Kész kikapcsolódás olvasni Benneteket::)) A világjáró utakról majd később szólnék, most inkább arról, hogy a tropiktali utáni hosszas pihenésem itthon volt. Ez is tud ám szép lenni ! Alapvető feltétele, hogy nincs net, telefon, TV dugó kihúzva. Kell egy zsákfalu a Cserhátban , 60 lakossal , ahova csak az jön be aki ott él. Semmi ipari üzem, büdös , zajos vállalkozás, csak a két utcányi falucska a hegyoldalra felhúzódva erdőkkel és hegyekkel körülvéve. Szinte mellbevág a csend. Szürkületkor az erdő hangjai, amint aludni készül, a szinte a tornácig előmerészkedő őzek, tiszta csillagos ég, a tüdőd minhta duplája lenne , olyan szikrázóan friss a levegő . Nappal az esőben az erdő , a zöldi illata ( gyerekkorom óta odavagyok érte), amit városokban már egyáltalán nem érezhetsz. Az idő múlását csak a 20 m-re levő kis templom harangja jelzi délben és este 8-kor. A vizet forrásról hozod ( van vezetékes is, de nem azt isszuk). Ha megunod a lazítást akkor mindig lehet valahol a környéken bográcsolni ( a menü általában valamilyen vad, őz, szarvas, vaddisznó, nyúl ), a bogrács errefelé inkább kondér méretű. Ha éjjeli kalandra vágysz , ki lehet ülni a lesre és figyelni az erdőt. No, szóval ide készülök nyugdíjasnak ( ha megérem) :)))
Ó, boldog ember - hol vagyok én még a nyenyitől... Egyelőre még az év eleji adóbevallási hisztéria miatt elmaradt első negyedévi könyveléseimet pótlom kínlódva.
Talán a jövő héten tudom kezdeni, de az internetes nyenyizésről máris lemondtam, olvasván zsannától, hogy milyen lázas kapkodás folyik az Ő esetében.
(Ajjaj, most látom csak, hogy ez a hozzászólásom itt erősen offba hajlik.)
Az se rossz, bár a "reggel" ölég szubjektív dolog, részemről kifejezetten ritkán látok napkeltét.
A medterrán országokban még az 4-5 éves gyerekek is nyugodtan futkároznak éjjel 1-kor az utcán, és én igyexem ehhez a mentalliáshoz akklimatizálódni (Rómában élj úgy, mint a rómaiak) - bár kétségtelen tény, nem követel különösebb erőfeszítést az alkalmazkodás.:)
A "neves" helyek nekem bőven elegek fényképen vagy videón.
Ne érd be ennyivel! Össze sem lehet hasonlitani a két élményt /csak egyvalamihez tudnám hasonlitani, de még itt sem merem leírni/ Ahová csak lehet el kell menni, és az ott nyujtott hangulat, illat, zaj, egy képen nem jön át. Persze nem rossz szép képeket, videókat nézni sem mert ahova nem jut el az ember, a semminél az is jobb.
Igen jól sikerült. Kolozsvári szalonnán piritotta a hagymát, került bele füstölt parasztkolbász, és juhbeles virsli is. A tejfölös ubi sali is 10 pontos /a 10-es skálán/ Ezt hoztam mára ebédre is.
Húúúúúúúúúúúúúúú! De jó lenne! Nemcsak vizuális vagyok, de ahogy olvastalak a tenger illatát is érzem, és a morajlását is hallom. A vihar is isteni hangokat ad, most Madeirán volt abban is részünk, több ember magasságú hullámok csapódtak a sziklákhoz, majd morogva, habosan visszahúzódott, és ujra nekifeszült, mi meg a teraszról valami koktélt szopogatva csak néztük, és hallgattuk édes hangját.
Én már nagyon mennék, és ehelyett a nyenyibe temetkeztem mára. Nem borzasztó?
Hanyattfekve lebegni a tengerben, egy elhagyatott kis öbölben, csak a hullámok surrogását hallgatva, vagy megfordulva, a kristálytiszta vízben, az áttört napfény sugaraiban cikázó kishalakat figyelni a tenger fenekén - az maga a végtelenség érzése.
