"Jánossy Lajos őszintén le is írta. 10 évig tanította, de sohasem értette, és 10 év után le merte írni, hogy nagy bajok vannak vele.
Miután kiderült, hogy valójában senki sem érti, csak elhiszi, akkor már tudatosan kerestem benne az ellentmondásokat, a ferdítéseket, a hazugságokat. És találtam is jónéhányat, sok olyat is, amelyeket már mások is észrevettek. "
Teljesen korrekt elmélet. Én megértettem. Hibátlan.
"Te a relativitás elméletet megérteni akartad, vagy megtámadni?"
Először megérteni akartam, de nem sikerült.
Azután rájöttem, hogy más sem érti. Ezt pl. Jánossy Lajos őszintén le is írta. 10 évig tanította, de sohasem értette, és 10 év után le merte írni, hogy nagy bajok vannak vele.
Miután kiderült, hogy valójában senki sem érti, csak elhiszi, akkor már tudatosan kerestem benne az ellentmondásokat, a ferdítéseket, a hazugságokat. És találtam is jónéhányat, sok olyat is, amelyeket már mások is észrevettek.
Azután elolvastam Einstein időskori írásait, és elképedve láttam, hogy bölcsebb korában már ő sem hitt a relativitáselméletben. Ezek után furcsa lenne, ha én vakon elhinném.
Persze nem mindenki néz utána, csak elhiszi, amit mások mondanak. És ha sokan mondják, akkor elfogadja.
Mivel emberek vagyunk, a 100 %-os tudomány platóni idea (azaz még referált publikációban is akadhat hiba - ilyen vagy olyan okból). A relativitás elmélete azonban olyan jól megközelíti ezt, hogy az ember nem érti, miért pont erről indult módszertani topik.
"Az egyidejűséggel kapcsolatos hibás gondolatmenetét Einstein megismétli az ismeretterjesztő könyvében is."
Úgy látszik még mindig nem érted, hogy csak a fénysebesség izotropiájáról szóló feltevés, aminek elfogadása vagy elutasítása semmit se változtat a relativitáselmélet tényleges következményein. Az elfogadása vezet el a standard szinkronozási eljáráshoz, ami a legegyszerűbb megértési utat és számolási eljárást kínálja, ezért általában ezt tanítják az egyetemeken, de például Matolcsi Tamásnak ELTE matematika professzorának is van egy tankönyve, amiben kimutatja, hogy tetszőleges nem standard szinkronizációk alapulvételével is ugyanazokat az eredményeket lehet levezetni, amelyek egyszerűbben kijönnek standard szinkronizáció esetén. Ugyanúgy kontrahálódnak a részecskenyalábok, s ezért ugyanúgy kell beállítani a gyorsításukat végző mágnesek vezérlését, a szabad-elektron lézereknek is ugyanolyan frekvenciája lesz, ugyanannyinak mérhető a gyors müonok élettartama, ugyanannyival nő meg a nehézion gyorsítókban ütköztetett aranyatommagok energiasűrűsége, ugyanannyival kell megváltoztatni a GPS műholdak óráinak járását ahhoz, hogy helyes koordinátákat szolgáltassanak, stb, stb.
Végül éppen ezért érdektelen, hogy a fénysebességet mindig csak valami oda-vissza úton tudjuk mérni, s pusztán feltételezzük, hogy ezek egymással egyenlők. Mert ha bármi mást feltételeznénk is, a relativitáselmélet mindig ugyanazokra az eredményekre vezetne.
Az eltelt 5 évben igazán fejleszthetted volna már a tudásodat, ha másért nem, legalább azért, hogy ne legyen mindig ilyen könnyű megcáfolnom az állításaidat.
De hát te erre képtelen vagy. Inkább homokba dugod a fejed, s nem veszel tudomást róla.
Te a relativitás elméletet megérteni akartad, vagy megtámadni?Nekem az az érzésem, hogy megtámadni.Minden oldalról támadod,ahonnan csak tudod.Véleményem szerint ,ez fölösleges.
Megjegyzések azoknak, akik elolvasták a 75-ös bejegyzésemet:
Az AI is ilyen logikán felüli mechanizmus, emberek által vezérelt, önálló evolúcióval kialakítva, és külsőségében logikusnak láttatva magát. S emiatt kegyetlen is.
