legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen.
Tökfej: kétszer leírtam neked, hogy hol van az alapvető durva hiba a "bizonyításodban". Egy szót sem értettél belőle, ami a nagyképű reakciódból is kiderült, de tovább ontod a hülyeségeidet.
Úgyhogy nyugodtan oktass ki mindenkit, én olyan magasról szarlak le, hogy azt sem tudod, honnan kaptad. Seggfej.
szinte biztos voltam benne, hogy nem fogsz egyértelműen válaszolni, de a lehetőséget megadtam.
azért operálsz a kezdeti feltételek lehetetlenségével, mert te is nagyon jó tudod, hogy ha bármit válaszolsz a B jelére, akkor max azt döntheted el, hogy elölről vagy hátulról kéred a ló.aszt.
a felvázolt helyzet teljesen egyértelmű, az Aból induló fényjel egyben a Bből induló fényjel is. mindkét irányban megtesz x utat, majd ismét találkoznak. ide még a kiinduló jelek szinkronizálására sincs szükség (aminek lehetőségét teljességgel tagadod), mivel A és B egymásnak megfeleltethető pontok a két rendszerben. ha pedig a valóságot nézzük, vagyis hogy egy jelenséget vizsgálunk két különböző inercia rendszer szerint, akkor egyenesen azonosak és tagjai mindkét rendszernek.
ha azt mondod, hogy B nem jelez, akkor a mozgó vonaton nem érvényes a fénysebesség állandósága.
ha azt mondod, hogy B jelez, akkor viszont a fényjelnek két különböző térpontban kellene lenni egy adott pillanatban.
igen, marad a bullshit és a másik sértegetése. soha nem gondoltam volna, hogy teret engedj az ép észnek, nekem tökéletesen elég, hogy hülyét csinálsz magadból. FoS-nak legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen. ki ki a maga módján.
és ez nagyon régen nem megoldott alap probléma, csak a hívők hangja nagyobb, mint azoknak, akik látják a problémát.
Hát bizony az az AND kapu nem is annyira lényegtelen, ha nagyon pontosan akarunk szinkronizálni.
Egyrészt DGY előadásában (közvetlenül a gonosz bakter után) ott van az a példa, amikor Einsteint ráülteti egy bombára. Felrobban vagy nem? Hát ez már mélyebb elektrodinamika, hogy a vezetékben a töltések áramlása nem egyszerre indul el. Közelítőleg azt mondhatjuk, hogy az egyik elektron meglöki a másikat. Habár ez így túlságosan szavannai leírás.
A másik dolog a versenyhelyzet (hazárd).
Ezt például az analóg elektronikán felnőtt nyugdíjas kollégáim nem értik, hogy a szórt kapacitások stb. paraziták miatt ami egy drót egyik végén egyidejű, az a másik végén már nem az. Erre találták ki a gray kódot, vagy pedig az órajeleket.
A logikai kapunál csak annyi az eltérés, hogy a méretek kisebbek, a futási idők rövidebbek.
De az alap problémát nem küszöböltük ki.
Mérést kellett volna végeznünk egyszerre két csatornán. Meg akartuk vizsgálni a mérések egyidejűségét. Ehhez például két potmétert nagyon szinkronban kellett volna tekerni. Nem tudták megcsinálni a kollégák. Most itt a technikai részletekbe nem megyek bele. Vivőfrekvenciás volt a két független mérőműszer. Elakadt a kísérlet.
Azóta vannak egyenáramú mérőműszereink. Ott is hasonló a probléma. Az etalonhoz kell hasonlítani a vizsgált mérőműszert. Ezek egymástól függetlenül digitalizálnak. Azt lehetne tenni, hogy a hidat csak az egyik táplálja, és mindkettő méri. Áramkörileg nem úgy lett kialakítva. Ez egy újabb mérési bizonytalanságot okoz. Megvizsgálni nem tudjuk, mert a vezetői elkötelezettség hiánycikk. Miközben öt tizedesre számolunk és azzal vakítjuk a hozzá nem értő diplomás parasztokat.
