Ha könyörületből maradsz, azt később biztos meg fogod bánni. Gondold át, hogy milyen életetek lesz mondjuk 5 év múlva 1-2 gyerekkel. Te vergődsz egy gödör alján, amiből nem tudsz kimászni és nem jön a segítség sem, magadnak kell megoldanod a problémáidat. Különben lehet, hogy neki is jó lenne, esetleg találna olyan valakit, aki mellett nem sírna ennyit. Biztos neki is fáj ez, ezzel kezdhetnéd vele az igazi beszélgetést pl.
Köszi hogy válaszoltál, sajnálom hogy te is ilyen helyzetbe vagy, mert ez nem jó egyáltalán. érdekes mégis az hogy ha az ember nem tud kicsit pofátlan lenni akkor elveszett, szóval én azt is érztem hogy sajnálom nagyon amikor elmondom neki hogy nekemmez mennyire rossz és ő ilyenkor teljesen kiborul és keresi magában a hibákat. Nagyon megesik rajta a szívem és ilyenkor nem tudom elküldeni. Sokszor próbáltam már, de nem megy. Nem tudom minek kellene történnie hogy vagy ő vagy én határozottabban lépjünk. Talán ha fiatalabb lennék, vagy ha lenne még időm válogatni,?? Nem tudom?
Igazad van pozitivumokról nem írtam, de vannak azok is. Szóval én nem azt mondom hogy ő egy ördög és csak én vagyok a helyes. szeretnék én is egy harmonikus családot és ezért igyekeztem alkalmazkodni mindenben, és többek között igyekeztem mindig figyelembe venni azt hogy ő sem akar rosszat csak lehet annyira másként látjuk a világot hogy annyira már nem lehet összenőni.
Probléma szerintem bennem is van, mert amióta véget ért kb. 5 évvel az előző kapcsolatom nem igazán tudok szabadulni a fájdalmaktól, sőt szinte 2-3 hetente visszatérő rémálmaim vannak és még annyi idő után sem tudom elfogadni hogy ennek így kellett történnie.
A mostani páromnak is van rengeteg pozitiv tulajdonsága is, negativként talán azt tudom felhozni hogy nagyon elentétes gondolkodású és túlságosan ragadály tipus, vagyis nem találja fel magát egyedül és mindenhol rajtam lógna, persze ez vezet oda hogy sokszor azt érzem nincsen már levegőm.
Ennél már egyedül lenni is jobb, legalább a magad ura vagy. Felesleges egy olyan kapcsolatban áldozatnak lenni, amiben nem lelsz örömöt. Ha van lehetőséged elmenni, menj, mert le fog húzni a kapcsolat a béka feneke alá. Főleg, ha gyermeket szeretnél, az egy olyan kötelék, ami örökre összeköt a pároddal, ha szereted, ha nem, ha vele élsz, ha nem. Felelősek lesztek valakiért, akinek ráadásul mintául is fogtok szolgálni. A házasságomban én vállaltam az áldozat szerepét, tudom mit beszélek, még ha ez uszításnak is tűnik. Hasonló, de nem ennyire lehúzó kapcsolatból alakult ki a házasságom.
és ha már ítt tartunk,akkor én is elmesélem a gondjaimat hátha van valakinek valami 5lete, hozzászólása. 40 fele közeledő férfi vagyok aki sokszor úgy érzi hogy a magánélete az kész csőd!!!!
Egy 9 évig tartó élettársi kapcsolat után ami sajnos vége lett 5 éve (és amit mai napig sem tudtam kiheverni igazából, mert csalódással ért véget) egy olyan új kapcsolatba keveredtem amiből végképpen nem tudom eldönteni kell vagy nem, jó vagy nem, helyes vagy nem.
Úgy érzem a legnagyobb gondot az jelenti hogy mindent másként fogunk fel, mindent másként látunk, ha én szépnek látom, neki unalmas, ha őneki tetszik nekem ígénytelennek tűnik, ha én továbbtanulni akarok, szerinte nem lessz jó, mert akkor nem lessz még annyi időm sem rá, ha estémet nem mellette töltöm hanem a hétköznapi, másnapi kihívásokra készülők, előbb vagy utóbb meghallom, stb...
Szóval sokszor úgy érzem nincsen levegőm, megvagyok kötve, alkalmazkodom, tudom hogy kompromisszumok nélkül nincsen párkapcsolat, de NEM TUDOM hol van a határ, de sokszor úgy érzem nem bírom tovább és érzem hogy menekülnék bármerre csak ne kelljen megfelelni mindig valakinek.
