+röültem ennek a topicnak, mikor felfedeztem ma,
mert bár a vitorlázás nem nagyon érdekel, kaptam 1 képet,
nem kell törni a fejem, hogy hova tegyem, van már helye.
Talán más is Lmosolyodik..
A hasonló problémát úgy próbáltuk meg áthidalni, h konzorciumot hoztunk létre a baráti társaságból, költségmegosztásos alapon. Eddig csak az elméletig jutottunk, vannak mellette érvek, ha eléggé összeszokott és megbízható a társaság (vagy elég nagyot tudsz ütni :-)) működhet.
És akkor egy sztori, mondjuk az első borulás:
Nyár, céges üdülő, szerénységem megérkezik vitorlázást oktatni, szokás szerint két nappal előtte, átnézendő a felszerelést, elvégezni az esetleges kisebb javításokat, napozni, lazítani. A gondnok sugárzó arccal fogad: jaj, de jó, h jöttem, itt a gazdasági igazgató családostól, vigyem már ki őket, hátha több pénz jut a szakosztálynak, ha megismerik a vitorlázást. Ilyen érvekkel meggyőzhető vagyok, nosza, hajó fölszerel, utasokat, két hétre csomagolt cuccaimat berakodtuk, irány a nyílt víz. Legénység: gazd. ig. + neje + lánya + annak barátja + kisfia + szerénységem. Kellemes 3-4 -es szél, hajó megy, mint álom, teljes az átérzés, mindenki nagyon élvezi. Kapitány úr, (végtére is ezért is van) kipillant a partra: viharjelzés. Hajó: Beluga (B kat., igaz felső határ), rendőr, ha jön morc, akkor a papír is ugrik, ígyhát elkerülő megoldás: irány vissza. Sima visszaút, kikötőtől (kis magánkikötő, szintén a cégé) kb 300 méterre pöff jön, 16-os fonatú kötél pattan, Gróf Úr ideges, vásznakat lehúznánk. Itt kezdődtek a bajok. Amíg a teljesen zöld legénységnek (én akkor már sárga voltam, még nem teljesen érett, de már érő-félben lévő sárga) elmondtam, hogy a genuát gyömöszölje a rókalyukba, hogyan tekerje a grószt leizzadtam. Úgy-ahogy elintéztük a dolgot, szembeálltunk a széllel, épp magyaráznám, hogyan dobjuk a csukott horgonyt "szántás" céljából a vízbe, amikoron is a genua kiszabadulván börtönéből, a fuchsból boldog lebegéssel szélirányra merőlegesen fordítja a hajót, majd az erős és pöffös szél némi hullám-segédlettel oldalára dönti. Addigra (engem kivéve, sosem aláznám meg magam :-)) mindenkin mellény, boldogan úszkálunk a hajó körül, aki az oldalán fekszik a vízen, igen egyedi látvány nyújtva. Megszerveztem a mentést: nők és gyerekek üljenek a kabin oldalára, így vízvonal fölött lesznek, mégiscsak biztonságosabb, addig egy tartalék-mellényt az árboc-csúcs vége alá gyömöszöltem, rögzítettem, nehogy leszúrjon és vontatóhajó kelljen a kiszabadításához. A víz mos minket a kikötőnk felé, férfiak vidámak, nők pánikban ("meg fogunk halni, a tó közepére visz minket a víz" és hasonló elmés megjegyzések). A legjobb érzés, h amint megfelelő vízmélységhez értünk azonnal tíz-tizenöt ember jött segíteni, így a hajó már normál pozícióban "futott be" a kikötőbe, mivel ennyien már vissza tudtuk billenteni. A högy (gazd, ig. feleség) azóta sem állt velem szóba, ellenben a férje minden nyáron jönne vitorlázni.
Ennyit mostanra, remélem nem voltam túl hosszadalmas.
Vitorlázás óriási dolog, volt szerencsém a Balaton mellett az Atlanti óceánon is süvíteni elég jó szélben egy kétárbócossal. Itthon mindennel mentem ami csak elérhető.
Legélvezetesebb élményem már jó régen volt, Kenese, akkor még Hungarotex üdülő, nászút. Az egész két hét egy óriási vitorlázás volt a vállalati 26 lábassal mint hajósinas, de a legjobb az a végén történ egy kis valamilyen amatőr műanyag vacakkal. A barátommal kimentünk és jött egy szép nagy bakonyi szél és a hajó mindenhova ment, csak a partfelé nem. A víz meg jött befele rendesen, úgyhogy a barátom csak merte és merte kb. másfél órán keresztül. Eddig tartott, amíg kimentünk a mellékelt nádasba. Közben az új asszony értem, a gondnok pedig a hajóért aggódodtt fennhangon a többi kedves kolléga nagy örömére. Ők fogadásokat kötettek az ügy kimenetélre. A legjobban a kocsmáros járt az utána következő betegség megelőzés miatt. Szuper volt, irtóra élveztem a széllel való birkózást.
