A kemo az osztódó sejteket (többé-kevésbé sejt és szövetspecifikusan) kinyírja.
Az előadáson így kb. azt mondták a kuruzslók és sámánok, hogy az onkológusok tömeggyilkosok. Mindenkiért küzdenek, de sajnos van egy határ, amikor már a küzdelem valóban értelmetlen, a várható túlélési idő és életminőség nem javul.
Nem gondolkodsz helyesen, ha elveszíted a bizalmad az orvosokban.
Sajnálatos módon a daganatos betegek az életük során nagyon sokat tesznek a daganatuk kialakulásáért (alkohol, dohányzás, táplálkozás, stb.), s amíg lehetne, nem tesznek az egészségükért, utána pedig a családdal együtt várják a megmentőt, a csodát. Ekkor képesek minden állítólagos csodaszert kipróbálni.
Őszintén sajnálom az édesapád betegségét, de sajnos el kell fogadni, hogy az élet természetes velejárója az elmúlás. Bízzatok a szakemberekben, a hátralévő időt próbáljátok tartalmasal eltölteni, az egészségetekre pedig vigyázni.
Ui. : A máj maga nem fáj, ott nincsenek érzőidegek.
Nekem szombaton egy természetgyógyász előadáson azt mondták, hogy a kemó tuti megöli a beteget, de legalábbis annyira legyengíti, hogy egyéb eszközökkel nem lehet gyógyítani. És ott is elhangzott az, hogy az 60 év felettiekért meg sem próbálnak küzdeni...
Elnézést, de ismeretlenül is fogadd részvétemet, apukámnál is hasnyálmirigy daganatot fedeztek fel, az első kemóján van túl. Én is kapkodok össze-vissza mint Te az elején és nem tudom hova forduljak. Sajnos áttétei vannak...
Eddig nagy étvágya volt a nagymértékű fogyás ellenére is, mindent megevett voltna még a széklábat is, és persze követelte a pörköltet...most a kemó után nincs étvágya.
Cooldok, ez a kemótól lehet, vagy rosszabbodott az állapota?
Sajnos fájdalmai is vannak, a hasában a gyomorszájnál, ismereteim szerint ott van a hasnyálmirigy és sokszor a derekában is, az meg a májban lévő áttétek- gondolom. Én is kezdem elveszteni a bizalmamat az orvosokban...
Bármilyen tanácsot, ötletet, hozzászólást szívesen vennék!
Kedves Kisarany!
Sajnálattal olvastam a történteket, fogadd őszinte részvétemet.
Tudod, őszintén hittem abban, hogy a kórházban az emberek legjobb tudásuk szerint segítenek. Sajnos be kellett látnom, hogy az emberek többsége nem szeret segíteni, s talán legjobb tudásuk sincsen (tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére vannak még jó orvosok, nővérek, csak nehéz megtalálni őket).
Úgy gondolom, hogy egy kis empátia szakértelemmel párosulva, ha csodákra nem is, de sokra lenne képes. A világ viszont nem ebbe az irányba halad.
A mi kórházunkban sem bajlódnak sokat a gyógyítással, amit szintén nagyon sajnálok.
Mit is kívánhatnék? Kívánom, hogy legyen nagyon sok erőd átvészelni ezt az irgalmatlan lelki-testi szenvedést, ezt a poklot, amit Anyukád elvesztése, és hiánya okoz.
Szeretettel búcsúzom:
vergissmeinnicht
Ui.: LolkadenemBolkáékra is sokat gondolok!
Hát igen. ez kb. így van. Magasról szarnak a menthetetlennek tűnő betegekre. NEm tudom, mit szólnának ők, ha nekik is hasnyálmirigyrákuk lenne.. Jól van, menj szépen haza megdögleni.
A tehetelenség,és annak elfogadása,hogy menthetelen,felfoghatatlan.Minden hozzátartozó a csodára vár,de van egy pont,amin túl az orvostudomány sem tud mást tenni,csak tüneti terápiát alkalmazni,azaz az aktuálisan jelentkező problémáit orvosolni egy betegnek.
Mi történt?Szeretnél beszélni róla?Ha ott nem segítettek,miért nem léptetek más irányba?
és a legszebb az egészben, hogy senki nem segített. Pedig ez a szakmájuk. Én egyet kértem az orvostól: ha esetleg beteg lennék, engem kórházba ne vigyenek, mert én még olyat nem láttam, hogy beteg ember onnan élve (nem hogy meggyógyulva...) kijöjjön.
