Az ember aki ezüst szárnyakat növeszt Sír ha felhők takarják a hűtlen napot - Most boldog, ha a fény színeit festi meg . Tanúnak hívom a termő évszakot ahol feledőn karol belénk a csend belesüvítve kiáltok egy nagyot - . Megcsúfolt bennünket a szabadság mert e büszke cserép nép már jóllakott, betéve tudja mi az igazság –
. A csorba Napúton részegen szétrebben a négy égtáj felé - ki tudja mit gondolt hirtelen? . Oly báván és idegenül kocsmák során sorsát rontva alkohol mámorba merül - . Ím ő volt szánt balogja a gömbölyű világnak - ősi tölgy tépett lombja . Régi dalok hőse - kincses múlt - ma jövő elherdált örököse – . Megrontott vére kergette egyre küszöbre, félre . E hontalant felszámolják mert sorstalan . Ne sirasd - vess elé pár garast! . Szegény bodri legény . “End“ - el ment –
Az ember aki ezüst szárnyakat növeszt Sír ha felhők takarják a hűtlen napot - Most boldog, ha a fény színeit festi meg . Tanúnak hívom a termő évszakot ahol feledőn karol belénk a csend belesüvítve kiáltok egy nagyot - . Megcsúfolt bennünket a szabadság mert e büszke cserép nép már jóllakott, betéve tudja mi az igazság –
. A csorba Napúton részegen szétrebben a négy égtáj felé - ki tudja mit gondolt hirtelen? . Oly báván és idegenül kocsmák során sorsát rontva alkohol mámorba merül - . Ím ő volt szánt balogja a gömbölyű világnak - ősi tölgy tépett lombja . Régi dalok hőse - kincses múlt - ma jövő elherdált örököse – . Megrontott vére kergette egyre küszöbre, félre . E hontalant felszámolják mert sorstalan . Ne sirasd - vess elé pár garast! . Szegény bodri legény . “End“ - el ment –
Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak, s szeme elé a fény korlátja nőtt. Az csak olyankor látja őt, mikor leszállni fél az álom:
Wass Albert: VIRÁGTEMETÉS /részlet/
Kolozsvár, 1927
Annak, aki velem temetett. Előhang
Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
(Trianoni szindróma) * Európa alkotmányát Napjainkon kéri számon Már csecsemőket sem szül a halál Legfőbb jó az élet - Asztalán húsgombóc, zöldség és pohár – De egyszer s minden korra vége Eltörött az aranypolgár 30 ezüst fényes ékessége - Már csak forma az önző kultúra Lerágott csont a jogvédő ember Hétköznapi otromba Olcsó szerelemmel Tele van csordultig az ég -
Lábunk alól elolvad az út Nincs menekvés!
Kibomlott konty a lomha múlt Minden a bukást idézi
A pénz megölte az élet szellemét - Mocsárban vergődik az emberiség
*
Szendén pillog a hamis ciki Most rasszizmusról fecseg Trianoni bűnét régen elfeledve Rablott kincsekért eped - . Járkálj csak halálra ítélt Nyomor, gazság téged éltet - Makulátlan itt a szegény De igazságot kitől kérhet?
. Hamis testvérünk a gaz Port szór könnyező szemünkbe Igába hajtja fejünk A vagyon régi-új bilincse . Véren vett kincs az eszme Nincs egyezség, nincsen alku Csak heted íziglen gyűlölet - Károg sírunk felett a varjú * Eben gubát cserélt a múlt Talmi fény csábítja fiait - Hazug megrontónk bűnre tanít Meghasonlottak a csillagok Szégyellem, hogy tanúja vagyok
TRIANON * Fájás szúrt, ha kergettem kutyát Hóval mostam a hold árnyékot Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam Mikor a tej már forrva habzott . Éreztem lázat éjszakákon Légy szállt a tejbe, mikor alvadt Pereltem néha Istenemmel Hogyha szeret - miért sanyargat? . Nyomor és jóság hajlott össze Áldott a bárány és a bűnbak Hiába szánjuk bűneinket A bölcsek bölcse most is hallgat . Mi vagyunk, akit megveretnek Megszórnak sárral, utcakővel Mi vagyunk, akit megcsúfolnak Magor-fiakért szenvedőket. . Azért Te nagy Isten, ne feledd Szívünkben él még a szeretet - Kik megszőtték itt szemfedőnket A-tól Zsé-ig otthonra leltek - . Vesztünkre törnek kik gyülölnek Rabolják ősi kincseinket - Kelj fel, Balsorsos, szittya Isten Magyar légy - engesztelhetetlen! . Balsorsos, szittya Atya Isten Kelj fel és nyergelj ősi hittel!
ANYAHITA GYERMEKE * a hetedik égig jutva a tórától megszabadulva szárnyalok Ataisz utóda csillagrovó testvérek közt a Tejúton át a Szíriuszra hol vár ránk népünk ősi jussa. . Igen, legyen ez mind a DAT Miként EGY a MAG Fejünkben a TUDAT Mióta világ a világ Nem múló Mag másolat . Minden emberben EGY a Mag Mert belépett a SZER-elem Ádám-Évától ős öntudattal Szeretünk kívánunk szüntelen – . Első kérdés a Kegy- A Teremtéssel megszűnt az Egy? Hová lett az Ős Rend lelke - Csupán új formát keresett? Az Egy, a Semmi és a Végtelen Történni kezdett az időben A Tudat kiáradt – és az Eszmélet Terv szerint teremtett hét eget - . A sors, a Múlt Káoszából jött üzenet - Mielőtt a Fény és az Ige Az önmagára ébredt paradoxon Kétség Ikreivel megszületett. . Ha lét lélekkel teli Lélegzik az anyag – Él a MAG Góg és Magóg Gilgames, Enkidu – Samas . Kumára-Szanat, Szamanda Mint Atilla és Buda DNS Ikreinket kettős spirál köti - Hun és Magyar Önmaga arcát kergeti – . Az isteni ikerpár A templom északi falán Sötétség és Fény A Hold és a Nap Nommo és Anagonno Koppány Lovag Szent László király Mind megannyi csillagharcos Kozmikus sugár . A négyszelü ég alatt – És Te testvérem, mondd ki vagy?
