Előző hozászólásaim alapján én inkább-de nem elvakultan-"drábikista" vagyok, de ez a léplet nem pontos és túl nagy szerepet szán a banki profitnak, pedig nem ez a lényeg.
Írod:
"a bank kamathaszna = A * hitelkamat - L* betétikamat
Még pontosabban: a bank kamathaszna = A * hitelkamat - L* betétikamat - (P-L)*látraszólókamat + tartalék*MNBalapkamat "
Ha jól értem aAz A nem más mint a kamatos kamattal a futamidő alatt visszzafizetendő adóság, kamatos kamat képlet szerint: A=P*(1+hk) az n-diken, amley nyilván 2-3 szorosa a P-nek 5-15 év alatt (tipikus futamidők)
hk=hitelkamat, n: futamidő években.
DE! nem számolsz a futamidő inflációjával (i) és a bakok hitelezési veszteségeivel =bedölt, fedezet nélküli hitelek (v), amelyek csökkentik a bank haszát.
Pontosabban a képlet:
Még pontosabban: a bank kamathaszna = P*(1+hk-i-v) - L* betétikamat - (P-L)*látraszólókamat + tartalék*MNBalapkamat
Szerintem a probléma forrása a külső forrás bevonása (kötvényeladás devizáért) és annak kifelé fizetendő kamatterhei (jelenlegi módszer) vagy belső pénzteremtés inflációt kompenzáló csúszó leírású pénzmegsemmísítéssel, ahol a reál kamat nem megy ki a gzdaságból (alternatív módszer).
Örvendenék,ha egy szakértő cáfolná,vagy igazolná:)
A HIBÁS KÉPLET, mellyel leigázzák a világot
P: a forgalomban levõ, a termékek és szolgáltatások cseréjére rendelkezésre álló, bankhitelként teremtett, még a gazdaságban levõ pénzmennyiség
A: a teremtett pénzmennyiséggel kapcsolatos Adósság a bankok felé. A hitelezés mechanizmusa miatt a bankok úgy tudják teremteni és megszüntetni a pénzt, hogy az adósság a bankok felé sokkal nagyobb legyen, mint a bankok által teremtett pénzmennyiség: a pénz csak kering, míg az adósság növekszik. A hiteltörlesztéskor az eredetileg teremtett pénz megszûnik. Részletesebben itt
L: Lekötött betétek. Ez mindig kisebb, mint a pénzmennyiség (hiszen csak létezõ pénzt lehet lekötni, nem létezõt nem). A pénz jelentõs része látraszóló betét (azaz nem lekötött).
Az A > P > L egy bankra is igaz, és ezért természetesen a bankok összességére is (=bankrendszer). Közgazdaságtanból ezt tanítják: A bank kamathaszna = P * (hitelkamat - betétikamat) Ezt általában kamatmarzs képletnek nevezik. Ez förtelmes BUTASÁG. A bank nem a pénz után szed kamatot, hanem az adósság után ! Mivel ezt tanítják, ismételgetik, a politika, a sajtó és végül a nép átgondolás és felülbírálás nélkül (mondhatni birka módon) átveszi, alkalmazza és következtet belõle. Ezért nem érti az egész világ, mitõl és hogyan adósodik el, miért kell minden évben többet termelnie, és valamiért mégis kevesebb jut. Ezt a képletet (a jó képlettel szemben) nem is nagyon próbálja megvédeni egyetlen értelmes közgazdász sem, annyira nyilvánvaló butaság, ha belegondolunk. HA belegondolunk! Sajnos nem szokás belegondolni. Pedig Mari néni is tudja, hogy a bank az adósság után szed kamatot, nem a pénzmennyiség után:
a bank kamathaszna = A * hitelkamat - L* betétikamat
Még pontosabban: a bank kamathaszna = A * hitelkamat - L* betétikamat - (P-L)*látraszólókamat + tartalék*MNBalapkamat
A pontosabb képlet mutatja a látraszóló betétekre kifizetett (általában közel 0, tipikusan 0.1 .. 0.5%) kamatot, és az adónkból a banki tartalékra kifizetett kamatot is. Látható, hogy a bankok saját (ill. tulajdonosaik más vállalkozásai) számláin levõ pénzmennyiség nem része P-nek. Ugyanis az egyik zsebbõl a másikba fizetett kamat nem igazi költség a bank számára. Természetesen a bankoknál levõ készpénz sem része P-nek, ezt már a számlapénzekkor számoltuk. Ellenkezõ esetben ATM készpénzfelvételkor P-csökkenést tapasztalnánk, bankszámlára készpénzbefizetéskor pedig P-növekedést (ami abszurdum, hiszen a számlatulajdonos - akit a tranzakció érint - számára rendelkezésre álló pénzmennyiség nem változik. Mint tudjuk, a P a hitelnyújtáskor növekszik és a hiteltörlesztéskor csökken.) Nem igaz (amit a kamatmarzs képlet sugall), hogy a bank ügyfelei lényegében egymásnak tartoznak. A különbség óriási, különösen az (A-P)*hitelkamat tagja. Ráadásul a magánbankok pénzteremtése az államnak kiesett bevétel (pénzkibocsájtási = seigniorage), ez az államadósság kamatterhei (adósságszolgálat) révén az adókon keresztül terheli a termelõ vállalatokat, végül is a háztartásokat / állampolgárokat. A különbség a hibás és helyes képlet között óriási, kb. az össztermék 20-25%-a, a gazdaság legjelentõsebb hatása ! Ez a világ eladósodásának igazi oka. Megfigyelhetjük, hogy a politika (törvényhozás), és a sajtó (véleményezés) látványosan nem tudja kezelni a helyzetet, semmiféle reális megoldási koncepcióval nem rendelkezik. Most már láthatjuk, miért: mert a közgazdászok a hibás, súlyosan megtévesztõ tananyag miatt nem értik a gazdaság legjelentõsebb hatását, mindenki más pedig megértés nélkül veszi át a hibás koncepciókat. Így aztán az a szánalmas helyzet áll elõ, hogy a politika + sajtó úgy próbál meg bonyolult makrogazdasági rendszereket hangolni, hogy fogalma sincs a gazdaság legjelentõsebb hatásáról. Mintha integrálni próbálnának, miközben még az összeadást sem ismerik. Nem fog menni. Láthatóan nem is megy. Mert olyan gépet piszkálgatnak, aminek a mûködésének még az alapjait sem értik.Egyáltalán hogyan vehetnek be a közgazdászok ilyen butaságot, mint a kamatmarzs képlet ? A helyzet az, hogy a tananyag olyan, hogy mindenki beveszi. Én is bevettem.