- - -
Bocsájtsunk meg szuperfizikusnak, hogy a megérthetőségében plafonba ütközött tudományt megújítani, érthetővé akarja tenni. Ez egy ösztönös, az érzések szintjén kitörő, s racionálissá narratívált, kétségbeesett kísérlet arra, hogy elkerülhessük a küszöbön álló összeomlást, és az emberiség visszatérhessen egy helyesebb kerékvágásba. Mások ugyanezt egyes vallások népszerűsítésével próbálják megtenni. Nem tudhatjuk, hogy sikeres lesz-e bármelyik is. Ami sikeres(?) volt ilyen esetben az mindig háborúval járt együtt. Az is egy megkérdőjelezhető, és nem kívánt út. Gyakran mégis az összeomlás legvégét jelezte.
Elemezhetném a topiknyitót egy nagyon pozitív szemlélettel mentális oldalról, de a topik tényleg nem erről szól, és még csak jogom sincs hozzá. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a történelem számos ilyen alakot ismer, ma is rengetegen vannak, és rendkívül értékesek a társadalom számára, bár vele jár, hogy vannak akiket ők nagyon idegesítenek. Utóbbiak egy másik, szintén nagyon értékes csoport, szintén számos mai és múltbéli személlyel.
Ha pedig valaki a lelkes munkásságát egyfajta trollkodásnak látja, az olvassa el a fórumszabályzatot, amelyben melegen ajánlják: "Ne etessük a trollt!". Ha azonban ezt nem tudja megtenni, akkor szerencsés lenne magába néznie, hogy nem a saját függőségével van-e dolga. Van ugyanis egy ilyen "etetési" függőség is. S ez akkor is így van, ha úgy érzi: a legjobb szándékkal teszi, nem trollkodásból.
Ugyanez a megjegyzésem vonatkozik más, gyakran idelátogató személyre is, függetlenül attól melyik nicknevét használja. Ugyanakkor ez is csupán részemről egy megjegyzés, és még csak nem is javaslat, hanem inkább egy - talán soha nem is teljesülő - vágy.
Ez, amit róla (róluk, társaikról) írtam nem egy védelem, nem mindennel egyetértés, hanem egy empatikus hozzáállás. Lényegében maga az irgalom lenne, amely a fejlett nyugati társadalom jóléti élvezetei által, szinte teljesen kiveszett a kommunikáció eszköztárából.
Munkásságodat - ha nem is részleteiben, de - régről jól ismerem.
Egy teljesen más oldalról (ami a mentálhigiéne) a pédoxot úgy fogalmazzák meg: "öleljük át paradoxonjainkat". Oka, a bennünk lévő logikátlan világ logikánk fölötti uralkodó volta. Nem kerülhetjük ki létét, és kegyetlen erőszakos hatását. Ezt nevezik a valódi ÉN-nek, amelynek létét az állatvilágból örököltünk. De! Minden ember felépít magában egy logikával átitatott világot, az emlékekkel, és a magyarázataival, mégpedig külső társadalmi nyomás hatására. Benne van a tudomány is. Ezt nevezik "hamis ÉN"-nek (false self). Ketten alkotják az éntudatot. A kétféle ÉN állandó harcban él egymással, és az egyéntől (az átélt traumái hatásaitól) függően ezt a harcot más és másként rendezi le magában. Van pl. aki ezt az eredeti ÉN-t teljesen háttérbe kívánja szorítani, nem akar róla tudomást venni. De az agyban attól még ugyanúgy ott van, nem lehet kioperálni, s hiába nem tudatosul belőle semmi, utat talál magának, és "aljas módon" hat. A legaljasabbnak tekinthető mód - ami nem ritka -, hogy a fizikai szervezetre hat, a hormonok, az immunrendszer, a biokémiai mechanizmusok által, és evolúciósan kialakultan, betegségeket (daganatot, vagy eróziót) okoz (enyhébb esetben pl. magas vérnyomást). Vagyis ez az elnyomási mechanizmus - egyéntől (DNS) függően - akár életveszélyes is lehet hosszú távon.
