A topik elején szereplő hibalisták a hibák ellenére sem a nehézségeket akarták bemutatni, hanem elviccelődtünk néhány apróságon.
Ha a hiányos bevásárlási listát, vagy a szoba közepén hagyott zoknit valaki komoly problémaként éli meg, akkor a kapcsolattal baj van, de nem ezek az apróságok jelentik a gondot.
Félreértettél. Nem degradáltam le, amit írtál, ahogy gondolkodsz dolgokról. A "tipikus pasi" szófordulatot tényleg gyakran használom, és bár biztos nehéz elhinned, nem bántásként használom, imádom a pasikat, olyanoknak, amilyenek.
Ha már tapasztalat:
Az előző kapcsolatomban amikor rádöbbentem, hogy boldogtalan vagyok, kerestem magamnak egy szeretőt. Mint oly sok mások. És kemény két hónapig bírtam ezt a kettősséget. Egyrészről nem bírtam otthon az akkori párom szemébe nézni, másrészről utáltam, hogy nem tudok az új kapcsolatnak perspektívát biztosítani. És harmadrészt: nagy csalás volt az egész, bár vágytam a találkáinkat, hazaérve utáltam magam mindazért, amit műveltem. MERT CSALÁS VOLT!
Ki más dönthette volna el helyettem, mi tévő legyek? Hagyjak másokat dönteni helyettem? Hagytam volna, amíg a "szeretőm" megunja ezt a bújdosósdit, és keres másik lányt? Hagytam volna menni a dolgokat, amíg lebukunk egy szép nap, és az akkori párom szemét lotyónak tart? Felborítottam egy párkapcsolatot, mindenkinek nehéz volt az újrakezdés, de sikerült. Most mindannyian boldogok voltunk, és max. egy nehéz évünk volt.
Pont errol beszelek eygebkent. A nevezett holgy akkor szeritned is nem "gyereket akart" hanem "gyereket es teljes eletet akart megszerezve egy bizonyos himet, stb." Ez egy masik fajta kivansag, ami ritkabban jon ossze.
A sajat gyerek iranti vagy ala volt rendelve sok masnak -- es a tobbi ennek a valasztasnak a kovetkezmenye.
Legalábbis szerintem. Kell legalább egy jó kapcsolat öregkorunkra. Szóval, akinek nincs párja, keressen! Szervezett kirándulások, kórus, teniszklub, bibliaóra, ... Egy ismerösöm (Kórus :o) ) jóval 30 fölött ment férjhez, mára legalább 5 gyereke van. Végsösoron szerintem még az is megoldás, hogy keres magának egy férfit, aki minden további kötelezettség nélkül csinál (bocs) neki egy gyereket. Ilyen ismerösöm is van (kórus).
És még valamit: az elsö feleség is találhat magának valakit! Neki sem perspektiva a vezsekedös öregség. Ez talán snejderfáninak és címeresökörnek szólna.
Egy ideig gondolkodtam, hogy válaszoljak-e kedves Kiálhatatlan maca.
** Félrebeszélés jellege van mindannak, amit leírtál.
Én nem hiszem hogy degradáltam volna azokat, amiket eddig írtál. Az, hogy te ezt teszed, nem hinném hogy erősíti az igazad. Mondtam, hogy meghallgatom a véleményedet, de ez nem vélemény, hanem minősítés. A pasik elfutási / maradási viselkedéséről volt szó.
Nyílván átélt tapasztalataid nincsenek ezen a téren (vagy ha vannak, akkor ezt nem említetted) viszont a másokkal megtörtént sztorik idézésével az a bajom, hogy nem értheted tisztán a motívációikat és nem láthatsz pontosan minden körülményt. Én mindkét helyzetet átéltem (rohanás az új nőhöz, maradás a régi mellett), és ha jól emlékszem az alap kérdés arról szólt, hogy "Miért van az, hogy a nős férfiak egy része nem meri feladni a régi nem működőt egy jobbért, akit szeret, és aki szintén szereti, miért nincs bátorság ehhez?" Úgy látom vannak páran itt, akik megélték a szituációt, vagy épp most élik meg, nekik akartam egyfaja lehetséges választ adni arra, hogy mit gondolhat ilyenkor egy pasi, és hogy milyen alternatívái lehetnek egy ilyen konfliktus kezelésének.
