Erre (13. HSZ) - az én gondolataim - csak lényegre törően:
A 0-ás HSZ-ban (IGe -re hivatkozva) a tudományról (és áltudományról) egyfajta definíciót olvashatunk. Az most megállapodásnak minősül-e, vagy tudományos igazságnak? Ha az előbbi, akkor a tudomány definíciója nem tudományos. Ha meg az utóbbi, akkor annak igazságáról, helyességéről hol van a bizonyíték?
Úgy látom előbb utóbb eljutunk Gödel felé (aminek szuperfizikus megérzi az igazságát, de azt logikájával meg körömszakadtáig tagadja, amit megértek, mert rejtett ellentmondást tartalmaz). Ebben benne van az is, hogy a matematikát önkényesen (megállapodással) nevezhetjük tudománynak is meg áltudománynak. Kissé átformálva a tételek lényegét, azok arról szólnak, hogyha a Gödel tételek igazak, akkor a Gödel tételeit tarthatjuk akár igaznak, akár nem. Ámde ha a Gödel tételei nem igazak, akkor a Gödel tételeit tarthatjuk akár igaznak, akár nem.
Ez a szuperfizika zsákutcája, pontosabban az, hogy a fizikát egy olyan szintre kívánja emelni (ez utóbbi a metafizika szintje), amelyet azonban nem kíván tudományosnak elfogadni, mihelyt kiderülne róla, hogy metafizikáról van szó.
Azonban valóban nincs kétféle fizika, még ha az elnevezések talán ezt sejtetnék.
A metafizika tárgyalná azokat, hogy mi van ténylegesen a valóság mögött, aza mi az abszolút igazság. A fizikát meg már évszázadok óta arra használjuk, hogy nem érdekel az abszolút valóság, hanem helyette egy használható modellt alkotunk (megállapodásokkal, de a tényekkel teljes összhangban), és azokat a mindennapi élet dolgaiban - mint hasznos eszközt - alkalmazzuk.
Azaz a mai fizika nem az abszolút igazság, hanem a jelenleg ismert, és legjobban használható modell. Lehetne helyette másik is (szintén csak modell), de amíg az nincs, és ami van az még csak korlátozott módon alkalmas, addig kár a jelenlegit hibásnak, s pláne alkalmatlannak nevezni.
Lényegében erről, ami itt kezd folyni, az egy filozófiai (metafizikai) vita, s egy-egy adott megállapodás szerint tekinthetjük tudományosnak, vagy pedig nem annak.
"a feltételezések egyszerűsített halmaza lehetővé tette Oliver Heaviside számára, hogy számítást végezzen: meghatározta az "effektív tömeg" mennyiségét, amelyet egy töltött részecske hordoz, arányos az elektromos térenergia (E) osztva a fénysebesség (c) négyzetével. Heaviside-nak 4/3-os arányossági állandója volt"
Te majdnem olyan műveletlen vagy a fizikában, mint szuperfizikus.
Heaviside számolása egy olyan százhúsz évvel ezelőtt divatos, de azóta megbukott elméleten alapult, amely szerint a tehetetlen tömeg teljes egészében elektromágneses eredetű. Már azt is csak mindenféle önkényes feltevésekkel sikerült elkerülnie, hogy az elektronra végtelen tömeg adódjon.
"... az az >>idő<< amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az >>idővel<< amelyre szüksége van ahhoz, hogy a B pontból az A pontba jusson."
Ismét leleplezted a tudatlanságod.
Ez csak a fénysebesség izotropiájáról szóló feltevés, aminek elfogadása vagy elutasítása semmit se változtat a relativitáselmélet tényleges következményein. Az elfogadása vezet el a standard szinkronozási eljáráshoz, ami a legegyszerűbb megértési utat és számolási eljárást kínálja, ezért általában ezt tanítják az egyetemeken, de például Matolcsi Tamásnak ELTE matematika professzorának is van egy tankönyve, amiben kimutatja, hogy tetszőleges nem standard szinkronizációk alapulvételével is ugyanazokat az eredményeket lehet levezetni, amelyek egyszerűbben kijönnek standard szinkronizáció esetén. Ugyanúgy kontrahálódnak a részecskenyalábok, s ezért ugyanúgy kell beállítani a gyorsításukat végző mágnesek vezérlését, a szabad-elektron lézereknek is ugyanolyan frekvenciája lesz, ugyanannyinak mérhető a gyors müonok élettartama, ugyanannyival nő meg a nehézion gyorsítókban ütköztetett aranyatommagok energiasűrűsége, ugyanannyival kell megváltoztatni a GPS műholdak óráinak járását ahhoz, hogy helyes koordinátákat szolgáltassanak, stb, stb.
