A Derű célja a valóság modellezése volt, csak a valóság nem valósult meg. A 80-37 esetében a cuccnak van eredetije, csak 20-37 számmal, így a 80-37 nem modell, csak egy hibás leképezés.
> tulajdonképpen a BTTB Ludmilla alól anélkül is kilógott a NoHAB-láb, hogy láttál volna igazi Ludmillát. Aztán mégis milyen lelkesen gyűjtötte őket fél Európa... :)
Én pedig milyen jól beleláttam a pályámon a Szergejt (TT-változat híján), végülis hatlábú volt és a géptérablak mértre és alakra tökre hasonlított, csak a mennyiség tért el. :) A BR 250 pedig egész jó Gigant volt és így tovább.
A modellezés kompromisszum, egy számot helyesen leírni nem az. Egy szám helyes leírásában (amiben önellenőrző szám is van) nem lehet hiba. Ha van, az azért van, mert modellezés helyett lehúzás zajlik.
Igen, a sorszám elírása is baj lenne. A modellezés és makettezés alapelve, hogy konkrét dolgot modellezünk, méghozzá bizonyítékok alapján. Ha van valamiről fotó, akkor modellezhető, és a modellnek pont olyannak kell lennie. Ami nem a valóság alapján készül, az nem modell. Ez a definíció.
És persze van, hogy a valóságban elírják: akkor a modell is olyan kell legyen.
A pályaszámokat (elsősorban a teherkocsiknál) én ellenőrzöm, mivel a kocsikártyák adattartalma fontos a játék szempontjából.
> Egy nagyon fontos tényt le kell szögezni: amikor az internet tele van fotókkal, létezik MÁV Vasútikocsi-album, akkor a másodosztályú Y-kocsira 20-37-et írni ingyen van, helyette 80-37-et írni nem spórolás, nem esztétika, nem szubjektum kérdése, hanem ettől objektív módon megszűnt modell lenni.
Valaki szóljon már a Közlekedési Múzeumnak, hogy a náluk lévő DERŰ nem is modell.
"Egy nagyon fontos tényt le kell szögezni: amikor az internet tele van fotókkal, létezik MÁV Vasútikocsi-album, akkor a másodosztályú Y-kocsira 20-37-et írni ingyen van, helyette 80-37-et írni nem spórolás, nem esztétika, nem szubjektum kérdése, hanem ettől objektív módon megszűnt modell lenni."
Azért szerintem egy kicsit erős, hogy egy elírt számjegy teszi a modellt. Akkor is elvesztené modell jellegét, ha a középszám helyett mondjuk a folyószámot írják el és olyan sorszámú kocsi éppen nincs? Vagy mondjuk van, de az adott színtervet nem kapta meg, mert korábban selejtezték és ezt magától tudja két ember, akik feltúrták a levéltárat meg régi fotókat? Nyilván baklövés a gyártó részéről elírni a számot (bár ez valódi járművekkel is előfordul) és úgy korrekt, hogy a felismert hibát javítják, de azért nekem nem lennének ettől álmatlan éjszakáim, a meglévő gördülőállományt sem ellenőriztem le sose ilyen szempontból.
Itt és most csak a pályaszámok elcseszésére szeretnék reflektálni: a 20-37 vs. 80-37 középszám-elírás még valahol feldolgozható ugyan, de az ellenőrzőszám hibás volta - miután a 12-jegyű pályaszám képzési módja nem a vasúttársaságtól függ - semmiképpen nem megbocsátható a gyártó részéről...
Én nem a modellek milyensegéről írtam véleményt, hanem ezen elvárások modjáról, prezentalásukról illetve a hm..."jogosságáról". Tudom, nem a legjobb szó erre, de na...kicsit sarkítva, egy Piko kalapsínes dilikörre, ami egy zöld filcre van fektetve, nem hiszem, hogy kívánja a tökéletesen leképzett modellt. :) Persze joga van követelőzni az illetőnek, mert miért ne, de ez számomra akkor is vicces lesz.
