Beszélgetőhely babájukat 2010 első felére tervező, vagy esetleg már váró (leendő) anyukáknak, apukáknak. :)Beszélgessünk, osszuk meg a várandóssággal kapcsolatos kérdéseinket, problémáinkat, tapasztalatainkat! :-)
Alvás nálunk tökéletes. Beteszem az ágyba, kis simi, majd kijövök, ő pedig elalszik. Ritkán van olyan, hogy még beszélget kicsit, néha egy órát is, de nem sír, szépen elalszik magától. Délután általában egy órát alszik ugyan így magától, de most két napja már 2.5 órát húz.
Kell is majd most ez a jó alvás, mert úton van a Testvérke. Most 7 hetes vagyok, már meglestük a szívhangot is.
Szerintem mindenki más ütemben érik meg az egyedül alvásra, én ezért nem "tanítanám" meg a babákat egyedül aludni, mert az nekem olyan "kényszerítésnek" tűnik. Mikor ringatva altattunk, mindenki azt mondta, hogy úristen hogy elrontjuk, mert sosem fog leszokni róla*. Ehhez képest 15 hónaposan úgy döntött, hogy ne ringassuk többet. Magától. (Egyébként ha kicsiként nem ringattuk volna, SOSEM aludt volna szinte...) Most ugyaníg már a simit sem igényli, csak hogy nézzük, ahogy elalszik. Jó, ez most oltári gáz még, mert a napokban volt úgy, hogy fél 11kor aludt el, pedig negyed 10kor tettem be az ágyába, de bízom benne, hogy egyre rövidülni fog ez az idő, amit "megkövetel" és eljön az is, hogy betesszük az ágyba és kijövünk, ő meg elalszik.
Kiscsirek, köszi még egyszer az ágyat! ;) Pont passzentos Lindus, ez jó. :))) Csak forgolódni nem tud... :(
* Egyébként tegnap elkezdtem olvasni egy Ranschburg könyvet és tök jól esett, mikor azt láttam, hogy nem szidja le a ringató anyukákat, sőt, azt írja, hogy milyen baromi jót tesz. Nekem nagyon rosszul tud esni, mikor azt olvasom szakembertől, nem szakembertől, hogy ez "elrontás"... :(
Nálunk az alvás még mindig problémás, este úgy alszunk el, hogy a nagyágyon együtt, aztán átpakolom a kiságyba, de elalvás előtt még min. fél-1 órán kerszetül ugrál rajtam (szó szerint a fejemre mászik, rúgdos, csípked, karmol, nagyon nehezen viselem idegekkel néha...); napközben meg a hintában, ami azért rossz, mert ha megyünk valahová, és nincs hinta, akkor nem is alszik.
Nem tudom, mikorra lesz ebből normális, egyedül-alvás. :-(
Ne izgulj Máté most 23 hónapos és simán a rácsos ágyában alszik, mondjuk kezdi kinőni. Ő az a felugrálós típus, a bölcsiben is megküzdöttek vele, mindig ő volt az utolsó legény a gáton :))) úgyhogy én most őrzöm az otthoni nyugalmat és nem bolygatom :)
A lanyok is nagyon ugyik, hogy mar racs nelkul alszanak!!
Szerintem nalunk egyenlore marad a kisagy, abban mostanaban eleg szepen elvan, nem merek valtoztatni a dolgon :))
egyutt fekszunk le egy nagyagyra a szobajaban es par perc utan megy a kisagyba es ott elalszik magatol egy ido utan. nem akar felalni sem, jol elvan csak forgolodik es pakolja a macikat. Viszont ha nem lenne a racs tuti nem maradna ott. :))
Nagyon ugyes! :) Latod, szepen alakul majd! egesz nagyfius lesz, mar nem kell simizni, magatol alszik el! :))
nem tudom miert reagalhatott igy :( lehet meglepodott, hogy meglatta hirtelen felebredes utan rogton?
