A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
according to the Russian archaeologist Leonid Yablonsky, the ancient writers who used the term "Scythians" were describing a heterogeneous and multicultural conglomerate of steppes nomads. Yet even as early as second millennium BC, the peoples of steppes displayed a significant degree of cultural unity, while still retaining some diversity between apparent tribal groups.
Both Scythian and Sarmartian history seems to reach back to the earlier steppe peoples who lived about 3000-2000 BC. This period is defined by two archaeological cultures: the Timber-Grave Culture (Srubnaya) and the Andronovo Culture. According to Russian archaeologists Vladimir Bashilov and Leonid Yablonsky, these two early cultures had contact with each other in the Volga-Ural region and the semi-desert areas south of the Aral Sea. These authors also note that certain "elements of the material culture characteristic of the steppe area appeared in various regions which extended from the Caucasus Mountains to the southern areas of Uzbekistan, Tajikistan and Turkmenistan."
A VII. században a hettitáknak az európai sztyeppére történő beáramlásával bizonyos felülrétegződés is bekövetkezett ezen régiók egészét tekintve...
Finnish Museum of Natural History, University of Helsinki,
Project Start Date April 2004:
The royal Arzhan-2 monument and the Scythian world of Eurasia in the 1st millenium BC
The project is focused on solving problems of the contacts and interactions of the Eurasian Scythian cultures. Archaeological and radiocarbon data will allow determination of the location of the unique Scythian period Arzhan-2 monument in the system of Eurasian Scythia cultures. Through construction of a tree-ring chronology and radiocarbon dating, the chronological position of the Arzhan-2 monuments will be determined on the calendar time scale using high-precision measurements, «wiggle-matching» and mathematical statistical methods.
The provenances of the metal, alloys and ceramic artifacts will be achieved by isotopic analyses using modern equipment with high precision. The comparison of the results obtained for the European and Asian Scythian period monuments will help to answer questions about the trade and cultural contacts between Eurasian Scythian nomads which are so far unresolved.
The Scythian cultures in Southern Siberia and Central Asia suddenly appeared at the beginning of the 9-8th centuries BC. They then spread to occupy the entire Eurasian steppes.
To understand the reasons for and the routes of migration it is necessary to reconstruct the environmental conditions. This research will be done using pollen analysis, geochemical analysis of the burial soils, peat and lakes deposits supplemented by the stable isotope analysis of bone remains.
These complex investigations of Eurasian Scythia using different scientific disciplines will allow a more complete view of the environment, history, society and economy to be formed of the Scythian nomads in the 1st millennium BC over the wide space of the Eurasian steppes.
"felvetődött bennem, hogy a hat és a het, azaz hat-tusa, het-tita, esetleg számokat jelölhet. mondjuk én pl. egy hat tusát el tudnék képzelni egy harcos törzssövetség nevének"
Átirányítalak Gyárfás Ágnes "professzor asszony"-hoz, aki szerint a szkíták népneve onnan ered, miszerint szítták a lótejet, ahogy a történetírás atyja is lényegében állítja...
One of the most urgent problems in Eurasian archaeology concerns the onset of Scythian material culture in Inner Asia. Of special importance in this context seems to be the question about the role played by southern influences in the formation of the new culture of the early horse-riding nomads in the Siberian steppe. Arzhan is already famous for the earliest Scythian finds of Eurasia (kurgan Arzhan 1). Also, the Scythian-era necropolis is located at old long-distance trade routes linking North China and Mongolia via the Sayan Mountains with the Minusinsk Basin.
History of Research
In the early 1970s, M.P. Gryaznov investigated a large kurgan (Arzhan 1) of more than 100 m diametre which caused a sensation because of its peculiar timber construction and the preserved finds. This site enabled archaeologists to define a whole new horizon of an earliest Scythian phase which dates to the late 9th and early 8th century B.C. and can be linked to the latest Bronze Age contexts in Western Siberia and the North Pontic steppe. Thus it was understood that the necropolis of Arzhan plays a central role in solving the questions about Scythian culture, even though since that time no more excavations have taken place until the late 1990s. It has been the aim of our project to continue Gryaznov´s research.
még régebben, mikor elkezdtem ezzel az egész történelmi témával foglalkozni, olvastam az Egyetemes Tört. Krónológiát, aztán
ott írták, hogy az ókori keleten, lovas harcos, törzsszövetségek alakultak és harcoltak egymással, átalakultak,
aztán felvetődött bennem, hogy a hat és a het, azaz hat-tusa, het-tita,
esetleg számokat jelölhet. mondjuk én pl. egy hat tusát el tudnék képzelni egy harcos törzssövetség nevének. de mondom ez csak egy kósza gondolat volt, nem vizsgáltam a kérdést, lehet h semmi köze hozzá.
Senki nem vonja kétségbe a hettita nyelv erőteljes rokonságát a góttal, ófelnémettel vagy az angollal, legalábbis én nem. Egyszerűen a nyelvrokonság okait látom másként. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy valaha "indogermán ősnép" vagy "indogermán őshaza" létezett volna. Éldegélt ugyanakkor Európa északi-északkeleti felében (az elsősorban hurri-méd-szarmata-perzsa hatás alá kerülő szlávok őseitől nyugatabbra) jó pár germán népcsoport a Kr. e. utolsó évezred második felében. A magam részéről csak annyit állítok, hogy ezekre a hideg éghajlathoz szokott kis törzsekre az akkortájt dél felől megjelenő szkíták nyelvi tekintetben döntő hatást gyakoroltak. Másfelől természetesen erőteljes hatti/szkíta nyelvi hasonlóságok jelentkeznek számos, a hipotetikus "indogermán" nyevcsaládon kívülre sorolt etnikum nyelvében.
de milyen szempontból kell ezt az egyezőséget érteni? :
a hiv. szerint:
a hettita nyelv az indo-eu
a hatti viszont nem
"
Hattic was a language spoken by the Hattians in Asia Minor between the 3rd and the 2nd millennia BC. Scholars call this language 'Hattic' to distinguish it from the Hittite language - the Indo-European language of the Hittite Empire.