Nehéz megtalálni azt, amit nem keres az ember. Megmondták mi van, minek gondolkodna rajta ?
Az ember nem feltételezi, hogy a tananyag megtéveszti.
Természetesen az ábrát nem mutatják. Az A > P > L relációt sem említik, és azt sem mutatják meg, hogyan teszi azt a pénzteremtéses hitelmechanizmus lehetõvé. Arra sem hívják fel a figyelmet, hogy a pénzmennyiség nagy része hosszú távú beruházási és ingatlan hitelek révén kerül a gazdaságba, ami miatt az Adósság a pénzmennyiség többszöröse, tipikusan 2-3-szorosa. USA dollárra kb 3-szorosa. A magyar forintot nézve közelebb van a 2.5-hez. Tehát nagyobb az adósság a bankok felé, mint amennyi pénz létezik. Ezt elvileg sem lehet visszafizetni. Lehet viszont csökkenteni, de csak ha az emberek rájönnek a csalásra.
A hibás képlet egy hibás levezetésbõl jön ki, lényegében egy hibás általánosítással. Az általánosítás akkor lenne értelmes, ha az összes hitel 0 futamidejû lenne (ekkor A=P) és az összes pénzt lekötnék (ekkor P=L). Természetesen az általánosítás érvényességét (érvénytelenségét) nem említik, nem vizsgálják. Tehát azért nem értik a közgazdászok a gazdaság legjelentõsebb hatását, mert a hitelezésnek csak az elsõ pillanatát mutatják nekik (a pénzteremtést, pénz multiplikátort). Pedig ez nem egy jellemzõ állapot. A hiteltörlesztés során növekszik meg az A/P arány 1.00-ról az átlagos kb 3.0 értékre.
Valahogy sikerül beültetni a fejekbe, hogy ez a pénzrendszer így a legjobb, nem is nagyon lehetne máshogy, és ezt nem kell vizsgálni. Ennek pontos módszerei egy külön vizsgálatot megérnének, mindenesetre bárki által könnyen ellenõrizhetõ tény, hogy sikerül ezt a képet kialakítani.
Végül is volt 300 évük, hogy kidolgozzák azt a megtévesztõ szemléletet és tananyag szövegezést, amivel leginkább el lehet fogadtatni a pénzmultiplikátor mechanizmust (ahogyan a bankok a pénzt teremtik). Tájékoztatni kell olyan mértékben, hogy az a kiváncsiságot kielégítse, ne gondolkodjanak rajta. Ugyanakkor nem lehet eltitkolni sem, és a banki tevékenységeket is el kell tudják végezni. A banki tevékenységeket kiválóan el lehet végezni anélkül, hogy a lényeget értenék. A bankok alkalmazottainak többsége szellemi segédmunkát végez. Egy bankba elég 5 ember is (mondjuk egy 100ezres igazán nagy bankba inkább 20), aki tényleg érti, hogy mi folyik itt.
Nem kell szégyenkezni amiatt, hogy bevettük a képletet, átvertek minket. Mint mondtam, mindenki beveszi. Szerencse kell ahhoz, hogy valaki (általában súgás után) átgondolja alaposabban, és rájöjjön a csalásra. Emiatt nem kell szégyenkezni. Viszont ha valaki azután is játssza a hülyét, hogy szembesítették a hibás és a jó képlettel, és nem hajlandó átgondolni ennek okait, következményeit, az már szégyen. Felül kell vizsgálni elég sok mindent: az állam szerepe, adózás, "szabad piac", részvénypiac, nyugdíjrendszer, "szabad sajtó", gazdasági problémák, munkanélküliség, nyomor, háborúk, környezetszennyezés, stb... Nem kell hangosan hirdetni (pláne állási függésben), de át kell gondolni, utána kell olvasni. A technika segítségével (anonym / pseudonym módon) fel lehet venni úgy a kapcsolatot másokkal véleménycsere / együttgondolkodás céljából, hogy ne veszélyeztesse az állásukat (pl. a rektor ne tudja meg). Aki homokba dugja a fejét, esetleg próbálja védeni a butaságot (lásd a lenti megtévesztéseket), az már gond. Szokásos megtévesztések:
kommunikációbénítási csapda. Pl. "a gépjármûvek amortizálják az utakat": azt mondhatja erre valaki, hogy "nincs olyan, hogy gépjármûvek", hanem pontosan meg kell mondani, hogy melyik rendszámú, mikor, hol, mit amortizál. Ez egy (akár tudatos, akár nem) csapda, ami a kommunikációt próbálja lehetetlenné tenni. Nem szabad besétálni a csapdába. Ha megmondanánk rendszám szerint, akkor a következõ az lenne, hogy de igazából az út nem is a gépjármûvel lép kölcsönhatásba, hanem a gumival, ezért molekuláris szinten kell kezelni a dolgot. Ez a legprimitívebb kötözködés (mindig bevethetõ, nem kell hozzá ész, hogy valamelyik gyûjtõnévre azt mondja valaki, hogy az túl általános, meg kell nézni példányokra bontva. Ez kizárólag a kommunikáció bénítását szolgálja, megpróbálja elterelni a szót, vagy lehetetlenné tenni a tárgyalást. Egy konstruktív javaslat a fogalmak pontosítására indokolt lehet, az megkülönböztethetõ egy lehetetlen kéréstõl
Nézzük inkább úgy, hogy... csapda. Igyekezet arra, hogy olyan nézõpontból történjen a vizsgálódás, ahonnan a lényeg nem látszik (vagy bizonyos egyéb jellemzõk). Indokolt lehet több nézõpontból megvizsgálni, és tudomásul kell venni, hogy a különbözõ nézõpontokból más látszik. Az, hogy tud olyan nézõpontot mutatni, ahonnan egy hatás nem látszik, nem jelenti azt, hogy a hatás nem létezik, vagy hogy az nem lényeges. Pl. azok munkájának gyümölcse (végül pedig a vagyona), akik nem teremtenek pénzt, átkerül azokhoz, akik az államinak álcázott pénzt adósságként teremtik (úgy, hogy a teremtett pénzért más ad értéket, de õk szednek érte kamatot). Ez a hatás nyilvánvalóan nem látszik, ha egybemossuk a bankok haszonélvezõit a társadalom alsó 90%-val. Az egybemosás épp a lényeget tünteti el.