A"Rák vagy a szomorú valóság"c. topicon ildesz0108 nevű nick nagymamájáról lenne szó.
76 éves,gyomor tu, miatt operált beteg,aki egy sorozat kemotherápián már túljutott.Jelenleg hepatikus disseminátió miatt ismételt kemotherápiás kezelés előtt áll,de a hétvégén besárgult,aminek a hátterében egy megnagyobbodott nyirokcsomót véltek felfedezni,mely elzárja az epevezetéket ildesz elmondása szerint.
Az onkológus a legjobb megoldásnak egy epeúti drenázst tartana,mely elősegíti az epe elfolyását.Olyan gastroenterológusra lenne szükség,aki ezt vállalná.
ildesz0108 itt:http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9006162 a 17388-ban leírja a kálváriájukat.Én nem Pesten élek,érdembeni segítséget nem tudok nyújtani.
Elolvastam egy pár hozzászólásod,és láttam,hogy nagyon jó fej vagy,és önzetlenül segítesz annak,akinek tudsz.Az emailod nem publikus,így csak reménykedni tudok,hogy mielőbb elolvasol.Bízva a legjobbakban.
Nagyon köszönöm, mindenképpen utánanézek, mert már nem tudom mibe kapaszkodjak. Ez most egy új dolog számomra, éppen ezért érdeklődöm, eddig még senki sem beszélt ilyenekről. lehet itt van elásva a titok ?!
Anyosomnal a Varosmajor utcaban (Ersebeszeti Klinika?) vegeztek a vizsgalatot es azert, mert - emlekeim szerint- a Margit Korhazban fekudt a bel osztalyon es ott az orvos felvetette, hogy ez a problema is lehet a szinte csillapithatatlan ismeretlen eredetu fajdalmak hattereben.
Az erfestes egy komoly beavatkozas, ami bizonyos kockazatokkal is jar. Nem egy hasi ultrahang. Lehet, hogy vannak jobb vizsgalatok is ma mar a hasi keringes ellenorzesere.
Szvsz a korzeti orvosnal is kezdheted, nyugodtan felvetheted neki, hogy ennek a betegsegnek a lehetoseget vetettek fel "orvos ismerosid". El fog kuldeni valahova, valoszinutlen, hogy azt mondja "ugyan...".
Gemzar cytotoxicum. Az összes osztódó sejtet pusztítja. Olyan egy ún. chemotherapia, mint amikor sorozatlövővel lősz verébfelhőbe. Mindent visz, válogatás nélkül. A csontvelőre nagyon toxicus a legtöbb cytotoxicum. A csontvelőben intenzíven osztódó sejtek vannak. innen a thrombocytak számának drámai csökkenése (itt, a velőben megakaryocyta -- ként kezdi a pályafutását, majd a perifériára kerülve vérlemezke (thrombocyta) lesz. A kezelésről felelőtlenség és komolytalanság lenne, ha bármilyen validált adat, lelet nélkül nyilatkoznék. Ezért nem teszem. De jobbulást kívánok!
En elegge elveszitettem mar a bizalmamat es mindent fenntartasokkal kezdek kezelni a multkori eset utan.
Egesszen a mai napig Fraxiparine-nal szurta magat apam minden nap, mert a mutetje utan 4 hetig ez volt a javasolt. Az elmult ket hetben kapott Gemzart es a trombocitak a mult csutortoki vervetelkor 117- es erteken voltak a main pedig 37-esen. Ma azt mondtak neki, hogy azonnal hagyja abba a fraxiparine szurasat es elkezdtek neki adni valamit, gondolom az ellenkezo hatoanyagot. Miert nem szoltak neki mar a mult heten?
Hát igen, elég hiányos a tudásom. Köszi és bocs, hogy tudatlanul okoskodtam, de a férjemnél a trombózist emlegették és ezért összekapcsoltam a kettőt, de így már értem a különbséget. Ha már így összefutottunk kérdezném, hogy Anyukám állandó hátfájása kapcsolatban lehet-e a daganattal és mivel lehetne csillapítani?