Van néhány testközeli tapasztalatom, s bár a többi hasonló helyzetet átélt férfi fejébe nem láthatok be, a saját kis bárgyú gondolataimon és élményeimen át megpróbáltam megmutatni, hogy van értelme előítéletek nélkül kezelni valakit, függetlenül attól, hogy milyen egyéb problémával kell szembesülni egy ilyen szituációban. Ennek része volt a döntés kérdése, mivel nyilván ez a lelke az 'édeshármas' szituációknak.
Semmilyen félrebeszélés nem volt ebben. Sajnálom hogyha nem értetted azokat, amiket írtam. Ha frusztrálna a "tipikus pasis" stílusom (olvastam más leveledben is ezt a kifejezést) akkor már most ugorj a levél végére, nem szeretném az előítéleteid rendezett lepleit ráncokká gyűrni:)
Még pár szó erejéig (ha még olvasod): nem biztos, hogy jó ha konok meggyőződést alakítasz ki dolgokról, mert nem láthatod/értheted mások gondolatait érzéseit. A pasik közül sokan szeretik az olyan nőket akik meggyőződéssel élik a világot (az energiájukból és eltökéltségükből erőt meríthetnek, és segít a közös célok megvalósításában), de ez nehezen tűrik, ha ítéletet mondanak felettük (pl. az előző hozzászólásomban említett hibáink felhánytorgatása). Leginkább ebből származnak a konfliktusok.
Én meghallgatom amit mondasz, még akkor is ha szerinted "vannak férfiak, akik süketek-vakok : 630", de szeretném ha nem úgy kezelnél, mint a legjobb barátnődet, "aki begyöpösödött mert más a véleménye".
Mint írtad, a "Szerintem egy jó kapcsolathoz három dolog kell legfőképp: szerelem, tolerancia és nagyon jó szex :))) : 526"
A szerelmedet és a jó szexet meghagyom a párodnak, a toleranciádra viszont szükségem lenne. Remélem nem sértődsz meg, tényleg nem akartalak megbántani ("A kiscipőm tele van, hogy mindenkinek elkezdtem szúrni a szemét... Van elég topic, találok magamnak másik törzshelyet. : 467") én tényleg kiváncsi vagyok a véleményedre, de a mínősítéseket hagyd meg azokra, akik ismernek.
A történet, amit elmeséltél pedig annak a hölgynek a szájából hangzana meggyőzően, aki azt is el tudná mesélni, hogy miért nem keresett másik párt magának, mért nem akart másik férfinak gyereket szülni, és hogy mit csinált az eset előtt, és a férfi "látogatásai közben, mikor ezer és egy lehetősége lett volna kapcsolatot kialakítani. Így ez magában csak egy rémmese, nem érteni a motívációkat és nincs is itt a hölgy, akivel meg lehetne tárgyalni. Annak viszont kíváló, hogy elrémíssze azokat, akik talán életük pasiját kapnák meg, ha monjuk türelmesebbek lennének.
Nem hiszem, hogy az adja meg valakinek az értékét, hogy milyen könnyű volt vele összeköltözni...
Mindennel egyetértek, csak az utolsó fél mondatoddal nem. Méghogy nincs vitaforrás összeköltlzés után! Ld. pl. ennek a topiknak az elejét! Házi munka megosztása, rendetlenség, hajaj!...
Sajnos Kiállhatatlan maca példája igen gyakori! Édesanyám a munkahelyén több ilyet látott, ezért is aggódott értem annyira. Jut eszembe, volt még egy elönyöm: az utolsó legalább 1 évben Bécsben dolgozott, így a családját is csak hétvégén látta.
3. Nem szabad veszekedni! ld. 795 Csak sok szempontból megvilágítani a kérdést. Vallásos? Anyagiak? Gyerek?
Biztos, hogy még szereted? Bocs, de a veszekedéstöl a Te szerelmed is múlik!
4. A válás azért volt jó, mert meglátta, hogy én is tudok valamit tenni érte. Még akkor is, ha az én válásom sokkal egyszerübb volt, mint az övé.
Ha ennyit veszekszel vele, nem azt fogod elérni, hogy veled maradjon.
Át kell gondolnod az egészet. Lehet, hogy megeröltető, de úgy kell szervezned, hogy akkor érezze magát jól, mikor veled van, nálad legyen nyugodt élete.
Ha nem jó a házassága, akkor ott is vannak balhék.
Találjon nálad szeretetet, nyugalmat, megértést. Lehet, hogy csak rövid időre lenne szükség veszekedésmentesen, mert csak ez miatt vannak a viták.
Segítsd neki meg a döntését azzal, hogy jól érezze magát nálad.
És akkor nem játszod meg magad, mert ha összeköltöztetek végleg, vitaforrás már nincs.
Tegnap óta kikívánkozik belőlem egy sztori, de nem tudtam leírjam-e. Mégis megteszem.
Volt egy ismerős lány, amikor megismertem 36 éves volt, a szüleivel élt, se kedvese, se kutyája, se macskája. Egyszer valami sörözés közben szóbakerültek pasik/kedvesek. Elmesélte, hogy 18 évesen megismerkedett egy nála idősebb férfival, nagyon kedves volt hozzá, elbűvölte őt, összejöttek. Aztán derült ki, hogy nős. Persze "otthon nem értették meg" meg és el akart válni, de a gyerek miatt akkor épp nem volt aktuális. A lány lenyelte a békát, elfogadta, hogy kissé becsapták, elhitte, hogy a titkolódzás azért volt, mert a pasi őrülten vágyta őt. Aztán teltek az évek és a válásból nem lett semmi. Egy ideig türelmesen várt, beérte a szerető szereppel, aztán már nem annyira türelmesen várt. Voltak vitáik, nem kicsik. A lány végül szakított, megpróbált visszarázódni egy normális kerékvágásba. Egy-két év eltelt keresgetéssel, ritkán pasizással. Aztán felbukkant a régi szerelem, elmesélte, hogy az asszony kikészíti, most aztán tényleg el fog válni, és egyszerűen nem tudta a lányt elfelejteni. Kezdődött az egész előlről, ment a hitegetés évekig. Aztán szakítás, majd újrakezdés. A lány harmincegynehány évesen egyedül maradt, a pasi gyereke felnőtt, a pasi megöregedett annyira, hogy bőven beérte az otthoni macerával, nem kellett neki a lány többé.
Időnként, ha kitörnek a lányból az anyai ösztönök legjobb barátnője kisfiához átmegy, nagyon szereti, kényezteti. És beletörődött, hogy neki soha nem lesz saját gyereke, hogy a szülei mellett fog szép lassan megöregedni, míg a végén teljesen egyedül marad. Keserű kilátások.
Lehet, hogy az én egóm túl nagy, de többre tartom magam annál, mintsem egy ilyet végigcsináljak. Ez a lány elhitte, mert hinni akarta a mesét, majd keserűen ébredt. Együgyüség volt a részéről. Ha idejében kilép ebből a mókuskerékből, talált volna magának másik férfit, akivel talán még az életét is összeköthette volna. Nem gondolom, hogy mindenkinek egy férfi/egy nő jár az életben, akit igazán szeretni tud. Millió pasi/nő szaladgál, akivel le lehetne élni ha nem is egy életet, de 5-10 évet békében.
