A steihartnak kismillió féle órája van ezek közül csak egy az ocean one amelyik egy submariner hommage. Vagyis mégsem mert a rolex 39mm-es a steinhart 42. Egyébként szerintem vajmi kevés olyan gyártó van aki még nem gyártott sub designes órát.
Ez azért egy erősen CB fun írás! Én nem látok bennük semmi különlegest mint ahogy nincs is,igazából még a designjük sem tetszik de ez teljesen egyéni dolog. A patinás Doxát legagyizni a CB vel szemben is erős túlzás . Nem jó a tömítése egy Doxának? Ezt a marhaságot kimondta neked? Ajánlom figyelmedbe mondjuk a sharkhunter szériát! Kétlem hogy gond lenne a tömítésével. Az alkatrászellátást sem értem mivel Etát,sellittát használnak van alkatrész bőven. Az előfordulhat hogy aki ezt mondta az mondjuk egyben forgalmazó is ilyenkor azért szoktak egetverő marhaságokat mondani a gyengébb óra javára. A tissot-Certina párossal is felesleges hasonlítgatni mert egyszerűen nem egy kávéház de a te olvasatodban persze bőven eléri azt a szintet sőt! Egy egyszerű tokozó jó minőségű órákkal semmi több amivel persze semmi baj nincs de misztifikálni sem kell.
Ha valóban minőségi órát akarsz, akkor ebben az ársávban csak használtat találsz. Ott viszont pl. ilyeneket lehet venni: Longines, Universal Geneve, Omega, ezeket akár újszerű állapotban is, vagy egy kézihúzós IWC . Persze ezek nem rendelkeznek az általad megadott paraméterekkel, de értéket képviselnek használt állapotban is, megfelelő karbantartás mellett.
Köszi a javaslatokat. A Steinhart-okat nézegettem, nem lenne rossz, csak nekem nem tetszik hogy szinte mindegyiknek van széles, számozott lünettája....javíts ki ha rosszul írtam, az óra keretére gondoltam. Az már nekem túl sok infó egy órára. Kevés duma, szép kivitel, ezek tetszenek. Nem kell telefirkálni mindenféle infóval szegény órát. Ez mondjuk csak az én véleményem, mert szeretem az átláthatóságot.
Te érted egyáltalán, amit olvasol? Nagyon kétlem! A Claude Bernard neve az órákhoz kjülönösebben nem értők előtt nagyon hasonlóan cseng, mint az ál-svájci kínai vacakok franciás hangzású "márkanevei", pl.
Andre Belfort Buchner-Bovalier Claude Valentini Constantin Durmont Francois-Rotier Frederique Rothenberg Jacques Cantani Louis Valentino Olivier Witteaux Roebelin & Graef Yves Camani
-- és van még jópár.
Ez a CB órák minőségéről az égvilágon semmit se mond.
Én a helyedben azért még megnézném CB orák helyett (aminek a neve a kommersz, francia hangzású névre hajazni kívánó kínai órákkal sajnos hasonlatos) helyett a STEINHART órákat is.
És nemcsak a raktárról átvehetőket,hanem a rendelhetőket is. Ugyanis pld. a nagy méretet nem kedvelőknek is praktikusan jó választás lehet egy regulátor óra, aminek számlapelrendezése miatt máris elfogadhatóbb a 42-es mérete.
Vagy fémcsatosból is akad ugyanekkorában egy régiesebb Sub.-fazon. (Ami a koronavédő toknyúlványainak hiányában mégsem tűnik koppintásnak.)
De akár hagyományos, márkafelirat nélküli B-Uhr is van náluk.
Korrekten feltüntetve a szerkezetük.
És nem utolsósorban még árfekvésben is kedvezőbbek a kitűzött határhoz képest.
Illetve, ha egy kicsivel még megtoldható lenne a határ, akkor letisztult számlapos automata kronográf (stopper) is beleférhet ettől a márkától, ami lassanmár tényleg elfogadottá vált az órakedvelők körében is.
A Claude Bernard valóban az Edox égisze alatt működik, mint leányvállalat, de ez nem jelenti azt, hogy egy az alja. Ez a kijelentés, hogy a Doxa vadhajtása azért ez erős túlzás szerintem. A mai Doxák már nem azok mint régen ez igaz. Általában SW200 szerkezeteket használnak és a tömítésük valamint az alkatrészutánpótlásuk sem igazán jó.
A CB ebben az ársávban kimagasló értéket nyújt szerintem, ha élőben egymás mellé helyezel egy CB, Tissot, Certina, Doxa órát akkor látni fogod miről beszélek.
A tokok - számlapok kialakítása, kidolgozása nem egy kategóriát képez a egy Tissot-al vagy Certinával vagy Doxával.
Ez a márka nem annyira népszerű, mint pl. a Tissot amelynek 160 országban van képviselete vagy akár a Certina, mivel nem költenek annyit marketingre. A kis szériás gyártást képviselik és ezt az óráik sorszámozása is alátámasztja.
Visszatérve a minőségre: egy automata óra lelke a szerkezet, ami a legtöbb CB modellben egy megbízható ETA konstrukció ez társul még egy gyönyörűen kialakított és megbízható tokozással. Ezek alapján azt gondolom, hogy semmivel sem nyújt kevesebbet minőség szempontjából mint egy Tissot vagy Doxa.
A kinézet után a fő különség a márkanév.
Konzultáltam több órásmesterrel is Magyarországon és feltettem olyan kérdéseket, hogy ha a szerkezet ugyanaz, a felhasznált anyagok szintén akkor miért lehet akár több 100.000Ft-os különbség is az órák között, a válasz: a márkanév.
Én azt gondolom, hogy el kell azt is döntened, hogy mi a fontosabb: egy olyan óra, amelyet mindenki ismer és népszerű (Tissot, Doxa) vagy pedig egy olyan amit kevesebben és ezáltal kicsit más "élményt" is tud nyújtani, mert abban biztos vagyok, ha egy CB órát veszel az nem fog minden sarkon szembejönni veled az utcán.
Nem akarlak sem rábeszélni (akármennyire is úgy tűnik az írásból:) ) , sem lebeszélni a CB-ről, csak szeretném, hogy ne tudjanak félrevezetni egy Tissot vagy egy Doxa név hallatán.
u.i: A Rogersnél nem véletlenül adnak 4 év garanciát egy CB órára.
Köszönöm. Igen ezen az automata dolgon még gondolkodom, de mindhárom általad belinkelt típus tetszik nagyon.
Kérdés már csak az, hogy mennyire megbízható és mennyire időtálló egy CB óra. Próbálom bújni a hasonló fórumokat és sok helyen látom, hogy nem igazán veszik "óraszámba", ha lehet így fogalmazni.
A Doxáról írták pl, hogy ezeknek a mai Doxáknak már semmi köze a régi hírnév által lefedett minőséghez. Ráadásul a CB egy Doxa vadhajtás, ami az Edox legalja.
Szóval, a CB tetszik ugyan, de kérdés, hogy milyen minőséget képvisel valójában.
Szerintem fontos lenne először eldöntened, hogy pontosan quartz vagy mechanikus (automata vagy kézi felhúzású) órát szeretnél.
Az általad megadott három márka közül én elsőre a Claude Bernard-ot ajánlanám (mostanában nálam is aktuálissá vált az óravásárlás és elég sok információm van pontosan ezekről a márkákról).
Az általad megadott feltételek mellett az alábbi modelleket találtam a CB választékában:
2. http://www.orabirodalom.hu/karora/Claude_Bernard/102223MNV/tn/ (Ez az általad is említett Aquarider modellcsalád, minden feltételednek megfelel, viszont ez már egy 44mm-es óra, ami ugyan lehet elegáns, viszont figyelmedbe ajánlom, hogy ez már picit nagyobb darab).
Automata:
1. http://www.orabirodalom.hu/karora/Claude_Bernard/800933NIN2/tn/ (A megadott feltételek mellett a CB közül egy az egy automata modellt találtam, ami megfelelő választás lenne. Sajnos ez nem kronográf, viszont nagyon szép darab. Kronográfos automata modellt 350-400.000 Ft alatt nem fogsz ebben a kategóriában találni. Viszont pozitívum még, hogy ez a szerkezet ha jól tudom még ETA2824-2 nem Sellita SW200, bár a honlapon a 26 kő szerintem így nem helytálló. "Elvileg" a két szerkezet között nincs nagy különbség, amit maga a cég is jóváhagyott, viszont én az ETA szerkezeteket sokkal jobban preferálom.)
Figyelembe véve az ársávot amit megadtál én az utolsót választanám, mivel odafigyeléssel rendszeres karbantartással/szervizeléssel ez egy örök darab is lehet.
A sztori nem egyszerű. Magamtól lesz magamnak, de mégsem. Egy emlék mástól, amit nekem kell megvennem magamnak, mert az illető, aki adná nem tudja már megvenni.
Én pedig férfi vagyok és szellemi munkát végző. Jelenleg egy középkategóriás Citizenem van és szeretem az órákat, de szakmailag sosem ástam bele magam különösebben.
Köszönöm a véleményt, főleg az automatára vonatkozót. Nem tőled hallottam először, de gondoltam hátha jobban járok vele.
Igen, köszönöm a kiigazítást. Ennyire nem vagyok hozzáértő.
Nem feltétel a kronográf, de ha olyat vennék, ne legyen túl csicsás. Jobb szeretem, ha első ránézésre látom hol áll a kis és nagymutató, ne kelljen a sok felirat és mutató között keresgélni.
Mondjuk a 300C az pont nem jó, mert nem hasonlít semmire, de valóban. Én sosem vennék semmilyen Subra hasonlító órát. Vagy Sub, vagy valami más, amelyik nem hasonlít rá. Nekem nagyon tetszik a Sub formája, nem kevés pénz, tudom, de meg sem fordult soha a fejemben, h valamelyik klónját vegyem meg. Az meg, h replikát, az meg végképp nem.
Üdv!
Az utóbbi egy évben vettem két automata órát. Ezekhez szeretnék óraforgatót vásárolni. Ebben szeretném a segítségeteket kérni. Van-e bármilyen hátránya a két darabosnak, ami miatt inkább két egy darabos vételét javasolnátok vagy nyugodtan vehetek két forgatósat? Milyen márkájút javasoltok? Mikre kell odafigyelni a vásárlásnál. Természetesen ha valakinek van épp eladó, az is érdekel.
Üdv
Attila
A cikkben erre nem térhettem ki, de azért a dolog úgy kerek, ha megjegyzem: ez az óra kb: 10 éves volt, de úgy 3 éves korában került - sajnálatos módon, örökséggé válva - fiókba, majd most lett "leporolva" és újra szolgálatba állítva. Pontosabban lett volna, de 7 év álldogálás után nem igazán viselkedett jól - elindult amúgy, "felrázva és megkeverve" működött, de nem kielégítően.
Úgyhogy ilyen szempontból sajnos kivételt ez sem képezett, másrészt 5-6-7 év fiókban álldogálás bármilyen mechanikus órát szerviz-éretté tesz, igazándiból még egy robusztus nagy falióra sem viseli ezt el zokszó nélkül - így ebből semmiféle következtetést nem vonnék le...
Gratula a coaxial cikkhez. Végre egy olyan darab amiről személyes tapasztalatok is vannak. Írod, hogy a kérdéses PO, 10 éve jár. A sajátom / 2500B, SMP 300, amit már persze eladtam/ több mint hat éve. Tehát még az sem egyértelmű, hogy mindegyik megáll. Érdekes vajon mitől függ ez?
Az ebay-re sem kell felmenni Rolex és Breitling gari kártyákért. Az órabörzéken is tolják a certifikátokat. Ha jól értettem a tömegben, akkor olyan 100 EUR volt a nepper tarifája rá.
Rolex és Omega ad ilyen kártyát, de lehet, hogy ad más cég is. Régi óránál ez elkallódhat az évek során, de emeli az óra értékét és növeli a bizalmat, ha megvan. Ha egy pár éves órának nincs meg a hivatalos dokumentuma, az már felvet néhány kérdést, de nem bizonyíték még. És ahogy APT írta, ma már mindent lehet hamisítani.
Köszönöm a válaszodat! Egy szakember szervízben, ha átvizsgálja az órát meg tudja mondani, hogy eredeti vagy hamisítvány?
Az eladó mellett szóljon, hogy amikor beszéltem vele az adásvételi mellé ajánlotta, hogy bármely általam váasztott szervízben megnézethetem az órát vásárlás elött.
Nincs olyan,hogy az "órához járó kártya". Nagy általánosságban ilyen nem létezik. Vannak márkák, akik nagyobb értékű órákhoz adnak valamilyen cég-specifikus garancia-kártyát, de ez is ahány cég, annyiféle, néha még cégen-modellen belül sem egységes. Mások meg nem adnak ilyet, esetleg egy garancialevelet - de ez sem kötelező. Az óra eredetét egyébként hitelesen igazolhatja egy adásvételi is, amin szerepel valami egyértelmű, a konkrét órát azonosító információ.
Ugyanakkor az óra problémás eredete, esetleg hamis mivolta ellen meg nem jelent biztos védelmet egy akár tökéletesen meggyőzőnek tűnő "körítés" sem, menj fel az ebayra, simán tudsz venni "eredeti" (sőt, néha tényleg eredeti, de máskor meg csak attól megkülönböztethetetlen) Rolex meg Breitling dobozt, meg kitöltetlen garanciakártyákat, "tuti certifikátot",stb...
Egyszer beszéltem vele, állítólag német órabőrzéről veszi az órákat.
A kérdésem az órához járó kártyára vonatkozik, mi is ez?
Enőnek hiányában lehet az óra tiszta, netán lopott, ilyen nagyértékű órához egy bőrzén nem adnak kártyát és iratokat? Egy szakszervízben kiderülhet egy ilyen óráról, hogy lopott? Kell félni egy ilyen vásárlástól vagy elég egy adásvételi?
Facebookon akad egy oldal ahol használt órákat értékesitenek. Van ott egy fazon aki rendszeresen nagyértékű és minőségű órákat árul nagyon jó árban és ahogy kivettem adásvételivel.
Valaki felvetette az eladónak, hogy az órák mellé miért nem ad eredeti számlát és kártyát.
A válasz annyi volt: "adásvételit adok, de gondolom te úgysem vevő vagy"
Szóval mi az a kártya ami az óra mellé jár, mi az ami miatt fontos a megléte, mit okoz, ha valaki ilyet nam ad az óra mellé?
Azért az a definíció 50-90-ről szólt, és az 50 éves már bőven a 60-as évek óráit jelenti, ahonnan már tényleg lehet bőségesen meríteni. Ami a 90 évet illeti - akkortájt kezdett a karóra egyáltalán érdemben elterjedni, nyilván ezen időszakból nem lehet olyan sokat találni - és amit igen, az sem a mai igények szerint készült, ezek ma legfeljebb alkalmi viseletre felelnek meg. De azért arra akár meg is felelhetnek.
Az 50-es évektől viszont tényleg bőségesnek mondható a merítés, és onnantól már olyan modellekkel is lehet találkozni, amelyek a mai hétköznapi használatban támasztott elvárásokat is ki tudják elégíteni (viszonylagos strapabíróság, acél tok, némi tömítettség).
Nekem ugyan volt attól is jóval régebbi karórám (1908-as), ami pontosságában is hozta a mai igényeket (kronométer volt) ám még az én szerény óraméret-igényemnek is túl kicsi volt a hordhatósághoz, illetve megjelenésében/fazonjában is eltért a mai világtól. Úgyhogy nem is használtam.
És akár a formai stílus, akár a picurka méret eléggé sokáig, bőven az I.vh. utánig kitartott az előző század első felében. Tehát, ha ilyen tömegesen maradtak volna fenn használható darabok, akkor is viselésre szinte alkalmatlanok lennének.
Arról nem is beszélve, hogy az adott kor legjobb órái sem voltak ütésbiztosítottak, úgyhogy még alkalmi viseletre is kényesebb darabok, mint amilyen hordáskultúrát mára már megszokhattunk.
De az alább linkelt Omega már tényleg jól megfeleltethető a mai elvárásoknak, ez tény! Nem való ennek létjogosultságát holmi beszólásokkal alábecsülni.
2: annyit mondott, hogy szinte bármelyik, karbantarott, jó minőségű mechanikus karórát örökölheti a következő generáció. Legyen az orosz, német, japán, svájci.
és annyit mondott halkan, hogy ezt a fiad is megörökölheti.
Mondjuk ez bármely karbantartott horgony-gátszerkezetes órára igaz, nem véletlenül van sok-milliószámra 50-90 vagy akár még annál öregebb működő termék.
Az óra amit vettem csodálatos, szinte újszerű, makulátlan karcmentes.
Az üvegbe gravírozva, a hátlapjába, a felhúzójában és a csaton szépen díszeleg az Omega logó.
Láttam a belsejét is, gyönyörű és beszéltem az órással aki szervizelte. Az eladó egy másik órára akart rábeszélni mivel ettől nehezen vált meg, de az órás (akit ismertem) morrant a bajsza alatt és annyit mondott halkan, hogy ezt a fiad is megörökölheti.
Tartós jó szerkezetet kerestem és remélem ezt meg is kaptam.
Igény esetén holnap teszek fel fotókat, de az enyém is ilyen hibátlan mint a linken látható óra:)
Meg kell, hogy valljam, sokatokkal közös az ízlésem!
Ugyan még ráér bő két hónapig a döntés az ajándék ügyében, de köszönöm a tippeket! Illetve a megerősítéseket. Ugyanis jó részükre magam is gondoltam.
- Gondolkozgattam a nagy nevek óráin. De pld. a Breitlingnek (amit pedig sok évvel ezelőtt még az OREX is árult) szőrén-szálán eltűnt a választékából a vekker.
- Aztán néztem Chopardot. De az a polírozott acél házával, meg az ultramódon leegyszerűsített számlapjával kiesett a pixisből.
- És felfigyeltem a Montblancra is, de abból szintén csak nagydarab fémházban volt ébresztős változatú asztali óra.
- A Cartier-k legtöbbje pedig pici és horror árú.
- A Mondaine nálam is titkos favorit. Még a golyó formájú változatában is.
- Aztán a BRAUN is nagyon bejövős, egy igazi örök darab. (Tényleg, hol szerezhető be? Egy időben mintha a Petőfi S. u.-i óraszalon is tartotta volna a márkát...)
- Sőt, én még a régi NDK-s Eurochronon is gondolkozgattam, mint rádióvezérelt órán. Jó-e? Illetve beszerezhető-e még manapság? Ha igen, akkor hol?
- Valamint DCF-ként a Junghans adná magát nagyon. Na, de milyen csörgősórájuk van ilyen werkkel?
...
És aztán most kezd esélyesnek tűnni a rám végképp nem jellemző japán-vonal. Ugyanis a linkeltek közül a Casio is remekül leolvasható számlapos, de a Seikok viszont tényleg jól és precízebben időre beállítható ébresztésűnek tűnnek...
