Ha ilyen egyszerű, akkor gondolom könnyen meg tudod válaszolni, hogy a "nézett" esetben a töltésen álló megfigyelő miként állapítja meg, hogy számára egyidejű volt E és V.
"Nézzük azt az esetet, amiben M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda. Tehát mindketten egyszerre látják a két fényvillanást. Ebből akkor következtethetnek az E és V események egyidejűségére, ha valahonnan tudják, hogy E és V egyforma távolságra történt az ő pillanatnyi pozíciójuktól. Ám ezt a következtetést mindketten csak a maguk számára ítélhetik helyesnek. A másik megfigyelő számára már nem. Hiszen mindketten tudják, hogy a másik megfigyelő mozog őhozzájuk képest, s ezért mindketten azt fogják megállapítani, hogy a másik figyelő részéről ez helytelen következtetés volna, hiszen a másik eléje szakadt az egyik fényjelnek és kifutott a másik fényjel elől. Tehát mindketten azt fogják megállapítani, hogy az ő rendszerükben (az úgynevezett "álló" rendszerben) egyidejű volt E és V, de a másik megfigyelő rendszerében (az úgynevezett "mozgó" rendszerben) nem." /újszuper - 583./
"Nézzük azt az esetet, amiben M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda."
Megpróbálom a lényeget röviden.
Nincs ilyen eset!
Ahhoz, hogy a töltésen álló egyszerre észlelje a két eseményt, ahhoz a bekövetkezéskor kell azonos helyen lenniük.
Ahhoz hogy a töltésen álló az azonos helyen észlelje a két eseményt, ahhoz az észleléskor kell azonos helyen lenniük.
Ahhoz pedig, hogy a töltésen álló az azonos helyen tartózkodáskor észlelje egyszerre, ahhoz mindkét feltételnek teljesülnie kellene.
Vagy a két esemény bekövetkezésekor vannak egy helyen vagy a két esemény észlelésekor. A kettő együtt csak v = 0 esetén lehet.
"Nézzük azt az esetet, amiben M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda."
Megpróbálom a lényeget röviden.
Nincs ilyen eset!
Ahhoz, hogy a töltésen álló egyszerre észlelje a két eseményt az azonos helyen tartózkodáskor, ahhoz a bekövetkezéskor kell azonos helyen lenniük.
Vagy a két esemény bekövetkezésekor vannak egy helyen vagy a két esemény észlelésekor. A kettő együtt csak v = 0 esetén lehet.
"Ezeket a h-x és h+x távolságokat a fényjelnek és a mozgónak együtt kell megtennie, azaz a h-x távolságot c-v sebességgel és a h+x távolságot c+v sebességgel. (h-x)/(c-v)=(h+x)/(c+v) Amiből rendezve kijön az x/v=h/c."
"Nézzük azt az esetet, amiben M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda."
Nézzük!
"Ebből akkor következtethetnek az E és V események egyidejűségére, ha valahonnan tudják, hogy E és V egyforma távolságra történt az ő pillanatnyi pozíciójuktól. Ám ezt a következtetést mindketten csak a maguk számára ítélhetik helyesnek. A másik megfigyelő számára már nem. Hiszen mindketten tudják, hogy a másik megfigyelő mozog őhozzájuk képest, s ezért mindketten azt fogják megállapítani, hogy a másik figyelő részéről ez helytelen következtetés volna, hiszen a másik eléje szakadt az egyik fényjelnek és kifutott a másik fényjel elől. Tehát mindketten azt fogják megállapítani, hogy az ő rendszerükben (az úgynevezett "álló" rendszerben) egyidejű volt E és V, de a másik megfigyelő rendszerében (az úgynevezett "mozgó" rendszerben) nem."