1. kapcsolata megromlott (nem házasság, de együtt élnek)
2. nem kértem soha,hogy vegyen el, csak azt, hogy próbáljunk meg összeköltözni és nekilendülni az együttélésnek, ha egyébként meg jó nekünk
3. Egy ideig én is vidám és kedves voltam, de amikor szinte minden éjjel egyedül maradtam, kiborultam és nem tudok visszaállni a szeretetverzióra....
4. ez nem játszik :)
5. Én nem akarok szakítani, de folyton veszekszem, követelőzöm, már utálom magamat emiatt, természetesen ez csak árt mindennek. Az utóbbi időben kétszer küldtem el, utána szenvedek... Viszont, ha szakítanánk nem lenne közös kórusunk...
Én sem tudom a mindig alkalmazható receptet, csak a saját példámmal hozakodhatom megint elô.
1. Férjem elsô házassága tényleg megromlott.
2. Soha nem kértem, hogy vegyen el. Csak ö mondta, hogy ne is álmodjam róla.
3. Mikor találkoztunk, mindig vidám, kedves voltam, mindent megtettem a kedvéért. Csak két találkozás közt bögtem.
4. Közben férjhez mentem és elváltam a régebbi szerelmemtöl.
5. Végül a régi recept jött be: szakítani akartam. Tényleg akartam. De továbbra is hetente láttuk egymást (egy kórusba jártunk), csak nem beszéltünk. Mikor azt mondta, elvesz, alig tuddtam magam szeretetre visszaállítani! A "megkérésemig" kb. 2 év telt el! Na és az elsö feleség is segített (lásd korábbi hozzászólásomat).
Bocs, ha hülyeséget kérdezek előre is. Próbálom érteni amit írsz, de még rágódom rajta...
Mi van akkor, ha részedről eldöntötted, a másik - szóban teljesen egyetért, támogat, segít, szóval látszólag minden rendben - de mégsem tud lépni, valamiféle félelem okán?
Hogyan segíted, hogyan lendíted át, hogyan "motiválod",(nincs most jobb szavam, bocs) hogy végrevalahára felelősséggel vállaljon fel valamit? Hogyan érteted meg, hogy az egész világnak úgysem lehet jót tenni, hogy néha a kitöréshez meg kell élni fájdalmakat is, de lehet, hogy utána jobb jön, így viszont csak önsorsrontás az egész?
** És ha nem úgy döntenek, ahogy szeretnéd? Tudsz mást tenni, mint elfogadni?
Talán nem érted mire gondoltam. Mindíg te döntesz utoljára. Többek között ez ad értelmet a kivárásnak. A döntés mindíg pontosabb képet fest valakiről, mint azt valaha is bevallaná magának. A te eseteben rólad, ha elég objektívan vagy képes magadat kívülről szemlélni. Ha másokat veszel górcső alá, úgy egy lépéssel előrébb jársz. A döntéseik, tetteik, hazugságaik és félelmeik mind sokkal jobban felfedik őket, mint bármi, amit te valaha is képes lennél kiprovokálni belőlük.
Ideális esetben a kivárás időzítés, tapasztalatok gyűjtése. Mások döntése tisztább képet fest arról hogy neked hol a helyed a "játékban" vagy hogy milyen helyet szántak számodra. De a végső döntés a tiéd.
"Soha nem fog senki dönteni helyetted, csak legfeljebb úgy döntesz, hogy hagyod hogy döntsenek valamiben, ami téged is érint. Azzal hogy elfogadod a döntésüket döntesz. "
És ha nem úgy döntenek, ahogy szeretnéd? Tudsz mást tenni, mint elfogadni? Nem lett volna jobb saját döntést hozni? Az nem döntés, ha mások döntésére hagyod magad, az életed. Ez struccpolitika.
