Krisztus kifejezetten hirdeti a gonoszok feltámadását is. Például: „egész tested a kárhozatra jusson” (Mt 5:29-30); „…két lábbal az örök tűzre kerülnöd” (Mt 18:8-9); „inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is” (Mt 10,28); „a sírokban mindnyájan meghallják…, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5:28-29).
Erre a feltámadásra, és az azt követő kárhoztatásra ellenben csak az utolsó időben kerül majd sor.
A kérdés nem erre vonatkozott, hanem egy a Jézuzs életében a Hádeszbe(Pokol) került gazdag ember
lelkének a szenvedésével kapcsolatban. Lukács 16. fejezetében feljegyzett beszámoló alapján nem lehet olyan következtetést levonni,hogy a gazdag embernek a Pokol megszűnése után is szenvednie kell majd, illetve, hogy a tűznek tavába került emberek a Halállal Thanatosszal, és a Hádesszel Pokol,
a Hamis Prófétával, a Sátánnal és a gonosz szellemekkel együtt öröké szenvedni fognak.
Ez a gonosz emberek és a gonosz szellemek halhatatlanságát hirdető mocskos sátáni tanítás,
hogy ezek mind örökké élni fognak,a Római Egyház téves tanításának igazolása kedvéért,
hogy az Istennek nehogy igaza legyen akár ebben a kérdésben is.
Ez nem más,mint az Isten egyértelmű szándékának és az arról tett kinyilatkoztatások igazságtartamának a cáfolata.
És ezek után csodálkoznak, hogy az igaz Isten kiadta őket a gonosz szellemeknek,
hogy cselekedeteik által mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen , hogy nem Istentől vannak, és nem tartoznak a Khrisztosz szentjeinek Eklézsiájához.
A végeredmény az egész világ számára ismert. A démonok kénye kedvének kiszolgáltatott püspökök, érsekek és papok csak Franciaországban 330 ezer gyermekkel szemben követtek el sexuális erőszakot. Ez csak a felderített esetek száma. A valós szám,még ennél is magasabb.
Ha a Hádesz is a Gyehennába kerül, akkor ugyanúgy kerül oda mindkettő. Ha a Hádesz nem fog öröké szenvedni, hanem csak egyszerűen örökké nem fog létezni, akkor vajon a gonosz ember miért fog örökké szenvedni? Nem volt neki elég a Hádeszben szenvedni? A gonosz ember (aki a Sátán uralta világban gonosz, lényegében gyenge) a Hádeszben, véges idejű szenvedésével, lefizette bűneit. A "bűn zsoldja a halál". Mert a gonosz ember meghalt. Jézus, aki meg lett "terhelve" a világ összes múltbeli és jövőbeli bűnösének a bűnével, szintén nem örökké (de mégcsak nem is graham-ideig) szenvedett, hanem "csak" pár órát (de vehessük úgy is, hogy harminc-valahány évet), de mindenképpen véges ideig.
Példa Máté 16:25-26: A kérdéses szakaszban Jézus arra figyelmeztet, hogy aki meg akarja menteni az életét (pszükhé), elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét érte, megtalálja azt. Itt a "pszükhé" nem a halhatatlan lelket jelenti, hanem az ember földi életét, amelyet fel kell áldozni Krisztusért, ha szükséges. Ez a jelentés tökéletesen illeszkedik a kontextushoz, és nem áll ellentétben azzal, amit Jézus mondott. Az, hogy a "pszükhé"-t ebben az esetben "élet"-ként fordítják, pontosan azt tükrözi, amit Jézus közölni akart a tanítványokkal"
Mi a kapcsolat az Úr Jézusnak a Máté 16:25-26-ban az emberek lelkével kapcsolatos kijelentése között,és a 3.Mózes 17. fejezetében Izrael Istenének az állatok lelkével kapcsolatban tett kijelentése
kötött, hogy egyházad bibliaferdítői a Máté 16:25 -ben alkalmazott , a léleknek(pszükhé) életre(dzaó)
történő átírására vetemedtek több évszázados hezitálás után?
3. Mózes 17:11 A testlelke ugyanis a vérben vagyon és én a vért arra rendeltem nektek,hogy engesztelést végezzetek velelelketekért az oltáron és a vér alélekáltal engesztelésre szolgáljon."Mindentestneka lelke ugyanis a vérben vagyon. Azért mondtam Izrael fiainak : Semmiféle test vérét se egyétek, mert a testlelkea vérben vagyon, - s aki eszi, vesszen el.
3.Mózes 17:11. Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. 12. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért./SZIT/
Elmagyaráznád, hogy hogyan lehet engesztelést szerezni a lélek helyett az élet számára,amikor az élet egy állapot, amíg a lélek az embernek az a része,amely ítélet alá esik?
Akkor a végítéletkor szerintetek Isten nem az lelkeket fogja megítélni, hanem az életet?
Az Alvilágba is a z élet megy a test halála után, és nem a lélek. Az életet kötözik meg a Halál(Thanatosz) angyalai és zárják ott kamrába és őrzik, nem a lelkeket?
Nem kell hát félni gonosznak lenni, mert a lélek nem megy sehová szerintetek a test halála után,
csak az élet. Annak pedig mit árthatna valaki,hisz az élet csupán egy állapot a halál ellentéte,
ahogyan jehova tanúi tévtanítói is állítják. Így ahogy a halált nem lehet szó szerint a tűznek tavába dobni, úgy a leket sem, mert az nem lélek ,hanem élet. Az pedig csak egy állapot.
Krisztus kifejezetten hirdeti a gonoszok feltámadását is. Például: „egész tested a kárhozatra jusson” (Mt 5:29-30); „…két lábbal az örök tűzre kerülnöd” (Mt 18:8-9); „inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is” (Mt 10,28); „a sírokban mindnyájan meghallják…, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5:28-29).
Tehát a megoldás nyitja az, hogy a feltámadásig a hádészban csak a lelke szenved, hiszen eközben a teste a sírba van. Viszont a feltámadás után a tűznek tavában immár teste is lesz, és már nemcsak a lelke, hanem a teste is fog gyötrődni, méghozzá örökkön örökké, tehát végtelen ideig.
Először is, különbséget kell tenni a "Hádesz" és a "Gyehenna" között. A "Hádesz" az Újszövetségben általában az alvilágot vagy a halottak birodalmát jelenti, amely az ókori görög felfogás szerint a halottak lelkeinek átmeneti lakhelye. A "Gyehenna" ezzel szemben a végső ítélet és az örök büntetés helyszíne, amelyet gyakran az "örök tűz" képével írnak le.
Jézus többször is kifejezetten beszél a gonoszok feltámadásáról és az örök büntetésről. Például Máté 5:29-30, 10:28, 18:8-9, és János 5:28-29. Az örök tűz, amelyről Jézus beszél, nem csupán egy szimbolikus kép, hanem a végső büntetés helye, ahol a gonoszok teste és lelke egyaránt szenvedni fog. Tehát a Gyehenna, amelybe a Hádesz is belevettetik (Jelenések 20:14), nem egy ideiglenes állapot, hanem az örök ítélet és büntetés helye.
A keresztény tanítás szerint a feltámadás után minden ember testben támad fel. Az örök tűz, amelyről Jézus beszél, nem csupán egy szimbolikus kép, hanem a végső büntetés helye, ahol a gonoszok teste és lelke egyaránt szenvedni fog. A Biblia tanítása szerint a Hádeszben lévők szenvedése ideiglenes, míg a Gyehennában való szenvedés örök. A Jelenések könyvében (Jelenések 20:14) világosan látható, hogy a Hádesz is belevettetik a tűz tavába, ami a Gyehenna. Ez a tűz tava az örök ítélet helye, ahol nincs vége a szenvedésnek. Tehát a Hádesz csak az átmeneti állapot, míg a Gyehenna az örökkévalóság.
Összefoglalva: az az állítás, hogy a gazdag ember szenvedése a Hádeszben nem örökké tart, csak részben igaz, mivel a Hádesz valóban átmeneti állapot a feltámadásig. Azonban a feltámadás után a Gyehenna, azaz a tűz tava, az örök szenvedés helye. Krisztus tanítása szerint a gonoszok feltámadnak, és a testükkel együtt kerülnek az örök kárhozatra, ahol a szenvedés már örökké tart. Ezzel szemben a Hádeszben való szenvedés ideiglenes, de a végső ítélet után a szenvedés folytatódik a Gyehennában, ahol immár a test és a lélek egyaránt szenved.
A "gazdag ember és Lázár története" (mellyel kapcsolatban Bethsabéval sokat vitatkoztam) valóban azt mondja ki, hogy halála után a gazdag ember SZENVEDETT. A Hádeszbe került, ahol szenvedett. Arról azonban nincs szó, hogy örökké fog ott szenvedni, hiszen a Hádesz is a Gyehennába kerül, ahol Hádesz sem fog szenvedni.
A fordítások hitelessége és a teológiai elkötelezettség: A vád, miszerint az egyházi fordítók meghamisítják a szövegeket, hogy az ateista tudósoknak kedvezzenek, teljesen megalapozatlan. A fordítási munkálatok mindig is azzal a céllal történtek, hogy a Szentírás üzenetét hűen és pontosan adják át az olvasóknak."
Állítja ezt a veljéig bűnös egyház. A börtönbe jutatott bűnözők is azt állítják, hogy ők nem követtek el semmit.
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) a középkor egyik legjelentősebb teológusa és filozófusa volt. Katolikus szerzetesként a domonkos rend tagja volt, és az Egyház hivatalosan szentté avatta 1323-ban."
Tehát ember avatta szentté,nem az Isten. Mindjárt gondoltam.
Tehát nem tartozott Khrisztosz szentjeinek élő eklézsiájához,akiknek a szellemét a Szentszellem Isten szülte újjá.
Figyelj! Nem a domonkos rendben született az az ötlet a 13. században , hogy YHWH-z jehovának kell ejteni?
