Ma megint különleges érzéseim vannak. Áprílis-májusban beszámoltam, hogy a reggeli légzőméréseim nagyszerű eredményekkel zárulnak. Minden munkanap mérem ezeket. Lejjeb részletesen le van írva, miért, hogyan és mennyit javítottam, mit csináltam akkoriban. Aztán abbahagytam azokat a mozdulatokat éjjel-hajnalban, de még így is tartottam jóval a 2009-es maximumom felett. Most csak egy kicsit lefelé rakom a fejem és próbálok rezegni is. Azóta csak úgy max 10-15 méterre tudtam megközelíteni az idei májusi legjobb eredményemet (ami kb 40 méterrel jobb a 2009-estől), azt is csak néha néha. Szerdán már 1 méterre megközelítettem és ma kb 13-15 méterrel még túl is szárnyaltam. Májusban szintén arra gondoltam, hogy ezt már nem fogom tudni túlszárnyalni. Na mégis sikerült, egész jól érzem magam emiatt. Meglehet az is, hogy még mindig rátehetek egy kis lapáttal. Tehát nemcsak a szemet tisztítja, javítja nagyon jó hatásfokkal, hanem szinte mindent, amit megfordítunk legalább egy kicsit lefelé. Így a tüdőt is beleértve. Tehát csak rajtam múlik, hogyan vészelem át mindennapjaimat. Hiába, az a gravitáció mindig csak lefelé hat..........
Gondoljunk bele. Világunk 3D kiterjedésű, meg az idő hogy a negyedik. Tehát minden irányban mozoghatunk. Ez 3-szor 360 fok, tehát 1080 fok. Ezek csak az alapirányok. A szemeknek minden irányban szimmetrikusnak kell lenniük, vagy annak maradni hosszú időn át. Na most ugyebár hogyan maradhat, ha csak nagyon kis szögekben mozgunk a szemünkkel napközben. Fiatalkoromban azonban rengeteget mozogtam minden irányban. Ez fokozottan érvényes a monitor mögött. Szinte ott csak vízszintes mozgás van (csak az egyik tengely irányában), ráadásul még az sem szimmetrikus az olvasás miatt (mert mindig balról jobbra olvasunk). Ezt már kivédtem azt hiszem nagyon jól. De a függőleges kemény dió. Mégha a melóban 5 percet is fogok fejlógatni vagy lehajolni, mi az a 8 órához képest. Tök semmi, de az az 5 perc is megteszi a magáét. Tehát azon fog múlni a dolog, hogy mit fogok csinálni az utána jövő 16 órában. Már gondolkodom a dolgokon, majd írok róla és csak úgy menet közben meg lehet oldani.......
Normálisan a könnyet a szemhéjakon keresztül jutó inger váltja ki a könnymirigyekből. Tehát vagy pislantani kell, vagy legalább futtatni a pislogóreflexet. Ezt lehet csukott szemmel is. De ha csukva van a szem, akkor nem megy a szemhéj alá a könny. Tehát én szokom nyitva hagyni, hogy lehűljön, majd becsukom (ez már nyonja ki a könnyet, de nem jöhet ki) és aztán kinyitom pár mp után, amikor már kijön a könny és szétterül. A szétnyíló szemhéjak mintegy kiszippantják a csatornákból. De lehet pislogni is, akkor is kell jönnie. A cél az, hogy legyen elegendő könny. Ha tehát lefelé a fej, akkor a többletkönny most a szem felső részére gyűlik (ami most alul van) és ha nyitva tartjuk, akkor jól beszívhatják azok a hámsejtek is, melyek másképp csak sokkal kevesebb könnyhöz jutnak (mert normálisan fent vannak). Ezért ott is megfeszül a hámréteg és simább lesz és jobban is látunk. Ezt tapasztalom minden egyes kisérletnél éjjel, mert ott van időm ellenőrizni a dolgokat. Nyilván a gravitáció nappal is működik, tehát nappal is ugyanaz a hatás, csak a monitor mögött nagyon erős a száradás. Éjjel a sötétben nagyon lassú a száradás (mert nagyon kevés a fény), ezért el tudok olvasni pislantás nélkül a sötétben 3 oldalt is a könyvben.
Pénteken már elértem, hogy 3 mp alatt is teli lett a szemem könnyel. Kb pont annyi, hogy még ne csurogjon ki. Akkor nulla fok körül volt és ködös idő. Ma azonban 12 fok is lesz és nincs köd se. Fel lehet használni a hideg és meleg közti különbséget, hogy gyorsan lehűljön a szem és így az agy parancsot ad sokkal több könny kipréselésére. Kinyitottam az ajtót úgy 10-15cm-re és az ablakhoz mentem. Az olyan lecsukós (80x50cm az egyik, 2 darab van), az egyik be van csukva és a másikon csak úgy alig pár cm rést tartok és oda teszem a szemeim. Előtte pár mp becsukva hagyom, hogy felmelegedjenek, hogy még nagyobb legyen a hatás, mikor kinyitom. Pénteken a levegő kb 30 km/ó sebességre is felgyorsult (kb mintha bicajozna az ember) és pillanatokon belül áradt a könny. Ma azonban nincs olyan hideg kint és megint kell 10-15 mp. De majd belejövök. És aztán néhány mp fej lefelé, hogy jól beszívják a felső régiók is a tápanyagokat és jól felduzzadjanak a hámsejtek. Így simább lesz ott is a felület és rögtön jól, vagy jobban lát az ember........ Hidegben meg fogom tudni ezt oldani 10 mp-n belül. 3mp könnypréselés és 7 mp fej lefelé. Ennyi idő talán elég is, hogy a homlokhoz közeli sejtek is magukba magukba szívják a könnyet és tápanyagait és kifeszüljenek...........
Na megcsináltam azt az igért képet. Kb így szárad a szaruhártya felszíne és a látható fehér rész.
