Argentína 1982-ben megszállta az Egyesült Királysághoz tartozó szigeteket, de több ponton is elszámította magát. A brit hadsereg végül visszafoglalta Falklandot.
Kétségtelen tény, hogy Skóciának a függetlenség esetleges elnyerése esetén jó esélyei vannak az önfenntartásra, nem is erre gondoltam. Ha a skótok támogatni fogják a függetlenség ügyét, akkor azt nem romantikus nemzeti érzelmektől fűtve fogják tenni, hanem annak realitását felismerve, hogy országuk megérett arra, hogy saját talpára álljon és saját erejéből tartsa el magát. A gond nem is ezzel van, hanem azzal, milyen módon és milyen mértékben szakítsanak ki egy országrészt egy háromszáz éve fennáló unióból (Annak figyelembe vételével persze, hogy azon országrész népének saját történelme, kultúrája, egy részének saját -nemzeti- nyelve és identitástudata van)? Persze az is igaz, hogy a Brit-szigetek nem Közép-Afrika és ha a függetlenség scenariója valóra válik, mindez a lehető legrendezettebben és legkultúráltabban fog végbemenni.
A Falkland-témához: Lehet, hogy nehéz elhinni, de én szívesen cserélném le a szürke magyar hétköznapokat és a már túlszabályozott -és számomra valahol idegen- társadalmat egy falklandi birkafarmra és az örökké süvítő, de mindig tiszta és egészséges levegőt hozó szelekre. Habár a falklandiaknak már kapásból kétharmada Stanley-ben él, kisebb részük apró halásztelepüléseken és csak a maradék él állandóan a birkáival. És most kapaszkodj meg: én még a Déli Orkney-szigeteken is elélnék, ugyanis rendkívüli módon vonz a sarkvidékek és az atlanti szigetek világa, habár jómagam még említett szigetek egyikén sem jártam. Csak azért tisztáztam ezt, mert az emberek (már akinek mondanak valamit az olyan nevek, mint Bjørnøya, Kerguelen, Gough, vagy éppen a Half Moon Island) nagy részének a tudatában ezek olyan kopár, rideg, barátságtalan helyek, amiket még akkor sem keresnének fel, ha vinnék őket, pedig valóban varázslatos szigetek mind.
"lévén az emberek 90 százaléka ragaszkodik a kényelmes életecskéjéhez, a falklandi birkapásztor nem perspektíva a döntő többség számára, pláne a metsző hideg szelek idején, a világ végén..."
Azért a Falkland-szigetek jóval több annál, mint néhány ezer birkapásztor és pár kopár szikla.
Egyrészt lehetőséget jelent az Egyesült Királyság számára, hogy - szükség esetén - ellenőrizze a dél-atlanti vizeket, kiindulópontot jelent az Antarktisz irányába, ahol a briteknek jelentős érdekeltségeik vannak (ez a jövőben még fontos lehet), továbbá nem elhanyagolható a szigetek körüli felségvizek gazdasági kiaknázásának lehetősége sem.
De persze ez erősen feltételes mód, mert Argentínának jelenleg tényleg nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy megszállja a Falkland-szigeket.
"Irak és az afgánok után az angol társadalom igen ráúnt...már nincsenek ünnepi győzelmi felvonulások Londonban a hazatérők tiszteletére..."
Irakkal és Afganisztánnal ellentétben azonban a Falkland-szigetek brit felségterület, tehát nem idegen földért harcolnának - és lehetséges, hogy pont az ellenkezőjét érnék el (nagy társadalmi támogatotság).
a 2011-es skót választásokat az SNP , Skót Nemzeti Párt (nacionalisták ) nyerték, egyedül többségük van a parlamentben és a függetlenségi népszavazás időpontja 2014. szeptember 18. (a legfrissebb, áprilisi közvéleménykutatás szerint 51 százalék maradna, de Churchill óta ismerjük a statisztika rejtelmeit, arról nem is beszélve bő egy év alatt bármi történhet).
Jah, s Skócia lakosságának 88 százaléka skót, ráadásul nem lennének szegények, mert a tengeri talapzaton lévő olaj és gázmezők jelentős része bizony nekik termelnének... s mint látjuk a Skóciányi norvégok igen jól megélnek belőle.
a skót függetlenség ma már realitás, az angolok már nem tudják meghatni őket, s az EU-t is bevetették, hogy amennyiben önállósodnak akkor újra kell jelentkezniük (egyébként közel se biztos, hogy megérné nekik, lásd norvégok is milyen jól megvannak, 2X se kértek az EU-ból).
A falklandi romantikád pedig ne terjeszd ki általánosságban, lévén az emberek 90 százaléka ragaszkodik a kényelmes életecskéjéhez, a falklandi birkapásztor nem perspektíva a döntő többség számára, pláne a metsző hideg szelek idején, a világ végén...
nem véletlen, hogy az egész szigetvilág (majdnem fél Dunántúl terület) lakossága akkora, mint egy közepes alföldi falué. Az angolokat sokkal érzékenyebben érintette India elvesztése, mégis lenyelték, vagy Dél-Anfrika, a több millió fehér lakójával, amely egy része echte angol...
egyébként pl. Argentinában becslések szerint olyan 100 ezer skót (skót származású) telepes él... tehát az a 2900 fő nem osztana, nem szorozna semmit. Amennyiben elfoglalnák és azt mondanák, hogy aki akar elmehet, kifizetik, aki marad nyelvi autonómiát kap az angolok könnyen lehet az első morgások után szép csendben tudomásul vennék. (persze ennek rövidtávon nincs realitása, a már említett argi viszonyok miatt). Inkább egy jó béke (lásd Hong-Kong), mint egy költséges háború, amire egyébként Irak és az afgánok után az angol társadalom igen ráúnt...már nincsenek ünnepi győzelmi felvonulások Londonban a hazatérők tiszteletére...