** Nekem volt mit veszítenem, mégsem vártam, hogy más/mások döntsenek helyettem. A kivárás természetében idegen tőlem
Én nem sugalltam azt, hogy tagadd meg a természetedet. Soha nem fog senki dönteni helyetted, csak legfeljebb úgy döntesz, hogy hagyod hogy döntsenek valamiben, ami téged is érint. Azzal hogy elfogadod a döntésüket döntesz. És mindíg ez a fontos. A végső döntés, amit csak te hozhatsz meg. Ha már voltak szomorú pillanataid, fájdalmaid az életben (és miért ne lettek volna) akkor tudod, hogy ez nem mindíg sikerül olyanra mint szeretnéd. De te magad vagy a döntéseid, és ezt nem ruházhatod át másokra. Nem a döntés a nehéz, hanem a következményekkel szembe állni. A kivárás csupán időzítés. És tapasztalatok gyűjtése. Ez utóbbiakkal elszalaszthatsz lehetőségeket, de sokszor hagyhatod a dolgokat természetesen folyni a maguk medrében. A döntésed mindíg pontosabb képet fest rólad, mint azt valaha is bevallanád magadnak...
Gyermekem apjában is megvolt a vágy, hogy örömet okozzon, csak a képesség nem volt meg hozzá. És én - oktondi fejjel - még hitegettem is, hogy milyen jól csinálja. A mostani kedvesemnél nem kell színlelni, minden szexuális együttlét maga a csoda számomra. Talán pont ezért sosem unnám meg... nincsenek fejfájós esték, kedvetlenség
Nekem volt mit veszítenem, mégsem vártam, hogy más/mások döntsenek helyettem. A kivárás természetében idegen tőlem, de azt tapasztalom, több férfi ismerősöm erre a taktikára esküszik.
Köszönöm, bár nem hiszem hogy dícséretként írtad :)
** 1. Igazolja az elgondolásomat, miszerint a szex igenis az egyik legfontosabb alkotó és összetartó eleme egy kapcsolatnak. Rossz szex mellett előbb-utóbb dől egy kapcsolat. Azért felhívnám női szemszögből a figyelmedet a következőkre: míg a férfinál fontos, hogy rendszeresen kielégítsék vágyait, addig a nőknél a rendszeres szex nem feltétlen jelenti azt, hogy vágyai ki vannak elégítve. Ha valaki, én aztán tudom. :)
Mesélj, figyelmesen hallgatlak. :) Csak halkan jegyzem meg, hogy nálunk, férfiaknál, öööö... egyszerű lelkű lényeknél sem feltétlen jelenti azt a szex, hogy vágyaink ki vannak elégítve. Ellenben ha szemrehányásként kapjuk vissza a hibáinkat (már megint figyelmetlenek vagyunk, trehányak, durvák és különben is) az nem segít beleélni magunkat a problémába. Tény, hogy némely képességünket vagy cselekedetünket jelentősen túlértékeljük, de örömet szerezni (legyen az bármiféle öröm) mi is szeretünk. Vezetni kell minket a helyes irányba és akkor nem lesz gond:)
** 2. "A legkevésbé azt viselik el ha kényszeríteni akarják őket valamire. Innentől egyértelmű a képlet: vagy menekül a pasi, vagy pedig vár, míg (amennyiben mindkettőhöz kötődik) valamelyik hölgy megoldja a helyzetet." Ezt már nem is kommentálom inkább, de ez annyira-annyira-annyira tipikus... :)
Attól, mert XY dolog ellenállhatatlanná tesz egy férfit vagy nőt, attól még nem jön vele az ABC összes többi betűje. A maradék betűk keresése nem tesz bátorrá vagy vakmerővé. Elveszíteni valamit fájdalmas, megszerezni viszont nem feltétlenül jelenti a sikert. A korral haladva egyre nehezebb dönteni, mert egyre több a veszteni való. Akár tipikus, akár nem ez van. Minden tiszteletem azoké, akiknek nincs mit veszteniük, ezért könnyen döntenek. De lássuk be, a két helyzet azért nem ugyanaz...