Egy, az óráit kedvelő ember otthonába szerintetek milyen ébresztős vekkert illene ajándékozni?
Kizárólag kvarc, vagy rádióvezérelt jöhetne csak szóba. Analóg, mutatós megjelenéssel. És ráadásul ne legyen fémházas. Sőt, teljesértékű számlapja kell, hogy legyen, relatíve pontosan beállítható ébresztőmutatóval.
Mindezeken túl azt szeretném még, hogy vagy márkája terén, vagy matadandó dizájnja terén egy érdemes, megbecsülhető darab legyen. (És ne egy kínai eldobható vacak!)
A Tissot Classic Dream-et semmiképpen nem javaslom. A lehető legrosszabb választás. Keress rá a szerkezetére és rájöhetsz laikusként is, hogy ennél még az 500.- Ft-os Citizen/Miyota is fényévekkel jobb szerkezet. Ez a Tissot és az ETA egyik szégyenfoltja. Ezek az órák úgy hullanak, mint a legyek. A szerkezetet ráadásul nem lehet külön megvenni, cserélni. A számlapot le sem lehet róla szerelni. Erősen nem ajánlott!
Itt látom, hogy fent sincs meg az ingarugó vége, ez az egész tákolás... Mellékelek egy képet egy hasonló, de feles ütős járatról (pont most járatom be, satuba fogva, még "csupaszon"), azon talán nagyjából látható, hogy kellene ennek kinéznie, ha meglenne "mindene". A finom-szabályozó innen már nagyon nehezen pótolható, de az óra normálisan járásképessé tételéhez igazándiból nem elengedhetetlen, meg lehet ezt oldani azért anélkül is.
Valóban a másik topic ( http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9161338 ) a célszerűbb erre, de ha már szóba került itt, akkor egy tipikus XIX. század végi kerek alapszerkezet, rövid ingára, valószínűleg Clement járattal. A képről nem tudom megítélni, de ezek 8 és 12cm méretekben a leggyakoribbak, és a többségük ütős (feles, ritkábban három rugóházas, negyedes) - ez azonban "alapjárat".
Az inga felfüggesztése mindenestől eléggé hiányos és tákolt, bár ettől még az óra valószínűleg rendesen járásképessé tehető. A kis fogaskerék elvileg egy függőlegesen álló kis csavarorsót tekert, ami az ingarugót megfogó finom-szabályozót emelte-süllyesztette, tehát az óra pontosságát lehetett vele szabályozni (kellett is, mert ezek a "drótszárú" rövid ingák nagy hőfüggést mutatnak, és egy évszakváltás után heti több perc eltérést produkálhatnak). Az ingarugó (ami most film/műanyag csík..) alján is kellene lennie egy ugyanolyan fém karmantyúnak, benne egy kereszt-csappal, arra akaszkodna fel elvileg az inga. Ez is pótolható, reprodukálható, de van munka a szerkezettel, az biztos. Ami szerencsés, hogy igen egyszerű alapjáratról van szó, nincs elbonyolítva ütőrésszel.
Továbbiakban mutatom a szerkezetet, ami kézzel való anker-villa-hosszabbítás billegtetésével máris műXik:
Akkor jönnének a kérdések:
-acél laprugó helyett ott egy filmcsíkot látok...-lehet, hogy működne, de szerintem nem időtálló, mindegy, keresek valami mást, megoldom...-nem is a kivitelezés a gond, hanem a helye...-ez it elég periférikusan van felszerelve, tehát hátulról nézve a jobboldalon, nem véletlenül középre kéne jönnie(a lefektetett alkatrész és a másik közé)?
-ott fent a pici fogaskerék mellől hiányzik valami, ami ha akarod, megállíthatja az ingát, jól gondolom?
-hogyan lehetett megoldva ennek a kampó-végű ingának az illesztése a laprugóhoz?
Nálam ez a Claude Bernard forma nagyon beszorult. (Nem vagyok kereskedő, és mivel több helyen is lehet kapni, még azt sem írom le, honnan vannak a képek!)
Ekkora árkülönbség szerintem még nem adhat okot arra, hogy óvakodni kelljen. Egy egyszerűbb akció keretén belül ekkora kedvezmény még szerintem teljesen normális.
Viszont az oldalt nem ismerem.
Pontosan milyen svájci órát szeretnél venni? Mik az elvárásaid?
Egy kis segítségre lenne szükségem. 22F vagyok első svájci órámat tervezem venni. A TISSOT CLASSIC DREAM-et néztem ki (erről van-e esetleg tapasztalata/véleménye). És a nagy kérdés, hogy találtam a neten egy elég hízelgő(felntű) ajánlatot mégpedig: http://www.fashionwatch.hu/product_info.php?products_id=1388 kicsit ár alatt találom esetleg kellene kicsit óvakodnom tőle? Válaszokat előre is köszönöm!
fz: én az USA-ból rendeltem egy mobiltelefon-tokot. a tracking odáig mutatta, hogy 04.01-n 15:51-kor "departed a transfer airport in Ferihegy Budapest". Rá 10 napra, 11-én kora délután felhívtam a postát, hogy most akkor mi van, a hölgy megnyugtatott, hogy a "departed" azt jelenti, hogy oda küldték, nem pedig az, hogy oda megérkezett. Hehe.
12-én kihozta a pakkot a helyi postás és a kezembe nyomta.
Most, 14-én még mindig nem szerepel a Magyar Posta rendszerében, holott három napja ki is hozta nekem...
Nincs. Én csak szeretem a karórákat, de nem értek hozzájuk.
Ami belinkeltem, az különösen tetszik, de az quartz.
Ha kérdésed van, itt biztos tudnak segíteni, mert elég nagy óraguruk vannak itt tömegével.
No, meg én itt biztos kilógók a sorból, mert nálam csak a quartz szerkezet jöhet számításba, amit nem kell felhúzni/folyamatosan viselni, és nem kell külön óramozgató doboz hozzá hétvégére, amikor egy másikat hordok.
Úgy tűnik a város tele van 007-es helpdeskesekkel, akik víz alatt úszva közelítik meg az irodát, lehúzzák a búvárruhát és öltönyben folytatják a napot :DDD
Persze ez a 40-es évek, amikor még költöttek a design-ra, nem a Józsi bácsit kérték meg hogy találjon ki valamit, mert szorít a határidő. Lásd még Renault Thalia design...
Az óra nem az enyém egyébként, most láttam a facebookon.
A Seiko mindig is a design problémákkal küzdött. Azt hiszik, hogy ami Japánban nekik tetszik, az tetszik az egész világon is. A szíj nem képez szerves egységet a tokkal, a koronán ott az az idióta bevágás, a nyomógomb pont úgy néz ki mint egy kelőfélben lévő pattanás. Számomra büntetés lenne 2 percig is felvenni.
Ízlés dolga, de szerintem egy normális óra bőrszíjas. Még a legszebb órát is elrontja a fémszíj. Ráadásul, de ez megint szubjektív, ez a Seiko minden, csak nem szép.
igaz, hogy James Bond is hord ilyet öltönyhöz, de az neki kellék, tool watch. Ez egy elég nagy méretű, csillogó acél csatos óra. Öltöny mellé hivalkodó. Szerintem is vegyél egy kisebb, visszafogottabb, bőrszíjas órát, ami színben passzol a többi cuccodhoz.
1. ha nem kell annyira az óra a munkádhoz, akkor levenném az órát (ha fontos ez a munka, akkor annyit nem ér ez a piti dolog)
2 . vennék valami olcsóbb "öltönyórát", és azt használnám munkaidőben, hagy lássa a főnök, hogy "fejlődőképes" vagy, és a munka fontos neked
Nagyon könnyű bárkinek is azt mondania, hogy hagyd ott a munkahelyet, ha ilyen töketlen a főnök. Szerintem meg egy normális, korrekt meló ennyi "áldozatot" megér.
Van valakinek tapasztalata távol-keleti szállítási átfutási időkről? eBay-en vettem egy Omega órát egy koreai boltból. A tracking odáig mutatta, hogy április 5-én feladták, 7-én felkerült egy repülőgépre, azóta semmi hír. A Magyar Posta szerint akárhány átrakó ponton megy át Korea és Magyarország között, arról sose lesz nyom a trackingen, csak az látszik majd, ha Magyarországra ér a csomag.
Kérdéseim: koreából illetve Ázsiából mennyi idő alatt ér Magyarországra egy csomag?
Van olyan küldési mód, amikor a küldő és célország közötti vargabetűk is látszanak?
Ha a munkahelyeden a fejedhez vágná a főnök, vedd le az órád, mert az nem eléggé illik a ruhádhoz/pozíciódhoz és az ügyfelek szemében olcsó/gagyi benyomást kelt, és ez kihathat a cég megítélésére is, akkor mit lépnél?
Megáll az eszem: most olvasom, hogy az új IWC Ingenieurben, aminek a legolcsóbb példánya 4600 EUR, Sellita werk van, ref. IW357001. Azt tudtam, hogy a Portofinokban az van, na de az Ingenieurben ?! Blaszfémia.
A szerkezetről rakok fel képet, ha megérkezett az óra. Az eladónak az elmúlt 1 évben 588 pozitív és 6 semleges értékelése volt, remélem ez jelent valamit.
Nos, a mai úszott, de Miskolc 2-3 héten belül esedékes. Nem tudjuk ezt privátba intézni inkább, megkímélve a többieket? Új vagyok a fórumon, nem nagyon értek hozzá. :(
Képtelenség ezt így megmondani. Nem tűnik kamunak, szerintem nem is az - és az állapota nagyon szép. Azt, hogy a számlap felújított-e, vagy sem, azt könnyen lehet, hogy csak szétszedés után lehet eldönteni. Vagy talán még úgy sem - de akkor meg mindegy is. Ez az óra szerintem teljesen rendben van/lesz. Persze, a mechanikai állapotot, a szerkezet állapotát a Jóisten sem tudja egy külső kép alapján megítélni...
Nincs hamisítás határán billegő, se más. Ami nem a gyárban készül, az nem gyári 'oszt jónapot.
Hiába szép az olasz felújítás, hiába szereti a gazdája használni. Ha a gyártót - mondjuk az Omegát - kérded, az lesz a válasz, hogy az már nem kóser, miért nem küldted hozzájuk stb.
( Halkan jegyzem meg, más kérdés, hogy az esetleg gondosan szervizelt, soha be nem ázott, mára 60 ezres értékű órád számlapja a gyár által nem sikerült elég tartósra, és ez kerülne neked az óra értékének ötszörösébe.
De ugye sose volt a számlapra lifetime garancia. Ez nem Zippo öngyújtó. :) )
De ha már beépítés, mindegy a számlap. Az nem autentikus gyári óra. Ennyi. Nincs kicsit nem gyári, meg nagyon nem. De nem is feltétlen hamisak ettől. Legó.
De szerintem inkább ilyenben ketyegjen egy 112 éves 21 köves Omega kronométer, minthogy a fiókban, szerszámos ládában rohadjon, mert valami világháborús éhező, vagy csencselő ***, lehámozta róla az eredeti aranytokot.
Én a szerkezeteket szeretem. És nincs gusztustalanabb, mint amikor a piacon, zacskókban összetörve hánykolódnak a roncsok. Akkor inkább hordja valaki, aki boldog vele. Nyilván amíg tájékoztatva van róla / tájékozódik róla, mit is vesz.
Szia, a türelmedet kérem, mert a 24 órája sem működő Klarstein a mai nap folyamán bedöglött, így vissza kell küldenem, szükség lesz még a kis szürkére addig. Remélem hamarosan megoldódik, rögtön jelzem. Jó lesz a Jack!
Én arra jöttem rá, hogy az egésznek nincs jelentősége. Annak van, hogy a 2824-esnek különböző ETA tokozásait szórják a kelet-európai parasztoknak, akik meg is veszik azt, de nincs ezzel baj, ha ez kell nekik. Bár az is svájci óra, tehát ontopic.
Én 2 db órát hordok:
1) Breitling Windrider Shadow Flyback B35312
2) Seiko Panda 6138
Mindkét óra tökéletesen működik, mindkettőt APT topiktárs szervizelte.
Nos, a 17 köves és velem egykorú (42 éves) Seiko majdnem pontosabb, mint a 2824-esnél jóval drágább 2892-A2-es szerkezettel működő Breitling-em.
Amióta az eBay, Catawiki, Chrono24 site-okat bújom, feltűnt, hogy nagyon sok eladó olasz, holland, török, dél-koreai, japán. Több olyan eladó van, aki kiköti, hogy Olaszországba nem szállít. Van ezeknek az országoknak valami specialitása? Hollandián kívül egyik se túl jó csengésű (tudom, az előítélet, de például Ázsiába hogyan jut el ennyi vintage svájci óra, az olasz és török eladóról meg nekem a hamisítvány szavak ugranak be).
Vettem egy kék számlaposm Omaga Geneve-et Dél-Koreából, rosszul tettem?
Nem tudom, hogy az olaszok ezt vállalnák-e, még sosem tettem rá kísérletet... P.Kiss felárért vállal egyedi klisé készítést - de ettől még a minősége az általa alkalmazott technológiának erősen korlátozott - amit te magad is megtapasztalhattál. Ezt olyan esetekben lehet nyugodtan bevállalni, amikor "így is jó" - van azért sok olyan egyszerű, eleve, gyárilag sem nagyon finom vonalvezetésű számlap, ahol teljesen vállalható a végeredmény.
És van sok olyan, ahol jó lenne jobb - de nem fér bele a keretbe...
Persze, lehet mondani, hogy hülyeség az egész, minek felújítani, amikor tenger sok szép számlapos óra van - de egyfelől ez sajnos nem igaz, nincs tenger sok eleve szép óra (és azok egy jelentős hányada is felújított.. ;-))) ), másrészt pedig igenis lényeges kérdés az is, hogy "mennyi az annyi"?
Az ember nem fog kidobni a kukába egy három körös arany Universal kronót azért, mert tönkrement a számlapja. De még egy szép régi Seamastert sem - és bizony nagyságrenddel több a már nem kifogástalan számlapú-tokú, mint a "NOS" példány (amelyek zöme ugyebár szintén felújított...).
Az olasz felújítások zömének ugyanakkor a minősége nagyon jó. Nem, nem szoktak összevissza elcsúszni a feliratok - előfordul nem tökéletes, ez tény (vissza is lehet küldeni, ha van az embernek türelme, megcsinálják újra, szavatosságban), de én például még nem is jártam így, másnál láttam már effélét - egyet. Általában eredeti számlapokról készített, vagy egyenesen az eredetiek gyártásánál használt klisékkel dolgoznak - de így is előfordulhat, hogy nem hajszálpontosan ugyanolyan számlap jön vissza - mert nem volt hozzá való kliséjük - hanem egy olyan, amit amúgy az adott modellhez szintén használtak, és csak kicsit eltérő. IWC-m is jött már vissza így, nyilván legjobb lett volna, ha "pont olyan", de igazándiból egyáltalán nem rossz az sem, ami visszajött - és csak egész kicsit más.
Amúgy meg azért ma már ott tartunk, hogy viszonylag komolyabb órák eleve csak azok, amelyek elbírnak egy számlap-felújítást, még akár P.Kiss relációban is. Most már igazándiból egy Doxa sem, egy Cornavin vagy átlagos GUB, pláne orosz végképp nem - viszont itt jön elő a "nagypapa órája volt" effektus, amikor egy családi emléket felújíttatnak akkor is, ha az gazdaságilag nem kifizetődő. Persze, lehet mondani, hogy mi értelme, meg xy ezt nem tenné, úgy hagyná - de más meg másképpen gondolja, és nehogy már ebbe bárki beleszóljon...
Csak leírtam egy részét annak, amit tudok. :) Az emberek hajlamosan egyszerűnek nézni bizonyos fázisokat. Van az óraiparban sok olyan is, de azokkal meg abba fulladsz bele, hogy senki nem akarja a 100 ezer darabos gyártást félretenni.
Gondolom, az olasz is megcsinálja neked extra kiadásban a végletekig pontosan, egyediben, amit kérsz. Csak a megfelelő áron.
Bár az is lehet, hogy tesz rá, beígéri, és csinál valamit, amire két kávé között ráfogja, hogy belefér a művészi szabadságba, és összeválogatja a leghasonlóbb elemeket, hogy nehogy megerőltesse magát. :)))
Mindenesetre a számlap komoly dolog. Az egyik nagy-nagy órás mogulnak volt egy régi kis sorozatú órája speciális lappal. Amik idővel tönkrementek. Az eredeti készítő cég kapta a feladatot. És nem tudták ugyanúgy elkészíteni őket. Az új számlaposak láthatóan különböznek a régiektől. Érdekes sztori.
Nem szándékozom számlapkészítő műhelyt nyitni, ha félreérthető lettem volna :D Habár az kár, hogy itthon csak ilyen egyszem limitált lehetőség van. Az összelegózás azt jelenti, hogy az "olaszok" nem is vállalnak új számlapot, akkor se, ha kapnának filmet a klisé(k)hez? Ez sem túl bíztató, ha így van.
"de talán Glashütte környékén lehetnek kisebb számlapkészítő helyek is"
Biztosan vannak. Állnak rendelkezésedre, ha kell 300-500 számlap. Gondolom, 50-nel is kiszolgálnak pont ugyanannyiért. Persze az amúgy szokásos órabéredet írd hozzá a költségekhez, amíg a neten, emailben, telefonon kutatod őket.
Ebben az iparban a kis sorozat 300-500+ darab. Ezt el kell fogadni. ( Egy ETA vagy Soprod is ad neked egy darab szerkezetet, ha kifizeted 500db árát ( nem vicc )).
Amint ez megvan, kapsz számlapot több színnel 6-10.000 forintért is simán. Csak áfával-vámmal akkor is 3.5-4 millával ülsz a hintában. Ami egy Steinhart-nak megéri persze, mert X darab órát ad el 100+ ezrekért, és mert van rá tőke.
Nem a csillagászati árú tamponnyomó gép a kérdés ( bár a vége amúgy az annak is ). Az örökké nem eltartható több tízezres literenkénti árú festékek pl., amikből nincs 4 centes kiszerelés mint a jägerből, és ráadásul nem minden tapad mindenre. ( A te lapodhoz ha olyan szín kell, ami nincs készleten, akkor plusz 100 euró pl. )
Nem szabad beleesni a laikus látásmód hibájába.
Az olyan, mint az "én tudok olcsóbban szekrényt csinálni, mint a 40 ezres kikás". Igen. 3-400 ezer forintos eszköz és géppark, autózások nyersanyagért, pár hónapos-éves tanulási idő ( ami alatt mások pénzt keresnek ), egy műhely, meg a zaj miatt anyázó szomszédok.
Ráadásul a valóban minőségi számlapgyártás nem játék.
