Hát ghepard, ez ismét lenyűgöző infó! Soha nem gondoltam volna hogy ki lehet tolni ennyire a pislogás idejét, és így már teljesen logikus is. A gravitációs hatás azóta is az eszembe van, hogy vajon az meg hogy lehet, nekem az jutott eszembe esetleg a szemgolyó alakja a gravitációtól évek során változik, de álmomban se gondolnék arra hogy szaruhártyát is lehet képezni. Ezt hogy lehetne? Természetesen ez is érdekel, mint minden :)
Egyébként pedig már régen írtam. A szabadban napsütésben (persze ez érthető) a komfortérzetem nagyon sokat fejlődött, eszembe se jut már, hogy szemüveg kéne. Itt most nem dioptriacsökkenésre gondolok, Sokszor van olyan, hogy ha nem is tudok mindig mindent elolvasniaz utcán, de akkor is valahogy "éles érzés"-em van, ezt nem igazán tudom elmagyarázni. Az az érzésem van, mint amikor élesen látunk. De vannak olyan pillanatok amikor tényleg kiélesedik a kép és el tudok olvasni egész messzi dolgokat is. Jó lenne ha már mindig így lenne :) De a sötétben látszik még a valóság... a piros ponttal a sötétben azóta is szórakozok több-kevesebb sikerrel. Valamelyik este úgy jártam, kicsit rémísztő is volt, hogy a sok pont szétszóródva úgy kezdett el gyorsan mozogni és közben határozottan vándorolni (a szétszóródott folton belül természetesen), hogy mindegyik éles pont, némelyek "csoportosulva" egymástól függetlenül vándorolt egyszerre! Ezt ha nem látom nem hiszem el. Max 5 percig tarthatott, utána már majdnemhogy állt ismét az egész kép. Talán a gyors mozgást a szem mikromozgása adhatta bele, de az össze-vissza irányú független vándorlásokra számomra nincs fénytörési vagy fizikai magyarázat. Arról már nem is beszélve, hogy miért úgy látunk homályosan, hogy tulajdonképp a homály sok-sok éles szellemképből tevődik össze. Még apám pluszos szemüvegét is felpróbáltam egy percre, közel mentem a piros ponthoz, ahonnan egyébként jól látok de a szemüveggel meg már homályosan, és így is látni hogy nagyon sok élesebb szellemképből áll a homályos terület. A szemüveg lencséjének határozottan egy homályt kellett volna csinálnia (azt is csinált persze) de mégis több éles szellemkép jelent meg. Egy dologra gondolok itt: ez az egész csak az agy műve lehet, mint ahogyan az ellentétes irányú "vándorlások" is.
Mindenhol azt lehet olvasni, hogy pislogni kell, mert kiszárad a szem és ez nem lesz jó. Nekem is az volt az egyik nagy problémám, hogy bő 2 évvel ezelőtt nagyon szárazak voltak és azt éreztem állandóan, hogy homok van a szemeimben. Pislogtam is eleget, pláne a kinti hidegben. De mint már említettem, bent a melegben már nem olyan célravezető sokat pislogni azt hiszem, mert paradox módon akkor lesz hamarébb kiszáradva a szem. Legalábbis ezt vettem észre és aztán hamarébb is érzi az ember, hogy mintha ólmosak lennének a szemek a monitor mögött. Persze ilyenkor segít egy kicsit becsukni a szemeket, mert ilyenkor több könny kenődik szét, mint csak a szimpla pislantásnál.
Olvastam aztán, hogy a jógik meg tudják csinálni, hogy sokáig nem pislognak (10-15 perc és egyesek hogy 40 percig is és még egy helyre is néznek) és hogy ettől még jobban is működik a látásuk is. Na gondoltam, ha ép az eszem, ezt nem fogom próbálgatni, hisz alig szabadultam meg a szemszárazságtól. Egy teljes évig nem mertem ennek utánajárni, de aztán olvastam a könnyekről. Hogy 3 félét termelünk 3 miriggyel. Az egyik a szaruhártyára tapad, az nyákos (mint a takony), a másik réteg vizes (ha sírunk, vagy valami belemegy a szembe, akkor ez mossa ki onnan), na és a harmadik réteg, a legkülső lesz a zsíros, vagyis olajos. Na és akkor koppant a fejemben, hogy meg lehet csinálni, hisz az olaj nagyon nehezen párolog, tehát ha képződik és ott marad a szemen, nem fog kiszáradni. Hát nekimentem. Ki kell nyitni a szemeket tágra és hagyni, hogy száradjon. Aki nem jól látott az a romlás közepette sokat hunyorgott, nem is tudatosította. Most hogy tágra nyitottam a szemeket, az a réteg mely meg volt szokva szemhéj alatt lenni, hirtelen levegőn találta magát és nagyon érzékeny a párolgásra. Nagyon gyorsan jelez, és jön a fájás, hogy be kell csukni a szemeket. Pár mp után azonban már tovább bírja. Majd harmadszorra még tovább bírja pislogás nélkül. El lehet fokozatosan jutni arra a 10 percre is és sokkal továbbra is mindenféle szúró és fájdalmas reakciók nélkül. Egész paradox módon utána a szemek sokkal jobban bírják a monitor mögötti melót és nem érezni olyan hamar, hogy száradnának.
Innen már csak egy ugrás és a gravitáció segítségével olyan szaruhártyát lehet képezni, amely tökéletesen éles képes produkál a retinán. Ezt szinte korlátlan ideig lehetne tartani, persze többet kell az embernek mással foglalkoznia, mint azzal, hogy a gravitáció és a nempislogás segítségével tökéletes látást varázsoljon magának. De ez a móka megtanítja az embert egy két dologra...........
Hát igen, van benne valami. Kb az, amit írtam, hogy az agy (tudat) így többet tud, mint a szem lát és besegít. Lehet észre fogod venni, hogy sokkal messzebbre fogod tudni kivenni az autó rendszámtábláját, mikor távolodik. És szinte kiábrándító lesz, mikor közeledik feléd - mert akkor ugye nem tudod, hogy milyen is az a szám, mert még nem láttad közelről......
Azt érzm,hogy a jobb szemem egyre jobb lesz,pedig nem igazán tettem érte eddig semmit tudatosan.
Na ez nagyszerű. Ez máris azt sugallja, hogy nem is nagyon kell valami extrát tenni, csak a körülményeket kel megváltoztatni - és a test (így a szem is) igyekszik alkalmazkodni. Ezért kutatnod kell, hogyan jutottál el eddig és akkor valami mást kell preferálnod.
Nem tudom,hogy az én hibám-e,de kicsit összefolyt a szöveged,nem teljesen értetem,hogy pontosan mit is kéne tennem,hogy tényleg jobb legyen a szemem.
Hát neked most azt kéne elérned, hogy távolra is jól láss. Egyre távolabb és távolabb. Nekem eddig erre az a legjobb, ha egyre többet nézek távolodó kocsikat, távolodó tájat, távolodó szöveget. Ha már nem látom (láttam), akkor becsukom a szemeimet pár mp-re és felidézem, hisz az előbb láttam a szavat, tehát mikor kinyitom a szemeimet tudom, hogy mi van ott és ez az emlékkép besegít, hogy jobban beálljon a fókusz......
