Ezt nem biztos hogy értem. China Southern Taipeiből? Hová? Onnan nem csak a hubjaiba repül? Akkor már miért nem innen mentek rögtön China Southernnel? Amúgy Air China szerintem nem nagyon szokott törölgetni, és ha tényleg ráhordónak kellene Taipeibe (esetleg China Airre), én nem aggódnék miatta.
Hát nem tudom, legutóbb épp check in zárásra estünk be, vagyis indulás előtt 1 órával, és mire besétáltunk a kapuig, még a beszállítás sem kezdődött el, pedig nem volt késés. Szóval nem feltétlenül kell ehhez több óra. Persze kettőt azért én is hagynék rá minimum, illetve ha aznap repülök vissza valahonnan akkor inkább kicsit többet.
Multicity keresésre elég horror árakat kaptam, ezért gondoltam, hogy inkább külön veszem meg a jegyeket. Én is alapból 3 órát tippeltem minimumra. Akkor eszerint keresem majd a járatot, köszönöm!
Hát a 3 órát nem mertem beírni, de én is jártam már úgy, hogy 3 órás időtartalékkal értünk ki a Suvarnabhumira és azt hittük, hogy fúúú mi az istent fogunk mi csinálni ezzel az idővel, aztán annyian voltak, hogy mire a checki-inen, meg a nadrágszíjlevevős biztonsági kűrön, meg mittudoménmin még átastünk, éppen koppra értük el a kaput a beszállításnál, örültünk, hogy még egyet pisilni tudtunk.
Szóval megesik, igen, hogy nehéz átjutni a folyamatokon és igen, 50 perces, meg 1 órás átszállásokat biztosan nem vállalnék be BKK-ban.
Mi kb. pont 3 órával korábban érkeztünk és kevesebb mint fél óránk maradt a beszállásig mire mindennel végeztünk. Nekünk a 2 óra nem lett volna elég. Tényleg óriási a reptér, mire eljut az ember egyik végéből a másikba az már önmagában fél óra. És igen ha fel kell venni a csomagot akkor lehet kint van 5 perc alatt de lehet vársz 20 percet mire rákerül a szalagra. Aztán mehetsz újra feladni, beállnia sorba. Az egyik járat érkezése és a másik indulási időpontja közt és nem kockáztatnék 3 órával kevesebbel.
Szia, mi idén voltunk először Thaiföldön, február utolsó hete +március első hete. Október elején vettem meg a jegyeket a Qatarnál és 290 000 körül volt / fő, dohai átszállással. Szerintem jó áron vetted.
Az idő mondjuk tökéletes volt, feltéve ha szereted a 36-38 fokot és a tűző napsütést.... Leginkább csak árnyékban lehetett kibírni. Bangkokot borzasztó füllesztőnek találtuk, elsőre sokkoló volt. Reggel 6kor szállt le a gépünk és már akkor arcul csapott a meleg. A város mindenképp megér 4 napot, de mi úgy tapasztaltuk hogy itt nem lehet reggel 9-től este 6-ig tolni a városnézést. Én ezt még egy városban se tapasztaltam, nyomasztó volt a hőség és a rossz levegő. Rengeteg a látnivaló, de pl. a Királyi palotában reggel 9-re szólt a jegyünk és délben nem azért jöttünk ki mert már mindent láttunk hanem mert elviselhetetlen volt a tömeg és a meleg.... (ettől függetlenül nem szabad kihagyni, egy csoda!) Mi 3 teljes nap után menekültünk a városból, pedig látnivaló lett volna még, ha visszamennék inkább 2 nap az elején és 2 nap a végén, így osztanám el. És sokat segített hogy a szállodának volt medencéje!
Közlekedésben remekül működött a MRT és (BTS) Skytrain, taxizni egyszer sem taxiztunk Bangkokban . Használtuk a hajós közlekedést is a nagy folyón is és a kis csatornán is.
Ez volt a kedvenc bangkoki napunk: Elmentünk a Wat Sakethez a kis hajóval ami a kis csatornán megy végig, egyszerű és olcsó tömegközlekedés, nagyon élveztük, a Nana Pier-től Panfa Leelard állomásig, (Pranatumnál át kell szállni, nem emlékszem pontosan mennyi de messze a legolcsóbb közlekedési mód) . A Wat Saket első szintjéhez egy kis őserdős parkon keresztül mész fel, nagyon hangulatos, egy mini oázis a városban. Aztán persze fel kell gyalogolnia tetejére de megéri! Innen átsétáltunk III Rama király szobrához és a mögötte lévő területen (Rattanakosin Island) barangoltunk, érintve a Ratchanatdaram Worawihan /Loha Prasat, Wat Suthat, Wat Ratchabophit... stb templomokat, rengeteg van, kisebb nagyobb. A Loha Prasatot mindenképp kiemelném, csodaszép, fel kell sétálnia legtetejére és pazar 360 fokos körpanoráma tárul a városra illetve a 37 aranyozott tornyot is egész közelről lehet így megcsodálni. Bónusz: Alig volt itt valaki, rajtunk kívül kb. 4-5 ember. Míg a fekvő buddhánál, a Wat Arunnál brutális tömeg. Lesétáltunk a Tha Thian piachoz, majd a mini komppal át a Wat Arunhoz. Nem tudom mi a neve de 5BHT-ért 5 perc alatt átvisz a túlpartra és kiszállsz a Wat Arun lábánál. Innen meg a nagy folyón - Chao Phraya River - vissza a Sathorn kompkikötőhöz ahol aztán metróvonal is van a további közlekedéshez.
Fontos: Agyonklimatizált a metró. 40 fokból bemész kb a 16 fokba. Nem árt ha van egy pulcsi vagy legalább egy kendő nálad.
Bangkokból mi a Bangkok Airways-szel repültünk Phuketre. Novemberben foglaltam, 1810 BHT volt egy jegy (egyirányú), ebben benne volt egy feladott poggyász, ingyenes ülőhely választás és meleg étel + süti, ital az egy órás úton. Nagyon tiszta, kényelmes, pontos járat volt. Phuketen várt a taxi ami Khao Lakra vitt. Ott voltunk 4 napot, egy csoda volt a szállodánk: Khaolak Merlin Resort, mintha egy dzsungel közepén lettünk volna. A szobánk, a part, az ellátás, az egész környék és itt töltött idő csillagos 5-ös. Khao Lak nagyon kis nyugis résznek tűnt, nem volt erős éjszakai élet, viszont gyönyörű partszakaszok vannak, és van egy szuper nagy éjszakai piaca remek kaja lehetőségekkel. És persze egy cunami múzeum is van itt is meg elefánt rezervátum is.
Innen taxival mentünk át Krabira (Ao Nang) 2 éjszakára. Hát, inkább maradtunk volna Khao Lakon..... Nekünk csalódás volt Krabi, tömegturizmus mindenütt, ez már a szállodánál is érezhető volt, a partra szó szerint ömlik a tömeg. A Railay beach gyönyörű környezetben van ez nem vitás, de az a tömeg.... és a part hemzsegett a medúzáktól, a Hong szigeten szintén. Este azért nagyon kis hangulatos a hely, sok bár, élő zene és minden más ami eszedbe jut. Érdekes volt ezt is látni de minőségben és élményben Khao Lak messze verte Krabit, persze ki mnit keres.
Krabi városából aztán az Air Asiával repültünk vissza Bangkokba. Ez elvileg olcsóbb mint a Bangkok Airways de nagyon fapados, nincs benne se csomag, se semmi. Gyakorlatilag a végén többe is került.
Röviden ennyi. Visszafele már hozzászoktunk a meleghez így Bangkok sem volt annyira megterhelő mint az első napokban. De azért én mindenkinek javaslom hogy foglaljon olyan szállást ahol van medence!
Ez a két szálloda nekünk bevált: Aira Hotel Soi Sukhumvit11 - BTS Nana megálló és a visszaúton: The Salil Hotel Sukhumvit 57 - BTS Thon Lor megálló.
Ugyanarra a reptérre érkeztek vissza ahonnan a hazafele járat indul? Mert mi pl Krabiból Dong Mueang reptérre érkeztünk nem a BKK-ra. Ha újra fel kell adnia csomagot akkor minmum 3 óra, de inkább 4. És ugye mi van ha késik a gép
Azt akkor nem kérdezem, hogy miért nem vetted meg egyben codeshare-ben a jegyet, mert ha az egyik már megvan, a másik már nincs, akkor ezen már nemigen lehet változtatni. Bár lehet egy próbát megér, hogy foglalsz a Bangkok Airnél és lelevelezed velük, hogy melyik járathoz kell illeszkedjen a jegyed.
Az eredeti kérdésre visszatérve. A szabály itt is igaz: 2 órával indulás előtt légy kinn a reptéren. Ergo intézd úgy, hogy 21:40-re BKK-ban légy, esetleg kicsit előbb se baj, a bkk-i reptér óriási és a check-ineknél is láttam már tumultuózus jeleneteket.
Ami a bőrönd kivesz-visszacsekkol kört illeti, ezért sem lett volna baj az egyben vett jeggyel (még egy indok, hogy rákérdezz a Bangkok Airnél). Egyébként mivel nincsenek összedrótozva a jegyek, hanem tök függetlenek egymástól, Samuin, ahol egyben lehet becsekkolni, nem fogják látni Neked, hogy de Te mész tovább, bár egy kedves próbát ez is megér a check-inesnél. A kocka, alapértelmezett folyamat igen az, hogy leszállsz a domestic-en, kiveszed a bőröndjeidet, átmész az international-re, ott meg becsekkolod.
Köszönöm a címet. Akkor majd kint tájékozódunk melyik a szimpatikusabb.
Közben meg lett a BKK jegy is. Viszont a Samui jeggyel kapcsolatban lenne kérdésem. Hazafelé 23:40-kor indul a gépünk. (remélem ez így is marad). Mikorra lenne célszerű visszaérnünk Bangkokba? Van feladott csomagunk is, azt fel kell venni, feladni újra, stb.
De egyébként szerintem egy csomó ilyen van, nem ezeknél van egyedül a bölcsek köve. Nagyjából az a különbség köztük, hogy a programok hossza 1,5-3,5 óra között változik. Mi asszem a 3,5 óráson voltunk. De a helyszínen meglátod a kínálatot.
Köszi szépen! Közben a kocka el lett vetve :) . Lehet megbánom majd, de megvettem a bangkoki jegyet március közepére. Nekem jó árnak tűnt és vásárlás után már nem szoktam nézegetni az árakat. Majd a Samui jegyet veszem később. Ez a célpont is el lett döntve, köszönhetően topiktársunk nagyszerű beszámolójának:)
Köszönöm a gyors választ. Sajnos időtartam tekintetében mi sem tudunk túl hosszú időre elmenni, ezért gondoltam a 4 nap Bangkok és 8 nap Samui-ra. A repjegyeknél az a baj, hogy igazából azt nem tudom, hogy errefelé mi számít jónak. (Már ha egyáltalán létezik ilyen :) Csak most a többihez képest ez a 270e körüli ár jónak tűnt. Ez vajon még mehet lejjebb? 9 hónap múlva lenne az út, azért ez még elég messze van.
A program ajánlatokat is köszönöm.
És ezzel kapcsolatban kérdezném, hogy Samuin melyik elefánt menhelyen voltatok? A lányom külön feltétele, hogy csak abban esetben jön el velem, ha etethet elefántot...:)
Valamikor réges-régen kaptuk ezt a fajta ötletet, hogy egy úton két-három helyet is bejárjunk. Az első ilyen BKK-Phi Phi-Koh Samui volt. Másodjára pedig BKK-Chiang Mai-Krabi volt az útvonal. Szóval mondhatom, hogy mindig ilyenre megyünk. Javaslom mindenkinek, Neked is. Ez a mostani utunk is három lábú lehetett volna, de most a fő cél volt, hogy elvigyük a gyerekeket és mivel ők multinál dolgoznak, nem volt szabad rablás, főleg nem időtartam tekintetében. Így lett két állomása az útnak. De tényleg lehet ezt tupírozni, sőt érdemes is.
És akkor a válaszok:
Én jövő év március közepe-végére gondoltam, ez időjárásilag rendben van?
Eddig kétszer voltunk január végén - február elején, egyszer február kellős közepén és egyszer ahogy írod, március közepe-végén. A négy alkalomból ez utóbbinál volt a legtökéletesebb időjárásunk. Szóval rendben van
DE
Nem mindegy hová mész. Állítólag a szárazföldi rész, az északról délre lenyúló félsziget a választóvonal. Amikor jó idő van a Thai-öbölben (pl. Samui) akkor szar az Andamán-tengeren (Phuket, Phi-Phi, stb,) és fordítva. Érdemes így is végignézni a nyaralást.
Ha az út elején 4 éjszakát töltünk Bangkokban az elég az alapokhoz?
Szerintem ez tökéletes. Nagyon nincs is több benne. A 4 éj az 3 teljes napot ad ki. Egy lehetséges forgatókönyv: 1. nap: BKK "óváros", 2. nap: Ayutthaya, 3. nap: úszópiac/train market (és vannak ilyen kis szatellit programok, amiket a megérkezés napján, vagy a távozás napján lehet abszolválni, ha van idő, vagy ezekkel lehet bővíteni a napokat: ilyen a Wat Saket, Chatuchak piac, Patpong piac, rooftop bar valamelyik felhőkarcoló tetején, Lumpini park, stb.)
A bangkoki repjegyet kb. mikor érdemes megvenni?
Én eddig kivétel nélkül kb. 6-7 hónappal korábban vettem meg. Szignifikánsan sose jött jobb ajánlat, de erre nincs garancia. Viszont, ahogy fogy az idő, biztos, hogy drágulnak a jegyek. Legfeljebb egy-két beeső akció teheti olcsóbbá az éppen aktuálistól.
És ugyanez lenne a kérdés a Samui-ra szóló jegynél is
Ezt azért passzolom, mert mindig egyszerre szoktunk repjegyet, szállást, közbenső repjegyet és minden egyebet foglalni, a már leírt 6-7 hónappal előtte. Nem akarok abba a hibába esni, hogy valamit lefoglaltam, leelőlegeztem, mást meg nem és utána meg csak elkezdek futni a pénzem után, mert nem találok jó alternatívát a le nem foglalt részre. Egyébként a 6-7 hónappal korábbi foglaláskor semennyire sem volt horror a BKK-Samui repjegy, nem is kellett gondolkodni rajta, hogy foglalok-e, vagy sem.
Ps. örülök, ha tetszett az iromány, vagy a film:):):)
A videók és a leírásod is nagyon jó és főleg inspiráló :). Ezért szeretnék valami hasonlót szervezni, de ilyen komoly és ázsiai útra nincs tapasztalatom. Volna néhány alap kérdésem, megköszönném, ha válaszolsz rá.
Én jövő év március közepe-végére gondoltam, ez időjárásilag rendben van? Ha az út elején 4 éjszakát töltünk Bangkokban az elég az alapokhoz? A bangkoki repjegyet kb. mikor érdemes megvenni? (Most nézve 270 ezer körül van Lufthansa/Swiss jegy) És ugyanez lenne a kérdés a Samui-ra szóló jegynél is. Köszönöm szépen!
szerintem mindegy ezek közül. A Covid latt többször leléptünk Lufthansával és meglepően pozitív volt.
Megfagyasztani idén már többször megfagyasztotta Qatar is pont Doha és Szingapúr között a 7 óra alatt, és Maldívra és onnan haza is...mindent is magunkra vettünk, halálra fagytunk náluk.
Ez a Swiss fapados (bocsánat, valami átmenet a charter és a hosszútávú fapados között) lánya és szokott kiadni járatokat albérletbe, hogy Swiss jegyed van, de sokkal alacsonyabb színvonalon utazol.
Lufthansával egyszer utaztam, odafelé BUD-FRA két és fél órás késés volt, csatlakozás bukta, visszafelé csak én jöttem meg, a csomagom még Frankfurtban időzött.
Mivel ők az utolsó légitársaság akikkel utaznék, így a Swisst választanám hasonló kondíciókkal.
Sziasztok! Abban szeretném kérni a segítségeteket, hogy módosították a márciusi hazajegyünket (Samui - Bangkok- Bécs), így a 1:45 perces átszállásunk röpke 12,5 órára módosult Bangkokban. Próbálom pozitívan felfogni, ha már így alakult, és arra gondoltam, hogy akkor bemennénk a városba, mert nem szeretném a reptéren tölteni az időt. Gondolom ennek nincs akadálya? Egyedül az bizonytalanított el, hogy Samuin mikor becheckolunk elveszik a belépéskor kitöltött papírt. Így akkor Bangkokban újat kell kitölteni, ha ki akarunk menni, vagy nem kell ezzel akkor már foglalkozni, mert a beszállókártyák már úgyis megvannak?
Olvastam a Air China véleményeket de mit gondoltok a törlésekről? Vajon lehetne használni az Air China-t ráhordó járatnak a China Southern-re (légitársaság váltás Taipei-ben) ?
A semmi problémát azért hosszú percekig tudnám sorolni...tényleg pár hosszászólással alább szerintem tényleg elég részletesen ki is vannak ezek vesézve.
Nem vállalhatatlanok, de az ajánlott kategóriába sem férnének be. A 479 EUR pedig már tényleg a boldog békeidők árait idézi, amire manapság nemigen van példa (az Emirates pl. lassan már félútig, Dubai-ig sem visz el ennyiért).
Szóval akinek az ár az első számú szempont és kellőképpen rugalmas, válassza nyugodtan. Mindenki más jól gondolja meg.
Az Air China elég gyenge légitársaság, akcióznak mindig. Nagyon sok a negatív visszajelzés az utasoktól. Inkább fizetek egy Eva Air-ért 200 EUR többet.......És direkt Bécsből semmi átszállás.
Nagyon élveztem a beszámolóidat, és a filmjeidet is! Jó volt látni, és emlékezni az ismert helyekre, amiket láttunk a hét thai utunk alkalmával. Imádtuk minden percét, és úgy látom, hogy Ti is!
Szóval köszönöm, hogy ezt lehetővé tetted és egyben gratulálok!
A következő nap ismét kirándulást hozott bár igaz, csak délután . A gyerekeink odáig voltak az etikus elefánt menhelyért. Mi sem láttunk még ilyet, hát nosza, lássuk. Egy kis csavarral. A két gyerek visszament ugyanis a világ leginteligensebb módján megreklamálni az elmaradt mummy monkot és olyan logikával csinálták, hogy az irodában fejet hajtottak. Megszervezték nekünk, hogy elvigyen egy kocsi a szerzeteshez, majd egy másik, amelyik az elefánt farmra vitt volna, nem a hotelhez jött értünk, hanem a szerzetes templomában vett fel és onnan mentünk tovább elefántolni. Szóval előbb megnéztük a szerzetest. A kiállított, már-már élőnek látszó hullának érdekes története van. Egyrészt nem is olyan régi, az 1970-es évekből való. Egy thai fiú szerzetesnek állt az ifjú éveiben, de inkább visszatért a világi élethez, megnősült, 6 gyereke született, sikeres lett. De idősebb korára visszahívta Buddha, ismét szerzetesnek állt. Hosszas meditációkat végzett (állítólag ő volt az első, aki képes volt étel és ital nélkül 15 napig meditálni). Majd meglátta a halálát, hogy az hogyan fog bekövetkezni. Úgy döntött, ő lesz az első, aki még életében mumifikálja magát, hogy a teste megmaradjon az utókornak. Elkezdett egy olyan szömörcét enni, amivel lassan megmérgezte magát, a méreg lassan kivonta a vizet a szervezetéből. Kérte, hogy kapjon egy olyan fülkét, ahol meditációval felkészülhet a halálra. Egy olyan kis fülkébe tették, ahol csak törökülésben fért el és kapott egy kis csengőt, amit meg kellett ráznia naponta, hogy kinn lássák él-e még. Amikor harmadnap nem szólalt meg a csengő a fülkét 1000 napra befalazták. Amikor letelt az 1000 nap, kibontották a fülkét és ott volt a tökéletesen mumifikálódott szerzetes. Kívánságának megfelelően egy üvegvitrinben állították ki a testét a Wat Khunaramban. Egyetlen változtatást eszközölt rajta a többi szerzetes. Egyetlen testrész nem bírta a mumifikálódást, egy lágyszövet, a szemek. Ezek nyomtalanul felszívódtak az 1000 nap alatt. De így elég félelmetes lett az egyébként teljes épségben maradt szerzetesünk. A társai ezért egy Ray Ban napszemüveget adtak rá. Így lett a legmenőbb halott Luong Pordaengből. A templomnál az élmény része volt még, hogy egy random árusnénitől egy csomag banánchipset vettünk. Állati finom volt (és a random néniktől való vásárlás is jó élménynek számít).
Aztán jöhetett az elefántfarm. Ahogy megegyeztünk, felvettek a szerzetesnél és nagyjából a kereszteződésben szemben nyíló útszerű ösvényen, vagy ösvényszerű úton behajtottunk a zöldbe. Kis zötykölődést követően behajtottunk egy udvarba, hol a bejárat mellett már ott volt egy karám, ahol máris két elefánt jött-ment. Minket bevittek beljebb, leültettek egy sor árnyékos asztalhoz, majd elmagyarázták, hogy mi történik ezen a helyen és mi lesz a programunk.
Legelső tevékenységként ételt készítettünk az elefántoknak. Ehhez egy sor tál sorakozott az asztalokon, amiben tök, banán, meg még ez és az volt, illetve az oktató körbejárt és egy-egy nagy marék száraz szalmaszerű anyagot tett még a tálba. Az összetevőket össze kellett gyúrni, majd kis golyókat csinálni belőle és egy tányérra tenni. Majd később ezzel etethettük az elefántokat. Átmentünk az etetőhelyre, majd hozták az elefántokat és csoportonként szépen odaadogattuk a golyókat nekik. Láthatóan ízlett. És itt kerülhetett az ember először testközelbe velük, lehetett simogatni, paskolgatni. Aztán kaptunk még friss bambuszhajtásokat is, azt is szépen odaadagoltuk nekik, amit elvettek az ormányukkal és szépen elcsámcsogtak.
A következő lépésben a megetetett elefántok el, mi elmentünk kezet mosni, majd adtak egy üveg vizet egy helyre kis tarisznyában, a fejünkre pedig rízsszedő szalmakalapot és irány a természet. Kisétáltunk valahová a fák közé, egy ligetes részbe, ahol a fák között szétszóródva hol magányosan, hol kisebb csoportokban álldogáltak az elefántok. Itt meg lehetett nézni őket, fotózkodni lehetett velük, miközben ők nagyjából egykedvűen csócsálták a zöldet (mondhatnám legeltek, csak nem tudom az elefánt legel-e). Volt köztük öreg elefánt és fiatal kiselefánt, fiú, lány, minden fajta. Az ismertetéskor egyébként elhangzott, hogy összesen 7 elefántjuk van, de tervezik, hogy több is lesz.
Az újabb program az elefántfürdetés volt. Előbb hoztak két állatot, akiket betereltek egy sáros dombra, majd slagból locsolni kezdték őket, akik aztán önfeledten dagonyázni kezdtek a sárban. Közben át lehetett öltözni fürdőruhára és két másik, egy kis medencébe behajtott elefántot fürdetgetni. Ez a programrész megint messze távol állt tőlem, hogy egy sáros medencébe elefántot mosdassak, inkább azt választottam, hogy a dagonyázó példányokat a sárpakolás után le lehetett slaggal mosni, így a családom és én inkább slaggal mosdatta az elefántot és ehhez még át sem kellett öltözni. Aztán elefántok el és véget is ért a program. Még levetítették nekünk a saját élményeinket egy sebtében készült és összevágott kisfilmen, majd a filmet INGYEN meg is kaptuk a megadott e-mail címünkre (ilyet, hogy egy turista helyen ingyen adjanak valamit, pláne fotót, filmet, amit mindenütt szemérmetlen árakon árulnak, mégha egyébként bűn rossz is technikailag erről amatőr fotósként hosszú órákat tudnák puffogni, amikor este pofánvakuznak egy random étterembejárat előtt, semmi nem látszik csak a szétvakuzott arcod, majd kiteszik egy állványra, hogy tessék, meg lehet venni, emlék, 10 EUR , no ilyet én még nem is láttam, 20 pont a Griffendélnek).