A tokgyártás ugyanez. Hacsak nem vagy egy személyben CAD tervező, jó ízlésű és felkészült grafikus, CNC mérnök, aki tudja milyen anyagú szerszámot ereszthet az alapanyagba, és milyen fordulaton, valamint gépkezelő, hogy gondoskodj arról, a több tízmilliós CNC gépedet nem teszed tönkre. Akkor nyilván helyzetben vagy, és onthatod a jobbnál jobb tokokat.
Ja, és kész az 50 darabos - a példa kedvéért MMII - számlapkészlet, és valakinek megtetszik, majd nyomat kétszázat, akkor egy szavad nem lehet, mert nem védetted le milliókért.
Az olaszok azért relative olcsóak, mert nepperek tömegeire vannak berendezkedve, akik a piacon túrt csúnya számlapokkal eltartják őket az év minden napján.
Ezért nem is tervezgetnek neked külön. Van 600 ezer különféle - ügyesen optimalizált - cuccuk, amiből összelegózzák, ami neked kell. Így keletkeznek a vastagabb betűk, a kicsit más logó, az eltérő árnyalat.
De pl. nem is tudom, kicsi-e egy olasz. Lehet, hogy harmincan pingálnak ott napi 8 órában. :)
Ha nem veszed rossz néven, nálad azért talán jobban tudom, én mikor voltam kint utoljára...
Idén még nem, az tény, múlt évben is októberben, amikor még jó idő volt. És egy lassú, sokéves leépülési folyamat eredménye, hogy már nem nagyon látom értelmét. Persze, ebben benne van az is, hogy nekem jó messziről kell/kellene kimennem kb: 120km autózás oda-vissza egy ilyen "üzemlátogatás", ami helyett inkább elmegyek futni az erdőbe - ha már nincs semmi értelme...
A reggel 6-ra kijáró kupeceknek-neppereknek még lehet, hogy megéri, én hobbista vagyok e téren, nekem már nem. Mára az órabörzék is nyomasztóan beltenyészetek lettek - de, hát ez van. Kis ország, kis pénz, kis foci...
Gratulálok APT! Ezt annyira egzakt módon megfogalmaztad, hogy még én sem tudtam volna különbül. ;-)
"Ami még rosszabb, az az, hogy egyre inkább úgy kezdem látni, hogy a még azért bőven a piacon lévő, ott nepperkedő, azt igazándiból erősen uraló, még a szocialista éra zárt és különleges régiség-piacán, az akkori, akkor tényleg fogalom Ecserin szocializálódott kereskedő-nepper réteg nagy része fejlődésképtelen, nem is valódi kereskedő, nem képes felfogni sem a kereslet-kínálat összefüggéseit, de a vevőinek kijáró megbecsülést sem bírja megadni - és mivel mára netes portálok mindenki számára elérhetők lettek, hát lassan kezdi is teljesen elveszíteni a talajt a lába alól.
Vagy nincs semmi, vagy olyan nevetséges árakat mondanak, amiből már alkudozni sincs kedve az embernek - a kevés azért mégis felbukkanó jó és jó árú holmi meg eltűnik a bennfentes kupec körök kezében, még mielőtt az átlagos piacra sétálgatni kimenő ügyfélnek bármi is juthatna..."
Viszont micsoda szerencse, hogy Te itt vagy! ;-) Akinek már- már az Ecseri piac is úgy tűnik mintha a new yorki business district lenne ahol hozzád hasonlóan a nagy fiúk homokoznak ;-)
Ok, persze a Cador egy példa volt, az nagy cég, de talán Glashütte környékén lehetnek kisebb számlapkészítő helyek is, mint ezek szerint Olaszországban. De mindegy, ha olaszok, hát olaszok :D Azért a számlapnyomtatást nem hasonlítanám a szerkezetkészítéshez, még a tok készítéséhez sem, a tamponnyomás ideális nagyon kis sorozatokhoz, egy kézi tamponnyomógép sem csillagászati árú, nyilván a kliens felé a klisé ára nem oszlik el egy példánynál, több színnél sok lehet. Mondjuk a SuperLuminovát valóban aranyárban mérik (70USD/g)... Amúgy a számlapozás is a maffia kezében van Olaszországban? Egy sötét kapualjban kell leadni Luiginél a felújitandó számlapokat? :D
Röviden: az olaszok szóba állnak veled az árva egy darab számlapoddal.
A Cador ( és társai ) meg vagy nem válaszol, vagy finoman elküld a 'csába, vagy magadtól mész, mikor adnak árajánlatot minimum 500 darab számlapra, és egy külső kerületi pesti lakás ára van leírva euróban.
Az óraipar már csak ilyen. Veszett drága és nehezen hozzáférhető alapanyagok, megfizethetetlen és lassan megtérülő gépek és szerszámok, brutális árak, és sokszáz darabos rendelési minimumok.
P.Kissnek örülni kell, mert nélküle Doxa hiány lenne a vaterán. És az olaszoknak is, mert a rengeteg gatya közép árfekvésű 38-40mm alatti acéltokos IWC, Omega stb. sose újítódna fel. :)
Nem ördöngősség maga a szerkezet gyártás sem. Van bevált célszoftver hozzá. Igaz, franciául, és csak az éves frissítés 3 milla+ÁFA, de cserébe gyártásban lévő katalógustermékek ülnek a könyvtárban, és egérrel dobálod össze a werket, majd modellezed le a funkciókat. ( Legalábbis ilyen egyszerűnek tűnik. Aztán mégiscsak ETA meg Sellita ketyeg mindenben )
T'képp mért pont Olaszország ahová mennek itthonról a számlapok? Az olaszoknak különös érzékük van a tamponnyomáshoz? :D Pl. Németországban is vannak számlapkészítő cégek, mint a Cador vagy a Schätzle. Mindenesetre mivel az Antik... topikban nem jött válasz :D a kérdésemre, hogy P. Kiss Mester számlapjai mennyiben különböznek az "Italian Job"-októl, meglátogattam az élő legendát, Kiderült, hogy kihívásokkal küszködik, és meglehetősen limitált opciókkal dolgozik:
Nem tud fehérrel fekete számlapra nyomni, mert csak szürke lesz a nyomat, elmondása szerint nem talált megfelelő festéket. Ami elég furcsán hangzik, mivel 10 perces guglizással kiderült, hogy nincs valamiféle fehér csodafesték, ami 100%-osan fed, hanem 23-szor nyomnak fehérrel ugyanarról a kliséről, hogy megfelelően fedjen. Ez azt a gyanút kelti bennem, hogy nem tud "passzerpontosan" több színnel nyomni, erre utalhat az is, hogy
nem tud (Super)Luminovával nyomni, ami így érthető is lenne, mivel az is hamar kiguglzható, hogy pl. az IWC-nél is 810-szer utánnyomják a Luminovát, hogy megfelelő vastagságú réteg legyen (a tamponnyomás 10-15 mikront visz fel egyszerre a számlapra).
Mutatott világos számlapon fekete nyomatot, ami jónak tűnt, de lupéval nézve volt "légbuborék" a vékony vonalakban, az 0,1-0,2mm vonalvastagság már eléggé a határokat feszegetheti a Mester által használt technikával.
Szóval valóban nem olyan egyszerű számlapot nyomni, és ez csak maga a nyomtatás része, valóban az is kérdés, hogy digitálisan mennyire pontosan kreálják újra az eredeti számlap rajzolatát a klisékészítéshez. Mindenesetre nyilván nem ördöngősség, és a korszerű festékekkel, lakkokkal jóval jobb minőségű lehet, mint az eredeti számlap volt.
"Ezek a klisék ma egyszerű számítógépes grafikai módszerekkel reprodukálhatók, majd a számlapok újranyomtathatók - gyakorlatilag pont ugyanabban a megjelenésben és minőségben, mint anno készültek"
Na ez az ami nem igaz. Mindig elcsúsznak valamin, és tudod miért? Mert ez nem restaurálás, mint egy Rembrandt képnél, amit szakértők hada végez, korabeli festékekkel és 30 év restaurátori tapasztalattal a háta mögött, hanem ahhoz képest egy pitiáner üzleti vállalkozás. Tízezer számra viszik Olaszországba a számlapokat ahol a tied csak egy a tízezerből azon a héten, és már csak a nagy számok törvénye miatt is vagy nem középen lesz a felirat, vagy a vonalvastagság nem lesz megfelelő, vagy a szín csúszik el, nagyobb lesz a logó, lehagyják a modelljelzést, mint a fekete Seikódnál, bármi apróság elég ahhoz hogy kézbe fogva ordítson róla, hogy nem eredeti a darab. 100 euróért pont le fogják szarni, hogy olyan legyen, mint az eredeti volt, és tudod mit? én is pont leszarnám. Nem is várhatod el ennyi pénzért a csodát. Mert ezt olyanra megcsinálni mint az eredeti, 100 euróért lehetetlenség, a Népszínház utcában a feléért meg még inkább az.
Megértem hogy jobban tetszik a fekete felújított számlapos Seikód mint a foltos fehér. De nem eredeti. És pont. Nagyító sem kell hozzá, mert a felújító orbitális hibát csinált. Megértem hogy örülsz neki, írsz majd egy cikket róla sallala, mindenki boldog.
Azt nem értem meg, miért nem egy nem foltos, szép, eredeti számlapost vettél meg. És ezt valószínűleg nem is fogom megérteni, te majd megmagyarázod, hogy olcsóbb volt vagy akármi, vagy ellenállhatatlan vágyat éreztél arra hogy megmentsd az utókornak.
De nem is kell ezt megértenem, te ezekkel vagy boldog, én meg majd veszek tíz foltos helyett egy szépet...
A Facebook meg a Vatera egy játszótéri homokozó, ahol megengedik, hogy tét nélkül bárki beleböfögjön az üzletbe. A Facebook ingyenes, tehát reklamációnak helye nincs, de a Vatera már nevetséges. Ebaytől felfelé hiába írkálnak be, azt csak a tárgy tulajdonosának az engedélyével kerülhet ki a terméklapra.
Épp most olvastam, és nem áprilisis tréfa: a Breitling és a Tudor nyílvánosságra hozta, hogy egymásnak szerkezeteket szállítanak. A Breitling veszi a Tudor MT5612 szerkezetét, míg a Tudor a kronográfjaiba veszi a Breitling B01 szerkezetét.
Általában elmondható, hogy normális ember tartja magát az "ami jó, azt nem akarjuk megjavítani" elvéhez - és akkor kerül sor egy számlapfelújításra - ha az eredeti már tényleg nem vállalható.
Amúgy meg kb: senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki másnak mi tetszik, és saját órájával/lakásával/autójával (a törvények megszabta kereteken belül ;-)) ) mit csinál...
Persze, ilyenkor illik is megmondani, hogy ez felújított számlap. Másrészt picit is hozzáértő erről a számlapról látja is - példának okáért hiányoznak legalul a picike modelljelzések, amelyek az eredetin mindig ott vannak.
Amúgy ez azért még nem az a kategória, hogy a fekete számlapos modellek sokszorosan többet érjenek - csak simán ritkábbak, ezért nehéz őket levadászni - de ha felbukkannak, nem feltétlenül kerülnek sokkal többe az egyéb kiviteleknél.
A csúszós lejtő az olyan óráknál van (pl: Comex Rolexek, hasonlók), ahol egyébként standard modellek kis szériában készültek valamilyen cégnek, valakinek egyedi számlapjelölésekkel - és tényleg csak a számlap felirataiban térnek el a többiektől - viszont egyes gyűjtői körökben a ritkaságuk miatt többszörös árat érnek.
No ezeket tényleg szokták hamisítani, persze olyan minőségben, hogy szakértő se tudja megkülönböztetni az eredetitől.
Értem is az álláspontodat, sőt el is fogadom szó nélkül.
De én pl. saját kútfőből írtam a minap, amit írtam. Van a 10-12 órab*zi ismerősömből 7-8, aki nyálfröcsögve tombol, amikor bármilyen felújított számlapot lát, hogy neki olyan nem kell. ( Összerohadt, javíthatatlan szerkezet bezzeg igen )
Ugyanakkor fenntartom, amit írtam: nem tudom, az ellenzők népes tábora nem-e kibic, aki csak ingyen köpköd a neten.
Mert ha ezt a felújított Seiko-t kirakod a vaterára, fészbukra, bárhová ( ahol komment lehetőség van ), rögtön megérkezik mindenki, aki a szólászabadságot összekeveri azzal, hogy neki nyilatkoznia kell tét nélkül, de rögvest; tekintet nélkül arra, hogy kérdezte-é valaki, te eladni szeretnél-e vagy trécselni, és hogy akartál-e ingyenes vitaparti felületet adni neki.
És indul a "nem jó a font, vastag a betű, M. Hakayama nem ezt használta, nem így álmodták meg a Jinba Ittai jegyében" bla bla, aztán közben megy a licit a kínai kézihúzós seiko 5-ösre. :D
Könnyen lehet, hogy egyik számlap felújítás ellenző sem vesz úgyse semmit, de manapság bárki tud kis létszámban és kamu alapon is hangos lenni, ezt tudjuk.
Én pl. egyik táborba sem tartozom. Egyszerűen nem érdekel eléggé a kérdés.
Nagyon jót röhögtem a minap egy "patinás", "szépen öregedett" számlapon, ami úgy nézett ki, mintha 5-10 éve levizelte volna valaki, és mostanra végzett volna az ammónia.
De csodálkoztam már rá olyan számlapra, ami eredetileg rém unalmas lehetett, de valamilyen okból kifolyólag elképesztő érdekesre ( és egységesre ) öregedett.
Ugyanilyen jól mulatok, amikor a fészbukon arról vitatkozik az óraértők krémje, hogy az újrapingált, felújított, húsvéti matricázott számlapos zsebóra beépítés az eredetibb, vagy az eredeti zománc számlapos, amit beleraknak egy löncshús konzerv méretű lengőfüles tokba, ami a legtöbb ember csuklóján gond nélkül és röhejesen körbeforog; szent értékmegóvó küldetésnek beállítva azt, hogy savonette az a 41+ mm-es tányér, csakis ezért a lengő fül.
Úgyhogy ezt még viccből se veszem magamra :)
"És nekem ez most így tetszik, így lelem benne örömöm. Ezek után embernek vagyok-e még tekinthető? ;-)))"
Mert nekem aztán mindegy. Én a szerkezeteket szeretem csak úgyis. Azokból is a régebbieket inkább, ha lehet. Számlappal vagy anélkül. :)
viszont ez az óra készült pontosan ilyen, matt és fényes fekete számlappal egyaránt, így nem is stílustörés, ám ez utóbbiak olyan ritkák, hogy szinte hozzáférhetetlenek.
Laikusként nem akarok beleszólni a vitába, de ez a gondolat megragadott. Szerintem alapjában véve egy ilyen festéssel egy esetben lehet gond, ha esetleges értékesítésné a vevő nem tudja, hogy nem a szuper-ritka fekete számlapos változatot kapja, amire évek óta vadászik, hanem egy átfestett darabot, hiszen ha megelégedett volna egy átfestettel akkor már évekkel ezelőtt megcsináltatta volna magam. (világos, hogy nem akarod értékesíteni, így ez csak gondolatkísérlet)
Egyébként az megállapítható valahogy, hogy a fekete számlapos órád eredeti e, vagy átfestett?
Mi az, hogy "gyűjtő"? Van erre egy szigorúan egzakt, "kanonizált", általánosan elfogadott definíció, amiből kiderül, hogy mitől lesz valaki "gyűjtő", és milyen ismérvek zárják ki ebből a körből?
Mi az, hogy a "gyűjtő nem vesz meg nem teljesen eredeti órát"? Én igenis gyűjtőnek gondolom magamat - mégis megveszem. Akkor most mi van? Viszont egy minden porcikájában eredeti meg NOS órát sem veszek meg - ha nem illik az ízlésvilágomba, a gyűjtői preferenciáimba.
Más: lehet merengeni azon, hogy egy "műtárgy" az csak a maga teljesen eredeti állapotában tekinthető valóban autentikusnak - de mennyire tekinthető "egyedi műtárgynak" egy olyan ipari termék, mint például egy óra - ami jó eséllyel már a XIX. században is ipari tömeggyártási módszerekkel készült, részben még a Patek/Vacheron szintű neveknél is külső beszállítóktól származó alkatrészekre épülő, nagy szériás tömegáru volt. Valamikor a XIX. század elején fordulhatott elő utoljára, hogy ha xy főherceg, király rendelt valami egészen egyedi órát mondjuk Breguettől, akkor tényleg olyasmit kapott, amiből nem volt több - bár megjegyzem, ebben az órában is valamelyik "általános" billegő, gátszerkezet és sok más "tipizált" elem dolgozott, de azért összességében ez akkor is egy egyedi dolog volt.
Egy valamivel későbbi, Rockefeller vagy Morgan, Packard gyűjteménye számára über-egyedileg készített nagy komplikáltságú Patek zsebórát szétszedve bizony azzal szembesülhet a valóban hozzáértő szakember, hogy ez ugyan szintén egy összességében egyedi óra, de azért a Patek amúgy más óráiban is alkalmazott, meg egyébként is a LeCoultre-től származó ütőművet, öröknaptárt párosították egy egyedi konstrukcióba - sok szükséges módosítással, de azért nem kevés, más, akár más gyártók neve alatt is futó órákkal csereszabatos alkatrésszel is.
Ez egy ilyen iparág.
Ezek után mennyire tekinthető "műtárgynak" egy 50-80-100 éves Omega kar- vagy zsebóra, amiből garantáltan tíz-, akár száz-ezerszám, egyes esetekben milliós darabszámban készült pont ugyanilyen, ahol teljesen standard, ma is bármikor reprodukálható ipari módszerekkel klisé alapján szériában készültek külső beszállítónál a számlapok? Ezek a klisék ma egyszerű számítógépes grafikai módszerekkel reprodukálhatók, majd a számlapok újranyomtathatók - gyakorlatilag pont ugyanabban a megjelenésben és minőségben, mint anno készültek. Akkor ez most mi? Értéktelen ócskasággá válik ettől egy óra? Miért???
Szerintem meg nagyban növeli az értékét - egy rossz számlaphoz képest, és amúgy, ha a felújítás valóban, tényleg jó minőségben, az eredeti megjelenéstől megkülönböztethetetlenre készült - akkor még csak azt sem lehet mondani, hogy különösebben kevésbé lenne egy ilyen óra értékes, mint egy olyan, aminek eleve szép maradt a számlapja. Már csak azért sem - mert alkalmasint tényleg meg sem tudjuk mondani, hogy ez most egy ennyire jó felújítás - vagy valóban NOS...
És igen, a piac is ezt így reagálja le pontosan. Újra hangsúlyozva, hogy nem kis szériás, esetleg eredetileg tényleg kézzel pingált számlapos, kézzel reszelt tokos felső kategóriás különlegességekről, hanem hétköznapi használatra szánt, tömeg-gyártott órákról beszélünk (amibe egy arany Rolex is bőven belefér még).