Sajnos olyan tipusú párom van aki elég kényelmes, és látom rajta hogy zavarja az ha én hajtok, próbálok érvényesülni, ha sok kapcsolatom van,stb...
azzal fordul időnként ellenem hogy őneki kevés az a szeretet amit nyújtok, és teljes hisztibe megy át a dolog. Ilyenkor ha elmondom neki azt, hogy erőszakkal nem lehet szeretetet követelmi hanem az magűtól kell hogy jöjjön, akkor mégjobbann hisztizik.....
Sokszor úgy érzem hogy nem tudok emiatt érvényesülni, haladni az életemmel, a normális módon, nem tudok élni a élet által felkínálz lehetőségekkel és nem jó ez nekem.. Ugyanakkor megértem az ő álláspontját is olyan értelemben hogy több szeretetre vágyik, de aggaszt az a hozzáállása hogy ha én egy jobb és kellemesebb élet érdekében munkálkodom akkor az miért kell hogy gond legeyne, miért kell negativ élményként felfogni bármit amit meg kell tenni.....
Nehéz eset, tudom hogy nem váűrhatok senkitől segítséget, csak én dönthetem el hogy meddig és mit akarok, de gondoltam leírom.....
tanácstalan vagyok hogy merre lépjek, gyereket szeretnék már 20 éve de valahogy nekem nem sikerül olyan társat találni akivel ez normálisan alakul.....
Az eggyütalváshoz még: Én éjjeli bagoly tipus vagyok, míg a feleségem szeret sokat aludni, általában kilenckor benyomja a szunyát, olykor 8 kor már alszik. én meg 11-12 körül fekszem le, ettöl függetlenül, ha túl vagyok a fürdésen amikor lefekszik gyakran melléfekszem, és amíg az izom mozgató idegeim bírják, mellette fekszem. Ez van, ha egy hiperaktív összejön egy nyugodt emberrel. Régen én is 9 kor feküdtem le, akkor hajnali 2-3-kor ébredtem.
Miért kéne egy Férfinek visszahajtania a WC ülőkét? Amúgy én néha ülve, néha állva pisilek, mikor milyen kedvem van, ha állva pisilek néha lehajtom utána, néha nem, mikor mlyen kedvem van. Nem azért nem hajtom le, mert haragszom a feleségemre, vagy mert nem érdekel, hanem azért mert ha a feleségem lehajtva hagyhatja akkor én is hagyhatom felhajtva.
van ahol a pasi a csapba pisil, hogy ne össze vissza :))
különben meg mond el neki, hogy a jó csí lemegy a lefolyón, ha nem hajtja le az ülőke tetejét, és vele együtt a pénz is :))))) és a negativ energiák fogják uralni a házat
Jó, jóóó.... Ez nem váló ok, de télleg egy kicsit para. Az én babym megtanulta, h mi a rend, csak egy-két vita és utána minden sinen van. Olykor magától Domestosozik a drágámmm!!
3 éve élek együtt a párommal, mindne rendben van, jól megvagyunk. DE EGY NAGY GOND MÉGIS VAN!!!! Soha nem hajtja vissza a wc ülőkét!! Egy két barátnőm azt mesélte, h az ő párjuknak ülve kell pisilni :) Mert úgy kevesebb az esély az össze vissza....
"Szóval, ti többnyire együtt fekszetek le aludni, vagy külön-külön, ki mikor álmosodik el? Az is érdekelne, hogy jobban értsem a választ, hogy mióta vagytok együtt. "
Közel negyven éve, élünk együtt. Kettőnk közül mindenki akkor fekszik le, amikor annak szükségét érzi, de a közös ágyunkba!!!
Szerintem, nem az időpont a lényeges, hanem a hely!!!
A többiben egyetértünk veled... (a testközelség elfogadása, sőt igénye, az összetartozás legbiztosabb jele)
Valóban, kicsit félreértettelek, pedig állítólag fejlett e humorérzékem.
Megpróbálom összefoglalni az eddigi hozzászólásokat, talán sikerül:
Tehát a különfekvés egyáltalán nem probléma, ha mindkét félnek megfelel.
Rubinta esetében azonban egyértelműen hiányérzetet látok, ezért a kérdés, mindjárt más. Ezért vetődik fel, hogy hol van a határa annak, hogy "jogos elvárás".