Szóval ezzel ért véget a program. Azért a kisördög nem állja meg bennem, hogy a margóra ne mondjak még egy gondolatot. Azt, hogy ez mennyire menhely volt, a sanyarú sorsból mentett állatok sorsának jobbítására, vagy mennyire inkább turistalátványosság .háááát szóval nem tennék óriási pénzeket fel az előbbi melletti fogadásra. Az elefántok abban a másfél órában, amíg mi turisták ott vagyunk, tényleg valamennyire szabadok, de ahogy láttam, inkább a karám a lakóhelyük. És bizony feltűnő volt, hogy sokszor terelik őket a turistáknak ajánlott program szerint: most etetni megyünk, most a fák közé, most meg jön a fürdetés. No és bizony láttunk olyat, amikor az elefánt láthatóan inkább elódalgott volna más felé, nemigen volt kedve, hogy őt most ez a sok gyülevész símogassa, vagy fényképezkedhessen vele, de ilyenkor a fú nem is tudom hogyan kell nevezni az etikus elefánthajcsárt -, szóval az ember egy kicsit rángatott rajta és az elefánt máris vidáman jött fürödni. Szóval a felszín alól óhatatlanul is elő-előbukkan, hogy ez bizony a fizető turistákért van és nem az elefántokért. A thai turistagépezet rádöbbent, hogy egyre több nyugati gondolja úgy, hogy szemétség megélni az elefántokból úgy, hogy az láthatóan az ő bőrükre megy (hány és hány leleplező dokumentumfilm taglalja, milyen szemét módszerekkel lehet csak emberkompatibilissé tenni az elefántot). És ha emiatt csökken a kereslet az elefántos látnivalók iránt, a kínálatot kell átalakítani úgy, hogy arra a kieső kereslet át tudjon hangolódni. Egy dolgot persze mindenképpen meg kell említenem a pro oldalon is. Amikor a múltban ilyen elefántos produkáltató programokon voltunk, feltűnő volt, hogy mindegyik karámba állított és kikötött jószág szinte kivétel nélkül be van zazulva, azaz valamilyen kényszeres ringatózásban van, mint Steve Wonder. Gyógypedagógus barátnőnk fejtette meg, hogy a sérülteknél gyakran fordul elő, hogy hintáztatják magukat, ez egyfajta reflex, hogy amikor nem éri őket inger, akkor csinálnak maguknak. Az elefánt persze nem feltétlenül értelmi sérült, legfeljebb a Teremtéskor az Isten csak 75ös IQ-t adott neki, míg nekünk embereknek néha ennek a dupláját is és ők így az értelmi sérült embergyerekekkel vehetik csak fel a versenyt, vagy még úgy se. De lezárva a gondolatot, ezen az állatfarmon egyetlen pillanatra sem láttam egyetlen magát hintáztató elefántot. Tehát, hogy az állatok legalábbis mentálisan jobb állapotban vannak itt, az biztos (már amennyire egy összesen bruttó 3 órás látogatásból ezt le lehet szűrni). Más kérdés, hogy ezek a programok most drágábbak, mint a hagyományos, kizsákmányolósak, ergo több pénzt is termelnek.
Ezzel le is futott a kalandok sora. Immár csak az esti bazározások maradtak, vagy a tengerparti masszázsok, no és az édes semmittevés. Még két ilyen napunk volt, amit a friss mangó, vagy mangosztán vásárlások színesítettek és a sült kukorica ízesített, esténként még egy nagy adag pad thai-jal, vagy sticky rice mangoval , esetleg egy-egy jókora Chang-gal. Szépen lassan elkezdtünk kifelé tartani a nyaralásból, egyre többször merült fel, hogy mit csinálhatnak otthon az unokák. Aztán eljöttek az utolsók is. Utoljára alkudoztunk a bazárban, utoljára mentünk vissza a legjobban megkedvelt éttermünkbe, ahol utoljára ettem banános kókusztejet. Aztán jött a szomorú utolsó reggeli, mindent összecsomagoltál? ott a telefonodon a beszállókártya? Indulás haza. Jött a megint bájos Samui reptér, és ezúttal egy légcsavaros kis kávédaráló várt minket, hogy Bangkokba repítsen. Aztán jöttek a kínaiak, a Bangkok-Peking szakaszon olyan hátszelet kaptunk, hogy néha 1100 km/h-val, majdnem hangsebességgel repültünk és a kiírt 4 óra 50 perc menetidőt 3 óra 45 perc alatt letudtuk. Következett a kretén szokatlan pekingi tranzit, megint lemaradtunk a kínai kajáról, de repesztettünk haza. A PEK-BUD szakaszon megint egy új repülőgéptípust avattam, a B-787 Dreamlinert, hogy amikor letottyantunk a ferihegyi betonon, megint Ferenc legyen a határőr névtábláján és magyarul mondja, hogy Jónapot kívánok! Hazaértünk. Asszem a célunkat is elértük, hogy megfertőzzük az ilyen messze még sosem járt gyerekeinket valamennyire az egzotikus utazás kalandjával. Ez sikerült. Nekem van még egy kabalám: ha valahol valamit nem tudtam megtenni, amit előre beterveztem, akkor van miért visszamenni, és vissza is megyek. Persze a sokadik thaiföldi és az öregedés miatt egyre fogyó aktív évek miatt még mindig meg nem valósított utak mérlegében a thaiföldi serpenyő egyre könnyebb lesz, nemigen hiszem, hogy Samuira valaha visszamegyek még. De még van egy titkon dédelgetett thaiföldi tervem. Kabalából nem mondom el. De a kabalák abba az irányba mutatnak, hogy egyszer még lesz dolgunk egymással, a Mosoly Országának, és nekem
Másnap reggel dzsip jött értünk, hogy induljunk a nagy túrára. Egy ember árválkodott még a platón, de először mentünk, hogy másokat is összeszedjünk. Japán, tajvani, magyar és amerikai lett a végén a díszes társaság összetétele. Elsőre még simán a közutakon elrepítettek minket a 18 karú Guanjin istennő és a kicsit duci Mosolygó Buddha templomához. Bár már többször is kinéztem, ez volt az első randink ezzel a látványossággal. A helyre kis tavacskára épített templomok és szobrok, színes sárkányok, kis pavilonok még a híres Bug Buddhánál is nagyobb látványosságot rejtettek (nem merem leírni, hogy szebbek, mert még megsértődik rám az istenség és az nem jó ómen😉) Mondjuk a szervezett túrák átkaként annyira elmélyülésre, önálló felfedezésre, arra, hogy hosszasan kísérletezz honnan lehet a legjobb fotókat lőni, na ezekre nincs idő. Katt-katt egy két fénykép, gyorsan járd körbe a templomot, esetleg kukucskálj be az ajtaján, aztán gyerünk tovább. A következő állomás, a Big Buddha egy jó erős nyíllövésnyire volt. Itt is leözönlünk a dzsipről, gyorsan fel a szoborhoz, gyorsan körbejár, katt-katt, mehetünk. De hosszú idő után először végre volt pár jól komponált, kövér, élettel (és szerencsére napfénnyel) teli sztárfotóm őkelméről, 16 évet kellett várnom rá, hogy elmondhassam: végre lefotóztam.
Aztán kikanyarodtunk a Budhhától a főútra, párszáz méterre pedig bekanyarodtunk egy ösvényre, ami a zöldbe vitt. Itt elhagytuk végre a civilizációt. Nadrágszíj keskenységű úton kezdtünk felfelé kaptatni a hegyre. Közben jókorákat lódult velünk a plató, mi utasok zömültünk rendesen, nem győzött az ember kapaszkodni különböző vasakban és amikor egy pillanatra lankásabbra értünk, lerázni a karunkat, hogy a nagy kapaszkodástól beleállt zsibbadástól megszabaduljunk. Az első megálló egy kilátópont volt, ahonnan gyönyörű szépen tárult elénk a tengerpart, jó sokkal alattunk a lábunk alatt, illetve ehelyütt állt pár kaucsukfa, ahol megmutatták hogyan szüretelik az autógumit (jó-jó tudom, hogy az autógumi már jó régen nem természetes kaucsukból van, de valamikor így indult a gumifák karrierje). A fa kérgébe vájt sebek kutyatejszerű fehér valamit izzadnak, amit egy kis csészikébe gyűjtenek. Napjában 1,5 decit. Egy autógumi úgy egy hónap alatt jön össze, egy egész autóra való 4 hónap, egy teherautó meg egy év (jó-jó már nem autóra kell ). Azaz hány fa szorozva hány bemetszés szorozva hány autó szorozva ?
Mentünk tovább. Ekkor annyi változott, hogy fenn a kocsi fülkéjének a tetején is volt két ülés, ahová önkéntesek kiülhettek. Brutálisan kaptattunk felfelé, az otthoni egyébként telivér hathengeresemmel sem mernék nekivágni egyik-másik meredélynek, nem véletlen, hogy izmosabb terepjárókkal járják a helyet a szervezők. Felkaptattunk a hegytetőre, ahol egy óriási buddha szobor áll áldásra emelt kézzel és néz le a hegytetőről egy nagy erkély kellős közepén. Buddhának is és nekünk, ide felkapaszkodóknak is páratlan látványban lehet részünk tiszta időben. Egészen Lamai-ig lelátni és a helyoldalt csodálatos pálmafaerdő pettyezi. Ja és jelentem, ezúttal gyönyörű, hibátlan tiszta idő volt, csak némi játszi fehér bárányfelhő pettyezte az eget, amiket én inkább csak fotósfelhőknek hívok, mert nem belezavarnak a képbe, hanem feldobják a képeken az ég kékségének egyhangúságát és mozgalmassá teszik azt.
Innen lefelé vezetett az utunk a Magic Gardenbe. Valamikor az első utunkkor a hely valamiért Secret Garden néven rögzült a fejemben, aztán legutóbb, amikor a Secret Gardent kerestem, senki sem értette mit akarok, amíg ki nem derült, hogy ááááá, Magic Garden. Végre megtanultam, hogy rosszul emlékszem és Magic Garden a neve, nehogy Titkos Buddha Kert néven keressem. Erre az első thai mit mond, amikor odaértünk? Tessék, itt a Secret Garden. Na most akkor hogy is van ez? De nagyjából mindegy is. A lényeg maga a kert, amely egy zsebkendőnyi kis folt, ahol egy patak folyik keresztül, kisebb-nagyobb csobogókat, vízeséseket alkotva, a megalkotója pedig kis jelképes épületeket potyogtatott bele és egy-egy tenyérnyi foltján szobrokat szórt szét, akik valamit csinálnak, egy táncmozdulatba fagytak bele éppen, vagy furulyáznak, zenélnek éppen. Olyan nagyon zen hangulata van az egésznek (jelentsen persze ez kinek-kinek bármit). Mindenhol simogatóan árnyas, napfényfoltos, madárzenés, tényleg békességet áraszt és elvarázsolja a látogatót és (hogy végre nekem is a secret névnek is igazunk legyen) olyan, mintha minden zuga valami kis apró titkot őrizne.
A kert után jött egy hegytetőn levő amúgy elég felejthető étterem, ahol megebédeltettek. A korábbi két ilyen látogatásunk alkalmával ugyanabban az étteremben ebédeltünk, 12 év különbséggel, de a véletlen nem volt akkora, hogy ez harmadszor is megtörténjen. Amaz a másik emlékezetes étterem marad mindig is, ez a mostani nem biztos. Ebéd után pedig irány a Namuang (asszem) I. vízesés. Itt már jártunk és valahol itt volt régen az elefántos majmos produkció is. Odaérve láttuk, hogy ez sem veszett ki még ezen a tájékon, mert éppen két turista ült széles vigyorral egy elefánt hátán, legfeljebb nekünk, akik nagyon hajtogattuk, hogy erre nem vagyunk kíváncsiak, csak az etikus elephant sanctuary-ra, nem nagyon reklámozták tovább, hogy de hát van ám ez is. Gyorsan elhúztunk az elefántogolók mellett és felkapaszkodtunk a vízeséshez. Bár ott inkább csak vízcsörgedezést kaptunk, lévén a száraz évszak legszárazabb része, a vízesésben szinte nem is volt víz. Az alatta levő árnyas tó mellett azonban jó volt leülni a hűvös kövekre, nagyon természetközeli ez a hely.
Ezután kissé elferdültek az események. Mi azt hittük az irodában kapott infók alapján, hogy ekkor a mumifikált szerzetes következik, ám ehelyett elvittek egy random parkolóba, ahol egy random színes kínai szobor állt, hogy lehet fényképezni. A cseréről faggatni kezdtük a túravezetőt, hogy akkor most hol is a mummy monk? De csak hablatyolást kaptunk, hogy van A és B és C típusú túra és amelyiken most vagyunk, annak a betűjében nincs a szerzetes. Majd kétszer is megerősítette, hogy nincs mit tenni, ma nem lesz szerzetesnézés. A gyerekek már ekkor elhatározták, hogy ezt bizony szóvá teszik majd az irodában, ahol foglaltuk a kirándulást.
Aztán jött az uccsó attrakció, a Nagymama és Nagypapa Szikla Lamai-on. Behajtottunk a szokásos, árusokkal teli kis udvarba, aztán az üzleteken átvágva kijutottunk a sziklák közé, a tengerpartra. Gyönyörű napos idő volt, ragyogó tájkép fogadott, nem voltak se nagy hullámok, se apály, vagy dagály. Nagypapát persze ez semmiben nem befolyásolja, neki örökké tartó, kőbe fagyott erekciója van és nagyon magyarázni sem kellett a gyerekeknek, merre nézzenek, ha őt keresték. Nagymamát a múltkor elbújtatta a tenger, most azonban a csupasz kőpunci szemérmetlenül feltárult. Lehetett fotózni innen és onnan a sziklákat, tengeres és nem tengeres háttérrel és a csodálatos napsütéssel és a ragyogó időjárással egytől-egyig remek képek születtek a világ e természeti csodájáról. Bejártuk a helyszínt szerintem mindannyian örökké emlékezni fogunk a két öreg sziklára. Még megettünk egy-egy kókuszfagyit (ami egyébként állítólag thai különlegesség és bár tényleg nagyon finom volt, nem volt semmivel különlegesebb, mintha Balatonfüreden vettük volna, hacsak nem az, hogy a tölcsér igazi kókuszdió volt), aztán szépen véget is ért a túra. Estére maradt a chawengi bazár egy új szegmensének felderítése és egy új étteremben egy új thai kaja kipróbálása.
Az időbeosztásnál felvettük az egy nap semmittevés, egy nap kirándulás, majd megint semmittevés, megint kirándulás ritmust. Jött a semmittevős nap. Kiköltöztünk a tengerpartra, fürödtünk, sült kukoricát vettünk az árustól, egy másiktól pedig gyönyörű ágytakarót és persze volt olyan is, akitől nem vettünk semmit. Egy alkalommal az egyik mozgóárustól még ecstasy, vagy speed, vagy fene tudja milyen tablettát is tudtam volna venni (nem kicsit lepett meg, amikor megvillantotta a markában a kis zacsit a figura, vajon honnan nézhette ki belőlem, hogy a célközönsége vagyok, a fene tudja ). Ha már ecstasy, itt említem meg azt a fura újdonságot is, ami kapcsolódik a droghoz, egyben nekem újdonság volt, soha nem láttam még Thaiföldön. Még az indulás előtt olvastam, hogy Thaiföldön legális a marihuána. Nos nekem megdöbbentő újdonság volt, hogy minden harmadik üzlet fűbár (green factory, weed boutique) lett a főutcán, több van belőlük, mint 7-Elevenből. És mindegyik előtt ott lebeg az az átható savanyú szag, amiről felismered, hogy itt mi történik, ha a nyelvtudásod hiányában a weed-ről nem derülne ki a lényeg. Ugyan nem tudom, hogy a világ más tájain akár itthon is mennyibe kerül illegálisan, de azt állapítottam meg, hogy kinn is állat drága (csak szemléltetésül: 4 gr. volt 1000 baht, amit én kb. 1 cigi töltetének gondolok, szóval egy joint 10 rugó). És mindegyik ilyen műintézményben mindig voltak emberek, némelyikek dugig is voltak. Persze aki akarja, csinálja bátran, bennem nem találtak érdeklődőre.
De vissza parthoz és a semmittevéshez. A napok lassú pörgésével a szél is alábbhagyott kicsit, amitől a hullámok is szelídebbek lettek. Meg egy pillanatra sem szűntek. Az odaérkezésünk napján nagyon aggódtam, hogy Chaweng Beach ismét csalódást okoz, a hatalmas hullámok miatt nem lesz fürdés, de akkor meg mit ér egy tengerparti nyaralás, ha nincs tenger. De egyrészt a hullámok megjuhászodása, másrészt a saját alkalmazkodásom miatt a végére éppen a tenger hullámzása okozta a wooow élményt, éppen abba szerettem bele, amitől féltem. Olyan lett, mint a Palatinus hullámmedencéje (bár életemben nem jártam a Palán, kölyökkoromban a Pesterzsébeti Jódos Sósban ismerkedtem meg azzal a fogalommal, hogy hullám😊). Lassan megszokva nem küzdöttem ellene és fáradtam el, hanem megtanultam a hullámok ritmusát átvenni és könnyedén lebegni. Mennyei élmény lett. Chaweng végre szőröstül-bőröstül bejött.
A semmittevős napnak csak az estéjére szerveztünk valami tennivalót, mégpedig a Fishermans Village Marketet Bophuton. Azért egy kicsit konfúz voltam. A hely neve a neten Fishermans Village WEEKEND Market, de a nyitvatartása minden napra mutatta, hogy ott van, nem tudtam eldönteni, hogy ez most akkor mikori piac. Végül vasárnap mentünk, ami eldöntött mindent. Megalkudtunk egy szokványos platós taxival és repesztettünk északra. A kocsi a bejáratnál tett ki (van egy nagy felirat az utcán, ez szolgál kvázi bejáratként). Bophut Beachen a parti sétány, amelynek mindkét oldalán boltok, illetve éttermek vannak (és ha átnézel az éttermen, az épület túlsó végén már a tenger van) és az utca sétáló utca, járművek itt nincsenek, csak nyugodtan andaloghatsz a boltok között. Párszáz méternyi bolt következett és bevallom itt valahogy kulturáltabb a körítés, szebb ez az üzletsor, mint Chawengé (bár kétségtelen, hogy Ch a leggazdagabb, legszínesebb). Aztán a párszáz méter végén a sétálóutca elkanyarodik a tengertől és átmegy piacba, azaz asztalok, standok végeláthatatlan sorába. Előbb a turistás áruk jönnek, Gucci táskástól, pólóstól, elefántos gatyástól, hamis airpodsostól, és hamis Rolexestől. Egész Thaiföldön egy Tag Heuer Monte Carlora alkudoztam, de itt volt a legolcsóbb. A standok sorának végén pedig a kajafelhozatal következett. Gyorsan kellett is ennünk egy sticky rice mango-t ebből a piacos felhozatalból, de a szöcskétől a duriánig bármit ehettünk volna még. Forogtunk hát kicsit a bazárban, egy-két apróságot begyűjtve, aztán fogtunk egy taxit és hazagurultunk. Érdekes tapasztalat volt, hogy visszafelé mindig olcsóbban sikerült kocsit fognunk, mint odafelé.
Nem, nem csak nekünk szervezték, ezt is előre tisztáztuk.
És igen, kihagyhattuk volna nyilván, ha össze-vissza kardoskodunk, hogy minket ez nem érdekel. De nem kardoskodtunk, lehet, hogy bambák voltunk, de eszünkbe sem jutott (ahogy máshol sem igen jut eszünkbe). Ráadásul ahogy írtam, az egyik legszínvonalasabb volt, amit valaha láttunk az én lelkem gazdagabb lett tőle. Csak mindig ott van ezek végén a HATALMAS DE, amikor beterelnek egy üzletbe, vagy bemutatóterembe (jó esetben megkínálnak valami teával) és szélesen mosolyogva bejelentik, hogy "és akkor most lehet vásárolni"). Az a vicc az egészben, hogy amikor egy ilyen kiránduló csoporttal vagy, soha olyan gyorsan és a kijelölt idő előtt nem kezd gyülekezni a nép a busznál, mint ezeken és szó szerint elvétve látsz valakit vásárolni, hogy ezek miből élnek, én nem is értem.
És lehet, hogy felesleges is lázadni, mert nem központi a dolog. De talán ha sok turista mondja, csak beérik a "vásárlói visszajelzés".
Kicsit bánom már, hogy beleírtam, mert most az egészből ez kapja a legnagyobb figyelmet, de igazából annyira piszlicsáré részlet.
Másnap reggel aztán tényleg irány Samui. Egy délelőtti gépre foglaltunk jegyet a Bangkok Airwaysnél, így a startot reggelre tettük. Amikor kiléptünk a szálloda kapuján, hogy a reptérre menjünk, hirtelen minden terv dugába dőlt. Azt terveztük ugyanis, hogy ahogy jöttünk is, a reptérre is skytrainnel jutunk ki. Csakhogy amikor kiléptünk az utcára, esett az eső, nem is kicsit. A skytrain legközelebbi megállója 800 méterre volt a Google Maps szerint, ahová el kellett volna húzni a bőröndöt. Esőben ez elég nagy hülyeség lett volna. Akkorhát jöjjön a B-terv: taxi. Ránéztünk a Grab, vagy Bolt, vagy a fene tudja milyen alkalmazásra, ami szerint 4 perc múlva ott tudott lenni a taxi és kb. 400 baht-ért kivisz a reptérre (a skytran/metro kombóval olyan 240 lett volna négyünknek). 4 perc múlva taxiban ültünk (mondjuk kis meglepetés volt, hogy a Toyota Corollának nem volt csomagtartója, mert gázos volt, és a nagybőröndök, hátizsákok mehettek az ölünkbe 😊) Ismét elmerültünk a Suvarnabhumi kavalkádjában, de egy pillanat alatt irányba álltunk a Bangkok Airways járatához. Pontosabban mivel a BA úgy hirdeti magát, mint Asias Boutique Airlines és ehhez tartja is magát, egy külön kis BA lounge-ban, ahol kis harapnivalóval, kávéval, innivalóval és normális wifivel látnak vendégül. (Ehhez aki még nem tudja, annak info, hogy valamikor n éve a BA vette meg Samui repterét és kizárólagos joguk van oda repülni, így aki Samuira repülőgéppel készülődik menni, annak ők az egyetlen választás, mentségükre legyen mondva, hogy a monopol helyzettel nem élnek vissza, időben és kiindulási reptérben nagyon is rugalmasak és nem szálltak el árban sem.) Az egyetlen apró hanyatlás náluk, hogy régebben, amikor egy gépük fedélzetére léptél, halk, kellemes zene fogadott, tényleg, mint egy butikban, de most nem volt ilyen.
Hamarjában elrepültünk Samuira, ahol életem egyik legijesztőbb leszállását éltem át. Elég turbulens időben repültünk, a sztyuviknak még a kaját is alig sikerült szétosztani, a kapitány folyton leültette őket. És amikor már a végső egyenesben süllyedtünk és nem lehettünk magasabban, mint 30 méter, hirtelen olyat süllyedt (zuhant?) velünk a gép, hogy a nők ösztönösen felsikítottak, a férfiak meg döbbent csendben bámultak, hogy akkor most mi lesz. A pilóta szerencsére pillanat alatt összeszedte a gépet (rá is tolta a gázkart egy pillanatra) és leérni már rendesen leértünk, de ezt a szélnyírást elég sokáig emlegetni fogom.
Szóval lenn voltunk Samui semelyik másik reptérhez nem fogható aranyos, bájos kis légikikötőjében (aki nem volt még: kis pavilonok képviselik az épületeket egy buja kert közepén, tényleg egyedi az első és a sokadik benyomás és kis turistavonatok szolgálnak a gépek állóhelye és a fogadóépület közötti buszok helyett). Aztán a báj véget is ér, amikor kilépsz tőlük. Samui legnagyobb és kikerülhetetlen lehúzásával akkor találkozol, amikor el akarsz jutni a hoteledbe. A reptérre ugyanis nem járnak be a taxik. Vagyishát bejárnak, csak máshogy. Amikor elérsz a kilépő oldalra, egy pult állja az utadat. Az ügyintéző megkérdezi hová mész és walkie-talkie-n behív egy taxist. Te magadnak semmit sem intézhetsz, egy dolgod van, perkálni. A távolság függvényében megvannak a tarifák is egy táblán kifüggesztve, FEJENKÉNTI árakkal (mi van? egy taxiban fejenként?). És az árakban nem szégyenlősek. Nekünk pl. 500 bahtunkba került a kb. 3 km-re levő szállodánkba hajtatni. Összehasonlításul: Bangkokban a Grab-bel a reptérre, ami olyan 20-25 km-re volt, 400 baht volt a viteldíj.
A választott szállodánk az OZO Chaweng volt Chaweng Beach kellős közepén (nálam Chaweng Beach onnan kezdődik, ahol az utca egyirányúvá válik). Az igazi nyüzsitől kissé távolabb (a legnagyobb felhajtás is az utca legelejére tehető), de még mindig elég élénk élettel, nagyon közel az egyébként óriási Central Chaweng Mallhoz. Odaérkezéskor még nem volt meg a szoba, ezért gyorsan elmentünk kajálni (felejthető kockásabroszost találtunk, soha nem mentünk vissza, maximum később tájékozódási pontnak volt nagyszerű), aztán megkaptuk a szobát. Hát a bangkoki leértékelt 4*-os után ez egy igazi felüdülés volt. Talán nem volt hatalmas a szoba, de mindenképpen szép volt, tiszta volt, a fürdőszobája pedig egy kis ékszerdoboz. Ha valami rosszat is kell mondani róla, akkor azt említeném meg, hogy alig volt benne szekrény, nem tudtál kipakolni a bőröndből és eléggé utálok 1 hátig a bőröndben turkálva élni. Kilépve az épületből ízléses medencék, pálmafák, kert frangipánibokrokkal és óriási csokor frissen nyíló, illatos frangipáni virágokkal jöttek sorról-sorra. És végül leértünk a partra. Széles fehérhomok, ameddig a szem ellát. Na jó, azért egy kis hamisság volt ebben a homokban. Voltam már számos helyen fehérhomokon, de sehol sem éreztem, hogy forró lenne, de ez piszkosul forró volt a napon. Szóval ez nem az a klasszik korallhomok. De hogy szép, arról kár lenne vitát nyitni. Egy valami nem tetszett a legelső pillanatban. A tengeren óriási hullámok gördültek a partra, azt vetítve előre, hogy nemigen lesz itt nagy fürdés.
