Majd ha megkeresed azt a helyet, azt az órát, azt a percet, a tanúkat, ahol kivérezted a gyermeket? Ha már tudod, bűn minden szenvedés, de amíg áldozataidért könnyet se ejtesz, – Nincs jogod éretlen ág, pária vagy és futóbolond, - sajnálhat de megvet a világ. Inkább mentél volna a Föld bármely szegletére - Rászárad – kezedhez tapad szemita féltestvéred gyermekei vére – Fuss! menekülj Káin! – Az idők végezetéig letörölhetetlen gyermekkönny freccsent fajtád egére, elkísér a bűn, - a rontás fertelmes fekélye.
Szendén pillog a mammon böszme, Most is rasszizmusról fecseg, Trianon bűnét elfeledve, Lencsén vett földekért eped. 2 Járkálj csak halálra ítélt! Nyomor és gazság téged éltet, - Makulátlan itt a szegény, De igazságot kitől kérhet? 3
Véren vett kincs, a Júdás gaztett, Nincs egyezség, és nincsen alku, Csak heted íziglen gyűlölet - Károg sírunk felett a varjú. 4 ’Vakoló testvér’* lett a gaz, Port szórna könnyező szemünkbe,
Ha kérdjük, tévútra mutat,
Mert aranyunkért, sírba tenne?
5
Eben gubát cserélt a múlt, Hazug megrontónk bűnre tanít,
Minden mi jó volt, porba hullt:
Mert anyák pusztítják fiait.
6
Nincs már kiút, nincs bocsánat,
Kátyúba ragadt az életünk,
Csak a lélek, ami fájhat?
Ha elvesztjük, akit szeretünk.
7
És íme, itt a vasárnap: Meghasonlottak a csillagok,
Fájás szúrt, ha kergettem kutyát, Hóval mostam a Hold árnyékot, Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam, Mikor a tej már forrva habzott. Éreztem lázat éjszakákon, Légy szállt a tejbe, mikor alvadt, Pereltem néha Istenemmel, - Hogyha szeret, - miért sanyargat? Nyomor és jóság hajlott össze, Áldott a bárány és a bűnbak, Hiába szánjuk bűneinket, A bölcsek bölcse most is hallgat.
Mi vagyunk, akit megveretnek, Megszórnak sárral, utcakővel, - Mi vagyunk, akit megcsúfolnak, Nimród fiakért szenvedőket. Azért Te nagy Isten, ne feledd! Szívünkben él még a szeretet - Kik megszőtték itt szemfedőnket, A-tól Zsé-ig otthonra leltek. Vesztünkre törtek, kik gyűlölnek, Rabolják ősi kincseinket - Kelj fel, Balsorsos, szittya Isten: Magyar légy - engesztelhetetlen.
Pillangó éden, elisyumi pázsitom, Hol aranyport szór reám az áldott napsugár, Ha meglátogatja még a szépség otthonom. Ám a nappalok mögé lapulva, elsuhan Pille szárnyain, a jeltelen, néma halál – S hiába pörölt értem egy, kincses versfutam, Mikor rám talált a baj, az ihlet hajnalán. Így lettem rongy időknek, kitanult mestere, Félelmes erdőkön járó, nagyszívű zsivány, Mint írástudók közt, ily magányos, több, egy se, Kit meghívott asztalához egy Költő-király – Már halkan élek múzsámmal, mint a hóvirág, De ne kérdezze senki, volt-e őrangyalom? Ha szerelemre hívott a tiltott holdvilág? Mert a szívem titkait, talán csak álmodom.
Van bennünk valami, fénylőbb a Napnál, A csillagos égnél is rejtelmesebb, A tudat mélyén vajúdó szellemet, Mégis borba fojtod, dacolva, - bambán. Barbár erő vagy isteni sziporka? Nagy titkot őriz a lelkiismeret? Könnyezve, sír-nevet, mint egy kisgyerek, De nélküle az élet, semmi volna.
Maradj hűséges, gyermek-önmagadhoz, Ne hagyd el soha, ki szívedben él - Szürkeségből mesevilágot alkotsz, Ha szerelem támad életed egén, Midász örökség részed lesz az élet, - Örök reménye fénynek, meseszépnek.
A mindig és a semmi, Sorstársunk akar lenni - Gyeplő, kantár és bilincs, Járom és Kényszer a nincs. Jég „Árpi” bácsi párja Halál jön ráadásra - Az örök béke-állapot, Semmi húz húszra lapot: A mason kőműves-hit, Hatos fogat a sírig –
A mindig és az örök, Vákuumában tűrök, Vaskefe foga vár rám, A semmi láthatárán, A mindig és a semmi, Ha nem tud megszületni? Matt fejben, szív a semmi - Ennyi! Beletörődni!
Nemzetet, földet, azt nem, - Most mond azt apcsi: nyasgem!
