nagyon szívesen elküldöm, de látom, hogy a Te mailcímed nem publikus s így tehát nem tudom hova küldeni. Az enyém viszont publikus (kattins a pirosas ghepard nicknevemre és ott meglátod), így tudsz nekem írni mailt, elég egy szó - és én a mailra válaszolva máris küldöm. Most azonban olyan 6-7 órát nem leszek itt, kint van akciónk - majd ha visszajövök, benézek.
Egyébként a fájl már 154 oldalas, tehát a róla itt lévő első infó óta már több mint megduplázódott. kitartó a srác nagyon, minden elismerésem - látom, hogy valamit el akar érni (már egy két dolgot el is ért), ezért szívesen válaszolgatok Neki........
Már írtam is oda választ és a rendszer már frissítette is, tehát látszik az újabb hsz. Egyébként jó kérdés, remélem majd ráérzel és fog menni, ha sikerül, tényleg meglepő milyen meleged lesz.
Tényleg nem frissítette a rendszer, nem látom, hogy van új hsz. De ahogy bementem oda, akkor megmutatta az írásodat. OK, most el kell mennem, de hamarosan visszajövök és majd oda válaszolok is.
hát persze, nyugodtan tegezz, mint mindenki. Már küldtem is a fájlt, ami egyébként már 123 oldalas. Ha volna esetleg valami kérdésed, akkor írj nyugodtan vagy ide, vagy akár mailban is........ Hát lehet Neked is valamiben a segítségedre lehet, de minden ember más és más. Ha most mi ketten elkezdenénk úgy dumcsizni, akkor az meglehet egész más 123 oldal lenne - de talán a lényeg ugyanaz volna.......
Örültem, hogy rátaláltam a Szemtorna és látástorna - megéri? topicra, és benne a Te (ugye szabad a net-etikett szerint tegeződést indítványoznom?) hozzászólásaidra.
A 631. hsz-edben felajánlottad, hogy szívesen elküldöd e-mailben azt a 105 oldalas irományt, amely egy - számomra minden bizonnyal fontos, tanulságos és érdekes - beszélgetést rögzít.
Előre is nagyon köszönöm, ha velem is megosztod (e-mailcímem: piroska.c@gmail.com).
OK. Hát azt nem tudom, de a mailpartnerem nagyon kitartóan kérdez, én meg válaszolok, ahogy én látom és próbálom csinálni. Pár dologban már beszámolt javulásról és volt pár sikerélménye is, amit ecsetelt is. Ez kb olyan volt nekem, mintha én is átéltem volna. Hisz nagyon jól tudom, hogy mit érez olyankor az ember, mikor valami sikerül.
Ezért is alakult ki bennem az a célkitűzés, hogy megpróbáljam megduplázni a korosztályomhoz tartozó teljesítményt. S ezt a gerellyen próbálom meg elérni. Már kb egy éve simán dobom a korosztályom országos csúcsát, mégpedig helyből - de úgy próbálom ezt most beállítani magamban, hogy ez semmi, most vagyok a kezdeteken, a nullán - s innen kell felkapaszkodnom még egyszer ekkora teljesítményre. Na az utóbbi hetekben már kezdem is elhinni, hogy még ez is sikerülhet a módszeremmel. Ez egy egész más módszer, mint ahogy az élsportolók állnak hozzá, és próbálják növelni teljesítményüket.
S így a szemek is és minden a testemben csak profitálhat ebből, mert folytonosan jól kell csinálnom mindent, hogy ez sikerüljön. S lehetőleg a leghatásosabban a legkisebb energia ráfordításával - mert alapból nagyon lusta vagyok.......
OK, nincs mit. Nyugodtan Tegezz továbbra is, a neten ez a szokás, meg én amúgy se vagyok a magázás meg miegyéb híve. Egyformák vagyunk, emberek - s én amúgy még mindig csak gyereknek érzem magam........