** Szerinted mennyire lehet hosszú ez a türlemi idő?
Ez a nőtől függ. Ha kell neki a pasi, mert érzi benne azt a férfit, aki boldoggá tudná (vagy tudja) tenni, ha szereti őt és megtalálja benne az egyenrangú szellemi és testi partnert, a TÁRSAT, akkor vár rá, küzd érte. Nélkülözhetetlenné teszi magát, ezzel könnyítve a döntésen.
Ez a türelem nem holtidő. Mert rengeteg minden történhet közben köztetek. Éppen ezért nem biztos hogy pejoratív éllel kell használni. Nem hasonlít arra, mikor kinn parkol a kocsid a tilosban, miközben arra vársz, hogy a pénztárosnéni a közértben kicsit gyorsabban matasson a sorban előtted állók bankkártyáival a leolvasónál. Ha csak rohanásból áll az életed, akkor nem fogsz semminek örülni. Tudom hogy divat mostanában a "mindent, és mindent most" felfogás, de nem hiszem, hogy ne feküdné meg az instant élet az embereket. A végeredmények hajkurászása közben nehéz észrevenni másokat, a környezetedet - amiben élsz és legfőképpen saját magadat. Ha hiszel a másikban, akkor a türelem olyanná válik mint egy víztükör: visszatükröz, de át is látsz rajta.
Gondolkodj el rajta, hogy mennyit látsz a másikban, és hogy mennyit akarsz még meglátni és felfedezni benne, érdemes-e várni rá, és hogy értékes-e az idő, amit vele töltesz. Ne a végeredményben gondolkodj, hanem abban, hogy mit jelent Ő. És végül eszerint dönts...
"És mivel ő van "outsider" pozícióban, esetleg még tetézi is a bajt a türelmetlenségével, választásra kényszeríti a csapdába esett férfit, s mint tudjuk ezt a férfiak nehezen viselik."
1. Igazolja az elgondolásomat, miszerint a szex igenis az egyik legfontosabb alkotó és összetartó eleme egy kapcsolatnak. Rossz szex mellett előbb-utóbb dől egy kapcsolat. Azért felhívnám női szemszögből a figyelmedet a következőkre: míg a férfinál fontos, hogy rendszeresen kielégítsék vágyait, addig a nőknél a rendszeres szex nem feltétlen jelenti azt, hogy vágyai ki vannak elégítve. Ha valaki, én aztán tudom. :)
2. "A legkevésbé azt viselik el ha kényszeríteni akarják őket valamire. Innentől egyértelmű a képlet: vagy menekül a pasi, vagy pedig vár, míg (amennyiben mindkettőhöz kötődik) valamelyik hölgy megoldja a helyzetet." Ezt már nem is kommentálom inkább, de ez annyira-annyira-annyira tipikus... :)
** Miért van az, hogy a nős férfiak egy része nem meri feladni a régi nem működőt egy jobbért, akit szeret, és aki szintén szereti, miért nincs bátorság ehhez????
** És a másik oldal, aki oly gyorsan feladja a házasságot holmi gyorsan jövő férfiért/nőért? Olyan közegben fordulok meg, hogy nonstop ilyen példákat látok és én is belecsöppentem egy ilyenbe. Csak ne szeress vkit túlságosan!!....
A válasz sokkal egyszerűbb, mintsem hogy kétségbe essél:) Persze ez csupán egy válasz a lehetségesek közül, de mint férfi, és mint "megszenvedett" nekem van alternatívám rá.
Itt sokan ecsetelték, hogy a férfiak nem érzelmek alapján döntenek. Ami persze nem igaz, de azért az biztos, hogy kevésbé befolyásolják őket az érzelmeik. Mi marad? Az ösztönök és az értelem. Sokkal pólusosabb ez a kettősség mint a nőknél, mert igencsak távol esnek egymástól. Mindenesetre mindkettő képes erősen befolyásolni egy férfit.
