>Ha szeretem a párom, eszembe nem jut, hogy a monogámia egy kolonc csökevény a középkorból!
Na es? Az te vagy, mas meg mas.
Arrol nem beszelve, hogy mennyi embertl hallottuk mar ugyanezt, aztan egyszercsak beleszerettek valakibe es azt mondtak "oops".
Én nem a "nem tudom/akarom eldönteni" oldalon állok, én eléggé tudom, mit szeretnék, csak egy példa áll előttem, aki ilyen. Teljesen egyet értek Veled, csak kíváncsi voltam, férfiak mit gondolnak erről.
Én is azt gondolom, hogy a bátortalanság és a gyávaság szüleménye, hogy vki meghunyászkodik a rossz felett is, csak ne kelljen változtatni. Akármennyire az előbbi az egyszerűbb, nem tudnék úgy cselekedni.Mégegyszer köszi!
mert gyenge mint a harmat, mint ember és inkább meghunyászkodik a megszokás előtt, mint hogy bevállalja a vágyait.
Egyszer már leírtam régebben, hogy a döntéseid meghatározzák az életedet és amikor kibukik belőled egy a külvilág számára látható állapottal ellentétes reakció, akkor azokra érdemes figyelni. Mert te fogsz 15 év múlva utálattal feküdni és kelni.
Ha vki meg inkább más véleményére hallgat-család stb., ami teljesen ellentétes az érzéseivel-akkor meg csak sajnálni tudom.
vki írta hogy elváltak a szülei, azaz többen is.
Két dolog miatt hozom fel ezt:
inkább jó hogy elváltak, hálistennek nincs olyan szülőm, aki a frissen kitakarított lakás élményével próbálja belopni mát a másik szívébe, mint egy kiskutya, aki épp
nem piszkított a szőnyegre...
a másik:
ez inkább címeresökör példájához áll közel.
én nem tudnék egy olyan nővel együtt élni, akinek nincsen annyi tartása, hogy eltűrje tőlem, hogy félrejárkálok.Pláne ha egyszer(tudom ez nem áll fent) szembesülne vele.Nem aláznám meg vele.
(de ezzel nem bírálnám a te életedet, hiszen a tiéd és te éled, tehát remélem nem haragszol meg érte)
Miért van az, hogy manapság egyre jobban háttérbe kerül az, hogy valaki, mennyire is szeret vkit, inkább választja a jólétet, a sok pénzt.
Miért van az, hogy a nős férfiak egy része nem meri feladni a régi nem működőt egy jobbért, akit szeret, és aki szintén szereti, miért nincs bátorság ehhez??????
Tudom, nem egyszerű döntések ezek!Nem két hét vagy két hónap után?
És a másik oldal, aki oly gyorsan feladja a házasságot holmi gyorsan jövő férfiért/nőért?
Olyan közegben fordulok meg, hogy nonstop ilyen példákat látok és én is belecsöppentem egy ilyenbe. Csak ne szeress vkit túlságosan!!....
Jó lenne ezt a témát élőben tartani. Sokat tanulhat bárki a hibákból. Arra is kiváncsi lennék más is van e ebben a cipőben, illetve a véleményetekre is kiváncsi lennék az én esetemmel kapcsolatban.
Olvastam a hibalistákat amiket írtatok és egyet értek velük.De ezeknek egy párkapcsolatban méllyebb okai vannak és ha nem vigyázunk végzetes lehet.A legfotosabb az , hogy elhanyagoljuk egymást, vagy éppen nem szeretjük egymást , vagy nem is szerettük egymást igazán. Én tuzenőt évnyi házasság után jöttem rá sokmindenre, miutn elváltunk. Gyermekünk születése után minden más fontosabb volt számomra, számunkra mint a kettönk kapcsolatának ápolása.Az vettük észre ingerlékenyebbek vagyunk és kevésbé toleráljuk egymás hibáit. Amiket régen észresem vettünk már az is idegesit a másikon vagy egyátalán a jelenléte is. apcsolatunk unalomba, szürkeségbe fullad. Szexuálisan is eltávolodtunk egymástól. Elsősorban én. Én a férjemtől több odafigyelést vártam volna el, de igaz tőem sem kapta meg.Nem jó amikor már a másikat megakarjuk változtatni, mert már nem jó ugy ahogy meszerettük. Fel vetődik szerettük egymást igazán, ő volt az igazi? Utólag végig gondoltam elejétől a kacsolatunkat és rá kellet jönnöm sok mindenre. Férjem már elöbb akart változtatni akkor én nem fogtam fel, hogy baj lehet és nekem is tenni kéne valamit. Igy válás let a vége.Azóta eltelt egy év és tudom ha akkor én is igyekszem enni a kapcsolatunkért még meg lehetett volna menteni. Még mindig szeretem , de már késő.
