Ennyit lehet róla egyébként megtudni (így, képek alapján).
És még egyszer: mivel egyáltalán nem valami ritka, értékes és különleges óráról van szó, kora egy olcsóbb, hétköznapi használati tárgya volt, amikből máig azért maradt elég sok - így nem képviselnek ezek jelentős értéket. Konkrétan lehet, hogy egy Vaterás megfuttatásnál 15-20 ezerért sem sikerülne fél év alatt sem túladni rajta. Miközben már ránézésre is biztos, hogy amennyiben használni is óhajtanák - akkor egy alapos és gondos szervizeléssel, karbantartással kellene indítani (ami 30-50e alatt ma már nem áll meg).
Ezek után sajnos a "részletek" már tényleg nem túlságosan relevánsak.
Ne haragudj, de ez kb: olyan, mint ha egy rossz fotón mutatnál valakinek egy Rolex karórát, és várnád tőle, hogy döntse el: "ugye eredeti"...
Most az van, hogy a nyilvánvalóan és ordítóan gagyi hamisítványokat, amik valójában nem is hasonlítanak semmilyen létező Rolex modellre - azt egy képről is ki lehet szúrni. Egy igazán jó hamisítványt pedig csak úgy, ha SZÉTSZEDJÜK AZ ÓRÁT.
Mit értesz azon, hogy "minden eredeti rajta"? Egy ilyen - kb: évszázados - órán már biztosan volt ez-az javítgatva. Akár a szerkezetét is kicserélhették egy másikra, és még az sem kizárt, hogy nem is olyanra, mint az eredeti volt - ha nem is szabványosítva, de méretsorba illeszkednek ezek a szerkezetek, a kulcstávolságok és hasonlók nem "tetszés szerintiek", vagyis lehet egy ilyen számlap mögé oda illő másik szerkezetet találni. Avagy éppen egy tönkrement számlap helyett egy újat - tök más felirattal, kinézettel. Ezek egyébként típus-szerkezetek, nagy számban gyártotta őket egy gyártó - és szállította bárkinek, akár egyesével is, meg kis szériában is, aki aztán neki tetsző saját tokba, saját számlap mögé, saját márkanévre tokozta.
Szerinted ezekről a képekről hogy lehetne megmondani ennél többet?
Lehet ez az óra akár szó szerint is egy összevissza legó, ahol egy tokba tettek egy máshonnan kerített számlapot és szerkezetet. Meg nem mondom egy kép alapján. Ha minden pontosan passzol - akkor még kézbe véve sem, de ha a csavarfuratok, rögzítések áthelyezésre kerültek, akkor lehet gyanakodni. Az egész amúgy eléggé egységesnek tűnik, amúgy meg, bármilyen furcsa is, de a kérdésednek valójában nincs jelentősége.
Nem számít. Ez nem valami márkás ritkaság, ez egy hétköznapi, közönséges századelős-fordulós asztali óra, valami semmitmondó (tízezerszám előforduló márkanév alatt. Semmit sem befolyásol sem az (amúgy sem jelentős, legfeljebb pár tízezres) értékén, sem a használhatóságán az, ha valamit már kicseréltek rajta. Csak az állapota, működése számít, meg az, mennyire tetszik valakinek.
Mik a számlap alsó feliratai? Nem kivehető... De a számlap kartonnak tűnik, nyitott hidas és nyitott rugóházas "olcsóbbított" kivitelű rövidingás szerkezet, igazándiból az 1890 és kb: a második világháború közé beférő időszakban bármikor készülhetett.
Nem ártana a szerkezeten lévő márkajelzésről egy jobb kép, abból talán kisilabizálható, micsoda ez. Amúgy szerintem inkább XIX. század, annak is inkább a közepe, kis kerek francia szerkezet, sima járat.
Köszönöm a válaszokat! Nem olyan vészes a rozsda, így inkább meghagyom patinásan. Viszont időközben eldőlt a csillár és letört belőle egy darab. Sajnos nagyon pici a törési felület, kb. ceruzavastagságú. Meg lehet ezt ragasztani valamivel?