(beleprobaltuk Lindus a kisagyba alvas elott! hatareset de belefer me'g! ott itta meg a tejet, acsorgott, meg leult beenne, utanna meg lefekudt, alig tudtuk kiszedni belole! remelem jovoheten is igy tetszik majd neki, amikor elesben megy majd az alvas :)
csak jöttem híreket mondani, képzeljétek két napja már nincs simi az alvásnál, csak beteszem a kiságyba, leülök a székre vele szemben és egyszer csak elalszik. az egyszer csak az kb fél-egy óra, de akkor is, nem kell fogdosni, simogatni, lapogatni. nappal tudok olvasni is... :D tök menő.
ami viszont gáz, férjem csütörtök óta otthon volt, tegnap este jött haza, ma reggel ő ment ébreszteni és hát finoman szólva peti nem örült neki. úgy visított, mint akit nyúznak. :( próbálta felvenni, de ellökte és nyúlt felém. :( hétfőn utazik el 11 napra megint, előre félek...
Timi azóta is jól alszik, még 1x sem esett le (kopp-kopp), bár még mindig ott van mellette a szivacs a földön. Egyszer volt olyan (tegnap), hogy a lába térdtől lefelé lelógott az ágyról, visszapakoltam, fel sem ébredt. Sokszor alszik az ágy szélén, háttal kifelé, de a kis ágyszegély talán megakadályozza, hogy leessen...
Még mindig nem jár ki az ágyból, néha napközben, amikor úgysem akar aludni, akkor kijön és játszik. Reggel felébred, és kiabál,hogy anya!!!! úgy kell kivenni, mintha még mindig kiságyban aludna...
A hétvégén én is leszereltem Nati ágya elejét. Nappali alvásnál nem esik le, de éjszaka legurult róla 2x (kb 15 cm "magasan" van az alja, és párnáztam mellette, szóval csak arra fészkelt át)
Nekem csak ilyen gyerek jut??
Most rászereltem az ikeás vékony leesésgátlót, ő legalább a szélén nem esik le, a fiam azon a 30 centin is képes volt fejjel kibújni :-))
Timi azóta is jól alszik az új ágyán? Mi a titok? Bnőm mondta h (3 éves lányának ugyan) tesz oda egy plédet feltekerve, a csaj pedig ahhoz bújik oda, és akkor tudja, h az már a széle...
Igazabol orulok neki hogy jol elvannak, nagy segitseg hogy tudta altatni is siman, elmehettunk kicsit, meg eleve csak atvallalta magara jatszott vele, mi meg pihiztunk. :) Voltam ugyintezni is egyedul, hat sokkal konnyebb :D
Tegnap hazament, majd talan aprilisban jon ujra, akkor lesz a kovetkezo segitseg.
Szerintem sem gáz, ha nagy a kötődés a nagyi(k)hoz... Az már jobban zavarna, ha egy másik felnőtthöz, pl. bébiszitterhez kötődne jobban, mint hozzám...
Ha itt a nagyi, akkor tényleg próbálj meg ellazulni, élvezni, hogy nem mindig rajtad lóg a gyereked :))
Egyébként ha baj van, esés, sérülés, bármi okból kifolyólag sírás, akkor mégiscsak igaz a mondás: Anya csak 1 van :)) ilyenkor azért a legtöbb gyerek az anyjához bújik vigaszért, ilyenkor meg lehet nyugodni, hogy senki nem veszi át az anya-szerepet :)
Az szerintetek mennyire gaz, hogy most hogy itt van a mami, tulajdonkeppen le vagyok ejtve magasrol?:) -marmint nem allandoan ,de peldaul tegnap is el akartm vinni aludni, ilyenkor mindenkitol elkoszonunk puszi stb. De addig kuzdott amig at nem vette anyum, kapaszkodott a nyakaba es utanna gyorsan elkezdte kuldeni nekem a puszikat, jelezven hogy o most vele akar menni aludni, en meg maradjak csak. :) de tunder volt, jot nevettunk rajta :)) csak van par ilyen hasonlo kis dolog. Fura hogy alig talakoznak es szinte az elso naptol fogva van hogy inkabb hozza menne.
Persze orulok hogy jol megvannak, tenyleg. pl jo tudni hogy itthagyhatom oket es nincs gond . sokat jatszik vele, meg fogalalkozik most hogy itt van, amugy csak skajpolunk naponta, de szemelyesen ugye nem sokat talakoznak sajna. csak erdekelne hogy ez masoknal hogy van ha ott vannak a nagyszulok?
Utolagosan is boldog uj evet mindenkinek! :) Latom mindenkinel jol teltek az unnepek!