Mindketten megállapítják, hogy a mozgó rendszerben nem egyforma távolságra volt a mozgó a két esemény, E és V bekövetkezésekor. De ebből nem következik, hogy számukra nem egyidejű a két esemény, mivel - ahogy írod - tudják, hogy "a másik eléje szaladt az egyik fényjelnek és kifutott a másik fényjel elől." Azaz tudják, hogy a másiknak nem az E és V bekövetkeztekor fennálló egyforma távolság jelenti az egyidejűséget, hanem akkor lesz a mozgó számára egyidejű, ha a mozgó ugyanannyi idő alatt teszi meg azt az x távolságot, ami az E és V bekövetkezésétől azok észleléséig a v sebességgel megtesz, mint amennyi idő alatt a fényjelek a vonat hosszának felét (h). x/v = h/c
Ahhoz, hogy a mozgóhoz a két fényjel egyszerre érkezzen, a mozgó számára az egyik fényjel esetében, amelyiknek elébe szalad, a vonat hosszának feléből lejön az az x távolság, amit a mozgó v sebességgel megtesz, a másik fényjel esetében, amelyik elől kifut pedig hozzáadódik ez az x hossz, amit a fényjelnek meg kell tennie. Ezeket a h-x és h+x távolságokat a fényjelnek és a mozgónak együtt kell megtennie, azaz a h-x távolságot c-v sebességgel és a h+x távolságot c+v sebességgel. (h-x)/(c-v)=(h+x)/(c+v) Amiből rendezve kijön az x/v=h/c.
A töltésen álló szemszögéből:
A töltésen álló szemszögéből az E és V események hozzá képesti távolsága egyforma, ő a két eseményhez mérten áll, ezért ha egyszerre észleli a két eseményt, akkor számára egyidejűek, hiszen a két esemény bekövetkezése és észlelése között a távolságuk nem változik, azaz a két esemény bekövetkezésekor is egyforma távolságra volt a két eseménytől.
Tudja, hogy számára a hozzá képest v sebességgel mozgó másik megfigyelő x távolságot tett meg a két esemény bekövetkezése és az általa (töltésen álló) észlelés közti időben. Ezért azt is tudja, hogy a hozzá képest mozgó megfigyelő a két esemény bekövetkezésekor ezzel az x távolsággal odébb tartózkodott.
Valamint így azt is tudja, hogy a vonat vége és eleje is ezzel az x távolsággal odébb volt az események bekövetkezésekor, mivel a másik megfigyelő a vonat közepén van. Az események pedig a vonat elején és végén történtek.
így tehát a töltésen állónak egyszerre igaz, hogy a két esemény helye egyforma távolságra van tőle és az is igaz, hogy E x távolsággal közelebb van hozzá és V x távolsággal messzebb van tőle.
Ami csak x = 0 esetén lehet igaz. /vagy a vonat hossza nulla.../
Ha az x = 0, akkor v = 0.
A töltésen állónak, akkor most hol történt E és V? Két-két helyen?
Érdekes, hogy mennyire nem akar feltűnni senkinek (amit már többször leírtam), hogy Einstein fiatalkori (étert tagadó) elmélete, homlokegyenest ellentétes a későbbi (új éteres) elméletével.
Ha a vonatos gondolatkísérletet megvizsgáljuk mindkét felfogásban, akkor válik igazán szembetűnővé a különbség.
Einstein fiatalkor, étertagadó elmélete szerint:
Mivel nincs éter, (nincs kiemelt K0 rendszer), a rendszerek egyenrangúak, és mindegyikben ugyanannyi a fénysebesség.
Ebben az esetben a töltésen álló megfigyelő is és a vonaton ülő megfigyelő is egyidejűnek látja a két villámcsapást (ez már kiderült).
De ebből hogyan jön ki, hogy minden rendszeren saját ideje van? Nyilván sehogy.
Einstein későbbi (új éretes) elmélete szerint:
Mivel ismét van éter, (és az a Földhöz kötődik az MM kísérlet szerint), akkor a töltésen álló megfigyelő van a K0 rendszerben, tehát csakis ő láthatja egyidejűnek a két villámcsapást, a vonaton ülő mozgó megfigyelő már nem. Ebből már egy kis csúsztatással (ha a látszatot valóságnak vesszük) levezethető lenne a rendszerek saját ideje, de ez meg homlokegyenest ellentétes a relativitáselmélettel. Így gyakorlatilag Einstein ki is nyírta a saját elméletét, amikor az étert visszafogadta.
De mi helyes magyarázat?
Mivel valóban létezik fényközeg, (és az a Földhöz kötődik az MM kísérlet szerint), a töltésen álló megfigyelő van a K0 rendszerben, tehát csakis ő láthatja egyidejűnek a két egyidejű villámcsapást, a vonaton ülő mozgó megfigyelő már nem. De ebből nem az a butaság következik, hogy a rendszereknek "saját" ideje van, hanem az, hogy a mozgás miatt nem a valódi egyidejűséget érzékeli mozgó megfigyelő. De ha ismeri a vonat sebességét és a fénysebességet, akkor könnyedén ki tudja számolni, hogy valóban egyidejű volt a két villámcsapás, habár ő nem annak látta.