A nyári internettó vitorla jó ötlet, szervezzük meg!
Most én is megdicsérem a topicot, nagyon jó kezdeményezés, gratula. Na ez volt az első kör:)
Szóval, akkor megkérdezném, hátha valakinek van ötlete, hogy mit tegyen az, akinek se pénze, se lehetősége fenntartani egy saját hajót, de rajong a vitorlázásért, de csak alkalomszerűen jut rá ideje (nyáron).
Technikai részletek, mint kishajó-vezetői, stb elvileg nem zárnák ki a kölcsönzői vitorlást, de kiváncsi vagyok, nincs e valakinek valami konkrét javaslata... ill tanácsa...mert valahogy még egyszer se vitt rá a lélek egy kölcsönzői hajóra....
Ja és természetesen kiegészítősportnak meg ott a szörfözés. Az is nagy élmény.
A horgászokkal való kapcsolatteremtéshez meg kiváló alapot szolgáltatott ifjúkorom, amikoris a Dunán kajakoztam öt évig, nap mint nap (versenyszerűen?)
Halihóóó!
Egyelőre outsider vagyok, de szuppper a topic, gratula érte. Már évek óta nagyon szeretnék megtanulni vitorlázni, de vhogy mindig más a program.
Mit mondtok, egy ilyen tanfolyam mennyi ideig tart, és tud vki esetleg egy jó okítóhelyet ?
Csak hogy szeptemberben majd beszámolhassak legérdekfeszítőbb vízalatti élményeimről...
Végre egy téma amihez én is szívesen hozzászólok. Egyelőre, csal annyit, hogy nekem is az a véleményem: lehet víz (Balaton, Velencei tó) és vitorlázás nélkül élni, DE MINEK? Sajnos, most csak arra van időm, hogy gyorsan átfussak az új topikokon és hozzászólásokon. Ez a könyörtelen Boss (Ő a főnököm) zavar dolgozni.
A hétvégén remélem ad egy kevés szabadidőt, akkor azonnal jövök!
Sziasztok. Én meg új vagyok, sot még be sem mutatkoztam (majd késobb pótolom) de lelkes vitorlázóként azt hiszem itt mutatkozhatok be a legjobban.
Én is már kiskölök korom óta a vitorlázás szerelmese lettem. Vitorlázni egyszerre tanultam a Balatonon és a Velencei-tavon.
Velencén laser, kalóz és katamarán. Imádnivaló kis dögök.
A Balatononon is több hajóhoz volt szerencsém. Eloször egy francia építésu vízballasztos hajón fordultam elo, úgy három éves koromban. Majd hosszú szünet után, kilenc éves koromtól kezdve egy B21-esel jártam. Jó kis hajó. Aztán idonként becsúszott egy-egy hét B31-es. Amire viszonylag büszke vagyok, hogy már tizenöt évesen megvolt a B vizsgám, amit a Szabó Imre bácsi Dragonján szereztem meg.
Azután klubunk megvasarolta azt a hajót, amivel életem elso vitorlásélményét szereztem. Csak egy kicsit roncs volt már a kicsike, úgyhogy néhányadmagammal egy fél éves munkával szépen felújítottuk és utána jókat vitorláztunk Vele.
Persze a hajófelújítás gyakorlásaként pár évvel korábban életre keltettünk egy Kalózt, aminek csak 2 kivételével az összes bordáját és úgy a háromnegyed palánkozását kellett kicserélni...
És végül, a legnagyobb boldogság. Egy másik családdal közösen, két év kemény munkájával, egy üres B21+toldás héjból felépítettük a Balaton, Közép-Európa, sot bízvást állíthatom, hogy a világ legszebb, legjobb, legimádnivalóbb B23-asát. (Egyébként ne higgyétek, hogy elfogult vagyok). Idén nyáron avattuk fel.
Vitorlássztorijaim nekem is vannak boven, a hülyenémetszörfös mentésétol a hülyemagyarkenuson át a ... horgászokig mindenféle. Majd szép apránként.
Asszem már így is túl hosszú voltam, de hát ez a Nagy Szerelem.
Üdv mindenkinek, ez egy szuper topic
Kedvenc sztorim. Köcsönzős B18-assal, idősebbek még emlékezhetnek.