Érvek helyett birkamentalitás : mindenki úgy tudja, akkor az úgy is van. Ha jól megnézzük, ez nem is érv. Az állítás az, hogy hibásan tanítják, ezért szinte mindenki rosszul tudja. Erre azt mondani, hogy "de mivel a többség úgy tudja, ezért úgy kell lennie" teljesen komolytalan (kísérlet önmagával való bizonyításra). Természetesen az eldöntéshez meg kell nézni, hogy melyik modell felel meg a valóságnak, ehhez konkrétan megmutatjuk a hibát és a helyes modellt.
"mindenki szembejön az autópályán": az autópályán konvenció szerint haladunk valamelyik irányba, és az a jó, ha mindenki egy irányban halad. Az viszont nem jó, ha mindenki rosszul tudja ezt, és ezért nem érti a gazdaság legjelentõsebb hatását. Jobb, ha minél többen értik a rendszer mûködését. Akkor is, ha egyébként nem tetszik ez a rendszer.
Láthatjuk, hogy a kamatmarzs = hitelkamat - betétikamat nem más, mint megtévesztés. Lehet akár 0.1% is, mivel ez csak a lekötött betétek mennyiségére vonatkozik. Az adósság nagy része, ami után a bank hitelkamatot szed anélkül hogy bármilyen kamatot kifizetne, ennek többszöröse. Ezt általában uzsorának hívják, ezzel megkülönböztetve a jogos kamattól (amit megszerzett pénze után bárki tud szedni, pénzteremtés nélkül is). A hibás képletet és a belõle adódó szemléletet kritika és átgondolás nélkül átveszi a politika, a sajtó, és a társadalom. Emiatt nem veszik észre, hogyan koncentrálódik a vagyon, és válik egyre kiszolgáltatottabbá mindenki, a demokrácia egy bábjátékká, a tömegtájékoztatás és oktatás butító szócsõvé.
A középkorban pl. az alsó osztály (nem volt közép osztály) szinte csak alapszükségletet fogyasztott évszázadokon át, miközben a felső osztály zsíros profitját kínjában luxus beruházásokra költötte (kastélyok, katedrálisok, stb.), amiket most ámuldozva bámulnak a turisták, szék kiss bevételi forrásként szolgálva az utódnemzedéknek:)))
"Ebből az következik, hogy a megtermelt jószágok egy részét csakis hitelből (esetleg megtakarításból) veheti meg a 'nép'. Főleg érvényes ez az alacsonyabb keresetűekre."
Ez abban az esetben igaz ha azt feltételezik, hogy a nagy jövedelmű (tőkejövedelem, cégtulaj) réteg ugyan azt a fogyastói kosarat vásárolja mint a széles közép és alsó osztály akik neki dolgoznak. DE nem így van.
Szerintem itt bukik el a piac mindig. pl. Sikeres vagyok az Opel astra-val, hát visszaforgatom a profitot még több astra eladásba, de ez egyre veszélyesebb hitelkonstukciók megjelenésével finanszírozható, megnő a rendszer fiskális kockázta, főleg hogy a kapacitás bővítés is hitelből finanszírozott. Aztán eldől az első dominó és rédöbbennek a vékony léc rezeg alattuk, beindul a pánik, visszafogják a költségeket a hitelezést és összadől a gazdaság.
"...szerintem segítené, ha a termelés növelése nélkül elérnék, hogy a raálbérek szintje emelkedjen. Ez részben úgy történhetne, hogy a cégek megelégednének kisebb haszonnal, illetve meg kéne nézni az állam milyen szerepet tud vállalni ebben."
Nem fog senki megelégedni kisebb haszonnal ha lehet nagyobb is. Szerintem olyan szabályozás kellene, ha egy termékből származott fogyasztás irráilis (statisztikai alapon definiált) %-os szintű hitelfinaszírozásból "él", akkor a termék kapacitását nem szabad növelni, hanem a profitot más területekre kell befektetni (pl. hatékonyság növeléssek munkaerő csökkentéssel és ez teret ad a reálbér növelésre, vagy fejlesztés ill. más iparágak/termékek beruházása, amelyre a felszabadult munkaerő használható, vagy luxusfogysztásra, mivel a tulajdonosi réteg inkább azokat fogyasztaj.).
A luxus cikkek kereslete nem esik vissza ilyen vérzivatarban sem. Szerintem nem szabad hagyni a hiteltermékek alsó társadalmi osztályokba történő begyűrűzését, ill. az ingatlano reálGDP növekménnyel gyorsabb árnövekedését mert az fundamentállisan irreális. Ki kell kényszeríteni, hogy a profit diverzifikálódjon és más, új területeken növelje a gazdaságot.
Nekem egy lóláb sejlik fel abban is, persze lehet hogy paranoid rémeket látás, hogy pont egy 8 éves republikánus ciklus, ráadásul ugyebár ugyanazzal, a döbbentesen sok korrupcióval és összeesküvéssel megvádolt, háboruzó (sokak pl ugyebár Drábik bácsi kollegája, Michael Moore szerint olajmaffiózó és Bin Ladennel és az arab olajkartellekkel, a háttérben vígan lepaktáló), több szenzációs (de furamód hatástalan) leleplező film "sztárja", ugyebár Bush, akinek véletlenül az apja is volt elnök (tehát szindikát "klán" gyanúra, manipuláció- és összeesküvés gyanúra azért akadhat némi ok) hatalma leszállóágában, amikor szinte nyilvánvaló volt, hogy demokrata győzelem lesz (ráadásul kakukktojás elnökkel, aki vélhetőleg nem fog lepaktálni velük), véletlen egybeesésként van egy USA-ból induló (igaz melyik nem?) világválság, és jól megfigyelhető USA- és világ-gazdaságpolitikai átrendez(őd)és...
