A legnagyobb hiba, amit egy asszony elkövethet, hogy a Real Madrid-Lazio meccs helyett a hülye Született feleségekkel elüldözi a férjét a TV elől, aki itt internetezik emiatt.
Én 2 évig éltem távkapcsolatban, sokat ültem én is a gép előtt, már csak koromnál fogva is. Sokat neteztem, játszottam és csináltam minden mást a gép előtt. Sokat tévéztem, sokat olvastam és sokat is bicajoztam.... szóval a hétköznapokban amikor nem volt velem az ex kedves. De amikor hétvégente összejöttünk vagy nálunk, vagy náluk félre tettem ezeket és maximálisan mellette voltam, mert tudtam, hogy neki 24 órából, 26 is kevés lenne velem.
Amikor nálunk volt nem ültem le a gép elé csak híreket olvasni pár percre, a maileket megnézni mint minden normális ember. De félretettem más megszokásom is, ami azzal járna, hogy hanyagolnám őt...... De nem is ez volt a fő oka, szerettem őt és egy számítógépes játék, vagy könyv, vagy egy meccs se ért nekem annyit, mint az a pár óra, nap hetente amit vele tölthettem.... szerettem. Ezekenfelül van egy hobbim, aminél biznyos alkalmam évente, félévente következnek be és attrakciónak számítanak ami közösségünkben és hülye aki kimarad belőle..... miatta kimaradtam belőle és nem bántam, sőt..... mert szerettem.
ez tipus kerdese is..en pl remekul elfoglalom magam,ritkan vagyom arra,hogy csak velem foglalkozzanak..De meg kell talalni az egyensulyt..Nalunk a parom az,aki ha hazajon,tarsasagra vagyik,ezer dolgom lenne,de vele kell beszelgetni,mert o ezt igenyli...De ennyit marcsak megerdemel egy kapcsolat,hogy fel orara felreteszem a vasalnivalot es meghallgatom.....
Most komolyra fordítva a szót! Nem lehet azt tenni, hogy nap mint nap valaki kedve szerint megfelelni az ő elvárásainak, napközben arra törekedve hogy a család ígényeit kielégítő anyagiakat megteremtsük! Vagy szerintetek nem ez a normális????
Voltam én már olyan kapcsolatban akivel hegyeket tudtam megmozgatni, mert ő nem csak elvárásokkal volt tele, sőt ha gyengültek a duracelljeim felemelt és lendületesen haladtunk az életben! Szóval ő soha nem unatkozott ha nem vele töltöttem az estém minden percét!!!!
Szerintem első sorban embertípusokról van szó és ha valaki nem illik össze a másikkal, más a világszemlélete vagy a temperamentuma, nevezhetnénk ígénynek is akkor előbb-utóbb megakad valami a kapcsolatban!
Elgondolkodtam azon amit írsz, nagyon hasonló helyzetek vannak nálunk is elég gyakran, de annak ellenére hogy te azt írod nagyon elhanyagol nem értek egy dolgot: hogy van az hogy ez ennyire zavaró tud lenni egy kapcsolatban??? Gondolom nem olyankor ül a gép előtt amikor te szétszakadsz a munkától vagy mondjuk a gyerekekkel kellene foglalkozni? Mert ha igen akkor már tényleg gond van!
De ha nem ez van, hanem szabad idejében teszi ezt, ami lehet számára kikapcsolódást , pihenést okoz akkor mi a probléma vele? Hogy nem veled foglalkozik akkor amikor te szeretnéd? Lehet ő ezt nem így látja? Amúgy te ilyenkor mit csinálsz???????? Nem lehet hogy tulságosan vele vagy elfoglalva, talán kellene keress magadnak valamit te is ilyenkor, hogy ne arra figyelj ő mit csinál!
Nehéz ügy ez, de erőszakkal senkit sem lehet kérni arra hogy úgy éljen ahogy te szeretnéd! Lehet neki az hogy egy légtérben vagytok elég és "unalmas" "nem elégítí ki az hogy melletted legyen!