Muszáj szólnom, mert keveredés van. Ne keverjük a fogalmakat: az ún. "vérhígító" amely valójában véralvadásgátló, kompetitív antagonizmussal gátolja a véralvadási cascade-ot. Ebben szerepe van a szöveti faktoroknak, az érfalnak, trombocitáknak. Vérlemezkékkel indul a folyamat, de a vége a fibrinháló kialakulása. Ez az ún. vörös thrombus (nagyon leegyszerűsítve). Ilyen a pitvarfibrillatiónál a szíyv fülcséből elszabaduló vérrög ill. a mélyvénás thrombosisból származó vérrög, mely elzár(hat)ja a tüdőereket, ezáltal tüdőembóliát okoz. E folyamatot gátolják a nagy ill. kis molekulatömegű heparinok (pld. Clexan, Fragmin, Fraxiparine) - ezeket subcutan adjuk a hasfal bőrébe, mind preventíven, mind kuratívan. hasonló szer a Syncumar és a warfarin, mely a K.vitamin komp. gátlása révén hat8ez a vitamin kell az alvadási faktorok egy részének képződéséhez - máj). ezért (is) vérzékenyek az alkoholfüggők... A másik, a keringés nagyobb nyomású területén képződő "rögöt" thrombocyták alkotják(fehér thrombus), erre NEM hat a véralvadásgátló, csak az ún. thrombocytaaggregatio - gátló (pld. Aspirin protect, Astrix, Ticlid, Plavix). Ezekből lehet art. elzáródás, plaque-ból leszakadó thrombus TIA-t, stroke-ot okozhat (többek közt). Ennyi, és ez így kissé elnagyolt, tudom...
Valószínű az alacsony trombocitaszám miatt, mert a férjemnek magas és neki vérhígítót kell szednie. Neki gyógyszerrel csökkentik a trombociták számát és emiatt még egy foghúzás is egy külön procedúra, mert ebben is elvérezhetne. Anyukám még nem kezdte el a kezeléseket, csak 16-án, de bíztató, hogy apukádnál nincsenek közérzetet befolyásoló mellékhatások. Anyának sajnos egész nap fáj a háta. Nem tudom, hogy ez a betegség tünete, vagy más, de nagyon aggasztó.
Apu ma volt vervetelen ami a holnapi harmadik heti kemoadagot elozte meg. Eddig jol viselte a terapiat, szinte mellekhatasok nelkul. Mindossze egyszer volt hanyingere.
A mai vervetel eredmenye viszont nagyon rossz kepet mutatott.
A trombocitak szama 37, az elmult heti 117-hez kepest. A feherversejtszam 3,5 az elmult heti 6 hoz kepest. A nagy feherversejtek %-a is csokkent.
Ez sajnos azt jelenti, hogy ma bennt kell fekudnie, mert a rossz verkep miatt barmilyen baleset erne akkor azonnali segitsegre lenne szuksege. Kap injekciokat es az orvos megigerte, hogy ha elkezdenek felfele kuszni az ertekei akkor szombaton hazajohet. A holnapi kemo is elmarad es ha megfelelo lessz a verkep akkor egy csokkentett adaggal fogjak folytatni, talan a jovo heten.
Valoban korhazi megfigyelesre van szukseg a verkep javitasahoz?
Ez tenyleg nagyon veszelyes lehet? Az orvos azt mondta, hogyha eleredene valamilyen okbol az orra vere, akkor otthoni korulmenyek kozott ket perc alatt elverezne.
Anyósomnál csak az érfestés mutatta ki a hasi erek szükületét sok-sok évvel a vizsgálatok megkezdése után.
GOndot jelenthet, hogy specializalodott osztalyon a vizsgalatok az o szakteruletuk iranyba mennek. Pl itt anyosom esete ersebeszeti volt, de sokaig gasztro osztalyokon neztek a tragikus fogyasa miatt. (Egyebkent orvos volt, tehat nem vettek semmibe a panaszait)
Köszönöm, hogy figyeltek rám. Hólyagtükrözést nem végeztek, csak vizelet és prosztata kivizsgálást.
Cooldoc doki írja hogy lelkiismeretes gasztroenterológiai kivizsgálás kellene.
Igaza van, az hogy lelkiismeretes volt-e vagy sem nem tudom, de tavaly voltam egy elég szörnyü gasztroentorógiai kivizsgáláson, szövetmintát is vettek.
A dokim szerint semmi betegségre utaló jelzést nem találtak..
Ezekszerint lehet hiábavaló volt a sok kivizsgálás és alá kellene vessem magam egy ujabb tükrözéssorozatnak ?
lehet, hogy az orvosom nem volt rlég figyelmes és olyan helyen van valami ami nehezen észlelhető ?
Most keresgélek valami új lehetőséget, mert meguntam a három éves kínzást és pénzkdobást amit elműveltek velem, Szombathelyre írányítottak egy magánklinikára, a napokban fogok választ kapni hogy mennyibe kerül.....