Végül éppen ezért érdektelen, hogy a fénysebességet mindig csak valami oda-vissza úton tudjuk mérni, s pusztán feltételezzük, hogy ezek egymással egyenlők. Mert ha bármi mást feltételeznénk is, a relativitáselmélet mindig ugyanazokra az eredményekre vezetne.
Az eltelt 5 évben igazán fejleszthetted volna már a tudásodat, ha másért nem, legalább azért, hogy ne legyen mindig ilyen könnyű megcáfolnom az állításaidat.
Ide tartozik, mert a TUDOMÁNYNAK és a vele kapcsolatos ismereteknek, közvélekedésnek is vannak tévhite is:
48. Albert Einstein dolgozta ki az E = M x C2 képletet. ... ( Nos nem igaz. Csak ő tudta a legjobban megmagyarázni. "Einstein előtt, az 1880-as években J.J. Thomson fizikus, az elektron felfedezője elkezdte azt gondolni, hogy egy mozgó, töltött részecske elektromos és mágneses mezőjének energiát kell hordoznia. Megpróbálta számszerűsíteni ennek az energiának a mennyiségét. Bonyolult volt, de a feltételezések egyszerűsített halmaza lehetővé tette Oliver Heaviside számára, hogy számítást végezzen: meghatározta az "effektív tömeg" mennyiségét, amelyet egy töltött részecske hordoz, arányos az elektromos térenergia (E) osztva a fénysebesség (c) négyzetével. Heaviside-nak 4/3-os arányossági állandója volt, amely eltért az 1-es számításában szereplő 1889 valódi értékétől, akárcsak Fritz Hasenöhrl 1904-ben és 1905-ben. Henri Poincaré 1900-ban önállóan levezette az E = mc²-t, de nem értette levezetéseinek következményeit.")
Nincs itt semmi zavar. A tudományos eljárásnak és módszertannak része az ELŐRE JELZÉSEK.
Tehát amelyek még csak sejtések, de nem bizonyítottak. Vagy csak részben és nem kellő biztonsággal bizonyítottak. Nincs is vele semmi gond, ha oda is vannak sorolva. Azért elméletek, az elméletek.
Egy rakás tudományos dolog így született. Amelyek már elméletben sejtések, előre jelzések voltak és csak később sikerült bizonyítani.
Legyen itt példának a legnyilvánvalóbb tényszerű eset:
1. Az atomhasadás energiafelszabadulása eleinte csak sejtés volt.
2. Később ezt számítások is alátámasztani látszottak.
3. Elő kísérletként Fermi atom máglyája mérésekkel rész dolgokat igazolt.
4. Befolyásos tudósok rávették a politikusokat, hogy adjanak pénzt egy komolyan kísérletre is.
5. A komolyabb kísérlet sikeres volt kicsiben ... Los-Alamos kísérleti robbantás.
6. Elkészült két élesben is bevethető atombomba és be is vetették. Az dolog tényszerűvé vált.
7. Az atomerőművekkel, atom jégtörő hajókkal, atom energia telepekkel az űrben, a békés célú felhasználás is elkezdődött.
8. Az előre jelzés napi ténnyé vált. Fizikai ténnyé.
Az, hogy tettél rá egy mínuszt, annak beismerése, hogy igazam van, és nem tudsz ilyet mondani.
Tudományosan bizonyított állítás tehát, hogy hülyeséget beszéltél. Tesztelhető állítás, (amit te annyira szeretsz), tesztelve is van, és megbuktál benne.
Az Ivángábor-féle tudománymeghatározás tehát értelmetlen ostobaság.
Azért annyit tegyünk hozzá, hogy nem véletlenül van KÉTFAJTA fő fizikai irányzat, aztán al-fizikai irányzat persze még több.
Elméleti Fizika
Gyakorlati fizika
Tehát az elméleti fizika elve igen ... amolyan jövő találgatás, tehát valamennyire velejárója a feltételezések. Az is velejárója, hogy a feltételezések vagy igazolódnak, vagy csak részben, vagy hibásak. Ha ezt a két fő irányzatot kevered, akkor magad is áltudományt művelsz. Javaslom korrigáld a hibádat.
A röhögő elsőéves egyetemi hallgató alaposan meghökkenne, amikor megkérnénk, hogy magyarázza el például a szabadelektron-lézer működését a szerinte tudománytalan relativitáselmélet nélkül. Az ugyanis csakis akkor működik, ha a tervezésekor a relativitáselméletet használják.
Tőled nem kérem, hogy próbáld elmagyarázni, mert rólad nyilvánvaló, hogy azt sem tudod, mi az.