Azért írtam ezeket le, mert nálunk is hasonló dolgok vannak melyek egyre jobban mérgezik a kapcsolatunkat (nem számítógép, munka de tulajdonképpen az eggyüttlétet tekintve ugyanaz) és én egyre jobban kezdek belefáradni abba hogy mindig meg kell felelni neki, mert ő azt szeretné ha a szoknyáján ülnék este és néznénk egymást vagy beszélgetnénk vagy mit tudom én, én meg értelmesen szeretném kihasználni a drága időt, vagy pihenni vagy az otthon melegét élvezni!? és közben elvesz az igazi pihentető otthon hangulata!!!!
Egy filozófia professzor kiállt az osztály elé. Amikor elkezdődött az óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres befőttes üveget és megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a diákokat, hogy megtelt e az üveg. A diákok egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az üvegbe. Enyhén megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb kövek közötti réseket. Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az üveg. Egyetértettek, hogy igen. A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék helyet is. Megint megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A diákok egyhangúan ;igennel válaszoltak A professzor ekkor elővett két doboz sört az asztal alól és beleöntötte az üvegbe, kitöltve a homokszemek közötti réseket is. A diákok nevettek; Most mondta a professzor, lássák be a következőt. Ez az üveg az Önök élete. A nagyobb KÖVEK a fontos dolgok; a család, a társ, az egészségünk, a gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden más el is veszik, még kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog, ami számít-, mint pl. a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden más. A z apróságok. Ha először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán fontos dolgoknak. Figyeljünk oda a boldogságunkhoz fontos dolgokra. Játszanak gyermekeikkel. Figyeljenek oda az egészségükre. Vigyék el táncolni párjukat. Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani, vendégeket hívni. A köveket rendezzék, először- amik a legfontosabbak. Állítsák fel a sorrendet. A többi csak homok.
Az egyik diák felemelte a kezét és megkérdezte, hogy mit reprezentál a sör. A professzor elmosolyodott. Örülök, hogy megkérdezte. Ezzel csak azt akartam volna jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az életünk, két sörnek mindig marad hely;
Tegnap délutáni családi jelenet nálunk. Apa ül a számítógép előtt játszik. 17 éves gyerek hazajön, az előszobából bekiábál köszön. Apa kikiabál köszön. Ennyi volt köztük a komunikáció. Majd éjfélig ül a gép előtt.
Én 35 éve vagyok férjnél. És azóta van béke, mióta külön szobánk van. Előtte is szerettem a férjem, csak éppen mindig összevesztünk a tévén, meg ilyesmi. Meg horkolt, meg az volt a baj, hogy én korán akartam elaludni ő későn, vagy fordítva... meg neki tök csönd keleltt az elalváshoz (még a karórát is kitette az előszobába, mert zavarta a tiktakolás), én meg inkább valami alapzajra tudtam elaludni és hasonlók. Apróságok, amik megmérgezik az együttélést.
Most van regy kistévé a szobámban, és azt nézek amit akarok, átadtam neki a nappalit tévéileg. És már van külön számitógépünk is egy ideje.... szóval az ideális házasség titka: hagyjuk meg mind a kettőnek a saját territóriumát.... hagyjuk békén egymást, és csak a lényeegs kérdésekben vitatkozzunk, ezvan.
Szerintem
(Amúgy szvsz. a legjobb házasság az, ha külön lakásban is élnek, mégis egymáshoz közel... )
A noknek, ugy tunik, ez a maniajuk, hogy a parjukat megvaltoztasak, atformaljak, a lelket kinyirjak es a sajat valamijukkel toltsek meg. :-o Es az az egyik legtipikusabb momentum, amin a akpcsolatok szetmennek -- csak ott van esely egybenmaradasara, ahol a no elfogadja a hapsit olyannak, amilyen, legalabbis a fontos tulajdonsagaival es eredeti torekveseivel.
A helyedben elgondolkodnek, hogy mit is jelent voltakeppen amikor lent irod, hogy "szereted". Akar ide is leirhatnad okulaskent.
Ha akarod nyugodtan hagyd ott észre sem fogja venni, mert a gép előtt ül. Miért nem ő megy hozzád, nincs gépetek? Valószínűleg unatkozna ugye? Tudod mi vagy te, egy igazi cyber-özvegy! Komolyra fordítva, ha szereted, akkor is pihentesd egy kicsit a kapcsolatot és próbáld meg elvonókúrára küldeni, mert egész biztos, hogy beteg szegény, függő, mint egy alkoholista, kábszeres, játékgépes. Az baj ezekkel, hogy ha az egyiket elhagyják keresnek maguknak másikat. Túl gyenge jelleműek. Nem tudják józanul beosztani az idejüket.
Ismerek valakit, aki nemrég vált el ennek a típusnak egyik képviselőjétől, több év házasság + egy gyerek után. Elnézést a nyers fogalmazásért, de szerintem ha van reménytelen eset, hát ez az.
Engem az érdekel, hogy van-e még valaki hasonló helyzetben, mint én. A párommal távkapcsolatban élek. Hétköznap, mivel nem vagyok ott mellette nem zavar, ha a számítógépén játszik egész este (munka után). igaz, édesanyja sokszor panaszkodta, hogy nem segit, de én ezen nem tudok változtatni. Azt azonban nem tudom, miért folytatja a játszást akkor is, ha ott vagyok. Sajnos nem egyszer történt az, hogy nagy nehezen elrángattam a géptől, mert kivántam, aztán az együttlét után én kimentem rögtönmosdóba, de mire visszértem, ő már megint a gép előtt ült. Vagy ha ép nem játszik, mert tölti az új játékot, akkor belemerül az egyik focimeccsbe. Hétvégente se mehetünk sehova, mert most Milán meccs van, mert most Barca meccs van. Stb. Már szokszor veszekedtünk amiatt, hogy úgy érzem, elhanyagol. Akkor pár napig más, aztán megy minden a régi kerékvágásba. Ha kérdezem tőle, hogy miért játszik állandóan a számítógépen, csak azt mondja, hogy minden fiú haverja és munkatársa ezt teszi. Annyi különbséggel, hogy nekik nincs barátnőjük. Úgy érzem, majdnem 3 év után, hogy belefáradtam ebbe a kapcsolatba, de ennek ellenére szeretem őt. De bábu nem akarok lenni, aki csak ül, és szomorúan bevallom, hogy ha kell ugrik. Szerintettek van esély, hogy megváltozon? mert én már nem tudom. Szeretném vele érzékeltetni, hogy előbb-utóbb, ha így folytatja, elveszít, de semmi ötletem nincs. Tudnom kell, hogy mennyit jelentek a számára.
Nem tartom szerencsés dolognak kívülről beledumálni másnak az életébe, de annyira egyértelműen megfogalmazod a kétségeidet ezzel a kapcsolattal szemben, hogy nem tudok megoldást adni a jobbá tételére. Az kevés, hogy a párodnak vannak jó tulajdonságai, mert lehet akármennyi, lehettek Ti a két legjobb ember a világon, attól még nem biztos, hogy ideális, vagy akár csak kicsit is boldog pár lesztek, ha egyszer nem vagytok összeillők. Egyetértek ereik-kel, könyörületből nem szabad együtt maradni valakivel. Nagyon nehéz úgy szakítani, hogy ne törd össze, ne okozz sebeket a másiknak, aki ragaszkodik hozzád, nem is tudnék/mernék erre tanácsokat adni. Mindenesetre úgy tűnik, már beszélgettetek erről, és ezt az egyet tudom csak én is javasolni, hogy minél többet beszéljetek róla, talán valahogy sikerül közösen valami megoldást találni, talán belátja ő is, hogy ez nem az ő hibájából történik, hogy nem az ő szégyene, ha nem működik a dolog, és ha újra próbálkoztok mással, még lehet esélyetek boldog kapcsolatra külön-külön. Rohadt nehéz dolog a szakítás, ha csak az egyik menne, aki nem is gyűlöletből szakítana, ráadásul szereti emberileg a másikat, és nem akar neki fájdalmat okozni.