A te példád teljesen lényegtelen technikai kitételeket tartalmaz:
("and kapu" . . . "amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb", . . . "a leheto legrovidebb hosszusagban"),
miközben lényeges ponton értelmetlen, meghatározatlan, illetve téves prekoncepciót tartalmaz:
("a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki").
Ennek ellenére az 1. kérdésed megválaszolható, s azt meg is válaszoltam:
("Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.")
Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy jelez az A szenzor.
Ezt te észre se vetted?
Annak ellenére, hogy direkt kövér betűkkel írtam.
Hogyan kellene még felhívnom rá a figyelmedet?
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
A 2. kérdésedre adható válasz viszont a függ a kérdésedben rejlő határozatlanságtól:
("az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával?")
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
Ez egyáltalán nem puszta technikai részletkérdés, hanem az egész probléma lényege maga.
Amíg ez te nem érted, addig a közelébe se jutottál a jelenségnek, hiába is nyűglődsz rajta.
És ilyen alaptalan kijelentéseket fogsz irkálni:
"ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast"
Miközben ez egy nagyon régen megoldott alapprobléma, aminek megoldásán a tudomány már 118 éve túljutott, csak visszamaradott értelmű önjelölt zsenik gyötrődnek tovább rajta.
"Az interferométer hogyan nem mutat ki sehol, semmilyen irányban eltérést?"
Nagyon jó a kérdés. Lássuk, mi volt a valóság!
Az MM kísérletnél 30 km/s sebességet vártak a Föld és az éter közötti sebességre. Azt gondolták, hogy mivel 30 km/s-al kering a Föld a Nap körül, akkor iránytól függően 0 és 60 km/s közé kell esni a mért értéknek, mert nem tudták, hogy a világéternek van-e saját sebessége.
És mi lett a mérés eredménye? A mért érték 1 km/s alatt volt.
Ez nagyon különbözött a várttól. De mivel a fiatal Einstein szerint éter nem létezik, ezért nem is lehet semekkora sebességkülönbség a Föld és az éter között. Így mérési hibának tulajdonították az 1 km/s értéket, és azt hazudták, hogy a mérés 0 értéket adott.
A valóság viszont az (amit később Einstein is elismert), hogy mégiscsak létezik fényközeg. Így ír: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Ha viszont van fényközeg, akkor miből származott az 1 km/s alatti sebesség?
A haladó mozgásból nem származhatott, mert a haladó mozgás során a fényközeg követi a Földet. (a Földhöz közeli része.)
Itt jön be a Föld forgása. A különbség a forgásból származott, mert a fényközeg nem követi a Föld forgását. Ezt egyértelműen bebizonyította egy későbbi kísérlet, a Michelson-Gale kísérlet.
Tehát az 1 km/s alatti érték a Föld forgásából származott.
És ennek pontosan így is kell lennie, mert a Föld kerületi sebessége az egyenlítőn 0,5 km/s. Más helyeken még kevesebb.
Vagyis az MM kísérlet egyáltalán nem azt bizonyította, hogy nincs fényközeg. Azt meg végképpen nem, hogy a fény minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Azt bizonyította, hogy a fényközeg együtt halad a Földdel (a Föld közelében). A MG kísérlet pedig azt, hogy a fényközeg nem forog együtt a Földdel.
Ezek a mérései eredmények tökéletesen beleillenek az új fizikába. Innen lehet elindulni, ha a relativista áltudomány helyett egy értelemes fizikát akarunk felépíteni.
amikre hivatkozol a technikai problema, vagyis tereles.
de legyen, oldjuk meg ezt is. amikor A es B egymas mellett van, akkor A pontbol egy egy rovid fenyimpulzus indul a ket fenyforras fele es ennek jelere indul el beloluk a jel. ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast es a fenyjel utja ketszeresere nott. mas nem valtozott.
na, mi a valasz az egyszeru eldontendo kerdesekre?