Múltkor volt szó valami forgóváz pontatlanságról is. Ok, legyen helyén minden csavar, alátét...de alatta a pizzavágó szerü kerék már nem probléma? Egy vitrinesnek szerintem mindegy, hogy mennyire üzembiztos egy valódira lekicsinyített kerék, és hozzá is lehetne jutni, lehet rendelni, de mégsem cserélte ki szerintem senki a problémázók közül...még csak be sem festett, fogadok. Nem baj, hogy ormótlanul virít, csak a váz legyen tökéletes.
Egy újszüllötnek minden vicc új, bár ez is mutatja mennyire nem vagytok tisztában a vasútmodellezés múltjával. (amúgy semmi köze nincs hozzá a Roconak)
Szerintem nem érdemes esztétikai (szubjektív) szempontokat összekeverni faktuális (objektív) szempontokkal. Egy járműmodell vagy egy terepasztal szépésge szubjektív, a valósághűsége mindig egy 0%<=x<100% intervallumon helyezkedik el. Egy modellező lehet béna, de ettől még törekedhet, hogy a saját béna kezeivel, vagy a rossz szemeivel, vagy akár a színvaksága mellett is a valóságot utánozza, például fényképek alapján dolgozzon. Ez sikerülhet jól vagy rosszul, de mindenképp jól indul!
Egy építésnél, vagy amikor egy gyár új modellt tervez kiadni, rengeteg szubjektív szempontot mérlegelhetnek, amelyek olcsóbbá vagy gyorsabbá tehetik a projektet. Ha egy kilencablakos Y-kocsimodellt 9-ablakos Y-kocsi eredetijéra hasonlítóan festünk meg, akkor az egy modell lesz. Nem biztos, hogy szép modell, nem biztos, hogy mindenkinek egyformán tetsző modell, de modell. Ha egy DB 215-öst vérnarancsra fújunk, és ráírjuk, hogy MÁV M49, akkor nem egy modellt kaptunk, az nem modellje semmilyen eredetinek, és ha nem modell, akkor nem tud sem rossz modell, sem jó modell lenni.
Egy nagyon fontos tényt le kell szögezni: amikor az internet tele van fotókkal, létezik MÁV Vasútikocsi-album, akkor a másodosztályú Y-kocsira 20-37-et írni ingyen van, helyette 80-37-et írni nem spórolás, nem esztétika, nem szubjektum kérdése, hanem ettől objektív módon megszűnt modell lenni.
Én most épp Fuggerth fényjelzőket festegetek. Nem a legszebbek, de pont van itthon elég, működnek is, némi festéssel jók lesznek. Igen, hiányzik a lehorgonyzáshoz használt trapéz alakú fémlemez, a fekete árbócot le kell festeni kékesszürkére, az alapra betontextúra-imitáció kell, az átmenő fővágány mellé kerülőkre kell egy kis fékpor, kicsi rozsda nem árt a kosár fölfogatásához, és mivel késő őszi-kora téli időt tervezek modellezni, a végén még meg is kell fújnom egy kis latyakkal. Mindezektől sokkal pontosabb modelljévé válik majd a valódi MÁV jelzőknek, persze a Fuggerth jelzők összes esztétikai hibája mellett. De modell lesz, mint ahogy annak a terepasztala is modell, aki a gyári, fekete műanyag árbócos jelzőket használja a magyar témájú modellvasútján.
Az a nem modell, ahol a magyar nevű, MÁV-HÉV állomásépület előtt német perontető, osztrák fényjelzők, német sorompók vannak. Na oda jó a 80-37!
Az a két CFR "hansa" háló azét is külön felháborító, mert pl SBB festéssel létezik olyan a roconak, aminek le van vakolva az ajtaja. Festhette volna abból is a roco...
...Na és akkor ma ezt is megtudtam, hogy az aránytalan sávos Sachsen kocsikhoz köze van a roconak.... sok mindent megmagyaráz.
Szerintem az is közrejátszik, hogy nekünk egy hangulatot, emlékeket adott a vasútmodell. Ezzel döcögtünk a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, nyaralni stb. A mostaniak inkább csak kìvülről szemlélik a szerelvényeket, semmilyen hasonló emléket nem idéz fel bennük.