Ha ilyenkor felismerjük magunkban ennek az elrejtett ÉN-nek a létét, és kibékülünk vele (átöleljük), akkor az maga a gyógyulás. Bizonyos gyakorlatok ezt szolgálnák. Számos ilyen - kultúrák által kialakult - gyakorlat van. A legtöbb a kultúra vallásaihoz kötődik. Nem véletlen a vallásokban lévő "érzés, érzésforma" jelenléte. A hamis ÉN - mivel harcol - küzd ellene, s a küzdelem sokaknál ennek az "érzésnek" a tagadásában nyilvánul meg. Ez is egy - rövid távon - jól működő stratégia. Látszólagos megnyugvást eredményez. A megnyugvás itt mentális természetű, így a harc a testben folyik alattomosan tovább, észrevétlenül. A "gyógyulás" ilyenkor mentális, a "betegedés" testi. Nincs más út (pontosabban a függőségekbe való menekülés mégis az).
Kérdezhetnénk, mi köze ennek a tudományhoz? Ha nem hazudunk önmagunknak, és megértjük a tudomány emberi alapú lényegét, akkor felismerhetjük, hogy az is csak egy érzés, érzésforma. Objektivitásnak véljük azt amit tudósok nagy csoportjának csupán a konszenzusa. Ez idővel változik fejlődik, új konszenzusok, sőt új paradigmák alakulnak ki, melyek mind emberiek, de a konszenzus miatt objektívnek tűnnek. Pontosítva: mindenki közülük objektívnek hazudja be önmagának. S lám, ott van ebben a tagadás léte is, és a végtelen, azaz az általánosítás: "nem csak én, hanem mindenki ezt mondja, tehát objektív". Ezt érezzük mindnyájan, és ez megnyugtat.
Működés módjában a tudomány nem különbözik a vallásoktól. És - felismerendő, hogy - ráadásul mindkettő a függőségnek egy formája. A tudomány egy drog is. Amiből egyre csak több, és egyre csak jobb, a régit megúnván egyre újabb kell. Jelzi ezt, hogy egyre csak jár az agyunk tőle. S nem akarjuk (nem tudjuk!) abbahagyni. A vallások drogjában az isten végtelennek tekintése oldja fel ezt az állandóan növekvő igényt. És jól ismert gyakorlatok szüntetik meg a feltörő, kényszeres logikus gondolkodást, és adnak tényleges nyugalmat.
A kutatási eredmények szerint csak a vallásokat alkalmazó társadalmak maradnak fenn sok-sok évszázadon keresztül. Ha egy civilizáció a racionalitást előtérbe helyezve fellendül, akkor mindig elér egy olyan pontot - ahogy a tudománya fejlődik -, amikor a kiharcolt jóléttől - mint drogtól - keres újabb és újabb függőségeket, mert az addigiak kimerültek. A vallása helyett a tudományt. Amikor a megérthetőség plafonjába ütközik a tudományban, akkor az újat következetesen a szexualitásban találja meg, amely már egy komoly, figyelmeztető jel. 2-3 nemzedék után ugyanis minden esetben a civilizáció összeomlásához vezet az út. Unwin kutatása szerint ez már 15-ször megtörtént ugyanúgy az évezredek során. Csak ezt követően omlott össze, de ettől mindig. Korunkban a szexforradalom kibontakozását kb. 1968-ra datálják. És milyen különös: ezt megelőzte már az egyre növekvő jólétet biztosító fogyasztói társadalom kiépülése, egy világháború romjain. S ennek a forradalomnak maga a tudomány asszisztált, racionálisnak látszó narratíváival.
Szerintem inkább megerősítettelek, hogy miért is nem érdemes ebbe a topikba érdemi kommenteket tenni, még alapvető tudományfilozófiait és logikait sem.
Az egyidejűséggel kapcsolatos hibás gondolatmenetét Einstein megismétli az ismeretterjesztő könyvében is:
"Az pedig, hogy a fénynek AM, illetve a BM útdarabok befutására ugyanannyi időre van szüksége, a valóságban nem a fény fizikai természetéről szóló feltevés vagy hipotézis, hanem oly megállapodás, amelyet szabad akaratunkból tehetünk avégből, hogy az egyidejűség definíciójához jussunk."
Vagyis Einstein szerint nem számít, hogy a fény valóban így viselkedik-e, szerinte szabadon megállapodhatunk abban, hogy a fénynek így kell viselkednie.
