Kb. 2,5 másodperces, villanás-szerű gondolat-özön formájú, megrázó élmény volt, amelynek részletei ugyan eléggé bevésődtek a memóriámba, de azért nem állítom, hogy mindent elő tudok hívni, még az se biztos, hogy pontosan, vagy hogy nem értettem-e ezt-azt félre. A Holddal kapcsolatban csak annyi rémlik, hogy történelme nem nyúlik vissza a Földéig, és valamikor 2090 tájékán esett szét több darabra, a túloldalára telepített gluon-bontó reaktor katasztrófájakor. A távoli utódom ugyanis a Hold-témakörön belül csak egy speciális területtel foglalkozott: az egyik kráterbe 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok által telepített rádióteleszkóp-antenna maradványai alatt talált "időkapszula" adatainak feldolgozásával.
A másik probléma, hogy nem szeretnék újabb sci-fit írni, és különben sem vagyok grafomániás, sőt: rühellem az írást! Ma ráadásul az ünnepek három, agyilag strapás napja után legszívesebben a falucskánk körüli erdőt járnám pihenésképp, meg hogy szedjek pár kiló májusi pereszkét, tövisalja gombát, csiperkét és csengettyűgombát (nem vagyok válogatós, jöhet a pisztric meg a géva is, ha fiatal, esetleg egy erdei tündér), de sajnos, zivatarok kószálnak a környéken, és a megázást még az írásnál is kevésbé szeretem.
4. További részleteket hiba lenne közölnöm. Az a genetikai utódom, aki tudatomba átsugározta ezeket az ismereteket, nem tudott többet a csillagközi utazásokról, mert kissé monomániás, és érdeklődési köre az egykori Hold maradványainak régészeti feltárására korlátozódik.
Ha mindezeknek a tényeknek a közzététele netán mélységesen felháborítana valakit, gondolja azt, hogy nem is ma írtam, hanem a múlt hónap első keddjén!
(Vajon miért jelent meg az előző hsz. ilyen betűméretben, amikor ugyanakkorára álltottam, mint a korábbit?)
3. Ismét hangsúlyozom, hogy ez csak egy sci-fi, azaz ne vegyétek komolyan, de gondolkodjatok el a lehetőségen, mi lenne, ha tényleg így lenne?
A XXI. század során az emberi civilizációt több nagy csapás érte. Az időjárás szélsőségessé válása, a sarkvidéki jég teljes elolvadása és a tengeri áramlatok rendszerének átszerveződése miatt a kultúrnövények többsége kipusztult 2025-ig. Volt egy környezetvédelmi és vallási világháború, részleges atomháborúval 2030-32 között. Terrorista akció miatt az elhárító rakéta indítása meghiúsult, és ezért egy Naprendszerünkön kívülről, hiperbolikus pályán érkező kisbolygó, több részre szakadva a Földnek ütközött 2037-ben, majd mindennapossá váltak a földrengések és a vulkán-kitörések. A legsúlyosabb csapás azonban a naptevékenység előre nem sejtett fokozódása volt 2038-tól, talán mert az aránylag nagy, „törpebolygó” méretű aszteroida egy része a Napba csapódva megzavarta termikus egyensúlyát. Mindezek miatt Afrika északi és Európa túlnyomó része lakhatatlanná vált, illetve megsemmisült, nem különben Észak-Amerika, valamint Ázsia északkeleti része. 2100-ra az egykori kontinensek közül mindössze Dél-Amerika, Afrika déli hegyei, Szibéria, valamint a távol-kelet magasabb hegyvidékei maradtak lakhatók. Az emberiség létszáma a pusztító katasztrófák és egy gyógyíthatatlan járványos betegség-hullám miatt hetvenmillió alá csökkent, de a civilizáció néhány arab uralkodó összefogása és átgondolt szervezőmunkája révén harminc év alatt újjáépült a romjaiból. A megfelelően védett bázisokon és űrállomásokon addig is szépen haladó informatikai, pszichotronikai, génmanipulációs és klónozás-technikai kutatások révén sikerült elérni, hogy az emberi magzatokat még a fogamzás előtt olyan fejlődési módusokra tereljük, amelyek alkalmassá tették az új emberiséget a környezetváltozás szélsőségeinek elviselésére. Ennek során derült ki, hogy az embernél is elő lehet idézni ahhoz hasonló állapotot, mint egyes gombák szkleróciuma, illetve a rovarok bebábozódása közötti átmenet, és ilyen állapotban elviselhetők óriási gyorsulások is, valamint több tízezer éves csillagközi utazások, bármiféle űrhajó védőburka nélkül. Ezzel párhuzamosan fejlesztettük ki a kvantumpszichológiai kutatások során felfedezett „EPR-ESP effektus”-on alapuló gondolati utazás lehetőségét is.