Aztán akkoriban, mikor mi kezdtünk, nem volt akkora választék, főleg MÁV-os cuccokban, így azt a keveset is nagyraértékeltük.
A mi időnkben szerintem többen olvastunk könyveket, regényeket stb, így jobban meg volt dolgozva a fantáziánk, ami sokat befolyásolt a vonatozásban. Egy idegen zöld kocsit is el tudtam képzelni MÁV pft-kocsinak.
De ezen felül valahogy a fórumosokból kikoptak az igazi modellezők, akik hozzá tudnak, mernek nyúlni a modellekhez.
A mostaniak inkább gyűjtők, vitrin vagy rosszabb esetben fiók töltögetők.
Nem mondom, van igazság abban, hogy ennyi pénzért az ember nagyobb odafigyelést vár el a gyártoktól, de azért eléggé siralmas néhány " modellezző" viselkedése.
Elvárják már már toporzékolva, hogy valaki igenis intézkedjen, hogy javítsák ki a hibákat, mert ez így elfogadhatatlan. De az, hogy Ő bármit is tegyen az ügy érdekében, esetleg a dolgon túllépve a boltokbam hagyja a modellt, az elképzelhetetlen.
Nekik minden most kell azonnal, olcsón, tökéletesen. És persze mindenkinél jobban ért az egészhez....de ha valaki nem hívja fel a hibára a figyelmét, észre sem venné :)
Összefoglalva, szomorúan figyelem, ahogy egyre jobban eluralkodik a fórumon a követelőzés, a hiszti, a kapzsiság, a tehetetlenség, a mások semmibevevése, a frusztrációk kiélése, a rosszindulat...alig alig akad már valami építő jellegű hozzászólás....
A pályaszám csak egy dolog. Azon kívül viszont elég volt kimenni a vasútállomásra, és egyből láttad, hogy a Sachsen kocsin semmi nem stimmel; a NoHAB egy gnóm; és tulajdonképpen a BTTB Ludmilla alól anélkül is kilógott a NoHAB-láb, hogy láttál volna igazi Ludmillát. Aztán mégis milyen lelkesen gyűjtötte őket fél Európa... :)
Hasonló ideát. Rengetek 2000-es évekbeli CFR-cuccom van. A ferdecsíkosak és a borvörösök semmire sem hasonlító Sachsen/Tillig "Y/B-70-ek"; a Roco hálón rajta maradt a plusz két ajtó; az Albert-Sulzer oldalán a "küszöb" is a 30 éves technológia jele. De összeakva, és 30 centinél távolabbról szemlélve viszont nagyon jól mutat a tiritarka szerelvény :)
Nagyon egyszerű a dolog! Annak idején sokkal nehezebb volt utánajárni dolgoknak, mint most az internet világában. Nem tudtad mi alapján leellenőrizni, hogy a Schicht kocsi oldalán jó-e a pályaszám, vagy sem! Most meg rendelkezésünkre áll fotók tömkelege, programok sokasága, sőt...akár itt ez a közösség is, hiszen fel lehet tenni a kérdést, és előbb vagy utóbb akár "ország másik végéből" is érkezhet rá válasz.
Nálam az elbaltázott modell azt jelenti az adott esetben: tetőív, ablakok mérete, alváz berendezés, nyilván a forgózsámoly is kissé hasonlított a magyar változatra, a vagon oldala stb..., tehát sokkal nagyobb hibák mint a mostani pályaszám "gond", ami nem látszik 0,5-1 m-nél távolabbról, de ettől még örülök, ha van olyan ami nekem és/ vagy az ismerőseimnek tetszik.
Tehát, hogy az adott gondolatot folytassam...fogtam akkor magamat és vettem belőle Bécsben a néhai Spurinál, mert nekem a modellezésben nem a tökéletesség, hanem a hangulat és jelleg ami tetszik, tehát jelenleg még a magyar jellegű dolgok tetszenek, nincs arra sem időm sem energiám, hogy szegecsszámláló legyek. A mostani bőségben felnövő generáció el sem bírja képzelni, hogy milyen öröm volt az az elbaltázott modell is, hiszen mégis: csak hazánk egy-egy járművét próbálták leképezni az akkori tömegtermelés szintjén.
Persze, ha valami közel van az eredeti pontosságához, az nyilván jobban tetszik, ahogy a modelljeim is igyekeznek megközelíteni az eredetit, ha sikerül remek, ha nem akkor meg nem, az utókor majd eldönti. Értelemszerűen törekedni kell az adott lehetőségekhez mérten precíz dolgokat létrehozni, de szériában gondolkodva /nem egy-két db/ számomra van az a műszaki határ amit, ha még tehetném is, akkor sem fizetném meg, mert csak hiábavalóság lesz. Senki nem hal itt ebbe bele, ha így vagy úgy sikerül valami -megvenni nem kötelező- (ez nem rezsi), illetve ez nem az a klub.
Azért ide írok, mert a többi vasútmodelles fórum egyértelműen lehalt, ez még szerencsére működik. Cserébe megígérem, hogy ez volt az utolsó ilyen hozzászólásom ezen a fórumon. Ennek az írásnak semmi köze az előzményekhez, már régóta meg akartam fogalmazni és egyszerűen most jött el az ideje.
Több évnyi fórumozás és önvizsgálat kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi velem a baj, miért nem megy a mondanivalóm. Valószínűleg túlságosan „távolról” vizsgálom a dolgokat.
A vasútmodellezés tekintetében a magam „klasszikus” módján a következő alapadatokból indulok ki, ezek nálam alapigazságok. Ezek szigorúan „és”, nem pedig „vagy” kapcsolatban vannak.
A vasútmodellezés (annak mindegyik ága) egy hobbi.
A hobbi a szabadidő kellemes eltöltése vagy pl. a wikipédiáról kicsit részletesebben: A hobbi a szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló, örömöt szerző tevékenységek gyűjtőneve. Hobbija az embernek érdeklődés és örömszerzés miatt van, nem anyagi eredményekért. Hobbi például különböző tárgyak gyűjtése, a barkácsolás, a sport és a művelődés is. Az elmélyülten végzett hobbitevékenységnek következménye lehet, hogy valaki alapos ismeretekre, jártasságra és készségre, tudásra és tapasztalatra tesz szert egy vagy több területen. A cél mégsem az előbbi, hanem az önmegvalósítás, vágyak kiélése, a személyes célok megvalósítása.
Ebből következik, hogy a hobbihoz szabadidő kell és az ember magának csinálja, magát fejleszti, magának akar megfelelni, nem másoknak és nem másoktól kell külső megerősítést, dicséretet, kritikát stb. kapni/igényelni. Én tudom, hogy mikor kezdtem, hol tartok és hová szeretnék eljutni, mennyi energiát tudok és akarok belefeccölni, mi az, ami kikapcsol, sikerélményt és örömet ad, megnyugtat.
Adja magát, hogy a hobbit „befelé” kell megélni és nem „kifelé”. Ha „kifelé” próbálod vinni, az már nem hobbi, hanem valami egészen más, nem tudom, hogyan lehetne leírni, mert nem tudom mi az önmegvalósítás ellentettje.
A vasútmodellezéshez, annak mindegyik ágához végtelen türelem kell, ha ez nincs meg, inkább ne vágj bele, mert „félre” fogsz menni. A türelem sok esetben „kifelé” is értendő, nem csak magunkkal szemben.
A vasútmodellezés, a többi hobbihoz hasonlóan és kis túlzással, de egy „életre” szól, ha rövidtávú öröm/sikerélmény szerzésként kezeled, csalódni fogsz. Mindegy, hogy gyerek vagy felnőttkorban esel bele, kevés kivételtől eltekintve szinte biztos, hogy végig veled marad. Nem mindig azonos intenzitással, lehetnek kisebb szünetek, de ha valami rendkívüli esemény nem történik, életed végéig elkísér.