Cooldoc dokitól kérdezném: lehetséges az, hogy a vér nem mutat semmit ki ha valami komolyabb probléma lenne ? Azthiszem legalább 6x voltam teljes vérképvizsgálaton. És a tükrözések is bizonytalan eredmények ?
Van értelme ugyanazokat a vizsgálatokat újra és újra elvégeztetni, éveken át ?
Akkor mit lenne érdemes megpróbálni ? hallottam az MR-ről ! talán az többet tud.
Én már CT is vállaltam volna de az orvosom szerint nagyon káros hatással lehet a nemzőképességemre, tehát nem tudom mit lehetne tenni !!
Lehet egy rihka betegség a mesenterialis claudicatio, ami az általános érelmeszesedés kifejezett (ritka) nagy hasi erekre (truncus coeliacus, art.mesent. sup et inf., a.lienalis) lokalizálódó formája. Ugynolyan, mint pld. az alsó végtagi érszűkület.
Pont ez tortent a rokonsagban! Anyosomat mar szinte elmeorvosi vizsgalatra akartak kuldeni misztikus alhasi fajdalmak miatt, amikor kiderult, hogy a nagy hasi erek majdnem teljesen el vannak zarodva. Erplasztika volt a megoldas.
Távgyógyítással nem foglalkozunk. Mondanám, hogy gyere be az osztályunkra, szívesen kivizsgálunk, de nem gastroenetrologia a profilunk, hanem cardiologia / hypertonologia /psychoorganicus syndroma. Annyit azért felmerült bennem, hogy érdemes lenne kizárni az autoimmun- eredetet (pl. Immun-elfo -vizsgálat), felszívódási zavart, Morbus Crohn, colitis ulcerosa felé is tájékozódnék... Lehet egy rihka betegség a mesenterialis claudicatio, ami az általános érelmeszesedés kifejezett (ritka) nagy hasi erekre (truncus coeliacus, art.mesent. sup et inf., a.lienalis) lokalizálódó formája. Ugynolyan, mint pld. az alsó végtagi érszűkület. Aztán lehet - s ez a legvalószínűbb- irritabilis colon syndroma - persze ehhez az egyéb organicus eredetet ki kell zárni. Sok egyéb (cerebralis) betegség is kezdődhet ily módon, e helyütt felsorolni is sok lenne, megijeszteni sem karlak. Részletes, lelkiismeretes gastroenterologiai kivizsgálás - nem elbegatellizáűlni a tüneteket, nem beletörődni. Ha nem jutsz előrébb, keress meg! Doki
Hólyagtükrözésen voltál már? Csak azért kérdezem, mert írtad, hogy a vizeleted sötét és vöröses. Apósomnál is ez volt a probléma. Neki is voltak tünetmentes időszakai is. Egy kis daganatot találtak, de szeptemberben műtötték, utána néhány kezelés és most kedden meg volt az utolsó CT is, ami megerősítette, hogy teljesen meggyógyult.
Kedves Mindannyiatok!
Idetaláltam és erőmet újra összeszedve megpróbálok segítséget kérni.
3 éve hogy kínoz valami borzasztó fájdalom az alhasamban, amit komolyan véve orvoshoz fordultam és sajnos csak a szokásos küldözgetés , kísérletezgetés, hülyítés folyik mai napig.
Azóta lefogytam kb. 10 kg-ot, de kit érdekel mindez, az orvosok továbbra is csak akkor hajlandóak további vizsgálatokra kiirní ha én a szájukba rágom hogy esetleg nem lehet hogy ez vagy az a betegség.
Szóval kiolvastam már egy tengernyi dokumentációt a bélrendszerhez kapcsolódó témakörben belgyógyászati problémákról és rengeteg fórumon próbáltam segítséget kérni. A legtöbb segítséget így kaptam.
A problémám az, hogy mai napig, hiábavalóan a sok vizsgálatnak (vastagbéltükrözés, gyomortükrözés, 5 x ultrahang, rengeteg vérvétel a teljes vérkép vizsgálat, lisztérzékenység vizsgálat, prosztata, csont, hormon,....) a fájdalmaim egyre nagyobbak, és olyan szintre jutottam amit nem tudok leírni. Lassan a fájdalmaim miatt már nem tudom ellátni a munkámat, a párkapcsolatom is tönkrement és az orvosok mindig elutasítanak, időpontot mindig 2 hónap múlva kapok, és ha szerencsém van akkor ott is van az orvos, közben én fogyok el és nem tudom már merre forduljak, mit tegyek.