Barátnőmmel húzunk kifelé Földvárról kissé közel ugyan a parthoz, de azért biztonságos távolságra a parttól. Anyu kezében a kormány, neki is volt nagyhajós jogsija.
Egyszer csak a parton nagy sürgés-forgás, botok repkednek a vízbe.
Horgász elkezd üvöltözni: Tessék felhúzni !
Nagysága tessék felhúzni ! Egymásra nézünk, vitorla fent van, nem esett le semmi? Aztán a fejünkre csapunk, ja ezek szakértő horgászok, a svertre gondoltak!
Anyu visszaszól, nincs mit felhúzni! De akkor már repültek a botok a vízben. Később szerencsére lecsúszott a damil a tőkesúlyról.
Aznap nem is mertünk ugyanott kikötni!
Én 3 éves korom óta minden nyaramat a vízen töltöttem.
Először egy 15-ös jollénk volt, amit egy M7-es követett. Híres hajó: a neve Pollux. Szenzációs hajó volt, hatalmas test, belül 6 fekhely, alul kimkillel 70cm merülés! Ezek még földvári évek voltak 73-79-ig.
Aztán el kellett adnunk Polluxot, és Paloznakon lett egy parti telkünk. Mivel pénz már nem sok maradt, egy B16-osra futotta. Nem egy cirkáló, de legalább volt rajta vitorla.
Egy év alatt konszolidálódtunk anyagilag, és megvettük a legérdekesebb hajónkat. Ez Scholtz Imre hajója volt, ami egy német Flamingo átépítéseként jött létre, ez volt az első Sudár. Képzeljetek el egy 18 lábas testet elő- és hátsó árboccal. Egyszerre négy vitorla lehetett fent, csak ilyenkor éppen kormányozni nem lehetett, mert nagyon kicsi volt a kormánylapát. Továbbá nehézsvertes volt a drágám, 180 tekerés volt egy felhúzás.
Viszont nagyon szerettük. Soxor hazáig követtek a vízről és a partról, hogy közelebbről is megnézhessék.
Öt év után őt is eladtuk, és következett a nagy kedvencem, egy B21-es. Számomra ez volt a tökéletes hajó, egyedül a mélyjáratát sokalltam. Kilenc nyarat csináltunk együtt végig, az utolsó négy évben már szülői felügyelet nélkül hasítottam a hullámokat. Életem talán lexebb napjai voltak azok. A határtalan szabadság napjai. Hatalmas bulik a barátokkal, nagy beszélgetések átvitorlázott éjszakákon, szerelem, kaland. Hiába volt ott a parti ház, én nyáron a hajón laktam, csak a fürdőszoba és a Forma1 kedvéért jártam be. Soxor csak úgy nekivágtam a Balatonnak, és mondjuk egy hétig csatangoltam éjjel-nappal a vizen. Viharban meg kötelező jelleggel mentünk ki, és húzigáltuk ki a halálra vált német szörfösöket. Négy év alatt vagy harminc emberkét mentettünk ki, köztük nem egy komplett családot.
Aztán édesapám egy hirtelen jött gondolattal szinte bagóért eladta a hajót.
A következő évben abszolút ló-badzset elven egy nógrádi faluban leltem rá jelenlegi hajómra, egy igazi szovjet Asszolra. Érdekes egy darab. Eleve egy hétig dolgoztam rajta, míg úgy felszereltem, hogy egyáltalán vízre lehessen tenni. Vizet még nem látott állapotban vettem meg, de az első nyár végére leoldódott a fenekéről a gél!!! Vízvonal fölött csak felrepedezett. Úgyhogy a második évet egy teljes felújítással kezdtem.
Ő Szélmanó, a kis zöld béka. 18 láb hosszú, de pici a kajütje, és tele van eszetlen megoldásokkal. Viszont van egy hatalmas előnye: svertkilles! Kötöttem már ki a csopaki strand bejárójához!
Most viszont lassan le kell váltani, valami kicsit komolyabb darabra vágyom. Talán jövőre, esetleg az idén...
A nagy kedvencem az amerikai McGregor 26 alapján gyártott Petra 26. Ez ugye egy 26 lábas hajó, de a vízballsztos kialakításnak köszönhetően felhúzott sverttel 30 cm-t merül!!! Talán, majd eccer...
Mint láthattyátok, én a túrások családjába tartozom. Szeretek a nádasok mentén bóklászni, de azt sem vetem meg, ha ötös szélben teljes vitorlázattal nyomul a hajó.
Elvben az alsőörsi TVSK-ban vagyok tag, de igazándiból csak a téli tárolás és persze a daruzás érint. Kedvenc kikötőm gyermekkorom boldog helyszíne Földvár, bár az új formája nagyon elkeserít. Remélem, a Galamb-szigetet nem bolygattyák.
