FASZ AXL csak zsebelte a jogdíjakat.
Az a baj, hogy túl hamar lettek a csúcson, és túl nagyot buktak a végén.
(Persze nem az én szememben)
Szerintem kár azon filozofálni, hogy kinek a hiánya lesz majd érezhető/nem érezhető az új albumon. Minden zenész nagyon nagy volt és együtt valami igazán fantasztikusat tudtak alkotni. Bárkit kicserélünk, a funkció megmarad, de nem lesz már semmi olyan, mint volt. Véleményem szerint az új dolognak csak a neve lesz azonos.
De már én is kiváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle, ha lesz valami valaha...