Ez ugye a fizikában teljesen ellentétes a tudományos felfogással. Mert ha az objektív valóság törvényeit akarjuk megérteni, akkor nem lehet hasra ütött megállapodások alapján elindulni. Ki kellene mutatni, hogy a fény valóban így viselkedik, és csak akkor szabadna tovább haladni.
De Einstein ilyen kísérletekről nem beszél. Mert nincsenek.
Van viszont olyan kísérlet, amely egy az egyben cáfolja Einsteint.
Ja, de a tudományban benne van a FEJLŐDÉS is, tehát teljesen természetes dolog, hogy a jövő tudásunk szerint a ami sok mindenben óriási butaság lesz és tudománytalan. Ez eddig is így volt és így is lesz a jövőben is. Tehát ez csak egy látszólagos, tehát feloldható ellentmondás, nem valódi paradoxon.
Kurt Gödel tételei kamuk, átverések, logikai alaphibásak, és éppen azon emberi agyi és társadalmi viselkedési formák hibája, amit boncolgatsz. Igen rászántam néhány évet és alaposabban belemerültem a memetikába, de előtte már több évtizeddel az emberi elme képességeit és hibáit más helyeken és irányban is kutattam. Tehát ma már sok mindent értek is és van rá kivédési módom is, megoldásaim, amire régebben csak főként bosszankodtam, hogy miért is ennyire hülyék az emberek. Azok az emberek is hülyék tudnak lenni, akik akadémikusok és orvostani intézet vezetői.
Tehát nekem nem ismeretlen ez a logikán túli világ vansága.....sőt a ~24 évvel ezelőtt alapított P-DOX Semmiben Sem Hívők vallásomban benne is volt tanításként:
42. Létezik egy logikátlan világ is, amiben csak úgy vannak és bekövetkeznek a dolgok nincs miértje, nincs ok és okozat.
"A világ objektív, az embertől független módon működő törvényekkel. Ám amióta a fentiek tudását birtokomba vettem (nem kitaláltam), kénytelen voltam a tudománnyal való véleményemet átalakítani, és elfogadni, hogy azok mind szubjektív élményekből származnak, benne a tanulástól kezdve a minden emberben ott lappangó traumákat, a gyakorlásokat. Kész csoda, hogy nem ritkán egymással szót tudunk érteni, és ezt a csodát mindig a körülöttünk lévő kultúra képezi, kultúránként eltérő módon."
Ezzel maximálisan egyetértek.
"A tudomány emberi, így - véleményem szerint - nem létezik objektív tudomány. Maga a külvilág objektív, és a tudományt szubjektíven fogja mindenki fel."
Ezzel is. De a tudomány egyik célja az objektivitásra való törekvés. Ha el is fogadjuk, hogy a szubjektivitás mindig része marad, akkor is az objektivitás felé kell haladnunk.
Hasonlóan, mint a csajozásnál.
Bölcsen belátjuk, hogy a világ összes jó nője nem lehet a miénk.
"Én tehát, ha nem látom a lakók sorsát ott megfelelőnek, akkor építhetek új viskót, akár fiatalok bevonásával is, és addig nem bontanám le a régit. Sőt, ki sem költöztetném erőszakkal a lakókat belőle, ha ott akarnak lakni, hanem azok eldönthetnék, hogy a régiben maradnak vagy az újba költöznek."
Ezen nem veszünk össze. Hagyjuk meg a régit azoknak, akik már nem akarnak átköltözni.
De azért nem árt ha tudják, hogy élhetnének egy sokkal kényelmesebb épületben is.
Erőszakos költöztetésről pedig egyáltalán nem volt szó.
A régit még egy ideig meg lehet tartani, ha a beázó tetőt folyamatosan foltozgatják, a düledező falakat megtámogatják. Ez zajlik ma a "modern" tudományban.
De a lakók lassan kihalnak, (ahogyan ezt Planck már régen leírta), és a régi viskó magától összedől.
Saját véleményem szerint a tudományos módszertan valóban egyfajta evolúciós módon alakult ki (és alakul még tovább!), de mindig újabb és újabb megállapodásokkal, azaz a definíció alapján tudománytalanul. Tény, hogy még a mai napig használható, de bármikor előállhat olyan tény, amely megkérdőjelezheti minden tekintetben lévő használhatóságát.