Ezzel együtt a magam részéről egy teljesen méltányolható, elfogadható, legitim álláspontnak, "ízlésnek" tartom azt, ha valaki szigorú purista, és csak a teljesen eredeti állapotot fogadja el, másra nem kíváncsi. De már elnézést, ez olyan dolog, mint ha valaki azt mondja, hogy a számára csakis és kizárólag a szőke, kékszemű és nagy mellű nők játszanak, a többiek számára nem is léteznek. Rendben van - de ha elkezdi sulykolni vadul, hogy ez nem az ő személyes ízlése, hanem ez maga az egyetemes igazság, és értsük már meg, hogy még emberszámba sem lenne szabad venni az ezen feltételeknek nem megfelelő nőket - akkor az illetőt elég hamar fel fogja pofozni (és joggal!!!) valaki, aki mondjuk igencsak meg van békélve csinos, fekete/barna, mérsékeltebben bögyös kis feleségével...
Ez, amit itt hallottunk, ez egy kifejezetten rossz ízű és altruista ízlésvita volt. Amibe már belekezdeni sem lett volna szabad... Senkinek semmi köze ahhoz, hogy kinek milyen órák tetszenek, semmi a világon - saját ízlését meg csak egy szociopata akarja ráerőszakolni másokra...
Amúgy kis adalék - bár igazán a japán órás topicba illene - a kvarcóra+felújítós történethez, nemrég vettem az ebayon egy remek Seiko Grand Twin-Quartzot (azért ez nem "játékóra", maradjunk annyiban, már 1978-ban évi 20mp pontosságot tudott - és ma sem "játék" az ára sem, ha nem is mondható egy megfizethetetlen különlegességnek), aminek a számlapján kicsit hámlott a lakkozás. Az első képen látszik, hogy nézett ki, az első két képen is látni, milyen állapotban jött meg - de élőben még csúnyább volt. Gondoltam, megkockáztatom, hogy le tudom lakkozni - de nem jött össze, egy hétig volt jó, aztán megbarnult az egész, gusztustalan lett...
Hát, én úgy döntöttem, felújítom, és mivel igazándiból eleve is fekete számlaposra vadásztam, viszont abból hónapok alatt sem bukkant fel egyetlen egy sem - hát olyanra is csináltattam meg a számlapot. Az utolsó képeken látszik - igen, ez nem az eredeti állapota - viszont ez az óra készült pontosan ilyen, matt és fényes fekete számlappal egyaránt, így nem is stílustörés, ám ez utóbbiak olyan ritkák, hogy szinte hozzáférhetetlenek. Az árról meg annyit, hogy így felújítva, gyakorlatilag új állapotban állítom, többért tudnám eladni, ha egyáltalán eszembe jutna, mint amennyit teljesen hibátlan állapotú és eredeti - de gyakori - fehér számlappal adnának érte. Igen, persze, az az öt darab sarkosan purista gyűjtő, aki kizárólag eredetit vesz - az nem venné meg - másik száz érdeklődő viszont lelkesen licitálna egymásra érte...
És nekem ez most így tetszik, így lelem benne örömöm. Ezek után embernek vagyok-e még tekinthető? ;-)))
Van a gyűjtő szemszöge ( glasé is ez ), akinek értékesebb egy eredeti kettérepedt zománc számlap, mint egy hidegzománccal javított. Vagy értékesebb egy eredeti ám kopottas Rolex lap, mint ugyanaz újrafestve.
Jogos. Elvégre a Mona Lisán javítgatni az idő rombolását egész más történet, mint lealapozni az egészet, és ráhúzni egy 18 megapixeles részletességű színes nyomatot.
Nyilván teljesen más árfekvésben a piacon meg az átlag vevő rálegyint az ilyenre, hogy "emmátörött".
De alapvetően ez egy ideológiai vita.
Mert ha egy felújított számlap csak olyan értelemben nem eredeti,
hogy azt már nem az Omega nyomatta a beszállítójával 52-ben, hanem Giovanni két ristretto között, akkor egy antik percütőshöz elérhetetlen, de CNC-vel legyártott méretpontos alkatrész után le kéne vakarni a márkajelzést és a swiss made-et.
Valamint el kéne, hogy veszítse az értékét. Mert nem 1820-as ötvözetből, és nem 1820-ban vágta ki a pantográf maró, valamint nem mondjuk Audemars sorjázta le személyesen a kis reszelőjével.
Érdekes kérdés, hogy a számlap, mint az óra arca miért nem felújítható, miközben egy Lange összekaristolt hídjait le lehet polírozni, újra lehet mattírozni, és le lehet aranyozni, senki nem kezd köpködni, hogy ez már kérem nem eredeti.
De szerintem mindegyik álláspontnak van helye. A gyűjtő - drágábban, de - úgyis az eredetit veszi, a kisebb tárcájú felhasználó/gyűjtő meg a felújítottal is boldog.
A százezreket-milliókat gyűjteményben tároló emberek elvárásait nehéz lenne összeegyeztetni azokéval, akik újrakrómozott, újrapkisselt doxákra vadásznak fészbukon, mert 37 ezrük van karórára meg azokra, akik ezeket eladják nekik. Más tábor, más világ, más lehetőségek és más vágyak-elvárások.
Valamint ott az a gonosz álláspont is, hogyha talál az ember egy gyönyörű tokkal és werkkel rendelkező órát, aminek a számlapja egyszerűen nem bírta az évtizedeket, akkor az miért nem a gyártót minősíti?
Lehetne röhögve mutogatni a GUB órákat ( az volt az ) a fórumokon azzal, hogy "nézd már, egy számlapot nem bírtak normálisan elkészíteni", ahelyett, hogy 1:1 Langeként, Glashütteként futtatják őket a nepperek a neten, holott azért egy Lange 1A-hoz képest ordít ám azokról a szocializmus sokszor.
Kicsit "a kvarc órának nincs lelke" szembenállás ez. Holott az egész óratörténelem egyik, ha nem a legnagyobb durranása volt innováció tekintetében. Legalábbis ahhoz képest, amerre a mechanikusok fejlesztése tendál.
A kvarc drámaian hozzáadott az óra legeredetibb funkciójához: a pontos időméréshez. Valamint adott tisztességesen a gondozásmentességnek is, azt gondolom. Mégis jóformán leköpködik, ami remek a mostani csillagászati áron mechanikus svájcit, akár újonnan, akár felújítva trendnek.
Mert ugye "nincs lelke", sz*rul néz ki az esetek nagy többségében, és unalmas. Vannak érvek bőven.
Közben olvastam egy gépészmérnök véleményét, aki meg azt mondta, szerinte bűn feláldozni egy óra fontosabb tulajdonságait az esztétika oltárán. Kontraproduktív és fölösleges egy jól működő egyszerű rendszert csak azért átalakítani és bonyolítani, hogy szebb legyen.
Példának hozta fel az MB&F óráit többek között, amik pont ugyanazt csinálják agyonbonyolítva, 612 alkatrésszel, amit egy sima 60 alkatrészes szerkezet: mutatják az időt. Nem pontosabban, pláne nem megbízhatóbban, csak drágábban.
Ezt hallaná meg az összes idei Baselworld kiállító, aki plusz 20 tengellyel ( vagy még azzal sem ), tourbillon ketreccel és zafír hidas akármivel mutatta meg ismét, amit tud: 3 mutatóval jelezni a többé-kevésbé pontos időt. ;-)
Veteránautózás megvan? Ott pl. nem értékesebb egy guruló, ám rozsdaboglya, málló belsejű autó, mint egy eredeti alkatrészekkel, lehetőleg eredeti technológiával felújított gép.
És igen, kicsit több empátia mások véleménye iránt kellemesebbé tehetné a jelenlétedet itt, amit a kétségtelenül meglévő tárgyi tapasztalatod indokolna. Vagy mindegy.
Ha már hajlandók vagyunk egy-már nem található alkatrészt legyárta(t)ni egy szerkezetbe, akkor egy számlap-restaurálástól sem kéne ódzkodnunk, én így gondolom. Ami engem illet, hát tisztelettel adózok azoknak, akik egy lepukkant órát "visszahoznak" egy eredetire hasonlóra.
Értéket pedig számomra az képvisel ami NEKEM(szóval nem másnak) teCCik, szóval ez az érték-vesztés-nemvesztés szerintem relatív, ki hogyan éli át.
Már megint előadtad a saját álláspontodat - amivel nincs semmi baj, de nem tudom, miért gondolod, hogy ez egy abszolút igazság, amitől nem képzelhető el eltérő...
Igen, az antik óra műtárgy - és? Ha egy vandál által tönkretett Rembrandt festményt szakszerűen restaurálnak - akkor az onnantól fogva egy értéktelen xar? Mert te ezt állítod...
Tiszta sor, hogy értékcsökkentő tényező az, hogy már nem teljesen eredeti állapotú - de akkor sem zéró az értéke. És adott esetben valakinek akár érhet annyit, de még többet is, mint egy másmilyen, de sértetlen Rembrandt...
Vedd már észre, hogy nagyon sokaknak van a kollekciójában felújított, restaurált óra is - és nem ritkán akár a legkedveltebbjeik közé tartoznak ezek. Te meg következetesen értéktelen szemétnek titulálod ezeket. Tudod te, hány embert sértesz meg ezzel teljesen feleslegesen?? Minek?
Az antik óra az egy műtárgy. Az autó amivel járok az meg egy használati tárgy, melynek legfőbb jellemzője, hogy gurul. Teljesen mindegy hogy meg van e húzva az oldala vagy nincs abból a szempontból, amire használom. Hogy lehet a kettőt összehasonlítani?
Egy antik órának ha felújítod a számlapját, pont a lényegét teszed tönkre. Mint műtárgy, nem létezik többé, lesz belőle egy élvezhető használati tárgy - de semmi több. Ezt ha nem érted, vagy nem akarod érteni az a te bajod. A piac érti, és óriási különbséget tesz.
A nagypapa órája más tészta, én azt se újítanám fel, nem is emlékeztetne soha többé a nagypapa órájára. Mint ahogy a nagypapát sem küldtem el soha még életében ráncot felvarratni, a nagymamát se hogyan is nézne az ki?
Egyébként meg azt csinálsz amit akarsz, most úgyis a fekete Doxa-Omega a divat. Pár éve a beépítés ment, 350-ért vitték az IWC-t mint a cukrot, most 150-ért nem kell a kutyának sem. Ez a számlapfestés is valami hasonló hóbort, addig tart csak míg mindenkinek nem lesz a kezén egy fekete számlapos Doxa vagy Omega. Azután jön majd a kijózanodás...
Egyébként akkor még egy kérdés: mit kezdjünk akkor egy rossz számlapos - de amúgy jó - minőségi órával? Mit? Mozsárban zúzzuk le, vagy máglyára vele - milyen halálnemet javasolsz neki?
Jó, értem, hogy te nem veszed ezt meg - de mi legyen akkor a sorsa? Kuka? Egy amúgy teljesen jó, csak esztétikailag lepukkant órának mi legyen a sorsa?
Ha az autódat meghúzod az oldalán - már viszed is a bontóba? Az sem lesz már teljesen autentikus, ha újrafényezik, kikalapálják? Bele leszel azért még hajlandó ülni - vagy rögtön veszel másikat, természetesen újat szalonból - vagy mégsem?
Mellesleg kíváncsi lennék, hány olyan NOS-nak gondolt óra ment át a kezeden, ami valójában felújított volt - csak nem tudtad róla megmondani.. Mert én legalábbis meg sem próbálom tagadni - hiszen volt már a kezemben olyan Rolex, Omega, IWC számlap, amiről tudtam, hogy felújított - akkor jött meg - de nem tudtam megkülönböztetni az eredetitől. Akkor meg kit érdekel, de komolyan???
Mi a frásznak nem vagy te évek óta képes megérteni semmit és senkit - aki nem betű szerint ugyanúgy gondolkodik, mit te?
Mi közöd van ahhoz, hogy én mit látok egy alkalmasint csúnya számlapos órában - és azt akarom, még ha felújított számlappal is? Mit fáj ez neked, mit kritizálod???
Egyébként meg mi van, ha megtalálom a fiókban a nagyapám szétrohadt számlapú öreg Omegáját, élete nagy büszkeségét - és szeretném újra viselni? Dobjam ki a kukába, mert szerinted különben nem is vagyok ember?
Felújíttatom a számlapját-tokját, leszervizeltetem, és hordom boldogan, gondolva a nagyapámra. Ebbe miért kell neked mindenáron megpróbálnod belerondítani - már megbocsáss????
Én azt nem értem, hogy itt már évtizedes relációban próbálsz sulykolni örökösen egy értékrendet, látásmódot - és semmiféle toleranciát nem vagy hajlandó a legkisebb mértékű "elhajlással" szemben sem mutatni. Aki nem úgy gondolkodik az órák világáról, mint te - az nem normális, azt emberszámba sem lehet venni...
Szerintem meg sok út vezet a piactérre, és például mi van akkor, ha én pont egy adott jellegű, de fekete számlapos Omegára vágyom, és nem kapok olyat sehogysem, viszont találkozom egy olyan, nem fekete, ráadásul csúnya, rokkant számlapú, de egyébként jó alapot adó órával. Mi több, esetleg az állapota miatt még jó áron is - és ezt újíttatom fel, olyanra, amilyenre én szeretném.
Hogy egy gyűjtő ezt "le sem köpi"? És, kit érdekel - egyfelől. Másfelől meg dehogynem, egy gyűjtő sem fogja megköpdösni, legfeljebb neki ez nem annyira izgalmas. Egy óra a részei összességétől lesz az, ami, ebben a számlap festése az én személyes véleményem szerint igen kis százalékarányt képvisel.
Nem is értem miket írsz, de most tényleg. Mi a jó francnak kell felújítani egy Omega számlapot? Minek, mondd meg, ne haljunk meg hülyén. Annyi szép számlapos van a piacon, hogy Dunát lehet rekeszteni. Ha kell egy, továbblépek, és nem a lepukkantat veszem meg, hanem kifizetem egy szépért amit kérnek.
Hát, akkor én nem vagyok gyűjtő, csak egy kisstílű guberátor. Bocsánat, hogy létezem.
Majd te elmeséled, hogy kell gyűjteni, mitől lesz valaki "valódi gyűjtő".
Egyébként meg lényegtelen, hogy a "valódi gyűjtő" nem veszi meg a felújított számlapú órát - megveszi majd helyette más, boldogan, és örömmel fogja használni az órát.
Nagy a szád glas, te miért nem csengetted akkor mellényzsebből érte azt a 11 misit? Te, aki már akkor is becsapva érzi magát, ha 20 ezerért akarnak adni neki egy "NOS GUB 28-ast", amit persze másnap úgy, ahogy vetted ezer euróért próbálsz eladni, és mindenki kicsinyes, aki alkudni próbál.. ;-))))
Egyébként tényleg nem adok az Ecserin komoly pénzt semmiért - mert borzasztó, tényleg riasztó nagy eséllyel lopott, rabolt, tisztázatlan eredetű holmi, amivel aztán nagyon csúnyán pórul lehet járni. Arról is tőled hallok most először, hogy az a Patek az Ecserin bukkant fel - meglehet, tényleg így volt, de ezek meg olyan áruk, amelyeket nem az asztalon árulnak, hanem eleve "valaki valakinek" hozza-viszi őket.
És igen, mivel a sznobizmus viszolygással tölt el, és borzasztó távol áll tőlem - és mert a "drága órák világa" igazándiból már másról sem szól, mint kőkemény és ólom-sűrűségű sznobizmusról, így nem is foglalkozom vele. Én több percütős Patekot-Vacheront és effélét szereltem már szét, szervizeltem és javítottam, mint amennyit szerintem te egyáltalán kézbe fogtál - és nem, nem érnek ezek az órák sokmilliókat. Nekem legalábbis bizonyosan nem. Számomra nem lesz valami csak attól jó - hogy drága...
Tudom, hogy ezen álláspontom igazándiból nem jellemző, de vagyok annyira karakán, hogy most meg sem próbálom körülírni...
A felújított számlap jelentős értékcsökkentő tényező, annyira hogy gyűjtő nem is vesz ilyet. Nincs is értelme antik óráról beszélni. Hordani igen, azt lehet, örülni is lehet neki, meg adni-venni is persze. Na de az nem egy antik óra, legalábbis gyűjtői szemmel nem az.
Nincs értelme, persze mert a jobb darabokra Ebayes árat mondanak. Jó áru már nincs fillérekért, el is ment tőle a kedved. És igen, a rekord Patek kronó is az ecseriről indult, 5 milliót adtak érte és azonnal 11 millióért adták tovább 3 perc alatt, nyilván nem rúgsz labdába, mert elő kell venni az euró 500-as kötegeket és azonnal fizetni, különben ugrott az áru.
A GUB számlapok egyike-másika tényleg gyalázatos. Mondjuk a vízállóság hiánya semelyik számlapnak nem tesz jót. Az eredeti számlapos órák pont azért drágábbak, mert azoknál nagy valószínűséggel a szerkezetet sem érte vízkár. A gyűjtők ezért keresik..
Nem csak oroszok, a lakk sokféle számlapon volt problémás. Nagyon sok lepukkant GUB számlap is van - amiket aztán eredeti állapotúra nehéz is felújítani (meg sokszor nem is éri meg). De egész komoly svájciaknál is gyakran vannak gondok ezen a téren. Igazándiból itt üt vissza, hogy akármekkora tapasztalata is van egy vegyipari gyártónak, akármilyen jó mesterséges öregítési próbákat is tudnak végezni - azért az mégiscsak a gyakorlatban derül ki, hogy tényleg mi lesz azzal a festék/lakk réteggel 25-50-80 évvel később, nem az öregítő kemencében...
Tipikus példa az ilyen malőrökre az Omega Co-Axial is, a 90-es években elkezdett teszteléseken úgy tűnt, hogy a kitalált speciális kenőanyagok tényleg bírni fogják 20-25 évig. Aztán a hétköznapi gyakorlatban kiderült, hogy egy frászt...
A zománcozott vagy vésett tömör nemesfém számlap már a XVIII.-XIX. században is kipróbáltan több évezredesen időtálló technológia volt - nem véletlenül ragaszkodtak hozzá olyan sokan - és joggal... És a porcelánt nem is kell bemutatni, de tömör aranyból, más színű rátett arany indexekkel azért világszép és tényleg abszolút örök életű számlapokat lehetett készíteni - ami nem feketedett be idővel, mint az ezüst (bár lakkozással azt is sokáig lehet védeni - de nem az örökkévalóságig), nem hámlott-repedezett meg, mint a festett számlapok, és nem tört olyan könnyen össze, mint a porcelán (és még vékony is volt). Csak drága... Mégis, olyan szép dolgok készültek így:
A XX. század elején elég sokat küszködött még mindenki a festett számlapokkal - nem véletlenül tartott ki olyan sokáig a sokkal érzékenyebb, zsebórában még "elmegy" jellegű, de karórában már aggasztóan vastag és sérülékeny porcelán - az kipróbáltan "örök életű", ha fizikálisan nem sérül (viszont, ugyebár igen könnyen sérül..).
