Nem tudok egyetérteni veled. Az érintkezési pontok száma függ a felület nagyságától is. Ezek az érintkezési pontok lényegében párhuzamos kapcsolást alkotnak, ebből adódóan egy érintkezési felület átmeneti ellenállásának függenie kell a felület nagyságától. Ha nem így lenne, sínek esetén nem írnák elő az átlapolás méretét. Ismerem az általad linkelt oldalt, átolvastam, ezért mertem rákérdezni.
Tehát az átmeneti ellenállás függ az érintkező felületek anyagától (pld réz-réz), az érintkező felületek alakjától (például sík-sík), és a felületeket összeszorító erőtől. A felület nagyságától nem. Ezt bizonyítják a kísérletek és az elmélet is erre vezet. Utóbbit tekintve itt van például a tankönyvtár:
"100x100 könnyű doboz, egy pipával kiállás az aljábol, falsíkba. Karos wago vagy érvéghüvely és sorkapocs, merthogy hajlékony kábel a csatlakozás"
Én a sajátunkat, ami 2 fázisú reteszeltre lett bekötve szintén 100x100 as -al de a nehézzel csináltam meg egy békebeli porcelán pipával és sorkapoccsal.
Egy másik 1 fázisúhoz elég volt egy porcelán szorító betétes 100 as kerek acidax doboz.
Hajdan amikor a régi réz vezetéket cseréltük a szabványos alu vezetékre akkor tanitottak arra hogy a kötést miután jol megszoritottuk, visszakell hajtani! A villanytüzhelyet meg ugy kötöttük be, hogy a kellő hosszan kilogo vezetékre PVC csövet huztunk, és igy forditottuk be a tüzhelybe. Azóta sokat változott a szabvány, meg a kőtések kialakitásának szabálya.
Nem sok értelme lenne egyetlen robbanásbiztos szerelvénynek egy olyan helyiségben, ahol a többi 20 db elektromos készülék nem robbanásbiztos :)
Viszont ha megbillen a nagyfazék és a tűzhely mögött a falon csorog lefelé az elsózott vasárnapi húsleves (aminek a zasszony egyből nekiesik a felmosóronggyal), akkor nem árt, ha a tűzhely elektromos bekötéséhez esőbiztos (kültéri) megoldások vannak alkalmazva :)
Konkrétan nem tudom, de feltételezem, hogy a "nem szeretjük a forrasztást"irányvonal következő gondolata volt, hogy "de hát a védővezető folytonossága a legfontosabb"
A védővezetőt tilos forrasztani, de hát együtt vezetett 3 madzagnál az már nagyon hülyén nézne ki, ha kétféle kötési módszert használna valaki.
A többi vezetőnél csak feltételek vannak, az egyik ez a mechanikai igénybevételtől mentesítés, a másik meg a zárlat esetén a hőmérséklet növekedés figyelembevétele.
Akkor nem a tűzhely mögé tenném az elektromos csatlakozást, hanem a melette lévő konyhapult belsejébe. Én megtehetem, mert a zasszony nem szól olyasmiért, hogy "de a tűzhely és a pult között látszik 5 centi kábel".
Ahol kötelező láthatatlanul szerelni, ott egy szabadon álló (tehát nem beépített) tűzhely mögött kizárólag vízmentes (kültéri) megoldásokat alkalmaznék.
"Nálunk mondjuk elég nagy a dzsuva a sütő mögött. Néha kifut ez-az, befröcsög a zsír, mittudomén."
Nem láttam még olyan beépített sütőt, amiből gyárilag hátrafelé fröcsöghet bármi is. És a konyhapultok kialakítására is vannak előírások (pl a kiömlő víz a fal felé nem folyhat). Ha már a pult mögött falon csorog a víz, akkor egy besüllyesztett kötődoboz/dugalj sincs biztonságban (sőt egy falból kiálló vezeték talán még kevésbé is veszélyes). És már létezik (új lakásban kötelező) a FI relé, ami ha megrázás ellen nem is véd, a meghalás ellen igen.
Egyedi barkácsolt sütő/konyhabútor esetén egyedi elektromos megoldások is kellenek: pl tömített, vízmentes, robbanásbiztos és hülyebiztos villanyszerelés.
"a sudrott (kb. 25mm)+ forrasztott kötés alkalmazható-e a vago helyett"
Első szabály (amit még a szakemberek többsége sem tart be): a forrasztás NEM mechanikai rögzítés!!! A forrasztóón mechanikai erő (feszítés/csavarás/szorítás) hatására az idők során nagyon lassan "folyik", évek alatt úgy működik, mintha nem kemény anyag lenne, hanem a kötésedet pl mézzel kented volna be.
Tehát minden kötés ónozás nélkül is tökéletes legyen mechanikailag. Márpedig mindössze 25 mm hosszan összesodort két vezető, az nem egy mechanikailag stabil kötés, hanem egy nagy szar. Még 100 mm hosszú egyenes sodrást is el tudsz forgatni egymásban (mint két egymásba csavart menetet), tehát elmondhatjuk, hogy két vezető egyszerű összesodrása nem megbízható kötés, bármilyen hosszú. Ha viszont a sodratot középen visszahajtod önmagára, akkor megszűnik ez a hátránya.
Tehát ha az erekből csinálsz mondjuk legalább 20-30 fél-fordulatból álló sodratot, amit középen visszahajtasz önmagára, az nem csak jól fog érintkezni, de mechanikailag is stabil kötés lesz. Na ez UTÁN már le lehet forrasztani a kötést és akkor szerintem jó lesz WAGO helyett, habár a szabvány tudtommal már nem engedi a forrasztott kötéseket, tehát ha később valami gond lesz, akkor te tartod a hátad.
Továbbá szerintem durva pénzkidobás (=butaság) 5 másodperces WAGO kötés helyett 150 másodpercet elcseszni forrasztásos kötésekre.
"megfelelő szigeteléssel ellátva. Nem szigetelő szallaggal!"
A szigszalag engedélyezett, hivatalos és szabványos megoldás. Persze tudni kell normálisan dolgozni vele.
Nálunk mondjuk elég nagy a dzsuva a sütő mögött. Néha kifut ez-az, befröcsög a zsír, mittudomén. Nem árt az a wagónak? Vagy elég rá pár tekerés szigszalag?