Szintén Rubinta hozzászólásában van egy másik kérdés, ami szerintem legalább ennyire érdekes : "szélsőséges összenövés". Én ezt sem értem. Apám 80, anyám 75 évesek, és roppant írigylem, ahogy ők "összenőttek". Persze ehhez kellett pár évtized együttélés, de nem igazán értem, hogy egy tartósnak tervezett kapcsolatban miért ne lehetne ez akár cél is. Természetes, hogy egy induló kapcsolatban nem ez a cél, esetleg félelmek is vannak a függetlenség korlátozásával kapcsolatban, de valamikor mégis csak elhatározza az ember, hogy bele ad anyait-apait, és onnan nem értem, miért káros az összenövés bármilyen foka, ami ellen védekezni kell. Végtére is az ember nem arra készül egy házasságban, hogy a partnerváltás a lehető legkissebb problémával járjon. Természetes, hogy az összeszokás, az egymáshoz való igazodás nem mehet egyik fél személyiségének rovására sem (még a szexben sem, úgyis szexmániásnak látszom, mért ne mondjam), de az összecsiszolódás, az összenövés szerintem természetes dolog, ha nem a dolgok célja alapjában. Nem tudom, hol kezdődik a "szélsőséges összenövés". Hosszú, évtizedekre kitartó kapcsolat egyáltalán hogyan képzelhető el "összenövés" nélkül.
Valószínűleg félreérthetően fogalmazhattam meg az utolsó hozzászólásomat, mert mókásra szerettem volna, de úgy néz ki nem sikerült teljes mértékben átadnom a véleményemet. :)
Ez a téma biztos sokakat érdekel és mindenkit érint, ezért nőhetett meg itt a forgalom.
Nem is akartalak meggyőzni semmiről, ez csak egy nézőpont. Szerintem itt mindenkinek igaza van (nem erről szól a dolog). Egyszerűen Rubinta 1077.hsz-ét én úgy érzékeltem, hogy azért neki nem 100%-ban jön be, ami van. A fórum meg arra jó, hogy egyéb alternatívákat, véleményeket is meismerjünk. Persze nem kell elfogadni. Én is ismerek olyan házaspárt (egyik legjobb barátaim), akik kb 30 éve élnek külön hálószobában,folyamatosan 4-5 óra időeltolással, és megy neki.
Egyébként mi történt? Ma több, mint egy tucat hozzászólás érkezett, és még fiatal az idő, pedig korábban úgy tűnt, hogy leül a topik. Lehet, hogy ez a kérdéskör többünket is foglalkoztat? Lehet, hogy nem is olyan egyszerű eldönteni, mit várhatunk el partnerünktől és hol kezdődik a túlzott elvárás? Mert, hogy igen is jogunk van elvárni a másiktól sok mindent egy kapcsolatban (persze, ha mi is megfelelünk az elvárásoknak), az biztos.
szerintem meg ezek a dolgok nem elvaras szintuek..Egy hazassag,parkapcsolat altalaban onkentes alapokon nyugszik....Ha nekem oromet okoz,hogy a parom orul,ha megteszek valamit,akkor nagyon szivesen.De azert,mert elvarja tolem akarki,akar o,akar a csalad,azt mar nem......
szerintem a házasság egy folyamatos építkezés/munka. Pontosan erről van szó, amit qptr mond, hogy ne csak azt tegyük meg a másiknak, amihez kedvünk van, hanem azt is, amihez nincs.
A férjem korán kelő. Én nem igen, de felkelek minden reggel 6 órakor, hogy együtt kávézzunk. Álmos vagyok, nyűgös vagyok, de szeretek vele együtt kávézni. Amikor reggel kikászálódik az ágyból néha megkérem, hogy feküdjön vissza. Örömmel megteszi, pedig tudom, hogy ilyenkor buzog az energiától, muszáj valamit csinálnia, mindegy mit: lemenni az újságért vagy kiszaladni friss zsömléért. Ezek az apróságok fontosak.
Az együttalvásról még: egy baráti házaspár amióta csak összeházasodtak (25 éve) külön ágyban alszanak. Ha utazgatnak, akkor pedig külön szállodai szobát bérelnek. Ők csak a szex kedvéért fekszenek egymás mellé. Nekem ez fura, nekik viszont egy olyan játék, ami frissen tartja a házasságukat. A saját hálószobájukat pedig mindegyik házastárs saját ízlése szerint terveztetett meg és rendezett be.
Szerintem ez is jó példa a kölcsönös alkalmazkodásról és kompromisszum készségről. Mindketten elvárják, hogy a másik tegyen érte valamit, mindamellett mindkettőnek van mozgástere. Így nem alakul ki az, amitől Rubinta párja valami oknál fogva tart - az összenövés.
