Ha Dani nagyon imádja az apját , akkor honnan tudhatod a számára fontos kérdéseket , és azt , hogy kit is fog nyaggatni érte... Attól , hogy a mostoha jó fej, még egyáltalán nem biztos az, hogy érzelmileg is ezt egy gyerek aki az apját imádja - "mindenben" honorálja , vagy honorálni tudja .. Te, Ti váltatok el , és nem a gyerek (-kek).. Ezt a leszeretöbb anya sem tudja a gyerek helyett vagy vele feldolgozni és meg is érteni , hogy mi és hogyan zajlódott és zajlódik le a "Danikban" ... A látszatok meg igen csalókák, mert a vannak olyan rejtett titkok , amit egy gyermek érez , de sohasem tud - fog tudni megfogalmazni . A "nekünk ez így természetes.." azt jelenti , hogy Nektek : Neked és a mostohának "természetes" (ezt tudhatod bizonyossággal) , nem hiszem hogy a fiad is ezt mondaná . Nem csak az "exednek" nem könnyű, hanem Daninak sem ... Sohasem lehetsz tisztában a hozzád legközelebb álló lelkületének minden rezdülésével. Igenis van olyan rejtett ki nem mondottak is , amik esetleg Neked is meglepetéseket okoznonák ha azt megtudnád . Nem "természetes" ez , hanem ilyen az élet, ilyenné tettük, tettétek .. Szóval csínján kellene bánni a többes számokkal , meg arról is, hogy kinek mi fontos és azt kitől fogja megkérdezni ... Amit fontosnak vélsz majd , azt lehet hogy mellékes .. Amit mellékesnek ítélsz, az lehet hogy haláli fontos a számára .. De az is lehet , hogy már régen megbeszélték a fontosakat az apjával .. Ezt nem tudhatod és nem is fogod megtudni . Ettől még példás és jó anya vagy , vagy lehetsz egészen bizonyosan , de szerintem ezek a dolgok így működnek - tölünk függetlenül ...
Mondjuk egy biztos: az exem talán azt sajnálja a legjobban, hogy a gyereket nem látja annyira gyakran, ahogyan szeretné. Pedig nálunk nincs semmiféle korlátozás, jön-viszi, amikor akarja. De dolgozik, van egy barátnője, a város túlfelén lakik, így már nincs úgy ideje a gyerekre, és ez óhatatlanul azt jelenti, kezdenek távolodni egymástól. Gyerkőc nagyon imádja az apját, és ő is a gyereket, de már látszik: ha Dani nagyobb lesz, nagyon fontos kérdésekben a nevelőapját fogja nyaggatni, nem az apját. Nekünk ez így természetes, az exemnek viszont biztos nem könnyű.
Hát én azt el nem tudom képzelni, hogy egy házasság megromlása utáni "megprobáljuk" úgy történjen , hogy ezentúl a "szabad a gazda" legyen az alap. Szvsz. az nem egy próba , hanem a válásnál is egy kegyetlenebb dolog.. Mivel így az egész egy tragédia , egy szinház , ahol is óhatatlanul az egyik átpalizza a másikat amikor éppen a "szabadsága" beérik egy nő/férfi személyében , kérdezem- mit is próbáltok akkor újra ? Mi az a másik dimenzió vagy család modell amivel helyrehozható egy házasság - a házasságotok ? Való igaz a válás egy időleges traumát okoz mindenkinek , de ez a sehova nem vezető út és a vége akkor micsoda? A "megpróbáljuk" ,amúgy is önmagába egy heorikus dolog és az esetek 10/2 db ha..., nálam ez úgy képzelendő el , hogy ésszel közelitik meg a házasságukat és az érzelmeket és a múltat amennyire lehet kislángon tartják ( ez a baromi nehéz) - de tisztességes alapokkal vágnak bele attól a meghatározott naptól .. Ekkor megnő valamennyire a jóra az a picinyke esély (ha erre képesek) . De mint minden párkapcsolatban az egyik fél jobban szereti a másik felet (aki esetleg nem is) - ezért adódnak a konfliktusok (újból) . Viszont ha ebből kiléptek( más lehetőségre kapcsolatra kacsintgatva) , akkor miféle kötődésetek marad egymás iránt és arra (érzelmileg) , hogy bármit próbálgassatok , újrakezdjetek egymással - ez egy lehetetlenség . ... Tök mindegy hogy fiatal a csaj vagy sem ma már , hiszen Ő vagy megmarad vagy nem , de a fő hangsúly mégis csak az , hogy együtt maradsz e a feleségeddel és gyerekeiddel avagy sem .