Ha szabad, én még 'megbonyolítanám' azzal, hogy a vonatra is tennék két egymásnak szembefordított fényforrást (B1, B2) ugyanolyan távolságra B-től, mint amilyen távol van A-tól a másik két fényforrás (A1, A2). Mind a négy fényforrásból akkor indul ki a jel, ha egymás mellé érnek. (A1 B1 mellé, A B mellé és A2 B2 mellé.
"hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban."
"egyenes vonalvezetesu sinen halad az L hosszusagu vonat. a vonat felezopontja B. a sin mellett van A pont es A ponttol egyenlo tavolsagban, szinten a sin mellett ket, egymas fele forditott fenyforras.
az A es B pontokban van egy egy szenzor, ami akkor jelez, ha a ket fenyforrasbol erkezo fenyt egy idoben erzekeli. (egyszeru 'and' kapu)
amikor a B pont az A melle er (amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb), akkor a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki . . . "
Hogyan tudsz két egyforma távoli pontból éppen egy időben fénysugarakat indítani?
Nyilván csak annyit tehetsz, hogy az A-ból egyszerre két EM hullámot küldesz parancsjelként a két fényforrás felé, s bízol abban, hogy az EM hullámok azonos sebességgel haladnak mindkét irányban.
Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.
De a B-ből mérve a fenti eljárás helytelen szinkronozást eredményez, hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban. Így aztán a B rendszerben mérve előbb indul a fényjel abból a fényforrásból, amelyik közeledik a B-hez,vagyis amelyik a vonat eleje felé esik, (hisz az szembe fut a feléje küldött szinkronjellel), mint ahogy elindul abból, ami a vonat vége felé esik. Tehát B rendszerből mérve nem indulnak egyszerre azok a fénysugarak, amelyek A rendszerből mérve egyszerre indulnak.
Mivel tehát az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával? Erre te láthatóan nem is gondoltál, mert eleve feltételezted, hogy az "egyszerre való indítás" az egy rendszerfüggetlenül megítélhető abszolút érvényű kikötés. Pedig a második kérdésedre adható válasz alapvetően függ ettől. Miközben te a kérdésedbe önkéntelenül belefogalmaztad a választ illető előfeltevésedet.
Míg nem tudod meghaladni ezt a gondolkodási hibát, addig ne nevezz engem "hívőnek", ne nevezd "dimi dumának" a felvilágosító magyarázatokat, és ne nevezd "egzaktnak" a saját átgondolatlan kérdésedet, amit ilyen nyilvánvalóan hibás módon fogalmaztál át egy eredetileg talán értelmes kérdésből.
"De hogyan követi minden irányban, hogyan tudja követni minden irányban?"
Nem igazán értem a kérdést? A fényközeg a haladási irányában követi a Földet, a Nap körüli pályán. Együtt halad vele.
"Bármikor, bármerre forgatták az interferométert...."
Így van, bármikor bármerre forgathatod az interferométert, nincs sebességkülönbség a Föld és az éter között, ha a fényközeg követi a Földet. Pontosan ezt mutatta az MM kísérlet eredménye.
De erre már Stokes, Miller és Hertz is rájöttek. Csak nem akarnak beszélni róla.
Pedig van más lehetőség: elolvasod Einstein szövegében a következő mondatokat, amelyek pontosan leírják, hogy mit jelent az, amire lecsaptál, mint gyöngytyúk a takonyra.
De nem muszáj, zsolozsmázhatod az ostobaságokat továbbra is, ha neked úgy jobb.
Az MM kísérlet eredeti célja az volt, hogy kimutassa a Föld haladó sebességét a nyugvó éterben. Ezzel együtt az éter létezését is.
De az eredmény az lett, hogy nincs sebességkülönbség az éter és a Föld között.
Ez csakis akkor képzelhető el, ha a Föld és a fényközeg (éter) együtt haladnak, vagyis az éter követi a Földet a Nap körüli keringése során. (Legalábbis a Föld felszínén).
Először Einstein azzal indokolta, hogy nem sikerült sebességkülönbséget mérni, hogy fényközeg nem létezik.