Nincs két azonos helyzetben levő modellező, se a lehetőségek, se a képességek, se a tapasztalat, se a tudás, se a szabadidő szempontjából, ráadásul mindenkinek más a saját „ritmusa”. Mivel a hobbi értelmezéséhez, értelmének megértéséhez ennyire visszalépek a gyökeréig, sok megnyilvánulás teljesen érthetetlen számomra.
Félek, nem egyértelmű, hogy szerintem mi a „befelé” és mi a „kifelé”. Befelé, ha a megszerzett tudást és tapasztalatot arra használjuk, hogy ezáltal tovább fejleszthessük magunkat és adott esetben önzetlenül átadhassuk, és kifelé ha arra, hogy másokat leoltsunk, lealázzunk. Befelé, ha azt keressük kivel értjük meg magunkat maximálisan, annak ellenére, hogy egészen mások a szempontjaink és értékrendünk, kifelé ha azt keressük, hogy hol lehet a másikba a véleménykülönbség miatt beleállni és értelmetlen vitát szítani. Befelé, ha elolvasunk egy véleményt, tapasztalatot és vagy tanulunk belőle valami újat vagy már tudtuk, ezért csendben továbblépünk, kifelé, ha hangosan belekötünk, hogy az nem úgy van, hülyeség. Befelé, ha minden külső vélemény és segítség nélkül el tudjuk dönteni, hogy ami van, amit csináltam, amit szeretnék megvenni, megépíteni az „nekem” jó, kifelé, ha szinte csak mások véleménye számít. Befelé, ha csak mosolyogni tudunk azon, amikor valaki büszkén hangoztatja, biztosan azért kapott egy csomó mínuszt a hozzászólására, mert a többiek irigylik a drága, limitált szériás modelljét, kifelé, ha tényleg irigyek vagyunk rá. Fentiekből értelemszerűen következik, hogy az irigység, mint fogalom, egy hobbiban értelmezhetetlen. Irigynek lenni maximum arra a modellezőre lehetne, aki a fentieket hibátlanul meg tudja valósítani és élni, de irigység helyett inkább el kell „lesni” tőle a trükköt.
Ha innen nézzük, elveszik annak a jelentősége, hogy 2, 20, 200 vagy 2000 modelled van, mint ahogy ezek értéke is. Egy kezdőnek egy „gyurmamodell” elkészítése is okozhat akkora sikerélményt, tapasztalatszerzést és örömet, mint egy profinak a 10. káprázatosan szép modell elkészítése, csak legyen tisztában a saját határaival, tudja helyén kezelni, legyen tisztában azzal hová tart és mikorra szeretne oda eljutni. Egy modell megvétele, amire fél vagy egy éven át kuporgattunk is adhat annyit, mint egy másik tehetősebb modellezőnek az adott hónapban megvett 6. méregdrága modellje, sőt. Egy 1,5-2 m2-es terepasztal precíz megtervezése és megépítése is lehet akkora „feladat”, élmény, tapasztalatszerzés mint egy hatalmas szobányi asztalé. Az én megközelítésemben a mennyiség, a darabszám, az ár, az érték, a méret nincs „feltétlen” egyenes arányosságban a céllal, azaz az okozott sikerélménnyel és örömmel, ha az adott modellező szempontjából nézzük.
Csak a modellező megközelítésén és habitusán múlik, hogy eléri-e a célját. Persze a nagy kérdés, kinek mi a cél:)
Nem tudom mit szólnának ezek a mai ficsúrok, ha abban az időben éltek volna mint amikor sokan kezdték. Schicht vékonycsíkosok, piko nohab, meg DR-ből átfestett piko szergejek. Most meg megy a nyavajgás két számon, meg okoskodik az okos.
Köszönöm. Egyrészt én tudok helyesen írni, másrészt az én hozzáállásom nem az, hogy minden szar, hanem az, hogy a szar: szar.