Tehát azt állítod, hogy a VI.Kelemen pápa által halála után szentté nyilvánított Aquinói Szent Tamás (1225-1274) írása ihlette Georges Lemaître, belga katolikus papot Szentírásnak ellentmondó "ősrobbanás" elmélet kiagyalására?
Nos meg is lett az eredménye VI. Kelemen ebbáli tevékenységének. Uralkodása alatt tört ki a 100 éves háború és pusztított a pestis. Nem ő volt véletlenül VI.Fülöp "legbelsőbb" bizalmasa?
Nem ő gyakorolta a Francia királyoknál kancellárként az államminiszteri hatáskört?
Trónla lépését követően VI. Kelemen alig egy hónap alatt szinte minden jelét eltüntette Kelemen új szemléletű berendezkedése. Az új egyházfő a francia udvar fényességéhez szokva felvirágoztatta az új pápai kastélyt. A palota komor kőfalait drága szőnyegekkel és finom kelmékkel boríttatta be. Egy krónika feljegyzése alapján Kelemen állítólag kijelentette, hogy addigi elődjeinek fogalmuk sem volt arról, hogyan kell élni egy pápának. A mindig víg kedélyű egyházfő pedig nem sajnálta elődjei keservesen összekuporgatott pénztárát megcsapolni, és így Európa legfényesebb udvarát rendezte be.
Ez lett volna az a pápa, aki a Szentszellem Isten helyett, holta után szentté nyilvánította Aquinói Szent Tamás elnevezett azaz Tommaso d'Aquino-t, a Római Egyház egyik legnevezetesebb hittudósát?
Ő volt az a pápa,aki hadakozott IV. Bajor Lajos német-római császárral, megszegve ez által Khrisztosz egyértelmű parancsát: "Adjátok meg a császárnak,ami megilleti".
Sátán fajzat volt a javából, mégis azt képzelte magáról, hogy Aquinói Tamást holta után szentté nyílvánítja?
A 196600. sz. hozzászólásomban beazonosítottam, hogy melyik bibliaversre gondolhatott.
A Damaszkuszi Dokumentum említi, hogy a bűnösök "mintha nem lettek volna", de ez a kifejezés nem jelenti szó szerinti megsemmisülésüket. Ez inkább egy metafora, ami a teljes vereségüket és az emlékük megsemmisülését jelképezi, nem pedig a létezésük megszűnését.
Bacchiocchi a halhatatlanság és a feltámadás kérdésében a lélek megsemmisülésének elméletét támogatja. Azonban a bibliai szövegek, például a Lukács 16:19-31 (a gazdag ember és Lázár története) és Máté 25:46 ("az igazak örök életet kapnak, a gonoszok örök büntetést") egyértelműen azt jelzik, hogy a lélek túléli a fizikai halált, és nem szűnik meg létezni.
Mind a Damaszkuszi Dokumentum, mind Bacchiocchi nézetei nem bizonyítják meggyőzően az annihilacionizmus elvét. A bibliai szövegek komplexitását és metaforikus nyelvezetét figyelembe kell venni, és nem szabad egyszerűsíteni a komplex teológiai kérdéseket.
A "pszükhé" és "dzóé" különböző jelentései: A "pszükhé" szó jelentésének sokfélesége, amelyet a BDAG lexikon is kiemel, azt mutatja, hogy a kifejezés nem szigorúan "lélek"-ként értendő minden esetben, hanem az "élet", "életenergia", sőt "személy" értelemben is használható. A görög nyelv árnyalt, és a szavak jelentése gyakran kontextusfüggő. Tehát, amikor a "pszükhé"-t "élet"-nek fordítják bizonyos kontextusokban, mint például Máté 16:25-26-ban, ez nem hiba vagy hamisítás, hanem a szöveg pontos megértésére és átadására irányuló erőfeszítés.
Példa Máté 16:25-26: A kérdéses szakaszban Jézus arra figyelmeztet, hogy aki meg akarja menteni az életét (pszükhé), elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét érte, megtalálja azt. Itt a "pszükhé" nem a halhatatlan lelket jelenti, hanem az ember földi életét, amelyet fel kell áldozni Krisztusért, ha szükséges. Ez a jelentés tökéletesen illeszkedik a kontextushoz, és nem áll ellentétben azzal, amit Jézus mondott. Az, hogy a "pszükhé"-t ebben az esetben "élet"-ként fordítják, pontosan azt tükrözi, amit Jézus közölni akart a tanítványokkal.
2. A fordítás és a kontextus szerepe
A fordítás interpretációs természete: Minden fordítás szükségszerűen interpretáció is, mivel figyelembe kell venni a forrásszöveg és a célnyelv közötti kulturális, nyelvi különbségeket. A modern bibliafordítók nem mechanikus fordítást készítenek, hanem arra törekednek, hogy a szöveg jelentése és üzenete a jelenkori nyelvhasználatnak megfelelően érthető legyen. Ezért fordítanak a "pszükhé"-t bizonyos esetekben "élet"-nek és nem "lélek"-nek. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják a szöveg eredeti jelentését, hanem azt, hogy a szöveg olvasója számára a megfelelő kontextusban értelmezhető és érthető legyen.
3. A modern fordítások célja
A modern fordítások célja és feladata: A modern bibliafordítások célja az, hogy a Szentírás szövegét érthetővé tegyék a mai olvasó számára. Ez különösen fontos egy olyan összetett és sokrétű szöveg esetében, mint a Biblia. A fordítók feladata az, hogy a héber, arámi és görög szavak jelentéseit és árnyalatait figyelembe véve, a szöveg üzenetét hűen átadják a mai olvasóknak. Ezért fontos, hogy a "nefes-pszükhé" és a "rúah-pneuma" szavakat ne mechanikusan fordítsák le, hanem a kontextus alapján döntsenek a megfelelő magyar kifejezésről.
4. A fordítások és a teológiai értelmezés
Nincs dogmatikai torzítás a fordításokban: Az, hogy a fordításokban a "pszükhé" vagy a "pneuma" szavakat különbözőképpen értelmezik, nem dogmatikai torzítás, hanem annak a felismerése, hogy ezek a szavak különböző kontextusokban eltérő jelentéssel bírnak. A Biblia fordítói és teológusai nem próbálják meghamisítani Isten szavát, hanem arra törekednek, hogy a szöveget pontosan és érthetően adják vissza a mai olvasók számára. Az Egyház célja nem az, hogy eltérjen a Szentírástól, hanem hogy a szent szövegeket olyan módon tegye érthetővé, amely segíti a híveket Isten mélyebb megismerésében és a hitben való elmélyülésben.
5. A teológiai érvelés és a hitelesség
A teológiai érvelés hitelessége: Az, hogy Szent Tamás és más teológusok filozófiai érveket használnak Isten létezésének igazolására, nem gyengíti a teológiai érvelésüket, hanem éppen hogy megerősíti azt. Szent Tamás első mozgatóról szóló érve logikai és filozófiai alapokon nyugszik, és nem egy egyszerű kijelentés, hanem egy alaposan kidolgozott gondolatmenet része. Ezt az érvet nem lehet egyszerűen félresöpörni azzal, hogy Szent Tamás személyét vagy szentté avatását kérdőjelezik meg. Az érvei továbbra is érvényesek és relevánsak maradnak, függetlenül attól, hogy valaki hogyan vélekedik az ő személyéről.
6. Az egyházi fordítások hitelessége
A fordítások hitelessége és a teológiai elkötelezettség: A vád, miszerint az egyházi fordítók meghamisítják a szövegeket, hogy az ateista tudósoknak kedvezzenek, teljesen megalapozatlan. A fordítási munkálatok mindig is azzal a céllal történtek, hogy a Szentírás üzenetét hűen és pontosan adják át az olvasóknak. Az, hogy a Biblia bizonyos kifejezéseit a modern nyelvhasználatnak megfelelően fordítják le, nem a szöveg meghamisítása, hanem annak érdekében történik, hogy a Szentírás üzenete minden korban érthető legyen. Az Egyház mindig is hűséges maradt a Szentírás eredeti üzenetéhez, és a fordításokat ennek szellemében készíti.
A "pszükhé" és a "dzóé" két különböző görög szó, amelyeket az Újszövetség különböző kontextusokban használ. A "pszükhé" szó jelentése többdimenziós; nem csupán „lélek”-et jelenthet, hanem „élet”-et, „életenergiát” vagy akár az egész személyt is."
Ez az állításod nem igaz, hiába fogod még ötvenezerszer bemásolni, mert megcáfolja a Szentírás.
Épp az általad idézett Máté 16:25-26 ,ahol a hamis fordítók a pszükhét életnek fordították
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) a középkor egyik legjelentősebb teológusa és filozófusa volt. Katolikus szerzetesként a domonkos rend tagja volt, és az Egyház hivatalosan szentté avatta 1323-ban. Filozófiai és teológiai munkássága, különösen a Summa Theologiae című műve, a keresztény gondolkodás egyik alapvető pillérévé vált. Őt tekintik a skolasztikus filozófia legnagyobb képviselőjének, és munkái máig nagy hatással vannak a katolikus teológiára.
Szent Tamás öt klasszikus istenérvet fogalmazott meg, amelyeket "quinquae viae"-ként (öt út) ismerünk. Ezek közül az első a mozgásból vett istenérv vagy első mozgató érve. Ennek lényege, hogy minden, ami mozog, valami más által van mozgatva, de ez a láncolat nem folytatódhat a végtelenségig. Végül el kell érnünk egy első mozgatóhoz, ami maga nem mozog, és Szent Tamás szerint ez a mozgató Isten.
Szent Tamás ezt az érvet Arisztotelész filozófiájából vette át és fejlesztette tovább a keresztény teológia keretei között. Az érvelése az ok-okozati láncolatból indul ki, és azt vizsgálja, hogy minden változásnak szüksége van egy elsődleges, mozgató okra. Ez az érvelés filozófiailag jelentős, mert nemcsak a keresztény hitre épül, hanem a természetes értelemre és logikára is alapoz.
