Béth-El = El Háza = Isten Háza
JÁKOB - ISTEN SZÖVETSÉGET KÖTÖTT VELE - FOGADÁSA
1Mózes 28: 10-22;
Jákób pedig kiindult Beérsebából, és Hárán felé tartott.
És jutott egy helyre, holott meghált, mivelhogy a nap lement: és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tette; és lefeküdt azon a helyen.
És álmot látott: Ímé egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájártak azon.
És ímé az Úr állt azon és szólt: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedsz nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mégy, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
Megrémült annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
És felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, melyet feje alá tett volt, és oszlopul állította fel azt, és olajat öntött annak tetejére;
És nevezte annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz volt annak a városnak neve.
És fogadást tett Jákób, mondta: Ha az Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nékem;
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem;
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.”
1Mózes 31; (..)
11-13;
„Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És feleltem: Ímhol vagyok.
És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekedett.
Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.”
JÁKÓBBÓL IZRAEL – A SZÖVETSÉGKÖTÉS MEGERŐSÍTÉSE – ÍGÉRETEK, ÁLDÁSOK
1Mózes 35:1-15;
Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelent néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futottál.
Akkor monda Jákób az ő háza népének, és mind azoknak, kik vele voltak: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
Átadták azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik náluk voltak, és füleikből a függőket, és elásta azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett volt.
És elindultak. De Istennek rettentése volt a körülöttük való városokon, és nem üldözték a Jákób fiait.
Eljutott azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele volt.
És épített ott oltárt, és nevezte a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt futott.
És meghalt Débora, a Rebeka dajkája, és eltemették Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezték annak nevét Allon-Bákhutnak.
Az Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, mikor ez jött Mésopotámiából, és megáldotta őt.
És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezte nevét Izráelnek.
És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
És felment ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólt.
Jákób pedig emlékoszlopot állított azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozott azon italáldozattal, és öntött arra olajat.
És nevezte Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólt ő vele, Béthelnek.”
BÉTHELBEN VOLT ISTEN LÁDÁJA
Bírák 20;
20:18;
„Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdezték az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel először közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda először”
20:26-28;
„Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és böjtöltek aznap egész estig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt.
És megkérdezték az Izráel fiai az Urat, - mert ott volt abban az időben az Isten frigyládája.
És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az időben - mondván: Vajjon még egyszer felmenjek-e harcolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abba hagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom őket.”
AZ OLTÁR KETTÉHASAD – PRÓFÉCIA JÓSIÁS KIRÁLYRÓL
1Királyok 13:1-10;
És ímé Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr:
Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott az oltár ellen Béthelben, kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt.
És megszáradt az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett az Isten embere az Úrnak beszéde által.
És szólt a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
És monda a király az Isten emberének: Jer haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmész.
És elment más úton, és nem tért meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.”
ILLÉS – ELIZEUS
2Királyok 2; végig
1.És lőn mikor az Úr Illést fel akarta vinni a szélvész által mennyekbe: elment Illés és Elizeus Gilgálból.
2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felelt Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lementek Béthel felé:…
ARANYBORJÚ
2Királyok 10:29
De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, a ki vétekbe ejtette az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban voltak.
2Királyok 17:24-29;
És más népet telepített be Assiria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájuk, a melyek többet megöltek közülük.
Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
Parancsolt azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.
És elment egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és lakott Béthelben, és megtanította őket, hogy miképpen tiszteljék az Urat.
De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyben lakott.
2Királyok 23; beteljesült a Jósiás királyról szóló prófécia: 1Kir 13:1-10;
EFRAIM TÖRZSÉÉ BÉTHEL
1Krónika 7:20-28;
Efraim fiai pedig: Sútelákh, kinek fia Béred, ennek fia Táhát, ennek fia Elhada, ennek fia Táhát.
Ennek fia Zábád, ennek fia Sútelákh, Ezer és Elhád.
És megölték ezeket a Gáthbeliek, a földnek lakosai; mert alámentek, hogy barmaikat elhajtsák.
Efraim azért, az ő atyjuk sokáig siratta őket, a kihez elmentek az ő atyjafiai, és őt vigasztalták.
Bement azért az ő feleségéhez, ki fogadott méhében, és szüle fiat, és nevezte Bériának, mivelhogy szerencsétlenség történt az ő házában.