Biztos hogy teljesen kizárt, hogy a komisz Rotshild és Rockefeller bácsiék és barátaik, a Bush klánnal karöltve felkészültek az új USA- és ahhoz igazodó globális hatalmi staus quo-ra, és ügyesen, ravaszul (ahogy szokták, most pl egy kellemes fedező világválsággal) és még időben szépen átcsoportosították érdekeltségeiket, tőkéjüket és ezzel hatalmuk és befolyásuk viszonylagos konzerválását igyekeztek elérni...?
Én összesküvés nélkül is látok magyarázatot a jelenségre, és az hogy a közgazdászok is beszélnek recessziós ciklusról gondolom valamennyire alátámasztja, bár lehet ez véletlen egybeesés, tehát nem tudom mennyire állja meg a helyét. Kérem véleményezzétek.
A világban előállított összes jószág eladási ára nyilván magasabb mint az előállítói részére kifizetett munkabér, hiszen a cégtulajdonosoknál csapódik le az ár jelentős része, de ők nem igényelnek (kis számuk miatt) ekkora tömegű jószágot.
Ebből az következik, hogy a megtermelt jószágok egy részét csakis hitelből (esetleg megtakarításból) veheti meg a 'nép'. Főleg érvényes ez az alacsonyabb keresetűekre. Mivel ez nem egy alkalmi jelenség, hanem folyamatosan ez megy, ezért belátható, hogy bizonyos időn belül bekövetkezik az, hogy nyomasztóan nagy hitelteher hárul nagy tömegekre. Most jött el ez a pillanat. Már nem lehet veszteség nélkül újabb hiteleket folyósítani. Következmény: csökkenteni kell a termelést (recesszió), mindaddig amíg az adóságteher mértéke oly szintre nem csökken, hogy ismét kis kockázattal lehet hitelt nyújtani a megnövelt kínálat (termelés) felszippantására. Ezt szerintem segítené, ha a termelés növelése nélkül elérnék, hogy a raálbérek szintje emelkedjen. Ez részben úgy történhetne, hogy a cégek megelégednének kisebb haszonnal, illetve meg kéne nézni az állam milyen szerepet tud vállalni ebben.
5. Kis országok (pl. Izland, vagy Hungary) valutáját értékeld le miközben primary dealereid lépjenek vissza a kötvényvásárlástól. Ezzel két dolgot idézel elő: az alapkamatot jelentősen emelni kell, valamint azzonnal nagymértékű devizahitelfelvételre kényszerül az ország. így jut magas kamatozású, alacsony kockázatú befektetéshez az pénzügyi rendszer irányító szervezetei (IMF, ECB, stb.)
"...ez a válság a bankszektorban mesterségesen volt előidézve és koordinálva. Semmi másról nem szól a dolog, csak arról, hogy akik az ingatlanlufi kipukkadásával keletkezett hullámot meg kell lovagolni:
1. Teremts egy verseny-trendet és hitesd el a befektetési bankokkal, biztosítókkal, brókerházakkal, hogy mekkora nyereség érhető el kis kockázat mellett, ha az ingatlanhitelek részvénycsomagjaiba fektetik a pénzüket, illetve, ha ezeket a saját befektetési alapjaikba csomagolva szétterítik az ügyfeleik között. Ehhez kellett jó sok induló tőke, hogy ez piramisjátékként beinduljon, de amúgy nem volt nehéz, mert ez vonzotta a tőkét a jelleménél fogva: biztos piac, alacsony kockázat, nagy nyereség.
2. Mikor látod, hogy az ingatlanpiac telítetté vált és kipukkadna a lufi, szállj ki a játékból hatalmas nyereséggel. Amikor pedig kipukkadt, növeld meg a lökéshullám erejét néhány bankcsőddel. Ehhez nem kell mást tenned, mint kiszemelned néhány befektetési bankot, amely többtíz milliárdot vesztett az ingatlanhitelpiaci részvényeken és ezáltal meggyengült a tőkehelyzete. Ingasd meg a tőzsdén az iránta való bizalmat, verd le a bank részvényeinek az árfolyamát. Természetesen ehhez is megfelelő tőke kellett, de csak annyi, hogy beinduljon a lejtmenete. Kiváló lehetőség erre a short-opciós üzletek, amivel pár hét alatt csődbe lehet vinni egy bankot, lásd Lehmann-brothers és Merryl-Lynch, nem véletlenül tiltották be a londoni tőzsdén ezt az opciót jövő januárig.
3. Vásárold fel az elértéktelenedett bankokat a korábbi értékük töredékéért. Nézzük, csak, kik is a nyertesek eddig:
- a JPMorgan felvásárolja a Bear Sternst
- a JPMorgan felvásárolja a Lehman Brotherst
- a JPMorgan felvásárolja a Washington Mutualt
- a Bank of America felvásárolja a Morgan Stanleyt
- a Bank of America felvásárolja a Countrywide Financial Corp.-ot
- a Citigroup felvásárolja a Wachovia Bankot
Nos, ami az érdekes, hogy a JPMorgan mindhárom vásárlásához az állam és a FED nyújtott segítséget.
Ez volt eddig, nézzük a forgatókönyv további valószínű lépéseit:
4. Fenn kell tartani a bizonytalanságot a tőzsdéken két célból:
- az állam pánikba esik a gazdasági összeomlástól tartva, ezért bele kell nyuljon a zsebébe és hatalmas pénzeket kell pumpáljon a bankokba. Főleg azokba, amelyek nyertesei lettek ennek a pénzügyi válságnak.
- a baj eddig csak a pénzpiacokat érintette, de fontos, hogy a csődhullám elérje a reál-gazdaságot is. Ennek a jelei már látszanak, a lakás után a gépkocsi az, amit leginkább hitelből vásárolnak az emberek. A kereslet megcsappant, a gépkocsi-gyártók elkezdték egy-egy hétre beszüntetni az üzemet, a GM hatalmas veszteséggel kűzd, a Volvo pedig kb. 3000 embert bocsájt el és a legújabb az, hogy már a szentgotthárdi gyár egyes részlegeiben is szüneteltetik a munkát egy-két hétre
5. ??? ennek jeleire még várni kell.
A lényeg az, hogy az államtól kapott olcsó hiteleken, a nyertes bankok érdekkörei bevásárolhassanak majd azokból a cégekből a reál-gazdaság területén, amelyeket elér majd a csődhullám. Így jön létre egy új pénzügyi és gazdasági szuperhatalom, amely egy szűk társaság birtokába kerül.