A 70 oldalas iromany ... valamikor lehet megosztod velunk. Reszletekben rejlik az igazsag.
Nos az nem is annyi, hanem már 105 oldal. Közben már jelentkezett az említett mailpartnerem és nem gördített a továbbítás elé akadályt. Tehát, ha valaki ír nekem mailt, akkor elküldhetem azt a 105 oldalas (most annyi) irományt. A szemszárazsággal indult a csevegésünk, de aztán sok mindent kérdezett és én válaszoltam. Már az elején éreztem, hogy Ő valahogy alaposan fog kérdezgetni és ezért az a gondolatom támadt, hogy elrakom WORDba a dumcsizásunkat. Hát tényleg alaposan kérdezgetett, s még fog is ahogy írja, de már nem olyan sűrűn, mint eddig. Neki már el is küldtem, mert rögtön el is kérte, ahogy említettem, hogy megvan..........
Mondjuk régebben is csak 24 óra állt a rendelkezésemre minden nap, de akkor inkább más dolgokra ment el. Most azt csinálom, amit irogatok - ki tudja meddig. Mindenesetre jó érzés látni, hogy még nem potyogok szét, sőt még növekszik is a teljesítményem........
szerintem is működhet, csak ha netán megoldod vagy elfogadod, akkor már nem is fog kelleni elterelni, mert nem fog zavargatni - vagyis nem fogja cseszni az ember agyát. Például jó példa erre, hogy egyes emberek szinte halálra rémülnek egy ártatlan pók láttára is. Próbálkozhatnak nem gondolni erre, de mindig valahogy megrémülnek még a gondolattól is - ha azonban valami/valaki rá tudja őket venni arra, hogy befogjanak egy ártatlan pókot és aztán simogatják, meg mintha játszanának velük stb. Innentől aztán már nem fog kelleni terelni el ezeket a gondolatokat, talán ezután még meg is kedvelik őket....... Persze más a helyzet a megoldhatalan probléméval (de jópárszor az is csak látszólag az), azt valahogy el kell fogadni és túltenni rajta........
sztem az elterelés folyamatosan, akár hosszútávon is működhet, pláne "megoldhatatlan" dolgok esetében, amikor nincs más megoldás...annyi dolog van az életben, a problémákra nem szabad fókuszálni, ha úgysincs megoldás...
Igen, egyetértünk az elterelés fontosságában.. De vannak dolgok, amik kitartáon a felszínre jönnek és azzal nem tudjuk megoldani, hogy mindig másra tereljük a figyelmünket. Ezeket vagy el kell fogadni (ha szinte lehetetlen kategória javítani), vagy derekasan megküzdeni a problémával, szembenézni vele és megpróbálni javulni....
Igen, az nagyon fontos, hogy ne pánikoljunk, de míg fent vagy, addig szerintem nem tudod kikapcsolni az agyadat. Ha eljutsz valamiféle meditált állapotba, akkor se áll meg az agy, sőt a mérések azt mutatják, hogy csak akkor indul be igazán. Az agy sose áll le, semmi se áll le a testben. Ezért fontos, hogy rossz gondolatok (amik nem engednek aludni) helyett valami egyszerűbbel terhejük az agyat, amitől ellazul a test is és az agy bizonyos szférái is más üzemmódba helyeződnek. Olyan dolgokat ajánlatos csinálni, ami mellett elveszik az idő és térérzetünk. Ezért például marhaság azt ajánlani, hogy próbáljunk olyankor lassan visszafelé számolni például 100-ból. Na ha az ember eljut 50-ig és nem alszik, akkor már idegeskedik, hogy rögtön lemegy nullára és ebből nem lesz elalvás. Elkezdi elölről ugyanolyan eredménnyel, de már még idegesebb lesz. Ha már számolni, akkor belégzéskor mondjuk magunkba, hogy egy, kilégzéskor meg kettő. Ezt ismételgetve már elveszik az idő érzetünk, utána a térérzetünk is és elalhatunk. Ha nem, akkor kipihentek leszünk, mintha kb aludtunk volna. Több ilyen semmitmondó és időérzéstveszítő cselekményt, mozgást csinál az ember, annál jobban el tudja érni, hogy ne zavarják őt a napi problémák..... Igen, irányítani lehet, hogy min agyaljon az agy – ha ez megy, akkor olyan dolgokra irányíthajuk figyelmét, amitől el tudunk aludni......