Lecuccoltunk a szobába és kitört a kéjes tengerparti semmittevős pihenés. Ez az a rész, amikor kifekszel egy pálmafa alá a napágyra és előveszed azt a könyvet, amit otthon egy éve nem volt időd kézbe venni. És nem számít, hogy körülötted múlik az idő, csak olvasol, néha felpillantasz és nézed (hallgatod), ahogy hullámzik a tenger, kíváncsian kíséred, hogy fut ki egy csónak, amiről a parasailinget eregetik a magasba, hogy aztán minden alkalommal viccből megmártsák a jelentkezőt kicsit a tengerben, vagy felkapod a fejed, mert egy felszálló gép éppen a pálmafád tetejét akarja elvinni. Ja, szolgálati közlemény: azok, akiket zavar a le- és felszálló gépek látványa és hangja, azoknak Chaweng Beach tiltott terület, a reptér majdnem merőleges a beachre és a kifutópályáról éppen itt rugaszkodnak a magasba a gépek, vagy ha éppen ez a leszállóirány, akkor itt lógatják a fejedre a futóművüket. Az első délután természetesen itt telt, ezzel a kéjes semmittevéssel. Majd az első teljes nap is. Megvolt az első fürdés is. Mondjuk vicces volt, hogy a végére belefáradtál a hullámverésbe és próbáltad valahogy kikerülni őket, vagy legalább valahogy megállni, hogy ne borítson fel. Ez utóbbi nemigen sikerült mindig. De a víz hőfoka olyan tökéletes volt, hogy imádtál bejárni játszani a hullámokkal, egyszerűen jólesett, amikor derékig álltált a vízben és jött egy nagyobb hullám, ami simán arcul csapott. És ezeken a parti semmittevős napokon volt még egy dolog, ami hozzátartozik a tengerparti szeánszhoz. Amikor elindulsz sétálni a part hosszában a kilométeres homokon, szigorúan a víz szélén és hagyod, hogy a lábad alá mosson minden hullám langyosan, lágyan, simogatóan. Imádom ezt és még nem láttam olyat, aki ne imádná. Ja és még egy dolog, ami viszont csak a thai tengerpartok sajátja, a masszázs. Ebben én nem vagyok érdekelt, de a feleségem (és mint kiderült, a gyerekek) bűnösen imádja. Úgy 50-100 méterenként a parton bambuszrudakból tákolt ácsolt, árnyékos standok (el kellett gondolkodnom, hogy mik is ezek, de nincs rá jó szavam) állnak, benne pedig emberek fekszenek és thai lányok, vagy lánynak látszó fiúk gyúrják, hajtogatják őket. Aki átesett egy ilyen kezelésen, mindenki esküszik rá, hogy ennél nincs is nagyobb szám. És abból kiindulva, hogy sosem láttam a masszőröket unatkozni, sokan vannak ezzel így.
Az első nap estéjén egyrészt felderítettük, hogy mit is lehet csinálni ezen a szigeten, aztán elmerültünk a bazárban. Chaweng főutcáján egymást érik a kis utazási irodák, amelyek persze mind-mind ugyanazt kínálják persze az árak eléggé szórnak náluk. Az eredeti elképzelés Koh Tao szigete, aztán egy hegyi kirándulás vízeséssel, de no elefánt trekking volt. De a helyszínen az aktuális kínálat fényében kicsit változott a helyzet. Koh Tao nekem volt beakadva, 16 éve, az első utunkon már be is voltunk fizetve, de végül nem tudtunk elmenni. Persze most is volt a kínálatban ilyen, de amikor kimondta az ember a varázsszót, hogy speed boat, már akkor tudtam, hogy ez megint ugrik. Mikor tisztáztuk, hogy a speed boat másfél óra, akkor biztos is lett a dolog: én a lányokat, különösen a feleségemet nem tudom beültetni egy speed boatba másfél órára, mert ott halnak meg nekem. Más lehetőség nem lévén, stornóztam a beakadásomat a saját agyamban is. Aztán jött, hogy helyette van az Angthong Tengeri Nemzeti Park. De ott már voltunk, a gyerekek sem akartak embert ölni érte, így először a meglátjuk kosárba került, majd onnan is a kukába. Jöhetett a sziget belsejében futó programok kínálata. Amikor kimondtuk, hogy no elefánt trekking, ha elefánt, akkor csak az etikus állattartásos fajtából, szinte láttam egy kis mosolyt emberünk szája sarkában. Rögtön egy olyan hegyi kirándulás került elő, amiben mindent csak megnézegetünk, sokszor csak a nyitott dzsipből és kikerült belőle a korábban az ilyen kirándulások fő attrakciójának számító elefánt, majom és krokodil produkáltatás, amikor az elefánt hátán lovagolsz és a majom kókuszdiót szed neked a fáról. Helyette bekerült a Big Buddha, Big Siva, meg tudomén mi, de így is kikerekedett a program. Befoglaltuk. A másikat pedig a gyerekek emlegették nagyon, hogy barátjuk volt is ilyenen, ahol elvisznek egy elefántmenhelyre, ahol kizárólag mentett elefántok vannak és lehet őket fürdetni, meg etetni, meg minden. Emberünk mondta, hogy ez jó drága, mert az elefánt sokat eszik. Szerettem volna megkérdezni, hogy amikor nem etikus volt és nem mentettek voltak az elefántok, akkor nem ettek-e sokat, mert akkor olcsó volt még egy elefántos program is, de jólnevelt maradtam és nem kérdeztem semmit. Inkább befizettünk, mert ilyet még mi sem láttunk, a gyerekek meg nagyon lelkesek voltak.
A következő attrakció aznap este a chawengi kavalkád volt, a bazározás. Chawnenek két főutcája van. Egyszer sok éve, amikor itt voltunk valaki elmagyarázta, hogy a szállodák előtt futó, egyirányú utca a turistás főutca, a másik, ami hátul a nagy belső tó partján fut, az pedig inkább a thaioknak szól. Ezen utóbbin éppen hétvégi piac volt (az ő esetükben valamiért csütörtök-péntek-szombaton van a hétvége), illetve vele szemben az utca másik oldalán a Central Chaweng Mall háta mögött pedig egy állandó piac van kis sátrakkal. Végül ezt a két piacot jártuk be töviről hegyire. A hétvégi piacon sokkal nagyobb részt kanyarított ki a kaja szekció, mint a szuvenírek, bár abból is volt bőviben. A hétvégi piacon egy csomó különlegesség is szembejött a krokodilhústól az ilyen olyan szószban sütött oldalasokon át a ropogós tojásos palacsintáig. Sokat inkább tisztelettel néztem a távolból, mintsem megkívántam volna. Egy nagyot fordultunk a póló és kiselefánt kínálat között is, inkább egyelőre csak szondázva, hogy mit látunk és esetleg mit vegyünk meg majd később. A pláza mögötti állandó piac is ugyanilyen színes-szagos szélevásznú volt, igaz itt már inkább a turistáknak szánt ajándékok domináltak. Innen is ötletekkel felpakolva tértünk haza.
Ide kívánkozik, ami aztán a többi estén véghezvitt shoppingolásokra és egyébként úgy bármire is igaz lett. Valamikor 16 évvel ezelőtt, amikor először tettem Thaiföldre a lábamat, akkor is voltak sztereotípiák az ide utazással kapcsolatban. Az egyik az volt, hogy Thaiföld a mosoly országa, azaz a helyiek kedvesek, aranyosak, rendesek a külföldiekkel, zömében mosolygó arcokkal találkozol. Erre most főleg Bangkokban, de sok tekintettel Samuin is azt állapítottuk meg, hogy ez már csak egy szép történelmi emlék. Az első bálozó gyerekeink állapították meg, hogy a thaiok mufurcak és inkább mindenki siet, törtet előre a saját dolgában, pörgeti a saját kis bizniszét és a külvilág le van va. Különösen szíven döfött egyszer, amikor az utcán menve egy kislány csintalankodott éppen a járdán, amikor az apja karon ragadta és elrántotta előlem azzal a felkiáltással, hogy vigyázz, jön a farang (a vigyázz jön-t nem értettem, csak a mozdulatból, de a farangot annál inkább kihallottam). Szóval megvan nekünk idegeneknek (nem, nem a bácsi jön, hanem a farang) a saját helyünk a társadalomban, amolyan szükséges rossz vagyunk, nem véletlenül van ránk külön szavuk. A másik sztereotípia akkoriban az volt, hogy úgy utazz Thaiföldre, hogy csak egy kézi bőrönd, vagy táska van nálad, kinn majd megveszel mindent, még a bőröndöt is és bevásárolva jöhetsz haza. Akkoriban a kínálat gerincét képezték a hamis, mégis nagyon jó minőségű Adidas, Nike, Puma, Lacoste, stb. stb. sportruházat, főleg pólók. És minden nagyon olcsó volt. Most két dolgot tapasztaltam. Egyrészt az olcsóságot. 4 éve is voltunk és akkor csak pislogtam, hogy minden milyen eszméletlenül drága lett. Most ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Megfelelő alkuval forintra átszámolva döbbenetes árakat lehet elérni. Néha már rá kellett szólnom a családomra, amikor belefeledkeztek egy-egy alkuba (mert persze az a szórakoztató egzotikus rész a vásárlásban, nem csodálom, hogy gyönyörüket lelték benne), hogy számold már át és ne akard már megnyomorítani szegényt, már régen megéri és csak az alku kedvéért alkudsz. Persze néha arra kell rádöbbenni, hogy mivel nincs mindenre ráírva az ára, csak sacc per kábé tudják a dolgok árát. Például ugyanannak a szép órának a kezdőára 4-5 különböző árusnál 3.500-9.500 bahtos határok között változott és még a 3.500-ösből is lehetett alkudni. De a legmegdöbbentőbbek az élelmiszerárak voltak. Ha négyen 1.000 baht felett kellett fizetni egy vacsoráért, amiben volt a desszerttől a Chang sörig minden, akkor már húztuk a szánkat. Szóval még egyszer 10.000 Forint négyünkre. A másik ettől kesernyésebb tapasztalat volt. Mégpedig az, hogy nehogy kabinbőrönddel menj, hogy kinn megveszel mindent. Nem, nincs, megszűnt, eltűnt. A kínálatból szinten teljesen eltűntek a jó minőségű hamis cuccok. Hamis cuccok ugyan vannak leginkább azok is mutatóban , de tapintásra sem a jó minőségűek. A kínai gagyi tömegáru cakom-pakk átvette a helyét a korábbi thai piacok árukínálatának. A klasszabbnál klasszabb női ruhák helyett is csak az egyen elefántos nadrágok és strandkendők maradtak, igaz az sosem volt klassz, csak tucat.
Nos a kissé keserédes tapasztalat után jöhet az első kirándulás. Előző este annak ellenére, hogy tudtuk a másnapi túra egyik állomása lesz a Big Buddha, elmentünk az óriásszoborhoz. A vejem nagyon propagálta, hogy sokat olvasott róla, milyen szép a naplemente a szobornál. Szóval elmentünk szobros naplementét nézni. Vigyázat! A naplemente 18:30 környékén van sztenderd és a hely is 18:30-kor zár. És bár nem tették ki a szűrünket, hogy záróraaaa!!!, de a boltok sorban csuktak be, mert már nem jön turista. Gazdagabb lettem viszont egy csomó fényképpel és örültem neki, mert fotós szempontból a szobrot reggeli fényben kell fotózni, viszont a környezetét, különösen a mögötte fekvő Bophut-öblöt estiben. Nekem mindkettő meglett így. Amúgy persze az összes harangot megkongattuk az ártó szellemek elleni óvintézkedésképpen és csőre töltve tartottuk a FlightRadar24-et, hogy mikor érkezik, vagy száll fel repülőgép, mert az mind a Big Buddha feje és a mi fejünk felett repül el, kiapadhatatlan fotó és filmtémát kínálva. Aztán a nézelődésben ránk esteledett, még bebotorkáltunk Bophutra taxit fogni, ahol egy helyi piac volt a legkülönlegesebb találat, ahol nulla darab szuvenir volt, de olyan halból, aminek nemhogy a nevét nem ismertük, de még a létezéséről sem tudtunk, tucatnyi stand roskadozott, ahogy az ismerős rákoktól, polipoktól, vagy éppen tintahalaktól és persze megint ott volt a 30 fokban a hűtőnek még a hírnevét sem ismerő nagy darab disznó és csirkehúsok tömkelege, meg az egzotikusabbnál egzotikusabb és megszokottnál is megszokottabb zöldségek és gyümölcsök garmada.
Mondjuk ha a kirandulast csak nektek szerveztek, nem csoporttal mentetek, akkor szerintem siman mondhattatok volna, hogy a plusz program em erdekel, es be sem mentek, akkor vittek volna tovabb.
Es nem, szerintem ezeket nem kozponti utasitasra iktatjak be, hanem a vasarlasaitokbol kapott jutalekokert.
Csak minden szervezett kirándulásnak van egy programja, ebben benne van a kókuszfarm.
Soha nem dolgoztam a turizmusban és nem tudom, hogy hivatalosan hogy van ez, de van szemem és eleget vettem már részt ilyen kirándulásokon, hogy észrevegyem, a világ ÖSSZES táján van ezekben a programokban valami oda nem illő, ami csak az utas idejét rabolja és elvileg a helyi "kézműveseket" propagálja (leplezetlenül a "vásároljm vásárolj, vásárolj" tematikára). Macska legyek, ha ezeket nem "központilag" valami turisztikai hivatal gyömöszköli bele a szervezők programjába (akik egyébként onnan kapják az engedélyüket, tehát nemigen van más választásuk).
Szóval a kókuszfarm benne volt a programban, a végén nagyon örültünk, hogy Charle szervezte nekünk a programot, csak innen próbáltam üzenni a felette álló hatóságoknak, hogy ha lehet, nem kérnék kókuszfarmot, alabástrom műhelyt, hajómodellkészítő műhelyt, szőnyegműhelyt és valahány név a naptárba'
Másnap várt bennünket a Bangkok Classic Tour (ez az én elnevezésem arra, hogy bemész az óváros közepére már amennyire Bangkoknak van óvárosa és körbejárod a Wat Phra Kaew, Royal Palace, Wat Arun háromszöget). Reggel fogtunk egy taxit eredetileg a fapadlós BKV busszal akartam menni, de nem találtam meg hogyan is lehetne , ami hamar a Királyi Palotához repített. A helyszínen egy nagy újdonság várt, kialakítottak itt egy óriási földalatti látogató központot (mint egy óriási aluljáró. Persze ettől még az épületkomplexum kerítésén lévő nagykapuk egyiként lehet belépni, amit meg is tettünk, igaz ez is újdonság volt, mert most egy másik kapun lehetett, mint az elmúlt évtizedben bármikor. Megvettük az automatából a jegyeket, aztán beléptünk a csodálatos épületek közé és elmerültünk az arany minden árnyalatában fürdő csodák között. Valamikor régen valaki az első utunk előtt azt mondta, hogy Thaföldön, azon belül is Bangkokban hatalmas kulturális sokk fog érni és ennek első adagját a Királyi Palotában fogjuk átélni. Immár negyedszer léptük át a Wat Phra Kaew kapuját, de még mindig elönt ilyenkor a woooow érzés. Az ember jön megy az épületek között, nem győzi fényképezni a csodálatos, csillogó-villogó szobrokat, vicsorgó sárkányfejű hatalmas őrszobrokat, az óriási aranysztupát. Vagy beül egy picit meditálni a Smaragd Buddhával szemben (vigyázat: a lábad sosem nézhet a Buddha felé és ne várj valami nagy grandiózus buddhaszobrot, pláne ne jókora smaragdot, csak a szobor feje van egy nagy grapefruitnyi drágakőből) és egy picit elönti az itteni tempó és szellemiség. Össze-vissza barangol az ember a gyönyörű faragványok és élénk, otthon már szokatlan színkavalkád között és szinte nem tud betelni a látvánnyal. Amikor aztán valamelyest mégis beteltél, átsétálhatsz a templomból a Királyi Palotába. Jópofán nyírt cserjék, elefántszobrok, kis, keleti pavilonok és nagy, de mégis ízléses épületek fogadnak. Itt-ott díszegyenruhás őrök vigyázzák a nagyúr nyugalmát. Bevallom, itt már nem időzik annyit az ember, megnézi, halad, de sehol nem érzi a késztetést, hogy leüljön valahol és elmélázzon azon, amit lát. Csak befogad.
Aztán szép lassan kicsekkolsz a palota/nagytemplom együttesből és irány a következő látványosság. Ez pedig nem más, mint a Wat Pho, egy másik másféleképpen díszes és emlékezetes templom. A pár évvel ezelőttihez képest itt is átszervezték a belépést, de semmi fennakadás nem volt. Alighogy beléptünk, itt jött szembe először egy óriási gong, amit a turisták átszellemülten szólaltatnak meg (nem gáz, a buddhisták hite szerint a zajongás elűzi a rossz szellemeket és szinte az összes templomban vannak harangok és gongok és az arra járók állandóan kongatnak is, gonosz szellem legyen a talpán, akit ezt kibírja). Mi fiúk is derekasan gongattunk.
Ezután jött a nagy-nagy attrakció. Cipő le és beléphetsz a templomba, ahol Buddha pihen. Asszem méreteit tekintve egy 42 méter hosszú és 15 méter magas szobor ábrázolja a fekvő buddhát (a terminológia szerint nem csak egyszerűen fekszik, hanem megpihen. Körbejártuk, a kis beugrókból fényképeztük a szobor arany testét és persze magunkat, ahogy meglátogattuk az istenséget. A háta mögött kis üstökbe adományokat lehet szórni (a főalapzaj, amit a templomban hallassz, az érmék halk csilingelése, ahogy a fémüstökben landolnak). Ha az előbb azt mondtuk, hogy a szomszédos Wat Phra Kaew legfőbb látványossága, a Smaragd Buddha nem számít grandiózusnak, nos a fekvő buddha az, isten igazából óriási, lenyűgöző. Aztán irány a templom többi része. Jópofa belső udvar, külső udvar, kis kapukon be és ki, buddhaszobrok, színes csempés sztupák. Itt az a szó nyer értelmet, hogy esztétikus. Csak a dolog esztétikája itt is a nyugati/magyar szemnek kissé szokatlan keleti misztériumból táplálkozik. Talán még az itt-ott ültetett bokrok is ezt szolgálják.
Mire a két watot befogadtuk, addigra erősen ránk köszöntött az ebédidő. A Wat Pho útkereszteződésében a folyó felé vezető irány a kompkikötőbe visz, ahonnan a Wat Arunba lehetett áthajózni. És a kikötőbe vezető utca telis-tele volt kis éttermekkel. Eddig valahányszor Bangkokban voltunk, az első nap első thai kajáját (most a reggelit a hotelbe ne számítsuk ide még véletlenül sem) mindig itt ettük meg, valamelyik ilyen kis étteremben. Most is választottunk egyet, egészen a sarkon, ami elsőre annyira megteltnek tűnt, hogy lemondóan fordultunk ki, de máris kedvesen jöttek és mondták, hogy nehogy elmenjünk, van emeleti részleg is. Hamar meglett az út első pad thai-ja és mango shake-je is. Finom volt. Étterem után még az utcán vettünk azokból a megszokott csodálatos vágott gyümölcsökből, amit úton-útfélen árulnak kis triciklikről. Az első egy finom vágott mangó volt. Ilyenkor látja az ember, hogy mi a különbség az éretten, a helyén leszedett dolgok és az itthoni Lidl-s kényszerérlelt vackok között. Ha zongorázni tudnám a különbséget, én lennék a Horowitz. Jöhetett az aznapi utolsó kaland, a Wat Arun, leánykori nevén a Hajnal Temploma.
Ehhez át kellett kompolni a Chao Prayán. A kompjegy a már megszokott 5 baht, gombok. A menetidő egészen 3 perc lehet. Persze nem egyszerű a megannyi színes hajó és csónak között átvágni a túlpartra, annyi alkalmatosság cikázik a folyón. Szóval átlendültünk, majd elvesztünk a Wat Arun kavalkádjában. Ismét egy díszes templom, és bár ez is majdnem ugyanolyan, mint a Wat Phra Kaew és a Wat Pho, de mégis egy harmadik hangulat. Ez is gyönyörű, színes csempék, bár kétségtelenül sokkal kevesebb az arany. De itt fel lehet menni egy szintet a sztupa oldalán és onnan lenézni, sőt megtapogatni a díszeket. Aki intenzívebb, thaiföldesebb, bangkokosabb élményt akar nem is tudom mit ajánlhatnék. Ennél a hármasugrásnál nemigen tudnék koncentráltabb és szaturáltabb kalandot ajánlani. Ez egyfajta mélyvíz, amiben azonnal tudni kell úszni, aki megfullad (mert nem tetszik neki) jobb is ha vesz egy repjegyet haza (nem kell megsértődni, van ilyen, más helyre még mondás is van, Róma egy nap, vagy egy örök élet, bár én Indiával jártam egykor úgy, hogy a sok szerelmes lélek között alig vártam, hogy kijussak onnan és soha ne kelljen visszamenni). Ezzel ki is végeztük az első, elég intenzívre sikerült napunkat. Hazafelé kipróbáltuk a tuk-tukot. Estére voltak programtervek (pl. Patpong), de egyrészt ezt elsodorta az előző napi nadrágvásárlás, másrészt az első napi harapás Bangkokba akkorára sikerült, hogy a kevesebb-több alapon nem akartunk még többet belezsúfolni a napba. Az estébe egy vacsora fért csak. Fura volt, hogy alig találtunk valami thait a Silom Roadon. Végül valami fancy helyre sikerült besorolni, de inkább volt csillogó, mintsem finom.
A másnap új kalandot hozott, ezúttal nem is igazán Bangkokban, hanem inkább úgy 60 km-rel odébb. A programot még itthonról szerveztük, Bangkok Charlie-n keresztól. Reggel értünk jött egy kisbusz és a befelé a város felé sorba álló dugó mellett kifelé huss hasítottunk, hogy először elérjük a Maekhlong Train Marketet. Nem kellett sok idő, amikor kiszálltunk valahol, majd a mellénk adott idegenvezető kislány bevitt minket egy amolyan hagyományos piacra, ahol rogyásig állt a szárított hal, aztán a friss tintahal, polip, mindenféle színű sügér, mittudoménmi, persze egy csomó zöldség is sorakozott az asztalokon. Persze megmosolyogtató volt, hogy a 30 fokban simán ki volt csapva az asztalra a bontott csirke, vagy akár a feldarabolt fél disznó. Aztán egyszercsak beértünk egy asztalsorra, amelyek között sín futott. Megérkeztünk a legendás piacra. Ott botorkáltunk a sínek között, a két oldalt üzletek tömkelege. Persze a sok kiselefántból, faragott szappanból, füstölőból, egységcsomagban kiállított mindenféle fűszerből álló kínálat rögtön megmondta, hogy ez bizony mára turista piac lett és nem valódi. Leültünk egy shake-re, alkudtunk egy díszelefántra, vagy egy kis pénztárcára, csupa szuvenír. Persze benne volt a levegőben, hogy mindenki egy dologra vár, hogy jöjjön végre egy vonat.
Igaz ki is volt írva itt-ott a menetrend és lehetett tudni, de jött két rendőr is és elkezdték lefelé terelni az embereket, le a sínekről. Az árusok pedig elkezdték felhajtogatni a rudakat függőlegesbe a falak mentén, amelyek belógva a ponyvákat tartották, amelyek árnyassá varázsolták alatta ezt a fura helyi plázát. Aztán a távolban feltűnt a nagy piros vonat orra, sárga-zöld csíkokkal. Mindenki fényképezett. A mozdonyvezető meg dudált. No nem azért, mert valaki elé akart lépni, megdöbbentően profin fogadják a vonatot, mire jön, senki nem kóricál elé, a vonatfütty inkább az élmény, a turista attrakció része. Meg, az, ahogy szó szerint 20 centire az orrod előtt gördül el a vonat oldala, annyira kitölti a két árussor közötti teret. Nagyon intenzív élmény és itthon, ahol a Balatonon már lezárják még a vasúti átjárókat is, amikor a vonat még csak a Déliben áll, elképzelhetetlen lenne egy ilyet átélni. Valószínűleg ez a varázsa is a helynek, hogy ezt kitalálták, megvalósították és működik.