Szóval sok hibát el lehet követni és itt is leírni, de ezeknek méllyebb okai vannak és ha időben nem figyelünk fel rá baj lehet.
Ha elő jönnek a hibá kérdésként merül fel szeretjük e mé a másikat igazán, vagy szerettük e valaha is és miért kötöttük össze az letünket.
U Tutormanó, ezt jó volt olvasni, sokan tanulhatnának belőle, más, amikor vki tapasztalatból ír, és főleg ilyet, mert manapság nagy divat a c.2 féle gondolkodás, nagyon sajnos....
szerintem ez egyzeru, ha valami miatt megvaltozott az erzesed a masik irant, mar az is baj, ha rad nez, nem hogy meg a wculoket is ugy hagyja, vagy a zoknijat szana-szet, egy ponton tul mar a masik lete is idegesiti az embert, szomoru hogy idaig fajulhat egy boldog szerelem.
raadasul eleinte meg maga az illeto sincs tisztaban vele, hogy o tulkeppen mar nem is szereti a masikat... megszokas, aztn jon egymas szekalasa, bantasa
Visszatérve az eredeti hibalistához: a 130-140-150 beírások környékén nagyon aranyos és vicces hibalistákat lehet olvasni. Engem elsosorban az érdekelne, hogy a nok és idonként a férfiak is, miért veszik ezt komolyan. Hogyan alakulhat ki a zoknik elhelyezésébol és a takarításmániából egy vérre meno ellentét két ember között, akik eredetileg szerették egymást. Én azt hiszem elég jól tudtam kezelni a kapcsolatnak ezt a részét, de a környezetemben számos példát láttam az ellenkezojére. az emberek általában ezt értik egymás elfogadásán és az együttélési szabályok betartásán. Az egész nem lenne nagy ügy, hiszen végülis mindegy, hogy hol vannak a zoknik, hogyan nyomták ki a fogkrémestubust és az is kb. mindegy, hogy mekkora kosz van. Ennyi rugalmasság mindenkitol elvárható lenne. És mégsem megy sokszor...
Akkor majd ujbol beirok akkor, ha tisztazodik, h ha tenyleg te vagy cimeresokor, akkor miert valtasz nicket, ill. ha nem te vagy, hogyan lehet h beirsz igy, mas neve alatt..
Ugyanis cimeresokornek "segitenek", neked nem... Ilyen egyszeru vagyok (most az egyszer)...
Es cimeresokornek tettem fel kerdeseket (mit szolna hozza ha a lanyaval csinalnak ugyanezt), neked nem.. (koltoi volt, csak nem jeleztem..)
Ja, es en nem fogok nevet valtoztatni... Meg mas neve alatt sem sose beirni...
Egy kérdést feltettél valóban: Erre - úgy érzem - tudom a választ, tudom ki vagyok, bár az embert mindig gyötrik kétségek. Válaszoltam a kérdésedre.
Ezenkívül tettél két megállapítást, amikre nem akarok reagálni. Ilyet pl. én nem írnék neked. Mert ez a stílus nem segít seniknek. Ui. nem csak beszélgetünk, hanem szempontokat, véleményeket, ezzel SEGÍTSÉGET is adunk egymásnak, így, ismeretlenül is. Én azt kérdeztem magamtól: Segít Andrée azzal, hogy kis senkinek nevez, segít azzal, hogy szarba veszi az érzelemvilágomat? Nem, nem segít. Úgyhogy errol nem akarok levelezni veled.
Bocs, hogy Nicket is váltottam, de próbálok aktuális maradni.
Mindamellett továbbra sem ítélem el címeresökröt, hiszen hogyan is tehetném?! Ez nem az én dolgom, reszortom, vagy nevezzük, ahogyan akarjuk. Ez egy beszélgetős fórum, azért írsz le valamit, mert kiváncsi vagy a többiek véleményére. Ha nem írnád le, nem lennél kiváncsi. Más kérdés, ki mint reagál rá.