2. Nyugodtan tekintsétek egy silány sci-fi vázlatának, amit most leírok, mert nem szeretném, ha nyugalmatokat megzavarnák az itt következő hírek.
Az a fajta továbbfejlődés, amit a XX. század közepe tájékán megjelent utópisztikus sci-fik leírtak, teljesen fals. A technikai civilizációnak az a gépies-mechanikus formája, amiben élünk, nem nőhet a végtelenbe. Az ember vagy felszámolja a létalapját jelentő bioszférát önmagával együtt, vagy elfogadja annak feltételeit és korlátjait, aztán vele él szimbiózisban. Ez utóbbi pedig az energia-felhasználás erős visszafogásával, a jelenleginek kb.2%-ára csökkentésével jár. A civilizációnknak át kell alakulnia, de ez nem korlátozza a tudomány és bizonyos technikai irányzatok fejlődését. Például a mikroelektronika és pszichotronika előtt szédületes jövő áll! A reinkarnációs hipnózis (elektronikával és a részecskefizika, valamint a genetika új felfedezései révén kifejlesztett eljárások segítségével irányított változata) egészen új lehetőségeket adott. Érdekes, hogy erről a Gergelics-Zsédely szerzőpáros a „Lepkepatkók” című regényének egyik alfejezetében (Pótfejezet / ”Fülesek” / 212. oldal. Paramánia Kiadó, Fedémes, 2013.) már említést tesz. Lehet, hogy ez adta az ötletet a kutatóknak, de az biztos, hogy ennek révén alakulhatott ki az a módszer, amellyel tudatunkat időlegesen egy régmúlt ősünkébe vagy jövőbeli leszármazottunkba vetítve, lehetővé vált az időutazás-szerű információ-szerzés.
1. A rossz hír, hogy terveink alapvetően tévesek. Űrhajókkal meghódítani a Galaxist olyasféle barbár elképzelés, mintha az indiánok egy elkorhadt és a vízen (egy ideig még) úszó fatörzsön szeretnék körbeutazni a Földet. Segítséget kívülről sem remélhetünk, mert ahogy azt az exobolygó-kutatás következő négy évtizede kimutatta, a hozzánk hasonló technikai civilizációk rendkívül ritkák, mindössze tizenkettő van a mienken kívül szétszórtan a Galaktikában, és különféle okok miatt kizárólag a Földünkhöz hasonló méretű, csekély energiahordozóval bíró bolygókon fejlődhetnek ki, ezért egymás meglátogatása reménytelen. A bolygóknak, csillagoknak és galaktikáknak különben sem érdeke, sőt számukra káros, ha az evolúció vadhajtása formájában kialakult „értelem” elterjed, és behálózza a rendszert. Honnan tudom mindezt? Nos, ez a jó hír (mármint ha annak vesszük), hogy az „időutazás” viszont lehetséges! Legalábbis bizonyos formában, és így láthattam meg néhány dolgot a jövőnkkel kapcsolatban.
A csillagok közti űrutazáshoz aligha jöhet szóba a siklóernyős technika. Esetleg a Naprendszeren belül, a bolygókutatáshoz lehetne használni táv- vagy önirányított siklóernyő-szerű szerkezeteket, pl. kellően korrózió-álló fémszálas textilből a Vénusz esetében, vagy hidegtűrő anyagból a Marson túli óriásbolygókon, meg a Titánon.
A Mars garaboncaiban (porördögeiben) termikeléshez nem hinném, hogy alkalmas siklóernyőt lehetne szerkeszteni, mert a ritka légkör miatt igen nagy felületű ernyő kellene, amit összekuszálnának a forgószelek. Na persze egy ügyes konstruktőr talán megbírkózna a feladattal, pl. tömlős merevítéssel, flexibilis napelem-fóliákat használva a felső felület impregnálása helyett, mikroszelepek százait elhelyezve hajtóműként a felső felület utolső ötöde tájékán, egy füst alatt csökkentve a turbulens zónát a kilépőél fölött...
