Ha azt gondolod, hogy egy padlazsány ugyanazt érzi, mint egy fejjel lefelé teljes testsúlyával lelógatott disznó a vágóhídon, akinek a torkát átvágva spriccol a vér a nykából akár negyed órán keresztül szenvedve, akkor: 1. szocio- és/vagy pszichopata vagy, 2. esetleg ócska provokátor, 3. netán felébredt a lelkiismereted és úgy próbálod vádló lelkiismeretedet megnyugtatni, hogy engem kegyetlen, irgalmatlan "sárgarépagyilkosnak" állítasz be. A harmadik esetet tartom a legvalószínűtlenebbnek:
"leleplezed irgalmatlan, kegyetlen, könyörtelen, ártatlan szenvedők iránti közönyös lelkületedet. "
Szerintem itt éppen az Isten népét, a testvéreimet nyomorgatók ellen lépek fel csekély eszközeimmel. Vagy ők nem ártatlanul szenvednek az őket nyomorgatóktól? Szerinted talán meg is érdemlik azt, hogy hitüket és jó szándékukat kihasználják és megnyomorítsák a lelküket?
De hiszen teneked az ember nem számít. Várjál csak... igen ez a hang, a hangod ismerős a Bibliából, de biztosan nem a jó Pásztor hangja.
Igen, minden egyes hozzászólásoddal leleplezed irgalmatlan, kegyetlen, könyörtelen, ártatlan szenvedők iránti közönyös lelkületedet. Isten fizessen meg érte neked bőségesen...
Minden általad - nem szükségből, de szórakozásból, kedvtelésből - lemészároltatott ártatlan lény kiontott vére hulljon átokként fejedre harmad-, sőt negyedíziglen. Annyi könyörületet, együttérzést, irgalmat kapjál, amennyit te adsz az ártatlan szenvedőknek - ne kevesebbet, de ne is többet (jelentkezz be, hogy megnézhesd, és élvezd a látványt):
Bizony, a bűneset olta az ember szíve önző, kemény: ezért vágyakozik poligámkodni, rabszolgát vagy éppen ágyas tartani, válni és ártatlan lényeket könyörtelenül, irgalmatlanul, szükségtelenül lemészárolni:
