Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
A Piko A-nak egészen jó geometriája van, nagyon sok mindent meg lehet vele csinálni, mint ahogy a Fleischmann ágyazat nélküli (korábban Roco) N-nel is (még ha elsőre borzalmasnak is ítéled). Persze csak ha ismered szinusz és koszinusz bácsikat és a vágányelemek jellemző méreteit :) Ha nem ismered, de érdekel hogyan számíthatsz velük geometriát, csak jelezd, e-mailben megkereslek. Onnantól nem kell semmilyen gyári prospektus a vágánykapcsolásokhoz.
Én azt tapasztaltam, hogy egy síngeometrián belül alapvetően a váltók különfélesége és számossága határozza meg az egyenesek és a váltókiegyenlítő ívek méretét, darabszámát. Pl. a RocoLine-nak vannak 10 és 15 fokos váltói, ehhez más és más egyenes és váltókiegyenlítő sínek kellenek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyszeres, másfélszeres vagy kétszeres perontávolságra való átmenetnél mennyire egyszerű azt kirakni a rövid egyenes sínekből. Keveset foglalkoztam RocoLine-nal, de egy bonyolultabb állomást sikerült összerakni, és a sokféle sín láttán, meg a síngeometriát bemutató prospektus alapján, talán ki lehet rakni belőle szinte mindent. Viszont egy bonyolultabb váltókörzetnél, ahol angol- és egyenes váltok kapcsolódnak egymásba, véleményem szerint kínszenvedés kisakkozni a 2-4-5-8-12 mm-es toldókból épp mi kell az áhított kombináció és perontávolság elérése érdekében. Aztán ha még variáljuk ezt a 15 és 10 fokos váltókkal (szerencsés, akinek ennyi helye van), akkor fel kell kötni a gatyát. Viszont 3 féle ívű íves váltója, és 5 féle alapíve is van, ami szerintem nincs más márkánál (Még ha csalnak is a rádiusszal, mert az ő R2-esük mindenki másnál R1).
Nekem H0-ban a Piko-A jött be, ahogy Avant1 kolléga írta is, az egyszerűsége, és a 2,5 mm-nek köszönhető "minden elmegy rajta" tulajdonsága miatt. Ezen kívül annyira logikusak a rövid sínjei, hála a csak 15 fokos kitérőknek, hogy adja magát, mikor, hova, mit kell rakni. Amit a RocoLine a 2-4-5-8-12 toldóival old meg a különböző váltók összekapcsolásához, azt nemes egyszerűséggel 2 különböző hosszú teljes egyenes sínnel oldja meg, és hamar rá lehet érezni az alkalmazásuk logikájára. Viszont az ő váltóit nem lehet polarizálni, így akadhatnak problémák vele bizonyos mozdonyoknál lassú menetben. A RocoLine-hoz hasonlóan itt is elég jó a geometria dokumentációja, bár például az egyszeres távolságról 1,5 szeresre való átmenetet nem mutatja be. Sok idő volt, mire rájöttem, hogy ívből milyen frappánsan lehet ezt megoldani, de egyenesből szerintem nem megy.
Eddig H0-ról volt szó, de tegnap szórakoztam kicsit N-es sínekkel is, hát egyelőre még csak az az érzésem, hogy borzalom. Pl Fleischmann N ágyazat nélküliben ha 24 fokos egyenes kitérővel dolgozik valaki, akkor valószínűleg nincs probléma, sok minden kirakható belőle, de mondjuk ha már kisebb a helyigénye az N-nek, akkor lehet nagyobb helyigényű váltókat is használni, de a 15 fokosakkal már küzdeni kell. Pl. a fellelhető dokumentáció nem is mutat be 1.5x, 2x perontávolságra példákat sem 24, sem 15 fokos váltók esetén. Aztán az is megmagyarázhatatlan, miért nem egyforma a 15 fokos angol váltó hossza a 15 fokos egyenes váltóéval, és hogy egyikhez sincs megfelelő méretű egyenes sín, ami kiadná ezt a hosszt, csak a 24 fokoshoz. A váltókiegyenlítő ív is egy ív meg egy rövid sín, és a vele szembeni egyenest is 2 darabból kell összerakni. Amitől aztán végképp eldobtam az agyam, hogy ugyanennél a gyártónál az ágyazatos sínnek tök más a geometriája. Nehogy tudjad kombinálni, vagy átállni egyikről a másikra, mert megszokásból nem tudsz tervezni a másikban. A Minitrix ránézésre hasonlít a Fleischmannhoz, így meg sem kíséreltem kirakni belőle semmit. Ott van az N méret előnye a kis helyigénnyel, de a legelterjedtebb sínek olyan káoszos geometriával rendelkeznek, hogy csak na, és az ismertetőjük sem a legjobb. Lehet, nekem nem volt elég türelmem hozzá, de most semmi sem tudna meggyőzni egy H0-ról N-re való váltásról. N-ezők! Nektek mi a tapasztalatotok?
Alpvetően én a Roco Line-t és a Peco-t szoktam ajánlani. Az utóbbi jobb ár/érték arányú és a hazánkban kapható vágányok nem 1:72 hanem 1:87 méretarányúak, európai sínleerősítésekkel (a gyártónak külön van O0 termékvonala). Én ezt használom, a 12 fokos geometria így néz ki beépítve:
Amit nem javasolnék az a különböző rendszerek (pl. 2,07-es Tillig és 2,5-ös Piko) keverése. Én anno próbáltam, nem szép az eredmény és a magasságkülönbséget nem lehet nyom nélkül eltüntetni.
A FL váltók kézi változatánál nagyon cuki vízszintesen mozgó karocska van, amelyre gyakorlatilag 1:1-ben felmegy a repülőmodell-szervók csillagkarja. Így az asztal alá sem kell szervókat rakni, nincs bújkálás, nem kell semmi tolórúd, meg mechanika és egyéb buherálás, így holtjáték is nulla. Rugót sem kell belőle kivenni, mert intelligensebb a belső mechanikája, mint a látott mai váltónak (pl felvágható, de nem enged a 48-ból, az erőhatás után visszatér a helyes állásába. Szervóval viszont simán átállítható és a rugó még tehermentesíti is a szervót). Van még bennük olyan opció, hogy mellékvágány áramkörét váltóállítással lehet ráadni (analóg asztalon) ez ki is iktatható.
én visszatérőként vágtam bele - nem versenyzek, nem kiállítok és nincs digitális modellem (még?) és a szép, stílusos 80-90-es évekbeli mozdonyokat kedvelem. Alapvetően a 2,5mm sínkorona magasság az, amin minden vonat, mozdony elfut. Ezt a Peco, PIKO A szortimentből lehet aktuális gyártásból megszerezni. Esetleg még újban a Pilz (Tillig standard manapság, nem az "Elite) készletekből lehet meríteni. A régi Roco is ide tartozik, de már nem gyártják, illetve a Fleischmann 2,5mm-es "Profigleis", de az ágyazatos.
Én azt látom, hogy ha valaki régebbi technikát sokoldalúan akar használni, akkor kreatívkodni érdemes és ötvözni több rendszert is akár. Pl. a régi Fleischmann réz sínek ugyan 2,7mm magasak, de nagyon jó minőségűek, szépek, jó rájuk nézni. 0,2mm-t pedig gyerekjáték letolni a toldások zónájában 3-4cm hosszono. Különösen vonzó, hogy "magas" síneknél szinte csak ott van asszimetrikus tripla váltó, de az angolváltója is szebben megcsinált, mint a korabeli (és későbbi) 2,5mm-es Roco.