Nem, ezt egyáltalán nem gondolom. Viszont minden kapcsolatnak van életpályája, azaz fejlodik. Ezeken a dolgokon boven ráérek majd akkor gondolkodni. Igen, egy ilyen helyzetben vagy beborítom a családot vagy szépen vége lesz a kapcsolatnak. Addig meg mindenkinek jó és szerintem senki sincs (nagyon) becsapva.
Abban viszont egyetértek, hogy nem szabad visszaélni a fiatal lányok naivitásával. És nagyon komolyan el kell gondolkodni, ha egy lány mindig csak férjekkel alakít ki kapcsolatokat és szereto státuszban van jelen. Ennek szerintem családi háttere van, apakép hiánya, anya dominanciája, nem tudom, de ezt kell eloször feltárni.
Nem gondolom, hogy a barátnődet vered át. Tiszta helyzet elé állítottad, ha neki így jó, akkor egészségetekre. Azt gondolom, a feleséged az, akit jelen helyzetben becsapsz, és kevéske indok erre az, hogy ő is félrelépett. De ez meg a ti dolgotok. Azért azon gondolkozz el, hogyha egy-két év múlva a barátnőd (esetleg már nem ez, hanem egy másik) átgondolva a helyzetét komolyabb kapcsolatot akar, mindennel együtt (értsd együttélés), akkor mit fogsz tenni? Mész vagy maradsz? Miért gondolod, hogy - leszámítva azt a butácska nőszemélyt, aki ezt többször végigcsinálta - az a bizonyos barátnő ezt a felállást/lefekvést szeretné még 5-10-50 évig?
Állj! 1: A barátno mindig tud a családomról és szabad akaratából fekszik az ágyamba. 2:Úgy kezdodött, hogy a feleségem félrepasizott. És itt már tényleg nem a bosszúról van szó, hiszen akkor megegyeztünk, hogy mindenki szabad ember, felszámoltuk kölcsönös és kóros függoségeinket, de együttmaradunk és megpróbáljuk együtt. Persze o nem értette bele a külso kapcsolatokat, és hónapokig én sem. Aztán egyszer csak jött. Most álljak ellen? Nem sok átverés van itt a részemrol, uraim!
Érdeklodés hiányában kibovítem a korhatárt 17-50 közé és beszúrnék egy félmondatot: .....és mások által csinosnak mondott....
(Tudom hogy ez egy komoly topic, de ennyi poént talán megbocsátotok egy sorstársnak, akit szintén érdekelnek az együtt- és különélési hibák :))
Szerintem az egész önámítás és átverés - férfi szemmel!
Abszolut nem tartom korrekt dolognak, hogy más ágyában keresed az örömöket és utána hazamész az asszonyhoz, és úgy teszel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nincs ez így rendben. Tessék eldönteni, hogy mit akarsz. Vagy esetleg az riaszt vissza, hogy szülés után megváltozik a női test. Ez bizony benne van. De megnyugtatlak, hogy ez a legtöbb nőnél ugyanígy lesz.
Ugyanakkor kegyetlenségnek tartom mások érzelmeivel játszani! Vagy esetleg a barátnődnek is elmondod, hogy rád hosszú távon ne számítson, mert ugyebár ott van egy feleség és egy gyerek? Sajnos találkoztam már olyan nővel, akit jópár pasi így vert át és ott állt 30 évesen, csalódottan, magányosan....
Látod, női szemmel ez nem más, mint saját magad és környezeted átverése.
Női szemmel, mondom.
Nálunk ez sokkal egyértelműbb. Akibe szerelmes vagyok, azzal akarok együtt lenni minden szabadidőmben, tehát azzal szeretnék együtt élni. És nem vagyok képes valakihez hozzábújni este, ha másba vagyok szerelmes. Vagy csak nekem ennyire egyszerű a világ?