Ha eléred majd legalább az 5-6 métert,akkor már gyakorlatilag láthatsz a végtelenbe, mert olyan messziről (6 méter felett) jövő sugarak már gyakorlatilag párhuzamosnak tekinthetők. Ha ez meglesz, akkor már csak vigyáznod fog kelleni, hogy megmaradjon az egyensúly, kb azok amiket írtam. Tehát naponta meg legyen a távollátási adagod is (mikor távolabbra nézel) és a közellátási adagod is (mikor közelre nézel) - pontosan azért, hogy megint ne boruljon fel az egyensúly. Ha aztán mégiscsak fogod érezni, hogy megint borul, akkor megint igencsak igyekezned fog kelleni, hogy helyreálljon. Én egy icsit ügyelek a gravitációra is és a sötét világos egyensúlyára is........
Hát ez az. Borzasztó, mikor az ember leteszi a szemcsit. Én 9 év után tettem le. Az első napon csak 20 percig bírtam olvasni a monitort. Azt hittem kihúzzák az agyamat, hiába pislogtam - meghaladta az alkalmazkodóképességemet. De a meló után megint mászkáltam hátrafelé és otthon megint jó volt a TV. Másnap már 40 percig bírtam a melóban a monitort. Harmadik nap már 2 órát, na és a negyedik naptól már nem is volt rajtam. De úgy 4-6 hétig még éreztem, hogy tiltakozik a szem agy együttes. De aztán elfogadták, hogy bizony nincs mese, ezt meg kell szokniuk, hogy ezentúl már nem lesz rajtam szemcsi. Én csak kint pislogtam mint az eszeveszett, bent a melegben nem is jó, ha sokat pislog (sokkal többet mint kellene) az ember, mert akkor csak még jobban elcsaszi a szemet. Mivel meleg van, gyorsan párolog a könny, de valahogy nem jön elegendő utánpótlás. Ha tehát a sokat pislog az ember a melegben, csak dörzsölni, szinte smirglizni fogja a szem felületét és meginycsak be fog vörösödni. Kint a hidegben viszont nagyonnagy a könnytermelés. Elég 2-5 mp-re becsukni a szemet, felmelegszik, majd kinyitni és megindl a könnyzuhatag, mivel hirtelen nagy lesz a hőmérsekletkülönbség. Minél melegebb van ez a különbség egyre kisebb, hiába csukja be az ember a szemét és aztán nyissa ki.
Mivel 3 féle könnyet termelünk, meg lehet tanulni a melegben is nem kiszáradni - paradox módon úgy hogy minél kevesebbet fogunk pislogni, persze ezt meg kell tanulni..... Erre nagyon nehezen szántam rá magam, de végül bő egy év után, mikor olvastam egy cikket a pislogásról és a nem pislogásról.......
Hát igen, nehéz megtalálni azt, ami neked volna jó. Azt neked kell megtalálni. Ami nekem jó és lehetséges, meg tudom csinálni, időt szakítok rá, vagy egyenesen csak úgy hagyom hatni - az neked nem biztos hogy smakolni fog. Ha mondjuk leteszed a szemcsit és keményen elhatározod, hogy nem teszed fel már, akkor ez egy csomó változást fog előidézni az életedben. Egy csomó dologhoz egész másképp kell majd állnod, figyelned kell - mi a jó nekem, ez most rossz lett, miért, mit tehetek, hogy másodszor, vagy harmadszor, vagy legalább negedszer jobb legyen. Én kegyetlen sokat kisérletezgettem mindenfélével. Ha valamit kitaláltam, levezettem magamban, le is rajzoltam, hogy milyen lehetne a hatása - és aztán teljes mellszélességgel próbálgattam ott és akkor, mikor lehetett. Voltak olyan dolgok, amiken 4-5 hónapot is rajta voltam, míg bebizonyosodott, hogy jó irányba megyek vele, vagy nem. Például azt a színes mindenirányú (minden betűnek meg van a maga színe) olvasást majd fél évig csináltam, minden munkanap úgy olvastam a napi híreket és bizonyos szövegeket. Láttam szépen, hogy segít, majd 7-8 hónapra rá rávett ez a tapasztalat arra is, hogy nekimenjek és beszínezzem valahogy úgy a saját editorjaimat is (TeX-re és FORTRAN-ra). Azóta színesben dolgozom naponta (tehát nem egyszínűk a betűk). Ha jó irányba mennek a dolgok, akkor megtartom és valahogy elfogadom, hogy erre is gondolnom kell. Ha nem akkor más után nézek.....
Tehát ha leteszed a szemcsit - nagy feladat elé állít ez a kis meló, ez kb egy lézerműtéttel felérő beavatkozás. A rehabilitáció nem egyszerű, de ha alaposan fogod csinálni felépülhetsz..........
Olvasgattam az írásodat is. Már próbálgattam levenni a szemüveget. Eddig kb. fél óráig bírta a szemem és utána olyan érzésem volt,mintha már 2 órája nem is pislogtam volna,mintha csont száraz lenne.A hideget is kipróbáltam és a jobboldali( amelyik jobb) szememen azt vetem észre hogy kifejezetten jobban látok bennt hidegben mint a szemüvegben amúgy.Ma nem jelentett gondot egy kb. 150 méterre lévő megállóhelyre figyelmeztető tábla pontos mefigyelése sem( a jobb szememmel)
Azt érzm,hogy a jobb szemem egyre jobb lesz,pedig nem igazán tettem érte eddig semmit tudatosan.
Azt viszont megfogadtam,amit a pislogásról írtál. Azóta próbálok sokkal többet pislogni a TV és monitor előtt is.
Nem tudom,hogy az én hibám-e,de kicsit összefolyt a szöveged,nem teljesen értetem,hogy pontosan mit is kéne tennem,hogy tényleg jobb legyen a szemem.
Nem tudom mi lehet a probléma fő oka,de tény hogy nagyon hirtelen romlott a szemem. Már csak azt kéne kideríteni hogy miért?!
Hát igen, ezt jó volna kideríteni. Egy csomó legújabb biokémiai és sejtbiológiai felismerés alátámasztja azt, hogy sejtjeink működése nagyonis függ a körülményektől. Ez így van már sok sok millió éven át, függetlenül attól, hogy fel volt ismerve vagy nem. Tehát a szemnek sse mindegy, milyen körülmények érik. Lehet a Te esetedben se ment olyan gyorsan, mint gondolod. Akinek nics probléma a szemeivel, az nem is törődik velük (tisztelet a kivételnek), tehát nem is nagyon figyeli, hogy most hogyan is, pláne az egyik szemet külön lefigyeli és aztán a másikat is. Naponta többször is. Ellenben, ha már észrevesz valami bibit, akkor már kezd jobban figyelni, de még akkor sem eléggé.