* Szavak – mi az? Minek? A zene az igen – Egy széplány mosolya Maga a szerelem -
. A sírig tartó – meghal Tétován nem éred el Keresed, míg bekopog Ajtót nyit szíveden – . Az Élet a Földön Idegen – az ember Szavak és zene - int Eltűnik hirtelen -
. Igen, az A bomba Helyfüggő félelem Ha egy hüle magyaráz Terrorról féktelen – .
Tévé-ben a tolvaj Törvényért kiált Mondja meg valaki Még hány nap a világ? . Színkép-rémkép mi az? Talán egy festmény? Tűzvész - fantom-grimasz Halálos Globális eszmény? Maga a pokol – WTC torony
. Orvelli strófa – Horror szindróma Játszanak a szavak Hangyás a Hálózat- Szabad kőműves fala.
Talán ez a vers már eredeti formában jelenik meg. A verset egyébként keresztlányom ihlette.
Karácsonyi keresgélő
Csodák éje, várva várom Elérkezett Szent Karácsony. Három éjjel három nap Kutattam a játékokat. Kerestem az elrejtett Játékhegyeket.
Nem találom sehol sem Bár mindenütt keresem. Átforgattam polcot, szekrényt A nagypapa kiskredencét. Hát mindenki elrejtette a Játékhegyeket?
Szomorúan csillog szemem Nem találtam meg sehol sem. Rossz voltam tán, szót nem fogadtam? Pedig tudom jól tanultam. Így aztán csak annyit kérdek Hol vannak a Játékhegyek?
Leszáll az est, s künn a tájon Szikrát szór a dér a fákon. Gyertya gyúl a karácsonyfán Csengő szólít, pirul orcám. Állok némán s nézegetem. Fa alatt a Játékhegyem.
A BÁRÁNY BŰNE * Forró napok jöttek, fülledt éjszakák A nép étlen szomjan is bárányt lopott Majd eljöttek a vészterhes hajnalok És megköpdösték a vérző Messiást . Nagy Pilátus és az úri társaság Partit csapott sok szomjas jó-barátnak - Ki akarna Jézus sebére látva Ellenállni a Nagyúr tébolyának… . A véres tor után a nép sápadtan Kesereg és retteg az ébredéstől - Tanítsd meg nagy Isten feledni a bajt És mentsd meg az embert Nagypéntekétől! . Kiálts reá, hogy ne feledje Júdást Hamis csókját, és a szörnyű látomást…
... és ezt a kislányomnak írtam néhány éve szülinapjára.
Lányomnak születésnapjára
Akiről most tollam
Forgatom egy csoda.
Hogy kicsoda?
A lányom a szentem,
De nehogy elfeledjem,
Most lett hétéves a lelkem.
Hét év nagy idő.
Repül mint a kő,
Mit pajkos gyermek dob
Az idő tavába.
Mikor is volt?
Kilencvenöt november havába.
November hónap utolsó napján,
Lettél Te a lányom.
Mondjam-é hangosan
Merész kívánságom?
Veled együtt
Legyen még vagy három.
Novemberi nap
Aranyló levelek a földre hullnak
Helyettük már nem születnek újak.
Terebélyes fák csontvázain a dér
A természet kiállt feléd; közeleg a tél.
Aranyló levelek a sárba taposva
Nem fogja már apró gyermekkéz marokba.
Parázsló avar füstje száll az égbe
Beleveszik lassan a hajnali sötétbe.
Szürke fátyolként köd borul a tájra
Mintha a földet fedné Isten sátra.
Áldott ködtakaró leple a világnak
Takarja a csúfot, mit szemeim látnak.
A délelőtti napfény szétszórja a ködöt
Eleredt az eső dél és este között.
Sűrű ernyőerdő rebbent fel az utcán
Mint fekete varjak a szántások táján.
Léptek hangja vegyül az eső zajába
Autó kürtje harsan utca hosszában.
Türelmetlen emberek tolongva sietnek
Én állok egyedül, bolondnak hihetnek.
Átkozzák az esőt, a rút pocsolyákat
Eszükbe juttatnám a búzatáblákat.
Áldott búzamezőt lágy szellő ringatta
Hűsítő áldással a Teremtő itatta.
Az alkonyi égbolton sötét felhők kúsznak
Ragyogjék a Hold, vagy hagyják meg túsznak?
Hosszú tusa után rákacsint a Földre
Szelíd sugaraival az őszi holdtölte.
Ne tégy mást... * Miként a Nap nem vár varázsütésre - Te sem tégy mást, csak hagyd magad szeretni. Akkor tud ajkad igazán nevetni, Ha ég a vágy ezüstös holdas éje - . A szem, a száj-, a néma szív garázda, - És tavasz is, lehet balzsamos Jelen - Majd ha végre bekopog a szerelem? Gerle-raj repül szobánk ablakára - . Miként a Nap is áttör az éjjelen Az ifjúi vágy pünkösdi szavakkal - Ha hív az óra, úrrá lesz a szíveken. . Pünkösd és tavasz, virág illatokban - Fürdik - ölelni akar a szerelem - Jöjj - bűvölj el májusi kegyelem! .