Nalunk is jo volt minden, itt volt aposom, anyukam meg 29-en jott. Igy mondhatom a szilveszter is nagyon jol sikerult :) Egy ismerosunknel voltunk par utcara lakank tolunk. ott voltunk gyerckocostol kb 8ig, utanna anyut meg Lindust hazahoztam, o letette aludni, mi meg mentunk vissza. Persze nem volt vad party,(hogy ha barmi van haza tudjak jonni gyorsan) de par poharkaval iszogattunk jol ereztuk magunkat. reg volt ilyen :D a legjobb hogy masnap reggel sem volt gond, aludhattunk :)) Szoval nagyon elveztem meg kell mondjam :)))
Meg hetfoig van itt anyum, addig meg egy vacsizast es mozit beleszoritunk gyorsan.
(egyetlen negativum hogy elsejen este elkaptam valami calici vagy rota fele virust nem tudom mi lehetett, hat eleg gaz volt, reg voltam ilyen beteg. de szerencsere senki mas. Nem tudom mi lett volna ha anyu nincs, mert paromnak harmadikan mennie kellett dolgozni.)
Latom mindenhol kezd kitorni a dackorszak. Nalunk sem lehet vele birni, nagyon sokat valtozott az elmult hetekben, de me'g az elmult par napban is. Anyum csak amul bamul :D
sokkal aktivabb lett, allandoan van valami kis gondolata es ha nem ugy van ahogy akarja akkor altalaban kitor a picsogas. Nem tudom mi lesz igy, mar probalom felkesziteni magam lelkiekben :))
de jo tudni hogy nem vagyunk egyedul. Mindig felek hogy elkenyeztetem sokat engedek neki, de ugy tunik ez eletkori sajatossag.
Bar most beszelgetunk rola hogy igenis el kell szepe kezdeni hatarokat szabni, no nem mintha eddig mindent szabadott volna. De figyelunk kell ra hogy csak azert mert elkezd orditani ne engedjunk neki mindig.
Nekünk jól teltek az ünnepek, Szentestén itthon voltunk hármasban, 25-én a sógornőméknél, 26-27 Apumnál. Ábi persze egyik nap sem aludt délután, így 3. nap végére már olyan fáradt volt, hogy estére már sírni se volt szinte ereje, csak kántált mint egy siratóasszony. :-)
Ezután barátok jöttek, Ábi a csajokat imádta:-), aztán szilveszter itthon "nyugdíjasan". :-)
Az akaratoskodás nálunk már kb. ősz óta megy, vannak nagy visítások, rúgkapálások is, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarka/kitalálja. Ilyenkor ált. a figyelemelterelés válik be, de nem mindig. A pelenkázás pl. kész közelharc.
Néha én is úgy érzem, hogy ez a gyereknevelés olyan feladat, amire "alkalmatlan" vagyok, de ilyen pillanat is biztos van mindenkinél...
Nálunk is az van, hogy engem imád nyúzkorászni, még akkor is, ha az apja itthon van. Viszont puszit is csak nekem ad. :-)
Háááát, szóval én úgy látom a leírtakból, hogy ez most egy ilyen korszak a gyerekeinknél, túl kell élni.
köszi a bíztató szavakat, bár az ez még nem a terrible two kicsit megrémített. lesz ennél rosszabb is? anyám. :(
csibe, gondolom tőlem kérdezted, sajnos nem beszélek franciául. :(
toria, mi a könyv címe? én most a sokat mondó mit rontottunk el?-t akarom megrendelni anyuéktól, ranschburg.
amúgy jót tesz, hogy január 1-2 van, most megfogadtam, hogy többször fogok nem-et mondani. egyébként ami érdekes: ma, hogy az apja dolgozik és egyedül vagyunk, sokkal normálisabb. no nem hagy főzni vagy ilyenek, de kevesebb óhaja van.
Nem is az állandó akarás miatt írtam, hogy lassan indul a dackorszak, hanem a visítok, ha bármit nem kapok meg, és a folyamatos én-én, nem-nem dolgok miatt. De egyébként 0-24 órában képes állandóan akarni valamit. Mi is most próbáljuk kialakítani a határokat.
ja és valaki nyugtasson már meg, hogy csak amiatt kezdett nem elaludni idejében és délután nem aludni, mert pörög az agya a rengeteg új ismereten (ezerrel beindult a beszéde). Egy kínlódás lett pár hét alatt minden elalvás. Este 1/2 9 helyett tegnap 1/4 11-kor volt képes elaludni, úgy, hogy ott voltam mellette csöndben, ő meg játszik, ha kimegyek visít (eddig simán elaludt egyedül idejében). Délután meg nem hajlandó elaludni, csak valamikor 4 körül, de az meg már marha késő.