Tulajdonképpen a dolog kisértetiesen hasonlít arra, ahogyan a Rotschildok a londoni tőzsdén kihasználták Napóleon bukását: addig kell folytatni szervezetten az eladói nyomást, amíg meglovagolható a félelem és pánikhangulat. Ennek középpontjában pedig a bankok állnak és az a tendencia, hogy a gazdaság működtetéséhez folyamatos hitelek kellenek. Ha ezek leállnak, akkor a reál-gazdaság szereplői is bajba fognak kerülni."
-Jelenlegi alapkamatos hitelpénz egy zsákútca, minden komoly gazdasági probléma forrása. Ki kell dolgozni, el kell gondolkodni a jelenlegi helyzet kinek áll érdekében és hogyan lehet átmenni egy igazságosabb hitelezési, pénzteremtési gazdasági modell felé.
contra:
-a jelenlegi bankrendszer tökéletes, minden racionálisan árazott és nincs itt semmi probléma. Exponenciálisan növekvő hitelpénzt nem lehet visszafizetni? Áh ugyanmár, mit akartok ti alternatív közgázos Drábikista suttyók!
Ki-ki döntse el az aktuális gazdasági válság-Kimonda már minden média a varázsszót! -melyik tábor véleményét erősítik ?
Erről a "Rózsadombi Paktumról" még nem hallottam. Megdöbbenéssel oplvastam. Végülis pontosan beleilleszkedik abbéli gyanukba, hogy valami világméretű árulás szenvedőalanyai vagyunk és "törvényes" vezetőink csapnak be leginkább bennünket. Miután kezdjük megérteni, hogy milyen érdekek és személyek állnak végzetes romlásunk hátterében, újabb kérdések vetődnek fel; - Mit tehetünk ellene? Merre induljunk el? Sajnos iszaonyatosan erős ellenféllel állunk szemben és mivel a saját sorainkban sincs egyetértés fő dolgokban, így szinte lehetetlennek látszik, hogy fordítsunk sorsunkon. Azt nagyjából látjuk, hogy mit kellene tenni; - az árulóktól a hatalmat visszavenni, őket írányítóhelyzetüktől megfosztani, árulásukért megbüntetni. Hadseregünket, oktatási rendszerünket, gazdaságunkat, nemzeti kultúránkat megerősíteni, az ellenünk fellépők támadásait visszaverni. Magunkat amennyire csak lehet függetleni minden káros függelemtől, köteléktől, szerveződéstől. Vagyis a fő kérdések ezek; - Kik, mikor és hogyan fognak kivezetni bennünket a sötétségből a fényességre? Ezt latolgassuk, ezen munkálkodjunk! Banálisan hangzik, de igaz; EGYSÉGBEN AZ ERŐ!
Valahogy en is pont ezen gonolkodom mar egy ideje, hogy mi van, ha a keves gondolkodot ossze akarjak gyujteni? Penzzel semmikeppen nem fognak megkeresni, inkabb visznek a FEMA koncentracios taborokba. :)
A rózsadombi paktum II.2008. szeptember 12. HunHír.Hu
1988-89-től minden kulcspozíció, vagyon, erőszakszervezet, média stb. birtokában - a volt kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy az ún. (spontán) privatizáció révén eladják az országot. A főkolomposok közül néhány: Németh Miklós, Horn Gyula, Békesi László, Kovács László, Bokros Lajos, Nagy Sándor, Suchmann (Suchmann) Tamás, Szekeres (Fuhrmann) Imre, Medgyessy Péter, Hámori Csaba, Nagy Imre, Vitányi Iván, Csepi Lajos.
Megjegyzések a Rózsadombi-egyezmény egyes pontjaihoz
6., 7., 9., 10., 16.
1988-89-től minden kulcspozíció, vagyon, erőszakszervezet, média stb. birtokában - a volt kommunisták voltak abban a helyzetben, hogy az ún. (spontán) privatizáció révén eladják az országot. A főkolomposok közül néhány: Németh Miklós, Horn Gyula, Békesi László, Kovács László, Bokros Lajos, Nagy Sándor, Suchmann (Suchmann) Tamás, Szekeres (Fuhrmann) Imre, Medgyessy Péter, Hámori Csaba, Nagy Imre, Vitányi Iván, Csepi Lajos, … stb. Ezek után az elődeink, az apáink/anyáink és a mi magunk által előállított javak zömét hatalmas júdáspénzért kiárusították a külföldi rablóprivatizátor hiénáknak (jól fizető menedzserállások „risztelése”, stb. fejében)
És ezt a pénzvilág által is megzsarolt, erőtlen MDF hagyta… A gátlástalan külföldi rablóprivatizátorok (az új tulajdonosok) a nemzeti javainkat kiárusító „elvtársakat” tették meg menedzsernek (igazgatónak), helytartónak a privatizált (ellopott) üzemek, gyárak, cégek, intézmények, tsz-ek stb. élére. A párttitkár, a munkásőr stb. lett a jó szakember a kapitalizmusban. A kiárusítás mellett megmaradt vagyont pedig saját maguk rabolták el az elvtársak. Jóval több, mint 20 000 milliárd Ft (kb. 4 évi költségvetésünk) tűnt el a kezükön. Mégpedig privatizációs, olajmaffiás, gabonamaffiás, bankkirablásos (Posta-bank, Agro-bank stb.) és egyéb más, „lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes” technikákkal (ahogy Horn Gyula mondta). És, hogy az előzőeken kívül név szerint még kik? Nos pl. Csintalan Sándor, Máté László, Hujber István, Leitinger (Leitinger) Tamás, Györgyi Kálmán!!! Várszegi (Weisz) Gábor, Kunos (Kohn) Péter, Fekete (Schwarz) János, a ma már 45-50 milliárd dollárnyi eladósodásunk hazai „intézője”, Pető (Petschauer) Iván, Kis (Klein) János, Magyar (Ungár) Bálint, Demszky (Deutsch) Gábor, Bauer (Braun) Tamás, Surányi (Steimann) György, Princz (Prinz) Gábor, stb.
Ők, és sok-sok társuk azok, akik a gyarmati lét peremére taszították az országot. Ráadásul nélkülük – azaz a vörösbolsevizmus, majd a liberálkapitalizmus nélkül – ma is kb. ott tartanánk, ahol Ausztria (azaz a Nyugathoz viszonyítva ott, ahol 1945 előtt).