A Robo visszahívási akciója egyébként dicséretes, és ennek kellene az alapnak lennie (H0 Csörgő, például). Nyilván a visszagyűjtött kasztnik egyszer még egy másik sorozat tagjaiként föl fognak bukkanni, és a Robo talán most megalapozza, hogy felvevőpiaca is legyen majd erre. Mindez persze nem történne meg, ha nem meglepetésszerűen gyártanának dolgokat, hanem előre bejelentve, és közzétennének hozzá egy színezési és feliratozási tervet.
Hát nekem ebből még mindig nem jön le, hogy mi is az "elbaltázott" fogalma; mikor is kell átvennem a modellt, és mikor kell 0-kilométeres nicket regisztrálnom, hogy mindenkit véres szájjal szidhassak. Ha semmi nem stimmel, csak a hossz, akkor ügyvéd? Ha pedig semmi nem stimmel, csak a hossz és "valamivel jobb a festés", akkor már heppi vagyok?
Van pár dolog, amiben nem értek egyet benbe topiktárssal, de meg kell védjem, biztosan nem ő.
Ő van annyira korrekt, hogy nem bújna egy új nick mögé, másrészről nem szokott ennyire minden irányba vagdalkozni, harmadrészt nem az ő stílusa az indulatosság és nem úgy fejezné ki a dühét, hogy a kijelentő mondatok végére felkiáltójelet rak.
Van erre egy régi történetem, hogy bizony volt itt már olyan bolt amelyik nem adta kezedbe az elbaltázott modellt.
Íme:
1995-öt ír a naptár amikor a Sachsenmodelle (Roco forgalmazás alatt) megjelentette az 1:87 hosszú Y/B kocsikat MÁV verziókban (1. 1/2. 2. és kusett).
Akkoriban a Modellkit is berendelt egy rahedli modellt és gyorsan kiderült, hogy ez nem lesz jó a hosszon kívül szinte semmiben sem. Visszaküldés után kapott valamivel jobb alap festett kocsikat (de minden másban maradt a magyart csak közelítő fazon) és így legalább pályaszámában hasonlókat kihozni ebből a sorozatból. Innen indult meg (igazából már a második ilyen baki után) a végeláthatatlan mennyiségű Y/B kocsi a Modellkit kiadásában, majd egy évvel később az MK széria indulása...
Ne haragudj, de most pontosan milyen "valótlanként" való árúsitásról beszélsz? Az hogy rá van írva az adott készletre hogy "Tokaj Expressz" még nem jelenti azt is hogy annak a pontos modellje. Ez csak egy fantázianév, innentől kezdve mire is lenne jogalapod? Mellékesen, kérhetnék egy törvényszámot, mert hivatkozol ide-oda, de nagyon úgytűnik hogy fingod fogalmad sincs arról amiről próbálsz magyarázni.
Bármilyen terméket valótlanként értékesíteni jogszabályba ütköző cselekedet! Ebből az következik, ha a produktum úgy van meghírdetve, hogy ennek, vagy annak a modellje, akkor ha tetszik, ha nem nem annak is kell lennie! Ezt a 4db-os kocsikészletet nem a "Tokaj-expressz" mondellje, (mégcsak nem is Tokaj IC) mert 2 db kocsinak ahhoz semmi köze nincs! Pláne nem annak, amelyiknek a középszáma tehervagoné! Ez nem az, csak annak látszó. "Nem minden arany, ami fénylik"! Eből a szempontból nem bír rekevanciával, hogy a kereskedő mit tekint hibának, avagy nem! A vevő (többnyire) a kereskedővel van kapcsolatban, ezért az igényeit is nála érvényesítheti. Az pedig már a bolt dolga, hogy miként érvényesíti a saját igényét igényét a gyártó felé. Ajánlom végignézi az idevágó jogegységi döntésket.
(A boltan a garanciális szabályokat akkor is be kell tartani a hibás termékkel és helytállni a fogyasztó felé, ha ő valami oknál foga csak nehezen boldogul a gyártóval. Ez már a bolt baja, a fogyasztót az ilyen jellegű hibás teljesítés miatt sem érheti kár.)