Kövér László elvtárs, az MSZMP Párttörténeti Intézet munkatársa, két évtizedes ideológiai kutatásaiért Tarlós István elvtárs, tanácstag, a III. kerületi tanács városfejlesztési bizottságában kifejtett munkásságáért Bakondy György elvtárs, az Országos Védelmi Bizottság párttitkára
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapták: *Semjén Zsolt elvtárs, az Országos Egyházügyi Hivatal titkára* Demján Sándor elvtárs, a Gorsium ÁFÉSZ elnöke *Csányi Sándor elvtárs, az OTP V. kerületi fiókjának vezetőhelyettese* Áder János elvtárs, Csorna város pártbizottságának másodtitkára
A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták: *Széles Gábor elvtárs, az Ikarus üzemi pártbizottságának tagja* Orbán Győző elvtárs, a Gánti Ércbányák nyugalmazott párttitkára *Pokorni Zoltán elvtárs, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára* Pozsgay Imre elvtárs, a Hazafias Népfront elnöke *Rogán Antal elvtárs, a Sárvári Gimnázium KISZ-bizottságának titkára*
A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Hoffmann Rózsa elvtársnő, gimnáziumi tanár *Lázár János elvtárs, Hódmezővásárhely város tanácsának tagja* Kósa Lajos elvtárs, a Debreceni Városi Tanács előadója *Szíjjártó Péter elvtárs, Győr város tanácsa ifjúsági bizottságának tagja* Matolcsy György elvtárs, minisztériumi előadó *Vona Gábor elvtárs, az ELTE KISZ-alapszervezet titkára* Selmeczi Gabriella elvtársnő, a Budaörsi Szocialista Nőszervezet tagja *Deutsch Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója*
Mentsétek meg a reményt – Az ember pusztulással fenyeget, - Azt mondja – Sebaj – szívet mos, Egy órányi élvezet - Azt mondja – Sebaj – agyat mos, Egy órányi jó duma - Ha-ha, kacag a csalódás démona!
Az élet bonyolult lett, Elszabadul most a rossz - A hamis fuga - mint a rák, Burjánzik: mindenre gyanakszik - Ó milyen ostobák! Lovaink megőrültek, A "minden-pusztulásba" cipelik terhüket, A szkíta pajzs - Svasztika – Ősi tudásunk arany hídja: Isten pecsétje elveszett!
Íme a pszeudó média: Shaj-hoj - Sej-haj – lelket mos - Le pala vi jekh luma - egy Cippóra vaker duma . Ne szóljon, ki elhagyja népét! Kéretlen ajándékát adja vissza,
Veszett úton pénzről dadogva, És menjen a pokolba!
Kórházi munkajáték a cél: Köröttünk fémrács - kerítés - Tilos az őszinte beszéd - Rozsdatemetőkben Bottal vernek, Ólmos klónok fenyegetnek.
Egy élet van, ne szakítsátok szét! Mentsétek meg a reményt! Legyen magja a nyelv, Hogy Mi értsük egymást - Ébredj! Bartók és Kodály zenéje követel, Megejt felhőtlen derűvel - Ezüst forrása még buzog, A smaragd mese erdejében.
Szeresd a legendát! Ott él a teljes ember: Test és vér, Átváltozni kész, Szívében fény, - Scyta Csodaszarvasként, Szemében ül a remény, Téridő, örökös fiaként miénk Az időtlen pazarló teljesség.
Ültess élő fát az újjászületésért! Rakj tüzet - hord szét a köveket - Vidd vissza a sziporkát, ahonnan a lélek ered.
Láttalak, amint a rettenet eszeveszett csattanással, visszakézből arcon ütött -
Az eszmélet vágóhidján, a téboly emésztő lázai között
gyáva-gyászt sodorva rád, testet öltött az iszonyú bizonyosság: léted romjain, eltaszítva, nem tudnál sírni, mert lelked - könny-forrása ma mélyebb, mint a kút.
Láttalak az élettel szembenézni,
a halál bilincsei közt,
amikor teremni szólított a Teremtő - Nem kiáltottál, csak a kín lázrózsái égtek világló arcodon, szegény, örömtelen, elkárhozott ember, akit romlott gyümölcsökkel vetett vert partra az éden -
Láttam, idegen ablakok mögött, amikor öklöddel átkoztad a Napot. Láttam, az öröm harsány erőlködését, amely hozzád bekopogott - És kivallattam az időt, mely kifosztott sorsodról hallgatott -
És most itt állok előtted, a harmónia kapujában, az elveszett éden szétszórt romjain, és fáj elgondolni, hogy van csönd, amelyben zene születik - és béke, mely gyümölcsöt ad a földnek: Ahol a fénnyel rakott mező dúsan terem, mintha édessége titkát, benne érlelné néked a Föld -
És mosoly világít majd köztetek - Mert elhiszed - Most meghív asztalához, Aki maga-képére teremtett tégedet, Mert ő az Élet, az Öröm,
Túl minden földi érdek-körön AKI...hajdani, időtlen: Örök Teremtő - Im, eljött az idő - Értetek szól a harang: Isten szeretet rabjai - Remény és béke veletek - Evoé, zörgessetek! És megnyílnak Arimatia kapui.
Ma még drága vagy nekem, s hiányzol, De mi lesz velünk, ha e kötelék A pletykák irigy tűzében elég, S szégyenedben szívem megalázod. Ha csalódnék? Vers bilincsbe zárom Szerelmünk minden tiltott örömét, És neked küldöm lelkem hű felét, Hogy szíveddel újra rám találjon. Időnk, oly rövid ma, míg velem vagy, Nevess! Hadd fesse színvirágait Fehér arcodra játékos tavasz. Jöjj hozzám majd, szerelemmel mindig, Hadd sárguljon a locsogó világ, Míg élek hívlak, s emlékezem rád!