És mindezek tetejébe jön még a részben szociálliberális és főleg külföldi kezekben lévő bankok ma is folytatódó gátlástalan szabadrablása. És az ADÓSSÁGSZOLGÁLAT!
11., 20. És minket, magyarokat ki véd meg a médiabeli, bankbeli, egyéb ellenségeinktől? És KI KÁRTALANÍT ÉS MIKOR, A XX. SZÁZADI ISZONYATOS VESZTESÉGEINKÉRT???
A. A cikk egy 1992-es (!) amerikai emigrációs újságból származik (Magyarság). A leírtak hitelességét nagymértékben alátámasztják a dátumok: amit a nép többsége – a szociálliberális média hazudozásai és agymosása következtében – csak jóval később ismert fel, vagy még ma sem, azt ez a cikk már 1992-ben leírta. A hitelességet a legfőképpen az igazolja, hogy minden így történt… B. A szoclib hordák (az MSZP, az SZDSZ, a médiájuk, a bérenceik, Göncz Árpád, stb.) mérhetetlen arroganciáját, pimaszságát, országkirablását, harácsolását is a paktum szellemiségére vezethetjük vissza: • Az MSZP-SZDSZ-esek már 1989 óta tudták, hogy ők büntethetetlenek!!! Lásd 6. 7. 10. 11. 20. • Mert ők a nemzetközi pénzvilág globalizmusának a kiszolgálói (mint szocialisták, liberálbolsevikok, élősködő termeszhangyák, „üldözöttek”, stb.) Az MSZP+SZDSZ számára se Isten, se erkölcs, se család (Bokros-csomag), se haza, se hagyományok, se magyar, se… Alapelvük, „erkölcsük” lényege: „Tiéd az ország, magadnak lopod!” „ Az MÁS, ha mi lopunk, hazudunk, gyilkolunk”! Nos, akkor szerintünk: a másság takarodjon MÁSHOVA! C. A paktum, illetve annak következményei (1989-2002), és még tovább is a liberális Nyugat újabb ajándéka a magyaroknak a XX. Században Trianon (1920), Párizs (1946), és a magyar forradalom (1956) leverésének tétlen végignézése, valamint az iszonyatos eladósítás (1974-től) után D. „Istené minden dicsőség, és csak nála az irgalom”…
Ismét a kibasott kályhától kell elindulni,kedves uraim!!
A rózsadombi paktum
2008. szeptember 12. HunHír.Hu
Ez az írás az „Ébredés” 2002/II/5-ös számban jelent meg, mely számot eme sorok alapján címeztek meg. Bár azóta igencsak telt az idő, még mindig nem kapott kellő nyilvánosságot, nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna róla.
Otthon mind a mai napig tabu említeni.
De lássuk a lényeget:
Fáy István
A Paktum
Íme a paktum, amelyről nem lehet beszélni. Ez volt írásom kiindulópontja. Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyetértek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismernie.
Írását azzal kezdi, hogy 1989. március 15-én, míg hazánk népe az első szabad megemlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, melyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat képviselője, a magyar katolikus és az izraelita egyház egy-egy megbízottja, valamint öt magyar politikai vezető, akik ma is vezető pozícióban vannak. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Értesülésem szerint Révffy László rövidesen nyilvánosságra hozza az aláírók neveit, hogy minden kétkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban, amelyek a következők:
1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról. 2. A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért. 3. Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között 4. Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása. 5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között. 6. A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése. 7. A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség, és rendőrség megvédése az esetleges megtorlásoktól 8. A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon. 9. Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe. 10. Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében. 11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása. 12. A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása. 13. Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek, és azokon nem lehet változtatni. 14. Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal. 15. A románok, jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot 16. Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik. 17. A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni. 18. A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben. 19. Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására. 20. Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért
* * *
A fenti megalázó feltételek megfogalmazásukkor még köthették az aláírókat, de ma (2002-ben) a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1989. március 15-én aláírták a fenti húsz pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették azt. Viszont ma, 2002-ben a közép- és kelet-európai események után is érvényesnek tartják, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért törvény előtt kell felelniük. Íme a sokat emlegetett „paktum”, amely mindeddig megakadályozta hazánk politikai átalakulását, és a magyar milliók emberi életnívójának megteremtését.
A találkozó résztvevői: Antall József, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Göncz Árpád, Zoltai Gusztáv (MAZSIHISZ), Boross Péter.
