Nagyon igazat beszélsz! Mindíg mondom, hogy régen sokkal több mindenre jutott időm. Pl. többet varrtam, kötöttem, hasonlók. (Olvasni ma is sokat olvasok, ezért ezt nem sorolom ide.) És rá kell jönnöm, hogy a hiányzó időt a net viszi el.
Most is elkezdtem szabni, aztán félbehagytam, hogy benézzek: mi van a zindexen :-))))
Simán mennék ma is. Nekem mindíg is az volt az elvem, (most is!!,) hogy senkit/semmit nem kell vattába csomagolni. Bírni kell a gyűrődést. A babának is.
(Arról meg ne is beszéljünk, hogy ma mennyivel szuperebb motorokhoz lehet hozzájutni már nálunk is!)
Biztos meg fogtok vetni, de el nem tudom képzelni, hogy azért elmennék a Balatonnál messzebbre, hogy kifeküdjek egy vízpartra. Szerintem, ennyi erővel egy poszter mellé is befeküdhetnék a kádba... Főleg nem mennék sehova egy hajóval, amiből nem lehet bármikor kiszállni. A repülő is csak max. 1-2 órára jöhet szóba... és már egész fiatalkorom óta nem mennék úgy "nyaralni", hogy rosszabb körülmények között legyek, mint az otthonomban. (Ami, persze, nem jelenti azt, hogy ennek ellenére, amikor a kedvesemet megismertem, - 5 éve -, ne mentem volna el vele :-) egy kis, talán nem is kétszemélyes sátorral, napokig zuhogó esőben az Effot-ra, vagy a legnagyobb hőségben a Diák/Pepsi Sziget-re.)
Sajnos, olyan helyekre vágyom, ahova soha nem jutok majd el. (Kivéve egy kis csodát. A csodáknak mindig kell adni egy esélyt! :-) ). Izlandra (csak ne lenne hideg), Skóciába, Írországba (csak ne esne az eső) vágyom... Skandinávia is érdekelne (a kelta és viking hagyományok, na meg a csadálatos táj miatt). Gyermekkorom indián hőse, Winnetou "okán" szeretnék végiglovagolni a Grand Kanyonon. Ausztrália és Új-Zéland is "tervben van" (csak lenne egy kicsit közelebb)... Szeretném látni a (nem kommunista) Kínát és Japánt.
Ha maradok a földön, akkor viszont, mint Wolfocskáék, lakóautóval szeretnék "világot látni" - csak még a tőkém nincs meg hozzá. Imádom nézegetni a szuper lakóautókat! (A BBC Prime-on volt is egy ilyen műsor.) Azt szeretném, hogy beülhessek egy ilyenbe, és arra mehessek vele, amerre akarok, ott állhassak meg, ahol akarok, és addig maradhassak úton, ameddig csak akarok. (Persze, egy másik vágyam az, hogy Jackie Onassis módjára csak akkor kelljen dolgoznom, ha jótékonyságból szeretnék, és ne a megélhetésért. :-)) Hmmm... végül is nem kellene olyan sok hozzá, csak egy "jó erős" ötös a lottón.)
Madeiráról és a Kanári-szigetekről azt olvastam/hallottam, hogy olyan se hús, se hal éghajlatuk van (gyakorlatilag folyamatos tavasz), a tenger meg kifejezetten hűvös.
Máltán meg (a beszámolók szerint) nincs egy élvezhető tengerpart, bár Faludy kifejezetten jól érezte magát ott, évekig.
Kuba meg egyrészt túl messze van (földrajzilag), másrészt túl közel (politikai közelmúltunkat tekintve).:)
Nagyon szerettünk hajózni mi is, de a feleségem úgy 6-8 éve - teljesen váratlanul - olyan tengeribetegség-tüneteket kezdett produkálni, amin 2-3 Daedalon sem segített. (Nem volt terhes:)!)
Na, akkor ezt rendesen be- és elnéztem. Bár majdnem minden nagyobb görög szigetet végigjártam már, még sohasem találkoztam a gigantes nevű étellel (élből azt hittem, hogy csak egy extra méretű görög salátáról beszélsz), mentségemre szolgáljon, hogy itthon sem igazán érdeklődöm a b-betűs ételek (bab, borsó) iránt.
A keverésekről, és arról, hogy mi illik mihez: a lecsót tejfölösen szeretem és (igen!) uborkasalátával.:)
>A mai eszeddel is elmennél motorral terhesen? Nem ismertük a veszélyt.