Az adott időszakból még a "nagy nevek" festett számlapú óráinak többsége is problémás (bizony, Patek, IWC, Vacheron, korai Rolexek - elsöprő többségük felújításra szorul - vagy nem viselhető/vállalható állapotú).
Sőt - javíts ki, ha tévedek - a mai festékeknek hála akár jobb minőség is elérhető.
Volt-van egy óramárka, amelyiknek legendásan lehámlottak például a számlapjai, de én most ki nem keresem, melyik volt az. Pedig itt emlegették valamelyik topikban sokat.
A magyar piac gyakorlatilag kiürült... Elfogytak mára a rendszerváltás utáni szegénységben előbújt, amúgy is kis számú, a zabrálásokat-aranybeszolgáltatásokat átvészelt, vagy az utána nagyon soványkára kiépült "luxusáru-piacon" megvett "nagyapa féltett órái", az utánpótlás szinte semmi.
Ami még rosszabb, az az, hogy egyre inkább úgy kezdem látni, hogy a még azért bőven a piacon lévő, ott nepperkedő, azt igazándiból erősen uraló, még a szocialista éra zárt és különleges régiség-piacán, az akkori, akkor tényleg fogalom Ecserin szocializálódott kereskedő-nepper réteg nagy része fejlődésképtelen, nem is valódi kereskedő, nem képes felfogni sem a kereslet-kínálat összefüggéseit, de a vevőinek kijáró megbecsülést sem bírja megadni - és mivel mára netes portálok mindenki számára elérhetők lettek, hát lassan kezdi is teljesen elveszíteni a talajt a lába alól.
Vagy nincs semmi, vagy olyan nevetséges árakat mondanak, amiből már alkudozni sincs kedve az embernek - a kevés azért mégis felbukkanó jó és jó árú holmi meg eltűnik a bennfentes kupec körök kezében, még mielőtt az átlagos piacra sétálgatni kimenő ügyfélnek bármi is juthatna... Aztán felbukkan a neten már többszörös áron...
Meg is van az eredménye, míg tíz éve nekem a "meleg évszakban" minden hétvégén szinte kötelező programom volt az Ecseris sétálgatás, addig most egy évben kimegyek talán kétszer, ősztől-tavaszig egyáltalán nem, utoljára talán múlt év szeptember végén voltam, és ki tudja, mikor nézek ki először az idén is... Pedig valahol nagyon sajnálom, jó móka volt, amíg értelme volt. De most már nincs...
Nézd, szigorúan véve nyilvánvalóan értékcsökkentő - egy valóban NOS, eredeti, érintetlen - de ennek ellenére újszerű órához mérten. Az ilyen viszont a legtöbb esetben komoly ritkaság.
Egyfelől.
Másfelől van az a felújítási minőség, ami mellett csak szétszedéses és komoly szakértelmet igénylő vizsgálat mellett dönthető el, hogy most ez a számlap felújított-e, vagy sem? Egy jobb acél tok esetében pedig még gyakorlatilag szakértői vizsgálattal sem eldönthető, hogy akkor ez most teljesen érintetlenül, karcmentesen maradt a dobozban - vagy egy valóban keveset hordott, amúgy is szép és jó állapotú, legfeljebb finom felületi karcolódást elszenvedett tokot políroztak-csiszoltak-köszörültek fel szakszerűen az eredeti állapotba. Egyszerűen nem lehet megmondani, még akkor sem, ha egymás mellé teszel egy tutira NOS meg egy ilyen órát - anno volt akkor gyártási szórás a tokok készítésében is, hogy azok a század-milliméteres eltérések, amelyeket a csiszolás-polírozás okozhat, azok ne bukjanak ki (meglehet, az átköszörült óra főméretei lesznek így is paraszthajszállal nagyobbak...).
És a valóban jó minőségű számlapfelújítás is olyan, hogy kézbe véve nem biztos, hogy eldönthető róla: ez most új, vagy felújított..?..
Akkor meg nem mindegy? Most nem a japán császár személyes órájáról beszélünk, amin még az ő fenséges ujjnyoma is rajta maradt, ezért csak búra alatt, orvosi kesztyűben szabad megérinteni ;-))) - "tizenkettő egy tucat" órákról van szó, még ha adott esetben egy jobb, és nem is filléres Rolex vagy akár Patek is a szóban forgó darab - akkor sem unikum. Szerintem túlizguljuk ezt a témát - és amúgy igen, a vintage órákat vásárlók elsöprő többsége használni is szeretné az óráját, nagyon sokan rendszeresen is, vagyis eleve számolnak azzal, hogy majd idővel megütődik, a plexi megkarcolódik, kopik itt-ott, és mivel úgyis szervizelni kell majd, hát úgyis újra rendbe lesz kicsit téve...
Külföldön meg pl. az ebay torzítja az árakat rettenetesen. De aukciós házaknál is bevett szokás rácsapni 20-25% "buyer's premium"-ot, a vaskos postaköltség és a csak tippelhető vám-áfa mellé. Azzal már másképp néz ki az ár.
Adott esetben lehet nagyon jó a magyar piac, versenyképes árral, leinformálható termékkel és eladóval, stb stb.
Biztos az ecserin is van jó vétel amúgy. De engem pl. olyan korai ébredésre utóljára a seregben tudtak rávenni. :DD
Wreck Driver igazad van, ezzel együtt például az, hogy egy Rolex DateJust a 70-es évek elejéről 2200-2500 EUR vagy egy 60-as évekbeli Omega Seamaster 500-1000 EUR (itt nagyobb a szórás) azt sikerült belőnöm. A magyar piac nekem nem létezőnek tűnik, illetve olyan alacsony árakat írtatok korábban, amin nem lehet semmit találni. Az mindenesetre lejött, hogy venni is, eladni is küföldről és külföldön lehet.
Én voltaképp olyan régi, de "márkás" órákat próbálok venni, amelyeket kevesebbszer vagy többször hordok is, de próbálok arra is figyelni, hogy lehetőleg ne fizessek értük többet, mint amennyit érnek. Kezdő vagyok a témában, de igyekszem tanulni.
60-as évekbeli Omega Seamaster De Ville-ből elkezdtem egy egyszerű Excel adatbázist is építeni, mielőtt végül megvettem egyet (most az van a karomon).
Legjobb lenne az ilyen botcsinálta érdeklődőknek, mint én, egy adatbázis, amelybe évjárat, állapot, márka, típus alapján eBay, Catawiki, Chrono24 stb. eladások alapján előjön egy eladási ár tól-ig és átlag. Olyanokra, mint pl. a fenti típus, vagy akár Omega Geneve, Rolex DateJust stb., amiből nagy tömegben forognak a piacon darabok, reális képet is mutatna akár.
Én ezt a kiválasztott típusokra most magam vadászom, de már kezdek bizonyos típusoknál képbe kerülni.
A mostanában több tízezrekért gazdát cserélő felújított Doxák is azt igazolják, amit mondasz. Úgy tűnik, még mindig márkanevet és még mindig hordásra vásárolnak a végfelhasználók.
Azért gondoltam, hogy értékcsökkentő már egy Omegánál, JLC-nél, mert a net azért időről időre ettől hangos. Bár a táborok hangereje nyilván nem feltétlen mérője sem a létszámnak, sem a vásárlóerőnek, elvégre lehet, hogy az "áá ez a jégermemovox felújított lapos" komment mellé nem társul sem gyári számlapos, sem felújított vásárlási igény...
Most tényleg vegyük ki a körből a 15 példányban készült Patekot, meg az xy számára egyedileg készíttetett Breguetet - az más "liga".
De az órák elsöprő többsége tömeg-gyártott termék (igazándiból még az "egyedi ritkaságok" többsége is műszakilag valójában szintén az), és ha most egy tényleg jó minőségű felújítás olyan, hogy a számlap kiszerelése és alapos megvizsgálása nélkül még egy szakember sem tudja egyértelműen, ránézésre eldönteni, hogy ez most egy új állapotú eredeti, vagy egy újszerűre felújított - akkor igazándiból mi is a jelentősége az egésznek?
Nyilván valamivel izgalmasabb, ha mindene "teljesen eredeti" - de aki egy órát nem vitrinben-széfben őrizgetendő, "soha fel nem veszem, ez műtárgy és befektetés" jellegű valaminek tekint, hanem napi hordásra akar magának egy szép retro példányt - annak nem mindegy? És azért lássuk be, ezek az órák - de még a pár milliós új Omegák, Rolexek is - nem a "befektetési különlegességek" kategória. Felvesszük, hordjuk, összekaristoljuk, majd szervizelni is kell, akkor ki lehet políroztatni, kicseréltetni a karcos plexit - ezeknek ez a sorsa, és igazándiból erre készültek, az óra arra való, hogy a karunkon legyen és az időt mutassa...
Pedig azt gondoltam volna, főleg olyan óránál, amiből akad még bőven szép számlapos eredeti. Biztos van pár legendásan nem tartós számlapú márka-modell, aminél csak korabeli fotón látni gyári számlapot. :D
A plexit tudod a legkönnyebben ellenőrizni - az eredeti gyári plexi kellős közepén, a mutatótengelyek felett van egy pirinyóka Omega logó. De egyébként ettől eltekintve a gyári plexi egy kutya közönséges fémbetétes plexi, tehát azonos méretűre nyugodtan cserélhető, nagyító nélkül, az órára ránézve ember meg nem mondja, hogy ez most eredeti vagy sem - és a jelentősége is pont ennyi...
A számlapról meg ránézésre én el nem tudom így a képről dönteni, hogy kiváló minőségű felújítás vagy eredeti - úgyhogy nincs is ennek túl nagy jelentősége.
Azért ezt így nem állítanám - a jó minőségben felújított számlap nem jelentős értékcsökkentő, egy ilyen, önmagában nagy ritkaságnak, egyedi különlegességnek nem minősülő órán legalábbis semmiképpen sem. Sőt, egy jó olasz számlappal az óra nem csak többet fog érni, de kb: hússzor könnyebb is lesz eladni, mint egy tönkrement, lepattant, de "teljesen eredeti" számlappal.
Persze, vannak szigorú puristák, akik kizárólag a mindenben eredeti és lehetőleg NOS állapotú órára gerjednek csak - de ezek olyan kis vásárlóerőt jelentenek, amire nem lehet építeni. Néha előfordul, hogy jól felhajtják egy árverésen egy különösen szép és eredeti, ritkább modell árát - de inkább az a jellemző, hogy egy minden szempontból NOS órát egy netes árverésen nagyjából annyiért visznek el - mint egy minden szempontból NOS-nak kinézőt...
Vagyis a felújításnak nagyon is van értelme, és nem, nem úgy tapasztalom, hogy értékcsökkentő lenne - sőt.
Erősen értékcsökkentő. Bár nagyban árnyalja a kérdést, hogy mindenben eredetire utazó gyűjtő a vásárló, vagy valaki, aki napi használatban óhajtja tartani az óráját.
Meg persze az sem mindegy, hogy az egységes festékréteget preferálja, vagy a félig lerohadt eredeti számlapban is csak a szépséget látja. Kinek mi. De biztosan kevesebbet ér a felújított számlap a gyűjtők köreiben.
Sziasztok, ez vajon eredeti? A számlapja újrafestett, azt írja az eladó, a plexiről nem tudja, a többi részt eredetinek írja. Mennyiben értékcsökkentő tényező, ha a számlapja újrafestett? Mellesleg ezt az újrafestést hogyan csinálják?
Már csak az életkoromnál fogva én sem vagyok az a tipikus web2-es ember, de ettől függetlenül a régi nagy márkáknak még van honnan tanulni, ha el akarsz adni egy órát nagy számban, akkor manapság nem biztos, hogy mondjuk sporteseményeket, meg neves újságokat kell fókuszba helyezni, hanem igenis ezeket a web2-es megmondóembereket. A fiatalabb generáció már ezeket a helyeket tartja mértékadónak, és az a húszon éves, aki ma DW-t hord, előbb utóbb 35+ lesz, lesz egy jó állása, megengedhet magának egy komolyabb darabot is, és ki tudja, hogy a nagyok közül fog e választani, vagy majd ott is vesz valami DW prémiumot marha drágán, mert azon szocializálódott.
A század elejétől a II. VH-ig nem kiemelkedő, de azért jó kis svájci márka volt a Festina is. Onnantól pár évtizedre spanyol központúak lettek és megindult a divatórásodás, de a 80-as, 90-es években még így is nagyon ismert név volt, mert sokat költöttek sport-szponzorálásra, jelen voltak a téli olimpiákon meg a Tour de France-on. Most megint svájci (nyilván pont annyira, hogy rá lehessen írni), de igazából már spanyol korában megtörtént az agyhalál, hogy nincs már saját szerkezet, csak főleg Miyota.
Nyilván, hogy "mindenhol" van DW, az már ezek szerint egy nagy internet kampánynak köszönhető, erről maradtam le szerencsére, mivel leszarom a "hangadókat" meg ezeket az előfordulási helyeket :D
Daniel Wellington-nal megy Festinával tele vannak az európai légitársaságok in-flight shopjai is (Lufthansa, KLM, Air France, Austrian, stb., de a nagy fapadosok is: Eurowings/Germanwings, Wizzair, Air Berlin, stb, szinte kivétel nélkül kínálják ezeket) , ott ezek a "filléres" kategóriájú órák. Én mindkét márkával ott találkoztam először (mert a plázák divatóra-boltjait nem nézegetem).
További tipikus in-flight-shopos márkák: Fieseler, Swiss Military Hanowa, Junkers, Victorinox, Luminox, Aviator, ... valamint a komolyabb cuccok közül a Glashütte és a Fortis - utóbbiakat egész jó áron lehet pl. tengerentúli Lufthansa-járatokon beszerezni, ha valaki bukik rájuk.
Nekem semmit nem mond a Festina márka, de én új vagyok ebben az órás történetben (A doxa azért mond, az apámnak is volt egy nagy becsben tartva).
De nem konkrétan ezt a márkát akartam kiemelni, inkább, hogy megdöbbentően sok quartz kronót látok ezektől a nem túl drága márkáktól magam körül, még olyan emberek csuklóján is, akik azért megengedhetnének egy ennél komolyabb órát is. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy igazából nem érdekli, és végül is pár tízezresért kap egy nagyon komolyan kinéző, sokszámlapos, sokmutatós órát, mi kell még?
Egy szó mint száz, nem kételkedem benne, hogy rengeteg Seiko lehet az emberek csuklóján, és a saját mikrokozmoszomra semmiképpen nem mondanám, hogy reprezentatív minta (az iroda és a barátaim), de valahol vicces, hogy pont Seikot alig látok magam körül.
Azért a DW (igen, ez a Daniel Wellington) nem játszik a Nomossal egy ligában (azért ott egy laza 10x-es szorzó van minimum).
Az elterjedtsége pedig valóban egy zseniális marketing húzással indult, gyakorlatilag agresszíven elkezdték tolni a márkát online hangadóknak (divatbloggerek, instagram sztárok, és hasonló web2-es celebritások kaptak bemutató darabokat, meg velük szerződtek le), és mire kettőt pislantottak a többiek, addigra egy egész korosztálynál a DW lett AZ ÓRA (én is mindig "trendi" fiatalok kezén látom), meg sem kérdőjelezik, hogy ér akár 60-70 ezret is egy ilyen darab. Az egészben állítólag az volt a legjobb, hogy az elsők között ismerték fel, hogy egy néhány perces TV sport árából, bloggerek tucatjait tömhetik ki órákkal, és sokkal komolyabb elérésük lesz, mintha egy fél éves TV-s kampányt nyomatnának, tehát filléres marketinggel sikerült olyan ismertséget elérniük, ami a hagyományos eszközökkel egy vagyonba került volna.
Ha a DW a "legendás" Daniel Wellington, akkor valaki elmagyarázhatná, hogy mért pont ezt veszik a birkák annyian az 50 másik minimál Bauhaus designos kínai kárc divatóra közül, ráadásul a Junghans meg a Nomos vagy 20-30 éve nyomja ezt a stílust, eddig nem volt felkapva. Volt valami világméretű nagy reklámkampány amiről lemaradtam (hál'istennek)? Justin Bieber is DW-t hord, vagy mitől kapták fel ennyire épp ezt?
Egyébként fura, de relatív kevés S5-öt (vagy egyéb Seikot) látok az irodában
Vagy nagy nevű, presztízs márkák vagy a "mindegy csak rengeteg mutatója legyen" kategória mindenféle egészen kommersz Festina és hasonló márák quartz chronoival, és persze az elmaradhatatlan DW & Co. divatdarabok.
Ehhez képest az én Seikoim már-már ritkaság számba mennek :)
Valóban a márkanevet akarja veled megfizettetni a Marvin, ami egyébként inkább itt a kelet-európai régióban volt ismert anno. Akkor saját szerkezetei is voltak, azok egész jó kis órák ma is. 2000 EUR-t semmiképp sem adnék egy ilyen óráért. Mindenképpen regulátort akarsz ?
Nem jön veled annyi szembe. Seiko 5-tel el kell viselned, hogy van már 3-4 hasonló a munkahelyeden, folyton márkatársakba botlasz az utcán, boltban stb.
Órákkal szerkezettekkel kapcsolatos kérdésem lenne. Egy idelye szemezgetek egy órával, de mérleg csillagjegyűként nehezen döntök.
Miközben bogarásztam felmerült bennem egy kérdés, hogy mi kerül ennyibe egy órán?
Konkrétan nézegetek egy Marvin M115 órát ami tetszik és amiben egy ETA alpra épített Dubois-Dépraz 14072 szerkezet van. Ez az óra 610.000.-FT.
Ugyan ez a szerkezet Selita alapra épitve megtalálható a Junkers kínálatában kb. 360.000.-Ft-ért.
Louis Erard órában is ugyan ez a szerkezet van, de ez az óra már 810-850.000.-Ft körűl mozog.
Mindhárom órán egyforma az elrendezés, csak a név és a dizájnolás más.
Mi ez a szórás az árakban, a márkanevet fizettetik meg vagy valami pluszt is adnak a vevőknek?
Ez a ráépítés amúgy nem teljesen hibátlan konstrukció, olcsó vékony alapkalibert felhasználva fúrtak faragtak tovább és így az alap szerkezetre méretezett alkatrészeknek egy komolyabb, több fogaskerékből álló szerkezetet kell elhajtania, ami erősebb igénybevételt, kopást és sűrübb karbantartást igényel.
Olvastam egy korábbi hozzászólásban, hogy a Seiko olcsó ára ellenére minimális karbantartással is elmegy akár 15 évíg is, akkor mi a szar kerül ennyibe a fent említett az órákon amikor utánna olvasva kiderűl, hogy nem is egy tartós strapára tervezett darabok?