Bármilyen vegyi rozsdátlanítás el fogja tüntetni a patinát, foltosodást fog okozni. Ha zavaró mértékű a rozsda - akkor állj neki forgókefével - kis Proxxonba-Dremelbe-fúrógépbe fogott forgó drótkefekoronggal, és ha nagyon szeretnél minél "eredetibb" felületet kapni, akkor ne acél, hanem rézkoronggal, mert az a vas felületbe már nem fog belekapni sem, a jóval puhább-lazább rozsdát még eltünteti.
Sajnos bármilyen rozsdaloldót próbálsz alkalmazni, mindenféle színes foltok fognak maradni, a citromsav vagy például a megszokott RO55 rozsdaoldó után kifehéredik. A rozsdát magát el tudják ezek tüntetni - bár csak akkor, ha nem nagyon komoly mértékű a korrózió. Egyébként a felületet ugyanígy forgókefével megdolgozva ez is eltüntethető, tehát az is megoldás lehet, hogy alaposan megpucolod-letisztítod, lekezeled rozsdamaróval, és ahol foltos maradt, jön a forgókefe.
Kicsit off topik, habár a rozsdátlanítás egy vas óránál is befigyelhet.
Szeretnék venni egy 120 éves kovácsoltvas csillárt, de sajnos elég ramaty állapotban van, tiszta rozsda. Én patinásan szeretem az ilyen régi tárgyakat, de szeretném eltávolíttatni a rozsdának legalább egy részét. Nem szeretném, hogy teljesen megegye. Ha marad egy kicsi, az nem baj, sőt.
Mivel lenne érdemes leszedni? Szeretném, ha megmaradna a patinája, amennyire csak lehet.
Hallottam olyanról is, hogy citromsavas oldattal is le lehet szedni. De nem tudom milyen töménységű oldat kell. Nem szeretnék kárt okozni.
No, megint egy kis "vegyünk kínait". Sok 7750-es és általában modern kronó kerül a kezembe, ezek mindegyikének generális búbánata, hogy a gyűjtőket, de legfőképpen a központi nagy másodperc-mutatót nehéz leszedni. Főleg a 7750-re igaz ez, mert a himbás rendszer miatt igen gyors és "brutális" nullázása okán hosszú csövű, nagyon masszívan ülő mutatókat szoktak jól rájuk ütni - hogy ne csússzanak meg, ne kezdjenek elmászkálni. Aztán ezek sok év alatt jóformán összegyógyulnak a tengellyel, és nem akarnak többet lejönni. Inkább a mutató szakad le - bár már olyan óragyűjtővel is találkoztam, ahol konkrétan maga a gyűjtő tengelye szakadt el, de a mutató - hát, az nem jött... Nem véletlen, hogy például a Breitling minden szervizhez komplett új mutatókészletet ír elő - azzal számolnak, hogy nem fognak sérülésmentesen lejönni a mutatók. Csak ugye "balkézről" meg már nem könnyű ezekhez hozzájutni (szerencse, hogy magához a 7750-hez, meg SW500-hoz van azért alkatrész a neten).
Erre lett kitalálva az alábbi kis célszerszám, ami elvileg a mutató csövét fogja meg, és egy kis tüskével kitolja belőle a tengelyt.
Nem is volt drága (10eFt körül szállítással). Viszont a gyári állapotban használhatatlan... Túl nagy a befogó karok/rugók nyílása és tompa a szélük, nem a mutató csövét fogja meg, hanem húzza le magát a mutatót a csőről, az első próbálkozásnál le is tépte, majd elbillent és eltört a kis tüske... Szerencsére a tüske cserélhető betét (és amúgy tartalékot is adnak hozzá). Esztergáltam újat (átesztergáltam a töröttet - egyébként irtózat szívósra edzett acél, a vídia is csak küzdött vele), és átköszörültem kis nyílásúra és jó élesre a karmokat (szerencsére van rá mozgástér), és így már működik. Szóval ez egy jó koncepció - de be kell fejezni. Nem az első ilyen...