Én 2009 januárjában kezdtem véletlenül foglalkozni szemeimmel. Áprílis elején (tehát 3 hónap múlva) kötelezően kellett mennem egy átfogóbb vizsgálatra (munkaadó) és ott a szemeket is mérték. Januárban már a +2.5D is kevés volt és így elég jó értékeket mértek 1.25 és 0.75D. Ezt örömmel láttam, de hidegzuhanyként hatott rám, hogy az értékek fordítva voltak. Nem sokszor mértem a 3 hónap alatt a szemeimet, de mindig a balt találtam jobbnak. A papíron meg az volt, hogy a jobb szemem a jobban látó. Na ezt nem értettem. Vissza is akartam menni, de végül nem mentem, hanem többször mértem napponta a szemeimet. É ugyancsak elég pofonvágott, hogy a nap folyamán igencsak változik a helyzet. Odahaz, pláne reggel és este a TV-nél mindig a bal szemem a sokkal jobban látó. És még reggel a melóban is. De olyan 1-2 óra múlva már a jobb szemem lett a jobban látó. Nem volt ötletem sokáig, hogy ez miért van. De aztán végül a hőmérsékletkülönbségekre gondoltam. A melóban észak a jobb felemen van és az ablak egész nap nyitva van, onnan jön tehát a hidegebb levegő (de a több fény is). Ez által a jobb szemem szinte egész nap hidegebb és így jobban is termeli a könnyet és így jobban is lát. Odahaza viszont fordított a helyzet, a bal szemem van északra (már a hálószobában, ahol nézem a TV-t, meg olvasok stb), de a hálószobai ablak jobbra van, tehát a fény onnan jön, de a hidegebb viszont balról. Na ez azt eredményezi, hogy a bal szemem sokkal jobb lesz, mint a jobb oldali, mert az lesz hidegebb és így az fogja jobban termelni a könnyet (azt hiszem így védekezik a szem a hideg ellen, ezt számtalanszor leellenőriztem a szabadban is, mindkét szemmel)............. Így már érthető lett, hogy miért mértek kb 10 óra körül jobb értéket a jobb szememen........
A vasútat én is kedvelem. Már 43 éve vasúttal utazom az iskolába, majd aztán a melóba. Már 2 éve minden nap igyekszem hátrafelé ülni és nézni a távolodó tájat sötétben és hazafelé világosban is. Mint írtam ez nagyon klassz a szemnek is és a memóriának is (és így a látásnak is).
Én semmi esetre se mondom, hogy tedd le a szemcsit. Csak aszondom, hogyha nem teszed le, sose fognak megerősödni a szemlencsetartó húzóizomrostjaid (és talán eredménytelen is lesz, ha szemcsiben fogsz próbálkozni). Akkor csak a szemlencsetartó sugárizomrostjaid fognak erősödni és munkába lépni, mikor közelre nézel. Mikor távolra és rajtad a szemcsi, akkor az szétszórja a sugarakat és így a retinán találkoznak. Ebből kifolyólag se a húzórostjaid nem feszülnek meg, se a szemlencse nem laposodik és ezáltan mindkét dolog berozsdásodik. Te még csak 1 éve hordod, Neked még nem annyira rozsdás, mint ChrisZs-nek, aki ugye 13 év után tette le - ez előtt kalapot kell emelnem. Én csak 9 év után tettem le.
Hát pedig nagyon fontos volna, hogy miért romlott ilyen gyorsan az egyik szemed. Valami külső ok is lehetett, hisz csak az egyik romlott, a másik nem. Kutass az emlékeidben. Majd én is gondolkodom pár tényezőn. Erre rá kell jönni, hogy tovább léphess.........
Nincs mit köszönni ChrisZs, nálam ez természetes, amit tudok megosztom. Senkit se unszolok semmire, mindenki a maga élete kovácsa. Azt csinál amit jónak lát.
Nagyon de nagyon klassz amit írsz. Csak így tovább. Csak kb 5 méterig kell feltolnod a fókuszt, onnan már gyakorlatig látni fogsz a végtelenbe, mert onnantól már gyakorlatilag párhuzamosan jönnek a sugarak a szembe. Ez kb alig az 5.5-szöröse a mostaninak és fiatal vagy, sokkal rugalmasabb még a szemlencséd, mint nekem. Én meg el tudtam vinni az éles fókuszt 12 cm-ről (nagyon kicsi betű nézése) egészen kb 80 cm-ig. Ez több, mint a 6-szorosa a kezdeti értéknek. Aztán koppant és nekem minél közelebbre kellett, mivel távollátó voltam (de már távolra se láttam jól). Az is sikerült, pedig nem nagyon hittem benne. Kb 120-130cm-ről lementem 5-7cm-re. Erre, hogy csak a fiatal gyerekek képesek, én meg megcsinálom azzal a tök vén kopakommal. Különös tények esetén (tudom is hogy mik azok) leviszem a fókuszt 1cm belülre.
Majd eszedbe fog jutni más is az egyre több tapasztalat alapján, örülnék, ha aztán meg is osztanád velünk - legen az rossz vagy jó tapasztalat. Minden segít a rögös úton........ Én majd lassan lassan megosztom a többi tapasztalatomat is (a gravitációról, a hideg/melegről, a pislogásról, meg a nempislogásról stb........
Már elég rég óta keresek egy ilyen topikot, hallottam már róla,hogy a szemüveg csak elfedi a problémát,de megoldást nem jelent. Magát a kiváltó okot kel felszámolni.Örülök,hogy ide találtam.
Szemüveget hordok. Még nincs egy éve sem. Mivel min írtam,mozdonyvezető szeretnék lenni,ebből rájöhettél hogy odavagyok a vasútért. Még egy megállót is örökbefogadtam. Gyakran jártam,járok vasúti pályán. És egyik napról a másikra azt vettem észre,hogy egyre rosszabbul látom a jelzőket. Letakartam először a bal majd a jobb szemem és akkor láttam,hogy amit látok távolra,az teljesen a jobb oldali ( erre kell a gyengébb lencse)szemem munkája. Nagyon hirtelen történt az egész,nem is értem ilyen hamar hogy romolhatott el. Pár hét volt az egész...előtte teljesen jól láttam. Az éjszakai látásom még most is jónak mondható,legalábbis hamar át tudok állni nagy fényről sötétségre.
Nem tudom mi lehet a probléma fő oka,de tény hogy nagyon hirtelen romlott a szemem. Már csak azt kéne kideríteni hogy miért?!
Most így hirtelen már más nem is jut eszembe, de persze írok ha még beugrik valami. A fókuszt pedig próbálom hátrébb vinni. Most például egy jó pár centivel megint messzebb került. Szoktam mérni, hogy hány centiről látom élesen a monitoromat. Reggelente ébredés után szoktam a legjobb adatokat kapni (ez persze természetes), de most például, még így délután is tudok olyan távolsaágra fókuszálni, amire eddig csak néha voltam képes 1-1 olyan reggel amikor pihentebb voltam. Ez a táv pedig most 90cm! :)
az a -1.0 és -1.5 valóban még nem olyan nagy. Ha csak akarsz lenni mozdonyvezető, akkor gondolom Te is fiatal lehetsz, akárcsak mint ChrisZs. Próbáld visszaolvasni a topikot. Mit gondolsz ezekről a dolgokról, amiket irogattunk? Szemcsit, vagy ktlencsét viselsz? Mit gondolsz, hogy/miért lettél rövidlátó?