They spoke a non-Indo-European language of uncertain affiliation called Hattic.
The use of the word "Proto-Hittite" instead of Hattians is inaccurate. This would imply that the Hittites evolved from the Hattians, which is completely false.
The Hittites were an Indo-European people, ethnically and linguistically distinct from the Hattians. However, the term "Land of Hatti" was so ingrained that the Hittites continued to use it when referring to their own country. The Hattians eventually merged with, or were replaced by, the Hittites, who spoke the Indo-European Hittite language.
"
vagyis akkor úgy értitetek, hogy a hattik is indo-euk voltak, vagy úgy, hogy a hettiták se? illetve akkor a hattikből lettek volna a hettiták?
A kaššu nyelvhez alapvető Kemal Balkan munkája: Kassitenstudien I. - Die Sprache der Kassiten; American Oriental Society, New Haven (CT), 1954 (American Oriental Series 37.)
Hurri nyelvi bevezető Ilse Wegnertől: Einführung in die hurritische Sprache; Harrasowitz, Wiesbaden, 2007
A németországi nagy tárlat után a Magyar Nemzeti Múzeum is időszaki kiállítást rendez a szkítákról. A bemutatott tárgyak megszerzésében ugyancsak serénykedniük kellett a muzeológusoknak, szakembereknek, hiszen az egykori lovas nép leletanyaga igencsak népszerűvé vált, és sokan igyekeznek a szkíták világát bemutatni a nagyérdeműnek.
Ebben az évben Ausztriában is nyílik egy szkíta-kimmer témájú kiállítás, ezért a német és a kazah anyag egy részét valóban nem kaptuk meg, azonban a többi között oroszországi, ukrajnai, romániai gyűjteményektől sikerült szép darabokat kölcsönöznünk – mondta el a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese. Rezi Kató Gábor hozzátette: nem szabad elfeledkezni az itthoni leletekről sem, hiszen a Nemzeti Múzeum gyűjteménye is értékes tárgyakat tartalmaz, amelyet szintén láthatnak az érdeklődők a kiállításon.
A Magyar Nemzeti Múzeumban a keddi hivatalos megnyitó után a nagyközönség számára szerdától látogatható „A szkíták aranykincse” című kiállításon több mint háromezer tárgyat mutatnak be. A tárlat május utolsó napjáig várja az érdeklődőket.
A szkíta történeti örökség legújabb mérlegét vonja meg a Magyar Nemzeti Múzeum 2009. március 25-től látogatható kiállítása, amely friss kutatási eredmények alapján tárja fel, kik voltak és honnan jöttek a rejtélyes eredetű szkíták
Az Alacahöyük nevű településén újjáépült a térséget az ókorban lakó hettiták által több mint három évezrede emelt víztároló.
2002-ben török régészek egy csoportja a településtől két és fél kilométerre kezdett ásatásokat a korábbi gát térségében. Négyévi munkával nemcsak feltárták, de helyre is állították a mintegy 50 méter magas gátat (a kép a rekonstrukció kezdeti szakaszát mutatja), amely mögött 25-30 ezer köbméteres víztároló alakult ki, és újra működésbe hozták a hajdani öntözési rendszer csatornáit, ülepítő medencéit is.
Az eredeti gátat IV. Tudhalijaš hettita király építtette kilenc másik hasonló vízművel együtt, de csak ennek maradtak fenn az alapjai. Jelenleg a világon ez az egyedüli gát, amely 3240 évvel megépítése után visszakapta eredeti funkcióját. Az ókori gát kőből és agyagból épült ugyanolyan elvek alapján, mint a mai gátak, amelyeknél persze betont alkalmaznak, bár még ma is vannak olyan gátak, amelyekben agyag helyettesíti a betont – mondta el az AFP-nek az egyik régész.
Hüseyin Saykan, Alacahöyük polgármestere kétszeresen is örül a település számára nyújtott "hettita" hozzájárulásnak: a helyreállított gát fellendíti a település körzetének mezőgazdaságát, és az ókori kultúra iránt érdeklődő újabb turistákat is a térségbe csal.
A kelták egy rendkívül összetett népesség, és például az 1696.-ban mutattuk meg Tacitus nyomán, hogy volt egy hatti nevű jelentős "törzsük". De voltak köztök boiok is, akiknek másik része hihetőleg a hellén etnogenezisben vett részt (ők építették állítólag a legrégibb hellén várost, Graiát, amelyről egyesek szerint a latinizált görög elnevezés származtatható).
A németországi nagy tárlat után a Magyar Nemzeti Múzeum is időszaki kiállítást rendez a szkítákról. A bemutatott tárgyak megszerzésében ugyancsak serénykedniük kellett a muzeológusoknak, szakembereknek, hiszen az egykori lovas nép leletanyaga igencsak népszerűvé vált, és sokan igyekeznek a szkíták világát bemutatni a nagyérdeműnek.
Szkíta kincsek Budapesten
Újra működik a 3000 éves hettita vízmű