Aquinói Szent Tamást az Egyház hivatalosan "doctor angelicus" (angyali doktor) címmel illette, ami azt jelzi, hogy tanításait különösen fontosnak és hitelesnek tartják. Az Egyház a szentté avatási folyamat során alaposan megvizsgálja az illető életét, tanításait és csodatételeit, mielőtt szentté nyilvánítaná. Szent Tamás esetében az Egyház nemcsak az életszentségét ismerte el, hanem a teológiai munkásságát is. Tanításait a mai napig tanítják katolikus teológiai szemináriumokban és egyetemeken.
Az az állítás, hogy Szent Tamás gondolatai csak egy mondatban léteznek, teljesen téves. Szent Tamás több ezer oldalas munkái, különösen a Summa Theologiae, alapos és mély filozófiai és teológiai érvelést tartalmaznak. Az első mozgatóról szóló érv egy komplex filozófiai elmélet része, amely nemcsak a keresztény hitet erősíti meg, hanem a természetes értelem és logika segítségével is igazolja Isten létezését.
Aquinói Szent Tamás munkássága és érvei továbbra is jelentős hatással vannak a filozófiára és teológiára, és alaptalan lenne azt feltételezni, hogy a gondolatai nem értékesek vagy nem méltók a figyelemre.
A "szubsztancia" kifejezés filozófiai és teológiai jelentése összetett, és mélyen gyökerezik a klasszikus görög és latin filozófiai hagyományokban. Magyar nyelven általában nem fordítják le, de néha "állag" vagy "állány" formában is előfordul.
Filozófiai értelemben a szubsztancia az a lényegi valóság, ami önmagában létezik, és amihez az akcidensek (járulékos tulajdonságok) kapcsolódnak. Arisztotelész filozófiájában a szubsztancia az első kategória, amely meghatározza az adott entitás lényegét, míg az akcidensek a tulajdonságokat, mennyiségeket, viszonyokat és cselekvésmódokat írják le, amelyek a szubsztanciához kapcsolódnak.
Teológiai értelemben a szubsztancia fogalma különösen fontos szerepet játszik a krisztológiai és szentháromságtani vitákban, például az I. niceai zsinaton (325), ahol a "homoousziosz" kifejezés azt jelenti, hogy Krisztus azonos szubsztanciával bír az Atyával.
A keresztény teológiában a lélek szubsztanciaként való értelmezése arra utal, hogy a lélek egy önálló, halhatatlan valóság, amely az emberi személyiség és tudat központját képezi. A szubsztancia fogalmán keresztül érthető meg, hogy a lélek nem egyszerűen egy testi funkció, hanem egy olyan lényegi valóság, amely képes az isteni dolgokkal való kapcsolatra és fennmarad a fizikai test halála után is.
A kérdésedben felvetett lélek (pszükhé) és szellem (pneuma) közötti különbség teológiai szempontból is fontos. Az egyház hagyományában a lélek az ember szellemi szubsztanciája, amely élettel tölti meg a testet és a személyiség központját képezi. A szellem pedig az a rész, amely lehetővé teszi az ember számára a kapcsolatot a transzcendenssel, Istennel.
Összefoglalva, a szubsztancia kifejezés tehát olyan filozófiai és teológiai fogalom, amely a lényegi valóságot jelöli, ami önmagában létezik. A lélek szubsztanciaként való értelmezése hangsúlyozza annak halhatatlan és spirituális jellegét, valamint azt, hogy ez a valóság a személyiség és tudat központja. Ez nem ellentmondásos a katolikus tanítással, hanem éppen azt tükrözi, hogy az egyház mindig is arra törekedett, hogy a lélek fogalmát tisztán, teológiai értelemben őrizze meg.
Az érvedben azt állítod, hogy az ősrobbanás elmélete ellentmond a teremtéstörténetnek, mert Istennek nem volt szüksége "robbantani" a világegyetem létrehozásához. Azonban érdemes tisztázni, hogy Georges Lemaître, az ősrobbanás elméletének kidolgozója, aki egyben katolikus pap is volt, nem akarta helyettesíteni vagy cáfolni a bibliai teremtéstörténetet, hanem tudományos magyarázatot adott arra, hogy a világegyetem hogyan kezdődhetett.
Az ősrobbanás elmélete nem állítja, hogy Isten "robbantott", hanem arra utal, hogy a világegyetemnek volt egy kiindulópontja, egy "kezdeti pillanata", amikor az anyag, az energia, az idő és a tér mind létrejött. Ez a tudományos elmélet azt az alapvető állítást támasztja alá, hogy a világegyetem nem örökkévaló, hanem volt egy időbeli kezdete. Ez összhangban van a Genesis 1:1-ben leírtakkal: "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet."
A teremtés időbeli kezdete tehát nem azonos Istennel, hanem az a pillanat, amikor Isten a semmiből (ex nihilo) létrehozta a világegyetemet. Az ősrobbanás elmélete tudományos szempontból támogatja ezt az elképzelést, mivel azt mutatja be, hogy a világegyetem nem örökké létezett, hanem egy meghatározott ponton kezdődött el.
Georges Lemaître egyházhoz való hűsége és tudományos munkássága nem állt ellentétben egymással. Lemaître kifejezetten hangsúlyozta, hogy az ősrobbanás elmélete nem teológiai állítás, hanem tudományos elmélet. Azt is hangsúlyozta, hogy a tudomány és a vallás két különböző, de egymást kiegészítő módon közelít meg olyan kérdéseket, mint a világegyetem eredete. Az egyház nem az ősrobbanást tette a teremtés történetének részévé, hanem Lemaître munkáját tudományos alapnak tekintette, amely alátámaszthatja a bibliai teremtéstörténet állításait.
Az egyház teológiai álláspontja szerint Isten szavára álltak elő a dolgok a teremtés során, de ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Isten a fizikai törvények és folyamatok révén valósította meg a teremtést. Az ősrobbanás elmélete nem helyettesíti Isten teremtő aktusát, hanem azt mutatja be, hogyan bontakozhatott ki a világegyetem a kezdeti állapotból. Ez nem ellentmondásos, hanem egy tudományos megközelítés, amely kiegészíti a teológiai magyarázatot.
A katolikus teológia elutasítja a veritas duplex (kettős igazság) nézetet, amely szerint a hit és a tudomány egymásnak ellentmondó igazságokat képviselhetnek. Ehelyett azt vallja, hogy a hit és a tudomány összhangban vannak egymással, mivel mindkettő ugyanazon igazság különböző aspektusait vizsgálja. Az ősrobbanás elmélete tehát nem veszélyezteti a hitet, hanem gazdagítja a világegyetem eredetével kapcsolatos megértésünket, alátámasztva a teremtés történetének alapvető igazságát: a világegyetemnek volt egy kezdete, amit Isten hozott létre.
Ez az elmélet a filozófiai szempontból is jelentős, mivel alátámasztja Szent Tamás egyik klasszikus istenérvét, az első mozgatóról szóló érvet. Szent Tamás szerint minden mozgásnak (változásnak) szüksége van egy elsődleges okra vagy mozgatóra, ami maga mozdulatlan, és ez az első mozgató Isten."
Ki fia borja volt ez a Szent Tamás? Ki nyilvánította szentté? Mit is írt valójában.Mert nem hiszem, hogy ezt az egy mondatot, amelyben utaltál elképzelésére.
Az állítás, miszerint a „pszükhé” szó nem fordítható „dzóé”-nek (életnek) a Biblia bizonyos szövegkörnyezeteiben, és hogy ez a fordítási gyakorlat Jézus szavainak meghamisítását jelentené, téves megközelítés. Az alábbiakban részletesen cáfolom az érveidet.
A "pszükhé" és a "dzóé" jelentése és kontextusa
A "pszükhé" és a "dzóé" két különböző görög szó, amelyeket az Újszövetség különböző kontextusokban használ. A "pszükhé" szó jelentése többdimenziós; nem csupán „lélek”-et jelenthet, hanem „élet”-et, „életenergiát” vagy akár az egész személyt is. A fordítók nem saját értelmezésüket kényszerítik rá a szövegre, hanem a szöveg kontextusának megfelelő jelentést választják.
Jézus szavai Máté 16:25-26-ban
Az érvelésed szerint Jézus Máté 16:25-26-ban egyértelműen a „lélek”-ről beszél, és nem az „élet”-ről. Azonban a szövegkörnyezet és a görög nyelv ismeretében világos, hogy a "pszükhé" ebben az esetben valóban „élet” értelemben is értelmezhető. Az itt használt „pszükhé” kifejezés az ember teljes létezésére utal, amely magában foglalja mind a fizikai életet, mind a szellemi dimenziót.
Jézus itt arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi élet teljessége - amelyet a "pszükhé" szó kifejez - elveszhet, ha az ember az anyagi világ kincseit keresi, de elveszíti az örök élethez szükséges kapcsolatát Istennel. Az „élet” kifejezés tehát itt nem pusztán a fizikai életre, hanem a spirituális létezésre is vonatkozik.
Fordítói gyakorlat és teológiai szándék
A Biblia fordítói nem saját akaratukból értelmezik át a szavakat, hanem az eredeti szövegeket igyekeznek hűen közvetíteni a kortárs nyelveken. A "pszükhé" szót sok esetben "élet"-ként fordítani teljesen indokolt, amikor a szövegkörnyezet ezt megkívánja. Például az 1Móz 2:7-ben található „élő lélek” (nefes chaya) kifejezést a Septuaginta fordítói is „pszükhé”-ként értették, ami aztán később „élő lénnyé” fordítódott. Ez a fordítás tükrözi az ember teljes létezését, beleértve a fizikai és spirituális életet is.
A Leviticus 17:11 különböző fordításai
A Leviticus 17:11 kapcsán a Nova Vulgata és a régebbi Vulgata szövegének összevetése világossá teszi, hogy az egyház nem azért változtatott a fordításon, mert el akart volna rejteni valamit. A Nova Vulgata szövege így hangzik: "quia sanguis ipse per animam expiat," ami azt jelenti, hogy a vér maga, amely a lélek által engesztel, szimbolizálja az áldozati rendszer központi elemét.