Ha szemcsit vagy ktlencsét hordasz, akkor az nem javít semmit a saját látásodon. Miért? Azért, mert kikapcsolja a húzórostokat (a Te esetedben) és így nem fognak erősödni. Csak a sugárizmod fog erősödni, mert közelre nem kell szemcsi, hisz közelre jól látsz. A szemcsi azt csinálja, hogy szétszórja a fényt és így messzebb egyesülnek az egy pontból induló fotonok. Mivel a húzórostok nem leszenk munkára fogva, idővel teljesen ellustulnak. Ez azt is eredményezi, hogy a szemlencse se lesz ezáltal széthúzva és így azek a biokémiai folyamatok is berozsdásodnak a szemlencsében. Ha szemcsit hordasz erről nagyon könnyen meggyőződhetsz. Tedd le és nézd meg, hogy hogyan látsz. Gondolom nem leszel megelégedve - de ez a Te látásod. Ezt kellene valahogy megjavítani....... Nekem elég szépen sikerült megjavítanom a távollátásomat (pertsze az is rossz volt már), már a +2.5D szemcsi is kevés volt és már azon gondolkodtam, hogy bizony el kell mennem venni erősebbet és olyant is, amivel távolra is láthatnék (már nem tudtam olvasni a TV-n lévő felratokat, a TV 340cm-re van tőlem). 3 nap alatt tettem le a szemcsit, a negyedik napon már nem volt rajtam és azóta egyszer se. Pedig ugyanazt melózom, programozok és így gyakorlatilag egész nap a melóban ovasom a monitort - mégpedig vígan 30-50 cm távolságból is. Semmi gondom vele és a TV-vel se, az nagyon hamar feljavult, szinte az első és második napon. De nem volt egyszerű a kezdet, mint írtam is a belinkelt irományomban........
Nagyon érdekel a téma.... mozdonyvezető kívánok lenni és bár nem hátrány a szemüveg,de nem szeretném,hogy ez bármiféle akadályt is gördítsen elém. Főleg hogy még elég gyengének mondható a szemüvegem,egyik szemem -1-es( jobb) a másik pedig -1,5-es ( bal).
Hát emelem kalapom. 13 év után le merted tenni a szemcsit. Engem mindig szomorúság tölt el, mikor egész kicsi gyerekeknek már szemcsit kell hordaniuk. De megértem a szülőket nem egyszerű a dolog.
Nekem is az a véleményem, hogy ha tiszta semmit se csinálnál, akkor is javulna a látásod azután, hogy leteszed a szemcsit vagy a ktlencsét. Az ember ugye beledobja magát a mélyvízbe, vagy megfullad, vagy megtanul egy kicsit úszni. Nagyszerű, hogy már nem hordasz semmit, így a saját látásod fog javulni - figyelembe véve azt is, hogy még egész fiatal vagy és a szemlencséd sokkal rugalmasabb lehet, mint mondjuk az enyém 59 éves fejjel. A kutatások azt támasztják alá, hogy úgy 45 éves kortól kezd vastagodni és keményedni. Mondjuk ha addig várnál, akkor magától is javulna a távolba látásod emiatt, de ez nagyon nem jó megoldás.
A kezdeti javulás egész meredek, de aztán minden icipici javulásért igencsak meg kell dolgozni, vagy a körülményeket megváltoztatni....
Abban is egy hullámhosszon vagyunk, hogy nem találtunk olyan embert aki tökéletesre javította volna a látását mondjuk 10 év szemcsiviselés után. Ez úgy néz ki nem olyan egyszerű, de ha az ember egyre többet megtud erről arról, akkor van esély, hogy szép eredmények legyenek. A www.latastrening.hu oldalon vagy 720 ember van regisztrálva (én is már 2 éve), de nem találkoztam eggyel se, aki megjault volna tökéletesen. Vagy megszöktek volna? Én is mindig ott azt hajtogattam, hogy minden OK, nincs semmi gondom sehol, de tudom azt is, hogy messze van még a tökéletes.
Igen, az ide oda nézés, meg ilyesmik segítenek az elején és az ember azt hiszi, hogy ezek segítettek. De akármennyire is felfokozza aztán, nem lesz javulás tovább ezekkel. Károsnak biztos nem károsak, ha nem viszi az ember túlzásba.
Igen a tenyerezés, az inkább csak relaxáció. Hisz letakarod és be is csukod szemeidet, mondjuk akár 10 percre is. Ezzel csak azt éri el az ember, hogy mindkét izom a szemlencsén (a szorító és húzó) pihen. Ha befejezi nézi tovább azt ami miatt tenyerezett és aztán megintcsak az az izma fog feszülni, ami eddig is. A másik meg csak satynyol. Az ingázás is jó, mint relax. Mikor kérdeztem a szemtrénert, hogy mondja meg - hogyan javítja a tenyerezés és az ingázás a látást. Na kiderült, hogy végül aszonta, amit én - hog azok csak lazítógyakorlatok. Tehát egyik gyakorlat se javítaja a látást, csak pihentet.
Ez az. Nem kell figyelni külön a szemekre - csak létezni és lehetőleg mindig máshová nézni, már nem muszáj homlokegyenest máshová. Nagyon jó az is, mikor máshová nézel előtte pislantani. A pislantásnak több fubnkciója is van. Lehet az egyik a reset. Tehát az a kép törölve ahova eddig néztünk, hol van az új, lássuk csak, új fókusz - és így körbe körbe.
A vizszintes szétesésért a legnagyobb ludas lehethogy az olvasás - mert egyirányú ugyebár, mindig csak balról jobbra olvasunk. Odafelé tehát sokkal többet és több időt is húznak az izmok, visszafelé csak egy pillantás és máris a sor elején vagyunk. A függőleges torzulásokért meg azt hiszem nagyban a gravitáció a ludas. Ha mondjuk egy 200 literes hordó tele van kemény kátránnyal és beleteszel egy téglát a tetejére, akkor az a tégla nagyon sokáig fent is marad, de egyszercsak lassan elindul lefelé és mondjuk olyan 5 év múlva le is menne a hordó aljára, annak ellenére, hogfy a kátrány kemény, de folyadék. Na a szemünk is valhogy így van. Nézd meg a női melleket. Fiatalon szépen állnak, időskorban azonban lógnak és ha nem támasztanák alá, akkor egyesek a térdüket ütögethetnék velük.
Az az 1cm valóban nagyon klassz, de trükkel értem el. De 5-7 cm akár minden nap sikerülhet és már a melegben is. A gravitáció és a hideg nagyon besegít, hogy elérjem azt az 1cm-es fókuszt. Biztos neked is sikerülni fog hátrébb nyomni a fókuszt, hisz még fiatal vagy. Ha megedzed a húzórostokat, akkor egyszer be adja a derekát a szemlencse és meg fog tudni laposodni is és görbülni aztán (ez megy Neked most is, mivel rövidlátó vagy és a sugárizmod erős, lehet túl erős)...... Azt a -0.75D-t helyre fogod tudni hozni. Bízz benne, ez erőt ad. Legfontosabb a lelki béke, nyugalom a sztresszmentes élet - akkor a sejtek felélednek. Ha félsz, vagy nem bízol benne, akkor a sejtek is félnek és összekuporodnak és így nem működnek úgy, mint kellene...... Én már 26 hónapja küzdök, de szórakozásként veszem a dolgokat és semmit se vesztek vele, mert nap közben már szinte semmit se csinálok. Most is csak azért csinálom éjjel a mikromozgásokat, mert ez egészen új dolog és nagyon megfogott, mert látom, hogy egész bámulatos a hatása........
Nem zavart be a baki, értettem :) Ez most hosszú lesz ha nem gond.