Tehát felesleges mindenféle relativista hókuszpókusz.
A valóság sokkal egyszerűbb és logikusabb, mint ahogyan azt Einstein összekuszálta.
Egy további probléma, hogy ezt a vonatos gondolatkísérletet ténylegesen sohasem végezték el. Einstein pedig az el nem végzett kísérletből vonja le a következtetéseit, ami abszolút tudománytalan.
"Einstein itt átmeneti amnéziában szenved. Nem emlékszik a saját szabályára, miszerint a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi."
Nem ő szenved átmeneti amnéziában, hanem te vagy képtelen a dolog megértésre.
A kiindulás az, hogy a villámcsapásokról a megfigyelők felé tartó fényjelek mind a töltés, mind pedig a vonat rendszerében mérve, minden irányban ugyanakkora sebességgel terjednek. Nézzük azt az esetet, amiben M és M' megfigyelők egy pillanatra épp azonos helyen találhatók, éppen abban a pillanatban, amikor az E és V eseményről induló fényjelek egyszerre megérkeznek oda. Tehát mindketten egyszerre látják a két fényvillanást. Ebből akkor következtethetnek az E és V események egyidejűségére, ha valahonnan tudják, hogy E és V egyforma távolságra történt az ő pillanatnyi pozíciójuktól. Ám ezt a következtetést mindketten csak a maguk számára ítélhetik helyesnek. A másik megfigyelő számára már nem. Hiszen mindketten tudják, hogy a másik megfigyelő mozog őhozzájuk képest, s ezért mindketten azt fogják megállapítani, hogy a másik figyelő részéről ez helytelen következtetés volna, hiszen a másik eléje szakadt az egyik fényjelnek és kifutott a másik fényjel elől. Tehát mindketten azt fogják megállapítani, hogy az ő rendszerükben (az úgynevezett "álló" rendszerben) egyidejű volt E és V, de a másik megfigyelő rendszerében (az úgynevezett "mozgó" rendszerben) nem.
A fénysebességet minden megfigyelő minden irányban egyformának méri ugyan a saját rendszerében, ám egy hozzá képest mozgó másik megfigyelő mégis azt tapasztalja, hogy az első megfigyelő elébe megy a vele szembe futó fénynek, illetve elfut a mozgásirányával egyirányú fény elől.
Én tudom, hogy nem könnyű megérteni, hogy a különböző vonatkoztatási rendszerekben mért sebességek ilyen különös összefüggésben állhatnak egymással, ami jelentősen eltér a belénk ivódott viszonyoktól. De a világ jelenségei nem mindig követik a mi elvárásainkat, nekünk kell kifürkészni, s követni azokat, akkor is, ha első pillanatban furcsának látszanak.
Einstein szerint a fény az álló töltés rendszerében is ugyanazzal a sebességgel terjed mindkét irányban.
Az A -> M irányban, ugyanazzal mint az ellenkező B -> M irányban.
(Erre kötött meg állapodást korábban Einstein a jóistennel. De, hogy a fény valóban így viselkedik-e, arról Einstein semmit sem tud mondani.)
De Einstein szerint a fénynek ugyanígy kellene viselkednie a mozgó vonat rendszerében is (hiszen a fénysebesség szerinte minden rendszerben ugyanannyi). Vagyis a fénynek az A' -> M' irányban, ugyanazzal a sebességgel kellene haladnia, mint az ellenkező B' -> M' irányban. (Na ez az, ami nem igaz.)
Ha ez igaz lenne, akkor a vonaton az M' pontban ülő megfigyelőhöz is egyszerre kellene érkeznie a fénysugaraknak.
De Einstein itt átmeneti amnéziában szenved. Nem emlékszik a saját szabályára, miszerint a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi.
Persze az igazság az, hogy a mozgó megfigyelőhöz valóban nem egyszerre érkeznek a fényjelek, mert a mozgás miatt az egyiknek elébe szalad, a másiktól pedig eltávolodik. De az, hogy ő hogyan mozog, az a villámok valóságos egyidejűségére semmiféle hatással nincs, és nem is lehet.
Ezért butaság az egész relativizmus. A látszatból akar valóságot kreálni, ahelyett, hogy a látszatból visszaszámolná a valóságot.
"Einstein eredeti példájában arról van szó, hogy a villámcsapás történik akkor, amikor éppen egyvonalban vannak. . . . már az elején lebuktatja magát Einstein, mert a gondolatkísérletnek csakis akkor van értelme, ha a két villámcsapás abszolút értelemben egyidejű."
