Akkor tényleg csak nem szeretik, mondjuk az már elég baj, hogy csak azért ették meg, mert nem akarták, hogy kiabáljanak velük - és amúgy sem volt más...
Én a borsót vagy a lencsét akkor se tudnám megenni, ha nem lenne más, és a sóletet sem... A zöldborsóra ránézek, és jön Vuk, a sárgaborsónak a szaga is elég ehhez...
A butatelóknak számtalan előnyük van az okostelókkal szemben.
- ergonómikusabbak, mint az okostelók
- JÓVAL olcsóbbak
- részben emiatt nem bánja annyira az ember, ha leejti, összkoszolódik, ellopják, ilyesmi (és persze a tolvajok sem hülyék, és eleve nem a szakadt telót akarják valaki kezéből kikapni, és elszaladni)
- gigantikus a készenléti idejük, hosszabban lehet velük beszélni is
- nem törik fel, és nem szívják le róla a számlán lévő pénzed
- a kedvenc zenéidet a végtelenségig hallgathatod róluk, bírni fogják
- nem addiktívak, tudsz figyelni a környezetre (ez gyakran jól jön)
Mivel csak arra kell hogy az áramszünet miatt elromlott tvbe életet vigyünk a telefonos ügyintéző segítségével, ezért az ár nagyon számított. 12 ezerre emléxem.
Okos teló mennyi?
Most ugye Vandával abban maradtunk hogy jön a szerelő, ezért nem is mozdulok ki pedig pont kellemes idő van és hétköznap ,vagyis személyesen is elmehettem volna intézkedni.
Engem is meglepett a gyerek, hogy megette. Ami még jobban meglepett, hogy a recept szerinti napraforgómagot is beletette ő is. Gyerekkorában az óvónők kétségbe voltak esve, mert a magos dolgokat nem volt hajlandó megenni. Valahogy rávették, hogy a szezámmagot megette aztán, de napraforgómagot, tökmagot, korpát, zabpehlyhet ilyesmiket akkor se. :) Anyám azt mondta rá egyszer, hogy nemigen hitte volna, hogy létezik nálam válogatósabb gyerek a világon, de úgy néz ki, hogy mégis. És kellő kárörömmel nézi a folyományokat. :) Persze elfelejtette, hogy ő is akar főzni rá. Hehehe.
Inkább apjuknak kéne születnem, a múltkor zöldbableves volt náluk, amit szintén nem szeretnek, kérdezem a kicsit, hát mégis szereted (mert mondta, hogy megette), azt mondta, hogy nem, de nem akartam, hogy apa kiabáljon, meg nem volt más. A lányom meg azt mondta, hogy ha az ember nem rágja meg nagyon, akkor nem érezni az ízét. :))))
Amúgy sokat javult a helyzet, ahogy nőnek szerencsére egyre több dologgal barátkoznak meg.
Egyébként jut eszembe: Antal Emese dietetikus írt egy szakácskönyvet, az a címe, hogy Gyerek az asztalnál. Lehet, hogy abban vannak biztosra menő kaják is. :) Mindig meg akarom venni, csak aztán elmarad.
Azt neked kell megírnod. :D De a probléma ismerős.
Most amúgy a gyerek, hogy készül a koliba, több kajára is bepalizott, hogy csináljuk meg együtt, és amit ő főz, azt megeszi. Ma pl. lazacot sütött nekünk, de arra már régebben tanítottam meg. Pár napja édesburgonyakrémlevest csináltunk, mert szombaton nagyon ízlett neki az étteremben. Lehet, hogy ha befogod őket, jobban megeszik, amit ők csináltak.
A legtöbb telefont egyszerű használni, hiszen egyik gyártó sem arra törekedett, hogy minél kevesebben vegyék a termékét. Csak vannak jobbak, és vacakabbak.