Mitöl több, mivel ad többet egy Marvin vagy egy Louis Erard mint egy Seiko?
(Ez egy kisarkított kérdés volt, de minél többet olvasok annál nagyobb a kuszaság a fejemben és így egyre nehezebben fogok órát találni)
:) jogos! Ez a játszóteres példa egyébként valóban nem volt a legjobb. Inkább akkor úgy fogalmaznék, hogy van, hogy a Tag Heuerem bizonyos élethelyzetekhez nekem nem passzol. Leginkább a kötetlen-szababdidős programokra gondolok itt. Ha nem is feltétlen a játszótérre, vagy egy kalandparkra. Oda mondjuk lehet, egy victorinox lenne praktikusabb. :)
Mindenesetre ez a citizen is jól néz ki. A tippet köszönöm.
Tanácsot, véleményt szeretnék kérni. Kinéztem magamnak egy Fortis órát:
B-42 Flieger Black Cikkszám: 655.18.81 (6551881 L 01)
Az lenne a kérdésem, hogy milyen tapasztalatok, vélemények vannak a márkáról, illetve, ha valakinek van épp ebből a modellből, akkor magáról erről a modellről?
Jelenlegi órám mellé szeretném második számúnak.
Ezt szeretem, de egy másikat is szeretnék mellé, mondjuk úgy, hétvégi, szabadidős programokhoz (boltba leugrós, gyerekkel játszótérre menős órának). Ez valahogy ezekhez nem passzol nekem.
Azt is szívesen veszem, ha az általam választott Fortishoz hasonlót javasoltok alternatívaként.
Szerintem semmit sem jelent, semmit... Volt kor, amikor egy Patek, Lange "örök garanciát" adott az óráira...
Ezek tartós, lassan elhasználódó szerkezetek, igazándiból öt évet még a korabeli teljesen kő nélküli, iszonyat gagyi, tényleg minden mértéken aluli vacak Ruhlák is kibírtak legtöbbször meghibásodás-elkopás-megállás nélkül, egy átlagos korabeli orosz óra meg - ha nem jött össze valami összeszerelési vagy anyaghiba rögtön az elején - 15-20 évig elment szervizelés nélkül, mielőtt megállt.. A Seiko 5-ösök azért a legnépszerűbb órák a mai napig a harmadik világ országaiban, mert viszonylag olcsón hozzáférhetők, és jellemzően 20-30 évet kibírnak bármiféle karbantartás, szervizelés nélkül - aztán persze már lóg a belük, de ott, ahol egy kvarcórában 2-3 évente elemet cseréltetni is pénz (meg esetleg probléma is, mert nem feltétlenül könnyen elérhető mondjuk a vidéki Afrikában, Ázsiában egy szerviz) - ott még így is ez a legésszerűbb.
Ha adna Sinn 25 év garanciát - az mutatná azt, hogy tényleg bízik a konstrukciójában - de nem ad...
Vegytisztán gazdasági. Ilyen kis szériában nem lennének képesek a szerkezetet csak a külsős Sellita árának a többszöröséért előállítani. Amit egyébként szerintem ezen órák ára így is bőven elbírna - de mivel el tudják így is adni őket, hát nem foglalkoznak a kérdéssel. Azért az IWC nem véletlenül törekszik egyre több órájába saját szerkezetet tenni - de a manufakturális modelljeik mind drágák.
Már tudom is, hogy mit nem értek. Nem tud egy ilyen gyártó, akinek voltak ilyen méretű automata szerkezetei, elővenni egy régi tervet és gyártásba venni? Vajon miért nem teszik ezt meg? Mi a. Éleményetek? Van ennek valami jogi, gazdasági oka?
Köszi! Hát értetlenkedek, az biztos. Ma már az ETA szerkezetes IWC-re is csak hüldezem. Bocs ronin! Semmiképpen nem akartalak megbántani. Az óra szép, csak én nem értem, miért nem lehet a mai világban faragni az ETA helyett valamit, ha az a forrás elapadt. Ez egy luxus márka.
Köszönöm a válaszokat! Értem, amit írtok és logikus is, ugyanakkor a gyártó mégiscsak bevállalja ezekre az 'egzotikus' megoldásokra az akár 2.5-szer hosszabb garanciát. (Sinn - 2 helyett 5 év. Persze oké nem 5 évre szól egy ilyen óra, de ez akkor is mutat valamit, nem?) Ha jól értem a felvetéseteket akkor a gyári szervízeltetés irányába történő terelés több fronton is zajlik. Ha egyedi a szerkezet akkor azért ha meg sorozat gyártott, akkor meg távlatilag az alkatrészellátás nehézségei miatt. Vagyis egyszerű vásárlóként kvázi így is úgy is csőbe vagyok húzva.
És ehhez jön a lassú de biztos ETA alkatrész bojkott, ami a független órásmesterség jelenlegi formájának a végét is jeletheti akár idővel. Nyilván évekig kitartanak még a raktárkészletek, aztán jöhet a donorvadászat, de érdekes lesz a 30 éves Rado Seahorse-t 10 év múlva a márkaszervizbe küldözgetni. :)
Egyrészt gondolom, jól jön ennek a központosított márkaszerviz módinak a bevétele, másrészt lehet, hogy így próbálják a vevőket az új és márkabolti órák vásárlása felé fordítani, és visszaszorítani a szürkeimportot, használt dömpinget stb.
Azért új 1+ milliós Omegát csak más hónapos és drága szervizútra küldeni Svájcba, mint egy használtan 450 ezerért vett 1120-as Seamastert ugyanannyiért...
...miután a Valjoux 7750-es alapú szerkezet nem gyorsváltós, előbb kezdi a váltást. Viszont illik éjfél körül + - 5 percre beállítani a váltás végét. A naptár váltás körül okozhat gondot, a szerkezet és a kézi dátum állítás azonos ideje, és a naptár gyorsváltó csillag kerék letapadása (kenés). Továbbá a naptár ék is kér egy hajszálnyi zsírzást.
A véleményem az, hogy messze-messze nem telt el annyi idő az első ilyen próbálkozások piacra kerülése óta, hogy legyen róluk valós tapasztalatunk. És ráadásul ezek nagyon kis számban is készültek, nincs belőlük olyan tömegesen, mint például az Omega CoAxialból - ami, ha az eredeti célkitűzést és marketing-szlogent vesszük alapul, akkor tulajdonképpen minden túlzás nélkül leírható, hogy megbukott - hiszen pont azt a célt (minimális karbantartásigény, többszörös szervizciklus-idő) nem volt végül képes teljesíteni, amire hivatkozva bevezették...
Személy szerint pedig kertelés nélkül le merem írni, hogy ezeket a törekvéseket valahol értelmetlennek tartom. A mechanikus óra szervizét megúszni nem lehet így sem, a rendelkezésre álló, el is érhető kenőanyagok pedig egyszerűen nem tesznek értelmesen lehetővé 6-8 évnél hosszabb szervizciklusokat. A Moebius a legtartósabbnak szánt olajaira-zsírjaira is 6 éves használati időt ajánl, ami persze a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb: 10 évig ki lehet húzni kopások és még zavaró szintű járáseltérések nélkül - de tovább nem. A rugót ott sem fogják tudni mással kenni, és például a billegő tengelycsapjaira nem nagyon tudnak alkalmazni a bevált, elérhető olajaknál jobbat - az Omega ugyebár ezen állt fejre, kifejlesztetett valami spéci kenőanyagot, amitől 25 éves élettartamot várt, de mint kiderült, ezt csak a mesterséges öregítési teszteken tudta az olaj/zsír hozni, a hétköznapi gyakorlatban viszont a többség addig sem húzta, mint a megszokott, standard kenőanyagok, és a korai 2500-as szériák 2-3 év után megállogattak...
A másik elvi szintű kifogásom, hogy ezek a speciális, extrém keménységű szilícium-karbid stb... anyagok kivétel nélkül rideg, sérülékeny dolgok, jóval nagyobb az esélye annak, hogy egy odaütéskor, szerencsétlen pozícióban odacsapáskor picit megsérüljenek - és akkor jön az, hogy természetesen csak a gyár, az is csak a gyári szervizben, és persze a neki tetsző áron lesz hajlandó pótalkatrészt adni...
Ez utóbbi történettel egyébként mostanság fokozottan óvatosnak kell lenni, már a hazai márkaszervizeknek is egy komoly gondja, hogy egyre több nagy svájci márka még a vele szerződésben álló, sőt, általa auditált és kiképzett személyzettel dolgozó szervizeknek sem hajlandó semmiféle alkatrészt biztosítani, a márkaszervizek kezdenek csak "begyűjtőhelyként" funkcionálni, az órát ki kell küldeni a gyárnak, és majd ők szervizelik - eszement összegekért. A dolog háttere eléggé egyszerű: igen komoly, egyes területeken már-már drámai értékesítési gondokkal küzd az egész iparág, és most már szükségük van arra a bevételre is, amit a szervizzel foghatnak. Ez viszont oda vezethet, hogy egy mezei, amúgy ETA-s Omega-IWC-Cartier-Breitling-stb.. gyári márkaszervizben a gyári előírások szerinti időszakos szervize simán százezres nagyságrendű összeg lehet, ami nem egy óra esetében már közelíthet a használt piaci értékéhez - kacifántos helyzet lesz ebből így... Nyilván a standard szerkezetekkel szerelt órákkal azért átlagos esetben egy jól felszerelt műhelynek, felkészült szakembernek nem szabad, hogy gondja legyen, de akkor is vigyázni kell.
Tisztelt hozzáértők, Érdeklődni szeretnék, hogy vannak-e és milyen tapasztalatok a kenés/olajozás nélküli gátszerkezetek működéséről. Itt a fórumon is keresgéltem a korábbi hozzászólásokban, de igazából csak érintőleges és utalásos infókat találtam. Ha jól veszem ki az Omega co-axial valami ilyesmi megoldásnak indult de a kérdésem nem is elsősorban erre, hanem a 'kis' német óragyártók (Sinn, Damasko) kínálatában szereplő megoldásokra vonatkozik. A neten kutakodva sem bőségesek az információk, így számorma még az sem egyértelmű, hogy az eltérő név alatt futó megoldások közös fejlesztést takarnak-e, illetve ténylegesen megérik-e az árukat, érdemes-e bennük gondolkodni? Ha jól látom, már 10 év felett járnak az első ilyen szerkezetek, ha komoly gond lenne velük, már biztosan kijött volna (gondolom én). Valós-e az igért járás- illetve működésipontosság növekedése (link), időbeli hosszabbodása, reális-e ebből ritkább szervízigényre következtetni? Illetve hamár szervíz egy ilyen 'módosított' szerkezet az itthoni órás, szervízes közegbe beadható-e, vagy ezek a szerkezetek csak gyári körülmények között karbantarthatóak?
Most hirtelen nem emlékszem pontosan, és nem akarok süketséget írni, de ez nekem egy 600-as szériájú Kienzlének tűnik, és ezekben a meghajtást több megoldás biztosította - de ha a dobban lévő spirálrugó a felelős - akkor azt elő kellett feszíteni. De úgy rémlik, volt olyan kivitel is, ahol külön, az egyik lábba beakasztott húzórugó biztosította a meghajtást. Nem lehet, hogy csak kicsit elő kellene feszíteni a rugót?
Totál laikusként, kinagyított kép alapján: szerintem az a rugó (a belső vége) nincs a helyén. Nem kellene a belső, élesen visszahajlított végét visszafűzni a zöld izé vágatán keresztül a zöld izé belsejébe? (ahol a görbülete alapján fel is feküdne belülről) Bocs, hogy belekontárkodtam, tényleg nem értek hozzá, csak "paraszti logika" szólalt meg bennem.
Persze, lehet, bár a képről nekem nem egyértelmű, hogy a rugó valóban illeszkedik rendesen, be van akadva a "rugómagba" - biztos, hogy nem akadt ki? Ha nem törött, akkor valami ilyesmi gond lesz.
-elképzelhető, hogy van olyan, hogy kifárad egy motorrugó??????
Az eset ami eme kérdés feltevésére késztetett az, hogy az elektro-mechanikus faliórám feladta...
Minden átmosva(motorrugó is), 2-es olajjal megolajozva, kb félpercig megy, viszont a legminimálisabb segítséggel(-semmi erővel tolva az elektromágnes-által födobott húzórészt) egész lendületesen jár.
"ahol "csak egy bizonyos árkategória-szint felettit" képviselő ruhában jelenhetsz meg, ha szociális kapcsolatot akarsz kiépíteni a többiekkel"
Valahol pont azt mondom, hogy ez még csak nem is mindig pénz kérdés. Hiszen az exkluzívabb darabokat nem is ismerik az emberek, innentől pedig nehéz vele felvágni is.
De a ruhás példa jó gondolat. Vannak márkák, amiket mindenki ismer. Egy Hugo Boss öltöny, egy Omega óra, mindenkinek mond valamit. Pedig ezek még mindig nem a legfelsőbb kategória. Viszont hiába fogsz egy sokkal drágább, de ezzel együtt ismeretlenebb órát feltűzni a karodra, vagy csináltatsz egy olyan öltönyt, aminek az árából a 2 Armani jön ki, ha a kutya nem ismeri.
Tehát a villantáshoz első sorban a közeget kell ismerni, és annak megfelelni, az pedig, hogy mi menő kb közfelkiáltással megy sokszor.
Sokan nevezik hasonlítják az órát az ékszerekhez, ami indokolja az árukat. Van valami benne, de én inkább a ruházati cikkeknél is tapasztalható trendekhez hasonlítanám az óratrendeket. Igazából bármilyen márkájú öltöny/estélyi állhat jól rajtad (vagy nem), de van az a közeg, ahol "csak egy bizonyos árkategória-szint felettit" képviselő ruhában jelenhetsz meg, ha szociális kapcsolatot akarsz kiépíteni a többiekkel.
Másrészt az óra (is) az egyéniség kifejezője: kétmillió forintos búvárórát felvenni egy öltönyhöz ugyanúgy az egyéniség kifejezője, mint a nulldioptriás hipszterszemüveg vagy a 40fokos melegben viselt sapka: lehet meggyőződésből, a tárgyhoz való személyes ragaszkodásból, divatból vagy éppen feltűnési vágy által vezérelten viselni, mindenesetre a funkció (esetünkben az idő mutatása) a legtöbbeknél az n-edik szempont a márka kiválasztásánál.
Na tessék, még a végén kiderül, hogy csak sikerült 2 érdekes órát választanom az SKX-el, és a Seiko 5-ösel :)
Viszont az igaz, hogy "villantás" faktor egyikben sincs, bár, ez mindig környezet függő is szerintem. Például ahogy korábban említettem, az én környezetemben a Tag Heuer számít menőnek, és a nagy márkák közül ismert még 1-2 típus, de például megkockázatom, hogy a hiába venném meg a nekem borzasztóan tetsző Tudor Black Bay-t, a Doxa és quartz Tag tulajdonosok szemében továbbra sem lennék "menő", egyszerűen, nem ismerik az órákat ennyire az emberek.
Másrészt Facebook rendszeresen feldobja a Seiko Boutique ajánlatait a hirdetések között. Ha megnézem a kommenteket, akkor azt látom, hogy akik oda írogatnak, azoknak már egy SKX is az elérhetetlen árú órák közé tartozik (megy az ámuldozás 100+ ezer forintos órákra, hogy ugyan ki engedhet egy ilyet meg magának).
Szóval azt hiszem, hogy a villantás faktorhoz nem is igazán lehet órát (meg semmi mást) ajánlani, túlzottan sok függ attól, hogy hol, kik előtt akarsz vele felvágni (pl azt hiszem bármelyik automata óra ilyen szempontból ágyúval verébre kategória, egy Omega márkajelzés mindenkinek "hűha", miért kellene dupla pénzt kifizetni, hogy ne quartz legyen? :))
Bizony, a kettő nem ugyanaz. Ez a cikk pl. jól összeszed pár órát, ami nem hoz szégyent az emberre hozzáértők között, mint a Seiko 5 vagy Hamilton Field Khaki -- látni fogják, hogy nem vagy órabuzi vagy a pénzed nem sok, de komoly emberként jó ár-érték arányú és megbízható órát viselsz. Villantásra viszont alkalmatlanok.
Ez így van, hozzáértés nélkül nem lehet "régiórázni", ahogy veterán autózni sem - vagy előre kódolt a sok csalódás, végül kiábrándulás. És a helyén is kell kezelni a dolgokat - kevés "vintage" minősítésű modell van, ami alkalmas lehet akár napi szintű hordásra is, az is csak általában alapos felújítás, átnézés, rendberakás után. Ez is költség, fáradtság, utánjárás.
Másrészt én valahogy úgy gondolom, hogy valamilyen szintű érdeklődés-hozzáértés nélkül viszont bele sincs értelme ebbe az egészbe ugrani. Hogy nyersen fogalmazzak: amikor valaki jön azzal, hogy szánna mondjuk 1 milliót egy új órára, ami legyen "menő", ami úgymond "nem hoz rá szégyent" (ez a diplomatikus körülírása a "villantani akarok vele" céljának), de fogalma sincs az egészről, mit tanácsolunk - akkor ez én szerintem színtiszta, merő sznobizmus. Ennek én nem látom értelmét, akkor van értelme ennyi pénzt órára költeni, ha már nagyjából ő maga is tisztában van azzal, hogy mit is kapott/vett, és ezek után is ezt akarja.. Én legalábbis így gondolom - nagyok sokan persze nem.
Az óra ugyanakkor ma már nem létszükséglet, igen olcsón is kaphatók tartós, megbízható, ráadásul igen tetszetős órák is.
Azért érzek némi kettősséget ezekkel a régi óra ajánlásokkal kapcsolatban.
Gyakran ajánlgatják a hozzáértők itt is, meg más fórumokon is a vintage órákat, és tényleg szép egy rég Omega, Longines, IWC.
Másrészt, ugyanezeken a fórumokon olvasom mindig, mikor előkerül 1-1 konkrét példány, hogy nem eredeti a korona, ki tudja hány barbár kezén ment át a szerkezet, újrafestett a számlap, "frankenstein" az egész, mert azzal a tokkal az a mutatókészlet, és számlap sosem létezett, etc...
Ilyenkor mindig arra tudok csak gondolni, hogy a legtöbb régiséghez hasonlóan, ez csak a hozzáértők "játéka" marad, különben súlyos pénzekért, valami abszolút gagyit kap csak az ember.
Btw, mennyire alkalmasak ezek a régi órák napi hordásra? Manapság a legolcsóbb óráknál sem gond egy kézmosás, ezek meg egyáltalán nem voltak vízállóak, és azok amik nem vitrinben töltötték az elmúlt 30-40 évet borzasztóan csúnyán néznek ki. Csak a régi családi örökségek között körülnézek, azt látom, hogy amit naponta hordott a nagyapám, az már csak emléknek jó.