Lényege az emberi agyban olyan mechanizmusok kialakulása, amelyek megfelelnek az objektív természeti törvények létezését lehetővé tévő alapoknak (logika, kauzalitás, ellentmondásmentesség), azaz maga az emberi értelem. A problémát - itt nem részletezetten - az jelenti, hogy az agyban szükség van a tagadás mechanizmusára is hozzá, illetve a végtelen fogalmának használatára. Ám - mai tudásunk szerint - egyik sem az objektív valóság része, hanem egy-egy könnyítő eszköz a hatékonyság érdekében. Emiatt létezik ellentmondás, ami a természetben nincs. A Gödel tételek, és hozományai is ezen alapulnak, és egyébként miattuk vagyunk képesek hazugságra is. Tehát gondolatban olyan irányba haladni, amely a természetben nincs. Ezt a tévutat nevezi az ősi izraeli hagyomány bűnnek, amely a héber nyelvű szó esetén "célt tévesztett nyílvesszőt" jelent. (Tehát nem a büntetendő cselekményt fedi egy az egyben le).
Mivel az emberi agy így működik, lehetetlen, hogy ne tévedne időnként tévútra pláne, hogy van egy ősibb és erősebben ható régiója, a hippokampusz is, amely nem része az előbb említett értelemnek. Ám központja a hosszú távú memóriának, illetve benne van - új felfedezés szerint - közösen(!) az élvezet és a fájdalom központja is. Tudatosan nem tudjuk ezt befolyásolni, és cselekedeteink minden esetben innen indulnak ki, mégpedig az innen származó érzésekből. Alapból ez fölülbírálja az értelmet is! Sőt az értelmet az agy arra használja, hogy kimagyarázza azt, hogy miért tesszük éppen azt amit teszünk, és ami az érzésből motiválódik. (ezek viszonylag új felismerések, nem én találtam ki). Ehhez felhasználja tehát a logikát, kauzalitást, ellenmondásmentességet, feltéve ha azok bármelyike nem sérül meg valamitől. No és a tagadást is, illetve a végtelen mint általánosítás jelenik meg.
Ezt az előbb befolyásolhatatlannak mondott mechanizmusra azonban komoly kondícionálásokkal (tanulás, önfegyelem gyakorlás, stb.) mégis csak hatni tudunk bár hosszú folyamatokban. Nagyon gyors hatású azonban a megélt traumák szerepe, amelyek azonnal és kitörölhetetlenül bekerülnek ide, úgy hogy évtizedek múltán (lehet az 80 év is) élesen előjönnek, és ezek a bekerülések a fájdalom/élvezet átélése által történnek meg. (durva példa, de pl. egy nemi erőszak/molesztálás is mindig bekerül, akár fáj, akár - nem ritkán - orgazmust is okozhat).
Egész életünkön át elkísér, hogy tudunk szorozni, olvasni, bár már nem emlékszünk hogy tanultuk. És olyan behatások is, amelyek kora gyerekkorban értek traumaként (pl. magára hagyás), és szinten nem is emlékszünk rá.
S akár hisszük, akár nem, de a tudománnyal való kapcsolatunkat is mindez befolyásolja, s azt, hogy miként gondolkodunk bizonyos dolgokról. Szubjektív módon, érzésekből táplálkozva, és azokat logikussá kimagyarázva, mintha nem is az érzéseinkből erednének. S anélkül, hogy észre vennénk, hogy ez a folyamat zajlik le bennünk.
A világ objektív, az embertől független módon működő törvényekkel. Ám amióta a fentiek tudását birtokomba vettem (nem kitaláltam), kénytelen voltam a tudománnyal való véleményemet átalakítani, és elfogadni, hogy azok mind szubjektív élményekből származnak, benne a tanulástól kezdve a minden emberben ott lappangó traumákat, a gyakorlásokat. Kész csoda, hogy nem ritkán egymással szót tudunk érteni, és ezt a csodát mindig a körülöttünk lévő kultúra képezi, kultúránként eltérő módon.
A tudomány emberi, így - véleményem szerint - nem létezik objektív tudomány. Maga a külvilág objektív, és a tudományt szubjektíven fogja mindenki fel.
(elnézést, kicsit hosszú lett, remélem végig olvasod)
Én elfogadom mások szubjektív véleményét, mert azok érzésekből erednek, amelyek csupán feltörnek, és az agy - az embernél - magyarázatot (narratívát) fűz hozzá. Sokszor olyat, amely elhihető, még akkor is ha nem igaz.