Ha tehát nem pislogunk eleget, akkor a felső régió sokkal hamarébbb szárad. A monitor mögött meg hatványozottan szárad. Mert ugyebár a monitor világít és fénnyel bombázza szemünket. A monitor mögött mindenki elfelejt rendesen pislogni. De, ha még rendesen is pislog nagyon nagy ott a könnyigégy és egy idő után berozsdásodik a dolog. Könny van elég a tasakban, csak valahogy mintha nem tudna kijönni. A felső régió világosabb (kevesebb könny) az alsó meg sötétebb (több könny van ott). Ilyen térképet lehet hiába kerestek, csak úgy tapasztalataim alapján állítottam össze. A bal oldali ábra a normális allás a jobboldali meg azt mutatja, mikor lefelé van a fej (tehát a szemöldök lejjeb lesz mint a szem). Tehát szépen látható, hogy fordult a kocka, mégpedig pontosan szimmetrikusan. Ha ez a térkép nem is pontos, nem olyan lényeges. Bármilyen hasonló is, ha megfordítjuk, akkor szimmetrikusan az is fordított lesz.
Ma egy újabb dolgot alkalmaztam. Lehet a fejlógatástól annyira kitisztult az a hülye agyam, hogy eszembe ugrott, miképpen oldhatom meg bent a melegben pár mp alatt a könnytermelést, ezzel éveken át küszködöm, vagyis már írhatom, hogy küszködtem). Elég néhány másodperc és ömlik a könny, ki se kell menni. Tehát marad az egy perc: abból 15 mp nagy adag könnytermelés (megy az magától, majd leírom) és 45 mp fejlógatás. Ez a kombináció megüti a 1:20 vagy egész az 1:30-as arányt. Tegnapelőtt még sokkal kevesebbről beszéltem, mert nem tudtam annyi könnyet termelni (kihozni a szembe), mint ma. Tehát most már 1 perc ez a marhaság és vígan fél órát is megfelelően látok, lehet sokkal tovább is, de ma félóránként próbálgatom az egy percet, mert ma megint nincs itt a kolléganőm. Ha itt lesz, akkor 90 percenként fogom csinálni, de közben a felénél kimegyek 10 percre. Azt hiszem ezzel meg van majd minden oldva............ Egyenlőre jó lesz így, míg valami új dolog nem jön elő........
Ma nem voltam kint egyszer sem és az ablak is be van csukva (ja hozzáteszem, eddig csak 2 percet volt nyitva), 11.30 van és megyek ebédre mint tegnapelőtt. De ma van egy óriási különbség - jól mláttam egész mostanáig és a szárazságnak semmi nyoma..........
Még egy dolog, ami még jobban meggyőzött a fejlógatás hasznáról. Visszaemlékeztem, hogy mit csináltam még az első négy hónap altt 2009-ben. Ez a melóban volt. A sors iróniája, hogy két nappal ezelőtt váltnunk meg attól az eszköztől, ahol azt csináltam. Egy múzeumi hűtő volt. Olyan 110cm magas, masszív fémvázzal. Ami fontos, hogy az oldalai gömbölyűek voltak. Na erre szoktam ráhasalni. A lábaim az egyik felén lógtak, a kezeim és a fejem a másik felén. Ezt naponta csináltam olyan 5-6-szor, kb 5 percet minden egyesnél. Mint írtam a nyakam miatt. Nem is gondoltam akkor arra, hogy ez mennyit segétett nekem a szemekre is. Csak most kapcsoltam, mikor már nincs az a hűtő a dolgozószobámban. A nyakam 4 hónap alatt rendbejött (mert a túrákon 60-90 percet is fejjel lefelé lógattam megálláskor a 6 órából) és magasról lecsesztem a hátrafeléjárkálást meg a fejjel lefelé való pihenést....... Na most már 7 napja csinálom. Egész meghökkentő. MAjd utánajárok jobban, hogy mik hatnak. Mert több dolog is végzi a munkáját akkor........ Ki kell deríteni, mese nincs........
Egy jógás könyvben olvastam egy esetet, hogy valakinek a fejállás rendszeres, napi gyakorlásától spontán elmúlt a távollátása.Egy jógás könyvben olvastam egy esetet, hogy valakinek a fejállás rendszeres, napi gyakorlásától spontán elmúlt a távollátása.
Na már kezdem úgy érezni, hogy hihető a dolog. Tegnap csináltam a melóban egy kisérletet. A kolléganőm szabin volt. Na, akkor becsuktam már reggel az ablakot és nem zártam le a radiátort. Nulla fokig lecsukjuk a radiátort és nyitva van az ablak szinte egész nap, mostanában kb ennyi van napközben. Tehát melegebb és ami még rosszabb, szárazabb lett a dolgozószobában a levegő. Ráadásul nem mentem ki 10 percre minden kb másfél órában sétálni az erdőbe és jól bekönnyeztetni a szemeket (kint megy mint a karikacsapás).
Na, negyed héttől írtam folyamatosan és olvastam a monitort. Nagy meló van most, csupa bonyolult egyenlet, sok többsoros is, szöveg alig. 11-kor már éreztem, hogy nagyon szárad a bal szemem és már nem is tudom olvasni sem a kéziratot sem a monitort. Nagyon rossz érzés volt. Az várható volt, hogy a bal, méghozzá a felső közepe táján - ez is várható volt. De még így is 4 orát jól elvoltam és szinte fel se keltem a munkafotelomból. Mentem aztán ebédre, de az se segít, mert az is bent van, csak egy másik épületben. Ebéd után pár perc alatt megint éreztem a száradást a bal szemben és megint lóf*szt láttam. Na mondom, most megpróbáljuk ezt a fejjel lefelé dolgot. Kinyitottam az ablakot. Terpeszállás és a fej lefelé egész a földig. Ott van a leghidegebb ugyebár. Szinte azonnal éreztem, hogy valami zajlik, pár mp becsukva a szemek majd kinyitva stb. Kb egy percig úgy voltam. Aztán fotel és írás, na megint jól láttam kb 3-4 percig. Aztán már felfigyeltem, hogy mintha kezdene száradni. Megint fej lefelé, mint az előbb, kb ugyanannyi ideig. Na most már érezhetően tovább láttam jól. Egy óra múlva az arány már feltolódott kb 1:7-re. Tehát egy perc fej lefelé után már 7-8 percet is jól láttam. Egy hibát azonban vétettem. Az ablak felé fordultam és úgy tettem le a fejemet. Teljesen elfeledkeztem, hogy akkor mikor lehajlok a szemek már nem az ablara néznek, hanem az ajtó felé és így szélárnyékban vannak. Mert ugye a kinti hideg levegő lemegy és a padlón megy az ajtó felé. Nagyobb lehetett volna a hatás, ha fordítva állok a hülye fejemmel...........
Ha már miért haragudnék. Inkább aszondom, hogy írj többet, több ember többet tud, többet vehet észre. Igen, fontos, hogy az ember tudja meddig mehet el, hisz felel magáért. Igen, a magas vérnyomásos embereknek ez lehet nem tenne jót. De azoknak majd semmi se jó már. Én már vagy 8 éve csinálok ilyen és hasonló marhaságokat. És 2009 elején is mikor a nyaksérülésemet akartam egy kicsit rendberakni ezeket a dolgokat nyomtam. Tehát hátrafelé járkáltam, hogy forgatni kelljen a nyakam állandóan és mikor párszáz méter után pihentem (nem olyan egyszerű ám fák, bokrok, gaz között csak úgy menni hátrafelé), akkor terpeszállás és a bal kisujjamat a jobb kéz könyökére, a jobb kisujjamat meg a bal kéz retettem és lógattam a nyakamat, hogy arrafelé is húzódjon. Sokszor 5-10 percet is úgy álltam és hangot is eresztgettem (az is tisztít, de még hogyan). Na és már írtam. Otthon aztán mellbevágott rögtön az első ilyen túra után, hogy valahogy egész jól lattam. Erre aztán elkezdtem a szemeimmel is foglalkozni. De 4 hónap után abbahagytam a hátrafeléjárálást meg a fejjel lefelé dolgokat is. Nem tudtam, hogy mi hatott, most már igen. Ezért kezdem megint.................
Arról is olvastam, hogy ebből az okból kifolyólag valószínűleg nem tesz jót a vastag párna éjszakai használata, amely megemeli a fejet alváskor, mert így pont az agy, a szemek és az egész fej éjszakai "felfrissülését" akadályozza.
Én is aszondom, hogy valószínűleg nem tesz jót. Igen, ha megemeli, akkor megint majdnem úgy van az ember feje, mint nappal és a gravitáció megintcsak lefelé nyomja a nehezebb anyagokat, amik lerakódnak. Így a szemben a só. Mikor kezdtem megvizsgálni, hogy hogyan kellene tartanom éjjel a fejet a szemek szempontjából, akkor a felfelénézést (tehát a plafonra) rögtön el is vetettem. Most ahogy tudom kerülöm éjjel. Igyekszem hason, vagy oldalt aludni (na meg most kezdem lógatni is egy kicsit, hogy nagyobb legyen a hatás, nagyobb is). Azért megvizsgáltam, hogy mit fogok érezni, ha tovább nézek felfelé. Nem is olyan hosszú idő után éreztem, hogy kezdenek csípni a szemeim. Majdnem ki se voltak nyitva és mégis. Na ez azért van (gondolom), mert a só a könnyben nehezebb és leüllepszik a szaruhártya feletti hámsejtekre, amik érzékelik is. Amint lefelé tettem a fejet (hasra vágódtam), pár perc alatt ez a maró érzés elmúlt. Gondolom mert só barátunk átment a gravitáció miatt a könnyréteg aljára, ami most lent van a szemhéjak belső részén, azok meg már nem annyira érzékenyek, mint a hámréteg - annak az a feladata, hogy ezt érzékelje......
Azt hiszem, hogy a szaruhártyára rá van írva (hisz csak ez érintkezik a külvilággal), hogyan éltünk, hogyan nézünk - és aszerint deformálódik, ami aztán kihat az egész szemre. Végül aztán az emberre is, mert azért van nagy különbség egy 10D-s ember és egy nulla D-s ember között........ Ha azokat a környezeti hatásokat tudjuk jól korrigálni, vissza lehet varázsolni a sima, egyenletes szaruhártyát talán és így majd a szem is alkalmazkodik és újból jól fogunk látni kitartóan.........
Ok. Viszont ha nem haragszol még egy tanácsot adnék:
Ezeknek az un. fordítotott testtartásoknak (a fejlógatás is egy un. félig fordított testtartásnak felel meg) rengeteg jótékony hatást tulajdonítanak, nagyon jót tesznek a szervezetnek, viszont magas vérnyomás esetén nem javasolt a végzésük. Ebben az esetben előbb be kell állítani a vérnyomást az egészséges értékre valamilyen egyéb módszerrel.
Hát mondjuk akkor mikor lejjebb teszem a fejet, akkor több vér tódul oda. De annak el is kell menni, hogy új jöhessen és így lehet ugyanannyi fog forogni - csak egy kicsit másképp. A gravitáció miatt a lerakódások hirtelen fent lesznek és onnan hamarébb lepotyognak és tisztul jobban az a rész. De mondjuk a szaruhártyán nincsenek is erek, tehát azt nem nagyon befolyásolja a vérkeringés, inkább a könnykeringés (de ez meg nagyon is), hisz onnan veszi a táplálékát. A szemlencsén még idegek sincsenek, tehát ott se vér, se ideghálózat nincs. Mondjuk a szemizmokhoz már megy a vér, de azok olyan erősek, hogy a kutatások szerint ott majd sosincs probléma és azokra nem is igen tudunk hatni. Aszongyák a kutatók, hogy a szemizmokon nem múlik, azok még hogy 120 éves korban is hozzák a formájukat.
Én arra gondolok, hogy a hirtelen fordítva szétterülő könnyfilm és egész könnyanyag lesz a ludas ebben a javulásban. Na meg a gravitáció hatása. Idővel azok a sejtek a szaruhártyán, melyek a monitor mögötti mindennapi száradástól kevesebb könnyhöz jutnak (tehát táplálékhoz), ezek a fentiek, tehát a homlok felőliek. Legjobban talán a szem közepén fent szenvednek. Mivel ezek alultápláltak, lehet soványabbak, mint a lenti társaik - ezért olyan lagymatagon állnak. Na és még a száradástól torzulnak is. Tehát nem feszülnek annyira. Most ha lefelé fordítom a fejem, akkor ugyebár táplálékhoz is jutnak, meg igyekeznek most a másik irányba is állni a gravitáció miatt. Ez tehát úgymond kiegyenlíti az alsó és felső régiók közti eltéréseket.
Itt már a vérkeringés szerepe is mindenképpen szerepet játszik. Ha lógatod a fejedet a fejbe több vér áramlik, ezáltal fokozódik az agy és a szemek vérellátása.
Egy jógás könyvben olvastam egy esetet, hogy valakinek a fejállás rendszeres, napi gyakorlásától spontán elmúlt a távollátása. Arról is olvastam, hogy ebből az okból kifolyólag valószínűleg nem tesz jót a vastag párna éjszakai használata, amely megemeli a fejet alváskor, mert így pont az agy, a szemek és az egész fej éjszakai "felfrissülését" akadályozza.
Már meg is győzött lassan a dolog. Úgyhogy most elalvás előtt legalább 1 óra fejlógatás az ágyon. Nagy gond, hogy ne aludjak el úgy fejlógatva. És felkelés előtt szintén legalább annyi. De nem csak úgy egyszerűen kilógatom, lelógatom a fejem az agy szélén kívül, hanem hintáztatom is így, úgy, többnyire nem csukom be a szemeket, hogy fent
Egyenlőre tehát még nem alszom fejjel lefelé, nem merek... :)) Nem tudom még nem lenne e baj, ha mondjuk elaludnék lelógó fejjel. De azt hiszem nem volna baj. Most még csak elalvás előtt úgy kb 1-1.5 órát szokom lógatni a fejem az ágy szélén kívül. De persze nem egyhúzomban. 10-15 perc aztán felmérés, hogy mi is történt. Hát sok minden. Szinte az eszem is megáll. Ezt egy kicsit vártam is, de akkor is jó érzés megerősíteni minden nap. És mielőtt felkelek reggel legalább 1 órát megint lógatom a fejem. Nemcsak úgy egyszerűen lógatom, hanem a látottak alapján döntöm el a szögeket. Már pontosan tudom, hogy melyik torzulást (szellemet, homályt), milyen szögben és milyen tartásban lehet kiküszöbölni. Persze sokat kell még kisérletezgetni. De valami nagyon hajt belül. Egyre jobban mondom, hogy éjjel fog eldőlni, hogy hogyan fogok nap közben látni...... Ez az érzés egyre erősödik bennem.......
Ez a gravitáció sokkal gyorsabban hat így mindkét szemre lefelé. Tehát pontosan egyformán hat mindkét szemre és így egyszerre nagyon nagy felületet tud kiegyenlíteni. Említettem, mikor jobb felemen vagyok akkor a jobb szemem javul (éjjel szinte a bal mindig majdnem tökéletes, már írtam, hogy miért), és azt is írtam, hogy kb 20 perc után már el tudom olvasni az órán lévő világító piros számokat. Az első napokban (mikor ezeket a marhaságokat kezdtem csinálni, na de mint látszik, nem is olyan marhaság) 3-4 perc múlva már olvastam jobb szemmel is. Most már (még csak valami 5 napja csinálom) szinte nem is kell semmit csinálnom, bármikor és bármilyen helyzetből felkelek - el tudom olvasni jobb szemmel is az órán lévő számokat (úgy 3.5 méterre vannak a fejemtől). Ha elkezdem lógatni a fejem, pár perc után már szinte tökéletes a jobb szemem is. Na ez azt hiszem elég nagy dolog. Akkora erő hajt most, hogy talán képes leszek még egy vagy két órát éjjel rááldozni, tehát úgy 4 ŕát éjjelente, míg meg nem unom, vagy nem lesz marha jó egész nap (de valahogy mintha kezdene az lenni). Ez talán elég lesz aztán másnap a monitor mögött. Mert bevallom, nap közben nincs sok kedvem ezt csinálni, na meg a melóban így nem nagyon marháskodhatok .... :)))
Majd rajzolok képet is, hogy mi folyik ott, ez a gravitáció műve, nem az enyém, megcsinálja helyettem és ez nagyon beleillik abba, amit eddig megértettem. Tehát megint nem kell semmit csinálnom a gravitáció megteszi helyettem, csak hagyni kell hatni. A rajz, vagy az animáció majd lehet meggyőzőbb lesz, mint ez a pár sor.......
Nos tehát úgy néz ki, hogy a szemek kétoldalú (tehát bal, jobb)száradását, meg a szellemképek kialakulását és ennek kivédését már elég jól megoldottam.
De még mindig ugyebár balról jobbra olvasok (még neki se mentem, hogy elkészítsem a progikat, amikkel majd átkódolok egypár szöveget). De nagy baj az is, hogy a monitor mögött gyakorlatilag nincs vertikális mozgás a szemnek. Még ráadásul a könny felül szárad ki mindig a leghamarabb. Ez még akkor is így van, mikor van elegendő könny, mert fent mindig, de mindig kevesebb lesz, ez alól senki se kivétel. Ezt kivédeni csaknem lehetetlen feladat. A monitor mögött nem is tehet szinte semmit ez ellen az ember. Hiába fordítanám meg még a monitort is fejjel lefelé, ha a szemeim maradnak úgy ahogy vannak és megintcsak fent párolog el hamarébb a könny. Ezt kivédeni csak egyetlen dolog tudja, mégpedig az, hogy a fej pontosan lefelé lesz. Ilyenkor a könny ugyebár lemegy alulra (ami most fent van a normális álláshoz képest) és hirtelen a száj felőli rész fog hamarébb párologni, mert az lesz fent. Na és ez meghúzza a szemet és vissza akarja tenni a pontos görbületbe. Már néhány perc után érezni a különbséget. Ráadásul a könny szinte el sem tud menni mert most a lefolyó fent van, arra meg tehát nehéz mennie, vagy sokkal nehezebb a gravitáció miatt.....
Nincs mese, éjjel ezzel hintázok pár perceket, aztán pihenés és megint. Ha ebben van valami, akkor utána kell járnom. Senki se próbálja ki helyettem. Belül megint valami hajt, hogy meg kell próbálnom. És nap közben is, ahol tudok, lefelé teszem a fejem és megvárom míg alulra csurog a könny és szárítom a szem alsó részét (ami olyankor pont fent van). Ettől hosszútávon azt várom, hogy lassan visszafeszíti a hosszanti függőleges torzulást a szemek középtáján. Ha nem is tökéletesre, de javulást várok. Hát majd meglátjuk 3-5 hónap múlva. Már néhány nap után is jó érzéseim vannak. Ha meggyőz a dolog, akkor azt hiszem képes leszek órákig is eljátszadozni ezzel néhány éjjel.........
A nagy kérdés, hogy mennyit fog aztán kibírni, míg megint a felső nagyobb száradás miatt eltorzul a nap folyamán és kialakul alul a szellemkép (ami a felső torzulás miatt van)...........
Egy fórumozó a másik topikból (mely a lézeres szemműtétről szól, én azt is olvasom, tanulok ott is egypár dolgot) betett egy linket, mely makrofotókat (felnagyított fotókat) mutat a szemről. Nagyon klassz, érdemes megnézni, hogy min is kell fáradoznunk. A fotók nagyon szépek, de azért elgondolkodtató a mondás, hogy milyen szép szeme van........
Már lassan 3 hete, hogy másképp nézem a monitort (mint ahogy írtam) és egész nap a monitor mögött az ég világon semmit se csinálok (csak pislogok, azt nem lehet kihagyni, fontos). De semmi korrigálás, semmi többletszembecsukás meg ilyenek. Mégis minden OK. Semmi rosszabbodást nem tapasztaltam, sőt inkább nagyobb lett az elégedettségem. Tehát akkor működik a dolog. Odahaza már többször is megerősítettem kisérletekkel éjjel, hogy az a szemem javul, melyik lent van. Mégpedig 1 vagy másfél óra alatt már nagyon is érezhető a hatás. Az meg melyik fent van (ha oldalra fekszem) idővel rosszabbodik. Ezt én azzal magyarázom, amit már írtam is - hogy amelyik szem lejjebb van, annál nem tud annyi könny elmenni alefolyóba és így pislantáskor több és jobban tud szétkenődni a szaruhártyára.
Persze ezt végigcsinálni, nagy fegyelem és kitartás kell. Végigcsináltam párszor, hogy tényleg elhiggyem, hogy úgy van. A hatás még gyorsabb, ha nemcsak úgy fekszem oldalt, hanem igyekszek pislogni is és beindítani is a könnytermelést. Éjjel ugyebár majdnem nulla a könnytermelés, de már tudok egypár dolgot, ami segíti. Például a hang is. Az növeli a nyáltermelést is és észrevettem, hogy a könnytermelést is. Sok függ attól is, hogy milyen gyorsan csukja be vagy nyitja ki az ember a szemét. Mennyit hagyja becsukva stb. Szóval van mit tanulni. A könny eloszlása, termelése, felvitele, összetétele, elmenetele stb. A könny a szaruhártya (főleg a felső hámríteg) tápláléka is egyben, mivel ott nincsenek erek, amik odavinnék. tehát nagyon fontos dolog. Ismert tény, hogy aki alultáplált, alig van ereje és csupa sztressz. Na az a hámréteg is rosszul érezheti magát, ha kevés a könny és így sok lesz a só, ami nagyon mar. Azt hiszem újból fogok kisérletezgetni a pislogással és mindenfélével, ami segít jobban megismerni a szaruhártyán dúló adok kapokat, rezgéseket, viharokat, harcokat - a sejtek munkáját azon a részen. Csak úgy mikor kedven szottyan, a jó éleslátás megér annyit.......
Köszi szépen, igyekszem a legkevesebb melóval a legtöbbet elérni. Igen, a NET ma már sokat segít, szinte mindent egy kettőre meg lehet találni. De ez csak az egyik oldal, hiába tud aztán az ember sok mindent, a test ettől még nem lesz okosabb - azt meg kell tanítani a dolgokra, hogy megszokja és aztán már csak a tudat alatt megy magától. Ehhez sok sok kisérletezés és hangyaszorgalom, fegyelem kell. Én még éjjel is azon dolgozom pár órát, hogy másnap jobb legyen a szemem. A sötétben egész másképp működik a látás, ezt is elfelejtette a ma embere, igyekszem pótolni, sokat segít ez is.........
Sok sikert! A rengeteg, könnyen elérhető és legtöbbször alapos infórmációk halmaza az, ami miatt én pl. imádom a netet:-) Jó tudom, vannak negatívumok is, de tény, hogy nem kell több szótárt stb. átlapozni, ha valamit elfelejtettél, vagy pontosabb infót szeretnél róla, persze ettől függetlenül 2 könyvtárba is járok, hiszen a könyveket (azt az élményt, amit az olvasás, a könyv jelent) semmi - még a net sem - tudja pótolni:-)
Hát akkor pont abban a korban vagy, amikor kezd megnagyobbodni a szemlencse és ezért egyre távolodik a fókusz. De van egy jó hírem számodra, mely 3 éves tapasztalataimon és kisérletezéseimen alapszik. Nálam biztos úgy van, ezt mindennap átélem. A jobb szemnek kedvez az olvasás a balt viszont mindig elrontja. Mivel a jobb szemed a jó és ballal nem jól látsz (az a tompalátó), ezért nagyon jól bírod egy szemmel az olvasást. Gondolom más volna a helyzet, ha a jobb szemed volna a rosszabbik és bal szemmel kellene olvasnod. Ez azért van, mert a szöveg amit olvasunk mindig balról megy jobb felé. Bővebb magyarázat van valahol lejjebb, nem is olyan rég tettem be.
Persze genetika is lehet, de azt olvastam hogy nem úgy születtél, abból gondoltam, hogy nem genetika (vagy csak nem az). Nálam is a füllel genetika lehet, mert a nagypapám is, testvérem lánya, édesanyám egyik testvére stb hasonló cipőben járt......
Az az érzésem, hogy már nem is fogok soha hallókát használmi. Elég volt 4-5 év a 80-as években és az a 12-14 nap 2004 decemberében (amely majdnem kinyírt). Semmi problémám emiatt nincs a világgal, pedig 2009-ben 92.9%-os halláskárosodás állapítottak meg (ami mára egész biztos, hogy kevesebb). Már nem fognak behívni minden 5 évben a rokkantsági miatt és így egy kicsit már kisérletezgethetek a javuláson. De első a szemek. Sok még a teendő, sokat kell még megtudnom, kikisérleteznem, hogy aztán felhasználjam a mindennapi életben. Mindent meg akarok érteni a szaruhártyáról és a könnyekről. Ez az a felület amire nagyban hathatok és a fénytörés kb 66% itt megy végbe. A szemlecse már csak kb 33%-ban korrigál. Megérteni hogy oszlik el a könny, hogy mozog, hogyan megy el stb stb. Úgy érzem ez a kulcs, hogy még javuljak...........
Nem, nem titok (bár egy nőnél mindig az) , 46 :-)))) A 60-as évek végén amikor műtöttek, még nem voltak ilyen mindenféle módszerek, eszközök, ahhoz képest a műtét tökéletes lett! A híres prof (Dr. Kukán) egyik tanítványa volt anno az orvosom, Dr. Galli Lóránt, ő végezte az első hazai műlencse-beültetést 1962-ben (világviszonylatban is az elsők között volt), később ő lett az osztályvezető főorvos (30 éven keresztül vezette az osztályt), ma már nyugdíjas, de akkoriban pl va környéken az egyetlen doki volt, aki ilyen műtétet végzett gyerekeken.
Valószínűleg genetika lehet inkább a kialakulás hátterében, méghozzá apai vonalon (pl. az apai nagynénémnél is van egy kis kancsalság de nála kifelé, Apukám unokatestvéreinél és az ő gyerekeiknél is előjött egy-két ilyen eset. Náluk erősebben,mert pl. a műtétem után az egyik másodunokatesómat is megműtötték (bár ő már nagyobb, tizenéves volt), dee a műtét után x hónappal újra kezdett visszafordulni.
Nálam, ha jól emlékszem, valami izom, vagy mi nyúlt meg. Harendesen hordtam volna a szemüveget, állítólag az olvasás is menne bal szemmel, de ami azt illeti, már általános végefelé se tudtak rávenni a szüleim a viselésére, utáltam/-lom a szemüveget:-))
Valahogy a fókusz, vagy mifene van elcsúszva nálam, de mivel az olvasásban jelent csak gondot (amúgy mindent látok bal szemmel is) nem különösebben érdekel. A jobb szememre viszont, miután "magára vállalta" a bal aszememtől is a feladatot - természetesen - nagyon vigyázok:-)
A műtétről én is csak a neten olvastam, nem tudom, hogy spec. az én esetemben alkalmazható-e.
Már mástól is hallottam, hogyha egy érzékszervünk kiesik valami miatt, akkor valamelyik másik felerősödik (ahogy pl. a vakoknál a hallás). Mostanság nem is használsz hallókészüléket? Manapság már egészen jók vannak...
Hát igen, az emberek 99%-a rendes, tökéletes szemekkel születik. Hogy kialakul a kancsalság, aszongyák, hogy nagyon hamar, fiatalon stb. Aki 25 évig nem kancsal, már nagy az esélye, hogy nem is lesz. A nagy kédés, hogy mi a franctól ment a bal szemed befelé olyan hamar. Nekem csak tippem van - sokkal többet aludhattál 1 éves korig az egyik oldaladon, mint a másikon. A csecsemők naponta 20 órát is alszanak, nem mindegy tehát milyen helyzetben.......
Na látom, Nálad se segített a szemtorna és még a műtét se, sőt még a szemüveg se (az még senkinek se javította meg a látását azt hiszem).
Mi korrigálható lézeres műtéttel? A tompalátás? Ha esetleg ki is élesítik, attól még nem biztos, hogy jól is fog mozogni? Nem tudom, nincs tapasztalatom ezzel.....
A lényeg, amit írtál, azt aláírhatom. Nálam is pont ez volt a helyzet egész 45 éves koromig. Egyébként hány éves vagy, ha nem titok? Mivel gyakorlatilag nem hallok születésem óta (legalábbis ezt állította édesanyám, de már nem nagyon hiszem el) - a szemek szinte átvették a fülek szerepét is. Szinte láttam (és még ma is látom), hogy mit mondanak, szó szerint, mert tudtam (és még egy kicsit tudok is) szájról olvasni. Tehát ahogy mozog a száj, úgy olvastam le, hogy mit mond az illető...... Ezért nekem sasszemeim voltak, olyan dolgokat is láttam, amit az átlagember nemigen láthat. De úgy 45 évtől változott a világ, egyre rosszabb lett - úgy általában az egész test mintha egy rosszabb fokozatra kapcsolt volna. Három év alatt annyit romlott, hogy a monitort már 140-160 cm-ről kellett néznem. Akkor még csak 14 hüvelykesek voltak (már ami nekem volt a melóban) és már nem tudtam a kis betűket olyan mesziről olvasni. Fogalmam se volt mitől, jött a szemcsi és 9 évig hordtam, de semmit se javított látásomon. Pont ugyanaz a helyzet, minbt a hallóka viselése (azt is viseltem 4 évig, múlt század 80-as éveiben), abból meg mindenféle bajok származtak. Semmit se segített a hallásomon és ráadásul még egy csomó dolgot elb*szott............
Nem úgy születtem, de 1 évesen elkezdett befelé fordulni a bal szemem... magyarán kancsi lettem (vagyis szebben: szemtengely ferdüléses) :-)) Jártam szemtornára, takarásos szemüveg és minden egyéb tortúra... majd 4 évesen megműtöttek. Esztétikailag a helyzet szuper, szemgolyó középen (bár én látom azért a fotókon a különbséget), senki meg sem mondaná. De! Egy ideig ugyan hordanom kellett a szemüveget, de a (ha jól emlékszem) tompa látás megmaradt, magyarán a bal szememmel nem tudok olvasni, s bár mindent látok, de úgy, mintha állandóan valami mögé akarnék benézni és a kép sem éles.