Talán egy régebbi acéltokos Longines, ami még jól tud mutatni. A szerkezeteik kellően minőségiek és innovatívak voltak, a számlapjaik gyönyörűek, főleg, amiken a jellegzetes betűtípussal elkövetett "Automatic", "Flagship" stb. feliratok díszelegtek.
Nekem ugyan a legpraktikusabb és a mindennapokhoz is -méltóbb, ugyanakkor diszkrét órám épp ETA-s (egy Tudor Submariner), amit még nem szólt meg senki sem a szerkezetéért. Sőt, ha értőbb ember pillant rá, máris megvan az összekacsintós haverság!
De!
Ennek ellenére büszkén csatoltam fel a héten az egyik orosz órámat is.
Illetve még egy jóféle antik példám is bevált, a velem épp teljesen egyidős (tehát a szívem csücske) Omega Chronostop Driver órám. Ez márpedig feltűnő tud ám lenni, már csak a manapság szokatlan viseleti módja miatt is. És mégsem tartja senki sem hivalkodónak, de az egyszerűsége sem degradáló. Igazi arany középút, miközben sugallja az órám iránti ragaszkodásomat is.
Még karácsonykor vettem egy offtopic órát, aminek a fém szíja nem nagyon tetszik, de az volt eleve a koncepcióm, hogy bőrre cserélem a nyárra.
Most láttam az új Longines-en egy típust, ami tetszik (bár én kicsit sötétebbet szeretnék). Ennek bőrtípusnak mi a neve, hogy tudnék keresni rá? Ha jól látom, ez is kicsit olyan, mintha hasított bőr lenne. Egy ilyet el tudnék képzelni.
Igem, bőr-őrleményből szoktak dolgozni. De én elég sok ilyen olcsó szíjjal dolgozom, az sem ritka, hogy fix füles órákhoz fel kell vágnom a végüket és újra ragasztani - ilyenkor azért látni a szerkezetüket. A belső, a kézzel érintkező rész vékony, préselt bőrféleség szokott lenni. Belül textil, a nagyon olcsó vackoknál akár papírbetét, kívülről bőr, vagy annak látszó borítás.
Viszont ami, mint írtam, a tapasztalatom, az az, hogy ezek többsége - pár egészen félresikerült gagyin kívül - teljesen jól használható, és a beleizzadozást pedig ártól függetlenül a bőrszíj nem bírja.
Nem tudom. Lehet, hogy én nem vagyok elég tapasztalt, de láttam már nagyon finom tapintású, velúr hatású anyagot egy ruhán, amiről csak a felirata miatt tudom, hogy műanyag volt. Meg is lepődtem, hogy hol tart a mesterséges bőr ipar, ha akarnak.
írja a cikk is, hogy valami tanúsítvány kell, hogy ilyesmit behozhass, ami igazolja, hogy nem a természetből származik, hanem direkt egy ilyesmivel foglalkozó farmról. akkor nincs vele baj.
APT: azt nem tudom, hogy ezek a szíjak hamisak e, de nekem is megfordult a fejemben, hogy a végén kiderül, hogy a Kínai elvtársak lassan csak azt nem hamisítanak, amit nem akarnak, és nagyot röhögnék, ha kiderülne, hogy a védett aligátorbőr szíjból vett "DNS" a PET palackkal mutatna közeli rokonságot :)
Nem műanyagok szoktak lenni, általában valami olcsó bőranyag tényleg. Amúgy, nem akarok senkit elkeseríteni, de a 100 eurós Kaufmann bőrszíj pontosan ugyanúgy, de még az sem kizárt, hogy még gyorsabban rohad le a bő izzadtságtól, mint a fél dolláros kínai...
Az én álláspontom ebben a kérdésben eléggé sarkos: ha valaki nem kifejezetten emocionális/purista alapon, hanem a praktikum felől közelíti meg a kérdést, akkor a drága/gyári bőrszíjaknak egész egyszerűen semmi, de semmi értelme sincs. Pont olyan hamar, de nem ritkán még hamarabb mennek tönkre, mint az olcsók, és a legolcsóbbak között is simán lehet találni tetszetős és egyszersmind kényelmes darabokat. A nagyon magas minőségű, drága, többféle bőrből összedolgozott, puha betétes szíjak ugyan kézbe véve rögtön érezhetően "más ligában játszanak", ezt nem is lehet elvitatni, de a gyakorlatban mégis nagyjából ugyanazt képesek teljesíteni, nem lesznek sem kényelmesebbek, sem tartósabbak, kézen hordva, ránézésre szerintem könnyen lehet, hogy szebbek sem.
Izzadozáshoz, sporthoz amúgy is fémcsat vagy kaucsuk való. Zseniálisan jók egyébként a szintén olcsón vehető gyorszáras kaucsuk csatok, szinte mindent kibírnak, ugyanolyan jól bírják a vizet, izzadozást, mint a fémcsatok, de a bőrcsatok kényelmét tudják nyújtani - acéltokos, sportos órához pedig jól mennek is.
Ez akkor is abszurd. Arról már nem is szólva, hogy ezek szerintem kutya közönséges és olcsó kínai félbőr szíjak, amelyek marhát-disznót is csak részben láttak, holmi hüllőket szerintem messziről sem...
Hajszálpontosan ugyanilyen szíjakat rendelgettem én is Kínából, csak Roamer felirat nélkül, mindenféle méretben, 4-5 dollárért/db, ugyanezzel a pillangózárral, azok sem láttak soha az életben semmiféle kígyót-békát...
A hatóságok már megint hozzák a formájukat, mindenáron ártani akarnak, ha van értelme, ha nincs...
Ezt most nem értem. Az köztudott, hogy Amerikában tenyésztik az amerikai (mississippi) aligátorokat, spéci alligátor farmokon. A vadon élők tényleg veszélyeztetett fajnak számítanak, de az óraszíjakat tenyésztett aligátor bőréből készítik. Az én egyik órám (svájci) szíja szintén gyárilag alligátorbőrből készült. Akkor ennek az importálásval is természetkárosítást követtek el?
Nem lehet, hogy egy túlbuzgó NAV-os túlreagálta a dokgot, és felfújják a teljesen legális ügyet? Csak kérdem...
hát.. én is enélkül a tudás nélkül jöttem ide 1.5 éve, de mostanra igen, azt hiszem a svájci gyártók 90%-a gyakorlatilag egy egyszerű tokozó (eta vagy sellita).
de részemről ezt már elengedtem (morogtam rajta eleget), viszont azt továbbra is gondolom, hogy az emberek kb 99%-a erről vagy nem is tud, vagy szimplán nem érdekli.
Nem vagyok troll, csupán tudok olvasni és használni a Google-t. De bocs,hogy élek és merek célirányosan kérdezni, többet nem fordul elő. Elnézést, hogy zavartam.
azt hiszem komoly irodai környezetben dolgozom, és körülnézve magam körül mifelénk a Tag Heuerek a legnépszerűbbek (akár quartzban is), amik gyakorlatilag a sima ETA tokozás kategória, mégsem hallottam soha ezt fitymálóan senkitől, kb a kutya nem tud róla, és nem is érdekli :)
"...melyik az a márka, amit már büszkén lehet viselni..."
Nem vagy sznob? :)))
Én büszkén viselem apám Geneva karóráját, nagyapám Marvin karóráját, amik bolhapiaci ára pár ezer forint, sőt, a Certina DS1 órámat is, amelyik fos ETA, de hónapok óta hozzá nem kell nyúlnom a koronához, max dátum váltásnál... Ja, és meg is nézik a kezemen azok, akik értékelik a szépet és a múltat.
Szerintem "komolyabb irodai társaságban" a szakmai tudással illene büszkélkedni, de inkább hagyjuk. Az én irodám környékén ez a mérce. A kérdésed alapján szerintem Neked a legalkalmasabb valami gyémántokkal kirakott baromi drága óra felelhetne meg néhány 10, vagy 100 millióért. Tuti lenyűgöznéd vele az irodai munkatársakat. Sikerült összejönni olyan társaságnak, akiknek ez a fontos? Komoly munka folyhat ott... gondolom jó fizetésért. Igaz, irodába feltört gázszerelőknek mostanában nagyon lényeges kérdés lehet ez önálló ízlés és intelligencia híján. Figyelj a táskára, cipőre is, na meg az sem mindegy, milyen az öltönyöd, tollad. Ne feledd, hogy a golyóstoll snassz! Mégiscsak egy irodáról van szó... Halottam, hogy van olyan hely, ahol az öltönyt méretre igazítják és olyan címkét varrnak bele, amilyet csak akarsz. Fogalmam sincs, van-e öltöny topik, de kukkants oda is be tanácsért. Boss-nál alább ne add!
Van remény, ezek az ifjak fogják a nyugdíjamat kitermelni. Hajrá Magyarország!
Óravásárlás előtt állva kérdezem, hogy melyik az a márka, amit már büszkén lehet viselni egy komolyabb irodai környezetben/társaságban is, de nem 1M+ áron kapható és nem is "koppintás" és nem is egy "Ja, az csak ETA-s tokozás ?
11-én volt egy kis párbeszéd az órák - többek között a rádióvezérelt órák - pontosságáról. Akkor sokat kerestem az alábbi képet, azt hittem töröltem, de most véletlenül előkerült. Kb. egy éve fotóztam az Árkádban. 5 óra - négy idő! :-)
A segítségeteket kérném az alábbi órákkal kapcsolatban:
apósomtól örököltem őket, svájci automata órák az 1960-as évekből, az egyik a RICHARD az napi 1,3 másodpercet siet, ha naponta legalább 10 órát a karomon van, a másik a Sperina az össze-vissza jár, rendszeresen megáll 48'-nél, mintha megakadna, és egyébként is van amikor normálisan jár egy fél napot, de utána 2 órát késik, szóval valami nem oké az órával. elvittem egy óráshoz, hogy az ilyenkor szokásos szervízelést (szétszedés, kitakarítás, oljazás, összerakás) csinálja meg, de nem sok minden változott. Amit látok, hogy az óra valamilyen ütést kaphatott, mert az egyik szíjtartó el van hajolva elég erősen.
Nem tudom, mit lehetne csinálni ezzel a Sprinával, mert kinézetre ez a szimpatikusabb nekem, de ilyen bizonytalan járással nem tudom hordani. A sperináról több képet nem vesz be a képfeltötltő, megpróbálom a következő hozzászólásban elküldeni
Ne vedd rossz néven, de ez olyan kérdés, mint ha valaki két vén (70-80-as évekbeli, már gyakorlatilag veterán) autóról tenne be két igen rossz minőségű képet, és azt kérdezné, hogy melyiket válassza napi használatra, megbízhatóság szempontjából...
Megválaszolhatatlan a kérdés, mert ezeknél már nem is az számít, hogy eredetileg melyik mennyire volt megbízható, sikerült típus - hanem az, hogy a konkrét autó (óra) milyen műszaki állapotban van. Azt meg képről, pláne egy ilyen, gyakorlatilag értékelhetetlen képről neked ember meg nem mondja - ezekről a képekről igazándiból még az esztétikai állapot is inkább csak sejthető...
Az Orient amúgy acél tokos és masszív óra, de ettől még a szóban forgó darab akár egy romhalmaz is lehet. A másikban meg ránézésre meg nem mondom, pontosan milyen szerkezet van, az állapotát meg végképp nem...
A helyedben megnézném, elérhető-e még ez az Orient szerkezet mindenestül cserealkatrészként. Ha igen, akkor valszeg nem drága és akkor már nem lehet megoldhatatlan gond.
Igazság szerint, aki napi szinten nem foglalkozik használt órák adás-vételével, az nem tud reális árakat mondani. Az is csak akkor, ha ezekkel a márkákkal is kereskedik. Jó kiindulási pont lehet Vatera, Ebay, a már licitált, eladott órákat kell nézni.
Nem /csak/ ezért, hanem konkrétan a "stílus" és a miliő miatt sokkal inkább. Amibe persze sok minden beletartozik. Többek között a szálloda halljában ücsörgő roma csoport amint éppen kis dobozkákban szortírozza, méricskéli az értékesítendő családi és más egyéb forrásból származó aranyékszereket. A kamu értékbecslés. A xar minőségű, sittes tetoválások, halszálkás öltönyök, lila ingek és fehér zoknik, alapvető viselkedési normák hiánya. Úgymint: kommunikáció, mozgás, stb. Talán néhány embernek egy alapos tisztálkodás sem ártott volna aznap reggel és máskor sem. ;-) Hosszan sorolhatnám még pl a lopásokat amik előfordultak, de nem teszem mert nyilvánvalóan nem akarjátok érteni és vérig sértve érzitek magatokat! ;-) Az ember tisztában vele, hogy nem ez a Széchényi Könyvtár olvasó terme, de számomr ez túl megy egy határon. Persze mindenki odajár ahova akar és nekem se kötelező ez. ;-) Ebből a körből csak nagyon kevesen tudtak kinőni és profivá, igazi kereskedővé válni, de ők már rég nincsenek is itt . A többiek meg maradtok ott ahol vannak...
Egyébként senkit nem szeretnék megsérteni tehát akinek nem inge hát az ne vegye magára! ;-)
És talán nem egészen véletlen az sem, hogy nem is olyan rég egy másik érdekcsoport próbálta ezt az egészet valamivel másabb alapokra és másabb környezetebe helyezni. Tehát órabörzére lenne igény akár még szélesebb körben is csak nem ebben az országos nepper találkozó formájában. És valószínűleg még evvel a véleményemmel egyedül sem vagyok. ;-)
Részemről lezártam ezt a kérdést. Nem csak az órabörzékről lépek le hanem erről a fórumról is. ;-)
Zárszó gyanánt pedig még annyit, hogy ezt az egész szánalmas "órabörze" kérdést egy relatíve ismert blogger már réges-rég nagyon szépen lefestette úgy ahogyan van. Jutalmul a szervezők azonnali hatállyal és örökre kitiltották onnan! ;-) :-)
Azért Balkán, mert a szükséges teremméret negyedét bérlik ki. Megnéznék egy órát és már hátulról fel is löktek abban a pillanatban. Rosszarcú emberek a Körúton is vannak, meg mindenhol máshol.
Ok, nyilván nem mindegy, melyik 3 komment, de pillanatnyilag az Magyarország legnagyobb órákkal foglalkozó közössége, és talán a legtöbb tagot számláló órás FB csoport a világon, valamit valamiért de még így is erősen moderáltak a hirdetések is, a tagság is.
Jó 10-15 éve ez a fórum volt Mo. legjelentősebb órás közössége, de elég húzós dolgok történtek itt is :(
kosz ,most kerultem gep kozelbe magam sem fogalmaztam volna jobban ,talan csak annyit ,hogy ket harom ottani komment elolvasasa utan mar elborit a szekunder szegyen.
Nem tisztem, hogy "megvédjem" a topic társat, mert képes erre maga is. Viszont amennyiben valaki olvassa a kérdéses FB oldal hirdetéseit, kommenteket ill a "párbeszédeket" akkor azért az rövid idő alatt nyilvánvalóvá válik, hogy ez az egész nincs is olyan messze a kültelki seftesek és a lepattant, nyúzott arcú nepperek világától. Konkrétan egészen pontosan olyan mint a kérdéses óra börze. És ez teljesen független attól, hogy ki hány órát adott illetve vett már ott! Már csak azért sem mert nem erről volt szó.
;-)
Természetesen tisztelet az igen csekély kivételnek.
Nekem az egyik mániám a pontosság, ott a japó GPS-es, a másik a komplexitás, ott a mechanikus nagy naptáras holdfázisos és az 57 köves kétregiszteres kronográf 2892 alapon DD ráépítéssel.
Ez kb. az a határ ami értelmes keretek között fenntartható és meg szervizelhető.
Inkább a japános vovalat fogom továbbvinni, az off 6R15 a napi hordású, de írtam a 4R57-ről, a Citizen 9184-ről odaát, jópofák ezek és itthon nem annyira elterjedtek. Valamilyen 8Rxx kronót fogok vadászni és persze a HAQ is előfordulhat.
Talan 10-15 eve voltam de akkor meg volt egy kis hangulat aztan gondolom most a FB orak adasvetele csoport szintjere zuhant ,pedig annal nem hiszem,hogy van lejjebb.
Mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, de a mostani abszolút megerősített ebben a gondolatban. Konkrétan olyan mint a Balkán. Ennyi rossz arcot azért ritkán látni egy négyzetméterre levetítve. ;-) Nem is kommentálnám a továbbiakban.
Viszont érdekességképpen még annyi, hogy nap közben átsétáltam egy másik hasonló rendezvényre a Király utcába. Konkrétan a lemez börzére. Mintha egy másik világba csöppentem volna! ;-)
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, igazábólnem is az ára érdekelt, mert akkora eszmei értéke van, hogy eladásra nem kerülhet sor soha. Igazából alkalmi használatra lesz amikor valahol
alkalmibb ruhában jelenek meg. Annak viszont örülök, hogy megbízható a szerkezete, illetve azt is köszönöm, hogy pontosan tudom, hogy milyen van benne.
Ez egy az 1970-es évekből származó, már "Synchron" Doxa, ETA kézi húzós szerkezettel, és a tok sajnos nem arany, csak aranyozott, acél hátlappal (picit látszik is, hogy kopott már az aranyozás).
Korrekt, jól használható, megbízható középkategóriás óra volt a maga idején, de különösebben nagy értéket nem képvisel (már újként sem volt "méregdrága"), manapság egy ilyen 5-20 ezer között ér valamennyit.
Nagypapámtól örököltem ezt az órát még nagyon régen, azonban nem találtam róla semmi információt.
Egy jó ideje nem volt már használva, mostanában vittem el egy óráshoz szépen működik azóta. (Tőle semmi extra infót nem tudtam meg)
Annyit sikerült kideríteni,hogy arany a tok legalábbis az arany próba benne van. Mostanában érzem azt,hogy alkalomszerűen felvenném ezt az órát, de így semmi infó nélkül úgy érzem nem illene.
esetleg felismeri a típust, és van róla némi információja?
Én azért eléggé elszánt órabuzeráns vagyok, de tényleg nem látom az ilyen szintű pontosságmániának értelmét a mai világban. Mi van akkor, ha az órám nem másodperc pontos? Semmi.
És vannak közel 40 éves twin-quartzaim, ahol legalább egy hónap kell, mire észrevehető eltérést produkálnak. Még egy egész év után is bőven egy percen belül járnak (20mp volt új korukban a Grand Twin Quartzok "normája"). Mire nem elég ez? Hajókronométernek is tökéletesek lennének, nekem ennél több nem kell. De például a DCF Junghans megbízhatóan szinkronizál, legalábbis soha nem láttam még rajta semmi eltérést. Semmit. És egy masszív, jól használható, mégis olcsó óra. Mostanság ezek a kedvenceim:
A DCF órakról már írtam a japánosban, mennyire nem megbízhatóan szinkronozzák az időt.
