Nem reflektálni kell, hanem meg kell győződni. Ehhez be kell ütni a fordítóba a török şon szót (így, ahogy írom) és látni fogod a saját szemeddel az eredményt a kívánt nyelveken...
"Nemcsak a románban van meg. A szlovák nyelvjárásokban is megvan, vö. Kračún , miként a bulgár és macedón nyelvjárásokban is. Megvannak a nyomai корочун-nak az oroszban és az ukránban."
Ha megvan ezekben a nyelvekben, az nem lehet véletlen.
A szlovákok a magyar állam keretein belül éltek, és minden további nélkül átvehették ezt a szót. A bolgárok egy őstörök nép volt és minden további nélkül meglehetett ez a szava, hasonlóan a magyarokhoz. A macedónok sokáig éltek bolgár fennhatóság alatt, a bolgárok még mindig azt állítják, hogy a macedón az egy bolgár - persze most már szláv - nyelvjárás... Orosz-ukrán hasonló helyzet. Egyrészt magyar szomszédság, másrészt hosszú mongol, tatár, török fennhatóság...
A „török şon (korábban esetleg şun) = utolsó, utoljára, jelentésű szó” valójában son ~ soŋ alakú.
Hát valójában nem az, amit állítasz hanem şon. Ez pedig még alakilag is hasonlít a magyar -csony-ra, aminek a korábbi alakja minden további nélkül lehetett -sun vagy -son.
Aztán mint már említettem, a karácsony szavunknak semmi köze a mai értelemben vett karácsonyhoz, mivel ez egy ősi "pogány" ünnep volt, amikor a nap "újjászületését" "megerősödését" ünnepelték. Ez egy nagyon jelentős nap volt szinte minden nép életében, így természetesen őseinkében is.
Nemcsak a románban van meg. A szlovák nyelvjárásokban is megvan, vö. Kračún , miként a bulgár és macedón nyelvjárásokban is. Megvannak a nyomai корочун-nak az oroszban és az ukránban. (Óorosz és bulgár kontextusban az eredetileg feltételezett ’napéjegyenlőség’ jelentésben [is].)
"Minden elképzelhető, de még az is, hogy a szláv 'kracsun' szóból ered, mint a románban és az összes környékbeli nép esetében, LoL."
Igen, minden elképzelhető, még az is, hogy esetleg a szlávok - ha egyáltalán átvették - akkor az őstörök népektől, esetleg a magyarok közvetítésével vették át a szót. Szerinted melyik szláv nyelvben van meg a magyar karácsony szónak megfelelő szó, a románon kívül? Csak azért kérdem, mert a mai fogalmuk a karácsonyra, még csak köszönő viszonyban sincs az állítólagos kracsun szavukkal.
Ebből aztán adódik a kérdés: Hogy lehet az, hogy a szlávok elfelejtették az eredeti fogalmukat erre a fontos és jelentős napra, és átvettek vagy "kitaláltak" egy másikat? Azért írom, hogy átvettek, mert pl. a cseh és a szlovák szó, egyértelműen a német Weihnachten szlávosított alakja.
Aztán azt hiszem, hogy a nyelvészek is csak feltételezik és valószínűsítik a szláv eredetet, azaz egyáltalán nem biztosak a "tudományos" megállapításukban. Persze az is lehet, hogy csak a kényelmesebbik végét fogják meg a dolgoknak, mert minek is gondolkodni és esetleg történelmi összefüggéseket is keresni, hiszen az már munkával jár...
Bocsánat, én is hülyeséget mondtam: épp hogy csak a románban van ez a szó ebben az értelemben. De attól még szláv eredetű is lehet, bár a Wikipédia szerint a románok a latin creatio szóra szeretnék visszavezetni.
Azt hiszem, még a karácsony sem lehet apropó arra, hogy nem létező török szót tartalmazó nem létező török szintagmából felfújt légvár átkerüljön az Alternatívról ide. Ráadásul az abúzus határát súrolóan két topikba is bemásolva.
Mivel karácsony tájékán járunk, talán nem árt, jóllehet biztosan felvetódött már ez a kérdés, ha felhívom a figyelmet a karácsony szavunk eredetére és jelentésére.
A karácsony szavunk egy nagyon régi, még az őstörök népekkel való együttélésünk korából származik, és semmi köze a kereszténység korában kialakult egyéb fogalmainkhoz.
Mint minden természeti népnek, így a magyarnak is, nagy fontosságú volt a téli napforduló idejének meghatározása, mivel ebből tudták, hogy ezután a nap "újjá születik" és egyre "erősebb lesz", több fényt és világosságot ad, ami tkp. az élet biztosítását jelenti.
A legtöbb török nyelvben a kara kifejezés a sötétséggel, kapcsolatos fogalmakat jelenti. Érdekes, hogy ez az őstörök fogalom megvan a mi nyelvünkben is, mégpedig a korom szavunkban, ami egy sötét, fekete színű égéstermék.