Szóval én 23 éves vagyok és 13 évig hordtam szemüveget és kontaktlencsét, ami -1.5-ös és -1.75-ös volt éveken keresztül (nem kellett cylinder se vagy micsoda rá) és szerencsére nem romlott tovább. Csak az első 2-3 évben romlott amíg el nem értem ezt a dioptriát. És igen, borzasztóan sokat tanultam közben, de már végeztem. Tavaly novemberben kitaláltam, hogy helyre kéne hozni valahogy a szemem és elkezdtem a neten kutatni, hogy miket írnak. Elkezdtem csinálni a szemtornát és a látástornát. Másfél hét alatt fél dioptria tartós javulást értem el, csak aztán abba kellett hagynom sajnos a gyakorlatokat mert napi szinten kellett rengeteget vezetnem stb, és így arra megfelelő -1.0 és -1.25-ös kontaktlencséket vettem fel. Januárban elhatároztam hogy folytatom amit elkezdtem, ugyanolyan lendülettel, azóta nem hordok semmit se, egyáltalán. Végülis örülök, mert szerencsére a mindennapi teendőimet (a vezetést leszámítva persze, de azt most inkább kihagyom) el tudom látni ezzel a látással, csak nyilván szeretném, ha tényleg tisztán látnék. Csak most másfél hónapja csinálom, (de már 1-2 hete a szemtornát nem, csak a látástornát) és úgy tűnik, hogy csak negyed dioptriát sikerült azóta javítanom (van egy régi -0.75-ös szemüvegem és néha 1-1 pillanatra felteszem hogy milyen), de persze ha fáradt a szemem, akkor ismét -1-es lehetek. Szóval valahogy lassul a fejlődés.
És az az igazság hogy nem igazán találtam a neten olyan fórumhozzászólásokat, embereket, akik azt mondták volna (hosszú szemüveges éveik után) hogy újra tökéletesen látnak, mintha valahol ezen a szinten rekedne meg az ember, vagy nem is tudom. (Persze ha valaki tud olyat aki helyrejött teljesen, vagy épp ő maga, az ide a fórumra mindenképpen írja meg).
Én azt a fél dioptriás javulásom már most leginkább annak tulajdonítom, hogy nem hordtam akkor sem a szemüveget, és hirtelen ennyit tudott alkalmazkodni az új körülményekhez a szemem. Egyébként a látástornában látok fantáziát, mivel az az aggyal is dolgozik, Ez biztos hogy használ valamilyen módon. Végülis a sötétben levés is látástorna szerintem, nem is kicsit. A hagyományos szemtorna, gondolok itt arra, hogy jobbra-balra, fel-le nézés, szemkörzés stb, talán jó lehet eleinte hogy a szemet megmozgatja, javítja a vérellátást, lazítja és erősíti a szemizmokat, de már most nem hiszem, hogy csak azzal lehetne dioprtiában javulást hozni. Persze az biztos, hogy nem káros, de nekem úgy tűnik, hogy az idén az egyáltalán nem használt.
Egyébként szoktam csinálni a tenyerezést is, naponta legalább kétszer, ezt én inkább relaxációnak hívom. Ez ha másnem arra jó, hogy egy kicsit az ember a napi gondoktól is távolabb kerül, megnyugtat, különösen ha hallgatok közben nyugis zenét. Ennek szerintem van haszna abban az értelemben, hogy a szemizmok elernyednek, pihen a szem. Az ingázást is elfogadom, szoktam csinálni azt is, de az utóbbi héten már nem minden nap.
Egy érdekesség tegnapról. Sokat sétáltam délután a városban egy ismerősömmel, és most mivel vele voltam, nem a látásomra figyeltem, és épp ezért időnként kristálytisztán, ijesztően élesen, néhány másodpercekre kitisztult minden! Kb 3-szor lehetett ez olyan 1 órán belül. De azt hiszem hogy csak az egyik szememmel. Nagyon jó érzés volt.
Van nekem kb 1 hónapja egy nagy-nagy dilemmám. Azt tapasztalom, hogy ha koncentrálok (de figyelek hogy ne hunyorogjak közben) valahogyan vízszintesen tudok élesíteni, vagyis ami vízszintes pl horizont stb az éles. De a legkönnyebben ez a szabacban és világosban megy, de újabban már itthon is sikerül. Szabadban már kb pislogás után 1 másodperccel sikerül. De persze ami függőleges az nem éles. Pontosabban olyan szokott történni, hogy ami függőleges, abból meg kettőt látok (de mindkét szememmel külön-külön is). Esetleg ezt okozhat ilyen fénytörést a szemen felgyülemlett vékony könnyréteg? Természetesen sötétben a kis piros fénnyel is kipróbáltam ezt. Ott olyan, hogy először egy víszszintes vonalba rendeződnek a szellemképek úgy, hogy a vonal felett és alatt piros homály van. De a vonal, ami kicsit általában görbe, viszonylag éles. Na most a vonalban egy idő után 2 élesebb pötty tűnik ki (mindkét szemmel). A bal szememmel a bal oldali, a jobb szememmel a jobb oldali tűnik erőteljesebbnek. Megpróbáltam "messzebb" nézni, és a két erősebb pöttyöt egybe fókuszálni a 2 szemmel. Ilyenkor az elég élesen látszik, és körülötte akkora területen amekkorára alapesetben a szellemképek szétszóródnak, piros homály van (de nem szellemkép, hanem mintha csak szét lenne kenve egy piros folt) És a homály közepén látszik a fényforrás elég jól.
Egyénbként olvastam valamelyik nap a jegyzetedet amit belinkeltél (ha nem gond hogy itt a netes világban tegeződünk) és tetszett. Érdekes ez a hátrafelé menés, én pl szoktam nézni a kocsikat ahogy távolodtak tőlem stb.
Az 1 cm nagyon lenyűgöző eredmény! Jó lenne ha távolba nekem is sikerülne majd valamikor valamiféle extralátásra szert tenni. Persze nem telhetlenkedek, úgy örülnék a normális látásnak is ha sikerülne. Meg az az igazság, hogy végülis szerencsés vagyok hogy nem rosszabb a szemem mert nagyon sokan hordanak sokkal erősebb szemüveget. Nekem ezt a -0.75 körülit helyre kell tudni hoznom valahogy. Köszi a segítséget egyébként :)
Először, lehet észrevetted a bakit. Az első megfogalmazásban csapot mondtam (ezt majd mindig keverem) fényérzékelőnek. Tehát a látögödörben csak csap van (színérzékelő).....
Először is akkor jó volna tudni, hogy hány éves vagy és mióta vagy rövidlátó, még fontosabb, hogy tulajdonképpen miért lettél az. A tippjeim, hogy fiatalkorodban többet alhattál hason, sokat olvashattál és kevesebbet nézhettél távolabbra. Az iskola után is tanultál, olvastál, irogattál stb - tehát nagyjából felborult a 2 méteres szabály és így erősebb lett a sugárizmod. Ez azt eredményezte(hette), hogy gyengébbek lettek a húzórostok. A sugárizom mintegy gyűrű körbefonja a szemlencsét és mikor közelre nézünk (2 m belülre) akkor összehúzódik és így összenyomja a szemlencsét, ezért az gömbölyűbb lesz, jobban töri a fényt - tehát közelre megy a fókusz. Ha távolba nézünk (2 m felett), akkor már a sugárizom teljesen elernyed és csak a húzórostok húzzák szét a lencsét és így laposabb lesz a lencse, tehát nem töri annyira a fényt és így messzebbre is élesen látunk. Na nálad ez az egyensúly felborult.