Itt a "lélek" és a "vér" kapcsolata nem azt jelenti, hogy a lélek szószerint a vérben lenne, hanem hogy a vér a lélek szimbóluma, amely az áldozat során az életet képviseli. Ez az áldozati rendszer lényege, ahol a vér (mint az élet szimbóluma) engesztelésként szolgál. Az Egyház tehát nem meghamisította a szöveget, hanem a modern nyelvhasználathoz igazította azt, hogy a hívők jobban megértsék az üzenetet.
A "pszükhé" és "dzóé" különbségének teológiai jelentősége
Az érvelésedben felhozott példa, miszerint az "élet" és a "lélek" fogalmak összekeverése teológiai tévedés lenne, figyelmen kívül hagyja, hogy az egyházi hagyományban és a bibliafordításokban a szavak jelentése nem mindig statikus, hanem a kontextushoz igazodik. Az egyházatyák és a teológusok által kidolgozott értelmezések mindig is arra törekedtek, hogy a hit igazságait hűen közvetítsék, és nem arra, hogy azokat a modern tudományhoz vagy filozófiához igazítsák.
A tudomány és hit viszonya
A Georges Lemaître által kidolgozott Ősrobbanás-elmélet nem kompromisszum az ateizmussal, hanem éppen hogy alátámasztja a keresztény hit egyik központi tételét: a világ teremtettségét és annak kezdőpontját. Ez nem „hitetlen” tudósokkal való megegyezés, hanem a hit és a tudomány közötti természetes összhang példája, amely bizonyítja, hogy a világegyetemnek volt egy időbeli kezdete, ezzel alátámasztva a szenntamási első istenérvet (első mozdulatlan mozgató).
Veritas Duplex elvetése
A "veritas duplex" nézet, amely szerint a vallási és tudományos igazságok egymástól függetlenül létezhetnek és akár ellentmondhatnak is egymásnak, az Egyház által elvetett teória. Az Egyház hisz abban, hogy az igazság egységes és oszthatatlan, és a hit igazságai nem lehetnek ellentétesek a valódi tudományos megismeréssel. Az Egyház ezért mindig arra törekedett, hogy a hit és az értelem harmóniában legyen, és ezt az egységet a teológiában és a tudományban is megőrizze.
Ezek az érvek alátámasztják, hogy a Biblia fordítói és az Egyház teológusai nem torzítják el a szent szövegeket, hanem a hívők jobb megértése érdekében a kontextushoz és a nyelvi fejlődéshez igazodnak, mindezt úgy, hogy hűek maradjanak a hit lényegéhez. Az állítás, miszerint az Egyház nem őrizte meg a "lélek" és a "szellem" fogalmát teológiai értelemben, és hogy a fordítók és teológusok meghamisították a Szentírást, számos tévedést és félreértést tartalmaz. Az alábbiakban részletesen cáfolom ezeket az érveket.
A "lélek" és a "szellem" fogalma a keresztény teológiában
Az Egyház mindig is különbséget tett a "lélek" (görögül: pszükhé) és a "szellem" (görögül: pneuma) között, ugyanakkor ezek a fogalmak nem teljesen különállóak, hanem egymással összefüggésben értelmezhetők. A "lélek" a személyiség központját, az érzelmeket, a vágyakat és az akaratot jelöli, míg a "szellem" az isteni léttel való kapcsolatot, a transzcendenshez való viszonyulást fejezi ki. Az Egyház tanítása szerint mindkettő az ember lényének lényegi része, és mindkettőt Isten teremtette.
A bibliafordítók nem hamisítják meg ezeket a fogalmakat, hanem az adott szövegkörnyezethez igazítva fordítják őket. A "lélek" és a "szellem" közötti különbségtétel már az ókori keresztény gondolkodásban is jelen volt, és az egyházatyák írásaiban is megtalálható. Az Egyház tehát nem a fogalmak tisztaságát veszélyezteti, hanem éppen ellenkezőleg, arra törekszik, hogy a teológiai értelemben vett lélek fogalmát tisztán és helyesen őrizze meg.
A Vulgata és a Nova Vulgata kérdése
A Vulgata, Szent Jeromos latin fordítása a Szentírás egyik legrégibb és legmeghatározóbb fordítása volt a nyugati kereszténységben. Azonban idővel szükségessé vált a szöveg revíziója, hogy az eredeti héber és görög szövegek alapján pontosabb és hitelesebb fordítás készüljön. Ez vezetett a Nova Vulgata létrehozásához, amely 1979-ben vált az Egyház hivatalos latin szentíráskiadásává.
Fontos megjegyezni, hogy a Nova Vulgata nem azért készült, hogy meghamisítsa a Szentírást, hanem hogy pontosítsa a fordítást az eredeti szövegek alapján. A revízió során a teológiai és nyelvi szempontokat egyaránt figyelembe vették, és az Egyház mindig arra törekedett, hogy a szöveg hű maradjon az eredeti jelentéséhez. A kritikai szövegkiadások célja az volt, hogy a modern bibliaolvasók számára is érthető és pontos fordítást nyújtsanak, nem pedig az, hogy eltérjenek a hagyományos keresztény tanítástól.
A "pszükhé" és a "dzóé" fogalmak
Az érvelésedben azt állítod, hogy a "pszükhé" soha nem fordítható "dzóé"-nek (életnek), mert ez meghamisítaná a Szentírást. Azonban a valóságban a "pszükhé" szó jelentése sokrétű, és az Újszövetségben gyakran használták az emberi életre, létezésre vagy a személy teljes mivoltára való utalásként. Amikor a fordítók a "pszükhé"-t "élet"-ként fordítják, ezt a szöveg kontextusa és az eredeti görög jelentés alapján teszik.
A Máté 16:25-26 esetében Jézus szavai arról szólnak, hogy az embernek a teljes létezését (amely magában foglalja mind a fizikai, mind a spirituális dimenziókat) nem szabad a világ anyagi javaiért feláldoznia. A "pszükhé" itt az emberi élet teljességét fejezi ki, nem csak a spirituális létezést, és a fordítás ezt hűen tükrözi.
Az Egyház és a hit
Az az állítás, miszerint az Egyház meghamisította volna a Szentírást vagy eltért volna az Isten által kinyilatkoztatott igazságoktól, téves. Az Egyház mindig is arra törekedett, hogy a hit tisztaságát megőrizze, és az emberi lélek szellemi és halhatatlan jellegét hangsúlyozza. A modern fordítások és a teológiai revíziók célja az, hogy a hívők számára érthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegyék a Szentírást, miközben hűek maradnak annak eredeti üzenetéhez.
Az Egyház nem állt soha a hitetlenség vagy az ateizmus oldalán, hanem mindig is a hit és az igazság védelmezője volt. A Nova Vulgata és más modern fordítások célja az, hogy a hívők számára lehetővé tegyék a mélyebb megértést és a hitbeli elmélyülést, nem pedig az, hogy eltorzítsák vagy elferdítsék az isteni kinyilatkoztatást.
Összefoglalva, az Egyház tevékenysége, beleértve a szentírásfordításokat és a teológiai revíziókat, mindig is a hit tisztaságának megőrzésére és az isteni kinyilatkoztatás hű közvetítésére irányult. A "szubsztancia" szó a filozófiában és teológiában használt kifejezés, amelyet magyarul is gyakran "szubsztanciának" neveznek, és ritkábban fordítják "állagnak." A szubsztancia fogalma a filozófiában és a keresztény teológiában is különösen fontos. Általános értelemben a szubsztancia az, ami önmagában létezik, és nem más dolgok függvénye; egy entitás alapvető lényege vagy természete.
A lélek és a szellem kapcsolata
Az Egyház tanítása szerint az ember "lelke" (pszükhé) és "szelleme" (pneuma) nem két teljesen különálló dolog, hanem az emberi természet két aspektusa. A "lélek" az, ami élettel tölti meg a testet, a tudat és az érzelem központja, míg a "szellem" inkább az ember isteni dolgokhoz való kapcsolódását, a transzcendenssel való viszonyát fejezi ki.
A lélek az emberi személyiség lényege, amely halhatatlan és örökké létezik, függetlenül a fizikai testtől. A szellem e lélek része, amely által az ember kapcsolatba lép Istennel és a magasabb, spirituális valóságokkal.
Szubsztancia fogalma
Magyarul: állag, állány, magánvaló, lényeg, magában fennálló valóság, mivoltság formákban fordul elő, de általában nem fordítják le.
A "szubsztancia" kifejezés tehát arra a lényegi valóságra utal, amely önmagában létezik és hordozza az adott entitás lényegét. A keresztény tanításban a lélek mint szellemi szubsztancia az, ami az embert az állatoktól megkülönbözteti, hiszen halhatatlan és képes kapcsolatba lépni a transzcendenssel. A szubsztancia fogalma arra is utal, hogy a lélek nem pusztán egy testi funkció, hanem egy önálló, nem-anyagi létező, amely folytatja létezését a fizikai test halála után is.
A lélek tehát szubsztanciális értelemben az ember legbensőbb lényege, amely nem csupán az értelem és érzelem székhelye, hanem az emberi személyiség és tudat központja is. A szellem pedig a lélek azon része, amely lehetővé teszi az isteni dolgokkal való kapcsolatot és az Istenhez való közeledést.
Összefoglalás
Összefoglalva, a szubsztancia fogalma arra utal, hogy a lélek az ember legbensőbb és leglényegesebb része, amely nem múlandó és nem anyagi természetű. A szellem e lélek részeként a transzcendens valóságokkal való kapcsolatért felelős. Az Egyház tanítása szerint a lélek és a szellem tehát nem két különálló dolog, hanem egymással szorosan összefüggő, az emberi személyiség és tudat központi elemei.
Lemaître munkája nem egy elvtelen kompromisszum az ateizmussal, hanem éppen ellenkezőleg: tudományos módon alátámasztotta a bibliai teremtéstörténet egyik alapvető állítását, miszerint a világegyetemnek volt egy kezdeti pontja, azaz időbeli kezdete."