Sziasztok Először az energia ellátás kell szerintem, +oldani. Nem tudjátok, mentalisták anyagra gyakorolt hatáskor mértek, elektromos áram fejlődést? Szerintem az anyag jellemzők során az elektron pályák is kavarodnak,. Nem tudtok valakit? Aki tud ilyesmit csinálni,az anyaggal,ragaszt, lebegtet,hajlít?
Valaki itt korábban említette Lem Kudarc c. könyvét, amit én is olvastam. Ott a hajó valamilyen ciklus segítségével nehézfémeket szintetizált hidrogénből és azt lövellte ki, valahogy így haladt. De ezt el kéne olvasni, nem emlékszem pontosan.
Fejlesztek egy flash alapú webes multiplayer stratégiát, amolyan űrstratégia lenne, de szeretném a mai kortól indítani, teljesen reális dolgokkal, szóval hiperhajtómű meg lézerágyú nélkül. A cél a csillagok közötti űrutazás, felfedezés, kolonizáció. Egyelőre úgy tervezem, hogy a ma reálisnak tekinthető lehetőségeket lehet fejleszteni, azaz a hagyományos kémiai meghajtások, ionhajtómű, napvitorla és majd a fúziós energiatermeléssel működő meghajtás. A hiperteret nem szeretném belekeverni a játékba, mivel nagyon felborítaná az új és a régebbi játékosok közötti "időegyensúlyt". Viszont abban gondolkozom, hogy egy féregjáratrendszer felfedezése és használatba vétele egy adott szint felett elérhető lenne, persze a belépőpontokig, illetve a kilépőpontokól a tényleges célig megint csak valamilyen normál meghajtással kellene eljutni. Ha van esetleg ötletetek, hol van összefoglaló a ma reálisnak tartott meghajtási lehetőségektől, azt megköszönném.
Bár lehet hogy az értelem a véletlen szülötte,de azért elég valószinűnek látszik a 2001 Űrodysszea kezdőjelenete is,amikoris 1 közelebbről meg nem határozott külső értelem katalizálja a majmok agytevékenységét. Azért kell továbbmennünk,mert itt a biztos kihalás a vég. A testünket nem tartom feltétlenül mentendő értéknek,bár átmenetileg lehet hogy maradnia kell. Ez esetben a Randevú a Rámával féle űrhajó jöhet szóba. Ajánlom még a következő topikokat:
Ma reggel 8kor a NatGeón pont ezt a témát elemezték ki a Mindennapi Tudomány sorozat Csillagközi Utazás részében. A végkövetkeztetés legjobban az enyémre hasonlított. Az embert kell megváltoztatni,csak úgy van értelme. k
"Képes lesz e valaha az emberiség meghódítani a kozmoszt? Hosszú távú, 100 000 fényévnyi csillagok közti utazás lehetséges lesz-e valaha? Mikor? Hogyan?"
Sziasztok! Ha már a véletlen folytán idekattintottam, talán elnézitek, hogy az eddig összegyűlt hozzászólások komoly értéket képviselő halmaza mellé kerülnek véleményem garasai is. Nos, a fenti kérdésekre kétféle válasz adható: egy rövid, bár udvariatlan, és egy udvarias, ám hosszú. Az első így hangzik: "Tudja a rosseb!" Íme a másik:
Induljunk ki abból, hogy minek is akarunk mi kozmoszt hódítani?! Az indokok négy pontba csoportosíthatók: 1. Kíváncsiság, azaz "Emberi Tudásvágy". 2. Terjeszkedés, azaz tágabb élőhely; óvintézkedés a faj kihalása ellen; terület olyasminek, amire otthon nem kapunk engedélyt. 3. Gazdasági előnyök vagy kényszerek, pl. a kimerülő ásványkincsek miatt. 4. Egyéb. Ebbe a kategóriába való értelmes dolog épp nem jut eszembe, de a gyepesedéstől még messze lévő fiatalok majd pótolják!