Na most hogyan messzebbre vinni a fókuszt, hogyan erősíteni a húzórostokat (és egyben gyengíteni a sugárizmot, mert az igen erős). Ez talán csak egy módon lehetséges, ha minél hátrébb igyekezünk nézni, persze nem szemcsiben. Itt az a probléma, hogy pontosan a tárgy mögé nem tudunk fókuszálni, nézni - mert nem láthatunk át rajta - nincsenek röntgen szemeink. Hogy ez könnyebben menjen, úgy lehet rajta segíteni, hogy megnézünk valamit közelről és egyre távolabbra megyünk. Iyenkor az agy is nagyon besegít, hisz tudjuk, hogy mi van ott, mert özelről láttuk. Na én ezt a kezdetekkor tök véletlenül csináltam azzal a hátrafelé járkálással, amit a nyakam miatt vezettem be (mint ahogy irom abban a belinkelt irományomban a szem résznél). Nem győztem csodálkozni, de nem tudtam mi a franc hatott. De aztán mindenhol ezt igyekeztem nyomni, ahol tudtam. A vonatban hátramentem és az utolsó ablakból néztem hátrafelé. Megnéztem egy szavat és lassan mentem hátrafelé. Ez odáig jutott, hogy az elején csak kb 12cm-ről kivehető betűket ki tudtam venni egészen kb 80cm-ről is. És itt koppant a fejemben, hogy nekem nem a távolabbra látást kell erőltetnem (vagyis gyakorolnom) - hanem a közelebbre, az egyre közelebbre - és így jutottam aztán el egészen 1cm belülre is. Persze egészen más trükkökkel............
Köszi :) remek, most már értem ezeket a dolgokat is, nagyon érdekes. Örülök, hogy akkor ez mind természetes jelenség.
Szóval igen, érdekel az is, hogy akkor a fókuszt hogyan lehetne valami módon hátrébb vinni. Na ennek különösen örülnék ha valahogy sikerülne... Előre is köszi szépen a választ!
Nagyon jó észrevételeid vannak. Mind jó és megpróbálom megmagyarázni. Neked távolról nem fog olyan könnyen menni, mert rövidlátó vagy. Nekem közelebbről nem ment eleinte, de most már megy közelebbről is, sőt már világosban is be tudom rezegtetni, vagyis látni a mikromozgásokat. Neked először hátrébb kellene tornáznod a fókuszt. Tehát hogy tudj élesen látni (persze szemüveg nélkül) olyan 5, 10, 20, 30 és több méterről is. Ha érdekel hogyan lehetne hátrébb húzni a fókuszt és miért, szólj......
A karórádon történt megfigyelés is remek és természetes. Így van rendjén. Mégpedig azért, mert a központban (a látógödorben) nincs egyetlen csap se (fényérzékelő), ott csak színérzékelők (tehát ott csak csapok) vannak. A fényérzékelő receptorok (pálcikák), csak a központtól távolodva találhatók. Legtöbb olyan 12-18 fok között van. Ezért tehát a sötétben sose fogunk élesen és színesen látni (a központtal). Az égen lévő csillagot is akkor veszed észre a leghamarabb, mikor mellé nézel (úgy kb 10-20 fokka). Fényérzékelő receptorunk kb 130 millió van és nagyon érzékenyek a fényre, már 1 fotont is képesek érzékelni. Színérzékelőből viszont csak kb 7 millió van és már nem olyan érzékenyek, kb 100 foton kell hogy érzékeljük a színt. Ezért sötétben csak szürkén látunk......
A sötétben bámulós megfigyelésed is jó. Az is természetes. Mivel a szem mikromozgásokat végez, de ha egy helyre nézel, akkor valahogy ezek a mozgások besülnek. Mivel a szem azért mozog, hogy az agy (tudat) felmérje a fénykülönbségeket és így a tárgyak alakját a határokból. Na most Te megállítod ezt a mozgást és görcsös lesz a szem, mivel csak itt ott van világos pont az agy mindent elmos, mert nem tudja kivenni a részleteket és feléd dobja a sötétet, mert abból százszor több van ugyebár akkor. Ha világosban fogsz így nézni több kicsi sötét pontot, akkor lehet fordított lesz a helyzet, ha bábulni fogsz, ezért is folynak össze olvasáskor a fehér alapon lévő fekete betűk. Tehát vagy a szemeidnek kell mozogni, hogy jól láss, vagy annak amit nézel. Ha mindkettő áll sokat egyszerre - kaputo.......
Nagyon jó. Fontos világosban is lenni természetesen. Ott azért könnyebb jól látni ugyebár, mert a pupilla összemegy és így sokkal kisebb a szóródás és jobban látunk. Hát azt többnyire észre is vesszük, hogy világosban jobban látunk, ezért mindenhol villanyt gyújtogatunk és így akaratlanul is végsősoron rontjuk látásunkat. Észben kell tartani a sötét és a világos egyensúlyát (is)........
Aha világos. Amúgy visszatérve a messzi piros fényre, egyelőre nem sikerült megcsinálni hogy láthassam a mikromozgást... Viszont olyan már volt hogy sikerült kevesebbet látni belőle. Persze a közeli fényforrásnál továbbra is tudom látni a vibrálást. Viszont jut eszembe, van egy érdekes dolog, és ez már régebben is feltűnt, úgyhogy most megkérdezem. Tök sötétben ha nézem a foszforos karórám (mert ugye annak tényleg nagyon halvány fénye van) és nézem rajta a beoztásokat akkor pont azt a beosztás sose látom amelyikre nézek, csak az összes többit. Ez vajon természetes jelenség (gondolok itt arra hogy esetleg azért nem olyan érzékeny a halvány fényre a sárga folton a sok receptor)? Tehát egy kicsivel mindig mellé kell néznem annak amelyiket nézni akarom. De ez tényleg csak tök sötétben jön ki. Ja és még valami, ami már szintén jó régen feltűnt. Szintén sötétben, de úgy hogy van egy pár minimális fényforrás (redőnyön keresztül vagy világítós kijelző pl óra dvd-n stb), akkor ha nagyon meredten elkezdek bámulni egy pontra, elkezd minden sötétedni periférikusan is, és eltűnik az összes fényforrás (meg persze minden halvány árny) és mondjuk kb egy percen belül akár az egész kép elmegy és koromsötétség van mindaddig amíg a szemem megmozdítom, mert akkor abban a pillanatban minden normáliss. Talán ez meg attól lenne hogy a szemünknek állandóan mozgásba kell lenni mert az agy csak mozgó képet tud értelmezni? Egyébként azóta is csinálom hogy jó időt eltöltök sötétben alvás előtt. Kíváncsi vagyok mire jutok vele. Persze igyekszem nappal pl minnél többet lenni világosban, ha lehet akkor napsütésben, mert ebből a sokmindenből (gondolok itt a Bates módszerre is) az jön le, hogy talán az a legfontosabb hogy a legváltozatosabb helyzetekben és természetesen használjuk a szemünket.