Elhiszem, hogy úgy érzed, kifutsz az időből a gyerek miatt, de egy rosszul működő kapcsolatba gyereket tervezni, nagy-nagy hiba.
Beszélgessetek rengeteget, nem szabad szőnyeg alá söpörni a problémákat. Azután legjobb tudásod szerint valamilyen irányba hozz egy döntést ami mellett végleg kitartasz. Ebben a korban már nincs idő rá éveket elvesztegetni.
Ha könyörületből maradsz, azt később biztos meg fogod bánni. Gondold át, hogy milyen életetek lesz mondjuk 5 év múlva 1-2 gyerekkel. Te vergődsz egy gödör alján, amiből nem tudsz kimászni és nem jön a segítség sem, magadnak kell megoldanod a problémáidat. Különben lehet, hogy neki is jó lenne, esetleg találna olyan valakit, aki mellett nem sírna ennyit. Biztos neki is fáj ez, ezzel kezdhetnéd vele az igazi beszélgetést pl.
Köszi hogy válaszoltál, sajnálom hogy te is ilyen helyzetbe vagy, mert ez nem jó egyáltalán. érdekes mégis az hogy ha az ember nem tud kicsit pofátlan lenni akkor elveszett, szóval én azt is érztem hogy sajnálom nagyon amikor elmondom neki hogy nekemmez mennyire rossz és ő ilyenkor teljesen kiborul és keresi magában a hibákat. Nagyon megesik rajta a szívem és ilyenkor nem tudom elküldeni. Sokszor próbáltam már, de nem megy. Nem tudom minek kellene történnie hogy vagy ő vagy én határozottabban lépjünk. Talán ha fiatalabb lennék, vagy ha lenne még időm válogatni,?? Nem tudom?
Igazad van pozitivumokról nem írtam, de vannak azok is. Szóval én nem azt mondom hogy ő egy ördög és csak én vagyok a helyes. szeretnék én is egy harmonikus családot és ezért igyekeztem alkalmazkodni mindenben, és többek között igyekeztem mindig figyelembe venni azt hogy ő sem akar rosszat csak lehet annyira másként látjuk a világot hogy annyira már nem lehet összenőni.
Probléma szerintem bennem is van, mert amióta véget ért kb. 5 évvel az előző kapcsolatom nem igazán tudok szabadulni a fájdalmaktól, sőt szinte 2-3 hetente visszatérő rémálmaim vannak és még annyi idő után sem tudom elfogadni hogy ennek így kellett történnie.
A mostani páromnak is van rengeteg pozitiv tulajdonsága is, negativként talán azt tudom felhozni hogy nagyon elentétes gondolkodású és túlságosan ragadály tipus, vagyis nem találja fel magát egyedül és mindenhol rajtam lógna, persze ez vezet oda hogy sokszor azt érzem nincsen már levegőm.
Ennél már egyedül lenni is jobb, legalább a magad ura vagy. Felesleges egy olyan kapcsolatban áldozatnak lenni, amiben nem lelsz örömöt. Ha van lehetőséged elmenni, menj, mert le fog húzni a kapcsolat a béka feneke alá. Főleg, ha gyermeket szeretnél, az egy olyan kötelék, ami örökre összeköt a pároddal, ha szereted, ha nem, ha vele élsz, ha nem. Felelősek lesztek valakiért, akinek ráadásul mintául is fogtok szolgálni. A házasságomban én vállaltam az áldozat szerepét, tudom mit beszélek, még ha ez uszításnak is tűnik. Hasonló, de nem ennyire lehúzó kapcsolatból alakult ki a házasságom.