Pl. jobb szemem becsukva, a ballal nem látom az orrom, de ha az orromra helyezem az ujjam, azt már látom (persze nem élesen):-)) Elég furi, nem is tudom igazából elmagyarázni:-) Tudom, hogy ez manapság - ha szerencsém van - már lézeres műtéttel akár korrigálható is... de amíg a másik szemem jó... nem rizikóznék:-)
A lényeg viszont az, hogy a jobb szemem olyan szinten "átvette" a másik szememtől a "feladatot", hogy miközben a barátnőim egyre-másra veszik az olvasó stb. szemüveget a kor előrehaladtával, én még mindig tökéletesen, élesen látom a legapróbb betűt is pl. a csoki papírján :-)
A 3 év alatt, mióta foglalkozom a szemeimmel, nem fordult elő, hogy a melóm végére ne érezzem száraznak a bal szememet. Ez még sokszor annak ellenére is jelentkezett, hogy próbáltam korrigálni. Ezzel megint csak az baj, hogy az ember elfelejti ezt a teendőjét a gondolkodás és billentyűcsapkodás közben (na meg a folyamatos pislogás is gond). Lassan a mai munkanapomnak is vége. Ez a negyedik nap, mióta balra tettem a monitort és egy kicsit oldalra biccentettem. Az egyik napon se csináltam az ég világon semmit, mégse éreztem száraznak a bal szememet. Tehát nagyon hatásos a dolog. A monitor most úgy van, hogy a jobb széle pontosan az orrommal van egyvonalban és a tartótalpa jobb széle alá tettem egy ceruzát. Így tehát tőlem balra van és egy kicsit még balra is van döntve. Csak lekopcsiztam, ahogy nézem a TV-t. De itt és a TV között van egy nagy különbség. Az olvasás. A TV-ben csak egy sort olvasok és az is többnyire balról jobbra fut a képernyőn. A melóban viszont egész nap jobbról balra kell olvasnom. Ennek ellenére is annyira hat ez a dolog, hogy legalább már nem szárad ki a bal szemem.
Mivel tőlem balra van a monitor, de a billentyűzet a helyén maradt és párhuzamos az asztal hasamnál lévő részével, ha felnézek a monitorra, akkor a szemek útja mindig először jobbról balra történik, ha akarom, ha nem. Mivel meg is van egy picit döntve a monitor, a testem (főleg a fejem) is valahogy egy kicsit a háttérben mintha 1-2 fokkal megdőlne akkor magától. Ez pont elég ahhoz, hogy a bal szem többletkönnye átmenjen a szem bal oldalára a gravitáció miatt és így pislantáskor nem szippantódik be. Mivel jobb felé olvasok, akkor lassan megy át a másik felére, majd megint vissza. És így mintegy hinta, szépen mozog a könny a bal szememben is oda vissza. Na ez klassz. Most már csak meg kell várni talán, hogy a bal szem éveken át berakódott csatornáiból (hogy 6-14 darab van) feoldódjanak a lerakódások. Mert mindig azt hittem, hogy a bal szemem a melóban nem is termel könnyet. Kint is mindig a jobb szem könnyei indulnak meg először. Mikor az már szinte csurog, akkor kezd a bal csak benedvesedni. Hiába, már 35 éve nap mit nap nyomom valami kijelző, vagy monitor mögött és mindig jbbról balra kell olvasni....... Na most lehet talán feljavulhat nap közben is a bal szem........
2009-ben olvastam egypár írását Péternek. Vannak bennük olyan dolgok, amikkel egyetértek. De mindenre nem lehet ugyanaz a magyarázat.......
Hát én eldöntöttem, hogy mi igaz ebből.
Péter aszongya, hogy már 20 éve kutat, lehet akkor többet tud mint én, mert én csak 3 éve kutatok a témában. Tőle nem tudtam meg semmit, aszonta nekem, hogy a szemben semmi fizikai dolog nem történik és kész. A szemmel nem kell foglalkozni, csak a látással. Mivel egy kicsit konyítok a fizikához, ez nekem nagyon magas volt. Csendben is maradtam........
Még a kisebb dioptriákkal is sok a gond. Ha az ember nem képes gyökeresen változtatni szokásain, körülményein (mégpedig jó irányba), akkor fél napot is hintázhat magának......
A kicsikkel más a helyzet, azok fejlődnek, de egy 30 éves vagy idősebb felnőtt már nem fejlődik, nem nő magasabbra, szélesebbre stb. Kb 20-25 évnél megáll a fejlődés, addigra minden kifejlődött, aztán egy ideig úgy marad, majd lassan kezdünk visszafejlődni.......
Én meg azt se tudtam, hogy mi fán terem a szemtorna, meg hogy volt egy doktor Bates. Mégis 3 nap alatt letettem a szemcsit. Nem tudtam mi hatott, Péter se tudta, aszonta gondolkodott, hogy milyen Batesi törvények segítettek nekem. Hát ez is megrázott. Természetben vannak törvények, nem tudtam, hogy egy embernek is lehetnek törvényei.....
Hát ha sokat fogsz gyakorolni, nagyon sokat, akkor meg fogod tudni állítani a romlást. De melózni is kell, nem lehet egész nap hintázni, tenyerezni, zombizni stb...... Én az egyiket se csinálom, mégis szépen elvagyok egész nap a monitor mögött. Azt hiszem doktor Bates, nem tudta, mi az naponta 8 órát a monitor mögött ülni és szinte egész nap olvasni, írni........
Nekem is úszkált sok szócmóc, most már sokkal kevesebb van és nem olyan kontrasztosak.......
A villámok, szikrák (ahogy írod) azt hiszem az érzékelősejtek (pálcikák, csapok) túlrezgéséből is származhatnak. Nekem az a kedvenc éjjeli szórakozásom, hogy ezeket a fényeket elő tudjam hívni a sötétben, csukott szemmel. A legjobb altató....... De Te nappal is látod, ami valami galibára utal.......