Nagyon szép, amit írsz. A sötéttől azt hiszem nem kell félni. Őseink millió évekkel ezelőtt úgy kb fele fele arányban voltak világosban és sötétben is. Sokszor aludtak nappal (a ragadozók miatt), mert éjjel jobban oda kellett figyelni a veszélyre. Akkor még nem volt tudomány, nem volt orvostudomány és mégis egészen bravúros módon kialakult a szem. Ha megértjük ez hogyan lehetett, akkor talán elismerjük, beismerjük - hogy nagyon sokat tettünk azért, hogy elcsesződjön a látásunk. Na és itt a kérdés másik fele. Képesek vagyunk-e, hogy azon igyekezzünk, hogy helyre álljon az elcseszett, vagy elcsesződött egyensúly.
Természetben a sötét és világos között úgy kb még 1 óra is eltelik. Ha az ember hirtelen egyik pillanatról a másikra sötétből világosba megy (feloltja a villanyt például), akkor ugyebár egy sokkot kap a szem. Ezt sokszor csinálja, hisz nap mint nap oltogassa a villanyt mindenhol. Pár mp után a szem alkalmazkodik és elég jól is lát, de csak 45-50 perc után képes átállni teljes gőzzel sötétből világosba, vagy fordítva. Ez se véletlen, hisz kb ennyi ideig tart a természet átállasa is.
Igen, a világosban is segít a tudat (agyból szedi az infót), de ott erőszakolni kell, mert azt hisszük, hogy lássuk a tárgyakat, de mégse látjuk jól. A sötétben viszont nem jól látunk (már a kezdetekkor) és az agy meg a tudat maximálisan besegít, mondjuk a tegnapi emlékekkel - és egyszercsak meglátunk olyan dolgokat is, amiket pár nappal ezelőtt még nem láttunk a sötétben. Tehát nem csukott szemmel járkálok és teszek veszek, hanem nyitott szemekkel. Persze becsukva is lehet itt ott járkálni pár lépést emlékből - ezt is sokat csináltam, de most inkább csak arra koncentrálok, hogy meglegyen a mindennapos sötét adagom nyitott szemekkel.
Igen, az elme kihat a testre, a gondolaink is kihatnak. Ha pozitívak, akkor sejtjeink felélednek és fejlődnek, ha viszont negatívak (félünk, sztresszheyzetben vagyunk), akkor sejtjeink is félnek és mint minden állat ilyenkor megbújik, összehúzódik. Se ki se be anyagtermék és szinte megmérgeződik a saját anyagcserefolyamataitól.......
Semmi mást nem csinálok már mostanában (de ehhez rögös út vezetett), mint azt, hogy a körülmények meg legyenek az egyensúly megtartásához. Négy dologra vigyázok, 4 egyensúlyra - a gravitáció, a hideg-meleg, a világos-sötét és a 2 méter egyensúlyára (lehet majd találok más tényezőt is). A körülmények helyettem dolgoznak, már ha egyensúlyban vannak.........
Nagyon érdekes. Köszi szépen ezt a tartalmas választ :) Este mindenképp próbálkozni fogok vele. Ez a "gondolatokkal látás korom sötétben" dolog is nagyon elgondolkodtató... és biztos hogy van benne valami... Egyébként tegnap este kipróbáltam a szemem majdnem teljes koromsötétségben majd 1 órán át (csak a redőnyömön volt 1-2 lyuk ahonnan jött be egy pici fény az utcáról, de azt is csak akkor láttam amikor hozzászokott a szemem), és egy jó idő után fel is tűnt egy hasonló dolog, vagyis ha rágondoltam a körülöttem lévő tárgyakra akkor valamivel jobban ki tudtam venni hogy mi micsoda (persze én még csak nyitott szemmel :D). Ez az egész már tulajdonképp egy fajta bizonyítéknak tűnik arra nézve, hogy a gondolataink nagyban befolyásolják a látott képet. És ha ez sötétben így van, akkor miért is ne lehetne világosban is? Na ez tetszett :)
Nagyszerű, látom megfigyeltél valamit. Ez igen, figyelni kell és a tapasztalatok alapján valamit kitalálni, na ez nem megy mindig.
A mikromozgások észlelése saját szemmel........
A szemet is meg akarom ismerni tetőtől talpig. Még sok mindent nem tudok. Azok a mikromozgások nem hagytak békén sose, de nem volt ötletem. Az ugye egész nagy frekvencia, 50 darab mozgás 1mp alatt. Pontosan ezért nem is látjuk, mert folyamatosnak tűnik (egyébként nagyon érdekes, hogy hogyan jöttek erre rá a kutatók nem is olyan rég, majd megírom ezt is). Az ember nem tudja így mozgatni a szemét még ha felfordul, akkor se, már úgy tudatosan. Sokat gyakorlok éjjel, mert akkor van időm rá. Felkelek néha már 2-3 órakor is. Az járt sokszor a fejemben, hogy hogyan találhatnám meg azt a frekvenciát. Ha megtalálom, talán fogom tudni irányítani és az a megtalált már nem lesz 50 darab 1 mp alatt, mert akkor megint nem látnám - hanem kevesebb lesz, nem tudom megszámolni, mondjuk 30 - na ezt már látni, ez is kegyetlen gyors vibrálás. Sokáig tartott míg a véletlenek a kezemre játszották a megoldást. Na azért annyira véletlen nem volt, mert sokat csináltam ezt azt és figyeltem éjjel. A feltételek:
1. majdnem teljes sötétség
2. jóval 2méter feletti távolságban lévő fényes nagyon kicsi pont, például a TV piros indikátora, nálam 340cm-re van Tőlem
3. csak 1 szemmel megy, 2-vel egyszerre lehetetlen
4. a legnagyobb nyugalom
5. a légzést és a pislogást is összhangba kell hozni
Becsukod az egyik szemedet. A másikkal pontosan a piros fénypontra nézel és próbálod közelebbre hozni a fókuszt, de úgy, hogy közben a tudatoddal továbbra is nézed a piros pontot. Na ez egy kicsit nehéz, de talán fog menni. Arra kell ügyelni, hogy mikor hozod közelebb a fókuszt, akkor a piros pont a pupilla és a látógödör is pontosan egyvonalban maradjon. Na ez is nehéz. Ha sikerül és nagyon nyugodt vagy egy bizonyos közelítésnél fogod látni, hogy a piros pont eszeveszetten berezeg ide oda, mint egy őrült, de hamar meg is áll. Nekem minden igyekezetem, hogy ezt a rezgést tudjam tartani és még közelebb hozzam a fókuszt. Azon a helyen aztán meg is állhat a rezgés és jöhetsz közelebb, ha nyugodt maradsz és pontos leszel berezeg a közelebbi fókuszon is. Ha az ember sötétben becsukja a szemét néhány mp-re vagy akár néhány percre is és aztán kinyissa, akkor nem egy piros pontot lát, hanem vagy 15-öt, már mint amennyit én látok. De néhány mp után egész fantasztikus érzés, csak egy marad. Olyan nagyon messzinek fog tűnni, hiszen vagy 8-szor kisebb lesz a tiszta kép. Eleinte belélegzéskor húztam közelebb a fókuszt és minden kilégzésnél megállt a rezgés, meg minden pislantásnál is. De sok sok gyakorlással már meg tudom csinálni hogy megmaradjon a rezgés ki és belégzésnél is. A pislogásnál továbbra is megáll, de már nagyon hamar visszarezegtetem. Hogy mennyire feldobott ez a dolog, arra talán elég azt mondanom, hogy ezt képes vagyok éjjel 2 órát is csinálni, már nem minden éjjel, csak mikor kedvem szottyan.