és ha már ítt tartunk,akkor én is elmesélem a gondjaimat hátha van valakinek valami 5lete, hozzászólása. 40 fele közeledő férfi vagyok aki sokszor úgy érzi hogy a magánélete az kész csőd!!!!
Egy 9 évig tartó élettársi kapcsolat után ami sajnos vége lett 5 éve (és amit mai napig sem tudtam kiheverni igazából, mert csalódással ért véget) egy olyan új kapcsolatba keveredtem amiből végképpen nem tudom eldönteni kell vagy nem, jó vagy nem, helyes vagy nem.
Úgy érzem a legnagyobb gondot az jelenti hogy mindent másként fogunk fel, mindent másként látunk, ha én szépnek látom, neki unalmas, ha őneki tetszik nekem ígénytelennek tűnik, ha én továbbtanulni akarok, szerinte nem lessz jó, mert akkor nem lessz még annyi időm sem rá, ha estémet nem mellette töltöm hanem a hétköznapi, másnapi kihívásokra készülők, előbb vagy utóbb meghallom, stb...
Szóval sokszor úgy érzem nincsen levegőm, megvagyok kötve, alkalmazkodom, tudom hogy kompromisszumok nélkül nincsen párkapcsolat, de NEM TUDOM hol van a határ, de sokszor úgy érzem nem bírom tovább és érzem hogy menekülnék bármerre csak ne kelljen megfelelni mindig valakinek.
Sajnos olyan tipusú párom van aki elég kényelmes, és látom rajta hogy zavarja az ha én hajtok, próbálok érvényesülni, ha sok kapcsolatom van,stb...
azzal fordul időnként ellenem hogy őneki kevés az a szeretet amit nyújtok, és teljes hisztibe megy át a dolog. Ilyenkor ha elmondom neki azt, hogy erőszakkal nem lehet szeretetet követelmi hanem az magűtól kell hogy jöjjön, akkor mégjobbann hisztizik.....
Sokszor úgy érzem hogy nem tudok emiatt érvényesülni, haladni az életemmel, a normális módon, nem tudok élni a élet által felkínálz lehetőségekkel és nem jó ez nekem.. Ugyanakkor megértem az ő álláspontját is olyan értelemben hogy több szeretetre vágyik, de aggaszt az a hozzáállása hogy ha én egy jobb és kellemesebb élet érdekében munkálkodom akkor az miért kell hogy gond legeyne, miért kell negativ élményként felfogni bármit amit meg kell tenni.....
Nehéz eset, tudom hogy nem váűrhatok senkitől segítséget, csak én dönthetem el hogy meddig és mit akarok, de gondoltam leírom.....
tanácstalan vagyok hogy merre lépjek, gyereket szeretnék már 20 éve de valahogy nekem nem sikerül olyan társat találni akivel ez normálisan alakul.....
Az eggyütalváshoz még: Én éjjeli bagoly tipus vagyok, míg a feleségem szeret sokat aludni, általában kilenckor benyomja a szunyát, olykor 8 kor már alszik. én meg 11-12 körül fekszem le, ettöl függetlenül, ha túl vagyok a fürdésen amikor lefekszik gyakran melléfekszem, és amíg az izom mozgató idegeim bírják, mellette fekszem. Ez van, ha egy hiperaktív összejön egy nyugodt emberrel. Régen én is 9 kor feküdtem le, akkor hajnali 2-3-kor ébredtem.
Miért kéne egy Férfinek visszahajtania a WC ülőkét? Amúgy én néha ülve, néha állva pisilek, mikor milyen kedvem van, ha állva pisilek néha lehajtom utána, néha nem, mikor mlyen kedvem van. Nem azért nem hajtom le, mert haragszom a feleségemre, vagy mert nem érdekel, hanem azért mert ha a feleségem lehajtva hagyhatja akkor én is hagyhatom felhajtva.