Tudtommal a teremtés időbeli Kezdete maga az Isten.
Az ősrobbanás elmélet egyáltalán nem támasztja alá a teremtéstörténetet, hanem ellentmond annak.
Istennek ugyanis nem volt szüksége robbantani, hisz a Szentírás szerint az Isten Szavára álltak elő a dolgok. Ez az,amit elvetett a Római Egyház, amikor Lemaître robbanás elméletét a Teremtés részévé
tette. Az egyházak teológusainak nem volt hihető az, amit a Szentírás közölt, mármint, hogy az Isten
szavára áltak elő a dolgok a teremtés idején. Helyette az ateisták számára elfogadható elmélettel
rukkoltak elő, amikor
Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Leuveni Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára kidolgozta elsőkőként az "ősrobbanás" elméletét 1931-ben „ősatom” név alatt.
A lélek az a szellemi szubsztancia, amely halhatatlan, és amely az emberi személyiség és tudat központja. Az Egyház tanítása szerint a lélek az, ami az emberi testet élettel tölti meg,"
Ha a lélek(pszükhé) csupán a szellemi szubsztanciam ,akkor mi az ember szelleme(pneuma)
Esetleg megkérhetlek arra, ha már hivatkoztál a szellemi szubsztanciára, hogy leírod, hogy mit jelent a szubsztancia kifejezés magyar nyelven?
Épp ellenkezőleg, az Egyház mindig is arra törekedett, hogy a "lélek" fogalmát tisztán, teológiai értelemben őrizze meg, hangsúlyozva annak szellemi és halhatatlan jellegét."
Ez a probléma, hogy nem őrizte meg, úgy a lélek és a szellem fogalmát, ahogyan azt az Isten kinyilatkoztatta. A jehova tanúi szervezetéhez hasonlóan a Római Egyház is úgy tekint az ember lelkére és a szellemére,ami nem az ember része, hanem csak az elme megnyilvánulási formája.
Nem úgy tekintenek az ember ezen részeire, mint az Isten teremtésének a részeire.
Ezt a nézetet a Szentírás nem támogatja, ezért kellett a pneuma(szellem) kifejezést
már a korai fordításokban is lélekre fordítani, mintha az Isten az embernek szellemet nem is teremtett
volna.
De teremtett. Így az egyházak teológusai és bibliafordítói immár 500 éve az Isten Szavának meghamisítása bűnébe vannak. Majd 1907-től elkezdték Jeromos Vulgata fordításának a meghamisítása céljául szolgáló Neovulgata előállítását.
Neovulgata (lat. 'Új Vulgata'): a katolikus egyház hivatalos latin szentíráskiadása. - A római Szt Jeromos bencés apátság 1907-től dolgozott a →Vulgata szövegkritikáján. A II. Vat. Zsin. külön hangsúlyozta, hogy e szövegrevíziót „minél előbb be kell fejezni”. VI. Pál p. e célból 1965. XI. 29: külön bizottságot állított fel. A szövegrevízió során „szó szerint követték a régi Vulgata szövegét ott, ahol azzal megegyeznek a kritikai kiadások. Megfontoltan igazítottak a szövegen ott, ahol a kritikai szövegek tőle eltérnek. Elsősorban a keresztény latinitást érvényesítették úgy, hogy a hagyománytiszteletet összhangba hozták a kritikával.” A munka eredményét 1969-77: szentírási kv-enként publikálták. Egy kötetben 1979. IV. 25: mint „editio tipica”-t II. János Pál p. tette közzé, hangsúlyozva, hogy ez legyen a lit. és lpászt. célt szolgáló nemzeti ford-ok alapja. **'
Nem arról van szó tehát, hogy a Szentírásban bárhol is a pszükhé szavak helyén a ζάω-dzaó élet kifejezést használta volna Isten, vagy az Úr Jézus, hanem arról, hogy létrehozták az Isten Szavának ellentmondó kritikai kiadásukat latin nyelven,hogy az 1979-et követő fordítások már ne a Szentírás alapján, hanem a Szentírásnak ellentmondó kritikai latin szövegű, Neovulgata néven elhíresült
Az általad használt érv szerint a "pszükhé" szó soha nem fordítható "dzóé"-nek (élet), és azzal vádolod a modern fordítókat, hogy félreértik vagy meghamisítják Jézus szavait, amikor ezt a szót életként értelmezik."
Igen, meghasmisítják,amikor a pszükhé kifejezést nem léleknek fordítják, ahogyan azt Isten elnevezte. Amit Isten életnek (ζάω-dzaó), akart nevezni annak is nevezte. Nem volt ráutalva
hitetelen teológusok utólógos kiigazítására, hogy mit minek kellett volna neveznie.
Ugyanez a helyzet az Úr Jézus kijelentésével a Máté 16:25-26-ban.
Az Úr Jézus semmit nem mondott, amit nem a benne lakozó Isten az Atya mondatott ki vele:
János 14:10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Amikor azt állítod hát, hogy a bibliafordítók felhatalmazást kaptak arra, hogy átértelmezzék az Isten
egyértelmű kijelentéseit, ahelyett, hogy azt fordítanák, amit Isten kijelentett tévúton jársz.
Az Isten egyértelmű parancsát, hogy senki hozzá ne tegyen és elé se vegyen abból, amit szent prófétái által megíratott ezt a lehetőséget kizárja.
A Máté 16. fejezetében az Úr Jézus egyértelműen az embernek azon részéről beszélt, amit az ember pénzzel nem tud kiváltani. Ha a lélek helyett a kijelentést az életre vonatkoztatjuk, az ellentmond
az Úr Jézus állításának. Ugyanis az ember az életét pénzért és egyéb vagyontárgyért cserébe kiválthatja. Erre a történelemben megszámlálhatatlan példát találunk.
Máté 25Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Jehova tanúihoz hasonlóan a Római Egyház bibliafordítói a 25. versben átírták a lelket életre,
de a 26-ban benne felejtették a lélek kifejezést, holott az Úr Jézus mindkét versben a lélekre pszükhé utal.
A 26. versben tett kijelentése zárja ki annak lehetőségét, hogy a pszükhé kifejezést lélek helyett életre is lehetne fordítani. Tudniillik az életüket emberek ki tudják váltani lelküket azonban nem.
A Máté 16. fejezetében leírtak amúgy sem indokolnák a fordítók a lelket eltávolítsák a vérből a 3. Mózes 17. fejezetében a vérből eltüntessék a lelket:
3. Mózes 17:11 A test lelke ugyanis a vérben vagyon és én a vért arra rendeltem nektek,hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon."Minden testneka lelke ugyanis a vérben vagyon. Azért mondtam Izrael fiainak : Semmiféle test vérét se egyétek, mert a test lelke a vérben vagyon, - s aki eszi, vesszen el.
3.Mózes 17:11. Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. 12. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért./SZIT/
Mert ha a vérben nem lenne lélek, akkor megváltás sem lenne, hisz az engesztelés a lélek által történik. Az Isten oltárán a lelkek szereztek engesztelést a bűnös ember számára és nem az állatok életének az elmúlása.
Felmerül a kérdés, hogy miért csak a 20. században döbbentek rá az egyházak teológusai, hogy
a vérből el kell tüntetni a lelet és számos más esetben is ahol a lélek szó a Szentírásban előfordul?
Ebben nagy szerepet játszott, hogy az egyházak teológusai meg akartak felelni az ateista tudósoknak a teremtésről, az emberről alkotott elképzeléseinek. Az első lépést a Teremtési beszámolóval szemben Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Leuveni Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozta ki először 1931-ben „ősatom” név alatt.
Ezt követően vált szükségessé at egyház számára az Isten teremtéssel kapcsolatos kinyilatkoztatásainak a meghamisítása. Így változott meg az állatok és az ember lelkének a megteremtésér utaló beszámolóban a lélek kifejezés a Szentírásban ismeretlen fogalommá az élőlény
kifejezésre, hogy az jobban belesimuljon a darwini teóriába.
Az egyházak teológusai, at Isten kijelentéseinek a nyílt tagadásának bűnébe estek.
Az általuk oktatott papnövendékeket ugyanennek a bűnnek gyakorlására kényszerítették.
Ezzel az egyház a Sátán hatalmába ajánlotta fel magát , és démonszellemek uralták cselekedeteiket.
A végeredmény az egész világ számára ismert. A démonok kénye kedvének kiszolgáltatott püspökök, érsekek és papok csak Franciaországban 330 ezer gyermekkel szemben követtek el sexuális erőszakot. Ez csak a felderített esetek száma. A valós szám,még ennél is magasabb.
Az Egyház soha nem gyakorolt befolyást a "lélek" szó jelentésének megváltoztatására olyan módon, hogy az kompromisszum legyen a hitetlenséggel vagy az ateista világképpel. Épp ellenkezőleg, az Egyház mindig is arra törekedett, hogy a "lélek" fogalmát tisztán, teológiai értelemben őrizze meg, hangsúlyozva annak szellemi és halhatatlan jellegét.
A lélek fogalma a keresztény teológiában mélyen gyökerezik, és az ember Istenhez fűződő kapcsolatát jelenti. A lélek az a szellemi szubsztancia, amely halhatatlan, és amely az emberi személyiség és tudat központja. Az Egyház tanítása szerint a lélek az, ami az emberi testet élettel tölti meg, és amely az emberi lét legmélyebb dimenzióját képviseli.
A "lélek" szót a mindennapi nyelvhasználatban hosszú ideig használták az emberek vagy élőlények számának kifejezésére is, mint például a kifejezésben: "ötszáz lélek él ebben a faluban". Ez azonban nem teológiai értelemben vett használat volt, hanem inkább szociológiai vagy demográfiai értelemben vett kifejezés. Az ilyen használat idővel háttérbe szorult, és a "lélek" kifejezés egyre inkább a teológiai jelentésére korlátozódott.