En is emiatt (is) adom be bolcsibe heti 1 delelottre, en mar nem vagyok eleg neki, a tesok meg napkozben iskolaban...
Mondjuk igy harmadiknal mar tudom hogy ez a korszak el fog mulni, igy konnyebb :))
Mondjuk az apjukkal meg most is csak akkor tudok beszelgetni ha az osszes gyerek alszik :)) amugy lehetetlen, mindig van mondanivalojuk, be nem all a szajuk es mindig minden AZONNAL kell nekik :)))
Hú, nálunk szó szerint ugyanez megy. Kivéve a kajálást, nem engedem neki, hogy a kajával a szobában szórakozzon. Ha megnyugtat, nekem ugyanilyen érzéseim vannak. Pedig olyan rendes, könnyen kezelhető baba volt, kb. 1 éves korától nagyon megváltozott. Állandó figyelem kell neki, a férjemmel gyakran beszélni se tudunk, mert rögtön valamelyikünkre csimpaszkodik, magára irányítja a figyelmet. Ugyanez van, ha főzök vagy pakolok. Rettenetesen tud üvölteni, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli, néha már elgondolkodom, mit is szólhatnak a szomszédok, nyúzom a gyereket? beletörődtem, hogy nem egy szobanövény típusú gyerek, ez mondjuk nem is baj.
Elkedztem neki valamilyen bölcsit keresni, legalább pár délelőttre, ott majd megszokja, hogy nem mindig ő van a figyelem központjában. Látom rajta, hogy imádja a többi gyereket, a játszótéren rohan feléjük. Sokszor úgy érzem, már nem elég neki, hogy eljátszogatok vele.
Miss, szerintem is csak figyelmet akar (kovetel!!), meghozza allandot.
Es igaza van Torianak, elso gyerek, CSAK te vagy egyszemelyben aki szorakoztatja, figyel ra, igy toled keri az egesz "adagjat".
Peti amugy is ketemberes gyerek eleve, igy nem konnyu, csak az ido oldja meg.
Nekem ez meg nem a terrible two-nak tunik, mert nem arra megy ki a jatek hogy mindenaron ellenkezzen.
Esetleg kevesebb valasztasi lehetoseget biztositva konnyebbe tehetned az eletedet (nem, nem elovenni az eltett jatekot, nem, nem eszunk minden ot percben - en aki mindig mondom hogy nem hagyom magara az uvoltessel, en sem szolgalom ki ennyire, ha nem, az nem, vannak hatarok es hadd uvoltson, csak epp ott vagyok mellette, fizikaileg es lelkileg, es igyekszem kifejezni hogy megertem a csalodasat.
Irnek meg, de Lili sir, lazasan kelt reggel, jol kezdjuk az evet :(
Én jövök a szokásos szövegemmel, hogy tipikus egyeske - ha nem állítasz neki korlátokat, levegőt sem tudsz venni.
Te vagy neki a szórakoztató egység. Neked pedig tanítanod kell őt viselkedésre- de hát ezt tudod te is. Legyél te az irányító. Ha ültök valahol, ne irányítsd mindig a játékot (tedd ide, lapozz, dobd be stb), mert akkor aktív részese vagy. Hadd játsszon ő azt, amit szeretne, de csak 1-2-vel. És akkor néha ki tudsz lépni a játékkörből. pár mp-re, aztán percre stb. Egyébként meg anyának dolga van, meg kell csinálni. Meg kell tanítani megértetni vele.
Az viszont igaz, hogy sosem lesz csendben órákig elszöszmötölő belőle. De, az enyém aki tudod mindig mondom h hasonló karakter, 5,5 évesen a transformerseivel képes órákon át a földön hemperegni, van remény!!!:-)
Akinél voltunk szilveszterezni, kapott karácsonyra egy könyvet "nehezen kezelhető gyerek" címen, na röhögtünk h vajon ki volt ez a kedves rokon. Kiderült, hogy az anyósáék. Akik, mindig mondták, hogy csakgyerek, jajazapjaisilyenvolt, de amikor 1-2 napig náluk volt a gyerek, rájöttek, hogy ez már mégsem fér bele abba a kategóriába (koraszülött, rossz alvó, emiatt szülőszivató viselkedésű stbstb). Az anyukának tetszett a könyv, sok szó volt róla hormonokról meg sok másról, érdemes ilyeneket is olvasni. Nem tudom, szakmailag ilyenbe belementetek-e vagy most totál alapokat próbálok felhozni...most itt van nálam a könyv, ártani nem árthat :-)
Csak fél 6ig volt buli felettünk, legalább 30 ember, ordítozás, tánc, borzasztó zene... A szilvesztert így lakások nézegetésével tölöttünk. Egy dolog biztos, 2012-ben költözünk. Nem tudjuk, hogy országot is váltunk-e, de az is benne van. Lakást tuti.