34 éves, férfi vagyok, és nem hiszem el hogy így kell élnem, ezzel a fájdalommal és szenvedéssel és hogy ezt el kell fogadnom. Szeretnék meggyógyulni bármi áron, de nem találom az utat és kezdek egyre gyengébb, belefáradtabb lenni.
Több orvosnál voltam már..... Igaz hogy nem magánklinikán, mert arra nem lett volna meg az anyagi fedezet. Próbálkoztam segítőkész fórumozók által felajánlott gyógyteás receptekkel, Aloa Vera-s vitaminokkal, diétával, természetgyógyászattal, stb......
A tüneteim a következőek: Visszatérő 1,5 – 2 havonta megjelenő erős alhasi fájdalom, a köldök alatt 3-4 cm-re, pontosan bejelölhető helyen. Égő, feszítő, folyamatos fájdalom. Reggel ébredés után 1-2 órával jelentkezik, főleg déltől kezd egyre jobban fájni és leszívni az energiámat. Van amikor annyira, hogy már nehezemre esik beszélni, autót vezetni is, görnyedést váltva ki, néha alig tudom hazavonszolni magam mert félek hogy összesek. Étkezés után 20-30 percig kicsit enyhül a fájdalom , de utána újra kezdi. Amikor jelentkezik akkor általában 3-4 hétig tart, miközben nincs étvágyam , nem tudok aludni és ha sikerül is kicsit aludni, teljes verejtékezésre ébredek, persze csak görnyedve tudok elaludni, mert így enyhébb a fájdalom.
A székletem napi 1x van, tehát nem jellemző a hasmenés. Véres székletem nincsen, viszont a vizeletem amikor a fájdalmaim nagyon erősek, azokban a napokban eléggé sötét, vöröses.
A reggeli székletem eleinte normál állagú, végére már viszont teljesen híg. Ez rendszeresen ugyanaz, nap mint nap, de folyamatosan leszívja az erőmet és csak arra marad erőm hogy hazaérjek és ledobjam magam egy sarokba.
Amikor kicsit enyhébb a fájdalom akkor mondhatom hogy jól vagyok , mivelhogy hozzászoktam már a fájdalmakhoz és ilyenkor sikerül az előző időszakban leadott pár kilót visszaszedni..... és tudom hogy fel kell készülnöm a következő fájdalomhullámra. Az orvosok szerint nincs semmi bajom :)
Érdekes, de közben legalább 6-7 gyógyszeres kezelést is elvégeztem a savfelszívó, teljes bélrendszer tisztító kúrán át a nyombél és gyomorfekély kezelésig.
Eredmény semmi.
Elképzelhető hogy hasnyálmirigy problémám van ? Akkor miért nem vizsgálnak ki jobban ilyen téren az orvosok? Ezt nehéz megállapítani? Mondjuk a vérképből vagy a tükrőzésekből nem derül ki ?
Kérem ha van valami ötletetek, hasonló tünetetek és tudnátok segíteni tanácsokkal nagyon, nagyon megköszönném.
Elolvasva az esetet nekem ugy tunik, hogy edesapadnak iszonyu szerencseje volt. Lehet, hogy neked nehez volt ilyen hirtelen elvesziteni ot, de gondolj bele apad helyzetebe is! Vajon jobb lett volna neki, ha drasztikus beavatkozasokkal eletben tartjak, mondjuk lelegezteto csovet tesznek be az emlitett tudogyulladas megelozese eleteben? Amig az igazi fajdalmak elkezdodnek? Nem jobb, hogy hagytak elmenni? Egy vegstadiumos betegnek mi lehet ennel nagyobb segitseg?
Úgy érzem, hogy jó orvos vagy, nagyon kedves Tőled, hogy segítséget nyújtasz azoknak, akiknek szüksége van erre. Sajnálom Édesapádat, sajnos én is most veszítettem el a számomra legkedvesebb, legnagyszerűbb embert.