Tehát a viskót te így látod, így gondolkodsz róla, ilyen magyarázatot adsz, és - aki azt elhiszi - annak rendben van, mások meg rád hagyhatják, ha akarják.
Én - rád hagyva - másként látom azt a viskót, amely lehetne a "régi" fizika.
Ebben a viskóban nem fizikusok laknak, de valamikor ők építették. Ellenben rengetegen lakják, sokkal többen, mint a fizikusok, és még több embernek az életminősége múlik azon, hogy lakhatnak-e még benne a jelenlegi lakók.
Én tehát, ha nem látom a lakók sorsát ott megfelelőnek, akkor építhetek új viskót, akár fiatalok bevonásával is, és addig nem bontanám le a régit. Sőt, ki sem költöztetném erőszakkal a lakókat belőle, ha ott akarnak lakni, hanem azok eldönthetnék, hogy a régiben maradnak vagy az újba költöznek.
(Megjegyzem: konkrétan - különösen a kommunizmus országaiban - ilyen erőszakos átköltöztetések rengeteg esetben voltak, és az új helyen gyakran az átköltöztetettek már nem érezték jól magukat, s emberi sorsok mentek tönkre miatta. Ezt az akkor "demokratikusnak" mondott módszert, amelyet a "proletár diktatúra" alkalmazott, nem hogy nem tartom szerencsésnek, hanem inkább aljasnak, és embertelennek. De ilyesmi történt pl. indiánokkal, bennszülöttekkel, s a történelemből számosat fel lehet sorolni, bár a cselekedetek mögött jó szándék vélelme húzódott).
Kepler újszerű egyenletei a bolygómozgásra - a heliocentrikus nézet szerint - már pontosabb eredményt adtak a Kopernikuszi körpályák helyett, és egyszerűbbek voltak mint a korábbi geocentrikus elképzelés az epiciklusokkal való kiegészítéssel. Ám a régit - további epiciklusokkal kiegészítve - simán lehetett tetszőleges pontosságúvá alakítani, tehát az is használható volt az előre jelzésekhez. Sokáig tartott amíg átálltak az újszerű számításra. A heliocentrikus jobban tükrözte a valóságot, bár akkor még nem számolt azzal, hogy a fénynek időre van szüksége, hogy ide érjen, tehát még az is egy - használható - düledező viskó volt. Azaz egy észszerűbb modell. De még így is pontatlan, mert nem vette figyelembe azt, amit ma a tér görbületével próbálunk megmagyarázni, tehát újabb módosítás, új modell kellett. S ennek valahol sohasem lesz vége, mert mindig adódhatnak újabb pontatlanságok, ahogyan a műszerek pontosodnak, és esetleg addig nem ismert jelenséget jeleznek majd.
Ugyanakkor sokszor nem a valósághoz közeli matematikai formulák hozzák el a könnyű, és gyors, pontos számítás lehetőségét (sőt pl. a kvarkok esetén ma még vannak áthághatatlan falak, hiába ismertek a képletek). Emlékszem, hogy villamosmérnöki tanulmányomban meglepett, hogy a szűrők számításánál - amely a kezdeti, jól leíró elvek szerint nagyon bonyolult számítást igényelt - egy matematikai trükkel, a Laplace transzformációval rendkívül leegyszerűsödött. S bár ennek a transzformációnak a matematikája eléggé bonyolult (a Furier transzformációhoz hasonló, ám komplex számokkal), a belőle kialakított módszer nagyon egyszerű. Igaz, nem tükrözi a valóságot, amit az időtartományban felírt függvénnyel lehetne modellezni.
Vagyis a jelenlegi fizika modelljei azoknak vannak, mint düledező viskó, akik kényelmesen akarnak számolni, és a viskóban akarnak élni. Míg egy jobbnak látszó elméletnél a számítások bonyolultabbakká válhatnak, de az is igaz, hogy a kitalálói elégedetten hátra dőlhetnek foteljeikben, és gyönyörködhetnek az új, szebb viskóban, amibe a lakosok nem akarnak beköltözni.
Az élet már csak ilyen. A tudomány feladata az azt használók életének megkönnyítése, és nem a gyönyörködtetés. Ez utóbbi ugyanis a művészek feladata, és a metafizika sokkal közelebb van a művészetekhez.