Jómagam egyetértek Drábikkal és a közelmúltban Dr.Csath Magdolna közgazdásznőnk tollából is megjelent egy tanulmány, amit Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyvéről írt. Ebben a Bildenberg csopor (Illuminátusok) működéséről ír, ami teljesen egybecseng Drábik kutatásaival. Gondoljunk bele! Mivel is magyarázhatjuk, ha egy kormány a nemzeti érdekekkel szöges ellentétben álló döntéseket hoz? Nyilván másoknak szolgál, nem a saját népének. Ezek a leleplezőcikkek megkísérlik bemutatni, hogy vajon kik is állnak a háttérben és ezek milyen érdekek mentén tevékenykednek. Nézzük xcsak meg a fő célkitűzéseiket!: – A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intézmények uralkodó szerepe. – Az emberek feletti központosított hatalom és ellenőrzés, amelynek során a középosztály gyakorlatilag megszűnik és csak uralkodók, irányítók és szolgák, irányítottak maradnak Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszak között: Amerika szerepe a „technetronikai” korban) című könyvében. – A nulla növekedésű társadalom: a „nulla növekedés” tönkreteszi a korábbi jólétet. Jólétben az emberek boldogulnak, biztonságban vannak, és ezért nehéz az elnyomást rájuk kényszeríteni. Kényszerítés nélkül viszont az emberek nem fogadnák el, hogy függő, kiszolgálóemberekké váljanak. Az országok saját ipara ezzel megszűnik, a termelés az olcsó munkaerejű fejlődő országokba települ, és mások, elsősorban a szolgáltatási munkahelyek maradnak meg. – Az országok állandó egyensúlytalansági helyzetben tartása: az állandó válsághelyzetek nyomás alatt tartják az embereket fizikailag, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Kifáradva könnyebben mondanak le arról, hogy saját sorsukat alakítani akarják: apatikussá, passzívvá válnak, összezavarodnak, nem értik mi is történik, és demoralizálódnak. – Az oktatás központi irányítása. Az Európai Unió, amely európai „USA-vá” akar válni, egyik fő célja a nemzeti oktatási rendszerek központosítása és ellenőrzés alá vonása. Ennek során „sterilizálják” a fiatalok agyát, igyekszenek elfelejtetni velük a nemzeti múltat. Ennek gyümölcsei már érzékelhetők: a fiatalok egyre kevesebbet tudnak a történelemről, és a szabadság, függetlenség szépségéről, igazi értelméről. (Erről eszembe jut az a hír, hogy amikor egy tanárnő a múzeumban Dugovics Titusz, nándorfehérvári hősi tettét lelkesen mesélte diákjainak, azok nem értették, hogy ezt miért tette. Az egyikük ki is fejezte véleményét: milyen hülye volt – mondta!) – Valamennyi nemzetközi és fontos hazai politikai kérdés központi ellenőrzése. A cél magáért beszél. Nézzük csak meg, hogy mi is történik az EU-ban, hogyan von magához minden fontos döntést Brüsszel! – Az ENSZ megerősítése. Szerepét növelni akarják; jogilag és valóságban egyaránt „világkormánnyá” akarják változtatni, amely adót is szed majd a „világpolgároktól”. – További szabadkereskedelmi régiók létrehozása. A NAFTA és az EU-n túl, a világ többi részén is cél a szabadkereskedelmi övezetek kialakítása. – A NATO szerepének további növelése: igazi „világkatonasággá” alakítása. A NATO már ma is beavatkozik belső ügyekbe a világ több pontján (például Afganisztán, a volt Jugoszlávia területe). – Egységes jogi és társadalmi rendszer. Ebben aki „szót fogad”, az jól jár, aki nem, az akár a megsemmisítésre is számíthat.
Nem különősebben érdekel Drábik sem a az összeesküvéselméletek,viszont van valami amit nem értek,a Vas hegyi jelentés részleteiben,amit bemutatot,a nagy méretű állam fölösleges,sőt abban se vagyok biztos,hogy egyáltalán az államot szükségesnek tartotta,ha nincsenek illuminátusok az emberek , a világ lakossága kis közöségekben élne eleget termelne,ahhoz,hogy elégedtt legyen önmagával és közöségével. Ha történelem valojában az illuminátusok játszoterre,én a helyében megfontolnám amit az illuminátusok mondtak a társadalomról,végtére is mattot adtak a világ lakosságának,méghozzá akkorát amekorát a történelem még nem látott.
Ha Drábiknak igaza van,nem lehet,hogy az illuminátusoknak igaza van attól eltekintve,hogy a ember nem fogyasztásra tálat hushoz hasonltit.Ha Drábiknak igaza van nem e kellenne az illuminátusoknak is igazat adni?
Fennállása óta először kell szembenéznie az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednek azzal, hogy a tevékenységét átvilágítják.
Az egész auditálásnak azonban van egy különös jellemzője: nem az amerikai kongresszus vagy annak egy bizottsága hajtja/hajtatja végre, hanem a Nemzetközi Valutalap (IMF).
A Feddel együtt részletes vizsgálatnak vetik alá az amerikai pénzügyi rendszer többi tartópillérét is: a tőzsdefelügyeletet, a nagy befektetési bankokat, az ingatlanhitelezés teljes rendszerét és a hedge-alapokat. Az eljárásnak vannak bőven bizonytalan jogi-hatásköri vonatkozásai, mert az IMF a statútuma szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer felügyeletéért felelős, és nem világos, milyen jogosítványok alapján vizsgálja a Fed tevékenységét.
Az interneten folyó diskurzusokban már évek óta firtatják, vajon ki gyakorol felügyeletet a magántulajdonban lévő Fed felett, és miért nincs az intézménynél rendszeres auditálás, nyilvánosságra hozott következtetésekkel.
Itt MO-n a gazdasági racionalitás és a politikai hatalom teljesen ellentétes viszonyba került. Ez már az erkölcsi csapda helyzete a GPD csapdán felül. A biztosítási üzlet (nyugdíj és EÜ is) a legjobban költcség tervezhető üzletek egyike. Nincs market torzítás, divat betegségek, gyors trendek, stb. Minden hosszú és középtávú trenden mozog a viszonlyag zárt és homogén társadalomban. Tudtommal Mo. ilyen ország. Tehát a költségek megtervezésével nem lehet, gond. A baj a járulékot fizetők és igénybevevők teljes torz fordított pareto eloszlása. normál esetben egy egészséges társadalom 80%-a fizett járulékot (illetve fizettett a nyugdíjas kora előtt), a maradék 20% meg szolidarításból megkapja. Nálunk ez szinte megfordult. 2,3 M adófizetőből kb. 1,5M dolgozik a versenyszférában (real GDP), Ők tarják el a többi 8,5 milliót. Tarthatatlan.
Milyen szinvonalon? Nálunk erősebb lábakon álló gazdaságok is farigcsálják alakítgatják a szociális rendszeriket. Vajon milyen esélyei lennének egy olyan kormánynak az újraválasztásra, amelyik kijelenti, hogy ennyi van azt finanszírozom ami ebből futja? Az hogy nincs adósságom még nem jelenti, hogy jól élek. Az, hogy van sok adósságom, még nem jelenti, hogy rosszul élek. Különben nem hiszek az összesküvéselméletben. Meg lehetne játszani az adóság eltörlést vagy átütemezést csak semelyik kormány nem mert 'BAR listára' kerülni. Milyen összeesküvő háttérhatalom az amit egy parlamenti döntéssel bármelyik kormány elsöpörhet (argentina vagy Drábik: "51%-os többség kell a törvényhez".) Ez nem világhatalom, csak egy gazdasági ágazat amely próbál hasznot hajtani nemcsak a cégeknek - magánszemélyeknek nyújtott kölcsönökből, hanem az államokkal is köt ügyleteket. Néha buknak, de ugye egy országot sem árvereztek még el? És a végrehajtó sem vitte el a gyárakat stb. Persze, meg kellene próbálni legalább egy kis időszakos törlesztés felfüggesztést kieszközölni és a felszabadult pénz révén egy adócsökkentéssel talán fel lehetne pörgetni a gazdaságot. Azt sem tudhatjuk igazán milyen mértékü tartalékok vannak még a gazdaságban. Egy megnövekedett termelés többlet értéket jelentene, vagy csak túlkínálatot hozna, ami a javak inflálódásával járna?