Címeresökör olyan férfimód leegyszerűsítve kezeli az érzelmi dolgokat, nem állítom, hogy minden pasi ilyen, de a többség azt hiszem, hasonlóképp reagálna, mint ő. Kedvesemnek minap elmeséltem, hogy mi a véleményem a férfiak boldogságérzéssel kapcsolatos viselkedéséről, azazhogy szerintem sosem mondanák, hogy boldogok, mert mi is a boldogság?!, erre azt válaszolta, hogy ez pontosan így van, mi ezt is érzelmi oldalról közelítjük meg, ő (meg a pasik nagytöbbsége) észérvekkel. Nem tudom, hogy egy érzést hogy lehet ésszel megközelíteni. Ezért marad nekem az a pasi örök rejtély... bár biztos, hogy sok türelem kell hozzá.
Miert gondolod, h duhot valtottal ki belolem??? Mert ha az aljaskepmutato lennel, akkor igen... (bar ot nem tartom erre meltonak)
Es bar elviselhetetlen maca szerint ugy tunik, h en most itelkeztem rolad, nem tettem.. En csak egy kerdest tettel fel neked... Amire nem valaszoltal ... Csak azt irtad, h nem vezed fel a kesztyut... Szerinted ha foltesznek neked 1 kerdest, akkor az mar parbaj??? Nincs jo-rossz, fekete-feher... Es en sosem parbajozom... Csak kerdezek... Teny, h szeretem ha valaszolnak ra...En is szoktam.. De ha most azt mondod, h eleven pontodra tapintottam, akkor az mar igazi, hos tett lenne a mai vilagban.. Vagy ha azt mondanad, h meg gondolkozol ezen a kerdesen... Ok... En is szoktam idot kerni... De arra, hogy en felteszek neked egy kerdest es te azt irod, h nem akarod felvenni a kesztyut... Nem tudom... Sajnalom h igy eled ezt meg...
De csak h tudd, rolad meseltem a barataimnak szilveszterkor... Hogy meg van ilyen is... H egy apuka mit meg nem tesz a lanyaert..
Kar h most beirtad azt, h szereted a feleseged, boldog vagy, stb...
De egyvalamit tudok, h ez a te eleted, azt csinalsz vele amit akarsz.. Es mivel nem az en eletem, innentol fogva felolem azt csinalsz a maganeletedben, amit akarsz...
Azt hiszem, ide csak azt tudom írni, amit én kaptam a fejemhez vágva korábban: sosem tudhatod, hogy mit cipel majd ebből a gyerek tovább, nem tudhatod pontosan, hogyan éli át, érzékeli a helyzetét, a helyzetét. Azt gondolom, mindenki dolga a legjobbat kihozni az életéből, tekintettel mindenki másra is. Én úgy tudtam rendbe tenni, hogy eljöttem. Címeresökör megoldása az együttmaradás. A jövő meg majd igazolja tetteinket. Vagy sem.
sosem ertettem meg, es nem is fogom, anya helyeben nem vartam volna 6eves koromig a valassal
apa most 62 eves elmult, most jott ra, hogy valamit nagyon elrontott valamikor...
egy gyereke sem all mellette, a hugom nem all szoba vele, a batyam ongyilkos lett, amiben szerepe van apanak is, en meg csak azert foglalkozok vele, mert sajnalom a szerencsetlent, egyedul maradt
Cimereseokr, valoszinuleg neked is igazad van... Nem vagyunk egyformak... Viszont lehet h abbeli velemenyemmel meg en maradok egyedul, h valojaban te nem is tudod igazabol, h milyen dolog az, h szeretni... Kerdezhetek olyat, h akkor azt is szivesen venned, ha a szeretett lanyod is csaljak??? Te, mint egy "mintaapa", mit szolnal hozza??? Es ha hazahozna neki a ferje valamit??? Vagy ha esetleg az unokad eszrevenne apjat egy masik novel az utcan??? Te, mint mintaferj...Mintaapa... Es mint nagyon oszinte ember... De igazad van abbol a szempontbol, h nem venne valoszinuleg eszre, mert kepmutatasban nott fel, es igy majd azt sem veszi eszre , ha ugyanugy csak hasznaljak... Otthon, mosasra, fozesre, gyereknevelesre... stb.
Igen, mindenkinek igaza van valahol, de: Itt arról van szó, hogy 1 én nem vagyok boldogtalan a feleségemmel, 2 szeretem ot, 3 a gyerek nem lát maga körül képmutatást.