jaja, az nagyon fontos, hogy ne pánikoljunk, ha nem tudunk elaludni, mindamellett én asszondom, hogy az elmét kell kikapcsolni TUDATOS ellazulással és gondolatmentességgel: ugye a meditáció pont a koncentráció ellentéte, márpedig ha egy problémán kezdünk el agyalni (koncentrálunk rá) akkor éppen az álom ellen hatunk...tehát arra kell - lazán - gondolni, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden a világmindenségben létező és előre megirt harmónia szerint történik, amin ugyse változtathatunk S INNEN KEZDVE jöhetnek az ügyes test-taktikák, gondolva a kényelemre, alkalmazva pl a rezgetést, a lazitásokat, de semmiképp nem görcsölni, hogy jajj, telik az idő, az órára kacsingatni s "még mindig nem alszom" tépelődéssel felajzani magunkat...
VAGYIS: a gondolatainkat lehet fegyelmezni, mások ugy mondanák: "lebutitani", s ez nagyon hasznos, mert minden baj forrása....nos: az ELME, amely csapong, amely ambiciókat melenget s amely rossz szenvedélyekre, élvezetekre csábit....:)
Én is arra gondoltam, hogy lehet arra érted, hogy mikor éjjel felébredsz és aztán nem jön az álom. Nos ez is valóban a korral romlik, tehát hogy nem tudnak már annyit aludni. De mondjuk én még mindig rengeteget alszom, igaz sokszor is fent vagyok az éjjel - már úgy értem, hogy kinyitom a szemeim - és megnézem, hány óra van. Na ezt a reflexet sikerült valahogy magamba gyömöszölnöm. Ugyanis 2006-ban elegem lett a csörgőórából, mivel mindig gond volt azzal felkelnem a vonatra. Mivel gyakorlatilag nem hallok s a feleségem már rég nem dolgozik, szegény csaknem mindig Ő kelt fel a csörgésre először s én meg arra, hogy állítsam már meg a csörgést. Mint már írtam talán itt is, de a másik topikomban biztos - ez az elején marha nehéz volt. Fogalmam se volt, hogy ezt hogyan fogom megoldani, mert ha pár perccel később kelek, elmegy a vonat. De fokozatosan sikerült, vagyis megtanultam a felnézést, az idő bemagolását, mennyi van hátra, mennyit aludhatok még. Ez odáig vezetett, hogy simán elaludhatok (még álmodom is) fél négykor is, közben negyed ötkör kell kelnem - valami felkelt olyan szépen stresszmentesen. A csörgőóra olyan volt, mintha egy vödör hideg vízzel öntöttek volna nyakon.
Tehát ez a reflex segít nekem bármikor elaludni, ezért éjjel bármikor kisérletezhetek. De a hétvégén is figyelem az órát éjjel, mikor forgok stb - és akkor is fent vagyok negyed ötkor, de persze aztán még alszom egyet olyan 7 óráig. A másik dolog meg azok a pici mozgások. Ezekből a szemeknél kell a legkevesebb idő az alvásig. Ha be tudom úgy mikrorezgetni, hogy lássam az itt tárgyalt sárga fényt (semmi nyomkodás, szemhéjösszehúzódás stb), akkor már csak tartani kell pár belégzésig (de nem szabad azon agyalni, hogy jé már látom, rögtön alszom - akkor l*f*sz lesz az alvásból......
Nem fontos egyhuzomban aludni, nyakig elég, ha többször mély álomba tudsz merülni.......