Aztán a nap csúcspontja, még vacsora előtt kiülni a teraszra, és szótlanul bámulni a lemenő nap fényében a végtelen horizontot, a lebegő messzeségben feltűnő halászhajókat, a kikötőbe befutó vitorlásokat - már most alig várom ezeket a pillanatokat.
Fél évre elég, derűt és nyugalmat tartalmazó munícióval töltöm föl magam ilyenkor - különben már rég beleőrültem volna a könyvelésbe.:)
Na, most már tudom, hogy mi a gond :) Én is voltam így, amíg meg nem tanultam KIKAPCSOLNI!!! Nehéz tudatosan pihenni, a túlpörgetett szervezet furcsán működik. Me meg aztán igazán túl tudunk pörögni... Ezért is mondják sokan, hogy min 2 egybefüggő hét kell és kb az 5. ill 6.napon áll át a szervezet pihenő-kikapcsoló üzemmódba.
Jól hangzik, amit mondasz, és a búvárkodásban igazad is van!
Tőlem se a rákoknak, se rumnak nem kell félni. :-) Nem eszem olyat, aminek 4-nél több lába van, - különös tekintettel a bogarakra -, és várandós korom óta irtózom a szesz ízétől/szagától. Már sosem fogom "élvezni" a nyarat, itthon sem, a napallergiám miatt. Írtó kellemetlen mindig hosszú újjú, magas nyakú inget venni 45 fokban... (Szerencsére, amíg a lányom kicsi volt, addig nem jött elő, így vele még nyugodtan járhattam strandolni.)
Biztos azért vannak ellenérzéseim a tengerparti nyaralásokkal, mert nekem 2 óra egyhelyben töltött idő után már viszket a talpam, és mennék valahova máshova. (Spanyolországban pl. a délutáni szieszta direkt zavart, úgyhogy ott is minden hülye programra elmentem - kivéve a bikaviadalt -, csak ne a szállodában kelljen ülni, vagy aszalódni a strandon. A mai napig sajnálom, hogy akkor nem béreltünk autót.)
Ellensúlyozásképp meg kell említsem, hogy a városnézés a másik nyaralási "forma", amit nem tudok megérteni. A "neves" helyek nekem bőven elegek fényképen vagy videón.
Ahogy írtam, - de lehet, hogy nem ez jött le belőle -, én kalandozni szeretnék...
Ui:
Mit mond a rasta, ha elfogy a fű? - Mi ez a szar zene ???
Vagy nézzük Afrikát :) Mondjuk Kenyát :) Legszebb csillagos estéi vannak, más csillagképekkel, mint az észeki féltekéé, érdekes ívben megy a nap az égen, hihetetlen, hogy 7 órakor töksötét van és 15 percen belül szikrázó napsütés, este meg 6 óra után szürkület. Sehol máshol nem látsz ekkora kontrasztot 1 km2-en belül. Mi (ketten) elmentünk egy helyi emberkével, a saját helyijáratukon, megnéztük az iskolát, bementünk beszélgetni az igazgatóhoz, megnéztünk egy földrajzórát. A szálloda mellett volt egy kertész, megkértem, hogy segíthessek neki :)) nagyon jó volt, röhögtünk mindketten, a kertész is, meg én is :)) Gazoltam Kenyában :) (itthon még egyszersem :)) Látványkonyhánál az egyik szakáccsal beszélgettem, mindig mondta, mit egyek, sőt volt, hogy külön is készített nekem, mert mondtam, h nekem nincs kedvem pizzát enni Kenyában :)
Szóval ne általánosítsunk. Van, aki meglátja még a snassz tengerparton is a szép és különleges dolgokat, van, akinek a legdrágább út is csak finnyázással telik.. nem vagyunk egyformák. Volt főnököm csaja tengerentúlra akart menni. Aztán mexikóban láblógatva azon nyafizott, hogy ez milyen uncsi, mirét nem mentek amcsiba, floridába, vagy hasonló izgi helyre. Nem mentek, mert nem kapott vízumot. Jövedelem nulla, kötődés Mo-ra nulla...