(Féleértések elkerülése végett: zsanna volt terhes, nem én, csak magamra vettem a kérdést.:))
Minél kevésbé van mit féltenie az embernek, annál inkább nő a veszélyérzete - ebbe a paradoxonba eshettél. Mit féltsek én már a szaros kis életemen, amiből már több van hátra, mint előre?
Hogy egészen konkrét analógiával éljek: most nagyon drága, gyakorlatilag csak státuszszimbólumként funkcionáló (mert a teljesítményüknek még a felét sem vagyok képes kihasználni) nyugati kocsikkal járkálok (több is van), de ezeknek az autóknak az általam fontosnak tartott főkönyv szerinti nyilvántartott értéke együttesen sem éri még a tizedét sem annak az értéknek, amit az elsőként vásárolt használt Zsigulim képviselt, amin tovaszáguldott az ifjúságom.
Egyre több a kulcsom (házhoz, lakásokhoz, széfekhez, autókhoz), és ezzel fordított arányban egyre kevesebb az a dolog, amit valóban érdemes lenne kinyitnom, így egyre sűrűbben nyitogatok ilyen ócska, poros, rejtett ajtókat:
A szigetek közötti hajózás azért is volt nagyon jó, mert az unokabátyám nagyon régen kezdett odajárni, és nagyon jól ismeri a szigeteket, így juthattunk el sok olyan helyre, ahova magunktól nem mentünk volna, mert biztos az ismertebb helyeket kerestük volna. Így pl. jártunk Amorgos szigetén, viszont az éjszakákat nem a kikötőben töltöttük, hanem kimentünk egy - magyar fordításban - Jó Sajt öbölnek nevezett helyre, ott éjszakáztunk.Csönd, gyönyörű hajnal, hihetetlenül tiszta víz.
Több alkalommal voltunk ilyen túrán, nagyon klassz volt. Viszont szinte minden alkalommal volt valami probléma, az egyik alkalommal iszonyú viharba keveredtünk, a 8-ból hárman maradtunk mentesek a tengeri betegségtől,azt hittem sose érünk szárazföldre. Na, az ilyeneket már nem szívesen vállalnám be.
Nem folyami. Itthon a Balatonon, egy kis vitorlással. Ezenkívül az Égei-tengeren, bérelt hajóval a korábban emlegetett szigetek között. Ezt az unokabátyám szervezte, többen voltunk, eloszlott a költség, így megfizethető volt.(kb.kempingárban jöttünk ki).
Visszagondolva én is jártam fűtésnélküli vendégházban, ahol is márciusban, félig hóban száz métert kellett a közös budiig menni. Vagy hidegvizes zuhanyozóval kiegyezni.
Én már nem vállalnám be és a gyerekemnek sem hagynám. Ez az, amikor már belénkplántálták, hogy mi az ami "jár".
Ha jó a banda, valszeg. Különösebben nem zavar, ha nics hideg-meleg vízes fürdőszoba, viszont van fabudi, meg lavor, meg vízet is lehet esetleg melegíteni. Utoljára 3 éve voltunk hajón nyaralni, na az se a komfortfokozatáról híres (nem luxusyachtról van szó), és nagyon jól el voltam.Mivel gyerekkorom óta hajózok, és mindig ilyen nomád körülmények között, elképzelhető, hogy emiatt jobban tűröm.Viszont a meredek hegyeket kevésbé. Két hete voltunk a salgótarjáni várban, már az is megviselt, hogy oda fel kellett mászni. (de milyen jó volt utána!)
Ahogy idősödik az ember(lánya), úgy nőnek az igényei (komfortfokozat, meleg étel, stb., kevésbé meredek út, stb.) és úgy csökken a bevállalási kézsége
Ez 100%-ban igy is van.
Mi kempingesek vagyunk, de mig 1978-ban-i első utunkon egy pici sátrunk volt, és nagyon jól éreztük magunkat benne, ma, el nem tudnám képzelni, hogy egy ilyen kutyalukba bemásszak. /Hja,.. cirka 30év mit tesz?/
Jól felszerelt a lakókocsink, hideg-meleg viz, hűtő, wc, fűtés, és mindenkié ilyen a kempingtalálkozókon. Sátorral nemigen lehet már találkozni. Van egy székesfehérvári kempinges házaspár 78, és 74 évesek /együtt is szilveztereztünk, és még mi a táncparketten hagytuk Őket/ még mindig jönnek, és nagyon élvezik a kempingezést. Aranyos volt most márc.15-én Ottóbá, azt mondta, hogy Ő nem addig jön kempingezni amig él, hanem addig él amig kempingezhet.