Panaszai karácsony környékén kezdődtek, ha evett, nem az étel, hanem nagyon sűrű, tapadós nyák jött fel. Ezt valahogy nem értették meg az orvosok, hogy nem hányás volt. Nem volt ételundora, nem fájt semmilye, nem volt sárga, nem tudott táplálkozni, mert mondta, hogy már fél lenyelni az ételt, ugyanis az evés (később az ivás) után is jött ez a nyák-féleség. 1 hónapig hordtuk kivizsgálásról kivizsgálásra, fül-orr-gégészet, nyelőcsőpasszázs, gyomortükrözés (sajnos nem sikerült), hasi ultrahang, mellkas CT, vérvétel, amiből egyáltalán nem derült ki, hogy mi baja lehet Neki. Halála előtt 10 nappal az eredmények áttekintése után még azt mondta itt egy nagyhírű belgyógyász (szerintem egy embertelen, embergyűlölő), hogy menjünk be a kórházba gyógyszerért, mert nincs tumor. Másnap mégis azt javasolta (CEA, CRP eredmények), hogy csak be kellene feküdni a kórházba tükrözésekre. Közben telt-múlt az idő, sokat fogyott, mert nem tudott enni, és én úgy éreztem, nem kapunk segítséget, mert senkit sem érdekel a bajunk. Február 4-én (vasárnap) délelőtt már nagyon gyengének tűnt, ezért szóltam öcsémnek, hogy be kellene vinni Apukát az ügyeletre. Innen 4 óra elteltével, újabb (ismételt) vizsgálatok megtételével fel is került a belgyógyászatra. Szegénykém már nagyon gyenge volt, csak aludt volna. A szívem szakadt meg, és most is, ha arra gondolok, mennyire szerettem volna Neki segíteni, és hogy NEM lett volna szabad a kórházban hagynom. Hétfőn döbbenten láttam, hogy kikötötték, mert el akart jönni (egyébként Ő is kórház-gyűlölő, mint én is). Amikor mentünk hétfőn látogatni, a száján olyan gipszszerű valami jött ki, de sehol egy vesetál, vagy valami, amibe kiköphette volna, meg hát ugye a keze sem volt szabad, fel sem tudott ülni. Kedden úgy váltam el Tőle, hogy szerdától jövök szabadságra, és Vele leszek, ekkor már a belgyógyászatról az ápolási osztálynak nevezett valamibe tolták le. Amikor eljöttünk még dobott nekünk egy nagy puszit (mert a nővérke megengedte, hogy levegyük a kezéről a kötést), és még akkor sem gondoltam, hogy ez a SZÖRNYŰSÉG megtörténhet. Szerdán délelőtt már kómában lehetett, nem tudtunk beszélni egymással, bár tudta, hogy ott vagyok, mert láttam ha csak egy nagyon kis időre is, hogy mosolygott. A doktornő össze-vissza beszélt, rajzolt nekem egy napocskát, amivel a ráksejteket illusztrálta (mivel 2002-ben volt egy jóindulatú hólyagdaganata, és erre hivatkozott). Nem értettem, hogy mi történik itt, hiszen néhány napja még a lábán jött be az én Drága Apukám, és nem hogy javult volna az állapota...
A boncolásból kiderült, hogy hasnyálmirigy fej rák gyomorra terjedése (néhány hónap) volt az alapbetegsége. Azt szeretném kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy ilyen betegség fájdalom nélkül zajlódik az ember szervezetében? Továbbá, hogy nem lehet megállapítani a betegség okát, csak gyomortükrözéssel?
A halál oka aspirációs phneumónia hányás miatt (bár láza, és hőemelkedése sem volt). Szerintem kedden nem is kapott infúziót, mert szerdán, miután beszéltünk a doktornővel, és kértük, hogy tegyenek meg mindent Érte, csak ezután!, a mi jelenlétünkben behoztak 4 palack infúziót.
Annyira el vagyok keseredve, hiszen Őt szerettem a világon a legjobban, míg élek mindig szeretni fogom, és gyászolom. Nélküle minden olyan értelmétvesztett, állandóan Rá gondolok, és rengeteget sírok. Szörnyű az a gondolat, hogy bár a legjobbat szerettem volna Neki, mégsem tudtam segíteni, megmenteni. Szívem szerint feljelenteném a kórházat (bár nem az én stílusom), de mire megyek vele, mert sajnos Rajta ez már nem segít. Ami még nagyon szomorú, hogy legyengülve, 76 évesen (én 35 vagyok), egyedül nagyobb biztonságban volt otthon, mint a kórházban.
Kívánok munkádhoz sok sikert, erőt, jó egészséget, kedvességet, és azt, hogy mentsél meg sok-sok életet. Mert az itt a gond, hogy szeretetlenséggel gyógyítani nem lehet! Vagy tévedek?
Ha válaszolnál kérdéseimre, azt nagyon megköszönném!ÜDV.!