A jelek szerint rendkívül tartósak a váltóik, semmi kotyogás, lógás, pontos váltások 30-40 éves korban is. A "rettegett" réz sín, amely állítólag oxidálódik, a mese kategória. Minap jött egy csomag ősöreg sín, visszabontásból, sötétbarna volt a teteje. A mozdony lépésben tudott kúszni rajta, ennyire rosszul érintkezett. :) Egyébként 1200-as papíron áttolva úgy ragyog, mint az új, és beszámolók szerint 8 évig megtartja ezt. (Nyilván nem nedves pincébe való, de más technika sem.)
A régi Fleischmann előnye, hogy pl. 1900-1950 közti terepasztal lemodellezéséhez kevésbé sterilen vezetett, játékosabb vágánykapcsolatokat lehet vele létrehozni, és van benne valami életteli kuszaság, ami a korszak jellemzője volt (főleg állomásokon). A mai rendszerekkel ezt nehéznek tűnik visszaadni, valahogy más a hangulatuk. A már nem gyártott vágányanyagot az online piactereken még vagy 10- de akár 20 évig is lehet még tán venni. A jelek szerint hatalmas mennyiségek forognak, s vannak visszabontások is. Kiemelem még, hogy lényegében csak a FL gyárt elérhető, igazán jó és tartós fordítókorongot (amelyben a 2,7-es vagy 2,5mm-es vágányzat van) és a fűtőházi makettek is a FL szög kiosztást követik ebben.
- A mai szortimentből a Piko A 2,5mm magas anyag tűnik a legjobb ár-érték arányúnak és tartós, szép, de viszonylag kevés féle kitérővel. Remek flexi sínanyaga van, és a fix sínrendszere is eléggé átgondolt szerintem.
- A Tillig Elite a legélethűbb, de a legkényesebb is, állítólag néha hiánycikk. 2,07mm-es, tehát kicsi nyomkarima (1,2mm de inkább csak 1,05) fér el rendesen, modern vonatoknak.
- A Peco Code 100 (2,5mm) robusztus vágányzat sokféle váltóval, a PIKO A alternatívája...de nekem zavaró a drumi jellege (1:72-es !). Előnye, hogy a flexi anyagával nagyon könnyű dolgozni (szorosan jár). Viszont a brit vám miatt legdrágább talán.
- régi Roco 2,5mm vágányanyaggal nem volt dolgom, de kedvezőek a beszámolók.
Szerintetek melyik a legjobb sínrendszer, síngeometria? Vagy mivel ez szubjektív dolog, kinek melyik jön be a különböző méretarányokban, és miért szereti? (És itt nem a méretarányok előnyeire vagyok kíváncsi, az másik kérdéskör.) Mik az adott rendszer előnyei, hátrányai? Melyik az, ami esetleg zsákutca, és már a gyártója sincs meg, vagy ugyan még kapható boltban, de a gyártó már átpártolt egy másik geometriára, és azt nyomja inkább? Arra gondoltam, hogy ha ez itt meg lenne egy hozzászólás folyamban, akkor egy kezdő könnyebben el tudna indulni. És nem az lenne, hogy vesz egy valamilyen startszettet, annak sínjeit kezdi bővítgetni, és aztán belekényszerül valamibe, aminek elkezdi aztán látni a hátrányait, és vagy beletörődik és használja, vagy aztán vált, és bukik rajta anyagilag, legrosszabb esetben elmegy a kedve és felhagy a vasútmodellezéssel.
Teljesen egyetértek, ha most állnék neki, már így csinálnám, de többe kerülne a leves, mint a hús. Életem első asztala, sok mindent máshogy fogok csinálni a következőnél. :)
Nem szeretnék kardoskodni az asztal alatti váltók mellett, viszont sokszorosan megbízhatóbbak, mint a mágnesesek. Ha közvetlenül alatta nincs is hely, el lehet helyezni távolabb is. Egy dróttal/huzallal mozgatni erejük lesz bőven!
Nézd meg Kisfaludy Prof. megoldásait, még áttételt is tett bele, nagyon egyszerűen.
Van olyan hely, ahol alatta egy másik szinten vannak vágányok, oda nem fér el, de lenne, ahol elfér.