Aztán ahogy a vonta elkocogott előttünk, a rajta ülők kényszeresen integettek lefelé, mi meg ugyanilyen kényszeresen vissza, a varázs is elmúlt, nem volt miért maradni. Irány a Damnoen Saduak úszópiac. Amikor 4 éve utoljára voltunk Bangkokban, ez az attrakció maradt el, mert nem találtunk értelmezhető lehetőséget. Vagy reggel 6-kor kellett kelni (egy nyaraláson, amikor a pihenésé a hangsúly, keljen 6-kor az, akinek két anyja van), vagy az árcédulával volt baj. A Charlie nyújtotta megoldás mindkettőre talált orvosságot úgy, hogy még a vonatos piacot is megkaptuk. Szóval irány az úszópiac. Vagyis nem is. Közbe volt ékelve egy kókuszfarm meglátogatása. Láttuk, mi mindenre jó a kókusz, ettünk is kókuszcukrot. És mondhatom, hogy ezek között a kényszerprogramok között, amik minden turistahelyen vannak, ahol szervezett túrákat kínálnak valamilyen látványossághoz, állítom ez volt az egyik valaha látott legszínvonalasabb attrakció. DE mégiscsak kényszeres volt. Másik fórumban is leírtam már, hogy nem tudom ezt a helyi turisztikai hatóságok gyömöszölik-e a programba (Egyiptomban a papirusz és az alabástrom műhelyt, Törökországban a szőnyegműhelyt és sorolhatnám, sorolhatnám), vagy csak a programszervezőknek kell valami plusz bevételi forrás (a turisták vásárlásai után nyilvánvalóan percentet kapnak), de könyörgöm szóljon már valaki nekik, hogy 2024-ben ez már ciki, nyűgös, nem kéri senki, csak egy felesleges megállót jelent. Pisilni lehet máshol is.
Szóval a kis kitérő után szépen begördültünk no nem az úszópiacra, hanem valahová, ahol hosszú csónakok vártak. Charlie előre elmondta, hogy mielőtt odaérünk a voltaképpeni piacra, előtte jó hosszan megcsónakáztatnak bennünket a khlongokon. Na hát ebben nem maradhatott bennünk hiányérzet. Tényleg fantasztikus volt (ha hozzáteszem, hogy legutóbb amolyan pót-úszópiac programként Bangkokban mentünk el csónakázni a khlongokon és mennyit fizettünk érte, akkor ez a túra máris féláron volt). A nagy csónak csak repített, repített, közben egyre maradt el mellettünk egy csomó olyan, amit otthon sosem lesz alkalmad látni. A düledező romtól, a kiakasztott ruhák hétköznapjain át a menőbb házakig, vagy éppen nagy banánültetvényekig és a nag szalmakalapos evező nénikéig minden integetett. Aztán láttuk, hogy lassan közeledünk. A keskeny csatorna is szélesebb folyóra váltott és egy csomót kacskaringóztunk mellékágra le, a folyóra ismét fel és mindenütt feltűntek árusok. Előbb csak a part mentiek, ahová csónakosunk odakormányozott minket, kis kampóval be lettünk húzva és máris elmerülhettünk a kínálatban, ami természetesen amolyan jó turistás volt, a szokásos kiselefánt-szélcsengő-kagylónyaklánc-faragott buddhaszobor körön belülről. Aztán egyre beljebb mentünk a sűrűjébe. Anno 12 éve egyszer mi a feleségemmel jártunk már itt és akkor a piac legközpontibb részén annyi volt a csónak, hogy lényegében megmozdulni sem igen tudtak, folyton egymáshoz koccantak és egy 30 méteres távot olyan 30 perc alatt sikerült megtenni. Most, gondolom mivel már délutánra járt az idő, a nagy roham már lement, így elég szellősen tudtunk menni árusról-árusra. És persze áldoztunk a vásárlás előtt is, de csak gyümölcsöt, sült banánt vettünk.
A nap végén ismét élményekkel jóllakottan távoztunk, amit különleges piac ügyben meg lehet tenni, azt mi megtettük. Inkább a gyerekek reakciójára voltam kíváncsi, akik első bálozók voltak. Nos ők is jólesően jóllakottak voltak élményekkel.
Még következett az utolsó este, másnap már várt bennünket Koh Samui. Az utolsó estére is volt programötletem, de ezt is elsodorta a kevesebb=több szemlélet. Inkább hagytuk leülepedni az élményeket, mint még bezsúfoltunk volna egyet a napba. Illetve mégsem. Egy utolsó kulináris élményt is begyűjtöttünk. Ahogy jöttünk-mentünk a Silom Roadon, láttuk, hogy igazán nincs nagy lehetőség a kajára, különösen az autentikus fajtára (a Ristorante Italianaba Thaiföldön meg menjen a harapós ló). Illetve ami van, egy kis mellékutcányi kifőzde, nos az mondjuk nem a mi higiénés sztenderjeink szerint való. De a kölkök úgy látszik bebátorodtak (pedig külföldi fosós élményből nekik is jutott) és egy ilyen helyet néztek ki, hogy kóstoljuk meg. Egy kis fenntartással ültünk le a kicsit koszos, kopott székekre, de a kaja magáért beszélt. Megérte kipróbálni a sztenderdeken kívül eső kalandot is. Hazafelé pedig érdekes élményben volt részünk, Bangkok ismét egy újabb arcát mutatta meg. Az már a legelső estétől fogva többször is megesett, hogy a járdán haladva külön szólni kellett az erre sokkal finnyásabb lányoknak, hogy vigyázz! csótány és ezek bizony nem a kis szende lakótelepi példányok voltak, hanem olyan szép nagy állatok, ami el is visz, ha nem vigyázol. Másik este, amíg a gyerekek bementek a 7-Elevenbe venni egy vizet, az utcán várakozva hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valami átfut a járdán. Á biztos nem jól láttam. Aztán megint jött, aztán megint és megint. A fal tövében levő kétes zsákok és a járdaszegély mellett az út szélére letett ugyanilyen szemeteszsákok között ingázott. Egy patkány. Aztán a kispiszkos kajáldából hazafelé a gyerekek élték át, ugynezt a patkány élményt, amikor mindenképpen akartak valami különleges gyümölcsöt kóstolni, afféle desszertként. Megálltak egy árusnál, ami tulajdonképpen csak egy járdára kitett asztal volt. Kérték tőle, vágja már fel nekik a kiválasztott sárkánygyümölcsöt. Árusunk nekilátott, de a vágásban félúton elejtette a kést a földre. Felkapta, mintha mi sem történt volna és remélve, hogy a vevők nem látták és vágta tovább a gyümit. Odaadta aztán a kész csomagot. Még két lépést sem léptek el a gyerekek a standttól, amikor a közeli bokorban mozgásra lettek figyelmesek. Nagy szemekkel nézték, hogy a bokrok alól több szempár figyel és orr szaglászik. Patkány. De nem egy, olyan 8-10. A mellettük leesett késre való tekintettel a sárkánygyümölcs végül a kukában végezte (a higiénés bátorság azért nem volt egyenlő a vakmerőséggel).
Ígértem, hogy csinálok beszámolót, meg hát általában ahol járni szoktam, onnan hozok sorokba öntött élményeket, hát íme😊 (Akit esetleg zavar a hosszúra nyúlt irkálásom, az lapozzon nyugodtan.)
Thaiföld negyedszerre: Bangkok és Koh Samui
1. rész
Kezdjük az ötlettől. A mostani utazásunk alapötlete az volt, hogy vigyük el a gyerekeinket is oda, ahol nekünk nagyon tetszett. Erre most a kisebbik gyerekünk volt alkalmas, ezért vele és a barátjával beszéltük meg, hogy mi lenne, ha felfedeznénk együtt Thaiföldet. És azért Thaiföldet, mert ha létezik képzeletbeli dobogó azokra a helyekre, ahol már jártunk, akkor ezen a dobogón Maldiv áll az első helyen, Thaiföld a másodikon és Egyiptom a harmadikon és mivel az elmúlt két évben mi mindkétszer Maldivon voltunk, már nem akartunk ismételni, Egyiptomban pedig voltak már velünk a gyerekek, többször is, kizárásos alapon Thaiföld lett a választás.
Az előkészületek tavaly nyáron történtek meg, ekkor ment az ötletelés, hova érdemes menni, illetve mivel mindketten multinál dolgoznak, mit és hogyan enged a szabadság policy, valamint az időjárás is milyen opciókat vet fel, hogy hova mikor melyik szigetet kell választani. Így lett a befutó egy március második felére ütemezett Bangkok-Koh Samui párosítás. Bangkok azért, mert aki először megy Thaiföldre, annak látnia kell a fővárost a nyüzsgésével, az ezer arcával, a templomaival és minden egyébbel, Samui pedig azért, mert márciusban ott ígérkezett jónak az idő (a vesztes pedig Krabi, vagy Phi Phi lett, mert már nem maradt rá idő úgy, hogy ne értelmezhetetlenre tördelt legyen az időkeret).
Jöhetett a szervezés. A repjegy már nem volt döbbenet, tavaly óta, amikor Maldivra csilliárdokért mentünk tudtam, hogy a COVID, az ukrán háború, meg a Kis Mukk miatt minden, amire rá lehet fogni megugrottak az árak (boldog békeidők, amikor még 170 e-ért kényelmesen lehetett találni bangkoki jegyet ). Elsőre befutott az Emirates (bár azt a kört megint sikerült megfutni, hogy a keresőbe hiába konfiguráltam, hogy csomagokkal, mindennel együtt érdekelnek a jegyek, de befutott egy Austrian Airlines közvetlen járat 270 e-ért, majd csak a foglaláskor derült ki, hogy ja? de ez csomag nélkül és a bőrönd még plusz 140 e-ért repülne velünk el is küldtem az AA-t a kurva anyjába vissza Bécsbe ). Már az Emirates-szel együtt is fel-felugrott az Air China, de elsőre elhessegettük, mert hát mi az úristent keresnénk Pekingben, ha Bangkokba megyünk (mintha Győrbe Békéscsabán keresztül indulnánk). Aztán valahogy egy alaposabb keresési körben rádöbbentem mit is keresnénk mi Pekingben: fél millát négyünkre. Felvetettem a kérdést a családnak, hogy szarabb, lassabb, hosszabb, embert tördelőbb, meg hát kínai, de occó. A gyerekek (akik persze életünkben nem ültek még ilyen hosszú interkonti járaton, azt mondták felőlük oké, a feleségem meg azt mondta, hogy ha már leszavaztuk, legfeljebb majd duzzog kicsit az úton). Befoglaltuk a repjegyet. A BKK-Samui repjegyben nem volt sok válogatnivaló, a sziget repterét kisajátította a Bangkok Airways, ha ide akarsz jutni egyetlen opció van, ők. Legfeljebb abban válogathatsz, hogy reggel, délelőtt, vagy délután érkezel. Őket is kiválasztottuk. Szállásnak az új szerzeményt az Aaramu Travelt választottuk a foglaláshoz, mivel nekünk nagyon bevált, hogy nagy német irodák rendszerét és árait használjuk, amit itthon kis közvetítők terjesztenek, na ez az Aaramu. Bangkokban valami viszonylag óváros-közelit (értsd: Királyi Palota) szerettünk volna, Samuin meg a tökéletes tengerpartot. Előbbit a Furama Silom Hotelben találtuk meg (a Silom Road egyébként tömegközlekedésileg, skytrainileg az egyik legjobb helyen van, egyik végén a Lumpini parkkal, a közepén pedig a Patpong Night Markettel, azaz még látványosságoknak sincs híján). Az utóbbi pedig Samuin elvileg Chaweng Beach, de legutóbb egy kicsit kiábrándultunk Chawengből, mert nem a legjobban sikerült választani szállodát és a part Chaweng ide, Chaweng oda, vacak volt (tudjátok ez Samui egyetlen nagy, hosszú, kilométeres és fehér homokos mintapartja). Nagyon versenyzett még Bophut Beach is. Illetve a szóba jöhető szállodák között is több alternatíva bontakozott ki: hagyományos thai stílusú, modern, semmi thai, illetve hatalmas kert, vagy teleépített, éppencsak ösvényes kert. Ezek is szép lassan szelektálódtak, végül a leghosszabb vekengés az OZO Chaweng és a Bandara Resort között volt. Az OZO tökéletesen Chaweng közepén feküdt, klassz kertje is mutatkozott a Youtube videókon, de semmitmondó modern volt, a Bandara Bophuton igazi thai gyöngyszem, szép kerttel, de sehogysem sikerült belőni, hogy Bophut mit hoz fel a partok közötti versenyben. Végül az OZO szakította át a célszalagot. Lefoglaltuk az összes szállást. 180 valahány nap volt hátra az indulásig, lehetett vágni a centit, azaz csak lehetett volna, mert a centi is csak 150-es
De lepörögtek a napok és lassan elkezdődhetett a pakolás, vedd elő a bőröndöt, azt nehogy a kézibe tedd kűr. Nagy fájdalmam volt, hogy két sztenderd tartozékot, amit mindenhová viszek magammal, most itthon kellett hagyni. Az egyik a búvárfelszerelés volt. De Samui és Chaweng maxira nem a sznoriélményekről híres. Volt ugyan tervben, hogy elmegyünk Ko Tao-ra, de az max. egy 1,5-2 órás kirándulás, ezért nem érdemes sajátot vinni, hát itthon maradt. A másik pedig a drón. Imádom a kis repülő fényképezőgépet, de pontosan tudtam, hogy Bangkok egész területén dróntilalom van, illetve bármilyen repülőtér asszem 9 kilométeres körzetében is. És a Samui reptér talán 3 km-re sincs Chawengtől és a fel és leszálló gépeknek a hasát akár kézzel is meg lehet érinteni. Itt nem lehet drónozni. Hát szomorúan itthonmaradt a cucc.
Aztán egy szép szombat reggelen gyülekezőt fújtunk és a duzzogó feleségemmel😊 elindultunk Peking, akarom mondani Bangkok felé. Az Air China check-in mizériáját pár hozzászólással alább már leírtam, lényeg a lényeg, hogy még Ferihegyen se sikerült kideríteni hogyan jutunk el a végállomásig. De hamarosan a felhők felett hasítottuk az eget Frankfurt felé (apró kis trófea a repülőgéptípus és légitársaság gyűjteményemben: életemben először ültem Lufthansa gépen). Várt az Air China Boeing 747 bálnája, ezzel fogjuk hasítani a levegőt majd 10 órán át. Az Air China-val kapcsolatos élményeimet korábban már kifejtettem, ide egyetlen egy maradt, ami ráadásul kapcsolódik a 10 órához. Nem mindegy ugyanis hogyan töltesz el 10 órányi egy helyben ücsörgést. Nekem általában a filmezés szokott bejönni, legalábbis amíg el nem nyom az álom. És más légitársaságoknál van egy trükköm: mivel a gépen mindig van egy zavaró alapzaj, meg egyébként is mindig rissz-rossz egyszer használatos fejhallgatókat adnak, ezért ahol csak tehetem, angolul nézem a filmeket, angol felirattal, így a két csatornából csak-csak összeáll valami értelmezhető. Nem így az Air Chinanál. Most azt hagyjuk is, hogy mennyire friss a filmkínálat (erre csak példa, hogy ott díszelgett a Harry Potter univerzum no nem a Legendás állatok részek, hanem az eredeti ). De a filmek kizárólag angolul (pontosabban eredeti nyelven) kínai felirattal mennek. Ennyit az élvezhetőségről és az idő elütéséről. De érzésre viszonylag hamar (vagy csak sokat sikerült aludnom a kényelmetlen ülés ellenére) Pekingben voltunk, ahol csak nagyjából dobbantásnyi időt töltöttünk. Volt eredetileg egy olyan gondolatom, hogy majd itt megpróbálok enni valami kínait (nem, nem a magyarországi plázás kínálat egyenkínai, de kínait sosem látott receptjeit, hanem valami igazit), de a biztonsági piszmogás ezt elsodorta. Lényegében simán, de időtartalék nélkül ültünk át a bangkoki járatra, újabb 5 órára.
Ezt már könnyebben elmorzsoltuk és egyszercsak ott álltunk a Suvarnabhumin. Hello Thaiföld, itt vagyunk! Mi negyedszerre, a kölkök először. Már nagyon keresgélni sem kellett irány a pince, irány a skytrain (oké: ARL). Bedübörögtünk vele ameddig akartunk (bocs, előtte napokig magoltam az állomások nevét, amelyek fontosak voltak átszállás szempontjából, de már most elfelejtettem), ott átszálltunk a Blue Line metróra, még pár állomás, aztán már csak kicsit kellett húzni a bőröndöket és welcome to Furama Silom. Az első benyomás kicsit ambivalens lett, amelynek a jelmondata: az anyja valagát a Meiers-nek. A németek ezt egy négycsillagos hotelnek hirdetik. De a helyszínre érve ebből egy csillag elkopott. A németek sosem szoktak ilyen kutyaütők lenni. Mielőtt ez panasznak akarna látszani, szó sincs róla, a hotel egyébként tök jó volt, a szoba is tágas, tiszta. Csak tökre hiányzott belőle valami kis plusz, valami kis lópor (ez valamelyik egykori tanárom szavajárása volt arra, amit Austin Powers monyónak hív). Mivel a bangkoki érkezésünk este 18 órára volt a menetrendben, a szállodába jóval 8 után értünk. Aznap estére én már nem terveztem semmit.
Nem így a gyerekeim. Ők még a bőröndhúzás során be-bemondták, amikor elmentünk egy-egy utcai stand előtt, ahol elefántos vászonnadrágokat árultak, hogy ide visszajövünk. Én azt hittem viccelnek, de nem, kiderült a másnapi Királyi Palota látogatáshoz a vejemnek oké-oké még nem az, csak a lányom barátja, de hadd ne írjam már le ilyen körmondatban, bármikor őt említem nincs olyan nadrágja, amiben beengedik és egyben nem hal bele a melegbe. Oké, akkor irány nadrágot venni, este 9-kor. Mentünk vagy 200 métert, az árusok közben már felszívódtak, de elénk ugrott a Patpong Night Market. Én pontosan tudtam, hogy ott van, de csak egy másik este terveztem ide jönni. Mindegy, most jöttünk és kész.
De odaérve kisebb döbbenet fogadott. Te ez nem a Patpong. Dehogynem ez az, a térkép szerint is ez a Patpong. De hát ez nem ilyen volt Szóval a Patpong megváltozott. Nem, nem előnyére. Konkrétan a felére ment össze. Régen kinn a Silom Road torkolatától kezdődött a kavalkád, most be kell sétálni az árusokhoz, persze az elején is van pár random kajálda, meg szöcskeárus, de itt több árus volt roskadozó kínálattal. És a Pussy Bar se volt meg a "pingőpon show, pingpong show' kiáltozással kurjangató elkapóemberekkel. Aztán persze jöttek az árusok, de hátrafelé is hamar véget értek a standok. Ám a kölköket beszippantotta a piac, a hangulat, az alkudozás, a thai feeling. Ők is megismerkedtek a pólók, Rolexek, Louis Vuitton táskák, hamis airpodsok kavalkádjával. Egy darab gatyáért mentünk konkrétan, de végigalkudoztuk a piacot. Csoda volt, ilyet itthon nem látsz, ez egy kulturális élmény is egyben, színes-szagos kavalkád. Bármire ha csak ránéztél, már rajtad volt az árus, hogy vedd-vidd, mennyit adsz érte, csip-csip (cheap-cheap😊). Én is majdnem elcsábultam egy Tag Heuer Monacora by Steve McQueen. A lényeg, meglett a nadrág. Majdnem éjfél lett, mire az első nap lezárult, rögtön egy hamisítatlan thai élménnyel.
Tényleg elkerülte a figyelmemet, köszi. De aktuális amúgy, minden is aktuális :-)
A régi idők...hát igen, azóta van család és az ő igényeiket is figyelembe kell venni, meg valószínűleg én is sokat változtam. Pl. Ciprus tudod tavaly, amin le is döbbentél mert pont olvastad, hogy a napernyőárakról beszélgetek Nissi Beach-en :-))
Na jó, az lehet, bár nem tudom milyen lesz az Air Asia járat ha ugyan elindul tényleg. Én most a KLM-hez, Austrianhoz, Turkishez stb. hasonlítom, bár a Turkishról pont te írtad asszem, hogy ott is milyen anomáliákkal találkoztál.
Köszi hogy ezt ilyen részletességgel leírtad. Ahogy az egyetemen mondták volna, "hiánypótló munka" :-)
Őszinte leszek, ez alapján nekem az Air China kerülendő, főleg hogy ez az alap szitu valószínűleg ami veletek történt és innen alighanem csak lejjebb van még.
A beszámolót magáról az útról én is szívesen olvasnám ezek után.
Szoktam beszámolót is írni, majd megpróbálok most is, csak még ilyenkor ezer a dolog (fényképek letöltése, válogatása, film készítés, vágás, írás, na meg persze a "szünetekben" dolgozni is kell kicsit).
De összességében nagyon feltöltő, új élményekkel és a régiből a jók megismétlésének érzésével, büszkeséggel, hogy mivel magunkkal vittük a gyerekeket, ők is csillogó szemekkel jöttek haza és nem faragtam be vele, hogy esetleg őket nem sikerült meggyőzni, hogy ami az öregeknek nagy kedvence, az nekik esetleg nem annyira fekszik.
Akkor nem is kérdés, hogy közvetlen 10-11 óra alatt, vagy ezer átszállásos 24 óra alatt, ha az árak sem rosszabbak.
Erre még nincs "algoritmusom", hogy hogyan lehet minden szempontból jó repjegyeket kifogni, a mostani módszer az, hogy amikor éppen aktuálisan keresek, az akkori legjobbnak látszót kiválasztom és leütöm és később már nem foglalkozom vele, hogy lehetett volna jobbat-e.
Köszi a választ. Most a közvetlen járat őszre olcsóbb bécsből mint bármelyik átszállásos. EVA air 270e/fő Meg gyerekkel nem biztos hogy + 5-8 órát akarok többet utazni(átszállás, esetleg szállás, fáradtság, stb)
Képben volt minden, bécsi indulás is természetesen.
De pl. a közvetlen járatok annyira hátul kullogtak árban, hogy a dubaji, vagy katari átszállásos Emirates és Qatar járatok simán verték őket Bécsből. A bécsi járatokkal a pestiek +/- 20.000 Ft-tal voltak pariban ugyanezekkel az arab légitársaságokkal (általában inkább BUD volt olcsóbb, mint VIE, de csak nüanszokkal). De a kínaiak négy főre kb fél millióval voltak olcsóbbak összességében a legolcsóbb araboktól (emlékeim szerint olyan 360+ volt az arabok ára egy főre, 240+ a kínaiaké).
Ezek tavaly nyári árak, mi általában jan-feb-márc-i utazásainkra mindig előtte való nyáron szoktunk foglalni, tehát ezek az összehasonlítások nagyjából úgy tavaly július-augusztusban mentek le nálam, ezek akkori árak.
Kérdezhetek? A VIE-BKK közvetlen járat nem volt képben nálad? EVA Air vagy Austrian? Annyival olcsóbb volt a sokszor átszállás? Mert én is arra felé mennék.......
Mivel időről-időre felmerül itt a kérdés az Air China-val kapcsolatban, hogy milyenek és nem nagyon jött még kimerítő válasz (én is kérdeztem az utazás előtt, de csak nagyképű ledorongolást kaptam), gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
Időrendben:
- az első interakció maga volt a repjegy vásárlás. A honlapjukon lehetett foglalni, semmi különleges akadályt, vagy mást nem tartogatott, pont mint a többi légitársaságé. Egyedül annyit emelnék csak ki, hogy már a foglaláskor lefoglaltuk az üléseket, amit mostanság a többi légitársaságnál nemigen lehet. Pontosabban a kínaiaknál is fizetős volt a dolog, de amikor feldobta az árakat, akkor nem volt kérdés, hogy le kell foglalni az üléseket is. A BKK-ig és vissza tartó útnak 5 szakasza volt, amiből 4-en ingyenesek voltak az ülések, az 5.-en pedig talán 5000 Ft volt az ülésffoglalás, ami kb. az a nagyságrend, amit más légitársaságnál gondolkodás nélkül még rádob az ember a jegy árára. Ez a rész nagyon szimpatikus volt
- a következő lépés már az on-line check-in volt. Na erre már nem zengenék ódákat. Az Air China honlapján belépni sem sikerült, mert felhasználóazonosítónak olyanokat kért, ami egyszerűen nem volt (eltérően más légitársaságoktól, akik erre MINDIG a jegyhez kapott foglalási azonosítót használják, a kínaiak nem). Aztán letöltöttem az applikációjukat is, ahol nagy nehezen már eljutottam az itineary részhez, de ott folyton hibát dobott fel. Az út első szakaszát aztán a Lufthansa-val repülték codeshare-ben, így végül amikor a Lufi küldött e-mait, hogy a check-in open, akkor végül a németek rendszerével sikerült becsekkolni. Pontosabban csak a BUD-FRA és a FRA-PEK szakaszra, de a PEK-BKK utolsó szakaszra kerek-perec megtagadta a rendszer a check-int és mondta, hogy menjek ki a reptérre, majd ott megkapom. Ja és sehogysem kaptam meg a beszállókártyákat sem.