A régebbi szakácskönyvek végén még volt menüajánlat szinte napokra lebontva. Most csak a Vizváry Mariskáé meg az Ínyesmesteré jut eszembe, aminek a végén van ilyen. Befotózzam?
Ez tény, a butuskán alapban többet kell nyomkodni, de ki lehet gyűjteni egy kedvencek nyomógomb alá a gyakran használt cuccokat, és akkor csak azok között kell le-fől lépkedni. Legalábbis az enyémen.
Én butuskát használok telefonálásra és SMS-esezésre, az okossal meg fotó és wifi alatt net (előfizetés nincs rajta) - fórum, messenger, FB, Viber, de csak napközbeni rákukk, alapban itthon a latop.
Most nem arra gondoltam, hogy használja ki az összes lehetőségét, de hát az okos telefonon ott a telefon jel, ott lehet telefonálni, ott az sms jel, ott lehet sms-t olvasni, ezek jóval egyszerűbbek, mint a buta telefonban, ha egy picit nem jól nyomom meg a gombját már nem azt csinálja, amit szeretnék, plusz látni se lehet az apró kijelzőt. Anyukám is simán használja. Rengeteget viberezik, az összes 70+-os barinőjével is. :))
Annak, aki ezzel nőtt fel, lehet, de én pl. "belecsöppentem", apránként tanultam meg (vagy megmutatták), mit hogyan kell. Egy csomó mindenről azt se tudom, hogy meg lehet csinálni (jéééé, ilyet is tud? :DDD ), ill. van egy csomó, amiről tudom, hogy lehet, csak nem tudom hogyan? :D
És van olyan is, ami szerintem katasztrofálisan szar mobilon, pl. a gúgli keresés - legalábbis számomra. Teljesen másokat és másképp ad ki, mint a laptop. Most pl. az ünnepek alatt képtelen voltam rákeresni a Road Movie programokra, nem adta ki a legtriviálisabbat, a honlapot. Jött minden szar, de ez nem. Még jó, hogy messengeren átküldtem valakinek a linket, azt megnyitva tudtam megnézni. (A laptopon az első találat, 3 kattintás, aztán helyszínenként további pár katt - ez már működött mobilon is, ha megvolt a honlap.)
Sebaj. :))) Én is azt hittem ez valami név. Persze név volt, cégen belüli név. :)
Szerintem tényleg egyszerűbb az okos telefon, mert bekapcsolja és ott a kis telefon ikon, sms ikon, a butában meg a menőbe kell bemenni és ott végig görgetgetni, sokkal több nyomkodás, és nagyobb rontási lehetőség.
Tévénk 10 éve nincsen, ahhoz nem tudok hozzászólni. Nem is hiányzik.
Egyébként a történet eleje véletlenül egyezik egy falusi osztálytalálkozó eseményeivel. A szomszédasszonyom fiának az osztálya volt, bebasztak (mi mást lehet csinálni egy falusi osztálytalálkozón) és az egyik atomrészeg szingli csaj élesben bizonyította a jelentős állóképességét a jelenlevő ifjaknak. A pletyka szerint a hetedik fickótól már csak négykézláb bírta, mert begörcsölt a lába. A szomszédfiú természtesen nem vett részt az eseményben, hanem eljött, csak a haverjai mesélték neki. (Egyébként kifejezetten málészájú srác, és soha nem iszik (az apjával ellentétben), de akkor házasodott, szóval el is hiszem neki.) Majd a lány fekete melltartóját a srácok az akkor még nem lebontott milleneumi emlékszökőkútnál levő zászlótartóra felhúzták győzelmi trófeaként. A vegyesboltos szedte le, és felakasztotta a kerítésére. A csajszi jött másnap a coopos-boltba, ahol eladóként dolgozott, simán levette a melltartóját és bement parizereket szeletelni. Hogy eközben mit gondolt magában vagy emlékezett-e egyáltalán a sztorira, azt a szomszédasszonyom nem tudta.