Szerintem a trópusokon és az egzotikus helyeken nagyon sokmindent lehet csinálni a tengerparton abálódáson kívül. Lehet túrázni, búvárkodni, snoreklingozni, bringázni jobbnál jobb helyi kajákkal kényeztetni magadat és lehet pusztán élvezni, hogy nincs beton meg beton és beton, sem internet sem tévé sem pedig benzinszag.
Én imádom az ázsiai trópusokat... Hol eszel te 30 centi hosszú csilisen grillezet rákot Magyarországon? Hol lehet friss curry-s halfejlevest forrón a csilagos ége alatt kanalazni Európában? Hol lehet az 5 méteres tökéletesen tiszta vízben tengeri teknőcök utánn úszni színes korallok és és kék-sárga-piros halak között?
:) érdemes alaposan kikérdezni azok at akik megjárták Ázsiát, hogy _tényleg_ meséljenek el minden részletet, mert néha a lényeg ott bújik meg :) Megeshet, hogy nked csak annyi jön le, hogy valaki döglik a napon egész nap... de az nem feltétlenül esik le, hogy ha ezt mondjuk a Fülöp-szigeteken teszed, akkor csettintésre jön a cirka 100 forintért a 15 éves kiválló rum és még ugyanennyiért egy pohár jéghideg sanmiguel :) Vacsorára pedig oriás-crabet csilis szószban eszel füstölt sajtos sült kagylóval :) Miközben hallgatod a helyi zenéket és dumálsz a helyi arcokkal.
Át se mentem ma az irodába, pedig a pénzkezelésiket terveztem fazonírozni, de semmi nem lett belőle. Pedig ugy érzem ráugrik az apeh, mert ennyi büntit ilyen semmiért! És nagyon kell minden fillér, mint egy falat kenyér.
Viszont gazoltam, metszettem a rózsáimat, és előkészitettem a muskátlikat a kinti életre. Ha jó idő lesz a jövő héten kirakom őket, van vagy 15-20 láda, jól el is fáradtam.
Ma végre megcsináltam a tojásos nokedlit uborka-salátával. Már annyira kívántam, mióta írtunk róla! Legalább annyira, mint várandós koromban a tejbegrízt! :-)))) És - már azon kívül, hogy közben ki is mostam, de hát azt a gép csinálja - nem dolgoztam semmit. Olyan lelkiismeretfurdalásom van... máskor ilyentájt már legalább a nullás cégeim mérlege kész szokott lenni! :-(
Tudod, az egész tenger dolog miatt csak azért vagyok mérges, mert a barátnőmtől mindig azt mondja, hogy mennyire imádja a tengerpartot, és hogy csak azért megy oda, hogy ott (bocs, a kifejezésért) rohadjon a napon. Az élete úgy alakult, hogy napozhatot egy csomó helyen, Horvátországban, Görögországban, de 2 hetet töltött Indonézia vagy Oceánia valamelyik szigetén, ahol olyan kis nádbungalókat lehet bérelni és a közelben van a világ legnagyobb aligátor-farmja... "Ezer" szép helyen járt, amíg Japánban voltak kiküldetésben, hazafelé útbaejtették Szingapúrt, körutaztak Európában, meg mittomén még hol mindenfelé járt, de neki a "lábam belóg a tengerbe, és fekszem a napon" a _nyaralás_. Én ezt nemtom megérteni...
Könyvelek egy utazási irodát, amelyik a Kanári-szigetekre szervez utakat, barterben minden évben odamehetnék, (vagy máshova, azt is megszerveznék - kivéve az északi országokat), de többek azt mesélték, hogy a sziget kb. 2 nap alatt kiismerhető, és nincs sok egyéb érdekesség a szállodákon kívül... akkor meg, minek lógassam ott a lábam, amikor itthon legalább magyarul szól a TV. Másrészről, (tudom, hogy ezek után hülyén hangzik, de az ellenérzésem nem irigység!), allergiás vagyok a napfényre, úgyhogy nálam az ilyen "meleg" helyek, mint Egyiptom, vagy Afrika, eleve kiesnek. Indiáról megelégszem a fényképekkel, és a Himalájára sem hiszem, hogy fel tudnék menni, hogy megnézhessek egy buddhista kolostort. :-)))
Nekem, az kell(ene), amit Te mesélsz, hogy van egy lakókocsitok, és azzal mentek sokfelé. Csak arra várok, hogy megérjem, hogy ne kelljen "időre" hazajönni. :-) Vagyis, várhatok a nyugdíjig, vagy az ötös találatra, esetleg egy Onassisra! :-)))
Senki nem vet meg, ez a Te véleményed. Nem vagyunk egyformák, és ettől szines a világ. Borzasztó lenne, ha mindenkinek ugyanaz a dolog feküdne, ugyanazt szeretné, akkor magunkkal találkoznánk szemben . Gondold el, ha mindenkinek a Te párod kellene.