Az Egyház, amikor a "lélek" fogalmát hangsúlyozza, azt a célt szolgálja, hogy az emberek figyelmét a lélek valódi természetére, azaz annak szellemi és halhatatlan jellegére irányítsa. Ez nem egyfajta kompromisszum a hitetlenséggel, hanem éppen annak kifejezése, hogy a lélek több, mint pusztán az élet, és sokkal több, mint az emberi test élettani működése. A "lélek" tehát a teológiai értelemben vett emberi szellemi szubsztancia, amely az embert Isten képmásává teszi, és amely halhatatlan, szemben az anyagi testtel, amely halandó.
Ezért fontos, hogy a lélek szót a szellemi szubsztancia értelmében használjuk, mert ez megerősíti a keresztény hitet, és segít megérteni az ember igazi természetét és Istenhez való viszonyát. Az Egyház célja mindig is az volt, hogy ezt a szellemi valóságot védelmezze és hirdesse, és soha nem törekedett arra, hogy ezt a jelentést elhomályosítsa vagy kompromisszumot kössön olyan nézetekkel, amelyek aláásnák a keresztény hit alapjait.
Georges Lemaître, belga katolikus pap és csillagász, az 1920-as években dolgozta ki azt a kozmológiai elméletet, amely ma az "ősrobbanás" (Big Bang) néven ismert. Lemaître elmélete szerint a világegyetem egy rendkívül sűrű és forró pontból, az úgynevezett "ősatom"-ból keletkezett, és azóta folyamatosan tágul. Ez az elmélet nemcsak forradalmi volt a modern fizika és csillagászat területén, hanem mély teológiai jelentőséggel is bír.
Lemaître munkája nem egy elvtelen kompromisszum az ateizmussal, hanem éppen ellenkezőleg: tudományos módon alátámasztotta a bibliai teremtéstörténet egyik alapvető állítását, miszerint a világegyetemnek volt egy kezdeti pontja, azaz időbeli kezdete. A Genesis 1:1 ezt úgy fogalmazza meg, hogy "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." Az ősrobbanás elmélete tehát egy olyan tudományos bizonyítékot nyújt, amely összhangban áll a keresztény tanítással, miszerint a világegyetem Isten akaratából jött létre egy adott pillanatban.
Ez az elmélet a filozófiai szempontból is jelentős, mivel alátámasztja Szent Tamás egyik klasszikus istenérvét, az első mozgatóról szóló érvet. Szent Tamás szerint minden mozgásnak (változásnak) szüksége van egy elsődleges okra vagy mozgatóra, ami maga mozdulatlan, és ez az első mozgató Isten. Az ősrobbanás elmélete, amely szerint a világegyetemnek van egy kezdőpontja, ahol az idő és a tér is keletkezett, támogatja azt az elképzelést, hogy a világegyetem létezésének oka nem lehet a világegyetemen belül, hanem azon kívül kell keresni – ez a katolikus teológia szerint Isten.
Fontos megemlíteni, hogy a katolikus teológia elveti a "veritas duplex" nézetét, amely szerint a vallási és a tudományos igazságok egymástól függetlenül, párhuzamosan létezhetnek, és akár ellent is mondhatnak egymásnak. A "veritas duplex" nézet a középkorban alakult ki, amikor egyesek úgy vélték, hogy a teológiai igazságok (amelyek a hitre épülnek) és a tudományos igazságok (amelyek az észre és az empirikus megfigyelésekre támaszkodnak) nem feltétlenül esnek egybe, és mindkettő saját területén igaz lehet, még ha ellent is mondanak egymásnak.
A katolikus egyház ezzel szemben azt vallja, hogy az igazság egységes, és a hit és az ész, bár különböző módszerekkel jutnak el az igazsághoz, nem lehetnek ellentmondásban egymással. Ez az elv összhangban áll a híres tomista mottóval, amely szerint a hit és az ész két különböző útja az ugyanazon igazság felfedezésének. Lemaître elmélete tehát nemcsak hogy nem mond ellent a katolikus hitnek, hanem éppen a tudomány és a hit harmonikus együttműködésének példája, amely megerősíti a katolikus hit alapvető tanításait a világegyetem kezdetéről és Isten teremtő akaratáról.
Az általad említett érvelés több szinten is foglalkozik a Leviticus 17:11 fordításának kérdésével, és a különbséget próbálja kiemelni a Vulgata és a Nova Vulgata között. Az alábbiakban részletesen kifejtem a cáfolatot, különösen a Vulgata és a Nova Vulgata szövege közötti különbségek fényében.
### 1. **A Vulgata és a Nova Vulgata közötti különbségek**
A Vulgata és a Nova Vulgata közötti különbség a Leviticus 17:11-ben minimális, és semmiképpen sem jelent drámai változtatást a szöveg teológiai vagy tartalmi értelmezésében. Nézzük meg mindkét szöveget:
- **Vulgata**: *quia anima carnis in sanguine est et ego dedi illum vobis ut super altare in eo expietis pro animabus vestris et sanguis pro animae piaculo sit* - **Nova Vulgata**: *quia anima carnis in sanguine est, et ego dedi illum vobis, ut super altare in eo expietis pro animabus vestris, quia sanguis ipse per animam expiat.*
**Fordítás**: - **Vulgata**: "Mert a test lelke a vérben van, és én azt adtam nektek, hogy az oltáron engesztelést szerezzetek vele lelketekért, és a vér engesztelést szerez a lélekért." - **Nova Vulgata**: "Mert a test lelke a vérben van, és én azt adtam nektek, hogy az oltáron engesztelést szerezzetek vele lelketekért, mert a vér maga engesztelést szerez a lélekért."
### 2. **A szövegbeli különbség elemzése**
A Vulgata és a Nova Vulgata között itt az egyetlen jelentős különbség a „pro animae piaculo sit” (Vulgata) és a „quia sanguis ipse per animam expiat” (Nova Vulgata) kifejezésben rejlik. A két változat lényegi jelentése azonban azonos: mindkettő azt fejezi ki, hogy a vér szerepe az engesztelésben az, hogy az életet/lélek védelmében történik.
- **Vulgata**: "sanguis pro animae piaculo sit" – "a vér engesztelés a lélekért" - **Nova Vulgata**: "sanguis ipse per animam expiat" – "a vér maga engesztelést szerez a lélekért"
Mindkét szöveg ugyanazt az alapelvet erősíti meg: a vér (amely az életet/lélek szimbolikus hordozója) nélkülözhetetlen az áldozati rendszer engesztelésének végrehajtásában. A különbség stilisztikai, nem teológiai természetű, és nem érinti a lényegi tartalmat.
### 3. **A „pszükhé” és „dzóé” használata a fordításokban**
A „pszükhé” és a „dzóé” kifejezések különböző jelentéseket hordoznak, de mindkettő fontos a bibliai szövegek megértéséhez:
- **Pszükhé**: Általában a lélekre, az életre, vagy az emberi személy egészére utal, attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használják. - **Dzóé**: Ez a szó konkrétan az életre utal, gyakran az örök életre vagy az isteni életre.
Az érvelés azt állítja, hogy a „pszükhé” soha nem fordítható „dzóé”-nak, ami technikailag igaz, de figyelmen kívül hagyja a „pszükhé” szélesebb értelmezési lehetőségeit. Az Újszövetségben a „pszükhé” szó használata gyakran az emberi élet egészére vagy a személyre vonatkozik, nem csak a halhatatlan lélekre.
### 4. **A Leviticus 17:11 teológiai jelentősége**
A Leviticus 17:11 jelentősége abban rejlik, hogy a vért az élet szimbolikus hordozójaként mutatja be, ami az áldozati rendszer alapvető eleme. A vér nem egyszerűen anyagi dolog, hanem szimbolikus értéke van, amely az életet (vagy a lelket) képviseli.
- A héber szövegben használt "nefes" szó szintén többrétű: jelenthet életet, lelket vagy személyt, attól függően, hogy milyen kontextusban jelenik meg. A fordítók gyakran az adott szövegkörnyezetnek megfelelően értelmezik, hogy a legjobban visszaadják az eredeti jelentést.
### 5. **Nyelvi változások és a „lélek” szó használata**
A régi magyar nyelvben a „lélek” szó használata sokkal szélesebb körben elterjedt volt, mint ma. Például az "ötszáz lelket számláló falu" kifejezés nem a spirituális lélekre utalt, hanem egyszerűen ötszáz emberre. Ez a használat azonban mára nagyrészt eltűnt, és a „lélek” szót ma már főként a spirituális, halhatatlan lélekre használjuk.
Ezért a modern fordítások, amelyek az „élet” szót használják ott, ahol a „pszükhé” a teljes emberi létre vagy személyre utal, helyesen járnak el. Ez nem a szöveg meghamisítása, hanem a pontosabb érthetőség biztosítása a mai olvasók számára.
### 6. **Konklúzió**
Összefoglalva, a Vulgata és a Nova Vulgata között nincsenek jelentős teológiai különbségek a Leviticus 17:11 tekintetében, csak kisebb stilisztikai eltérések. A modern bibliafordítók által végzett szövegértelmezés, amely az élet szót használja a „pszükhé” fordítására, indokolt és pontos, különösen a mai nyelvi és kulturális kontextusban. Ez nem a szöveg meghamisítása, hanem a teológiai üzenet világosabbá tétele a mai olvasók számára.
Az állítás, amelyet cáfolni kívánsz, egy összetett érvelést foglal magában, amely több különböző szempontot ötvöz, beleértve a nyelvészeti, teológiai és bibliai fordítással kapcsolatos kérdéseket. Itt részletesen megvizsgálom az érveket, és bemutatom, hogy miért állnak helytelenül az eredeti szövegek értelmezése szempontjából.
### 1. **A "pszükhé" és "dzóé" szavak jelentése**
Az általad használt érv szerint a "pszükhé" szó soha nem fordítható "dzóé"-nek (élet), és azzal vádolod a modern fordítókat, hogy félreértik vagy meghamisítják Jézus szavait, amikor ezt a szót életként értelmezik.