Semmis sem kötelező. Talán nem jött le, pedig eléggé próbáltam hangsúlyozni, hogy mindenkinek az a jó, ami neki jó. Az én véleményem, csak egy a sok közül. Abban, hogy jogom van-e elvárni bármit is a páromtól ("És ne haragudj, de az amit írsz, hogy jogod van elvárni hogy a párod akkor is "rendelkezésedre álljon" ha nem akar...nem a középkorban élünk.") , abban nem biztos, hogy teljesen egyetértünk. Az ilyan dolgok - együttalvás, kedvesség, igazodás a másikhoz... - nem elvárás kérdése. Ez vagy jön belülről, vagy nem. Jó néznénk ki, ha csak akkor mennénk együtt vendéglőbe vacsorázni, ha mindeketten egyszerre leszünk éhesek. Moziban, szinházban sem csak azokat a filmeket, darabokat nézzük meg, ami mindkettőnk álmai netovábbja, ráadásul ugyan abban a pillanatban.
Szerintem igenis jogom van elvárni a páromtól sok-sok mindent, cserébe neki is joga van elvárni légyegében ugyan azokat a dolgokat. Tényleg nem a közép korban élünk. Nehogy már egy üzleti, vagy családi találkozóra egyedül menjek, csak azért, mert a parneremnek nincsen pillanatnyilag kedve. A párkapcsolat nem egyszerűen együttélés. Törvényszerűen résztveszek a partnerem életében és megpróbálok mindent, hogy az neki jó legyen. Ha ezt megteszem jogom lehet arra, hogy én is megkapjam. A "tolerancia", amiről beszélsz, az egészen másról szól. Ezeknek a dolgoknak semmi közük a toleranciához. Mielőtt megint félreértessz, mindez egyáltalán nem követelés, vagy elvárás. Ez csak a párkapcsolat alapjainak egyik lehetősége.
Miért lenne kötelező elvárni a másik féltől, hogy mellém feküdjön ha még nem álmos, vagy netán dolga van? Ha tegyük fel, a férjem még szeretne olvasni, de nem az ágyban, és én elvárnám hogy ott feküdjön mellettem, háááát....rosszul érezném magam, mert tudom hogy olvasni szeretne a fotelben. Én pont az ellenkezőjét mondom, nem kötelező elvárni ezeket a dolgokat, mindkét félnek toleránsnak kell lenni a másikkal szemben. Ha tudom hogy neki nem ez jobb aznap hanem az, akkor tiszteletben tartom, hogy egy fárasztó nap után maga döntse el mit szeretne csinálni.
És ne haragudj, de az amit írsz, hogy jogod van elvárni hogy a párod akkor is "rendelkezésedre álljon" ha nem akar...nem a középkorban élünk.
Nem értem, mi köze van a dolognak ahoz, hogy ki, mikor lesz álmos. Nem mondta senki, hogy ott, és akkor el is kell aludni, Vacsorázni sem akkor megyünk együtt vendéglőbe, amikor mindketten egyeszerre éhezünk meg. Moziba is elmegyek, ha a feleségem meg szeretne nézni egy filmet, még akkor is, ha engem nem igazán érdekel. Ezt fordítva is elvárom. Még sok-sok mást sorolhatnék, ami nem arról szól, hogy egyszerre, mindkettőnek arra van igénye. Ez egyszerűen egy kapcsolati szempont, amire sokaknak igényük van, másoknak nincs. Kinek mi tetszik.
Igenis jogod van elvárni, hogy a másik fél lefeküdjön melléd (hacsak komoly indoka nincs), mint ahogy jogod van elvárni, hogy a szexuális közeledésedet is fogadja, akkor is, ha neki éppen, pillanatnyilag nincs igénye (majd lesz, ez már a te dolgod). A házastársi kapcsolat nem egy kollégiumi, lakótársi kapcsolat, ahol, ha nem tetszik cserélek. Itt igenis kötelező a másik fél igényeinek a figyelembe vétele. Meg kell tanulni nem csak adni, hanem fogadni is a másik dolgait. Ha az egyik félnek valami fontos, akkor a másiknak azt tekintetbe kell vennie.
nem ertem,miert serul az intimitasa az egy agyban fekvesnek,ha az egyik csak 1 ora mulva csatlakozik a masikhoz????
Meghagyjak egymasnak azt az onallosagot,hogy minegyik eldontse,mikor almos....Termesztesen nagyon eltero alvasigenynel ez tenyleg okozhatja az intimitas felbomlasat,de 1/2-1 ora szerintem inkabb a masik intimszferajanak a tiszteletbentartasa