Egy fenét!
Ilyen marhaságot Einstein sehol se írt.
Szó sincs ott arról, hogy a villámcsapások mikor történnek. Nem véletlen, hogy nem tudod konkréten idézni.
Valójában ezt írja a relativitáselméletet népszerűsítő könyvecskéje 9. fejezetében:
" A vonaton ülő M' megfigyelő helye egybeesik ugyan a töltésen ülő M megfigyelő helyével abban a pillanatban, amikor M egyszerre meglátja a két villám fényét, azonban M' a vonat sebességével mozog . . ."
Ha külön felrajzolom az egyik koordináta-rendszert és külön a másikat, akkor mind a kettőben ugyanott van AB.
Ha a két koordinátarendszert egy téridő diagramon ábrázolom, akkor a mozgó koordinátarendszer-beli AB már A'B' helyre "kerül", ugyanúgy, ahogy a mozgó koordinátarendszer tengelyei is máshol lesznek.
Ami az egyik rendszerben AB-nek látszik, az a másikban A'B'-nek. így amikor a téridő diagramon berajzolják az AB egyidejűségét az x't' rendszerben, ekkor egy másik villámcsapás pár egyidejűségét rajzolják be. Ezért nem egyezik. Mert x't' rendszerben xt rendszerbeli AB képe A'B'. Az xt rendszerbeli AB egyidejűsége x't' rendszerben A'B' egyidejűségével egyenlő (mindig).
"Mert itt arról van szó, hogy az észlelésük történik az egy vonalban tartózkodásnál, nem a villámcsapások."
Nem. Einstein eredeti példájában arról van szó, hogy a villámcsapás történik akkor, amikor éppen egyvonalban vannak. És azt vizsgája, hogy a töltésen és a vonaton ülő megfigyelő ezt egyidejűnek látja-e vagy nem.
De már az elején lebuktatja magát Einstein, mert a gondolatkísérletnek csakis akkor van értelme, ha a két villámcsapás abszolút értelemben egyidejű. Ha nem létezne a távoli események abszolút egyidejűsége, akkor nem jelenthetné ki Einstein, hogy egyszerre csaptak le a villámok, és akkor a gondolatkísérlet eleve értelmetlen lenne.
Ha tényleg nem létezne a távoli események abszolút egyidejűsége, akkor Einsteinnek úgy kellene kezdenie a kísérlet ismertetését, hogy lecsap két villám egymástól távol, de nem tudhatjuk, hogy egyidejűek-e.
Ezen a véleményen van pl. Nikolai Hartmann. Lásd Jánossy Lajos könyvét.
Az "Állandó-e a fénysebesség? (nem)" topik 209-ben újszuper ezt írta:
"A vonat közepén ülő B egyidejűnek méri a vonat elejére és végére becsapó villámokat, ha hozzá egyidőben érkezik a fényük. (Tudván, hogy a fény sebessége minden irányban ugyanakkora, bármelyik megfigyelőhöz képest mérjük is, tehát őhozzá képest is.)
Míg a fények beérkezésének pillanatbán B-vel azonos helyen, vagyis
a vonat közepénél, ám a töltésen ülő A nem méri egyidejűnek a villámok becsapódását, hiába érkezik oda egyszerre a fényük. (Tudván, hogy a fény sebessége minden irányban ugyanakkora, bármelyik megfigyelőhöz képest mérjük is, tehát őhozzá képest is. És tudva, hogy ha ő éppen most ott ül a vonat közepénél a töltésen, akkor az egyszerre odaérkező villámfények közül a vonat eleje felől érkezőnek rövidebb utat kellett megtennie, mint a vonat vége felől érkezőnek, hisz a vonat eleje a villám becsapódásakor még közelebb volt hozzá, mint most. Ugyanígy a vonat vége felől érkező villámfénynek hosszabb utat kellett megtennie, hisz a villám becsapódásakor még messzebb volt tőle, mint most.)"
Ebből is látszik, hogy egy olyan villámlás-párt vet össze, amit a vonaton ülő észlel akkor amikor egy vonalban vannak, egy olyan villámlás-párral, amit a töltésen ülő észlel egyszerre amikor egy vonalban vannak. De nincs ilyen villámláspár.