Na most a melóban nem győzök csodálkozni mennyit kibírok mindenféle odafigyelés nélkül. Tegnap még egyszer sem kellet becsuknom a szemeimet pár mp-re, hogy megnyugtassam őket és a szemeimen se érzem, hogy szárazak volnának. Kb tudom is hogy miért, a nem pislogással is foglalkozom. Nagyon jó az a móka is és az is közrejátszott abban, hogy megtaláltam ezeket a mikromozgásokat. Rögtön ézrevettem, hogy az a sok laza rezgés valahogy kezdi jobban gyártani (vagy olajossabbat, mert 3 féle könnyet termelünk 3 féle mirigy segítségével) a könnyeket. Ez valami egész fantasztikus dolog, legalábbis eddig. Olyan érzéseim voltak, mintha valaki valamit húzott volna egészen hátra a fejem hátuljáig, pontosan oda ahol a látóközpont van. Na ez is nagyon érdekes. Mintha valami átrendeződés folyna ott. Nem is tudom. De ez még semmi. A retinám olyan érzékeny lett közben a sok sötétben levéstől, hogy már szinte a gondolatokkal látom, amire gondolok a retinán. Ez egyenlőre érthetetlen, mintha valamiféle impulzus jönne az agyból és berezegteti a retinát (vak sötétben csukott szemmel) és látom a sárga fényt, mert erre a legérzékenyebbek a retinán lévő receptorok.
Hú ez a sötétben kis fényforrás dolog engem is nagyon érdekelne! Ugyanis ez nekem is feltűnt, hogy ott kijön a hiba (rövidlátó vagyok, kb -0.75, -1-es) Most azon vagyok hogy minél hatékonyabban helyrehozzam a szemem. Hogy lehet kitisztítani a képet? (Mellesleg a szemrezgéseket ma tudtam látni!, koromsötétben vagy negyed óra után a foszforos karórámat nézve látszik hogy nagyon gyorsan vibrál a kép...)
Még a tenyerezésről jut eszembe. Mint írtam, az nagyon nyugtat és így segít feloldani a belső sztresszt. Tehát ha sokat fogod csinálni, jobb lesz egy kis ideig a látásod, de sok időt is elveszítesz azzal, hogy tenyerezel. A melóban meg nem szabad annyi időt veszíteni. A másik oldalon a sötétben abszolút nem segít, még az a kis ideig tartó kiélesedés se működik, mert a sötétben egyszerűen a pupilla nem megy össze, hanem megmarad nagynak, a lehető legnagyobbnak és így nem hogy jobb lenne, mikor az ember tenyerezés után kinyissa a szemét, hanem egyenesen rosszabb. Ha az ember sötétben néz egy kicsi piros fényt, mondjuk a TV-n lévő gyenge fényforrást, ami a kikapsolás után kezd világítani - akkor minden a maga meztelenségében látható azonnal. Mikor kinyitom a szemeimet, akkor hirtelen nem egy piros pontot látok, hanem vagy 15 darabot. Pár mp alatt azonban sikerül kitisztítani (majd egy másik hsz-ban megírom, hogy nekem ez hogyan sikerül). A sötétben egész másképp működik a szem, ott minden apró hibát észre lehet venni, amit a világosban nem lehet. Világosban az ember szinte akaratán kívül hunyorítani kezd, ha nem lát már jól és ezzel csak még jobban rontja látását. Persze nem egyik napról a másikra. Hogy közben hunyorog, azt észre sem veszi. A sötétben viszont nem lehet jobban látni, ha hunyorogni próbálunk, mert akkor ugye a pupilla a legnagyobb (akár 8mm is lehet - világosban csak 1 mm, vagy még kisebb is) és nem áll módunkban lekicsinyíteni. Pontosan azért van nyitva, hogy minél több fény mehessen be. Ha hunyorítani próbálunk, akkor a pupilla nem megy össze (mivel sötét van), de a hunyorítással csökkentjük a látótér nagyságát (a szemhéjak letakarják a pupillát) és ezért sokkal kevesebb fény mehet be - ami a sötétban katasztrófa - az eredmény, l*f*szt látunk.........
A tenyerezés a szemtrénerek meg a látástrénerek által preferált gyakorlatok egyike. Azt úgy kell csinálni, hogy mindkét tenyérrel letakarod a szemeidet, de úgy hogy a szemekhez nem érsz. Lehetőleg semmi fény ne menjen be. És így pihensz 5, 10, 15, 20, 40 percet. Na én ezt sose csináltam. Na most ezt hogy a francba vitelezzem ki a melóban. Ja és aszongyák hogy úgy ezek után lesz olyan fél másodperces éles kép. Na ezek csak lazító és pihentető gyakorlatok. Mikor megkérdeztem, hogy hogy a francba javítja a látást, mikor be van csukva szem. Na aztán beismerték, hogy ez csak lazítógyakorlat. Az a kiélesedés meg egyszerűen azért van, mert a pupilla szinte megijed a hirtelen kinyitáskor a szemek elé terülő fénytől és majd a legkisebb méretre összemegy. Ilyenkor tehát gyakorlatilag csak a központban megy be fény és máris éles a kép. Amint megszokja a fényt, kitágul és oda az éles látvány. Ennyi. Én azért nem fogok 10-20 percet szemretett kézzel ülni a melóban, hogy aztán 1 mp erejéig élesen lássak......
Én a fókuszra koncentrálok. Ha az ember nem lát jól, akkor vagy a retina előtt, vagy a retina után találkoznának a sugarak egy pontból összerakva. Sötétben egy szemmel edzem a fókuszálást, mert kettővel ez lehetetlen. Ha baj van, akkor tehát nem a tudatnak nem azt kell látni, ahová nézünk. Tehát magyarul - ki kell vennünk valamit, de úgy, hogy a tárgy elé nézünk, fókuszálunk. Ekkor kiílesedik, mert ilyenkor mást látunk, mint ahova nézünk. Ha nem érthető, szólj, elmagyarázom jobban. Olyan lazának kell lenni, ahogy csak lehetséges és akkor fogod látni még a szem mikromozgásait is (a szem kb 50 szer mozdul el 1 mp alatt).......
Kezdetben nekem is katasztrófa volt a sötétben. De most majdnem olyan jól látok a sötétben, mint egy tigris. Egész döbbenetes, milyen biztonságban járok reggel a lakásban, le a pincébe a koromsötét folyosókon, majd ki a természetbe és a vonatra. S a melóban se gyújtok villanyt, csak a másik helyiségben, hogy egy kis fény azért jöjjön át a kis ajtón, mert nem látnám a billentyűzetet. Eleinte majd semmit se láttam, most meg majdnem azt hiszem, hog világítanak. A fényérzékelő receptorjaim valahogy igencsak feléledhettek. Azt is mondhatnám, hogy az emberek többsége fénymérgezésben (is) szenved.......
Na ez a baj, ezt belenyomkodni az agyba, hogy olyan legyen, mint a légzés - ez a nehéz dolog. Annak olyan automatikusnak kell lennie, mint a légzésnek. Ha ez megvan, akkor a sejtek maguktól fogják csinálni a betanult leckét. Mert mit segít az, amikor este lefekvés előtt fogsz pislogni, vagy bármit is csinálni, ha a monitor mögött nem fogod?