Később viszont azt írta, hogy mégis létezik. Tehát ha igaza van, és létezik fényközeg, akkor a fényközegnek követnie kell a Föld haladó mozgását az MM kísérlet eredményével összhangban.
Nem a topik témájához kapcsolódik, csak felmerül bennem, hogy ha így látod, akkor ezt hogyan képzeled el, ezt a kötődést vagy kapcsolódást minden irányban, ha úgy gondolod, hogy a Föld mozog. /Tudom, hogy hülyének néznek emiatt ... (is)/ Természetesen ne válaszolj, nem a topik témája.
"M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda"
Van egy pillanat (1), amikor azonos helyen vannak
Van egy pillanat (2), amikor a fényjelek beérkeznek
A 2-es pillanat az annak a korábbi valós (B) pillanatnak a látszólagos pillanata, amikor a fényjelek elindulnak, amikor az események bekövetkeznek.
Az 1-es pillanat az vagy ez a korábbi valós (B) pillanat, vagy ennek a korábbi valós (B) pillanatnak a látszólagos pillanata, de mindkettő egyszerre nem lehet.
A mondat szerint az 1-es és a 2-es ugyanaz a pillanat, tehát az 1-es pillanat az a korábbi valós (B) pillanat látszólagos pillanata.
A korábbi valós (B) pillanatban M és M' megfigyelők azonos helyen voltak.
Az 1-es pillanat mivel ennek a korábbi valós (B) pillanatnak a látszólagos pillanata, ezért az 1-es pillanatban is azonos helyen látszanak!, de akkor már nem azonos helyen vannak.
Éter nincs (kitüntetett K0 rendszer sincs), a rendszerek egyenértékűek, és mindegyikben ugyanannyi a fénysebesség. Ebben az esetben a töltésen álló megfigyelő is és a vonaton ülő megfigyelő is egyidejűnek látja a két villámcsapást (ez már újszuper is belátta). Itt még Einstein nem beszél éterről (fényközegről), mert ekkor még nem hitt a fényközeg létezésében. Tehát a vonatos gondolatkísérletet még fényközeg nélkül kellett elmagyaráznia.
De ha mindkét megfigyelő egyszerre látja lecsapni a villámokat, akkor a megfigyelőknek semmi okuk feltételezni, hogy azok ne lennének egyidejűek. Vagyis az egyidejűség számukra abszolútnak mutatkozik, így ebből semmiképpen nem jönne ki, hogy minden rendszeren saját ideje van.
Einstein későbbi elmélete szerint, amikor már újra elfogadta az étert:
Mivel Einstein idősebb korában rájött, hogy mégiscsak van éter, (és az MM kísérlet szerint a Földhöz kötődik az), akkor a töltésen álló megfigyelő van a K0 rendszerben, amely a fényközeghez van kapcsolva. Tehát csakis ebben a rendszerben terjed minden irányban azonos sebességgel a fény, így csakis a töltésen álló megfigyelő láthatja egyidejűnek a két villámcsapást. A vonaton ülő mozgó megfigyelő már nem.
Mivel Einstein már rájött, hogy mégiscsak létezik fényközeg, akkor azt is ki kellett volna mondania, hogy csakis a töltésen álló megfigyelő (aki a fényközegben nyugszik) láthatja egyidejűnek a két villámcsapást, amennyiben a két villámcsapás valóban egyidejű volt.
De ebbe az irányba nem gondolkodhat Einstein, mert ez homlokegyenest ellentétes a saját relativitáselméletével, amelyben mindkét rendszerben ugyanannyi a fény sebessége, nem csak a fényközeghez kötött kitüntetett K0 rendszerben. Ha ebbe az irányba menne Einstein, akkor nyíltan ki kellene mondania azt is, hogy a speciális relativitáselméletnek nevezett fantáziavilág az éter visszafogadásával összeomlott.
Vagyis ő tudta, hogy a specrel teljesen hibás, de nem akarta nyíltan kimondani.