Nem gondolom, hogy Skócia kiválása Komoly veszélylehetőség lenne. A skótok sem ostobák.
Jól tudják, hogy ezer szállal kötődnek nemcsak a déli szomszédhoz, hanem ahhoz az egész
politikai és gazdasági "komplexumhoz", amit 1707-ben -kényszerűségből ugyan- segítettek
életre hívni. Véleményem szerint ma Skóciának nagyobb szüksége van Angliára, mint fordítva,
hiszen egy nemzetiségi érzelmektől fűtött, elhamarkodott lépéssel nem is kimondottan Angliától vágnák el magukat, hanem a világ számára kéne megmagyarázni, hol is az a Skócia? Ma már nincsenek Bonny Prince Charlie-k és reálisan nézve semmi nem indokol komolyan egy ilyen lépést.
Falklandhoz visszatérve: Hát igen, a szigetcsoport elvesztése komoly presztízsveszteség
lenne, és itt lényegében mindegy, hogy a Falkland-Szigetekről, vagy éppen a Rockall-ról van
szó. Falkland esetében persze ezt nem is annyira Nagy Britannia külbirtokainak megcsappanása indokolja, hanem a legfontosabb tényező mégis a helyi népesség brit volta,
vagyis, hogy többségük a szigetországból származik, identitásuk is az anyaországhoz köti őket, amellett persze, hogy Falklandon helyi identitástudat is kezd kialakulni. És természetesen a szigetcsoport egy varázslatos hely. Azt hiszem, bárki szívesen élne valamelyik eldugott vidékén. A szélfútta zöld rétek, a morajló tenger, a sziklás partok és az elbűvölő kis települések mind egy olyan világot alkotnak, amelyet közép-európaiként nehezen tudunk nemcsak megérteni, de elképzelni se nagyon.
Falklandnál nagyobb bajuk Skócia, s bizony, ha úgy alakul, akkor szépen tudomásul fogják venni azUnion Jack levonását... Egyébként nem valószínű, hogy a megváltozott világban, tengeri expedíciós képességeinek nagy részét elvesztve (leépült) vállalkoznának egy "gyarmati háborúra" - de erre szükség sincs, lévén az argi hadsereg még jobban leépült, s rövid távon (4-5-6 év) ez nem is változik.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy a mai liberális, vagy legalább is annak látszani akaró Nagy Britanniában egy, a '82-es -hez hasonló helyzet esetén Cameron nagy (és miért is ne lehetne az?) elődjéhez hasonlóan "nemzeti és birodalmi" ügyet csinálna a dologból, vagy lepasszolná a döntés jogát az EU-nak, vagy az ENSZ-nek?
Minden esetre Thatcher lépése érthető, hiszen saját politikai karrierje és a konzervatív párt szempontjából is jó döntés volt az ellentámadás, ugyanakkor a háborúval jól jártak egyrészt maguk a falklandiak, hiszen megmaradhattak a számukra az argentínnál sokkal több előnnyyel járó brit fennhatóság alatt, másrészt az argentínok is megszabadultak Galtieri tábornok őméltóságától. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 1982 tavaszán egy átlagos brit
állampolgárnak nagyon jól eshetett, amikor a reggeli újságban a brit expedíciós haderő legújabb sikereiről olvashatott, és nosztalgiával a szívében élte át a birodalmi idők dicsőségének e kései visszfényét. Azt hiszem, brit állampolgárként akkoriban magam sem akartam volna diplomáciai huzavonákról hallani, hanem a Union Jack-et lengetve harsányan énekeltem volna a God Save the Queen-t a Piccadilly circus közepén, büszkén arra, hogy egy ilyen erős birodalom polgára vagyok (utána pedig gondolkodás nélkül húztam volna x-et a Konzervatív Párt neve mellé).
Mondjuk a Falkland-szigetek a népszavazás elmaradása esetén is brit fennhatóság alatt maradt volna.
Viszont az mekkora fricska lett volna Buenos Airesnek, ha előre elutasítják a népszavazást, aztán a lakosság nagy része az elszakadást támogatta volna....
Szerintem az argentin diktatúra előbb-utóbb úgy is eltűnt volna a történelmi süllyesztőben, a brit válaszcsapás ugyanakkor kétségtelenül felgyorsította ezen folyamatot (az argentínok falkland-szigeteki akciójának részben a junta pozíciójának megszilárdítása is oka volt).
Nem ismerem igazán a Malvin /Falkland szigetek/-i helyzetet. Sőt az egész argentin állapotokat is csak messziről.
1981-ről: Örülök, hogy az angol katonai akció következtében megbukott az 1945 óta egyik legvéresebb katonai junta, mely a szintén véres Pinochet-rezsimnél 3x annyi embert ölt meg (tüntetett el, egy részét repülőgépből kidobva.) Argentina és latin-Amerika xx.szdi történetének legszörnyűbb fejezete. Erről sokat olvasok, argentin forrásokat, mert igazán a politika csak akkor érdekel, amikor már "történelemmé változik".
Kicsit azért pontosabban: Az Elnök feltételezésére, hogy köze van-e az ügyhöz" mondta: "Ég a pofám a szégyentől. hogy ilyesmit feltételeznek rólam". (Egy torpedórombóló süllyedt el a kikötőjében, folyik a vizsgálat.)
Itt a hadügyminiszter védekezik, mert azzal vádolják, hogy egy hajó szabotázs miatt süllyedt el, és talán ő is felelős. "Égne a pofám a szégyentől, ha ilyet tettem volna" - kicsit érdes stilusban védekezik. E+gy botránnyal több.