Mindannyian a monogámia irányából közelítitek meg a kérdést, amely nem más, mint holmi középkori örökösödési szabályokból származó kolonc, amit vakságunkban és kultúrális innivációs készségünk hiánya miatt magunkkal cipelünk. Persze jó lenne, ha a nejem is értené ezt, dehát sajnos o még nem nott fel eddig. Én szeretek élni, szeretem az embereket, különösen a noket, nagyon szeretem a feleségemet és a kis barátnomet és ebben az egészben semmi de semmi rossz nincs, ráadásul el is tudok tartani mindenkit. És képmutatás sincs benne. Lehet, hogy most egyedül maradok a véleményemmel, de egy kicsit próbáljátok átérezni a helyzetemet.
Ja és az anyám élettársára soha nem gondoltam úgy, mintha az apám, vagy akár mostohaapám lenne (csak így hívtam: anyámélettársa). Kedveltem, de meg se közelítette azt, amit az apám iránt éreztem!
Nekem is elváltak a szüleim, amikor két éves voltam. Az együttélésükről csak néhány halvány képem maradt. Viszont nagyon boldog gyerekkorom volt. Sokan elborzadnak, amikor elmesélem, hogy én úgy éltem le az egész gyerekkorom, hogy egy hétig anyámnál, egy hétig apámnál éltem. Ennek persze vannak hátrányai (nem volt egy stabil állandó otthonom, viszont két gyerekszobám, és minden héten be kellett csomagolni, persze mindig otthagytam valami iskolai cuccot), de viszont egyszerre két teljesen más család, más légkör is körülvett amitől csak gazdagabb lettem szerintem. Nekem 8 éves korom körül volt egy időszakom amikor folyton nyaggattam szegény anyut, hogy miért vált el, de később megértettem.
Úgy gondolom, hogy ha valaki boldogtalan akkor muszály elválni!
Ha normálisan viselkednek a szülők egymással, akkor szerintem a gyerek se látja kárát. Megértem azokat az apukákat, akik nem akarják a gyereküket elveszíteni, de nem attól lesz boldogabb ember a gyerekéből, ha feláldozza miatta a legszebb éveit. És el lehet vinni a gyereket nyaralni, kirándulni, moziba, hétvégére - lehet, hogy még jobban is fogja szeretni az apját, mint az anyját, akivel csak a hétköznapokat tölti. Én már sok ilyet láttam. Ha nagyobb akkor pedig magától is közeledik, vagy esetleg oda is költözik az apjához.
nem mondom hogy nincs benne ráció (hideg fejjel ) .... ez az eszmefuttatás akár a világegyetem születésének újfajta megközelítésére is felhasználható . És ezentúl leszarom Einsteint is....
Megértem amit mondasz,de ez képmutatás és előbb utóbb kiderül.Nem is sejted a gyerek mennyire tudja,ha nem boldogok a szülei.Inkább 1 normális válás,mint boldogtalan "áldozatos" szülők.Az én szüleim nem váltak el.Sajnos:(. Viszont felnőttként és kamaszként "zsebrevághattam" én értem ill. értünk volt minden. Ne hidd hálás lesz majd a gyermeked ,mert álkapcsolatban éltetek.Jobb esetben csak egyikőtöktől fordul el felnőttként....Mindig csak mély bánatot éreztem anyámban és mindent megmérgezett ezzel.Nem volt 1 boldog gyermekkori Karácsonyom.Nem voltak veszekedések viták ne hidd,soha 1 csúnya szó sem,de haragszom rájuk a színjátékukért. A lányom most 18 éves,és azt mondta 5 évesen érzett mindent abból ami köztem és az apja közt történt és neki az volt megkönnyebbülés mikor vége lett,pedig sem vita sem sírás nem zajlott előtte. Nem attól van biztonságban 1 gyerek ha 1 tető alatt él a szüleivel,hanem ha érzi stabil körülötte az élet és nem attól lesz stabil,hogy apa félre jár kufircolni,mert ha valakit igazán szeretünk vállaljuk és nem dobjuk,mint 1 papírzsebit,főleg nem akkor ha teljes értékű kapcsolatra vágyik velünk.
Nagyon sokszor hosszú évekbe kerül, amíg egy helyzetet az ember felismer és újabb évszázadok telhetnek el, amíg elszánja magát a döntésre.
A francba! De hát - azt hiszem - csak egy élet van, amiből úgy kell kihozni a legjobbat, hogy lehetőleg minél kevésbé bánts másokat! És a gyereknek meglesz a saját elrontanivaló, vagy éppen boldogságos élete, és igenis minta a szüleiké, a hazug is, a boldog is, a megalkuvó is.