A törökşon (korábban esetlegşun) = utolsó, utoljára, jelentésű szó érdekes módon szinte azonos alakú a karácsony szavunk utolsó szótakával –csony (şon-csony). Tehát az is elképzelhető, hogy a mai karácsony szavunk valamikor két szóból állhatott (kara şon, kara- şun), és annak az utolsó sötét napnak a megjelölésére szolgált, ami az idők folyamán egyszavas fogalommá olvadt össze (karaşun, karaşon) és nyerte el mai karácsony alakját.
A karácsony szavunknak (szó szerint "sötét utolsó") tehát értelemszerűen az "utolsó sötét" (nap) a jelentése, ami teljesen megfelel e nap jellegének...
Az rst lehet, hogy rsl és ez vizes területen fordul elő. Ez már nem csak vizenyős, hanem időszakosan vízzel borított terület. S egy szomszédos szelvényen az azon folytatódó területrészre már rrs-t írtak. Azaz rsl = rrs, ha ez utóbbi nem tévesztés.
Az 1850-es években (elvileg ez a Bach-korszak) minden településről készítettek egy az adóztatást megalapozó térképet. Ezen a külterületek általános hasznosítása németül rövidítve lett feltüntetve. Azt is gyanítom, hogy ezen rövidítések területenként eltérhetnek. Párra rájöttem, de nem mindre. Létezik-e valahol egy feloldó jegyzék?
A - ? allgemein ~ általános
wld - wald ~ erdő
wgt/wgr - weingarten ~ szőlő
ws - ? wässerig ~ vizenyős
w - weg ~ út, (de van hol más, s erre lennék egyrészt kíváncsi)
Egy kis helytörténeti kutatásba csöppentem. A település XV-XVI. századi birtokos családját kutatom és próbálom felszerkeszteni a családfájukat részletesebben is. Azaz ki, mikor születhetett, házasodhatott, mikor születhettek a gyermekei, mikor halhatott meg? Ezekről részleges adatok állnak rendelkezésre, de az ismert családi kapcsolatokból várható élettartamból, mikor válhatott éretté és így nemző vagy szülőképessé, stb összefüggésekből, ha nem is mindig teljes bizonyossággal, de újabb adatok nyerhetők ki. Ezeket szeretném kikutatni.
Egy példa, hogy érthető legyen.
Egy személyt az apja ismert halála után említenek egyszer. Azaz a személy az apja halála és az említés között biztosan élt. De élt előtte is valamettől, de ez már az időben visszafelé haladva már egyre bitonytalanabb. és egy idő után (előtte) már biztos, hogy nem. Ha ennek a személynek ismert gyermeke(i) is van(nak) és esetleg a születésé(i)nek ideje is, akkor, újabb infó arról, hogy mikor vált nemző/szülőképessé. Ez persze tág határok között mozoghat.
Ilyen és hasonló lehetséges összefüggéseket keresek.
Van-e ennek szakirodalma ill. tudtok-e elméleti dolgokat mondani erről?
Ennyit mondott anyja; többet nem is szólna, Ha mindjárt a széles Hortobágyon volna, Ott is úgy ölelné, szíve elfogódnék, Szája hosszu néma csókra kulcsolódnék.
Én úgy gondolom, a második sor inkább a továbbiakhoz kapcsolódik, nem az elsőhöz. Úgy pedig olyasmi jelentése lehet, hogy hiába állna a mama rendelkezése bármekkora nagy tér, neki egy egészen kicsi is elég lenne, szorosan a fiacskája mellett.
Ami a feladatban még nem tiszta, hogy én egy szólásnak inkább a jelentését, mintsem az eredetét kérdezném, lévén népköltészeti alkotás. Eredete a szállóigéknek szokott lenni.
Arról nem is beszélve, hogy nekem van itthon O Nagyom, megnéztem benne, nyoma sincs, akkor mi a fenében kellene a kölyöknek elvileg megkeresnie? Szeretem az ilyen szülőpróbáló leckéket..
Igen, és is efelé kapisgáltam, de a gyerek letorkollt, hogy márpedig a tanár azt mondta, hogy szólás. Annyira meg nem ismerem a XIX. század közepének viszonyait, hogy tudjam, miféle állattartás folyt a Hortobágyon, és mi volt az akkori csikósok, juhászok stb. sztereotíp képe a köztudatban. Ha a Rózsa Sándorból indul ki az ember, akkor ez lehet a megfejtés, de az, ugye, évszázaddal későbbi.
Vajon az az ember, aki előírja a tantervben a Toldit 12 éves gyerekeknek, látott már 12 éves gyereket?
Ez nem szólás. Ez egy költői metafóra. Kb. annyit jelent a műben, hogy nyisd ki a szemed fiam. A Hortobágy meg metafórikusan úgy jöhet ide, hogy ott széles és távoli a látóhatár. Alföld.
Nyugodtan közölheted ezt tanároddal, max. nem fogadja el. :-)
Megint belebuktam egy házi feladatba, Arany: Toldi, 6. ének:
Ennyit mondott anyja; többet nem is szólna,
Ha mindjárt a széles Hortobágyon volna...
A tanár szerint ez egy szólás, és meg kéne találni az eredetét. Nemhogy nem találom, de ha jól belegondolok, a szöveget sem értem, hogy jön ide a Hortobágy?