Egyébként egy csomó mindent el tudok fogadni amit irtál. Pld. csak feküdni a napon én sem mennék el több ezer km-t, erre sajnálnám a pénzt, és az időt. Mi sokat utazunk, de mindig van benne kulturprogram. Utikönyvből felkészülünk, autót bérlünk, és egyéb fakultáción is részt veszünk.
Nekem bőven elég lenne egy nyugágy az árnyékban, jó könyv a kezemben a nyaraláshoz, és ez kinn a kertünkben is O ft-ért megoldható lenne. Csak az én Férjecském borzasztó menős, két óránál többet /amig az autós ujságját kiolvassa/ nem bir egyhelyben lenni. Végül nekem sincs ellenem, és még soha nem bántam meg, hogy elmentünk valahová, de, ha Ő nem ilyen lenne én magamtól nem mennék az tuti. Meg konyhám se lenne, de ez már egy másik történet.
Hihetetlen milyen kicsi a világ, az ember elkezd beszélgetni, és egy csomó közös ismerős is előjön.
A Buzsáky Papa a férjem osztálytársa volt, a B. Mama meg az enyém, az I. László gimn-ban. A mi fiaink 1980,és 1983-as születésűek, az Ő B. Ákos fiuk meg 1982-es.
A Papa 1986-ban alapította a Grund FC-t, itt kezdtek a mi gyerekeink is ovodás korukban focizni. Nagyon normális család, és a fiuk sem szállt el, az angliai légióskodástól. Tényleg vett egy saját pályát itt a kerületünkben a Papa, és utánpótlást nevel nagy lelkesedéssel. (Könyvelem a cégét)
Madeira szenzációs tájú sziget, és tényleg egy szines virágerdő, változatos domborzatú mosolygós emberekkel lakott ékszerdoboz. Irtam, okt.31-től nov8-ig voltunk, és jókat fürödtünk az óceánban.
Teneriffa nem jött be, oda nem mennék vissza. Zsufolt, az angoloknak megfelelni akaró, /nagy kivetitőn focimeccsek orditanak, pubbok tömkelege, hangos, viselkedni nem tüdó angolok sokasága/ sziget. Nincs konyhájuk a spanyoloknak, a paellát nyomatják csak. Ráadásul ott a Teide-n törték föl a bérelt autónkat, kérdéses volt hogyan jövünk haza is. Nagy kaland volt.
Málta valóban sziklás, /Madeira is az/ aki homokos tengerpartot akar, ne menjen oda. De Valetta csodálatos utcái, Gozó szigete mindenért kárpótol.
Ott is béreltünk autót és magunk utikönyvvből bejártuk a szigetet, és mi a látnivalókat kerestük inkább, mint a fürdőhelyeket.
Annál csodálatosabb fehérhomokos tengerpartot mint a kubai, senki sem akarhat magának. Annyi csillogú szemű, mentükben is, minden porcikájukban muzikális embert még sehol sem láttunk. Pedig nincs sok okuk a mosolyra.
Hogy messze van? Igen! De nem is jön közelebb! Mint Japán, Kina, Dél-Amerika sem ahová nagyon szeretnék még eljutni. Remélem sikerül egyszer.
Én speciel nem a vízpartra való kifekvésben látom a különbséget a Balaton és a tenger között. Hanem a vízben. Nálam a tenger a "Number1". Egész más a tengerben fürdeni, mint a Balatonban. Nekem legalábbis.