Mennyi idős is pontosan Máté? Peti most lesz 20 hónapos. Azon filózunk, hogy ez már a terrible two-e. Ha nem, hát én öngyilkos leszek.
Nem tudom, gonoszság-e vagy sem, ma hagytam, hagy üvöltsön, miután napi 15-20 percet beszélek skype-on anyuékkal és ő ezalatt a 15-20 perc alatt sem tud kibújni a bőréből, 1 percenként akar valamit és húz kézen fogva ide-oda. Miután kétszer kihúzott innivalóért, háromszor valami kajáért a hűtőhöz (ez úgy van, hogy kihúz, kérdem mit kér, csak nyikorog és kéri, hogy vegyem fel. felveszem, rámutat pl a joghurtra. oké. beviszem a joghurtot a nappaliba a gép elé, hogy oké, együnk akkor, eszik két falatot és a harmadikra már elfordul. eltelik egy perc, húz ki újra a hűtőhöz, ezúttal 2 falat sajtért. stb stb), szóval miután 5x mentem ki a konyhába valamiért és legalább 3 féle játékot kért el a polcról (vannak a földön is persze játékai, de miután nem akarunk térdig játékban járni, pár cucc be van pakolva a szekrénybe, de neki furcsa mód mindig ilyen játékok kellenek (ha cserélek és a földön lévő játékokat teszem el, akkor persze azonnal azok kellenek), szóval ezek után mikor még egyszer próbált kihúzni, nem mentem. Mert ez a 8 kihúzás nagyjából 10 perc alatt történt, míg próbáltam beszélgetni anyuékkal. Szerencsétlenek alig várják ezt a kis időt, hogy beszélhessünk, erre az idő nagy részében én épp ingajáratban vagyok a nappali-konyha-gyerekszoba között. Egész nap ezt csinálja, nem pikkel anyuékra, csak egyszerűen unom már, hogy egyetlen percet nem hagy "élni". Tudom, gáz, hogy ilyet írok, de megbolondít ezzel. Szóval kilencedszerre mondtam, hogy nem. Nem megyek ki megint a konyhába. ekkor persze elkezdett visítani, mint az őrült, mi az, hogy nem, majd ezt folytatta 20 percen át (igen, néztem az órát). Ezalatt próbáltam nyugtatgatni, magyarázni, miért nem megyek, de semmi nem hatott. Teljes extázisban állt előttem és sírt, én meg persze inogtam, hogy menjek-e vagy ne, de nem akartam, hogy azt higyje, ha nagyon visít, megyek.
És próbálom én elfogadni, de megbolondít ezzel. Igazság szerint tudom, hogy mindketten ilyenek vagyunk, volt kitől örökölnie a kitartást meg a makacsságot és valahol nem is akarom én "megtörni", hogy megváltozzon, de amit az utóbbi időben művelt... Botrányos. Fetrengés a boltok padlóján, fejütögetés a földhöz, ha nem az van, amit akar és állandó hiszti, visítás, nyikorgás. Ez olyan két hete kezdődött ilyen durván, előtte is voltak ilyenek, de nem ilyen napi 24 órában.
A babysitter jó ötlet egyébként, még nincsen, de amilyen a mai nap is volt... Nem akarok tömeggyilkost nevelni belőle, aki később azzal magyarázza a tetteit, hogy úgy érezte gyerekkorában, hogy az anyja nem fogadta el... :)
Jól telt a szilveszter, 2 család 5 gyerek, fél, másfél, kétésfél, öt, ötésfél felosztásban. Natika ölelgette simogatta a kicsit, a kicsit nagyobbal pedig kergetőzött, ugrált. Aranyosak voltak. A tűzijáték hangjától nagyon félt, úgyhogy én lemaradtam róla (a nagyobb gyerekek segítettek az apáknak), csak az éjfélit kukkoltam az ablakból.