Mindegy, gondoltam, hogy oké, akkor a reptéren. Kigaloppoztunk Ferihegyre, ahol kiadták a beszállókártyákat, de ők is csak BUD-FRA és FRA-PEK viszonylatokra és mondták, hogy Pekingben kell majd újracsekkolnunk, mert az utolsó szakaszra ők sem tudják kiadni. A hölgy még megkérdezte a kollégáját is, mert nagyon fura volt neki is, hogy nem megy, a fiú pedig azt mondta neki, hogy miért nem tudja kiadni, hogy ja? tudod, mert ez Air China szóval ez nem vet jó fényt erre az ügymenetre
Aztán Frankfurtban, amikor odaértünk a FRA-PEK beszállókapuhoz hamarosan elkezdték bemondani, hogy mindazok, akik nem Frankfurtban csekkoltak be, legyenek szívesek a pulthoz fáradni. Odafáradtam és a kedves német hölgy sorra kicserélte az összes addig kapott beszállókártyát. És a csőbe is besétált: megkérdezte, hogy mi a végállomás. Mondtam neki, hogy BKK, de nem kaptuk meg az utolsó boarding pass-t, tudna-e esetleg segíteni. Na ekkor jött egy szó szerint negyedórás szenvedés, mert ő se tudta, pedig a kis füzetkéjébe😊 egy csomó varázskód is fel volt írva. Végül a többi check-inest is segítő kínai supervisort kellett odahívnia, aki egy sokadik csodakóddal végül megoldotta a problémát. Szóval a németek problémamegoldásból egy nagy lépéssel előrébb járnak, mint a ferihegyiek
- a következő lépés a pekingi átszállás volt. Attól mindig is ki vagyok akadva, amikor tranzitutasként még egyszer át kell essél egy újabb végeláthatatlan biztonsági ellenőrzésen, de a kínaiak még rátettek erre egy hatalmas lapáttal. Rohadt lassan haladó, összesen 2 db- szkennert használó ellenőrzőponton kell átesnie az óriásgépek többszáz utasának. Ráadásul valamilyen okból a pekingi biztonságiak tök más cuccokat szedetnek ki a csomagodból, mint a más megszokott reptereken. Fényképezőgépet is, a power bankeket is, amik természetesen a táska legalján vannak, mondván ezt még sosem kellett kiszedni és a power bankon egyesével silabizlják, hogy hány mAh-s. Szóval kínkeserves volt az átszállás.
Ja igen. Mindezt azzal párosulva, hogy a frankfurti gép is a megszokott 1 óra késéssel indult, így végül a kínkeserves átszállással (2 óra volt az átszállási idő) buktuk a lehetőséget, hogy valamit még együnk a reptéren)
- visszafelé nagyjából ugyanaz volt a kűr, azt leszámítva, hogy hazafelé nem Frankfurton keresztül jöttünk, hanem Pekingből egyenesen BUD-ra.
De az online check-in itt is dadogott, az istennek sem tudtam megkapni a boarding pass-t, megint írta, hogy a reptéren, vagy a pultnál, vagy az automatáknál lehet. Végül BKK-ban automatánál sem lehetett. Ez azt eredményezte, hogy a check-innél megint ott tornyosult előtted fél Kína, mert nem tudtad azt csinálni, hogy a beszállókártya ott van már a telefonodon, a csomagodat meg leadod egy baggage drop ponton és már mehetsz is, hanem ki kellett várni a kínkeserves lassú pultokat, hogy leadd a bőröndödet és megkapd a szép papír alapú boarding pass-odat.
- a pekingi átszállásnál ismét végigélveztük a csigalassú biztonsági piszmogást, bár rutinosan ekkor már másképp pakoltam a csomagot, hogy amit ki kell venni, azért ne kelljen kipakolni az egész táskát.
Aprócska kis színes ide is kívánkozik. A lányom vette észre és jegyezte meg, hogy más kultúr reptéren, ha a biztonsági ellenőrzésnél valami kiszúrnak a táskádban, akkor félreteszik azt egy másik szalagra, odahívják a tulajdonosát és a JELENLÉTÉBEN nyitják ki azt. De itt nem. Itt a kínai biztonságiak simán ohne zsenír belenyúltak a táskába, a gazdája nem volt fontos.
még egy tapasztalat: Bangkokból is 1 óra késéssel startoltunk és itt is elég passzosan fértünk bele a pekingi 2 órás átszállási időbe.
- utolsó tapasztalat: egy kicsit talán fura volt, hogy láthatóan a kínaiak szeretnének nagy erőkkel betörni a repülési piacra is, de mondjuk a fedélzeten szolgálatot teljesítő stewardess-ek (és stewardok) bizony még jócskán koptathatnák az angol nyelvtanfolyamok padjait. Feltűnő volt ugyanis, hogy az angol kommunikáció milyen nehezen ment nekik (vagy nekünk, akik sehogyse értettük az akcentusukat, vagy ők a miénket😊)
Nos dióhéjban ennyi az Air Chinaval kapcsolatos tapasztalatokból. Bár lehet, hogy úgy tűnhet a sok apróságból, hogy le akarom szólni őket, de nem. Mindezek a fennakadások apró, csak csikorgást okozó homokszemek voltak a gépezetben, de egy percre sem akasztották meg azt. Nem akarok fillérbaszónak sem látszani, de az AC és mondjuk az Emirates, vagy a Qatar árai közötti már-már szakadék jellegű különbséget nagyon is ellensúlyozta az aprócska kellemetlenségeket. Persze ha visszatérne a COVID előtti szép világ, az akkori jegyárakkal, akkor bizony megint a jól bevált arabokat választanám.
szerencsére nálunk nem probléma 3 hétre kivenni a suliból és egyre több ismerős család megy ilyenkor ennyi időre. Nyáron mindenki tud nyaralni és a legjobb hidegből melegbe menni. Ahányszor utaztunk télen pl Ázsia felé is-mindegy merre tele volt a gép iskolás gyerekekkel.
Én magamból indultam ki "ha már rohadt drága, macerás stb. nyáron elutazni egy hétre mondjuk Mallorcára akkor bosszúból menjünk el télen 2-3 hétre ugyanannyiból Thaiföldre Air Asia X-el" címszóval :D
Air Chinával nem utaztam, csak írtad hogy az ismerősöd mennyire meg volt elégedve velük.
A nyári Kréta, Mallorca és egyebek nem versenyeznek a téli Thaifölddel, mert nem ugyanaz a célközönség. Itt nem nyaralásról, hanem telelésről van szó, és a kettő egyáltalán nem ugyanaz.. Tehát amit írtál, hogy a "classik" nyári nyaralások konkurrense lehet, az nem igaz.
Úgy látom, hogy utaztál már az Air Chinával, mert hogy már megszűntek az előitéleteid. Írd le kérlek a tapasztalataidat!
Én a nyári Kréta, Ciprus, Mallorca, Szicília stb. helyett gondoltam a téli Thaiföldet :-)
Meglátjuk, bár szerintem nem is látjuk meg mert el sem fog indulni mint ahogy eddig sem, ha mégis akkor érdekes lesz látni van-e erre igény, azaz lesz-e erre mondjuk heti 2X300 ember BUD-ról.
A kínaikkal menni dolog az érdekes, látom rendszeresen az Air China jegyeit pl. Bécsből pekingi átszállással jó áron, értsd valahol 450 € környékén, de nem túl vonzó átszállási időkkel.
Meg valahogy előítéleteim is voltak az Air Chinával, ezek szerint fölöslegesen.
Én semmilyen fantáziát nem látok benne. Magyarország nem az a piac, ami FOLYAMATOSAN megtölt napi/másnapi/harmadnapi/heti egy alkalommal egy 300 fős szélestörzsűt. BUD pedig nem egy hub, ahová ráhordó járatok járnak.
Szerintem a nyári, tengerparti nyaralásokra nem lesz hatással, már csak azért is nem, mert időpont eltolódás van. Az emberek többsége a téli hónapokban utazik Thaiföldre, nem nyáron. Akikre hatással lehet, azok a már bejáratott repülős társaságok mint a Qatar, vagy az Emirates, vagy a Türkish. Bár most jött vissza egy ismerősünk, aki a kínaiakkal volt, és nagyon meg volt elégedve, csak hát az útvonal. Előbb Peking, aztán le. Az igaz, hogy fejenként egy százassal volt olcsóbb a jegy.
Én látok benne fantáziát, de lehet neked lesz igazad. Már ha egyáltalán tényleg elindul.
Akkor lesz létjogosultsága ha 200e Ft alatt lesz a jegyár, ha nem akkor szerintem értelmét veszíti, akkor mennek majd az emberek alig többért vagy ugyanannyiért továbbra is KLM-el, Austriannal, Air France-al, Turkish-el stb.
Ráció lenne benne mindenesetre, sok magyar megy vagy menne már Thailföldre.
+ Ha hozzávesszük milyen durván megdrágult egy európai "classic" tengerparti nyaralás és hogy nyári időpontra mennyire drágák a fapadosok is nyaralójáratokra ( főleg feladott poggyásszal, márpedig a nép úgy utazik ), legyen az egy Korfu, egy Ciprus vagy éppen Mallorca, akkor árban is bőven versenyképes lehet egy thaiföldi nyaralás ha van egy közvetlen repülőjárat.
De azt is gondolom, hogy erre az utazási irodák is ráugranak az meg árfelhajtó tényező lesz.
Persze, biztosan sokkal jobb minőségileg az Eva mint az Asia. Nagyon olcsónak kellene lennie, hogy az ember azt válassza. Megnéztem, 1 db Airbus 330-uk van azt képtelenség úgy rotálni, hogy az összes hosszútávú útvonalat teljesíteni tudja. Ha csak addig nem vesznek még repülőt........
Köszi szépen a részletes választ, a könyvajánlót meg különösen. Megkeresem majd ezt a bangkoki központot, hátha van frissebb kiadás, meg megnézem a másikat is.
A kisebb resz a viztarozo/to korul, ott van a legtobb helyi turista. Ez a resz szamomra teljesen erdektelen volt.
A park nagyobb reszen van ugye az egy ut a hegyre.
A bejarottol par km-re van egy kempinghely ott satoroztam. Van kajalda is. A komolyabb helyi fotosok es madaraszok is itt satoroztak. Innen gyalogolni lehet fel es le az ut nenten, amirol itt-ott agaztak le osvenyek, inkabb jelzes nelkul.
Napkozben ide is jott sok thai turista, de ok tobbnyire megallas nelkul felautoztak az hegyre az ut vegen.
Egyszer felstoppoltam oda, onnan volt 1-2 jelzett osveny vizesesekhez, de allat kb nulla. Viszont kesve szirkulet fele leatopoolva az utolso kocsival lattak facanokat es ami legerdekesebb eletem egyetlen szerojat. Utobbit nagyon ritkan latni, a taborhelyen egy that madarasz mondta is, hogy o 17 eve jar a parkba de meg soha nem latta.
A taborhelyen egyik ejjel elefant is jart (lattuk) illetve az osvenyen lattam a ritka Fae muntyakszarvast is.
Talan voltak majmok is de azokra mar nem emlexem.
A lennti taborhelyen volt egy angolul jol tudo Jacky nevu ranger is, o kb mindent tudott a parkrol. Penzes japanok fizettek, hogy fotozzon nekik madarakat, igy gondolom nemigen erdekelte volna, hogy turistakat vezetgessen, de az infoknal tarhaza volt.
Úgy látom hogy nem igazán, autóval visznek kb végig ugyanazon az úton, max egy-egy kisebb séta, meg a tavak környékén keresik az állatokat. Legalábbis a honlapjukon lévő leírás szerint. Ennek meg így nem látom túl sok értelmét.
Akkor te végigsétáltál azon az úton? Hány napot voltál? Milyen állatok voltak? Gondolom bent is sátraztál akkor.
A könyvekben ajánlott túraútvonalak vannak? Neten valóban elég szegényes az info ilyesmikből. Konkrét könyv ajánlást köszönettel veszek.
Rangerrel valoszinuleg tehetnetek hosszabb turakat is a parkban, de az alighanem koltseges mulatsag lenne.
En Thaifoldon soha, egy nemzeti parkban nem turaztam vezetovel. A thaiokat ismerve alighanem leginkabb vizesesekhez kalauzolnanak el, mert a thai turistak azokert vannak oda.
Amugy az orszag nemzeri parkjairol tobb igenyes konyv is kaphato, amiket en gyakran hasznosabbnak talaltam a neten levo infoknal.
Hazafelé nekünk is ez a 2 órás átszállási idős változat van.
Amikor mi repjegyet foglalunk, ez a legrövidebb idő, amivel még repjegyet el szoktunk fogadni (a légitársaságoknál az elméleti minimum 50 perc). Ez egyszerre elég kényelmes, de elég pörgős is. Mondjuk egy csomó késési faktor kiesik (jégtelenítés, hó, tudomén), de persze számos bejöhet a képbe.
Ha végig ugyanattól a légitársaságtól van jegyed, akkor no para, nem fognak otthagyni, még késés esetén se.
Lanta is nagyon jó hely, ott is 2x voltunk, nagyon szerettük.Picit macerás odajutni, de megéri. Onnan viszont érdemes áthajózni speed boottal Lipére. Az odavezető tengeri út volt eddigi életem legszebb élménye!
Két hét múlva pont így megyek, csak nem Krabira, hanem BKK-ba.
De az árkülönbség olyan meggyőző volt, hogy nem latolgattam, belevágtam.
Semmi kétségem afelől, hogy a 10+5 óra sokkal kényelmetlenebb lesz, mint az Emirates/Qatarral megszokott 6+5. Ez most egy színtisztán gazdasági döntés volt, azaz a kényelem és az ár csatájából most az utóbbi győzött.
De rengetegen vannak, kik busines jeggyel utaznak, ami tisztán kényelmi döntés.
Így Neked is azt mondom, hogy itt nincsenek objektív észérvek. Magadnak kell eldöntened, amit kérdeztél, hogy a kényelem, vagy az ár a fontosabb és mennyivel.
Találtam olcsóbb,viszont sokkal hosszabb repülőutat Krabiba,ami azt jelenti,hogy Budapestről Kína,majd Kínából Krabi,ez majd 24 órás út összesen. Ment már így valaki,vagy érdemesebb a rövidebb,viszont drágább utazást választani?
érdemes - már ha lehet egyáltalán - Siem Reapből - Tratba repülni (várakozási idő, csomagok, stb.), vagy kb. ennyi idő alatt levisz minket bérelt kisbusz is?
Vagy repülni inkább csak hazautazáskor Tratból BKK-ba - vagy azt is inkább kisbusszal? (6 fő)
White sand beach. Csodás rész, kisgyerekeseknek is ajánlott, mert lassan mélyül. De egyébként is Chang egy nagyon jó hely. 2x4 hetet töltöttünk itt, és nem unatkoztunk egyáltalán. Tratig mentünk repülővel, onnan komppal. Amit mi nagyon élveztünk, az a Changot körülvevő partszakaszok, ahová a sziget végéről induló hajókkal lehet eljutni. Már az első állomáson érdemes megállni, mert térdmagasságban úsznak a halak, snoryhoz a legjobb hely.
Amire viszont figyelni kell, hogy itt azért nem lehet úgy motorozni, mint az egyéb szigeteken, miután sok a váratlan kanyar. Sok bekötözött lábú és kezű embert láttunk. amit ezeknek az áldozatai.
Sok az isteni és kicsi kajálda. Lehet válogatni, mindegyik finom, és nem drága. Egyszóval csak javasolni tudom!
Az interneten elég ellentétes infók, egyes helyeken algásodást írnak erre a hónapra illetve egyre több esőt. Tudomásom szerint ez még a száraz évszak...
Másik Ko Kood lenne, de hosszabb időre horror áron vannak a szállások ott, Ko Lanta árban jóval barátságosabb..
Feltételeztem hogy tudod mi a különbség egy LCC és egy legacy között, szóval erre nem tértem ki. Ha esetleg mégsem, szólj és pótolom ;o)
Ezért kérdeztem hogy mire vagy kíváncsi. Amikor én mentem velük pontosak voltak, ami nyilván nem garancia arra hogy bármikor máskor is azok. Az ellátás kb éppen ugyanolyan mint bármelyik másik légitársaságnál. Repülős kaja, nyilván nem egy gasztronómiai élmény, de a célnak megfelel. A Tsingtao a gépen is pont ugyanolyan jó mint bárhol Kínában, vagy Kőbányán. A személyzet kedvességét bocs de nem tudom megítélni, számomra abszolút irreleváns ;o) Kiszolgálnak, megintcsak éppen ugyanúgy mint bármelyik másik légitársaságnál. Pekingben a beléptetés kissé káoszos, öngyújtó ne legyen nálad, a power banken meg legyen rajta hogy pontosan mekkora, különben elveszik. A terminálon qrva hideg van, erre érdemes készülni.
Hát ha attól lenne ugyanolyan minden légitársaság, hogy elvisz A-ból B-be, akkor nagy baj lenne, mert a Wizzair és az Emirates egy szinten lenne. Pedig hát nagyon nem....
Vannak ellátásbeli különbségek, pontosság, személyzet kedvessége, káosz, vagy egyszerű átszállás a pekingi reptéren, ilyenek. Erre lettem volna kíváncsi.
A check-in nem probléma, vettem előre üléseket, így oda-vissza oda ülünk, ahová akarunk.
Úgy néz ki,hogy a szilvesztert szeretnénk kint tölteni Thaiföldön.
Vissza olvastam és a Decemberi hónapban nem ajánlják a Thai öböl környékét,inkább az Andaman tenger környékét.
Ebben még kérhetném a segítségeteket,hogy,ha a szép tengerpart a lényeg,akkor így a szilveszteri időszakra melyik rész az ajánlott,akár sziget is lehet?!
Mi a kérdés? Ugyanolyan mint a többi légitársaság, elvisz A-ból B-be. Nem igazán van lényegi különbség. Tudomásom szerint nincs online check in, vagyis ha nem akarod hogy betegyenek a középső hármasba, akkor célszerű jó korán kint lenni, és még úgy sem biztos hogy a kínaiak nem foglaltak már el minden értelmes helyet.
A reptérről a kikötőbe 45-50 perc (inkább talán 50). A reptéren már benn elkapnak majd, hogy "Taxi to Rassada Pier", de ha kijösz az épületből, ott is tönkelegével lesznek taxisok. Jelszó: alkudni, alkudni, alkudni!!!. Ott is, ahol a létező leghivatalosabb helynek tűnik (pl. még benn a reptéren), fognak engedni. Csak pofátlanul (legalábbis a mi viszonyainkhoz képest).
Illetve jó kérdés,meg sok mindentől függ,de mennyi idő lehet eljutni a reptérről a kikötőig kb? Aki esetleg tudja, még szívesen várom a válaszát ezekre is. Köszönöm 😎
Egyenlőre még csak terv,de szeretnénk majd eltölteni 1 hetet Thaiföldön,ki is néztem egy szép szigetet, Phi Phi-re esett a választásunk,a szép tengerpartok miatt.
A komp a sziget dél-keleti végéből indul Phuketről Phi Phi szigetre.
Abban kérném a segítségeteket,hogy a phuketi reptérről,hogyan érdemes a legegyszerűbben eljutni a Phi Phi szigetre?
Fogjunk egy taxit a repülőtéren,azzal menjünk le a kikötőbe,onnan pedig majd valamelyik komppal a szigetre?
Szerintem október nem jó arrafelé, akkor inkább Phuket és Krabi vagy bármi más. Az se tuti de nagyobb esélye lesz ,hogy jobb Lesz mint Samuin , a Phangan on vagy Taon
Némi "munka" miatti dologból kifolyólag, a 2024.februári thai utunkat átfoglaltuk 2024.október 11-27-re.
Eredetilag BKK és környéke, Chiang Mai, és Phuket jött szóba, de azt írtátok most a másik forumon, hogy Phuket októberben még zőmében esős, így nézzek rá Samuira.
Meg tettem, eléggé tetszik, sőt Ko Phangan is. Ott találtam egy PADI búvárbázist is a neten, meg megfizehető szállásokat is.
Egyéb javaslat, ötlet, mit nézegessek még?
Tudom az időjárás nem kiszámítható.
következőt gondoltam:
Érkezés után egyből átrepülnénk Chiang Mai-ba ( kb 4-5 nap) Chiang Rai, fehér és kék templom.
Maiang Mai vízesés +elefántmenhely + bambuszrafting
Többít még keresem.
BKK: nevezetességek, Ayutthaya szintén 3-4 nap.
Utána( ha jó az idő ) lemennénk Phuket-re, vagy Ko Phangan-ra, kb. 1 hét.
Kirándulás a környező nemzeti parkba, búvárkodás, pihenés....
A tavaszi szünetre láttam Air China-t eféle áron, pekingi hosszú átszállással. Lehet nyáron is elvisznek ennyiért, bár szerintem tipikusan télből nyárba célpont Thaiföld.
amit lentebb kérdeztél arra, nekem csak pozitív tapasztalataim vannak, mármint a taxibérléses kirándulásokkal
már a legelső alkalommal (2007) is úgy működött, hogy a szálloda előtti taxisok közül eggyel megalkudtunk előre a másnapi egésznapos kirándulásra, elmondván hogysmint szeretnénk -és "úgyis lett"
sőt olyan útbaeső helyekre is elvitt, amiről fogalmunk sem volt - de ne ilyen vásárlós/túristacsapdás helyekre gondolj, hanem tényleg jó helyekre és ahol nem akartunk megállni, ott nem erőltette
így voltunk anno Damnoen Saduaknál, Ayutthayában, a Kwai folyónál, a Safari parkban vagy a megboldogult Tigris Templomnál
Üdv, bízom benne, lesz valaki, aki fog tudni segíteni 100%-os infóval.
A kérdésem, hogy magyar útlevéllel érkezve valóban 30 napig maradhat az ember Thaiföldön ha repcsível avagy szárazföldön lép be az országba?
Repülővel tudom, hogy ennyi szokott lenni (bár idén márciusig ez 45 nap volt), de szárazföldön viszont ez csak 15 nap volt évekig. Jelenleg összevissza infókat látok erről.. és hát elég fontos lenne tudnom.
Én azt javaslom, hogy töltsd le az indrive alkalmazást és ott ilyen egy napos privát túrákat összehozni appon belül. Akár napokkal előtte is kérhetsz ajánlatot és amelyik a legjobb elfogadod, utána alkalmazáson belül vagy whatsappon megbeszéled a további részleteket sofőrrel (amit még mindig lemondhatsz, ha valami nem tetszene). Hosszabb taxis utakra mi ezt használjuk, amúgy jó a Bolt vagy Grab is.
Küldtem mailt. Igen, pontosan olyanoktól tartok, mint amilyeneket a taxisokról írsz, de a biztos lehetne említeni más "anomáliát". Azt is sajnos pontosan tudom, hogy ugyan Thaiföld a "Mosoly országa", de emögött mégis az van, hogy a "farang" könnyen és szívfájdalom nélkül átverhető pénzforrás, semmi több...
Taxisokkal az a fő gond általában, ha úszó piac túrára visznek, hogy mondanak egy elfogadható árat, viszont nem fognak az úszó piacig vinni. Megállnak pár kilométerre egy olyan kikötőnél, ahol aztán nagyon drágán lehet befizetni hajótúrára. Természetesen a hajósok összejátszanak a taxisokkal, így ha nem tetszik az ár, akkor se akar a taxis bevinni az úszó piacra, hanem erőlködik, hogy ez itt az. Ez a módszer nem új már, sok éve csinálják. Vagyis ha taxit fogadtok, akkor mindezt előre tisztázni kell, hogy ne legyen meglepetés fizetni való később.
Bangkokban a tuktukosok pedig úszó piac néven és úszó piac fotókkal, általában csatornatúrára fognak elvinni, ahol nem lesz úszó piac, max egy néni odaevez majd a kiscsónakkal. A valódi úszó piac és a vasúti piac másfél órányira van Bangkoktól, oda tuktukkal nem lehet elmenni. Vagyis lehetne, de az inkább tortúra, mint túra.
Bangkokban különböző taxitársaságok elvisznek, de előre le kell fixálni az árat, vagy a szállodánál befizetni szervezett túrára. Esetleg opció lehet még a vonat Bangkokból Samut Songkhramba, majd onnan helyi iránytaxival Damnoen Saduakhoz.
Vonat:
WongwianYai BTS -> Wangwian Yai SRT Railway Station -> Mahachai, majd onnan Ban Laem -. Mae Klong
Ajánlom felvenni a kapcsolatot asiatourweb@gmail.com címmel, van saját autó parkjuk, idegenvezetőjük - köztük magyar helyi is, privát túrák!
Szeretnénk elmenni a Damnoen Saduakra és a Maekhlong Train Marketre. És nagyon megtetszettek a neten található olyan túrák, hogy ezt egy nap megugorják, mivel egy irányba esik a két látványosság. Csak ott a bökkenő, hogy lehet (?), nem szervezett túrával szeretnék menni, hanem taxival mondjuk, hogy ne hajtsanak végig, mert nincs idő, siessünk már...stb (olvasom pl. hogy az egész túra mondjuk 6 órás, amiből 1,5-1,5 óra az oda-vissza transzfer, azaz nettó 3 óra jut a 2 db látványosságra...na ez mondja nekem azt, hogy ostorral leszek hajtva, mint az ökör az itatóra).