**Válasz**: A "pszükhé" szó a görög nyelvben nemcsak a spirituális lélekre utal, hanem az emberi élet, létezés, vagy személy is kifejezhető vele. Például:
- **Máté 16:25-26**: Itt Jézus nem egyszerűen az ember spirituális lelkéről beszél, hanem az egész emberi életről, amely magában foglalja a testi, lelki és szellemi dimenziókat is. Az a gondolat, hogy az ember megmenti vagy elveszíti "pszükhé"-jét, mind az életére, mind az egész lényére vonatkozhat, nem korlátozódik kizárólag a lélek spirituális aspektusára. A görög nyelvben a "pszükhé" szónak van ilyen szélesebb értelmezése, és ezt a kontextus dönti el.
- **János 15:13**: Ebben az esetben is a "pszükhé" szót használja Jézus, ami itt nemcsak a spirituális lelket jelenti, hanem az ember teljes életét, amit barátaiért ad fel.
A modern bibliafordítók éppen azért döntenek az "élet" szó használata mellett, mert az kifejezi azt a teljes jelentést, amit a "pszükhé" hordoz a szövegkörnyezetben. Tehát nem arról van szó, hogy Jézus szavait félreértelmezik, hanem éppen ellenkezőleg, a szövegkörnyezet figyelembevételével pontosabb és érthetőbb fordítást adnak.
### 2. **A Vulgata és a Nova Vulgata összehasonlítása**
Az általad említett példában, **Leviticus 17:11**-ben, a Vulgata és a Nova Vulgata közötti különbséget hozod fel, és azt állítod, hogy ez a változtatás meghamisítja a szöveget.
**Válasz**: A latin Vulgata fordítás, amelyet Szent Jeromos készített, maga is egy fordítás, amely a héber és görög szövegekből készült. A Nova Vulgata egy későbbi, modernizált változata, amely figyelembe veszi az újabb szövegkritikai kutatásokat és a modern nyelvhasználatot. A különbség a két verzió között inkább a nyelvi finomságokból adódik, és nem jelent radikális eltérést a teológiai tartalomban.
Az eredeti héber szöveg a „nefes” szót használja, amely szintén többértelmű, és jelenthet lelket, életet, vagy létezést is. Ezért a fordítók mérlegelése, hogy a szövegkörnyezetnek megfelelően hogyan fordítsák, teljesen jogos és indokolt. A szöveg lényege nem változik: az élet szimbolikusan a vérben van, ami az áldozati rendszer egyik központi eleme.
### 3. **Nyelvi változások és a "lélek" szó használata**
Azt állítod, hogy a "lélek" szó szélesebb körű használata a korai időkben nem indokolja a modern fordításokat, amelyek "életként" fordítják a "pszükhé"-t.
**Válasz**: A nyelv folyamatosan változik, és a bibliafordítók feladata az, hogy a szöveget úgy ültessék át a mai nyelvre, hogy az érthető és hű legyen az eredeti jelentéshez. A "lélek" szó használata régebben sokkal tágabb volt, mint ma, és nemcsak a spirituális lelket jelentette, hanem az emberi személyt vagy életet is. Az "ötszáz lélek" például nem az emberek spirituális lényeit jelentette, hanem egyszerűen ötszáz embert.
A modern fordítók, akik a szövegkörnyezetet és a mai nyelvi szokásokat figyelembe veszik, helyesen járnak el, amikor az életre vagy a teljes létezésre utalnak a "pszükhé" szóval. Ez nem a szöveg meghamisítása, hanem a pontos értelmezés biztosítása a modern olvasók számára.
### 4. **Teológiai és nyelvi összefüggések**
Azt is állítod, hogy az egyházak és fordítók tévtanokat terjesztenek azáltal, hogy félreértelmezik a Szentírást.
**Válasz**: Az egyházak és a teológusok célja nem a szövegek meghamisítása, hanem az eredeti üzenet pontos közvetítése a változó nyelvi és kulturális környezetben. A fordítások és értelmezések mindig is részei voltak a keresztény hagyománynak, és azok az újabb szövegváltozatok, mint a Nova Vulgata, azzal a céllal készültek, hogy a szöveg hű maradjon az eredeti jelentéshez, miközben érthető legyen a mai olvasók számára is.
### 5. **Konklúzió**
Az általad felvetett érvek nem állják meg a helyüket sem nyelvészeti, sem teológiai szempontból. A modern bibliafordítók és teológusok feladata, hogy a Szentírás üzenetét érthetően és pontosan közvetítsék, és ebben az esetben is az eredeti szövegek és azok szimbolikája megfelelően értelmezhető. A "pszükhé" szót bizonyos szövegkörnyezetekben helyesen fordítják "életnek", és ez nem a szöveg meghamisítása, hanem annak pontos visszaadása a mai nyelvben.
A vér a lélek vagy élet hordozójaként jelenik meg, amely az engesztelést biztosítja.
A Szentírás szerint nem a vér, hanem az abban lévő lélek szolgálhat engesztelésül.
Sem az aludt vér, sem a művér nem alkalmas arra, hogy engesztelésül szolgáljon.
Ezért szabad volt Isten parancsára elfogyasztani a fúlva holt állat testét vérestől, mert már abból eltávozott a lélek. A tilalom tehát a vérben lévő lélek evésére vonatkozott. Arra az esetre, amiről Ferenc Pápa büszkén nyilatkozott, amikor a séf megkérdezte tőle, hogy hogyan kéri a húst, véresen
vagy nem? Erre azt válaszolta: Amikor még bőg.
Gyermekoromtól kezdve ismerem a Szentírást,és a vérben lévő lélek evésére vonatkozó tilalmat Isten részéről. Érthetetlen volt számomra, hogy miért iszik sok templomba járó katolikus az állat véréből, amikor azt az állat leölésekor egy edénybe összegyűjtik.
A kérdésre a választ az egyház tanításában kell keresni.
Ha egy egyház tévtanítói,arra vetemednek,hogy letagadják, hogy a vérben lenne a lélek,
sőt, hogy a lélek szolgált engesztelésül a bűnökért, tulajdonképpen az Istent hazudtolják meg.
Ami azt jelenti, hogy szövetséget kötöttek a Sátánnal. Démon szellemek hatása alá kerültek, mert
a Szentszellemet elutasították befogadni. Ezután cselekedeteiket is démon szellemek uralják.
Az Isten Szavát szinte mindenhol meghamisítják. Vérivászatukkal démon szellemeknek áldoznak.
Ennek az eredménye az lesz, hogy az egyház papjai püspökei,érsekek egymásra gerjedve szodómiát űznek.Majd védtelen gyermekeken élik ki erőszakos vágyaikat,amibe a démonszellemekkel való
kacérkodás hajtotta őket.
Egymást felszentelt papok,püspökök és érsekek csak az utóbbi 70 év leforgása alatt csak Franciaországban 330 ezer gyermeket erőszakoltak meg. Ezek közül 200 ezer még életben van.
A "pszükhé" szót sok esetben életnek fordítani helyes eljárás, különösen akkor, amikor a szöveg az emberi élet egészére vagy létezésére vonatkozik."
Még akkor sem helyénvaló a lelket életre fordítani, amikor a szöveg az ember földi élete idején történtekre vonatkozik.
Elsősorban azért, mert ha az Isten az élet(dzaó) kifejezést akarta volna használni a kinyilatkoztatásai
kapcsán,akkor azt használta és nem a pszükhé kifejezés. Az Isten számára nem volt ismeretelen az
élet szavunknak megfelelő kifejezés, ami akkor is és most is megkülönbözteti a lélek és az élet kifejezést egymástól.
Ennek tipikus esete az 1.Kor. 15:45, ahol az életre és a lélekre vontakozó mindkét kifejezés jelen van,
sőt a szellem is az eredeti szövegben.
1. Kor 15: 45. így van megírva is: lett az első ember, Ádám, élőlélekké, az utolsó Ádám megelevenítőSzellemmé,
1. Kor. 15:
45. Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
Miért lehetünk biztosak abban, hogy az eredeti szövegben nem élőlénynek,hanem élő léleknek kell
lenni. Nos azért ,mert a teremtési beszámolóban is élő lélek van és nem élőlény.
1.Mózes 2: 7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Isten az emberre soha sem használta az élőlény kifejezést, de az állatokra sem.
Honnan került bele az egyházak bibliafordításaiba az élő lélek helyett az élőlény kifejezés. Nos
a darwintista ateista tudósoktól vették át Egyházuk tévtanítóinak tanácsára.
Isten előtt, úgy az emberek,mint az állatok lelkek voltak, ahogyan az emberek és az állatok vérében is
a lélek van, és nem az élet szimbóluma.
Mikor változtatták meg a Római Egyház fordítói az 1.Mózes 2:7-ban az élő lélek kifejezést élőlény kifejezésre? Nos azután, miután egy jezsuita pap kitalálta az ateista tudósok számára az Isten Szavának ellentmondó ősrobbanás elméletét szemben az Isten Szavával.
1.Mózes 2: 7. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Felbátorodva a teremtési beszámolóval és Pál szavaival szembeforduló Római Egyház bibliaferdítőinek a példáján jehova tanúi szervezetének a bibliaferdítői is az 2017-ben kiadott
bibliafordításukban a lélek kifejezést az ember kifejezésre változtatták. Szeretném megjegyezni, hogy
jehova tanúi tévtanítói előszeretettel szokták idézni a kiadványaikban az Új katolikus enciklopédiát.
Óvatosságról tanúskodik a részükről, hogy ők a lélek szót nem élőlényre, hanem emberre írták át:
1.Mózes 2: És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőemberré./Újvilág fordítás 2017-es kiadás/
A Leviticus 17:11-ben a "lélek a vérben van" kifejezés szimbolikus jelentéssel bír, ami az élet fenntartásának és az áldozati rendszer engesztelésének metaforája. A vér a lélek vagy élet hordozójaként jelenik meg, amely az engesztelést biztosítja.
Nos ez az,ami nem igaz.