Akinek pontosság kell, GPS alapú a megfejtés. Ha már offolunk, akkor a Seiko Astron GPS-ese szerintem továbbra is a legkifinomultabb, én nagyon szeretem - bár a 47mm erősen oversize, inkább időmérő műszer. Meg hát a 3000 dollár feletti kategória kvarcból elég extrém.
Ha még mindig off, van egy egész érdekes megközelítés, a német Morgenwerk, ők azt csinálták meg hogy az óra tanul. Ha akár csak havonta egyszer tud GPS jelet fogni, akkor is megjegyzi a felhasználó szokásait és az alapján kompenzálja az eleve hőkompenzált szerkezetet.
Az 1000 dollár alatti kategóriában ez azért nem is rossz. Ilyen kis 200 darabos szériákat gyártanak, 43mm-es, egész jó dizájn.
Szerintem annyit a Seiko is gyártott ezekből, mint a Citizen - de egyik sem volt nagy szériás (meg olcsó sem)... Pár száz példányban még a Junghans is csinált egyébként 1978/79 körül 4 megás precíziós kvarcórát akkor 1000 márkás áron (amúgy ugyanazzal a mechanikával, mint a szokásos Junghans kvarcok, tehát jó minőségű, kövezett futóművel).
És röstellem, de a mai eresztésből nem tudok már ezekre ráizgulni, mert ma, ha a pontosság ennyire fontos, akkor DCF órát érdemes/kell venni...
Ez egy régebbi, 60-70-es években gyártott, akkor tulajdonképpen teljesen átlagosnak, közönségesnek mondható kézi felhúzású szerkezet volt. Most találtak belőle elfekvőben valamennyit, és pl: a Zeno gyárt ilyennel órát - de ettől ez még egy régi szerkezet maradt...
Nem rossz egyébként, de semmi különös, a pontossága - az ahogy sikerül, 10-20mp napi szórást szerintem biztos fog tudni, jobbat-többet legfeljebb esetlegesen.
Viszont nem látom világosan, hogy te most gyűjteni akarsz, vagy seftelni ezekkel az órákkal - mások szakértelmére támaszkodva?
Húsz évvel? Van az kb: 40 is - a Citizen Cystron 4M és a Seiko Twin Quartzok néhány speciális szériája ezt 1979-ben tudta, az évi 20mp elvileg az összes Seiko Twin Grand Quartznak ment.
Egyébként, ha már nagypontosságú kvarcokról van szó, a Longines épp most jelentette be a Conquest VHP sorozatát, amiben új ETA E56.111/E57.211 szerkezetek vannak. Így kb. 20 évvel a Citizen "The Citizen" után a svájciak is elérték a ą5s per év pontosságot... :)
Az már nem, bár a sokáig erőltetett nyitott, sok pólusú léptetőmotor érzékeny, meghibásodásokra hajlamosabb, kicsit is piszkosan sokkal könnyebben "tévesztő" konstrukció volt - nem véletlenül nem lehet ma a bolygón olyan analóg kvarc-szerkezetet egyet sem találni, amit ne a kétpólusú, kalickás, zárt léptetőmotorral építettek volna... Egyértelműen ez lett nem csak a legegyszerűbb, de a legjobban be is vált megoldás.
Azok azért eléggé speciális kategóriák - azt is hozzátéve, hogy bár nagy értéket képviselnek a korai Beta alapú órák is - attól még nem jók...
Nagyon komoly út-keresés és sok út-tévesztés volt ebben az időszakban a svájci óragyártásban - az egész kvarc vonal látványosan nem feküdt nekik, valahogy nem állt rá az agyuk, tegyük azt is hozzá, hogy a mikroelektronikai háttéripar egyszerűen hiányzott (Svájc azóta sem lett mikroelektronikai, chip-gyártó és tervező nagyhatalom...), ami viszont a japánoknak óriási helyzeti előnyt adott, mert ők meg ebben messze előrébb jártak (megjegyzem: járnak ma is...).
Az első piacra került svájci kvarcok egészen eklektikus cuccok voltak. Mai gyűjtői szemmel nézve ez csak értékesebbé és különlegesebbé teszi őket - de például a Beták tulajdonképpen hangvillás adaptációk voltak, rezgővillás "léptetőmotorral" - amelyek bizony nagyon sokszor és hamar tönkrementek... Az elektronika - az meg importált, Japánban gyártatott chipre épült.. Vagy ott van a Longines UltraQuartz 6512-es werkje, ahol szintén egy kvázi hangvillás megoldást adaptáltak, és mivel a kis szériához nem tudtak elfogadható áron chipet terveztetni-gyártatni, hát, akármilyen hihetetlen, de 16 db diszkrét, szubminiatűr - és persze japán gyártmányú... - tranzisztorból alakították ki az osztót... Igen erősen vágyok egy ilyenre, a gyűjteményi értéke hatalmas - de akkora zsákutca volt, hogy elmondhatatlan... Őrületesen drága, megbízhatatlan, rövid életű konstrukciók.
Mellé téve egy velük egyidős Seiko VFA-t gyakorlatilag a legelső, 69-es Astronnal szinte egyező werkkel - döbbenetes a különbség. A Seikonál a máig egyeduralkodóan használt kétpólusú, zárt, kalickás léptetőmotor volt már akkor is használatban, egy cél-chipre épített elektronika, a szokásos hosszú tekercses megoldás, másodpercenkénti fizikális léptetéssel (az Omega Beta, a Longines megoldása több 100Hz-n "rezegve" léptetek, ezzel arányosan gyors elhasználódással) - a mai napig jellemzően működő, elpusztíthatatlan, tartós, korszerű megoldással. Érdemes összevetni az alábbi képeket - előbb a Longines, aztán egy Beta-s Omega "Mecaquartz Chronometer" - majd egy Seiko... Egyidősek...
A Miyotás Breitlingek még szerencsések is, mert van csere szerkezet bőven.
Az áruk meg relatív. Vannak, akik egy Seiko Alienre vagy Commandora is kipengetnek komoly összegeket.
A japánok pedig tudtak akkoriban is szép dolgokat készíteni.
Nemrég szedtem szét alkatrésznek egy 7A38 offtopik kronót. Sajnos bár a rozsda a mechanikus részt megkímélte, a többit nem. De elképesztő, milyen minőségi alkatrészek és megoldások vannak benne. És hogy milyen mennyiségben...
Ezekben még korai ISA kvarcwerkek voltak, nekem pl: Certina Chronolympic van ilyennel - ezek anno igen drágák voltak. Az ezen szerkezetcsaládra épülő kvarc Breitlingek vagy éppen Hamiltonok 1977 környékén drágábbak voltak, mint az akkor még korszerű mechanikus Cal11-Cal12 kronók!
A gond ott van, hogy ezek a szerkezetek nem voltak túl jók, többségük tönkrement aránylag hamar, nem javíthatók (nincs alkatrész, hozzányúlni meg nincs mihez), és persze az évtized végén beindult olcsó rizses LCD gagyidömping miatt teljesen elveszítették a presztízsértéküket is.
Kivitelüket tekintve is elég siralmasak - az amúgy szokottan masszív, jó acél tokokban szánalmas műanyag betétekben csámpázik a minőséginek még első ránézésre sem mondható szerkezet.
A 70-es évek eresztéséből kvarcot szerintem minőségi japánt szabad csak venni, elsősorban jobbféle Seikot. Az akkor futó Grand Quartzok máig csúcsórák, de az LC kvarcaik többsége is állja a sarat máig. Az az évtized nem véletlenül olyan rossz emlékű a svájci óragyártás történetében - tényleg mélypont volt...
Nem tudom ki hogy van vele de ez a breitling széria nekem valahogy egyáltalán nem jön be,olyan gagyinak hat,persze ettől még lehet jó ez csak egy vélemény.
Egy amatőr kérdésem lenne, a chrono24 az mennyire megbízható oldal, illetve az ott lévő eladók mennyire ellenőrzöttek. Találtam ott egy Breitling Jupiter Pilot-t egy német eladónál és érdekel, hívj meg lehet-e venni.
Tudom jobb lenne gyári új, de 3 gyerek mellett már ez is nagy dolog lenne nekem.
Erről az óráról mi a véleményetek? Mi lehet a reális ára és mennyire forgalomképes? Breitling régi évjáratok és modellek közül ez mennyire számít jónak?
Ez pont saját werkjük volt, azon belül nem is rossz - az óra ára meg nagyon függ attól, hogy a tok arany vagy aranyozott. Ha aranyozott - akkor azért nem egy nagy érték, nekem kínáltak már ilyen 40e-ért is, és odaadták volna olcsóbban is - nem nagyon kelendő. Ha arany, sokkal drágább - de még nehezebb eladni...
A DeVille széria eleve a Seamaster szérián belül jött létre (talán 1960 körül), mint egyszerűbb, elegánsabb, "fiatalosabb-urbánusabb" megjelenésű al-család. Bár nekem mindig olyan furcsa volt, hogy tökugyanazon óra picit (tényleg nem nagyon..) más formai variációinak elkezdenek hangzatos más neveket adni - szóval ez inkább marketing, mint mérnöki kérdés...
Később lett teljesen önálló modellcsalád, akkor már az elegánsabb, letisztultabb - ugyanakkor egyszerűbb, olcsóbb órákat jelentette, a DeVille szériában jöttek ki a 80-as évek Omegához mérten iszonyat gagyi ETA werkes tucatórái/kvarcórái is, köztük sok olyan, amit ma már szerintem legszívesebben letagadnának...
Most megint az elegáns, drága órák futnak alatta, sok CoAxialos. Ez van...
Az esedékes ÓM cikkem témája is amúgy CoAxial boncolás lesz. :-)))
APT te biztos tudod ennek a Seamaster DeVillenek mi volt az ertelme ,marmint a ket tipus osszevonasanak nehany oranal,arrol nem is beszelve , hogy ezek a korai semasterek max. cseppmentesek voltak.
arra az apro feluleti karcra gondolsz a kozepen ? az semmi , egyszer majd rakok fel kepeket a felesegem keteves DJrol ,kepzelj el egy orat amin atment egy T34 , pedig csak hordja jo lazara allitva hadd csapodjon , de tudod mit, semmi baja az oranak es attorlod egy polirkendovel meg jol is all neki a rengeteg karc.
Á, technikai anaéfabéta vagyok, meg nem merném próbálni :) Az Edisonban majd fillérekből megoldják, de van egy olyan gyanúm,hogy lesz még rajta.(Remélem csak a csaton)
Ez elég jelentéktelen, használati esztétikai hiba. Hasonló kivitelű Certina csaton és egy Tissot titánon kísérleteztem szándekosan üvegasztal szélén megkarcolva. Azért jó ez a szálra húzott, homogén felület - ezen lehet nevetni fogsz - mert egy egyszerű 4 szemcseméretű szivacs hordozóanyagú női körömpolírozó alkalmatossággal szinte gyári állapotba hozható. A szálirányra kell figyelni és nem szabad túl fényesre húzni. Onnan is vissza lehet persze mattítani pillanatok alatt.
Van még Dremelhez is 2-3-400-as polírkorong, de azt előre kerülném, mert azzal könnyű kárt okozni, ahhoz gyakorlat és biztos kéz kell.
Az óra valóban monoblokkos, előre nyílik, plexifogó kell hozzá. De a ráma ettől függetlenül különálló rész, nyitókéssel levehető (valószínűleg arany), és ránézése kicsit rosszul van visszatéve. Nem nagy vész, de nem tökéletes.
Hosszú keresgélés után vettem egy Omega Seamaster DeVille-t.
Az eladó azt írta, hogy csak speciális szerszámmal lehet kinyitni, a plexi eltávolításával. Vlakai ugyanakkor a korábbi tulajdonosok közül ezt nem tudta, és feszegette, ez látszik a képen a korona mellett (a korona is valahogy ferdén áll rajta). Mennyire értékcsökkentő tényező ez? Valóban nem lehet a tokot kinyitni? Nem tudtam normálisan feltenni a képeket, csak ide:
Erre már rájöttem, hogy tökéletesen nem tudom megóvni :)
1 éves a órám, teljesen karcmentes, leszámítva nekem is a csattot, ahol megjelentek az apró karcok. Ahogy gépelek, óhatatlanul is mozgatom az asztalon. De az még tényleg gyorsan polírozható kategória. Majd 4 év múlva, mikor szervizeltetni kell kiderül, hogy mennyi karc lesz rajta, és mennyire lehet rendbe rakni.
Egyébként az a szerencse, hogy a látszat ellenére nem. Az élek nem sérültek, ez is csak felületi, rosszabnak néz ki mint ami :) Mikor megláttam én is azt hittem,de nem tapintható felületi elváltozás az anygon.
Szerintem meg semmilyen nyomot sem hagyott volna rajta. :-))
A fémszíj optikai értelemben talán a legsérülékenyebb (ezért szoktam én előszeretettel mattítani még az eredetileg tükörpolíros óráimat is) - persze fizikálisan viszont a legerősebb. A kaucsuk viszont rendkívül jó kompromisszum, ha vigyáznak rá, közel ugyanolyan tartós lehet, mint egy fémcsat, és hasonlóan kényelmes, mint egy bőrszíj.
Hasonló az elképzelés, a black bayt én is néztem, de 2200 alatt nem találtam. A bőr, NATO és a kaucsuk szíj cserélhetősége engem is vonz, a fémet nem szeretném,arra van más, de éppen ezért is akarok olcsóbb órát, mert ezek kicsit "megviselnek". Ez egy fémasztal egy vendéglátó helyen.
Értem. Én tengerpartra, nyarlaláskor, tornacipőhöz, Black Bayt használok. Szempont volt az is, hogy jól konfigurálható legyen. Konkrétan, fém, bőr, NATO illetve kaucsuk párosítássál is viselhető legyen. És mivel mind red ill black lunett is van hozzá évvel is lehet játszani. Annak idején pont a Legend Diver volt a másik alteenatíca.
Akarni nem feltétlenül akarom, csak ha már van egy ilyen lehetőség, gondoltam rákérdezek. Azért rendeltem a Sinnt, mert tetszik, de a LDD sem rossz, de az eszembe sem jutott vásárláskor. Gyakorlatilag egy "olcsó" hétköznapi órát szerettem volna, amit ha nem jön be, pár 10e ft bukóval el tudok adni. (Steinhar ocean one-ról indultam) A többit akarom kímélni, csakhát ilyenkor könnyen elszalad az ember felfelé, mint ahogy a Sinn is már az elképzelés duplája lett. Majd egymás mellé teszem a kettőt és eldöntöm, itthoni forgalmazó hiányában rendelés előtt felpróbálni sem tudtam.
Ilyet tőlem ne kérdezz, ez nem az én kompetenciám...
Mindkét óra már réges-régen az a tartomány, ahol nem a műszaki tartalomért, hanem márkanévért, presztízsért, design-elemekért, meg persze a sznobfaktor kielégítéséért fizetsz. Ezek meg teljesen szubjektív dolgok, mindenkinek magának kell eldöntenie...
"Technikailag" pedig még inkább! Az Eta manapság kezd megdicsőülni, már már inhousenak számít. A Sellitával pedig az én információim szerint még mindig gondok vannak és a neve sem cseng olyan jól. Az, hogy neked a Sinn tetszik O.K. /Persze akkor minek akarod elcserélni???/ Viszont a Longines sokkal finomabb munka minden téren.
Ízlések és pofonok,nekem nagyon bejön. Az árbeli különbséggel tisztában vagyok, túl sok nincs közötte, könnyen leisszuk :) Ezért is érdekelt volna inkább a"technikai" része.
Egyébként amiatt érdeklődtem, mert rendeltem egy Sinn 104-et (tudom ez itt off, de nem is orosz meg nem is ferdeszemű, szóval ide illik a legjobban ) . Még nem érkezett meg, de egyik barátom ajánlott érte egy Longines Legend Divert. Így a 2 konkét típus között van számottevő minőségi különbség, ami miatt egyiket vagy másikat lenne érdemes választanom, vagy igazából ebben a kategóriában mindegy?
Ha van is különbség, esetleges. A Sellita esetében alkalmasint nem mindegy, mikori. Az ETA már régi motoros, a 2824 pedig lassan muzeális werk, valójában az 1948-ban debütált 14xx Eterna werkre alapul - ezt már nagyon régóta igen egyenletes minőségben gyártják. A Sellita ETA klónjai a gyártás kezdetén (kb: 2003 körül jöttek ki az sw200-al, pár évvel később kezdtek terjedni) mutattak minőségi gyengeségeket, ezeket aztán kijavították. De mondjuk egy 10-12 éves SW200 esetében elképzelhetőnek tartom, hogy pár paraméterében, kidolgozásában gyengébb, mint egy 2824. Egy mostaninál szerintem már nem érdemes ezzel foglalkozni.
Jó persze,a legtöbb kvarc természetesen távol keleti volt,de ezen azért rajta egy svájci márkajelzés.
Én is csak nosztalgiázom,azért szeretnék egyet.
APT megírta,hogy Sanyo eredetű elektronika volt,és nekem is valami ilyesmi rémlik az emlékeimben,de valójában nem is svájci órát akarok én venni,hanem csak egy emléket.;)
Ha valakinek lenne egy szép,ne fogja vissza magát.
Ezekben a Roamerekben általában egy Sanyo eredetű elektronika-modul volt, ami valójában technikailag a Seiko 159B licencgyártása. Előfordult több más, keleti de európai gyökerű márkanév alatt is, nekem például egy Tutimám is van ilyen háttérrel.
Hongkongra vagy Tajvanra gondolnék, mintha olyan "szerkezeteket" láttam volna régi kibelezett 7 zenés csodákban, de annyira nem foglalkozom vele, utálom a kvarcokat :D
Az árára már nem emlékszem,főleg,hogy szerintem muter vette faternak,de az rémlik,hogy orexes volt és emlékszem még az eredeti dobozára,meg mindenre.
Faternak mutattam a minap,hogy emlékszik-e még rá,de már nem emlékezett az öreg...
Viszont akkoriban jöttek be a kvarcjátékok is, és arra tisztán emlékszem,hogy egy Tronica Thief in garden sírtam ki tőlük,ami ugyancsak 1400Ft volt.Ez az egy volt gyerekkoromban,úgyhogy 15 évvel ezelőtt elkezdtem gyűjteni őket,de jó pár éve már alább hagyott a lelkesedés.
Azért szerintem még mindig az enyém az egyik legnagyobb magyarországi gyűjtemény.
Minimum 400 darab van,többségük eredeti dobozában,és kb. a 98%-uk mai napig is működik.
Helló Urak! Ezekről az alumínium tokos Swatch-okról mi a vélemény? (Egy régi barátomtól kaptam ajándékba) 
A sperináról több képet nem vesz be a képfeltötltő, megpróbálom a következő hozzászólásban elküldeni