Szóval hogy lehet erre taxit fogni? Gondolom az utcán rohangáló rózsaszín, zöld-sárga és mindenféle színű járgányok nem optimálkisak erre...vagy tévedek? Meg a másik még, ami felmerült bennem, hogy egyszer tizenéve voltam már a Damnoen Saduakon, akkor még zöldfülúként (életem legeslegelső saját szervezésű egzotikus útján) és akkor a szállodában lőtt szervezett túrával mentünk és ott baromira megtetszett, hogy a szomszéd faluban álltunk meg, ahol feltettek egy longtail boatra és a khlongokon az vitt be az úszópiacra. Ha taxival megyek, akkor biztos nincs ilyen, pedig jó lenne.
Augusztusban lenne egy olcsó lehetőségem eljutni egy hét Pattayara. De én igazából Angkort szeretném látni. Milyen az időjárás, bevállalható ekkor Angkor? Nyilván az utazást akár milyen járművel meg lehet szervezni, meg a szállást is, csak ha minden nap esik az nem lesz nagy élmény.
Nagyon fapadosodnak a klasszik légitársaságok is. Szép új világ...Az ember mindig azt reméli, hogy majd jobb lesz minden, aztán csak csúszik lefelé, lefelé.
Szerintem a 200.000 egész jól hangzik. Tudom, hogy Covid előtt azt mondtam volna, hogy BKK-ba nehogy már, 170-180 között tengernyi opció van, dehát eltelt megint pár év, "nagyot kell kerülni Ukrajna miatt" (és az összes lózung szarság), meghát ugye az EUR árfolyam is olyan amilyen "mert Brüsszel" (és az összes lózunk szarság). Szóval a 200 az szerintem egészen élhető. Oké tudom, tudom, Utazó Majom, meg a többiek, meg "hülye vagy, annyiért körbe utazom a Földet", de azért én megvenném:)
Mi BUD-MUC-BKK-ra vettünk jegyet. Hosszú lesz az út ( most nem tudom pontosan hány óra). Ha tudsz aludni a gépen, akkor jó. Idén Taiwan-Bécs-t tettem meg egyhuzamban, tizenixóra volt... túl lehet élni....
Nem mondanám, hogy óriási különbségek vannak, bár ha szavazni kell, akkor nekünk jobban bejön a félúton átszállós verzió.
Sokszor voltunk már ilyen egyhúzomban járaton (a Te verziódhoz legközelebb talán a Helsinki-Bangkok volt a Finnairrel). Túl lehet élni. Ha tudsz aludni a repcsin, lehet még jobb is. Mondjuk a 7.-8. óra után lehet, hogy már 3 percenként nézel rá az órádra, hogy mennyi lehet még hátra.
Ha jó áron látsz jegyet, szerintem nem érdemes habozni.
Bangkokba nem, de Frankfurtból Cancúna 13 órát igen.... kicsit hosszú volt :) de én jobban szeretem ezt, mint 5-5 órát utazni. Alszunk :) az 5-5 órában meg nem lehet aludni sem...
Szia ! Pont ugyan ezt találtam ki én is, úgy, hogy Csing Mai-ban kezdenénk, a nemzetközi járat érkezése után még az nap este repülnénk tovább, utána vissza dél felé BKK ( azt még nem tudom, hogy esti vagy reggeli érkezéssel) és utána le a tengerhez.Programm: búvárkodás. Ami még jó lenne, az egy elefánt park, de még keresgélek.
Szerencsére nem életem egyettlen esélye utazásra( legalább is remélem , a jövőben is utazhatom , mert még nagyon sok a bakancslista ).
A hőforrásokról még nem találtam semmit. Leírnád angolul. Köszönöm
Pont azt próbálom mondani, hogy inkább válassz kevesebb látnivalót, de azt éld meg jobban. Ne akarj mindenáron látnivalót és látnivalót (hacsak nem életed egyetlen dobása lesz az űt és soha többé sehová nincs esélyed eljutni)
Csak egy példa:
Bangkok (4 éj)
Megérkezés napja: többször voltam már úgy, hogy a gép reggel szállt le és délben már a szállodában voltunk Egy első megmártózást biztos megér a délután.
1. teljes nap: Smaragd Buddha temploma/Királyi palota Wat Pho Wat Arun este Patpong Night Market
2. teljes nap: Ayutthaya
3. teljes nap: Damnoen Saduak vagy Maekhlong market
A többit engedd el (persze bármelyik felcserélhető más programra)
Chiang Mai (4 éj)
Transzfer napja: itt is érdemes úgy válogatni a repjegyek között, hogy már délelőtt megérkezzetek és a délután tökéletesen alkalmas a belváros/óváros felfedezésére
1. teljes nap: itt is mehet a város felfedezése elsőre
2. nap: Aeany háromszög + White temple
3. nap: hőforrások + karenek
Eddig mind BKK-ban, mind ChM-ban minden egyes nap különbözött egymástól, új és új kalandokat ígér
Tengerpart (6-7) éj
Program tettszóleges és persze jó kontraszt az addigi városi programokkal.
Persze nehogy azt hidd, hogy bele akarok pofázni. Csak egy lehetséges ötlet volt, a többi sokkal inkább rajtad múlik:):):)
Sejtettem :-) Sajnos munka miatt max. 2 hét van mindig, akkor majd mérlegeljük, hogy lehet elég lesz 4-5 nap a tengerparton és legyen inkább több látnivaló. Köszönöm szépen.
"...Mi a véleményetek, 1 hétbe be lehet "zsúfolni" Chiang Mai és környéke (White Temple & Golden Triangle) és BKK, vagy az nagyon rohanós lenne...."
Megint azt mondom, mint Bangkoknál: attól függ, mi a terv Chiang Mai-jal...milyen mélyen akarsz megmerülni... Ha ki sem teszed a lábad a városból, akkor arra bóséggel elég 1-2 nap is (na jó, inkább legalább 2). De ha a Ch M körüli nevezetességeket is akarod látni (Arany háromszög, White temple, hőforrások+Emerald lake és társai), akkor ahogy BKK-nál, úgy itt is azt kell mérlegelned, hogy mit hagysz benn a megnézendók között és mit szelektálsz ki.
Egyébként összességében, ha követed azt a filozófiát, hogy aki sokat markol, keveset fog, azaz aki mindent bele akar zsúfolni az útba, az végül nem fog sok élményt szerezni, azaz a kevesebb több, akkor azt mondom, hogy az egy hét is nagyon kerek tud lenni egy BKk-ChM kombóra. Csak ne akard mindenáron teletömni megnézendő dologgal.
Ja és még csak annyit. Chiang Mai nagyon szép, nagyon klasz.
Azt látom, hogy a reptérről be lehet jutni a városba vonattal.
Úgy olvastam, hogy érdemes a belvárosban szállást foglalni,mert onnan könnyebb elérni a nevezetességeket.
Esetleg ha valakinek van szállás ajánlása, szívesen elfogadom.
Mi a véleményetek, 1 hétbe be lehet "zsúfolni" Chiang Mai és környéke (White Temple & Golden Triangle) és BKK, vagy az nagyon rohanós lenne.
Chiang Mai-ba találtam repjegyet kb. 20.000,- HUF-t
2 Héten mennénk pihenni Phangan-ra. BKK-Koh Samiu repjegy elég drága. (50.000,-). Valahol olvastam, hagy le lehet jutni hajóval is. Ment már azzal valaki? Esetleg egy link. Az alvós vonatot is megnéztem. Érdekesek voltak a képek, ahogy láttam egy egész vagonban vannak ágyak és nem fülkénként. Ez valóban így van? Viatnámban 1 fülke 6 ágy volt . Keresgéljek még esetleg vonatot?
Most jut eszembe, hogy ezek tényleg mekkora élmények tudnak lenni. Egyszer Dominikán utaztunk egy gyűjtőbusszal, kb. 30 ember zsúfolódott be kb. 15 fős buszba. Én egy nagy darab néger ölében landoltam :-) A plafont kellett verni, ha le akartál szállni, és közben ezerrel szolt a merenge . Aztán Mexiko-ban is volt gyűjtő kocsi, ott konkrétan addig szedegette fel a kb. 16 éves kissrác az embereket, hogy én a kipárnázott kéziféken utaztam végig,a sebességmérője nem működött, viszont rettenetesen gyorsan ment. Végig nevettük ott is az utat :-)
A vonaton szerintem ki kell próbálni a 3.osztályt (fapadok szerzetesekkel és egyéb népekkel, ventilátorok a mennyezeten, tyúkok a földön ---egzotikum :O), egy élmény, hátha még beszédbe is tudsz elegyedni egy-egy utassal.
Mindenképp tájékozódj a visszaúti járatokról, az olcsó vonatok ritkábban járnak, beleszaladhatsz egy drága expresszbe estefelé (pl. nekem a pont induló vonat egy vintage gőzős volt kb. 10 EFt-ért, de inkább vacsorával elütöttem még 1 órát a sima gyorsig). Szerintem jegyet elég a helyszínen venni, akkor nem kell feltétlen előre megtervezni a visszaindulás időpontját.
Kerékpár kölcsönzőt az állomással szembeni utcácskákban könnyedén találsz, ellenőrizd a váltó, fék működőképességét, ezek a thaiok szerint nem feltétlen fontos alkatrészei a gépnek :O)))).
Hanoiban is jár a vonat, be is lehet menni a sínekre, a kávézók is nyitva vannak, csak már nem az állomástól északra, hanem délre. Az északi részt valóban lezárták. A train marketen továbbra is zavartalanul jár a vonat.
4 óra átszállás nagyon bőven elég, hacsak valamiért nem késik a géped. Nekünk legutóbb 3,5 óra volt úgy hogy repteret is kellett váltani, de így is 2 órával indulás előtt már DMK-n voltunk.
1. vonat. Akár itt a neten kinézel egy járatot és akár jegyet is foglalhatsz rá.
2. iránytaxi. A Mo Chit buszpályaudvar elől indulnak kisbuszok. Menetrend nincs, amolyan telekocsis a rendszer, amikor összejön egy kisbuszba való ember, már mennek is (max fél óra).
Van persze több verzió is, de azok szót se érdemelnek.
Bangkokból a legolcsóbb a vonat + a helyszínen bicikli. Kicsit drágább a helyszínen taxi, vagy tuk-tuk. Majd árban a következő a végig taxi, és persze a legdrágább, ha utazási irodával mész mikor is ráadásul nem te szabod meg mennyi ideig vagy hol. Hogy melyik felel meg neked a legjobban, ízlések és pofonok kérdése.
El lehet jutni busszal is, továbbá még hajóval is megközelíthető Ayutthaya, bár ha hajó, akkor inkább azt lefelé érdemes igénybe venni a folyón, akár beiktatva a Bang Pa-in palotát...
Szia! Még egy kérdés, pl Ayutthaya-ba hogy megy ki az ember? Vonattal, vagy itt is minden sarkon van iroda, ahol le tudsz foglalni egy csoportos kirándulást? Vagy fogsz egy kocsit 1 napra és megalkuszol a soförrel egy napi díjban? Vietnamban és Indonéziában így csináltuk, reggel jött az ember a kocsival és átbeszéltük, hogy hova vigyen minket ( Bali). Vagy pl. Java-n előre leleveleztem egy ottani irodával a kétnapos Bromo túrát. Várt minket a vasútállomáson és vitt az előre egyeztetett helyekre. Nem vagyunk hátizsákos túristák, a csillogás nem feltétel, de sajnos a motor nálam nem jöhet szóba, mert félek rajta.
Szia! A 15:00 és a 19:00 között 4 óra is megvan. Az pont egy órával több, mint az elrettentésnek szánt 3 óra. Egyszer nekem is volt részem egy 3 órás kűrben BKK-ban, tehát akár reális is lehet, de 4 órával légy teljesen nyugodt.
Hány nap kell? Attól függ milyen nagyon részletesen akarsz elmerülni. Elsőre azt mondanám, legyen legalább 3 teljes napod, azaz 4 éjszakád. MINDENRE ez se lesz elég (királyi palota, Wat Pho, Wat Arun, Patpong piac, Chatuchak piac, aztán Ayutthaya, Damnoen Saduak, Maekhlong Train Market, a lista hosszú, több is mint három nap - direkt, hogy válogatni kelljen -, de az alapok mondjuk 3 napot ad ki, minden továbbival növelhetés az ott tartózkodást)
Végül Szingapúr vs. KL vs. BKK. Igazából egyikre se nagyon hasonlít. KL egy hamar elintézhető, üres, kicsit uncsi város, SIN, pedig egy nagyon fancy, de kicsit steril. Nekem mindkettőből hiányzott egy kicsit Ázsia. BKK-ban viszont megvan a kis ázsia fűszer is, miközben tud csilivili-fancy is, meg mocskos büdös ázsiai is lenni. Ha van sorrend, akkor nálam BKK-SIN-KL a sorrend.
Sziasztok! Még csak most kezdem tervezni a Thaiföldi utunkat. Jelenleg olvasom vissza a topikot. A repülőjegyet megvettük BKK-ra. Kérdésem, ha aznap még szeretnénk tovább repülni, akkor ha a nemzetközi járat 15 órakor érkezik ( elvileg), akkor egy 19 órai továbbrepülésre foglalhatok már biztonsággal jegyet (BKK-ról). Azt olvastam, hogy kb. 3 óra is lehet az átszállás BKK-n? Másik kérdésem, mennyi napot hagynátok BKK nevezetességeire? Éjjel 23 órakor indúl a namzetközi járat vissza. Elég előző nap reggel visszarepülni BKK-ra, vagy inkább legyen 3 nap? Singapur-ban 2 napot voltunk, az kevés volt, Kuala-ban többször voltunk, nekem az a város nem jött be annyira. Hajaz BKK valamelyikre hangulatilag?
Elvileg jól gondolod, a Te kontódra kétszer fognak váltani (ha másért nem, mert Európában kell egy technikai keresztárfolyam, ami szükségszerűen az EUR lesz).
Belinkelek Neked egy bangkoki thai bank árfolyamjegyzését (van benne SEK). Ebből meglátod, hogy mennyi bahtot adnának ma a koronádért (közben csekkolhatod, hogy mennyi EUR-t kapnál érte, majd az EUR-ért mennyi bahtot kapnál)
Sziasztok, egy hülye kérdés mert nem értek hozzá. Van maradék halom svéd koronám ami nekem mär nem fog kelleni, ebböl gondoltam THB-t csinälok.
Szerintetetk váltsam Münchenben repülés elött át vagy majd BKK-ban lent a reptéren? Nem vagyok bennfentes, de valami azt sugja, hogy Münchenben elöször EUrra váltják aztán THBra es ketszer vägnak meg, mig Thaiföldön csak 1x? Mär ha vältanak svéd koronát? Valakinek hozzáfüznivaloja? Köszönöm!
a "baj" csak az Bangkokkal, hogy ott nem csak a kötelező látnivalók kötelezők, hanem az hogy ott vagytok...még ha nem is mentek sehová :D de tényleg :)
Konzuliszolgálat szerint jelenleg sem oltási papírok, teszt stb nem kell, sem pedig semmilyen online regisztráció. Ez helytálló infó? Tehát csak utazni kell, nincs beutazási adminisztráció.
Van fapados Athenbol Szingapurba, vissza pedig Phuket-Szingapur-Athen, es 750 euro volt kajaval. Kiemelt idoszak, igy sztem nagyon jo ar.
Igy gondoltam en is, hogy 3-3-3 napok Szingapur, onnan Angkor, onnan vissza BKK es dec 30-an le Phuketre. BKK-t lehet ki is hagynam, de azon keresztul kell utazni, igy akkor par kotelezo latvanyossagot megnezunk ott is.
hát basszus ez sűrű lesz így és nagyon meleg is :) Bangok 3 nap, Angkor Szingapúr szintén3-3 legalább. Repüljetek Bangkokból úgy gyorsabb-talán korán megvenni a jegyeket, van Air Asia DMK-ról asszem.
10 ev eltelt utolso Thaifold latogatasunk ota. Kozben lett 2 gyerek is.
Lottem ma jegyet dec 20-an erkezunk Singapurba es jan 5-en indulunk haza Phuketrol.
Phuket eddig tiltolistan volt nalam, de most mar nincs az, hogy a ferjemmel mocit berelunk es jovunk, megyunk, hajon alszunk es hidegvizes bambusz bungiban elvagyunk. :-) Az idojaras miatt, kenyelmes repulos elerhetoseg miatt, minden meg lesz egy helyen miatt esett most ra a valasztas.
Melyik reszen nezzek szallast Phuketen? Este setalgatas, piacozas, utcan eves, napkozben jol furodheto nem heringbulis part. Olcso, tiszta, bejaratott szallas tippet is szivesen veszek.
A tervem az, hogy Szingapur par nap, Kambodzsa-Angkor par nap, Bangkok par nap es utana Phuketen tengerpartozas. Lehet egy kicsit rohanos lesz, de iskola miatt sajnos csak ennyi fer bele. Valamint igy lattam, hogy a repcsik megoldhatoak 1 repulessel a helyek kozott. Ha valakinek van mas otlete az ido es helyszin beosztasra, azt is szivesen fogadom. Szingapur es Angkor uj lenne, ezert szeretnem. Bangkok meg a gyerekeknek lenne uj es anyukamnak.
1. Koh Samuin a december még monszunos hónap. Mi kétszer voltunk februárban és mindkétszer még az is eléggé esős volt, pontosabban az első alkalommal "csak" a napi egy ürgeöntés jött rendszeresen, a második alkalommal kis híján tönkretette az utat az időjárás a bedeszkázott egével, hűvös, éles szeleivel és a sok esővel.
2. Ha most találsz egy jó jegyet, érdemes foglalni. Persze később jöhet még akció, de ha nem teszed le a hajadat attól, hogy még 5000 Ft-ot tudtál volna spórolni (ami természetesen csak a 8-10-n órás átszállási idejű járatokra érvényes), akkor nem fogsz mellé egy korai foglalással. Olyan méretű akció nem lesz, ami jelentős árkülönbséget hoz. Szerintem😊
Decemberben utaznánk Koh Samuira és januárban viszza. Ami meglepett a repjegy árak. 2018-ban voltunk kint utoljára, akkor a fele volt :O Mindig Quatrral mentünk Thaiföldre, de most azt látom az Emirates olcsobb. Egyébként van értelme várni, hátha lesz akció? Vagy most amig erősebb a forint lefoglalni?
Én mostanában voltam kint. 13-18fok volt éjszaka Nappal 25. Régen 20 fokban pufidzsekibe és sapkában, salba ültek lányok a borokba, de most már megszoktak a hideget. A szállodákban ,apartmanhazakba csak 1 ember volt. Vega kaja nem volt. Csak csirke, szalonna ,kolbász. Sutottek az utcán at 1 m hosszú malacot. A legrosszabb szallasokat adják. A bárokban egyszemelyes asztaloknál 15-20-an pasik ücsörögnek. Lányokat ilyen helyen nem láttam. A masikakba meg csak lányok néha egy pasi. Dugó nincs már. Kevés pénzem volt és takarót kértem, de csak ígérték így hát a kabátomba aludtam. Szerintem feleven belül nem érdemes elindulni. Sokat változott amiota utoljára voltam itt. Szerintem az egész térségbe ez van. Csak szex van. De motoron sem láttam párokat eggyet se. U.a van mint Európában. Szerintem Amszterdam sokkal jobb. 200 étteremből 1-be láttam sárgarépát. Főt fű van. A többi rosz hírt nem mondom.
Köszönöm, ez jó ötlet, lefele gondoltam egyet aludni az elején Bankgkokban, de teljesen jogos hogy fordítva ésszerübb a visszajutás miatt. Hogy ez nem jutott eszembe.... million thx
Gyere vissza egy nappal korábban busszal :O))! Ha valami gixer van, még lehet javítani a helyzeten, ha meg nincs -ami az általános- van egy estéd Bangkokban. Azért az bármikor értelmesen eltölthető ebben a városban.
Hát úgy látom, magad is megfogalmaztad a pro és kontrákat. Tényleg ezek vannak. De ezek a saját vérmérsékleteden, értékítéleteden sokkal inkább múlnak, mint egy "topciszavazáson".
Ha mégis szavazatot vársz, én nem mennék Don Muangra és nem mennék busszal sem. De ugye ott van az "ÉN".
Valoban melléütöttem a donmuangra gondoltam nyilván.
A busz azért érdekes mert sztem annak aki elöször jär ott azért élmény. Ugyan elkényeztetett gyerekeim vannak, de nem biztos h nem lenne számukra poén. En meg mellékesen spórolok is. Ez a gondolatmenetem, de nyilvän csak az egyik útra lenne ez, a másik legyen repi. A DMK vs BKK kerdes az volt, hogy HKTról hova nézzem a repülöt, ha visszafele azzal jönnénk, egyenest BKKra, mert onnan indul Europába vissza a gépünk (ez érezhetöen drágább és csak ugy van járat hogy hajnalban kelhetek fel aztán ott dekkolok 4 órát) vagy menjek DMKra és onnan taxizzunk át BKKra ami viszont nehezen tervezhetö, mert lehet kicsit több mitn 1 ora is de lehet 2,5 is ha dugo van, szoval.... ha megis busz akkor felfele kéne buszozni, mert lefele olcsobb a repjegy. Akkor nem kell ezen agyalnom... viszont parázok mi van ha vmi gixer van a busszal visszafele... Jaj nem tudom :D
Megnéztem neked ápr 6-13 (itthon legalábbis ez a tavaszi szünet ideje), árnyalatnyit magasabbak a jegyek, mint a random februári időpontra, továbbra is fejenként 1 db becsekkolt nagybőrönddel.
Eszerint
- Don Muangról Air Asia-val, vagy Lion Airrel: 70 EUR-tól már többféle opció van
- Suvarnabhumiról: 114 EUR szintén Air Asiaval (mondjuk Thai Airways-szel 177, ami már lassan ott van a Te 1000 EUR-nál)
A busz vs. repülő nem kérdés, ott inkább az árérzékenységed a szempont, mert az vita felett van, hogy kényelemben nem a busz győz.
A Dmt plusz taxi vs BKK direkt kérdést nem értem. DMT egy brazil reptér. Vagy nem is erről van szó?
Ha az a kérdés, hogy Don Muang (DMK) vagy Suvarn.... (BKK), akkor utóbbi. Ugyan a taxi nem fogja kitenni a két reptérre kijutás különbségét (a nagy nemzetközire ugye kimehetsz Skytrainnel is), de jobban tervezhető, pontosabb (a skytrain nem kerül dugóba) és szerintem a két reptér között is fényévnyi különbségek vannak színvonalban. Persze ez szubjektív, nagyon szubjektív, még annál is szubjektívebb. És lehet, hogy a kérdést sem értettem meg jól.
Igazából nekem is 60 és 100 dollár között jött ki, már feladott csomagot is kalkulálva. A 60 dolláros vége Don Muangról ázsiai fapadossal, a 100 dolláros Suvarna...ról normál. Igaz nem tudtam se időpontot, sem időtartamot. De ez politikamentesen sem 1000 EUR.
Egy-két áron én is meglepődtem nemrég. Az áron változtatni nem tudtam, de a lepődésen igen: számold ki a mai árat azon a 265 Ft/EUR árfolyamon, amin 12 éve átvették, majd szakszerűen, aprólékos unortodox odafigyeléssel 45 %-kal lerontották a forintot, a mostani 400 körülire. Szóval, lepődni sem kell, mert, ugye, háromszor is megszavaztuk, hogy igen, ezt akarjuk. Amúgy a háború/szankciók/dollárbaloldal/ufótámadás előtt 375 Ft volt az euro, és már az is egy szép részeredmény volt. Nem is voltuk hálátlanok, értékeltük is, kétharmaddal.
Ez az 1000 EUR nem tudom hogy jött ki neked. Találomra ránézve kb 20-30 EUR egy jegy. Csomag persze extra, a feladott mindig is az volt, már 10 éve is, de az is pár EUR max. Biztos h mindent jól néztél?
Sziasztok, ezer éve volt hogy én itt mennyit is pötyögtem... közben felnöttek a gyerekek és most öket is szeretnénk elvinni Thaiföldre. Es közben elakadtam... megköszönöm ha vki tud segiteni. A repjegyek MUC-BKK retour megvannak, szállás ok. Viszont vhogy le kéne jutni BKKból HKT-ra, ami lényegében a bázis lesz, csak szerettük volna ha beleszagolhatnak a fövärosba is és ez igy volt egyszerübb/megfizethetöbb. Nézegettem a helyközi repjegyeket es egyböl dupla szaltót dobtam, mert nem ezekre az ärakra emlékeztem... hanem arra hogy a 2010es évek elsö felében azon hahotáztunk hogy lehet ilyen olcsó ott egy repjegy, BKK-HKT kb feleannyi volt mint nürnbergböl levonatozni münchenbe..... most meg kb ezer eurora jött ki 4ünknek csomagostul. Ez most komoly? Régen ezeken a csomagot se exträztäk. Aztán egyik koleganöm mondta hogy neki ezeket a helyközi fogaläsait covid ota ällandoan lemondja akärmelyik äzsiai tärsasäg es hogy ö mär csak 1-2 hettel elötte foglal ilyet. Ezt ti is tapasztaltátok? Illetve emlékeimben él még az a régi VIP busz, ha jól lätom ez létezik még. Ide egy Cooper nevü fórumtárs segitett nekem anno jegyhez jutni... ö itt van még? Ha jól lättam ennek jóval barátibb az ára, bär nem tudom még mit is szeretnék... fiatalabb nem lettem, na... Egy évet görgettem csak vissza mert sztem a mai vilägban mär ez sem biztos hogy aktuális, ebben az idöben nem talältam välaszt a kérdéseimre.