Leánya pedig Seéra vala, a ki alsó és felső Bethoront és Uzen-Seérát építé.
Réfah is az ő fia és Resef; ennek fia Théla, ennek fia Táhán.
Ennek fia Laadán, ennek fia Ammihud, ennek fia Elisáma.
Ennek fia Nún, ennek fia Józsué.
Ezeknek birtokuk és lakóhelyük volt: Béthel és annak mezővárosai; napkeletre Naarán, napenyészetre Gézer és ennek mezővárosai, Sikem és ennek mezővárosai, szinte Gázáig és az ehhez tartozó mezővárosokig;
Jeremiás 48:10-13;
„Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!
Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.
De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék.
És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.”
Hóseás 10;
„1.Buja szőlőtő az Izráel, a mely termi az ő gyümölcseit.
Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.
Csalárd a szívük; de most meglakolnak!
Ő maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat.
Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!
Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mező barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.
Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaria lakói.
Bizony megsiratja azt az ő népe, és papjai is remegnek miatta, az ő dicsősége miatt; mert eltávozott az attól.
Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak.
Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az ő tanácsa miatt.
Elveszett Samaria! Az ő királya, mint forgács a víz színén!
És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak.
Tövis és bogáncskóró növi be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket!
A halmoknak pedig: Omoljatok reánk!
Gibea napjaitól fogva vétkeztél, oh Izráel!
Ott maradtak; nem érte őket Gibeában a harc a gonoszság fiai ellen.
Megfenyítem hát őket kedvemre!
Népek gyülekeznek ellenük, a mikor megkötöztetnek kettős gazságukért.
Efraim szoktatott üsző, a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az ő szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál nékik.
Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint!
Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek.
Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok.
Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!
Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erősséged elpusztíttatik, a miképpen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcnak napján; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik.
Így cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya!”
Hóseás 12:1-6;
„Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.
Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útjai szerint.
Cselekedetei szerint fizet meg néki.
Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.
Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki.
Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.
Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.”
Ámosz 3:12-15;
„Ezt mondja az Úr: A mint a pásztor az oroszlán szájából csak a két lábszárt menti meg, vagy a fül hegyét; akképpen menekülnek meg Izráel fiai, a kik Samariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén.
Halljátok meg és adjátok tudtára a Jákób házának, azt mondja az Úr Isten, a Seregek Istene,
Hogy a mely napon megbüntetem Izráelt az ő vétkeiért, Béth-El oltáraiért is büntetek, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre omlanak.
És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont-házak is, megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az Úr.”
4. fejezet:
„Halljátok meg e beszédet Básánnak ünői, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az ő uruknak: Hozd elő, hadd igyunk!
Megesküdt az Úr Isten az ő szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal
És a réseken mentek ki, mindegyikőtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.
Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban.
Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.
Kovászosból gyújtsatok hálaáldozatot; ajánljatok önkéntes áldozatokat, híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az Úr Isten.
De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
De én is megvontam tőletek az esőt, három hónappal az aratás előtt, és esőt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esőt.
Az egyik rész esőt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett eső, megszáradt.
És két-három város tántorgott egy-egy városba, vizet inni, de meg nem elégíttettek; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr.
Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra vitettem lovaitokat; és táborotok bűzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
Felforgattam közületek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
Azért hát ekképpen cselekszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképpen cselekszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!
Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatát, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr ő, a Seregeknek Istene az ő neve.”
Ámosz 7:
Ily dolgot láttatott velem: Ímé, ott állott az Úr egy függőleges kőfalon, és a kezében mérő-zsinór vala.
És monda az Úr nékem: Mit látsz Ámós? Én pedig mondám: Mérőzsinórt.
És mondta az Úr: Ímé, mérőzsinórral mérek népemnek, az Izráelnek közepette, és nem bocsátok meg néki többé.
Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dőlnek Izráel szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen.
És elküldte Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izráel királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Ámós az Izráel házában; nem tűrheti az ország az ő mindenféle beszédét.
Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az ő földéről!
Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta!
Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!
Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!
És felelt Ámós, és mondta Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;
De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondta nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!
Most azért halld meg az Úrnak beszédét!
Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!
Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az ő földéről.”