A mozgás miatt nincs olyan villámláspár, amit akkor észlelnek egyszerre, amikor egy vonalban vannak. (Az más, hogy az egy vonalban tartózkodásukkor történő villámcsapást azt mindkettő egyszerre észleli, de abban az esetben az észleléskor már nincsenek egy vonalban. Mert itt arról van szó, hogy az észlelésük történik az egy vonalban tartózkodásnál, nem a villámcsapások.)
A mozgás miatt az egy vonalban tartózkodásnál amit az egyik egyszerre észlel, azt a másik nem észlelheti egyszerre, mert a mozgással az észlelés megváltozik. Tehát ha az egy helyen tartózkodásbeli villámcsapás párokat vet össze, akkor két külön villámláspárról van szó.
Ami az vonaton ülőnek AB, az a töltésen állónak A'B'. És ami a vonaton ülőnek A'B' az az állónak AB.
Az egyidejűség azért "csúszik" el, mert a vonaton ülő AB-jét veti össze az álló AB-jével, holott a vonaton ülő AB-jét kellene összevetni az álló A'B'-jével.
Szerintem nem. Csak 1 eseménypárról, vagyis két villámcsapásról van szó, amelyeket megfigyelhetünk a töltés rendszerében is és a vonat rendszerében is.
Ezt írja Einstein:
"Egyidejűek-e a vonathoz viszonyítottan azok az események, (pl. az A és B pontokon lecsapó két villám), amelyek a töltéshez viszonyítottan egyidejűek. "
"Az valóban egy pár, csak két koordinátarendszerből nézi."
A és B egy pár, de a vonatos példában két villámcsapás-párt hasonlítanak össze. A vonaton ülőnek A' meg B' eseményét vetik össze az álló A és B eseményével.
"Maga a fény terjedési sebesség mindenkinek ugyanannyi, csak nem mindenki ugyanannyinak észleli."
Így is lehet fogalmazni de precízen így kellene:
A fénysebesség a fényközegben álló minden megfigyelőnek ugyanannyi. Ellenben a fényközeghez képest mozgó megfigyelők más és más fénysebességet észlelnek, a mozgási sebességüktől függően. Ezért létezik a Doppler jelenség.
"A vonatos példában úgy éri el, hogy két villámcsapás-pár hasonlít össze, mintha egy lenne."
Az valóban egy pár, csak két koordinátarendszerből nézi. De ha a koordinátarendszerek egyenértékűek lennének, és a fény mindkét rendszerben ugyanazzal a fénysebességgel terjedne, akkor mindkét rendszerben pontosan ugyanúgy kellene lejátszódni az eseményeknek, vagyis mindkét rendszerben egyidejűnek kellene észlelni a villámcsapásokat.
De a valóságban a rendszerek nem egyenértékűek, mert a fényközegben álló rendszer a fényterjedés szempontjából kiemelt jelentőségű.
A fény pedig csak a fényközeg rendszerében c. A v sebességgel mozgó rendszerben c+v vagy c-v, iránytól függően. Ezt még Maxwell is így tudta. Csak Einstein zagyválta össze.
Vagyis a relativitáselmélet egyik alapfeltevése sem igaz.
Maga a fény terjedési sebesség mindenkinek ugyanannyi, csak nem mindenki ugyanannyinak észleli.
A vonatos példában úgy éri el, hogy két villámcsapás-pár hasonlít össze, mintha egy lenne.
Ezáltal az egyiknek E,V-ből terjed a fény, a másiknak E',V'-ből, így kiküszöbölve a vonaton ülőnek a vonat v sebességét.
A fényórás példában pedig másik háromszöget rajzol fel, mint ami a példában van.
Ott pedig ezért tudja a fény terjedési sebességének sin (alfa) komponensét, mint lorentz tényező átvinni az úrhajón az időbe, így csinálva dt-ből delta taut, mert a példa arról szól, hogy ott terjed a fény c-vel.
Ha Einstein a vonatos példában a magyarázkodás elején alkalmazza a saját szabályát, vagyis azt, hogy a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi, akkor nem jött volna ki neki, hogy az idő relatív.
De ő addig csűrte csavarta, hogy kijöjjön.
Persze, ha valóban elvégeznék a gondolatkísérletet, akkor azonnal összeomlana a relativitás téveszméje. Ezért is nem végezték el soha a valóságban.
A relativitás, viszonyítás, inercia stb egy több ezer éves felismerés. Megfigyelésekre mérésekre alapuló emberi tudás. Amely több jelentős tudós munkássága miatt folyamatosan fejlődött és jelenleg is fejlődik, pontosodik még.