Ha az ösztöneire hallgat, előfordulhat, hogy egy szexuálisan betokosodott kapcsolatban egy hirtelen érkezett új nő mellett ismét férfinek érzi magát. Van amikor ez segít a régi kapcsolaton is, ha a "régi" nő időben kapcsol. Ez nem csupán vadászösztön. Szerintem, mint minden az életben, ez is az egyensúly felé törekvés része. Tulajdonképpen a működő szex egy férfinak nem csak a vágyai kiélését jelenti, de meglátszik mindenben: új lendületet a munkájában, a gondolkodásmódjában, inspirálja és felpezsdíti. Olyan a férfiak "kapcsolási rajza", hogy csak ezzel együtt tudnak maximális fokozaton működni. No és persze egyfajta visszaigazolás. Kifelé és befelé. Mert úgy nevelték őket, hogy az igazi férfi mindíg, és mindíg jól:) Ha nincs meg az egyensúly (ami nem kis részt a nők felelőssége is) akkor vagy deformálódik, vagy kitőr.
A másik típus (vagy állapot) a gondolkodó férfi. Az elején még ez a típus is az ösztöneire hallgat, de aztán mérlegel. Ha az új nő nem képes a kezdeti varázst további tartalmi résszel is megtölteni, akkor az "üres reggelre ébredés" esete következik, vagy rosszabb esetben a csalódásé. A szépnek, okosnak és mindenféle egyébnek tartott új hölgy erényei szakítópróbára kényszerülnek a régi hölgy által nyújtott erényekkel szemben. Előjönnek az új nő háklijai, vagy megrendül benne a bizalom, lehull a mázas lepel, és kiderül hogy ő is csak emberből van. És mivel ő van "outsider" pozícióban, esetleg még tetézi is a bajt a türelmetlenségével, választásra kényszeríti a csapdába esett férfit, s mint tudjuk ezt a férfiak nehezen viselik. A legkevésbé azt viselik el ha kényszeríteni akarják őket valamire. Innentől egyértelmű a képlet: vagy menekül a pasi, vagy pedig vár, míg (amennyiben mindkettőhöz kötődik) valamelyik hölgy megoldja a helyzetet.
nőben ugyanilyen sok akaratgyenge, szerencsétlen, labilis, az életén változtatni képtelen, pótcselekvésekbe menekülő van, mint szerinted férfiban.
A legjobb választás ha hamar felismered ezt és jó messzire elkerülöd.
Kevesebb időt cseszel el az életedből feleslegesen.
Persze ha kényelmes vkivel időnként elütni pár órát, (épp ráérsz és nem vágsz át ezzel senkit!!!)akkor más a helyzet :-), de akkor sosem szabad többet várni.
Meg ne sértödj, de nevetnem kell, amint téged olvaslak! Mintha a férjem írná 15 évvel ezelött! Ö hüséges volt, asszony bepalizott és válni akart 7 év házasság után (a kislány 3 éves volt). Aztán megegyeztek és együtt maradtak azzal, hogy mindkettönek szabad a vásár. (Ez már egy kicsit más, mint nálad.) Mindkét oldalon több kapcsolat is volt. Ismerték is egymás szeretöit. Kb. 5 év telt el. Végül mikor be akartam fejezni a kapcsolatot a kilátástalansága miatt, a férjem elvált és elvett engem. Ez 12 éve volt. Két közös gyerekünk lett, és ha minden igaz, lesz is még. A párom nemrég azt mondta, nem is gondolta volna, hogy csak azért, mert a családban minden annyira rendben van, ilyen boldog lesz egyszer az életben! Elsö feleség férjhez ment újra. Nekik is van gyerekük, és összejárunk. A lányunkat idén ök vitték sielni! A lánygyerek az elsö házasságból már majdnem felnött, de azért minden hétvégén nálunk van egy estét. Az egyik legjobb barátnöm. Házasságkötésünk idején 23 voltam, a férjem meg 37! Ja, és évekig azt mondta, nem vesz el. Szóval a java még elötted van!