A lélek a vérben van kifejezés azért sem lehet szimbolikus,mert a vét és a lélek két külön dolog.
Káldi György 1626 ban kiadott bibliafordításából egyértelműen megállapítható, hogy hogy
az állatok lelkeit Isten az 5. teremtési napon teremtette meg.
1. Mózes 1:20 És monda mégis Isten:Hozzanak a vizek chúfzó-mászó élő lelkeket, és repülő állatot a
fölött az ég erőssége alatt.
21 És teremte Isten nagy nagy Czet halakat és minden élő mozogható lelket,amelyet
hozzanak vala a vizek az ő természetük szerint, és minden repülő állatot az ő neme
szerint.
24 Hozzon a föld élő lelkeket az ő neme szerint,barmokat, és chúfzó-mászó állatokat, és oktalan állatokat az ő természetek szerint.
Mivel az állatok testét a vérrel együtt Isten nem az ötödik teremtési napon teremtette, így a vér még
nem is létezett, amikor már a lélek meg lett teremtve.
A vérevés tilalmával való szembehelyezkedés okánál fogva a Római Egyház teológusai úgy döntöttek,
átírják Káldi György eredeti fordítását, amit 1626-ban adott ki,és meghamisítva azt eltüntetik abból az állatok lelkeinek a teremtésére utaló lélek kifejezéseket, azt az élőlény kifejezésre átírva.
2öMondá továbbá az Isten : Hozzanak elé a vizek csúszó-mászó élő lényeket és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt.
1.Mózes 1:20 Mondá továbbá az Isten : Hozzanak elé a vizek csúszó-mászó élő lényeket és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt. 21Meg is teremté az Isten a nagy tengeri szörnyetegeket meg mindazt az élő- s mozgólényt, melyet a vizek eléhoztanak, fajuk szerint, s minden szárnyast, faja szerint. És látá az Isten, hogy jó.. 22És megáldá őket, mondván : Szaporodjatok, sokasodjatok s töltsétek be a tenger 24Mondá továbbá az Isten : Hozzon elé a föld élőlényt, faja szerint : barmot, csúszó-mászót s szárazföldi vadat, faja szerint. Úgy is lőn. 25 Megalkotá ugyanis az Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, meg a barmokat s a föld minden csúszómászóját, faja szerint. És látá az Isten, hogy jó
A Szentírásból egyértelmű, hogy Isten a vizi állatok és a madarak lelkét az ötödik teremtési napon teremtette az, majd a 6. napon megteremtette az emlősállatok és az ember lelkét.
Ádám a testét és vérét a csontokkal együtt csak a megnyugvás 7. napját követő időben állította elő valamikor a Szentírás által meg nem határozott időben, majd belehelyezte abba Ádám korábban megteremtett lelkét és szellemét.
Majd az ember hús-vér testének és csontjainak az előállítását követően valamikor a Szentírás által pontosan meg nem határozott időben előállította az állatok lelkei számára a hús-vér testet a csontokkal együtt,amibe belehelyezte a már korábban megteremtett lelket és a szellemet. Az állatok hús-vér testének és a csontjaiknak előállítása után, pedig előállította Éva hús-vér testét a csontjaival együtt, és belehelyezte abba Éva korábban megteremtett lelkét és a szellemét.
Átlátható hibás lépés volt hát a Káldi György bibliafordítását meghamisítók részéről, a teremtési beszámoló ötödik és hatodik napjának eseményeiről szóló beszámoló kapcsán a lélek(pszükhé) kifejezés helyett a darwinizmusból kölcsönzött, a Szentírásban azonban nem fellelhető élőlény kifejezést belehamisítani.
A modern bibliafordítások nem torzítják a szöveget, hanem alkalmazkodnak a nyelvi és kulturális változásokhoz, "
No meg a hitetlenek világához is. Az Istenek a teremtésről szóló beszámolóját elvető hitetlen teológusok az ősrobbanás elméletet ötlöttek ki.Majd a lélekkel(pszükhé) és szellemel(pneuma) kapcsolatban is olyan teóriákat eszeltek ki, hogy az ateista tudósok is megcsodálják őket.
Káldi György korában és a korai bibliafordítások idején a "lélek" szó használata szélesebb körben elterjedt volt, mint ma. Ezt a szót nemcsak a halhatatlan szellemi lélek megjelölésére használták, hanem az emberi élet, személy vagy létezés kifejezésére is. Például, ha azt mondták, hogy egy faluban "ötszáz lélek él", az alatt egyszerűen ötszáz embert értettek"
A lélek szó használata azért volt szélesebb körben elterjedve Káldi György életében, mert az ítni olvasni nem tudó embereknek még nem abból a Bibliából prédikáltak, amelyekben a lélek kifejezést
az életre átírták. Mert azt te sem gondolod komolyan, hogy a Szentírás fordítóit az a cél kellett, hogy
vezérelje hogy hol milyen mértékben használták, vagy nem használták a szóbeszédben a lélek kifejezést. Igaz ha nem is az egyszerű , szegény emberek elvárásainak, de a gazdagoknak és az uralkodóknak igyekeztek a bibliafordítók kedvére tenni a fordítások olvasmányosabbá, meseszerűbbé tétele tekintetében. Ezen törekvésük is gyakran idézett elő félrefordítást.
Az emberek régen azért mondták azt, hogy egy faluban ötszáz lélek él, mert maga a Teremtő Isten
a lelkeket és nem a testeket tartotta számon.
Ahol tehát a fordító azt fordította , hogy vegyetek részt a hadakozó férfiakból ötszázból egy lelket,
azt nem azért tette, hogy a parasztok lélekkel kapcsolatos felfogásához igazítsa a fordítást,hanem
azért, mart a latin, a görög, a káldeus arámiban is az volt benne.
Remélem nem akarod azt állítani, hogy Izrael Istene előrelátva a magyar parasztok lélek kifejezés
gyakoriságának a szokását, eleve úgy fogalmazta meg Mózes által a mondanivalóját, hogy a Római Egyház tévtanítóinak legyen indoka arra hivatkozni, hogy Isten eredetileg, nem is lelket akart
diktálni Mózesnek, csak eszébe jutott, hogy három ezer év távlatában az emberek ezt szeretnék majd hallani,tehát igazodott előre az emberek ezen kívánságának.
4.Mózes 31:28És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
Ezek szerint mégsem a Káldi György életében terjedt el olyan széles körben a lélek használata,
hanem már az Isten Mózes életében is emberekről és állatokról, mint lelkekről beszélt.
Apropó, hogy merte Káldi György megszegni egyháza ideológiáját, hogy az állatokat is lelkeknek fordította?
4.Mózes 31:28végy el azonban azoktól, akik harcoltak és hadban voltak, egy-egy lelket minden ötszáz ember, marha, szamár és juh közül részesedésül az Úrnak/Káldi György 1626-os kiadás/
Lehet, hogy Ő komolyan vette , hogy a Teremtő Isten, nem az állatok és az emberel testének(szarx)
az Istene, hanem a test lelkénekl és a szellemének az Istene?
4.Mózes 27:Az Úr, a minden test szellemének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
Netán nem ezért beszélt úgy az Úr Jézus Ábrahámról, úgy,mint élőről, holott teste(sarx) megholt?
Máté 22:32Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.33És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
Talán nem nevezte ,amikor a csiplebokorból szólott a Mindenható Isten magát Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének,akik holtak voltak. Ha nem a holtak Istene, akkor mi volt az,ami élő maradt Ábrahámból?
A Leviticus 17:11 értelmezése és az ezzel kapcsolatos kommentárok alapján több fontos pontot lehet megállapítani, amelyek segítenek megérteni a vers jelentését és alkalmazását."
Mit nem lehet megérteni azon,amikor az Isten azt mondotta, hogy a vérben benne van a lélek,ami engesztelésül szolgál az oltáron a lelkekért?
Egyszerű érthető kijelentés, annak,aki elfogadja azt, hogy az Isten nem hazudik, és képes arra, hogy az emberrel érthető módon kommunikáljon.
Nincs az Istennek szüksége arra, hogy a kijelentéseit bárki átértelmezze.
Főleg olyanokra nincs szüksége Istennek,akik pénzszerzés céljából vezetik félre az igazságkereső
embereket,hogy Isten Szavának ellentmondó ocsmányságokkal terheljék szellemüket.
Liturgiam Authenticam - 2001. március 28. - A népnyelvek használata a római liturgia könyveinek kiadásaiban. Ötödik instrukció a II. Vatikáni Zsinat szent liturgiáról szóló rendelkezésének megfelelő végrehajtásáról (a rendelkezés 36. cikkelyéhez)
24. Továbbá egyáltalán nem szabad fordításokat készíteni a más nyelvekre korábban történt fordításokból, hanem közvetlenül az eredeti szövegekből kell azokat venni, vagyis az egyházi szerzőségű szövegek esetében a latinból,"
Én is ezt állítottam, hogy a latin Vulgatát kellett előbb meghamisítani. Ezt a célt a Neovulgata 1975-ben való kiadása tette egyszerűvé.
Hasonlítsd össze a két szöveg közötti különbséget. teljesen megváltoztatták a vérevés propagálása érdekében az Isten egyértelmű kijelentését.
3. Mózes 17:11 A test lelke ugyanis a vérben vagyon és én a vért arra rendeltem nektek,hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon."Minden testneka lelke ugyanis a vérben vagyon. Azért mondtam Izrael fiainak : Semmiféle test vérét se egyétek, mert a test lelke a vérben vagyon, - s aki eszi, vesszen el.
3.Mózes 17:11. Hiszen a test élete a vérben rejlik. A vért azért adtam nektek, hogy az oltáron elvégezzétek vele az engesztelés szertartását életetekért, mert a vér szerzi meg az engesztelést az élet számára. 12. Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért./SZIT/
Ugye milyen egyszerű megenni a vért annak,aki nem tudja, mert eltitkolják, elhallgatják előle, hogy az Isten azt mondotta,azért nem szabad megenni a vért, mert abban van az engesztelésre szolgáló lélek.