- arisztotelészi dinamika (id.e. 384 - id e. 322)
- Galilei-féle relativitási-elv Galileo Galilei (1564-1642)
Tehát egyértelműen nem áltudomány ez einsteni speciális ás általános relativitáselmélet sem.
Maga a felvetés viszont, hogy az lenne viszont annak számít.
Ezek tehát nem ~ 100 éves elméletek, mert az alapjai már 2300-2400 évvel ezelőtt is megjelentek. Csak fokozatosan fejlődött és fejlődik még jelenleg is.
Mert amíg a fényjelek középre érnek, addig a vonaton ülő megfigyelő elmozdul a vonattal együtt.
Így a szembejövő fénysugárnak elébe szalad, a másiktól meg eltávolodik. Ezért nem látja egyidejűnek a két villámcsapást.
De ez csak azt jelenti, hogy nem egyidejűnek észlelte a villámcsapásokat, nem pedig azt, hogy számára nem is egyidejű. Azért nem, mert a vonat sebességéből és a fénysebességből ki tudja számolni, hogy valóban egyidejű volt-e a két villámcsapás.
A csapda nem itt van elrejtve. Hanem hol?
Einstein szerint a vonat rendszerében is és a töltés rendszerében is ugyanannyi a fénysebesség. Igen ám, de akkor a vonaton ülőnek is egyszerre kellene látnia a két villámot.
Tehát, ha igaz lenne a relativitás alaptétele, hogy minden rendszerben ugyanannyi a fénysebesség, akkor mindkét megfigyelő egyidejűnek látná a villámcsapásokat. De ebben az esetben már az elején megbukna a relativitáselmélet, hiszen nem lehetne kijelenteni, hogy az egyidejűség relatív, és minden rendszernek saját ideje van.
Ezért Einstein egy trükkhöz folyamodik. Azt mondja, hogy a "töltésről nézve" nem látja egyidejűnek a vonaton ülő a két villámcsapást. De vajon honnan tudja a "töltésről nézve", hogy mit lát a vonaton lévő megfigyelő?
Talán a töltésen álló megfigyelő a vonaton ülő szemével lát?
Ezekre a logikai bakugrásokra Einstein is rájött öreg korában. Infeld könyvében olvasható, hogy Einstein hahotázva ismerte el, hogy ezt a könyvet (amelyben a vonatos gondlatkísérlet olvasható), "közérthetetlennek" kellene nevezni.
A vonatos példában azt vetik össze, hogy a vonat közepén ülő B, ha egyszerre észleli a két villámcsapást a vonat elején és végén, mikor egy vonalban van a töltésen ülő A-val, akkor ő egyidejűnek méri a két villámcsapást, míg a töltésen ülő A mikor egy vonalban vannak, és akkor észleli egyszerre, akkor az nem lehet egyidejű számára. A két villámcsapás egyidejűségében nem értenek egyet. (Miért?)
A vonatos példában azt vetik össze, hogy a vonat közepén ülő B, ha egyszerre észleli a két villámcsapást a vonat elején és végén, mikor egy vonalban van a töltésen ülő A-val, akkor ő egyidejűnek méri a két villámcsapást, míg a töltésen ülő A mikor egy vonalban vannak, és akkor észleli egyszerre, akkor az nem lehet egyidejű számára csak egy esetben. Ezen eset kivételével a két villámcsapás egyidejűségében nem értenek egyet. (Miért?)
Az így összevetett B szempontjából nézett két villámcsapás nem ugyanaz, mint az A szempontjából nézett villámcsapás!
Ugyanis ilyen két villámcsapás nem létezik, amelyeket mind a ketten akkor észlelnek egyszerre, amikor éppen egy vonalban vannak.
(Ilyen csak akkor lehetne, ha éppen akkor egy helyen lennének, de az egyik a töltésen ül, a másik a vonaton, azaz ilyenkor meg az y tengelyt nem veszem figyelembe, amit a töltésen ülőnél 'korrigálni' kellene, akkor meg emiatt kellene E'-t és V'-t ábrázolni. (Ha jól gondolom.))
Arról van szó, hogy a két villámcsapás-pár egy párnak tűnik, mert a téridő diagramon ábrázolva egy helyre esnek.
Ugyanannak a villámcsapás-párnak az egyidejűségének az összevetéséhez első lépésként ábrázolni kell E',V'-t. Ez a lépést kimaradt. Pedig ekkor lehet leolvasni E',V' x',t' rendszerbeli egyidejűségét.