Nagy bajban lennél, ha meg kellene nevezned egyetlen "bizonyítást", aminek az alapja nem valamilyen "bizonyítatlan alapfeltevés", amiket száműzni szeretnél az Ivángábor-féle tudományból.
Láthatjuk, hogy Einsteinnél az egyidejűség relativitásához vezető út egyrészt tudománytalan, másrészt semmiféke kísérlettel sincs bizonyítva, hogy:
"... az az >>idő<< amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az >>idővel<< amelyre szüksége van ahhoz, hogy a B pontból az A pontba jusson."
Ilyen bizonyító erejű kísérletekről Einstein nem beszél, helyette találta ki , hogy "állapodjunk meg" abban, hogy a fény így viselkedik. Bizony ezen egy elsőéves egyetemi hallgató is csak röhögne.
Vagyis megállapíthatjuk, hogy az már bizonyos, hogy a tudományossá nincs betartva maradéktalanul a relativitáselmélet esetében. De több ilyen is előfordul benne.
A Robotron a '70-es években a mikroprogram címzéséhez vegyesen használt 8-as és 4-es számrendszert: xxx-xxx-xx-xxx bit. A V43-as mozdony vezérlése terciális ( hármas számrendszer szerinti) rendszerű...
Valóban nem vagy tudományos, mert amit írtál az csak egyfajta ( a tízestől eltérő) matematikai számrendszer emlékképe. Voltak és vannak más felosztások is.
1+1 =10 a kettes számrendszerben
és
6 x 9 =42 a tizenhármas számrendszerben.
A matematika éppen ezért nem igazán tiszta tudomány, - hiszen kitalált dolgokkal foglalkozik, akárcsak isteneiket tekintve a vallások - csak segédtudomány. Kell hozzá más, nála sokkal tisztább tudományág valóságban is tapasztalható alátámasztása a vizsgált kérdéskörökben, hogy valóban igaz, tényszerű és hasznos lehessen.
Amikor valaki nem a konkrét hibakimutatásra reagál, hanem helyette ilyesmire hivatkozik, hogy "te ezt nem értheted, mert nem értesz hozzá", "nincs megfelelő képzettséged a témához", "vérlaikus vagy", "semmihez sem értesz", "Dunning-Kruger hatás". - Végül is ez az érvelési hibák egy koktélja. Elterelő manőver, hamis okozat, tekintélyre hivatkozás, szakértői álca, személyeskedés kombója.
Körülbelül három tucatnyi főbb ilyen intelem van, amit illik és el is kell kerülni, ha valaki logikus, racionális, vagy ezeknél is kicsivel még több például tudományos gondolkozónak akarja magát vallani. Aki érvelési hibákba esik és azt nem javítja, korrigálja, az nem minősülhet tudományosnak, csak max áltudományosnak. .... de inkább kóklernek.
Tehát attól mert egy elmélet bizonyos része igazoltan és tesztelés által is működnek, attól még más részei lehetnek hibásak és tévesek. Ez az elmélet meg legalább három fő részből áll:
1. Azt megelőző fizika viszonyítása
2. Speciális relativitás elmélet
3. Általános relativitás elmélet
Nos az 1. többnyire igaz és bizonyított, a többi is számos esetben, de szerintem sem minden eseteben, hiszen "elmélet" és a fizikában ami már eléggé tuti, az átmegy "tételbe". Lehet itt keresni és találni való hiba és új dolog.
"Érdektelen. A relativitáselmélet alapján, annak figyelembevételével tervezett technológiák működnek, innentől lehet a kákán is csomót keresni, az elmélet jó..."
Egyébként pedig megfelel.
Csakhát a @szipiszupifizikus egyáltalán nem ért hozzá, és pláne dafke nem is akarja megérteni. Ő csak megugatni akarja, mint kutya a postásautót, amit nem ér fel ésszel.
Akkor nézzük meg, hogy a relativitáselmélet, megfelel-e a tudományosság követelményinek.
Érdektelen. A relativitáselmélet alapján, annak figyelembevételével tervezett technológiák működnek, innentől lehet a kákán is csomót keresni, az elmélet jó...
Hát igen ... a "megállapodunk" ... az a matematika, axiómaképzésének a gyakorlata és sajnos túlterjengett a fizikában. Valóban a fizikában nem lenen szabad ilyennek lennie. Tehát a kezdésed jó és helyes irány.
A matematika nem valódi tudomány, csak segédtudomány.
Igaz ha ... dolgokra épül ... tehát feltételezések.