Kis kedvesség, és majd jön a láng. Micsoda önámítás :)
Nevezz pesszimistának, de szerintem ez nem működik így. Ez olyan, mint a gyerek egyelemes zenélő játéka, ami nagyon szép meg jó, amíg működik, de elemet nem lehet cserélni benne, csak ha szétszedem az egész plüssjátékot, de akkor meg már nem ugyanolyan, ha összerakom.
Nem, nem erre várok, már találtam ilyen szupernot mégsem borítottam semmit. ui. a legjobb no az életemben adu ász és mindent visz. És o még csak 4 éves.
Ez az Qszinte feltárás már megtörtént, túl vagyunk rajta. Akkor tényleg totálisan csupaszok, sot átlátszóak voltunk. Akkor határoztuk el, hogy újrakezdjük. Én azóta is ezen vagyok, annyi változott csak, hogy elkezdtem csajozni (elotte ilyen egyáltalán nem volt) és ezt az egyet nem mondom el. Mennyit magyarázkodhatnék, ha mégis megjavulna a kapcsolatunk. Dehát mindenkinek szüksége van egy kis magánéletre. Mondhatjátok, hogy tipikus pasi hozzáállás, de ha azt vesszük, a feleségemnek csupán némi kedvességre van szüksége, ezt meg is kapja, nekem nem esik nehezemre, mindenki boldog és együtt várjuk, hogy belobbanjon a láng. Ha a gyerek nem lenne, már rég leléptem volna.
Na figyelj, Maca... Bar a pszi tudomanya egymasnak ellentmond, es mikor az exem is beujitott mikor en voltam padlom... akkor az ex-anyosjelolt azt mondta, h tiszta apja, es orokolte, mert nem egyutt neveltek...
Viszont en, sajat tapasztalatbol, meg naiv tanari hozzaallasbol, hiszek abban, h igenis sok fugg a nevelesen... Tehat, szurkolok a fiadhoz, h ne szaporitsa a "tipikus" hapsik csapatat...
Amúgy megmondom, mire vársz. Arra, hogy egyszer majd egy olyan nő robban be az életedbe, akiér mindezt hajlandó vagy borítani. Addig poshadt víz...
Ez amúgy szerintem tipikus pasi hozzáállás. Ez kb. olyan, mint mikor megkérded egy boldog nőtől, hogy boldog vagy? Erre lelkesen bólogat, hogy persze. De kérdezd meg ugyanezt egy pasitól, akinek mindene megvan, rendezett a magánélete, netán még szerelmes is. Mi a válasz? "Hááát, lehetne éppen jobb is.... Miért, szerinted mi a boldogság?" Ezt már annyiszor láttam, hallottam, megfigyeltem. Érzelmi szinten gyerekcipőben jártok szerintem. A fiam is ilyen lesz egyszer? Próbálom nem ilyennek nevelni, de lehet, hogy a génjeitekben van.
Pillanatnyilag nem bőg senki. Arról van szó, a párom megingott egy szánalmas pasival, ekkor értékeltük a helyzetet, de adtunk még egy esélyt az újrakezdésnek. Akkor nagyon megrázott a szakítás és a válás gondolata, de szép lassan megbarátkoztam vele. Mostmár eltelt fél év, semmilyen jelenetek nincsennek, ő minden nap elmondja, hogy hogy szeret, én bólogatok és minden egyes szembejövő nővel megcsalom. Ki kellene mondanom, hogy vége, de még én is reménykedem kicsit az újraindításban. A gyerek nem vesz észre semmit, tényleg semmilyen feszültség nincs közöttünk. Egyszerűen várok. Csak tudnám mire...
Nos... Ha o mar annyira bog, h mar ettol stresszelsz, akkor regen nem mukodik nalatok az egyutteles... Ugyanis szerintem mar o is teljesen kivan... Pontosabban csak magambol tudok kiindulni, de en mar annyira "lent" voltam energetikailag, h allandoan bogtem, pedig nem jellemzo ram...
Tehat... Legy ferfi! Sajnos az a baj ha tenyleg ugy van ahogy leirod (es elnezest, de nem ismerem a forumon az osszes beirasod), akkor tobbet artottok a gyereknek... Azt mondtad h oszinte (duplan alahuzva) elemzes segithet... Ezt te megtetted magaddal szemben?