A kérdés már csak az, hogy zéró adóssággal indulva képesek lennénk-e finanszírozni az állam szociális - egészségügyi, oktatási, rendvédelmi katonai stb. kiadásait újabb kölcsönök nélkül?
Hogyan mondott nemet a pénzvilágnak Argentína?2001 végén Argentína beszüntette mintegy 82 milliárd dollárnyi külföldi adóssága után a kamatfizetést és a törlesztést. Az összeomlás állapotába került argentin gazdaság többé nem volt képes az adósságszolgálat teljesítésére. Négy évre rá, 2005. márciusában a Buenos Aires-i kormány bejelentette, hogy azok a külföldi beruházók, akik az argentin adósság 76%-ának a tulajdonosai voltak, hozzájárultak ahhoz, hogy Argentína 62 milliárd dollár nagyságrendben csupán 25 centet fizessen vissza minden egyes dollárért. Ennek eredményeként Argentína teljes adóssága 190 milliárd dollárról 125 milliárdra csökkent. Argentína adósságának az átstrukturálását és az adósságszolgálat átütemezését teljesen egyedül hajtotta végre, és ez úttal nem hagyta, hogy a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi politikájába beleszóljon. 2005. márciusában az adósságra vonatkozó megállapodás lehetőséget adott Nestor Kirchner elnök kormányának, hogy más problémákat is rendezhessen, köztük azt, amely azzal függött össze, hogy Buenos Aires a Nemzetközi Valutalapnak is tartozott 13 milliárd dollárral. Argentína ezen felül még 15 milliárddal más nemzetközi intézményeknek.
Kiindulási pontként vehetjük az állami termelővagyont, amit 120 milliárd helyett azért tekintünk százmilliárdnak, hogy könnyebb legyen a számolás. Az állam adóssága a rendszerváltás előtti napokban 22 milliárd dollár volt. Ha a privatizálandó állami vagyon ellenértékéből visszafizetjük ezt a 22 milliárd dollárt, akkor még mindig maradni kellett volna 78 milliárd dollárt érő közvagyonnak.
(Azért szükséges hangsúlyozni, hogy itt az állampolgárok összességének közös tulajdonáról volt szó és nem valami társadalomtól különálló állami vagyontól, mert hiszen az állam is a társadalomé és az állampolgárok akaratából létezik. Az állam, mint absztrakt jogi személy nem képes tulajdon létrehozására, erre csak azok a hús-vér állampolgárok, természetes személyek képesek, akiknek az állam is a létét köszönheti. Az állam tehát az állampolgárok közös vagyonát kezelte állami vagyon elnevezéssel, de ez a hús-vér természetes személyek köztulajdona volt.)
Mára ez az állami vagyonnak nevezett köztulajdon csaknem teljesen eltűnt. Az államháztartásnak felhalmozódott államkötvényekben, adóslevelekben, több mint tizennégyezer milliárd forintnyi adóssága van. Ez dollárban átszámítva mintegy 65 milliárddollár. A Magyar Nemzeti Bankban 1990-ben egymilliárd dollár devizatartalék volt, ami időközben 17 milliárd euróra növekedett. Külföldi tartozásunk tehát negyven milliárd dollárral lett nagyobb, miközben az állam vagyona kilencven milliárd dollárral csökkent. Ezzel szemben csak az MNB devizakészlet gyarapodását lehet szembeállítani. A negatív egyenleg tehát mintegy 120 milliárd dollár, ami a rendszerváltás utáni 16 évre vetítve évente több, mint 7 milliárd dollár veszteség. Ha ezt forintosítjuk, évi 1500 milliárd forintot kapunk korrigált árfolyamon számítva.
Már csak azt a multit kell megtalálni aki nem korrupt, nem hazudik soha, van tapasztalata a makrogazdaságban (teljes szektor spektrum) és nem alkalmaz fantáziátlan, önállótlan közgazdászokat:)
Nem fogsz ilyet találni.
Uraim, Visszafelé menetben sokkal nehezebb kormányozni. A magam részéröl minden további nélkül kiadnám egy jól bevált multi cégnek a kormányzást, százalékra, mint korrupt, tapasztalatlan, hazug politikusokkal, kicsiny közgazdászokkal operálni.
a 100% os tartalékráta szerintem hülyeség. Van hasonló Hong-Konkgban ahol minden HKD-ét és 1 USD fedez. Illetve a neten az e-gold, és a többi commodity money. De a bődületes USD exportjuk miatt nekik van likviditásuk. Nálunk ez nem menne. Szerintem Drábik itt téved, ill. félreérti a tartalékráta fogalmát. Engem az államkötvény -értsd jövöbeni adóbevételünk-eladása nemzetgazdaságon kívüliek számára nyomja ki a biztosítékot. Semmi garancia nincs arra, hogy az állam fizet, csak a becsület szava. Ennyi alapon magának is hitelezhetne ugyanolyan feltételekkel, a jelenlegi törlesztés+kamatot (kb. GDP 5%) meg megsemisítené nem kiutalná (ami tkp. ugyan az mintha megsemmisítené). Sőt ha nem lenne azon az a kamat amivel a folyó rendezés kb. felét teszi ki akkor jutna a költségvetésben másra is pénz. Csak hamar rákapna a jóra mondják egyesek- és nem csak szükséges eszközökre, hanem forrásokra (importra, bérekre) is ezt használná ami végzetes hiba, hiperinfláció. Szóval azért, kell a külsős uzsorás, hogy megnevelje a renitens, felelőtelen államot, muhaha:) De a nevelőeszköze éppen az, hogy kivonul a magyar tőke és értékpapírpiacról és csődbe viszi az államot ill. annak a pénzét leértékeli. De ezt pont azért tudja megtenni, mert nincs az államnak elegendő -nem állami tulajdonú-, nemzetgazdaságán belüli saját kontrolja alatt lévő bankrendszere, pénzkibocsájtási joga és termelőeszköze. Erősen függő viszonyban van.