Tehát kell hozzá valamiféle tapasztalható, tesztelhető bizonyításféle is hogy igaz lehessen egy-egy adott tétele, vagy állítása.
A matematikai axióma pedig "alapfeltevés", "alapigazság" azaz DOGMA. Azaz nem bizonyított. Azaz nem tudományos.
Nem akarnék ebbe a topikba érdemileg belefolyni, akkor sem, ha már a TUDOMÁNY és ÁLTUDOMÁNY általam megfogalmazott fő keretei tőlem lettek idézve. Mint egyfajta tudományfilozófiai alapok.
Több fajta relativitás elmélet van és viszonyítás előtte is volt a fizikában. Tehát az egész nem lehet rossz és hibás, csak legfeljebb egy részlete. Viszont ha az adott témát nem is érintem érdemben, a vizsgálat tudományfilozófiai kereteivel megtehetem.
Tehát egy adott tudományosan elfogadott dolgot is bármikor jogában áll bárkinek újra tesztelni és felülvizsgálni. Csak ugye a tesztelésével bizonyítani is kell bizonyos dolgokat.
Az hogy valami valaki szerint rossz az nem elégséges.
Az hogy valami biztosan jó, nos az sem nagyon elégséges.
Bizonyítás is kell és ráadásul mások által is tesztelhető bizonyítás.
Tehát a valódi tudományos eljárás ilyenkor a nyitott várakozás.
Tehát magam is kíványcsi vagyok, mert ebbe a témakörbe még nem merültem bele, hogy miért is lenne áltudományos a és melyik része a relatívitás elméleteknek?
Tehát ideje lenne elkezdeni ennek a felvázolását legalább.
( Minimum olyan kezdő mélységben szerintem, mint magam is megtettem az ŐsRobbanás elmélettel, amelyről 3-4 éve még azt gondoltam, alaposabb vizsgálat és belemerülés nélkül, hogy biztosan jó lehet. Bár magam nem mentem el a bizonyításig. A NagyMonoBummra csak Tudományos Előrejelzést tettem 3-4 évvel ezelőtt, hogy törvényszerű lesz a bukása. Mert memetikusan és nem a tudományos módszertan alapján keletkezett és terjedt el. Tehát akár tévedhetek is, de pimaszul igazam is lehet. Idővel el fog válni. A bizonyításokat nálam mások teszik majd meg és nem én. )
Akkor nézzük meg, hogy a relativitáselmélet, megfelel-e a tudományosság követelményinek.
Mindjárt látni fogjuk, hogy több helyen nem.
Első példának vegyük az egyidejűség fogalmát.
A relativitáselmélet szerint az egyidejűség rendszerfüggő, vagyis függ a megfigyelő mozgásállapotától.
Vizsgáljuk meg, hogy hogyan jut el Einstein az egyidejűségnek ehhez a hibás értelmezéséhez, és látni fogjuk, hogy az eljárás egyáltalán nem felel meg a tudományosságnak!
Erről olvashatunk Székely László: Albert Einstein válogatott művei c. könyvben.
"A fentiek illusztrálásaképpen idézhetjük Einstein klasszikus tanulmányának két kulcsmondatát: "...megállapodunk abban. Hogy az az >>idő<< amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az >>idővel<< amelyre szüksége van ahhoz, hogy a B pontból az A pontba jusson. ... (kiemelés: Sz.L.)"
Nem kikísérletezzük, hanem megállapodunk! Abszolút tudománytalan!
Lássuk a folytatást!
"Tehát bizonyos (elképzelt) fizikai tapasztalat alapján megállapodunk abban, hogy mit értünk szinkronban járó, különböző helyen lévő, nyugalmi állapotú órákon, s ezáltal nyilvánvalóan megkapjuk az >>egyidejűség<< és az >>idő<< fogalmának definícióját" (kiemelés: Sz.L.)"
Így folytatja Székely László:
"Einstein szerint tehát nem "kikutatjuk", "megtaláljuk az időt, vagy "földerítjük" annak tőlünk független struktúráját, hanem "megállapodunk" bizonyos kérdésekben, és ennek nyomán kapjuk meg azt. (Ha ma valaki egy ilyen mondattal kezdené fizikai előadását, még valószínűleg a szakfizikusok egy része is felháborodna, és igen meglepődne, ha szembesítenék azzal, hogy Einstein klasszikus tanulmányából idéztünk.)"
Az előbbiekből egyértelmű, hogy Einstein nem tartotta be a tudományosság szabályait a az egyidejűség új fogalmának megalkotásakor. Márpedig az egyidejűség teljesen új (szerintem hibás) definíciójára épült a relativitáselmélet elcseszett időfogalma, amelyet Székely László is észrevett.