Illetve egy pár napos posztra reagálnék, hogy tudtommal az oltási kötelezettség tiszavirágéletü rendelkezés volt. Remélem igy is marad.
Csak annyit tudnék még hozzátenni a beszámolódhoz, hogy a partok felsorolásánál Samuin a partszakaszok nem feltétlenül egyenrangúak. Mert pl amíg Chaweng lényegében egyvégtében kifogástalan fürdés szempontjából, addig Lamai egyre sziklásabb, ahogy délre és még délebbre mész, sőt, apálykor a sziklás fenék kikukkant a víz alól, azaz apály idején megszűnik a lehetősége, hogy ott fürödj.
Koh Samui Phuket után Thaiföld második legnagyobb szigete. Ez a földi paradicsom a Thai-öbölben fekszik. Ennek köszönhetően teljesen más adottságokkal rendelkezik, mint az Andamán-tengerben található szigetek. Amikor kikötött a kompunk már az elsőre ütött-kopottan kinéző kikötőben is elkapott az az életérzés, hogy pontosan ott vagyok most az életben, ahol lennem kell. A táj gyönyörű volt, a víznek pedig olyan árnyalatai tárultak elém, amilyet még az életben nem láttam. Férfilétemre sajnálatos módon nem ismerek fel annyi különböző színt, mint a hölgyek ezért meg sem próbálom megnevezni, hogy milyen tónusoknak láttam. Maradjunk annyiban, hogy valóban gyönyörű volt. A posztban összefoglalom, hogy hogyan jutottunk el erre az elképesztő szigetre, miképp sikerült megkerülnünk a Bangkok Airways abnormálisan túlárazott járatait, melyik partszakaszokon érdemes megszállni, és azt is, hogy melyek a legfontosabb látnivalók Koh Samui szavakba nem önthető szigetén. Azért egy dologra óvva intenék mindenkit a poszt olvasása előtt: Még mielőtt belekezdenél csak is saját felelősségre tedd! Végül még azt veszed észre, hogy a kreditkártyád után kutatsz, hogy le tudd foglalni a thaiföldi utazásodat. Én szóltam, nézzük!
Sziasztok Február második felében utaznák Thaiföld-Malajzia-Vietnam. Régen pl. Bangkok Airways-nek volt Airpass " bérlete" amivel kedvező volt környező országokba 'repkedni'. Van még ilyen lehetőség valamelyik ázsiai légitársaságnál?
Következő szezonig? Március, vagy november? Remélhetőleg a kínaiak miatt nem lesz újabb zárás. Amúgy Bangkokban szinte mindenki maszkozik, az utcán is, este is, amikor már alig lézengenek.
Érdekesen mozogtak az árak. Szept végén majd 1000 EUR is volt, okt közepén 680-ért, Qatar, Budapest. (A szép 410-es EUR árfolyammal)
De tök mindegy már, nem?
Amúgy, ha átszámolod arra a 265 Ft-os EUR árfolyamra, amivel ezek 12 éve átvették, lénygében semmit sem drágult, akkoriban 200.000 Ft körül szinte bárhová arrafelé.
Szóval Amphawa és Maeklong között van public bus járat.
A másik megoldásnak a taxit írja, a buszra 15 perc menetidőt ad, a taxira 7 percet.
Szóval szerintem pofon egyszerű
Ami az "elég-e 2 nap Ayutthayára?" kérdést illeti, attól függ mi a cél. Igazából egyetlen nap is elegendő, ha csak meg akarsz merítkezni a kultúrában. Ha így jársz el, akkor a tuk-tukosok, vagy taxisok, vagy akárki egy nagyjából sztenderd körön fognak végigvinni, a 4-5 leghíresebb wat-ot és buddhát megmutatva. Mintha Pesten azt mondanánk, hogy végigvittek a Váron, a Parlamenten, a Hősök terén és a Gellért-hegyen (nyilván a dimenziók mások). A 2 nap viszont arra való, ha nem csak megmerítkezni akarsz, hanem többet látni=elmerülni (pesti analógia: még látni akarod a Dohány utcai zsinagógát, a Nagycsarnokot, esetleg a János-heyi kilátót is).
Szoktam olyanokat mondani, hogy akinek Karthagó romjai csak egy halom kő, vagy a piramisok csak szintén három nagy kőgúla, annak talán még sok is a sztenderd kör, mert lényegében már a második helyszín sem fog lényegi újdonságot mutatni. Akit érdekel a vallás, a thaiok mindennapi élete (persze, ami a valláshoz kötődik), vagy csak nagyon is szépnek látja a düledező klinkertéglás ósdi sztupákat és el tud attól vonatkoztatni, hogy (közel) ugyanazt látja, csak másfelé düledezik egyik-vagy másik, akkor merüljön mélyebbre. Válaszd ki melyik vagy.
Ayutthayában sima ügy a bringa (vagy robogó) bérlés, rengeteg kölcsönző van. A másik kérdésre nem tudom a választ, én ezt a kört bérelt autóval csináltam.
két dologgal kapcsolatosan kérnék tippet ,ötletet .Bangkokból lenne két egyéni kirándulás amit szervezgetek ,az első Bangkokbol Amphawa market &Meklong railway .ha jók az infók mindkét helyszinre a Bkk southern bus állomásról indulok és érkezem .esteleg van jelentősége hogy hol kezdjek ?gondolom a két helyszin között megoldható a transfer ? Második kirándulást úgy tervezgetem hogy Dmk reptérre érkezés után megkeressük a vasútállomást és leutazunk Ayutthayaba ott alszunk és másnap vissza este Bkk ba .Ayutthhayában tudunk bringát bérelni ?
akkor így irom ,volt szerencsém Pó bácsival találkozni vettem tőle a könyveiből .az Indoknában söröztem volt az alapja egy régi Viet-Kambodzsa-Thai útnak még 2005 ben .jó utat ifj.Pó apó .
Köszi, jónak tűnnek, főleg a BB, de én nem tudok vonatozni/gyalogolni, muszáj lesz a taxi. Grab taxin gondolkozom még, de attól félek, nem engedik be őket a reptérre, vagy legalábbis csak távol tudnak megállni.
Pont ebben az ügyben néztem én is körül, leginkább a reptér mellett vagy az olcsó City Line vonalán.
A reptér mellettiekhez taxi kell, drágítja, az általam kinézett két szállás vonatállomások mellett vannak. A legjobbnak, ár/értékben -innen messziről- a Ppark Residence tűnik -november elején ki is derül
Sziasztok! Bangkok nemzetközi reptér környékén tudnátok olyan szállást ajánlani, ami nem túl drága, és ahol pár napot el tudnék tölteni, hogy kipihenjem a hosszú utat egy másik hosszú út előtt? Valószínűleg nem tudom majd nagyon elhagyni a szállást (a betegségem miatt), jó lenne, ha a közelben lenne lehetőség ennivalót venni, vagy legyen a szállodában valami. Köszi a segítséget!
Bemész a nagy bevásárlóközpontok egyikébe és általában a pénzváltóknak van Baht-juk (mondjuk 2 éve, Covid előtt voltam Thaiföldön 2020-ban, akkor még így volt)
"Thailands Centre for COVID-19 Situation Administration (CCSA) approved the proposal by the Tourism Authority of Thailand (TAT) to extend the period of stay to 45 days for tourists from countries/territories entitled for visa exemption"
Krabi Dél-Thaiföld egyik legnépszerűbb üdülőparadicsoma. Egy kicsit nyugodtabb hely, mint a környező üdülőszigetek viszont pontosan ez adja a varázsát. Nincs itt akkora nyüzsgés, mint Phuketen. Olyan hatalmas bulikat, mint Koh Phanganon itt szintén hiába keresnétek. Viszont azt határozottan ki merem jelenteni, hogy itt található a legérintetlenebb természet az egész déli régióban. A strandokon sokkal kevesebb ember lézeng és az éttermekben sem kell sorakozni a pad thaiért. Évente nagyjából 6 millió turista látogat ebbe a régióba. Ami igaz, hogy még mindig sok, de Phuket 10 milliós embercsordáihoz képest sokkal emberközelibb. Valahogy végig sokkal autentikusabbnak éreztem ezt a részét Thaiföldnek, mint a többi turistahordákkal elárasztott üdülőhelyet. Az árak itt sokkal olcsóbbak a fent említett szigetekkel ellentétben. Ráadásul Krabi kiváló központ ahhoz, hogy az ember felfedezze Thaiföld szigetvilágát és az ott található látnivalók sokaságát. Bár egy posztban szinte lehetetlenség minden fontos részletet elmesélni erről a varázslatos helyről, ennek ellenére én megpróbálkozok vele. Íme a legrészletesebb magyar nyelvű úti kalauz Krabiról.
Jövő februárban Bangoktól nem túl messze keresnék strandot: délelőtt érkezem Chiang Raiból valamelyik reptérre és összesen 3 éjszakát szánok a strandolásra.
Bang Saen Villét nézegettem eddig.
Jól tudom, hogy tigris szafari nincsen Thaiföldön?
Nem simogatósra gondolok, hanem olyanra, amik Indiában vannak.
Elolvastam, elejétől a végéig. Egy részével teljesen egyetértettem, más részével félig-meddig és a harmadik részével pedig egyáltalán nem. Szóval, ha a teljes egészet nézem, akkor nem az a jelző jutott eszembe, hogy objektív, hanem az, hogy felemás az írás. De nincs ezzel semmi baj, mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a dolgokat és a pillanatnyi hangulata vezérli az érzéseit és lát egy-egy dolgot szemetesnek, patkányosnak, kaotikusnak, vagy éppen szépnek, hívogatónak.
A köszönet azért jár Neked, mert vetted a fáradtságot és ilyen hosszan és szépen rendezetten összeszedted és közzé tetted, szerintem ez a nézőpont is gazdagítja a Bangkokról alkotott képet, mégha nem is feltétlenül támogatja azt teljes mellszélességgel.
Ha nem csak BKK-ban voltál, jöhetnek a más vidékekről készült beszámolók is.
Mielőtt elkezdtem szervezni a délkelet ázsiai utazásomat alaposan utána jártam, hogy melyik országot érdemes elsőként felkeresni. A legtöbben természetesen Thaiföldet ajánlották. Ezt az országot lehet imádni, vagy lehet gyűlölni is. Egy valamiben viszont az összes ember egyet értett azok közül, akik már jártak ott: legalább egyszer az életben látni kell. Ebben a posztban megpróbálom teljesen elfogulatlanul összefoglalni Thaiföld fővárosában szerzett élményeimet. Nem szeretnék csak ömlengeni arról, hogy Bangkok a világ legjobb helye, mivel határozottan kijelenthetem, hogy nem az. A városnak számtalan árnyoldala van, amelyet megtapasztalva én is csak azt tudom csak mondani, hogy nem mindenki számára megfelelő egy bangkoki utazás. Sőt, azoknak az embereknek, akik az európai tisztasághoz szoktak hozzá szívem szerint azt tanácsolnám, hogy messziről kerüljék el Bangkokot. Na de túlságosan is előre szaladtam Kattintsatok tovább és rávilágítok Bangkok szépségeire, árnyoldalaira és arra is, hogy melyek a kötelező látnivalók ebben a nyüzsgő metropoliszban.
De igen, át fogják rakni a bőröndöket. Ha extra körültekintő vagy, mondhatod a check-innél, hogy Phuketig kéred a poggyászt, de valószínűleg rád is kérdeznek, hogy Phuketig mész-e. Nem lesz gond, könnyebben fog menni, mint gondolod:)
Köszönöm! Igen Bangkokban van az átszállás és két légitársasággal megyünk ezt irtam egy lenntebbi hsz-ben. a kérdés csak az volt, hogy a csomaggal kell e az átszálláskor bajlódni vagy átrakják automatikusan? De ezek szerint nem kell bajlódni, de majd a reptéren rákérdezek azért
sziasztok,szerintetek várni kellene még a dec.elejei induláshoz a repjegyekre, bkk,vagy kul.ba? lesz olcsobb is? most 260 felett van a legolcsóbb 4 hónapra.
bocs a borzasztó helyesírásért, tableten írtam és a kretén iOs random helyeken átírja random hülyeségekre, amit begépeltél és ezúttal elmulasztottam ellenőrizni, mielőtt az Elküldömre nyomtam. Bocs...:(
Bocs, de érzek itt valami fogalomzavart. A mai világban Márk ne várj repjegyet, mert az nincs. Ha van foglalások, annak van egy kódja és lényegében az a repjegyed. Azt kell beülni különböző nőinek felületeken (pl. a légitársaság honlapja, vagy CheckMyTrip applikáció. És ezeken a felületeken látod az egész utasát, átszállásostól, időpontostól, mindenestől. Illetve kultur légitársaságok szoktak a foglalás mellé küldeni egy itineary című fájlt, ami szintén tartalmazni szokta az út részleteit.
Amit írsz aszerint valszeg egyben van a jegyed Phuketig, csak kérdés hol van az az 1 átszállás (mert ha mondjuk Bangkokban, akkor két légitársaság visz majd, pl. Bangkok Airways BKK és Phuket között.
Konkrétan jegyem még nincs csak egy foglalás amin az áll, hogy Bécs - Phuket 1 átszállással. Vélelmezem ez egy jegyet fog jelenteni. Tehát egyben lett foglalva nem külön ajánlattal.
Kevés a leírt információ... DE nem a légitársaságok darabszáma a mérvadó. Ha egy jegyen van a Budapest-Phuket akkor a csomag is úgy utazik, ha két külön jegyed van (BUD-BKK és külön jegyen BKK-HKT) akkor a csomaggal is út megszakítás van, tehát fel kell venni és újra feladni Bangkokban.
Sziasztok! Utazunk nemsoká Phuketre Bécs-Bangkok majd onnan Phuketre. 2 különböző légitársaság az átszállásnál és bizonytalan vagyok, hogy Bangkokban a poggyászokat kirakják e és újra fel kell adni a másik gépre vagy átrakják automatikusan és csak Phuketen kell átvenni? Köszönöm!
Ne izgasd magad! Covid előtt többször is voltam ebben az időszakban arra felé. Néha 10-20 perces zivatar jött, aztán ment. Semmiben nem korlátozott, inkább "ilyet is láttam" érzés volt.
Szép napot, kis segítség kellene. Október második felében, iskolai őszi szünetben Phuketen lennénk. Sajna repjegyet már megvettem, utána gondolkodtam csak. Monszun miatt nagyon rosszul tettem, vagy azért lehet majd élvezni a "nyaralást"? Előre is köszönöm a tapasztalattal rendelkezőknek a válaszokat.
Én is 2009-ben voltam először Thaiföldön és én is arra emlékszem, hogy minden ultra olcsó volt. Azóta egy thai palacsinta szerényen a duplája lett, ahogy minden más, amit kinn fizet az ember bahtban. Rég volt, szép volt, igaz se volt.:):):)
Aztán ugye 2010 óta "Magyarország jobban teljesít!"...................hány pont kell egy ilyen mondat végére?
Ez attól is függ, hogy melyik nap. Van, amikor csak Flydubai jön, van amikor csak Emirates, meg van, hogy mindkettő. Áprilisban pl. hétfőnként és szerdánként csak Emirates jár, kedden és csütörtökön csak Flydubai, péntek, szombat, vasárnap (ápr. 3-t leszámíva meg mindkettő.ㄞ
Mivel BUD csak egy falusi reptér, ide napjában nem jön több gép Dubaiból, csak egy szem. És az mostanában flyDubai B737-es. Elég is a 180-200 fős kapacitás a régi B777 300 főjéhez képest. Így olcsósít az Emirates, hogy a kevésbé fontos desztinációkra a fapadosát küldi. Felszámolni természetesen a rendes árat számolja fel...
igen a magyar hang sokkal kevesebb mint az eddigi években! Most voltunk James Bond sziklánál eddig nem volt ilyen képem ! Szinte csak a mi hajónk volt + egy autentikus thai hajócska! Szerintem hosszú évek telnek el míg egyszer olyan lesz mint volt! Ha még lesz olyan mint volt! Jó szórakozást kikapcsolódást nektek ha halljuk a hangotok köszönünk 😉
Hi! Szuper, hogy Nektek így alakult! Mi már el is felejtettük a kezdeti nehézségeket!😂 Csapatjuk minden felé, mondjuk magyar hangot nem igen hallunk. Mi is azt tapasztaljuk amit leírtál, sokkal élhetőbb-jobb minden hogy nincsenek annyian. Üdv
pozitív tapasztalatot fogom erősíteni! Mi február elsején landoltunk! A reptéren az első pcr teszt levétele is tökéletesen zajlott le a kalappal!!! Gyorsan precízen és szakszerűen ment! A teszt eredménye is hamar megjött az aplikácio is jól működik! Este mehettünk is egyből! Február 5. -én reggel mentünk a 2. tesztre a Jungceylon-hoz! Az egy kicsit kalandosabb hely de flottul ment minden! Az eredmények estére meg is jöttek! Mindenki negatív! 5-en vagyunk nekünk csak pozitív tapasztalataink vannak! Nem először vagyunk itt én személyesen 8.alkalommal! Kicsit furcsa de minden irányba, kevesebben vannak sok hely zárva van de a tisztaság jóval nagyobb mint az eddigi években! Szóval én azt mondom vagyos mi,! Aki jönni akar jöjjön ne féljen semmitől! Ha kell bármiben segítünk mi is szívesen amiben tudunk tapasztalat stb! A földrész még mindig gyönyörű és varázslatos!!
Ha netán pozitív lesz valaki tesztje, azért van pár life hack amivel ki lehet bekkelni a karantént. Nekem nem lett pozitív egyszer sem a tesztem, de más utazók tapasztalatai a következők voltak: Először is alkudj az árra, mert irreálisan magasak ezek, harmadáron is odaadják a szobát, egyszerűen mond, h nincs több pénzed :) a kaja mennyiségre valóban kevés lehet, de rengeteg netes futár van, csakúgy mint otthon, grab alkalmazás segít.
Szia! Persze mi nem vagyunk el kenődve, igazából titkon számítottunk rá, hogy fent akadunk a rostán. Csak azt nem, hogy mindketten. Bevállaltuk mivel szeptemberben iskola kényszerpályán voltunk. Túl éljük! Az ég világon semmi tünetem nincs amúgy!!! Kivéve, hogy 59napra jöttünk meg jó sha+ os szállást foglaltunk.😂😂😂
Szia! 4éjszaka=14.000thb. Én idáig 2szer kaptam ételt, mindkettőt megettem finom volt. Nemrég értem vissza a tüdőszűrésről ahová csoportosan vittek minket nyitott tuk-tukkal. 2 osztrák srác is jött, Nekik is a 2-dik tesztjük lett pozitív. 21napra jöttek edzeni /thai boxosok/ szegények kicsit el voltak kenődve. Először vannak itt, értetlenül állnak a dolog előtt.
Elég nagy szopacs,de ha komolyabb tünet nélkül megússzátok,meg hosszabb ideig maradtok,akkor azért a kellemetlenség,meg költségek ellenére jó lehet ez még.
Hogy mizújs?!?! Nem is tudom honnét kezdjem! Nem meglepő módon az én keddi tesztem /Karonon volt a kötelező 2-dik/ hát persze, hogy pozitív lett!!! Fiamé negatív! Egy hete sűlve főve együtt vagyunk!😂Érdekes mód /jól össze van ez rakva/ a Párom csütörtök 10.30kor /nemrég/ teszt minden nélkül szabadult a 4napos fogságból, átadtam Neki a Fiúnkat /simán oda vittem motorral/és meleg váltásba Nekem kell bevonulni /4éj 14.000thb/, de engem most vissza küldtek az előző szállásra, mert csak délután 14.00 től tudnak fogadni. Páromék addig elfoglalják a házat amit kibéreltünk.
Párom elmondása szerint egy 4dik emeleti erkélyes szoba ahonnét nem lehet kijönni. Adtak Neki 3fajta gyógyszert amit vagy be szedsz vagy nem. Senki nem ellenőrzi. Minden nap lehet vinni csomagot 11.00 kor vagy 16.00 kor amit fel visznek a betegnek. Nap 3szor kapott ételt😂/rizst valamivel, katasztrófa😂/
Ez most itt jelenleg a protokoll, ha bele esel így jársz végig kell csinálni, el kell fogadnia annak aki ide jön. Annak nagyon rossz aki rövid időre vagy először jön. Nekünk is fura a 20év alatt 1-2 napnál többet nem voltunk külön egymástól!
Én jan31én 10.30kor szabadulok TESZT MINDEN NÉLKÜL vicc az egész és csak utána kezdődik az igazi nyaralás együtt a Családdal!
Addig is ha Valakinek van kérdése szívesen válaszolok, most nagyon ráérek😂 Üdv
Maldívot mindig nézegetem,de szinte bezárva egy hotelbe-még ha csodaszép is- ,nekem nem nagyon jön be.
Dubai az inkább. Voltunk már,de lehet az lesz. Bérelünk egy autót,aztán csavargunk az országban.Vannak jó csúszdaparkok,meg tengerpart,más városok stb.
Majdnem igaz. Bárhol kérhetnek hogy tesztelj. Ha negatív akkor 10 nap karantén. Az EXPO-ra pl. kell PCR vagy oltottságival beengednek. Amúgy aki nincs oltva maradjon otthon :) ez a legjobb neki is.
Maldív vagy Dubai? Tudtommal egyik sem követel oltottságot sem, csak egy PCR tesztet, de ha egyszer már ott vagy utána nem tesztelgetnek. De javítson ki aki máshogy tudja.
Természetesen amikor megjött a reptéri teszt eredménye Engem a Fiammal külön szobába raktak amit persze ki is kell fizetni! Ahogy látom a recepción állandóan van 1-2 turista aki covidos papírt lóbálva próbál intézkedni. Egyszóval nagy a zűrzavar. Aki pozitív az vagy kórház vagy aranyrudakért hotel és 10 napja kuka. Ez annak igazán szar aki 2hétre jön. Aztán lehet csak a hosszú távra jövők lesznek pozitívak😂😂😂bocs de már kínomban röhögök. Egy nagy színjáték az egész!!!
Pompásan!😢 Természetesen a Párom phuketi tesztje negatív lett /semmi panasza semmi tünet stb./. Kértünk másnapra újabb tesztet /4300thb/ jött két masszázslány nevetgélve motorral. Azt mondták ha az jó akkor másnap újra jönnek mert 2 negatív teszt az ok. Ma reggel jött az e-mail, hogy az is pozitív. Szóltak a szálláson, el kell a Páromnak innét mennie 2 lehetőség van: 1. Phuket Town csumpi kórház ahol hadd ne mondjam mi lehet vagy 2. tudnak a közelben hotelt ami fogadja 7éjszakára az a karantén vége és utána teszt nélkül mehet bárhová /ez is vicces/ potom 24.500thb ért. Valami nagyon bűzlik pénzlehúzás van gőz erővel szerintünk. Én a KisFiammal szabadon mozoghatunk Phuketen, illetve csütörtökön kell mennünk Karonra a 2-dik tesztre. Ha ott bármelyikünk tesztje pozitív nem tudom mi lesz. Röviden ennyi! Illetve motoron maszk kötelező /ha nincs első alkalom 5000thb 2-dik 10.000thb. Strandon nem kell! Mivan? Ezeket leszámítva minden ok lenne, nincs tumultus, lehetne 1 jót lazulni!
Igazad van, mert Thaiföldre érkezett ismerősöktől nem túl jó híreket kapok. Általában nem az érkezési PCR tesztet bukják, hanem az egy héttel későbbit. Mindenkit nagyon sajnálok, aki így jár!
Sziasztok! Valaki jön Jan20 Vie-Hkt Etihad? Mi meg lódulnk és reméljük sikerrel járunk!🙏 Ha sikerül ki jutnunk és kell Valakinek segítség jelezzen!👍🏿 Üdv
Thaiföld miniszterelnöke elrendelte a Test and Go új regisztrációk azonnali felfüggesztését, amely lehetővé tette a turisták számára, hogy karanténba helyezés nélkül érkezzenek. A már jelentkezők azonban továbbra is eljöhetnek.1. FRISSÍTÉS: A PM szerint 90 000 embernek van már Thailand Pass-je, és beengedik őket. A helyzetet január10-én vizsgálják felül. A Test & Go-ról tudósító thaiföldi média ugyanazokkal a feltételekkel jöhet be, de el kell végezniük egy második RT-PCR tesztet.
Olyan hiányérzetem van, ami már szinte fáj. 2 éve voltunk utoljára. Ráadásul az állapotom is olyan, hogy nagyon rámférne egy kis thai kiruccanás. Biztosan használna úgy, mint eddig. Helyette harmadik oltás, na meg séta a hegyen.
Már soha nem lesz olyan, mint régen, amikor karácsony táján már azt mondtuk, hogy na, már csak pár nap?