Egyelőre ennyi, de rettegjetek: rendeteg történetem van ám!
Már csak két hónap, és lehet lassan vízre készülni!
Strucc: a Fecskét jól ismerem, egy keveset segédkeztem is rajta a (talán) Feri (???) bácsinak, mikor három éve igen rejtélyes szivárgások támadtak rajta. Téged nem ismerhetlek?
Hello kalózok,
...a Balatonnál nőttem fel, kiskorom óta vitorlázok - ez a mindenem - sajnos nem eleget.
...voltam már minden, manschafft, kormányos, vigéc, trapézos, hullámhárító, fuxért árbócra mászó, vízmerő, még talán tőkesúly is, igaz még vizihulla nem voltam, de ez talán nem is baj.
bambifi már úszni tanul ( lassan 6 hónapos ) és amint lehet megyünk vitorlázni...
Nagyon orulok a topic-nak, megha esetleg belterjes is lesz .
Jomagam tavaly juniusban tettem le a jogsit, de sajna azota se nagyon tudtam vitorlazni. Siofokon tanultunk es borzasztoan elveztem minden pillanatat. Nagyon jo volt az oktatonk, aki nem csak arra tanitott hogyan kell egy hajosnak a hajon viselkedni, hanem azt is hogyan kell kikotoben/szarazfoldon ( Siofo´kon tudom ajanlani a Kaloztanyat mely szelcsendben inkabb atneveznek Zatonynak mer' szegeny ecceru kadetok neha ugy ott ragadtunk, hogy a kikotobe sem talatunk vissza ) . Jo lenne, ha valaki volna a vonalban Ausztraliabol es meselne arrol milyen ott vitorlazni , ugyanis tavolabbi celjaim kozott szerepel hosszabb idot ott eltolteni ( nem kis szerepe van ebben az ottani hajoseletnek ) . Nos mara ennyi, jo szelet kapitany !
Strucc, mon ami, értem a dolgot, a cirkálók a hajók királynői. A kikötő felsorolásod príma ízlésre vall, Lellével vannak problémáim, az infrastrukija, hmm... Szóval vittem egy hajót közepes hasmarssal és mire ott kiértem a kártyásba majdnem katasztrófa ért. ami a legrosszabb, a legénység ellenem drukkolt, lehet, h keménykezű voltam velük :-)))? Viharban engem is próbáltak már kirakni azzal a megokolással, h azért van a motor, h máshova menjek vele, de tüstént, mire szerényen megemlítettük, h bár a csáklya nem azért van, h valakinek alul be, felül ki (erősen fel voltunk indulva), de arra is remekül alkalmazható. Végülis továbbáltunk egy házzal, átázott-fázott tagjainkat némi belső melengítéssel helyreráztuk, elgondolkodtunk egy bejelentésen a kikötőmester viselkedéséről, de végtére is úriemberhez méltatlan az ilyesmi (amit meg ő művelt, az emberhez méltatlan). Érdekes, én mindig a legnagyobb segítőkészséggel találkoztam a sporttársak részéről, persze "okosak" minden parton akadnak...
Gróf úr, hezitálok vitorlásügyben. A Fecskétől nem váltam meg teljesen, egyszerűen megvették, és örülök is neki, mert aki megvette gyönyörűen megcsinálta... mahagóni fedélzet, faárbóc... Most kísérletezik azzal a dupla orrvitorlával amit csináltam annak idején... Szóval jó sorsra jutott kedvencem.
Amit szeretnék esetleg a kettő 5vözete: egy műanyag 30-as cirkáló pl. fa fedélzettel és berendezéssel...
Nekem kedvenc kikötőm nincs, de ahova szívesen betérek az:
- Földvár (ha nem kell vendéghelyre állnom... nincs semmi motor a hajón, onnan meg északi szélben egy két tonnás hajóval...)
- Szemes, Lelle
- Keszthely ha olyan az ido...
- Badacsony (a Fecskével ott jóban voltak),
- Tihany
- Füred (anyakikötő)
- Alsóörs, bár mostanában nagyon bunkók a TVSK-ban... Itt egyszer képesek voltak kitenni viharban... Egyszer meg az elektromosok fogadtak be.
Az a vihar volt, ahol elsüllyedt egy 22-es. Fokozatosan erősödő déli szél. Eredetileg Tihany felől mentünk, aztán hogy lett szél, mer hogy nem volt túl erős, mennyünk még egy kicsit... 40 perc múlva Kenesén voltunk, de még mindig nem volt túl vészes, jelzés semmi... na jó, irány Alsóörs... Hátszél, pillangó, majd háromnegyed... Jelzés... Na jó akkor húzás befelé, vitorla marad, csak a 2. orrvitorlát tekertük be a kikötő előtt.