A valami kis hiba az a 20 eves kiscsaj??? Csak h ertsem... :-)
Ez egy iszonyatosan fogas kérdés. Mikor, hogyan és miként mondjuk meg, hogy vége van. Én konkrétan félek. Igen, azt hiszem a félelem a lényege, ui. egyszerqen nem lehet tudni elQre a másik fél reakcióit. Esetleg szélsQségesen reagál, túlreagál. Engem már azzal is kikészít, hogy állandóan bog ilyenkor. Furán hangzik, de azért lebegtetem ezt az egészet, mert nem akarom végignézni, ahogy telebQgi a lakást. Szegény kislányom meg nem tudja majd, hogy mi van. Pedig igazából semmi különös nem történik. Belátom hogy gerinctelen dolog, de legalább bennem is van valami kis hiba :) . Persze a feszko meg a cigi sem jó. Ezt neked kell mérlegre tenned, melyik a fontosabb. Ha eldöntötted, akkor jobb egy nagy levegQt venni és már túl is vagy rajta. 20 éves lány? Köszi, megvan, bár kissé ritkán találkozunk, ilyenkor csak a virtuális szex megy.
Azt gondolta, vannak problémáink, hisz mindenhol vannak, de ezek nem komolyak. Csak azt nem vette észre, hogy már régesrégen nem vagyok boldog. Mondjuk, ennek több összetevője is volt, néha beszélgetünk erről. De szegény nagyon meglepte, azt hiszem, életében a legnagyobb fájdalmat én okoztam ott, azzal a beszélgetéssel. Elrohant, egész éjjel az autót hajtotta, fene tudja merre járt. Egész éjjel azért imádkoztam, hogy vigyázzon rá az ég, nehogy belehajtson valami árokba. Épségben hazaért. Megpróbáltuk megbeszélni, nem igazán sikerült. Sírtunk, sokat. Valamikor a szakítás után egy évvel sikerült először úgy igazán megbeszélni ezeket a dolgokat. Tudjuk, hol rontottuk el. És én már azt is tudom, bár szerettem, ez az a fajta szeretet volt, ami nem vészelte át a nagyobb bajokat, szóval nem volt az az egetverő nagy szerelem. Csak nagyon szerettem. Van különbség sajnos.
Hát, én kb. két hónapot rágódtam a tényleges szakításon. Akkor már fél éve tudtam, hogy baj van. Novembertől voltam tök depis, nagyjából akkor kezdtem rájönni, hogy elszúrtam valamit, nem jól frigyeltem. Január elején úgy tűnt, ismét gyereket várunk, átmenetileg elnapoltam a problémát, a gyerekre koncentráltam. Februárban elvetéltem. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol ténylegesen eszembe jutott a szakítás. Nagyjából ebben az időben jöttem rá arra is, hogy vagy rendszeresen félrepasizom (feszültségoldásból), vagy tiszta vizet öntünk a pohárba. Március végén, áprilisban mondtam meg neki, hogy vége, április végén költöztünk a gyerekkel anyámhoz.
Én is egy ilyenből készülök kilépni, de az a periódus amiben most vagyok a legnehezebb. Ugyanis még nincs hova mennek a kisfiammal, az apja meg nem tudja, hogy el akarom hagyni. (Pedig a vak is láthatná.) Állandó feszkó van, kezdek visszaszokni a cigire és mindennap azon rágódom, hogy hogy fogom megmondani neki.
Kiállhatatlan maca! Olvastam a te történetedet és nagyon irigyellek, hogy ilyen bátor vagy és ilyen jóba tudtál maradni az exeddel. Őt váratlanul érte? És te mennyit rágódtál, mielőtt megmondtad? Én egy évnél tartok:(
Ál-együttélés... igen... na, ebből én nem kértem anno.
Címeresökör: sajna, én már elkeltem, de azért pár év múlva visszatérhetünk a kérdésre, talán addigra kapva-kapnék az ajánlatodon. Az önálló zoknisszekrény tényleg kecsegtető ajánlat... :)
Kiallhatatlan Maca, szerintem te csak igazi no vagy!! (a bemutatkozasodra gondolok..)
Szerintem is jo baratnok... :-)
Es szerintem sem azert megy el valaki... De legalabbis ne ezert maradjon velem valaki... Viszont korbenezek es neha elhulok... Mennyi "al"-egyutteles van...