Saját testi valónkkal utazni akárhová csak a második (esetleg a kitöltendő 4.) pontba foglaltak miatt érdemes, mert pl. egy másik bolygón megtelepedni nehéz, ha nem vagyunk ott. A harmadik pontba sorolható okok miatt lehet, hogy elég lenne automatákat küldeni, ha azok eléggé ügyesek ahhoz, hogy pl. egy másik égitesten kitermeljék, és haza szállítsák az olajat vagy a tőzegmohát, vagy a He3-at, vagy letermesszék a szükséges gabonát, ribizlit, földimogyorót, vagy akármit, a fontos az, hogy ne legyenek túlzottan értelmes biorobotok, mert akkor esetleg maguk fogyasztják el. Az első pontban szereplő kíváncsiság a legérdekesebb dolog, mert ugyan amiatt se lenne létkérdés személyesen a kozmoszba menni, de nyilván emiatt megyünk a legszívesebben. Azonban ha bízunk a jövő fantáziadús konstruktőreiben, akkor talán lehetséges lesz kétféle módon is "ott lennünk", kockázat nélkül. Az egyik módra jó példa "Az orchideák bolygója" című regény, melyben egy bizonyos fajta virtualizálódással kalandoznak távoli, veszélyes bolygókon a szereplők. A másik megoldás pedig akkor valósulhat meg, ha a manapság divatos "reinkarnációs hipnózist" sikerül a múltunktól elvonatkoztatni, pszichofizikailag továbbfejleszteni, és hatósugarát az egész Galaktikára kiterjeszteni.
Van azonban egy bökkenő! Még mindig nem nőttünk ki az antropocentrizmusunkból, és azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe, sőt urai. Az élet alapjaiként funkcionáló molekulák, hosszabb-rövidebb szénláncra épülő atomcsoportok, sőt aminosav-töredékek is előfordulnak ugyan a csillagközi térben, és a biológiai élet valamilyen formája is lehet, hogy gyakori a bolygókon, de egyrészt az úgynevezett "értelem", főleg a technikát is használó fajta, alighanem rendkívül ritka, mert a mi kialakulásunkhoz is véletlenek sorozata vezetett. A csillagok és a csillagközi képződmények és a galaktikák és halmazaik elképesztő mennyiségéhez és a kozmosz méreteihez képest azonban jelentéktelen melléktermék az élet, és egyáltalán nem mi vagyunk itt a fontosak, hanem az égitestek maguk, és a belőlük épülő rendszerek, pl. a "ragadozó" életmódot folytató galaktikák. Ezért még az is kiderülhet, hogy egy bolygó életében betegségnek számít a technikát is használó "mikrobáinak" megjelenése, és a galaxis önszabályzó folyamatai révén az ilyesmit előbb-utóbb gyógykezeli egy kisbolygó formájában érkező védőoltás. Nekünk persze ez is okot ad az utazásokra, de el tudom képzelni, hogy nem véletlenül vannak egymástól olyan messze a hozzánk hasonlók megtelepedésére alkalmas bolygóval rendelkező csillagok.
Nem akarok szkeptikus lenni a csillagközi utazásunkkal kapcsolatban, és nem tartom kizártnak, hogy valamilyen ma még érthetetlen megoldással (aminek az alapjai esetleg már itt is vannak körülöttünk (x)) lehetséges lesz, de ha megengedtek egy kis szubjektivitást, én egyelőre annak is örülnék, ha elmehetnék a Marsra, ha lehetne, már holnap. (ld. „Utazás a Mars bolygóra” topik 936-os hozzászólását, itt, az Index Fórumon! http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9000053 )
(x) A radioaktivitás is régóta ismert volt, mielőtt a fizikusok kutatni kezdték volna. Egy afrikai törzs asszonyai ágyékkötőben hordott fogamzásgátlóként használták, mert a varázslójuk a kecskéken végzett megfigyelései alapján rájött, hogy egy bizonyos helyen heverő kövek arra alkalmasak. A XX. század első felében nyílt is ott egy külszíni fejtéses urániumbánya…
Szerintem, ha le tudtad fordítani, akkor már kitalálhattad volna. Flood, amikor kilóméterhosszú copy-pastokat csinál az ember ahelyett, hogy megadná a linket.
Igen ez olyan mint a teknősöknél, rendkívül lassú az anyagcseréjük és ezért élnek sokáig de egy 100 évig tartó űrutazás nekik is sok(k) lenne nem beszélve hogy közben "fogyasztanak" kaja, levegő, víz stb. ...ellenben a hibernáció!!!