Tavaly február 4-től voltunk Koh Phanganon, egyszer esett az eső, kb fél órát. Előtte évben január 23-tól voltunk Samuin, egyszer volt egy kis zuhé 15 nap alatt.
Mi Qatarral megyünk ( ha minden igaz). Colonnade Atlasz biztosítást kötöttünk, de ha november 30-ig Emirates rep.jegyet veszel, abba benne van az utasbiztosítás is amit el is fogadnak a Thailand Pass-hoz is.
Szia! Ismerőseim a múlt 7en mentek ki Phuketra Qatarral. Azt mondják minden ok volt a phuketi reptéren volt kicsi macera kb. 2óra alatt jutottak ki, négyszer ellenőrizték, hogy rendben van e minden papírjuk! Mi megvettük vasárnap VIE-HKT jan20-márci20 ra a jegyet. Elvileg megint enyhítés lesz december 1től.
Nem, de epp most dumcsiztam egy izraeli flight attendant al, ki tegnap meg ott volt. Bangkok egy halott varos, mondta. Nagy banatara a Pat Pong on se volt senki
Három vagy négy jegyem volt a gotogate-nél, ebből egyet visszaadtak maguk, a többi chargeback. Közvetlen légitársaságnál egy jegyem volt, na pont ők nem adták vissza, úgyhogy az is chargebak lett. Szinte mindig közvetítőnél veszem, bár az ügyintézés valóban macerásabb, de az árkülönbség miatt (nekem) megéri.
sajnos én is így jártam,igaz a gotogate.com oldalon vettem,csak a légitársaság oldalán érdemes foglalni, /azok visszatérítik/ az alkuszokkal csak a gond van ilyen esetben.igaz az air asia sem térítette meg a foglalást
9 éve élek Thaiföldön. Ha valakit érdekel, szívesen segítek nyelvtanulásban. Turistaként sokat lehet spórolni, egy kis nyelvtudással. thailanguage.snj@gmail.com
Hasonlóan jártunk, bár nekünk nem Thaiföldre szólt a jegyünk.
Hosszú huzavona (és 9 hónap után) kaptuk vissza a befizett összeg kb. 80%-át. Nem az első eset volt, hogy megszívatott a Bravofly, így részemről ez volt az utolsó jegy, amit rajtuk keresztül vettem.
Illetve ha sokkal keményebben akarok fogalmazni, akkor nekem ebből átsüt az a valódi thai mentalitás, hogy a farangok csak kitömött pénztárcák, vagy két lábon sétáló dollárjelek, akiknek nincs más dolguk, mint otthagyni náluk a pénzüket. Az már mindegy, hogy ez ezeknek a farangoknak milyen kényelmetlenségekkel jár, vagy hogy ők ezt akarták-e.
Ennek ellenére persze az ember még mindig szerelmes Thaiföldbe. Csak ennek az intézkedésnek a láttán megmarad az a régi Arkagyij Rajkinos érzés, hogy "válámi ván, dé ném áz igázi" (elnézést a fiataloktól, akinknek ez már nincs meg)
Hát igen. Az íróasztalok mögött remek tervek tudnak születni. Hogy mennyire életszerű, hogy legalább 3 napot karanténhotelben kuksoljak, majd még később is csináljanak nekem PCR-tesztet, miközben már be vagyok oltva egyébként is, hát...
Nem tudom, hogy ezt választanám-e, vagy Seychelles-t, Maldivot, ahol nincsenek ilyen tortúrák.
Valószínű, hogy a szállás nem engedi a foglalást. Balatonon a szomszédunk is foglalkozik apartman kiadással a bookingon és más portálokon keresztül és amikor nem akar kiadni egy-egy szobát (mert mondjuk valami munka folyik benne), akkor egyszerűen maga fogaltra állítja és a rendszer azt jelzi, hogy fullon van.
Azért kíváncsi lennék ki az aki mindig lemínuszolja a posztokat. Mi nem tetszik az utolsó 3 hozzászólásban? Érdekelne az Ő véleménye is. Remélem ide is nyomsz egy nagy mínuszt, hisz ezek szerint ebben leled örömöd. Na, hajrá 😂😂😊
Szia, majdnem időben vettük meg veletek az előző jegyet, amit visszamondtatok. Én átrakattam december-januárra. Én bizakodok, hisz az utolsó info, hogy okt1- én már lehet menni. Nézegettem a szállásokat, és tényleg sok írja hogy teltház a választott időszakban, de ha megnézem más dátumra, akkor is azt írja ki. Szerintem egyenlőre nem lehet foglalni, s hát valamit ki kell írni a rendszernek. Egy e- mailt kéne írni egyenesen a szállásnak, akkor kiderül, hogy ténylegesen mi a helyzet. Januárban nekünk is Samui a cél, bár tudom, hogy február végétől mondják ott a jó időt, de már az előre jelzés sem a régi... Ha vissza térítik a jegy árát, én megvenném. Bár ez csak az én véleményem. Nekünk pont a duplája lett volna a jegy ára az új időpontra foglalva, de átírták.
Tudom, hogy itt senki se jós, de a véleményetekre vagyok kiváncsi. Megkockáztatnátok egy repülőjegy vásárlást jövő télre? Már csak azért kérdezem, mert pl. a kedvenc lamai szállodánk 2022 februárjára már fullon van foglalva.
Most hogy már beindultak az oltások az ember elkezdett azon agyalni hogyan lehetne kiutazni erre kormányunk azon agyal hogyan lehetne teljesen ellehetetleníteni az európán kívüli utazásokat!:(
Nagyon örülök! Nekünk is bejött az utolsó fillér is hál Isten. Ennek ellenére persze mi is hiányérzettel küzdünk, de hát nem tudunk mit csinálni, ez van.
Szia! Igen sikerült minden ok! Elvonási tüneteink vannak, minden nap Thaiföldről beszélünk és rettentően sajnáljuk, hogy nem mehettünk!!! Elvették tőlünk😢. Bízunk benne, hogy a következő szezonban KohPhangan on lógathatjuk a lábunk hasonló Éden-i körülményekben mint aki most lenne!!!🙏
Előre is elnézést kérek hogy off topic kérdést teszek fel,de hátha tud valaki segíteni.Ha nem uniós szomszédos országból szeretnék behozni nem nagy mennyiségű(saját fogyasztásra) alkoholt,dohányterméket de a mennyiség már vám köteles mennyiség,akkor hogyan tudom kifizetni a termékekre a vámot? Van erre lehetőség közvetlenül a határnál,és ha igen akkor mi ennek a pontos menete?Hány százaléka körülbelül a termékek értékének a vám? Köszönöm a segítséget előre is!
Pattaya olcsó 😊 de azon kívül nem tudom miért mennek oda turisták. Ok, bulizni lehet. Tengerpartja se szép. A kis szigetek ahová mennek túrák, se szépek. Mi ingatlanokat mentünk oda nézni.
Mert toleráns vagy:)) Megérted, hogy nem mindenkinek ugyanaz a célja egy utazással. PdC szép hely, remek kiindulópont( Cosumel épp vele szemben, Chichen Itza tán 2 órányira, Cancun közel és még sorolhatnám) Nálam 1 db mexikói, és 7 db thai út után már szinte nyilvánvaló, hogy mit szeretek jobban:))
Úgy érzem, hogy a jövő tél már tartogat némi utaznivalót. Ámen:))
Kitartas ... remelem a tavaly tervezett utatokra meg sor kerulhet! ;-)
Pattaya szerintem ma mar sokkal levesbe rossz, mint a hire.
Nagyjabol a klasszikus "barhol lehetne" udulovaros (Hurghada, Paralia, Jesolo, Benidorm, PdC? stb) thaifoldi valtozata.
A szexturistakat es az altaluk kialakitott egykor hirhedt hangulatot az orosz udulocsaladok kisebbsegbe szoritottak.
En biztos nem toltenek ott soha egy teljes napot/ejszakat sem, de akinek pl. Phuket fobb strandjai bejonnek, annak Pattaya is bejohet. A kaja ugyanolyan jo mint mashol Thaifoldon, a nap ugyanugy sut, tenger es homok is van.
Persze, van sajat hangulata, de annyi tobb europai orszagnak is van.
Thaifoldon az azsiai arcok, templomok, kajak, szagok(!!!) rogton ereztetik az emberrel, hogy egy teljesen mas vilagban jar. Meg Pattayan is - egyszer elkirandultunk megnezni! :D
PdC-rol nem nyilatkozhatok, nem jartam se ott, se Cancunban, de gondolom sokat nem veszitettem veluk.
Mindezzel egyutt Mexiko nalam elorebb van a kedvencek listajan mint Thaifold, csak en igyekszem masok fejevel is gondolkodni illetve az o szemukkel is latni, es ezert mondom, hogy Thaifoldnek nem feltetlenul alternativaja.
Costa Rica, Dubaj, Zanzibar vagy plane Maldiv (ami erosen az en listam sereghajtoi kozott kullog) pedig meg kevesbe.
Remeljuk, a vakcinazas szeleskoru kiterjesztesevel valamikor iden majd mar mindenki tobbe-kevesebe oda utazhat, ahova valoban szeretne.
PdC( ahpgy írod) ragyogó kiinduló alap a rengeteg látnivalóhoz. Nem kell ott élned a mindennapjaidat, mert hiszen elérhető távolságban van minden, amit látni akarsz.
Sztem Mexikó hasonló abból a szempontból hogy többéle látnivaló van, kulturális is, természeti is, nem csak lábat lógatni lehet. A kaja meg a hangulat nyilván más, de ugyanúgy nem európai, mint ahogy Thaiföldön sem az. Persze ha vki csak PdC-n volt, és az alapján próbálja meg Thaiföldhöz hasonlítani, az nagyjából olyan mintha elmegy Pattayára, és azt hiszi hogy volt Thaiföldön ;o)
Nekünk Mexikó nagy élmény volt néznivalókban, de meg sem közelítette azt a feelinget, amit annyira szeretünk Thaiföldben. Lehet, hogy rossz helyen voltunk( Yukatán), kissé elamerikaisodott városban(Playa del Carmen), de a két ország nyaralás szempontjából nem behelyettesíthető. Legalábbis nekünk nem.
Thaifold es Costa Rica szerintem 2 teljesen mas uticel.
Persze akinek csak tropusi meleg, palmak es tengerpart kell, azt mindket helyen megtalalja, de kulonben en CR-t Latin Amerika egyik legelnyugatiasodottabb, legunalmasabb es legtularazottabb orszaganak talaltam, ahol kizarolag a termeszet/allatvilag volt erdekes, es azt is igyekeztek egyre lehuzosabba tenni. Kozep-Amerika gringo-centralja.
Kinek a pap, kinek a papne, de a Thaifold altal kinalt valtozatos latnivalok es elmenyek kombinaciojat egyetlen latin-amerikai orszag sem nyujtja, CR pedig vegkepp nem.
Mexiko nekem is egyik kedvencem abban a regioban, de az sem egy Thaifold: mas hangulat, mas elmenyek, mas kaja, stb. Ez persze sokunknak plusz is lehet, de aki mar tizenikszedszer (vagy pont epp eloszor!) Thaifoldre menne, annak nem biztos, hogy igazan jo alternativa.
Costa Ricanal viszont kb 100x erdekesebb Mexiko, az biztos.
Mikent CR is kb. annyiszor erdekesebb olyan egyebb most vagy a kozelmultban meg nyitva levo troousi uticeloknal miny Dubaj vagy "Maldiv".
Szoval aki Thaifoldre vagy kornyekere vagyik, az szerintem varjon ki. Aki viszont barhova elmenne, csak nyitva legyen, annak meg van par valasztasi lehetosege.
az a kis közpark volt zárva és más nem, de nem is értették miért akarjuk megnézni, mert tényleg pici. Azóta lehet nyitva van, mert máshol a parkok sem voltak lezárva, megyénkénti az intézkedés ha van. Szerencsére maszkot nem kell hordani.
A biztosítás amit én kötöttem az az állami INS és az 7,8 USD/napra jött ki.
Itthonit is köthetsz, a lényege hogy 50ezer USD legyen kórházi ellátásra és 2000 USD legyen szállásra 14 nap karanténra. Ha ennek megfelel bármilyen lehet. Igy itthon is lehet jóval olcsóbbat kötni.
Pár hete utánaolvastam és azt írták nem volt vele gond. De pontosan már nem emlékszem az összegre de jóval kevesebb mint az állami. Csak egy dátum an az pedig február 27. Azt nem tudom hogy Kolumbia, CR vagy esetleg Panama legyen.
És azt el is fogadják ott? Én úgy láttam hogy amit elfogadnak, az napi 11,3$. Ha valóban van olyan ami csak 10e egy hónapra, az tényleg nem vészes.
Mikor mentek? Én a biztosítás miatt eddig elvetettem, meg a korlátozások se szimpik, ha már csak egyvalami is van ami nagyon érdekelne, de most zárva van, akkor inkább kihagyom, repjegyet meg visszakérem, aztán majd megyünk amikor megszűnik ez az őrület.
Nekünk nincs sok választásunk mert most tudunk menni és le kell utazni a turkish jegyet, az meg csak latin Amerikára jó. Amúgy biztosításból van olcsó is, ha jól emlékszem kb 10E ft az egy hónap.
'Ezután Ujarrás (ejtsd: Uhárász) felé indultunk.Sajnos a park ahová menni szerettünk volna be van zárva..'
'A szállás elfoglalása után visszaautóztunk Paraisoba, ahol a városi park sajnos a Covid miatt le van zárva...:(. Parkolni a park mellett tudtunk.'
'Tegnap délután már jártunk itt, de nem engedtek be. A vírus melletti intézkedések értelmében minden nemzeti park kapacitását korlátozták 50 %-ra, jegyet előre, online nem lehet venni'
Nem tudod honnan lehetnek ezek az idézetek? ;o)
A biztosítás meg nyilván viszonyítás kérdése, én pl irreálisnak tartom hogy egy szűk hónapos útra kifizessek annyit egy totál felesleges és értelmetlen biztosításra mint a repjegy fele. Valakinek ez megéri, nekem nem.
nem akarok offolni, de CR-ben nincs zárva semmi, sőt már jan 13 óta a partok sem-volt ahol egyáltalán nem is volt. Csak 50 %-kal működhetnek a szórakozóhelyek és a nemzeti parkok, de sehol nem éreztük korlátozásokat, amit a helyiek jobban. A biztosítás meg ennek az ára, amúgy meg annyira nem drága.
Amúgy CR amúgy sem olcsó kategória nekünk.
És ami a legjobb, hogy alig vannak. Pedig nagyon is érdemes, sőt azért is érdemes oda, mert itt kicsi az esélye hogy elkapsz bármit.
Kolumbiában kell maszkot hordani, CR-ben csak a boltokban-üzletekben és a reptéren.
Igen, végülis lehet oda is, de ezekben szintén egyre több minden zárva, ráadásul Costa Ricaba még brutál drága biztosítás is kötelező, szóval szintén a hiába lehet, nem igazán érdemes kategória.
Azért akad még hasonló, pl Mexikó, oda még lehet menni, teszt sem kell, viszont ott is egyre több minden zárva, tehát hiába lehet, nem igazán érdemes sajnos.
Aki csak tengerpartot es napsutest keres, annak valoban van meg par valasztasa.
De aki kimondottan Thaifoldre vagy Balira akart menni, az hozzajuk hasonlo uticelt, ami annyi mindent kinal egyutt, es olyasmi arakon, egyelore nem talal sehol.
Ha csak nem akarsz kb. akarhova elutazni "mert oda lehet" alapon. Nyomni kell a dolgot, rendszeresen nyaggatni oket minden elkepzelheto csatornan, es akkor vegul csak visszakapod a penzed. Nekem a legrosszabb kb. 5 honapig huzodott (es az a Qatarnal kisebb legitarsasag volt) de az is meglett vegul.
Nem tudom elképzelni meddig fog még eltartani ez hiszti, azért szeretném inkább visszakapni a pénzt. Már a 3-dik illetékes osztálynak átadták stb. úgyis meglesz csak megy a töketlenkedés.😂
Mi 1 perfekt angolos Barátom segítségét kértük. Jönnek mennek az e-mail ok van már ügyszámunk .....idáig jutottunk, meg írtuk Nekik hogy szeretnénk teljes vissza térítést! Vicces mert a BUD-DOH járatunkat nem törölték csak a DOH-HKT, HKT-DOH, DOH-BUD- ot. Nem gondoltam, hogy ennyire macerás lesz, de reméljük sikerrel járunk és vissza kapjuk a pénzt!🙏
Hát igen, sajnos! Elvették tőlünk azt ami egész évben tartotta bennünk a lelket. Mindig mindenre csak legyintettünk és mosolyogva mondtuk sebaj február 1én megyünk a Paradicsomba! Jelen állás szerint azt mondom remélem 2022 februárban fogunk tudni menni. Addig is marad a Koh Phangan Live a YouTube on
😢 Mi is már majdnem teljesen feladtuk, hogy február 1én indulunk. Teljesen remény vesztettek vagyunk! YouTube-on nézzük a Koh Phangan live-ot és álmodozunk. Ez a szezon 99.9% kimarad.😂😂😂
Tegnap nosztalgiáztam. Normál körülmények között már készülődnénk( szinte hidegen hagytak volna a karácsonyi dolgok), most meg semmi olyan célt nem érzek, amiért érdemes lenne élni. Na jó, azért ez egy vicc volt:))
Tudtommal csak KITAS-szal lehet belepni kulfoldikent, sosial budayaval nem. De ha megis, azt ugynok nelkul is lehet kapni elvileg. De most minden szabaly borult.
A Qatartól 2 hét alatt visszakaptuk a repjegy teljes árát. Láttam képeket Phuketről, és eszem ágábam sem lenne- még ha lehetne is- elmenni. Pont az a feeling hiányzik, amiért menni szoktunk.
Csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer ennek a rémálomnak vége lesz.
Állítólag a social visa is működik ügynökön keresztül, az olcsóbb. De most tényleg fura lehet Bali. Ami jó, hogy nincs tömeg a parton, olcsó lehet a szálloda, étterem, programok, viszont az üresen kongó utcák, a szegénységbe került emberek szomorú látvány lehet.
Igen, ez sajnos nem nyitás. Ahogy WL is írta korábban, ezzel gyakorlatilag a turisták 99%-a nem tud élni, tehát mint a magyar népmesékben, nyitnak is meg nem is. Kizártnak tartom hogy Indonézia ezt a módszert követné, a magam részéről úgy gondolom hogy ott ha majd lesz nyitás, az valódi nyitás lesz, nem pedig csupán elméleti mint a thai. Viszont Indonéziában jelen van a vírus, míg Thaiföldön gyakorlatilag nincs (a hivatalos statisztikák szerint, tegyük hozzá), szóval tartok tőle hogy ez a nyitás még mesze van.
Úgy vettem észre, hogy Indonézia Thaiföldet követi. Nagy kiesés nekik is ez a turizmusban. Balin már alig várják a nyitást, mindig felröppen egy hír, hogy most már biztos lehet menni, aztán végül mégse. Szerintem ha a thaiok nyitnak, hamar követik őket. Mondjuk, ez nem igazi nyitás, hogy jól lehúzzák a turistákat.
Indonéziába még annyira sem lehet menni mint Thaiföldre, úgyhogy abban szerintem egyelőre ne nagyon gondolkozz. Ha meg majd már lehet oda menni, nem hiszem hogy gond lenne a thai transzfer.
Végülis valahol nekünk is kényszer, mert egy Thai-Lao-Kambo körutat cseréltünk be, mondjuk olyan helyre ahova valamikor amúgyis terveztünk menni, és most így kapóra jött hogy oda még lehet is, de azért az eredeti terv jobb lett volna. Viszont annál hogy nem lehet sehová menni, már majdnemhogy minden jobb.
Aha, látom, tényleg. Akkor amit én hoztam ma, az csak a vízummal kevesebb.
Arról nincs infótok, hogy ha csak transfer miatt mennék Thaiföldre, és ki se lépnék a nemzetközi repülőtérről, akkor mehetek? Mert igazából Indonézia lenne az úticél.
Itt a forumon inkabb azt latom, hogy mindenki kenyszerbol valasztott olyan csereuticelt ahova amugy nem mentek volna, olyan alapon, hogy hova lehetett egyaltalan menni.
Közben kaptam választ. Ha nem használom fel a vouchert lejáratig, akkor visszafizetik. Így hát még tovább várhatok :) Mindegy, úgyis utazni szeretnék inkább.
Eddig az volt a baj, h a Thai Airways minden járata Thaiföldön keresztül megy, és magyarok nem léphetnek be (turisták), de ma láttam a hírt, hogy hamarosan újra mehetünk.
Amúgy csak dicsérni tudom a Thai Airwayst, békeidőben is ingyenesen át lehet foglalni. A voucherünket pedig bármilyen útra felhasználhatjuk.
Neked ehhez a temahoz annyit, hogy ha valoban a penzedet szeretned visszakapni, akkor keszulj fel ra, hogy egy email valoszinuleg nem lesz eleg hozza.
De pont a Thai ellen mar csodeljaras is folyik honapok ota, persze remeljuk, hogy megmentik, de azert ilyen helyzetben levo cegnel nem lennek tul boldog 2 eves voucherrel.
Hat, nekem az nem volt eleg, a penzemet kertem vissza mindegyiktol.
A Scootnal eltartott par honapig, ok is vouchert adtak eloszor, de eszem agaban nem volt kiegyezni vele, mikor mar sokkal kevesebb helyre repulnek, sokkal dragabban, es pillanatnyilag meg a kozpontjukba sem lephetnek be kulfoldikent. Persze a lehetosegek nyilvan legitarsasagonkent valtozoak.
Szoval szerintem amelyik torolte a jaratat, az igenis adja vissza a penzt, ha az utas azt keri.
Persze ha az utas boldog voucherrel, atfoglalgatassal, az az o valasztasa.
Sot, igazan peches esetben meg a karantenban is elkaphatod. Egy itthoni ismerosom es ferje ugy kaptak el, hogy kronikus betegsege miatt gyakorlatilag honapok ota onkentes karantenban eltek, meg a bevasarlast is online inteztek, csak a futarral talalkoztak. Persze ehhez jokora pech kell, de igy is lehetseges.
A jelenlegi kovetelmenyek es koltsegek mellett szerintem Thaifold "egyszeru turistak" szamara gyakorlatilag felejtheto.
Ennyi macerat es plusz kiadast annak er csak meg, akinek valamiert "muszaj" odamenni.
Ha ez igaz, az johir egy kicsinyet,de attol meg draga mulatsag a tobbi kiegeszito.
Ertem a thai kormanyt ,vallalnank is a karantent de nem sokkal tobbe lett volna kidolgozni egy olcsobb karanten valtozatot is.
Vannak akiknel nem gond ez,sot eleve az egesz ottartozkodasukat ilyen hotelekbe toltik,de mi ennyibol egy honapig elvagyunk... es az ottletunk alatt is inkabb a legtobb helyre eljutas,tapasztalas,ismerkedes a celunk. Talan 5 ejszaka volt a legtobb idaig, amit egy helyen toltottunk.
Ellenben olyan helyeken jartunk,ahol meg tisztan orulnek egy farangnak .... leulunk egy kis bolt ele este ,kipattintunk egy changot es haverkodunk a viszonylag jol mukodo google forditoval!
Nekünk január 27-én kellene mennünk, de nem vállaljuk. Ennek nem csak a gyávaságunk az oka, de úgy éreztük, hogy jobb a békesség. Elhiheted, hogy nem örülök.
A mi gyerkőcünk febr23-án lesz 6 éves. Ő is jön(ne) velünk. Ha a karantén hotel nem lenne, nem is gondolkodnánk. Ha viszont az utazás előtti PRC teszt pozitív lenne, le tudom mondani a jegyet utazás előtt 1-2 nappal?!?
Mi-sajnos- ma mindent lemondtunk. Ez van. A Qatar már elindította a pénz visszautalását, a bookingos lemondásokkal sem volt semmi, egyedül a Singapore Airlines jópofizik velünk,, mert ők csak részlegesen akarnak visszatéríteni.( Thaiföld-Bali-Thaiföld). Viszont azt írja, hogy azért 2 hetente nézzük meg a tájékoztatójukat, mert lehetnek benne változások.
Sziasztok! Nekünk is a 7en jött az e-mail a változásról Qatar BUD-HKT február1-március2 időpontra. Természetesen a rövid útból hosszabbra módosulással. Ennek ellenére bizakodunk, hogy mehetünk!🙏 Valakinek van infója esetleg, hogy mi a helyzet a Qatar Bp-i irodájával illetve magyar kontaktjával kapcsolatban??? Üdv
Es Thaifold feltetelei is olyanok, hogy a potencialis latogatok 99%-a szamara az is zarva.
Es tudom miert van versenyfutas az idovel. ;-)
A tavaszi elso hullam alatt en bevallaltam egy nonstop CGK-AMS utat repcsivel es megusztam. Ez persze nem jelenti,hogy ti is biztos megusznatok, csak azt, hogy lehet optimistanak lenni es ha bejon, megerheti.
én 3 hete vouchereltettem a jegyünket. Igaz azt nem törölték, de így mobilabb vagyok, ha dönteni kell és valahová megyünk... ami sajna nem Ázsia lesz most :(