A kikötőöbölnél túl gyorsnak gondoltam a hajót, és valaki evickélt a belső öbölben, mondom akkor gyors forduló a külső öbölben, génua besodor. A forduló kitűnően sikerült volna, ha a szél nem hajt az árbócra egy vékonyka kis faágat, amely mint a csúzli először megfogta, majd hátratolta a hajót az árbócnál fogva... Brrr... És akkor bizony már erősen fújt. Máig sem tudom hogy sikerült újra elindulni... De bizony kívülről, belülről áztam... És ilyenkor mindíg olyan sok okos ember van a parton, ahelyett, hogy valaki dobna egy kötelet v. hasonló... Hát élmény 1.
eMM, mon vieux, engem a jégtáblák sem zavarnának, ha lenne szerény hazai tengerünkön, örök szerelmemen hajó, amin kifuthatnék. Sajna, mostanság arra járván konstatáltam, h a kikötők oly üresek, mint szegény szívem, ha nem vízhangzik egy kikötő a drótkötelek csattogásától :-((((
Ahoy Strucc, nagyon köszönöm a topicot, igazán grandiózus volt Tőled. A bevezetőt oly szépen megírtad, h szerénységem szinte már semmit sem tehet hozzá. Hagyjuk is úgy és evezzünk (minek, amikor van vitorla is?) egyből a téma közepébe. A vitorlázás (szvsz) az egyik legcsodálatosabb élmény a világon, az ember küzdelme az elemekkel, a tapasztalat és a tudás győzelme a természet tiszteletre méltó nyers energiái felett, egy szuperlatívuszokban kifejezhető és elmondhatatlan megtisztulás, pihenés. Őszinte részvétem Fecske miatt, igazán fájdalmas megválni egy baráttól, főleg ha annyi szép és csúf napot töltöttetek együtt. Milyen témában keresgélsz tovább? Maradsz az elegáns fahajóknál, vagy váltasz a kisebb gondozás-igényű műanyagra? A magam részéről az álmom egy Picula-22 -es, mely talán majd belefér anyagi korlátaim közé és repül, mint egy álom. Amúgy túrázni, nagy ritkán versenyezni szoktam, sporthajóban a kedvencem a klasszikus (fa)kalóz, túrázni talán legjobb egy Balaton-31 -es, viszonylagos kényelme és tág befogadóképessége miatt. Kedvenc kikötőm Földvár (főleg mióta megújult), a legemberibb kikötőmesterrel is itt találkoztam. Tehát kapitányok, manschaftok és egyszerű utasok: ide, ide! Esetleg szervezhető lenne egy nyári kis-iNteRNeTTo túra? Háziverseny? Véleményeket kérek a témákban, valamint tisztelettel felkérek minden gyakorló kapitányt, jelentkezzen itt, ossza meg tudását és tapasztalatát a többiekkl, mesélje el első borulását (Optimist nem érvényes :-))) és érezze jól magát. Legénységnek, utasnak jelentkezni ugyanitt.
Gróf úr, avagy Notre: cpt. LeComte tiszteletére, ám legyen: Vitorlázás.
Viszont ha már ő kérte, írja meg hozzá a bevezetőt is...
Na jó. Szóval engem is érdekel, versenyeztem is, túráztam is, kishajóval, nagyhajóval, fával és műanyaggal, viharban és szélcsendben (Tóth K. neves író témával kapcsolatos remek művének címe fordítva), de talán legjobban imádtam hajót építeni.
Kb. 5 éve ismertem meg a Fecske nevű Dragon-22-es keveréket, egy 54-ben épült tölgyfa hajót. Éppen kétszer annyit élt akkor mint én. Mentem vele egy nyarat, nagyon megszerettem, majd elkezdtem résztvenni a felújítgatásában, karbantartásában... Nincs annál szebb mint egy ilyen öreg fahajót pátyolgatni...
De most kénytelen vagyok valami újat keresni...
Szóval: sztorik (amolyan jó horgászosan előadva), paradicsomdobáló horgászokról, kikőtőkről és kikötőőrökről, strandolókról, versenyzőkről, amatőrökről és bénákról, összetört hajókról, szakadt vitorlákról, ázott ruhaszagról és konzervkajákról, lányokról és sellőkről, piáról, lángosról és sült kolbászról, Badacsonyról, Füredről és Keszthelyről, szélcsenddel szembe vitorlázásról, meg a búgócsiga-szélről, Hullámokról, borulásról...