Én nem vagyok rövidlátó, tehát nem tudom, nem tapasztalom nappal, illetve nem veszem észre. Ezek a szikrák (ahogy mondod) éjjel a sötétben szépen megfigyelhetők. Ez a csapok és a pálcikák alaprezgése (mert akkor is rezegnek) és ezt látni szépen a sötétben csukott szemmel. Nappal nem venni észre, mert elnyomja az erősebb fény......
Péter szerint a trénig mindenre megoldás. Nem semmi állítás.
Hát persze hogy a napfürdő egy kis időre jobb látást eredményez. Mit gondolsz miért? Én azt gondolom azért, mert a túlzott fénytől a pupilla olyan kicsi lesz (sokkal kisebb), hogy így aztán sokkal kisebb is lesz a szóródás. Amint bemész, 1-2 perc és kitágul a pupilla a kevesebb fényhez és annyi volt........
Azt mondja, hogy csak a kisebb dioptriák mulaszthatók el.
Állítólag ő iskolákban is végzett programot, és ahol végigcsinálták, ott senki nem lett szemüveges az osztályból.
Én már nagyon régóta ismerem ezt a módszert, de eddig bevallom egyáltalán nem használtam. Viszont most elkezdem csinálni, meglátjuk, mi lesz. Ez a Vén Péter-féle módszer egyébként nem más, mint Bates doktor 100 éve megírt könyve magyarra átültetve.
Én már azzal is elégedett lennék, ha javulna a szemem fél dioptriát, vagy legalább megállna a romlása.
Továbbá nekem kétféle panaszom is van a rövidlátás miatt:
1. üvegtesti homály, azaz úszkáló izék az üvegtestben, amik árnyékot vetnek a retinára. Szerencsére ebből nincs túl sok, de azért kissé zavaróak fényes felületre nézve.
2. Szikralátás vagy villámlátás. Kis fodrozódásokat, kis villámokat látok nagyon gyorsan feltűnni vagy eltűnni egymás után, szintén inkább csak fényes felületen.
Szemorvosnál voltam már, részletesen megnézett és semmi komolyat nem látott a szememen, a fenti kettőre azt mondta, hogy veszélytelen, és állítólag sok rövidlátó tapasztalja.
Persze attól még zavaróak. Remélem, hogy a látástérning tud velük vmit kezdeni. Vén Péter szerint a látástréning mind a két problémára megoldás.
Igazából a napfényfürdőt már ki is próbáltam, és egy időre tényleg elmulasztja a kis villámokat. Érdekes. Én azt mondom, hogy ártani biztosan nem árt, úgyhogy adok a módszernek néhány hónapot.
Ja, még kimaradt. És 45 évtől nem rövidlátó lettem, hanem egyre rosszabbul láttam közelre, pontosan azért, mert aszongyák, hogy megváltozik a szemlencse alakja. Na most akkor tényleg hol az igazság. Nekem visszaalakult, vagy mi a frác. Mert 2009 elején 120 cm-től közelebbi szöveget nem voltam képes elolvasni. Most meg 15 cm közelről is elolvashatom és a monitor egész nap 40-70 cm távol van tőlem. És a kezdődő szürkehályog is tatam, elpárolgott vagy mi a frác. Mert most nincs az biztos. Hogy volt, az is biztos, hisz láttam. Szemüvegben még jobban kivehető volt a szürkeség a látómező közepén. Ezen nem segített a szemüveg se, mert az a szemlencse elváltozása.........
Hát mondjuk most már nekem szinte fogalmam sincs, hogy mit csinálnak a gyerekek az iskolákban, óvodákban. De egy biztos, sokkal több lett a közeli látás. Már a gyerekek sokat írnak, olvasnak, TV-znek, számgépeznek, mobiloznak, autóznak, buszoznak, villamosoznak. Sokukat a szüleik hordják a suli, oviba.
Nekem ez mind nem volt. Gyalog jártam a suliba 2.5km, haza is, útközben foci. Hazamentem, sose tanultam, mert nem kellett - irány ki a természetbe egész sötétig. Mivel születésem óta nem hallok, mindent megjegyeztem, amit a tanító, tanár mondott. A leckét másnap írtam reggel a suliban. Ezért nem lettem talán rövidlátó, mert szinte semmit se olvastam (nagyon nem szerettem könyveket olvasni, de sportolni, mozogni, játszani - az volt a mindenem), az a kevés amit írnom kellett (a leckék) nem ártott meg.
Ha a közelrelátás van túlsúlyban, akkor a test és a szem is alkalmazkodik. Megnyúlik a szemgolyó, hogy még jobban lásson az ember közelre, ami aztán a távolbalátás kárára megy. Lehet a szemlencse is ehhez alkalmazkodik, hiszen a gyerek fejlődik és így abban lesz nagyon jó, amit csinál. Amit nem csinál, abban meg rossz lesz. Lehet ezért egre több fiatal rövidlátó. Most nem tudom, hogy mennyi az arány a távol és a rövidlátó fiatalok között. Lehet nincs is ilyen statisztika......
Persze van valami a génekben is, környezeti hatásoktól is sok függhet stb....
Hát mondjuk az a programozó se programozott egész életében. Biztos csinált mást is. A kérdés, hogy mit? Na meg nem minden kisgyerek programozik. Igaz az én fiam már 9 éves korában programozott játékokat (láttam rajta, hogy meg akarja tanulni, akkor mondtam neki egypár mondatot, több nem is kellett). 20 éves korától az a melója. Ma 35 éves, de tökéletesen lát, legalább még eddig. De mondom neki, 45 évtől a szemlencse kezd nagyobbodni és egyre rövidebb lesz a kezed - már ha nem csinálsz semmit.
Nekem is pont 45 éves koromban kezdett romlani, de fogalmam se volt, hogy miért.......
Olyan Ő is, mint én, rengeteget sportolt és sportol most is (de már most kevesebbet). Én már 35 éve programozok mindenfélét a melóban, de még mindig rengeteget sportolok, még mindig a fiatalokkal focizom is, gyalogolok, bicajozok, futok, úszok itt ott, a fiam néha elvisz bowlingozni (válogatott bowlingozó) stb.
Nagyon fontos az egyensúly - ha felborul, nagyon nehéz visszaállítani.........