Kulcsos ház: a háznak valahol (ez esetben pl.Veszprémben) van egy gondnoka, az kiadja a ház kulcsát. Ház berendezve, edények, tűzhely, ágynemű, tiszta ágyhuzat,stb. kitakaritva.Távozáskor kitakarítva kell ott hagyni, fát bekészíteni a következő turnusnak, hogy tudjanak rögtön érkezéskor fűteni.és hazafelé menet kulcsot leadni a gondnoknak.Nagyon jó kalandjaink voltak itt. És senki idegen nem zavargál az ottléted alatt.Az időtájt sok ilyen volt az országban, mostanság nem tudom, mi a helyzet.
Ez nekem, azért nagyon nomád, valószínű a jó társaság sokmindenért kárpótol, de már nem szeretnék fát vágni, kinti budiba járni, fürdés nélkül lefeküdni. De gondolom ez se mostanában volt.
Mi évekig Bagolyirtásra jártunk mikor kicsik voltak a gyerekek, 3-4 családdal együtt, mi is, és a gyerekek is nagyon élveztük. Nagyokat túráztunk, a "Szlovák " nevű étterembe jártunk ebédelni, csikorgó hóban, (ami már lehet, hogy csak emlék) 4-5 km-t. Nagyon jók voltak ezek, a fiúk a mai napig emlegetik. Az egyik család a Buzsákyék voltak, 3dani, meg wizes biztos hallotta a nevet (focivilág)!
Hát én azokról az időkről beszéltem, amikor még az a bizonyos 3 évenkénti utazási lehetőség volt külföldre, meg piszokul csórók voltunk, a kulcsos ház megfizethető volt, és + még nem köptük ki a tüdőnket 4 km-es meredeken, hátizsákkal, gyerekkel a nyakunkba, felfelé haladva. Ahogy idősödik az ember(lánya), úgy nőnek az igényei (komfortfokozat, meleg étel, stb., kevésbé meredek út, stb.) és úgy csökken a bevállalási kézsége. Bár az árakat nem igen tudom hasonlítani, mert akár külföldre mentünk, akát itthon valahova, jellemzően nem szállodába mentünk, hanem az előbb említett kulcsos, vagy turistaházba, vagy külföldön (anno) kempingbe, vagy hajóra.Bár nem mindig a kor számit, mert voltunk mi kempingezni úgy, hogy a 71 éves Édesapám, és a 64 éves Édesanyám is velünk tartott. De ez is vagy 20 éve volt már.
Beszéljünk! Nekem egy bajom van Magyarországgal... olcsóbb külföldre menni nyaralni- egyrészt- másrészt pedig a nyaralás az nekem külföld és vízpart :)
Ja, és a bakonyi tanya egyik legaranyosabb emléke, hogy a házmögött, a völgy irányába lefelé kb. 50 m-re volt az iker fabudi, ahova télen szánkóval lehetett lecsúszni.
De azért beszéljünk egy kicsit Magyarországról is! Bár, mint mondtam volt, szégyellem, hogy többek között nem jártam még Debrecenben (ahol pedig valamilyen orvosi vizsgálatot végeztek rajtam, a nyilvántartás szerint), de pl. évekig jártunk a Bakonyba egy kulcsos házba. (tanya volt, egy ház volt a közelben, kb. 250 m-re, azon kívül csak az erdő. Fel kellett vinni a kaját,piát,(4 km-es út az erdőben, meredek felfelé, cipelés hátizsákban, télen szánkón) fát kellett vágni, cserépkályhába befűteni, kútról vízet hozni. Volt egy marha nagy konyha, ott főztünk, traccsoltunk, iszogattunk (általában 10-20-an mentünk gyerekestül). Napközben nagy kirándulásokat tettünk. Nagyon jó hangulatú kirándulások voltak ezek. Vagy nem tudom, ismeri-e valaki közületek a lázbérci tó környékét, ott is egy kulcsos ház volt, a tó partján + jó kirándulóhelyek.
A szállodánk óceánparti volt, a sziklafalba volt épitve. Közvetlen lejárat volt vaslépcsőn a napozóteraszról, az óceánba. Amikor bementünk a szállodába azt gondoltam az a fszt, de az már az 5. emelet volt. Ott nincs sik terep. Hát nem a kerekesszékeseknek, meg a babakocsisoknak van kitalálva.
Nem a tzatziki és a görög saláta nem illik össze, hanem a gigantes és a görög saláta. A gigantes óriásbab paradicsomos mártásban megsütve, állítólag egy napig készül, és valami szuper ize van, mellékhatások nélkül.