Érdekesebb történet ez a csavarhúzókészlet, amit Bergeon vagy Horotec márkanév alatt is lehet kapni, csak éppen sokszáz/félezer euró körül:
Ez direkt Kínából sincs ingyen, valami 5x ezer volt, de olyan betétekkel van tele, ami a mostani modern prémium órák direkt gyártói gonoszságból, a szervizelhetetlenség érdekében alkalmazott speciális csavarjaihoz-kötéseihez tartozik. Már egy modern Grand Seikóban is például olyan három-körmös betét kell a rotortengely kicsavarásához - amire semmilyen kész szerszám sem alkalmas, gyártani kell egyet, nem kevés bíbelődéssel. Vagy kitekerhetetlen... De a modernebb Omegákban, Rolexeben is rendre ott sorakoznak ezek a három lyukas, vagy éppen háromszögletű betétes csavarok, körmös leszorítók és ilyen gonoszságok. Prémium Wylernél nem szabványos imbuszfejű csavarok már a tokcsavarok is, speciális betét nélkül megbonthatatlan. Ebben a készletben volt ezekhez való...
Remember szerkezet, ez már "tömeggyártott", inkább a XIX. század utolsó harmadára tenném, akár a végére, századfordulóra, bár szinte mindegy is. Ez olyan "tipikus" falióra a korból, egyébként ezek a leggyakoribbak - nem véletlenül, már sok készült, de kiváló minőségű, tartós szerkezetek.
Értéket meg sejthetsz az alapján, hogy pl: a Galéria Savarián ennél sokkal jobb állapotú, kb: azonos szerkezetű ilyen órát frissen szervizelve 270 ezerért kínálnak - de nem fogják elvinni, oda fogják azt a végén adni 150-ért is... És erre az órára, hogy használatba vehető legyen, azért költeni kellene - alapos szerviz nélkül tilos napi üzembe helyezni, addig csak szobadísznek szabad használni, hébe-hóba elindítva (ha megy egyáltalán).
Ezt a képekről nem látni. Egyébként nem olyan fontos, egy ilyen korú óránál egy szakszerű és esztétikus javítás nem értékcsökkentő tényező. Nem igen találni olyat, "amihez még soha hozzá sem nyúltak, gyári állapotban van" - akkor az már réges-régen nem is működik, összerohadt minden száz éve...
A csúcsdíszének az alsó, talapzati része, az lehet, hogy pótolt vagy javított, nem?
Nem olyan szép vastag, beérett a politúr rajta, mint az óra többi részén vagy akár a csúcsdísz felső díszein. Mintha csak vékonyan végigmentek rajta valamivel (legyen az lakk vagy politúr), de semmi vastagság, semmi patina.
A kinézete alapján erősen biedermeier jellegű, ez a letisztult, nem túl díszes "hegedűtok" kivitel akkortájt volt népszerű - tehát lehet akár XIX. század közepe is. De ezeknél soha semmi nem biztos, mert adott stílusú órákat jóval később is készítettek. Egységesnek tűnik, nem legónak, tehát elég nagy valószínűséggel eredeti. Elég nagy, de sosem 100% valószínűséggel. Mert nem látni a szerkezetet, semmi részletet - csak alaposan megvizsgálva lehetne ennél többet mondani - és esetlegesség még akkor is lehetséges. A szerkezetek többsége egységes méretsorokban készült már a XIX. században is, tehát volt lehetőség később egy tönkrement szerkezetet újabbra-másra cserélni a tokot-számlapot adott esetben megtartva is - sok ilyen órával is lehet találkozni.
Egy eredeti-korabeli biedermeier falióra értékesebb, mint a későbbi "ónémet", már nagyon nagy tömegben készülő órák, mint az amúgy kiváló és népszerű Gustav Beckerek többsége is - de faliórát "nagy pénzért" a hazai piacon eladni gyakorlatilag reménytelen, külföldre (ahol "megfizetnék az árát") eladni ilyen nagy méretű, alig szállítható, törékeny jószágot az amúgy is sajnos rossz hírű magyar piacról - pedig szintén alig esélyes. A kicsike kar- és zsebórák ezért sokkal kurrensebbek - egy ilyen faliórát gyakorlatilag olyannak lehet eladni, aki el tud érte jönni személyesen - vagy az eladó tudja elvinni hozzá. Valami csomagküldő szolgálattal a sérülésmentes szállításhoz olyan szinten kell szétszedni - majd utána összerakni - amire a felhasználók, potenciális vevők-eladók többsége nem képes, nem is hajlandó. Sajnos...