Egyébként csak az ilyen típusúakkal van gond. A kis pöcköt mocorgatja, de ha nem közvetlen megy rá az áram, akkor csak a középső szegmensben mozog, végállásba nem megy, és nem is vált át.
Köszi a tippeket, ezekre én is gondoltam, de N-esek, ellég kicsi, sérülékeny a hely.
Egyébként közvetlen 16V 3A-es trafóról próbálva nem egy villámgyors, de viszi. Eszközdekóderen keresztül akár külön táppal, akár DCC sínjellel nem bírja őket áthúzni...
Az egyik lehetőség a sínpapucsok odébb tolása pl. csavarhúzóval. Ez néhány rögzítő szegecs beáldozásával jár, de így simán ki lehet emelni a váltót, utána meg csak vissza kel tolni a papucsokat.
A másik lehetőség hogy a vágány alatt is fellazítod az ágyazatot egy darabon, majd az egészet elkezded emelni. Aránylag kis emelésnél is már van annyi játéka, hogy le tudod húzni a váltót. Próbálgatni kell, hogy mikor tudod kiszedni, ha nem megy, akkor még egy darabon fellazítod. Váltócsoport esetén nem biztos, hogy egyszerű.
Mi a 0e modulokon az elsőt alkalmazzunk inkább, de ott a nagyobb talpfa távolság miatt max egy rögzítő szegecset kell beáldozni, ami sokszor már a beépítéskor is "elhullik".
Sajnos meg kell bontanom az asztalomon a vágányzatot, mert 1-2 elektromos váltómnak meghalt a mágneses állítóműve.
A síneket az 50% víz, 50% fargasztóval becsöpögtetett ágyazat tartja össze, azt elvileg vízzel fel tudom oldani. De az egybefüggő síneket hogyan tudom fölszedni, és főleg az új váltót a helyére installálni úgy, hogy minél kevesebbet sérüljön a környék? I-profilú sínekről van szó a hozzájuk tartozó papucsokkal.
Persze, csak ez egy "célhardver". Van egy ügyfelem, akinek a terepasztalán (TT-s, DCC digitális) van egy mellékvonal, és kb félúton van egy megállóhely a pályán. Azt szerette volna elérni, hogy az ott közlekedő személyvonata magától álljon meg ott, és induljon tovább. Közben ő meg vezetheti a többi vonatot. Tudom, erre van PC-s megoldás is, de sokan vannak, akik csak félautomata üzemet szeretnének, és maguk vezetik a vonataikat, nem a számítógép. Neki, nekik készítettük a CSM160 modult. Egyébként egy sima kapcsolóval megkerülhető a modul, ha tehervonat érkezik, és nem kell megállnia. De az is megoldás lehet rá, hogy a tehervonat mozdonyán deaktiváljuk a dekóderben az ABC fékezést (ha egyébként a pályán máshol nem használjuk), de személyvonat mozdonyán, vagy a motorvonatén (VT98, VT135, BR171 stb.) meg aktiváljuk. Így a tehervonat áthalad, a "malactaxi" meg megáll, ha nem akarunk egy plusz kapcsolót kezelni. Ha meg úgy állítjuk be az ABC fékezést, akkor azt is meg lehet csinálni, hogy egyik irányban megáll a személyvonat, a másik irányban megáthalad, mert "gyorsított". Rendkívül sok lehetőség van.
Igyekszünk olyan vezérlőmodulokat készíteni, amik egyfajta "LEGO kockák", egymáshoz illeszkednek, de mindenki azt rak belőle össze, amire szüksége van. Nincs két egyforma terepasztal, és nincs két egyforma modellező sem, akiknek ugyanaz lenne az igénye.
Analógban nem működik amúgy, arra más módszert kell használni. De születőben van egy olcsó, és könnyen kezelhető időzítőrelé, csak türelmet kérnénk szépen!
Nem arra voltam kíváncsi, hogyan működik az ABC fékezés, hanem arra, hogy az új egység miként választja ki a megállítandó vonatokat az áthaladósok közül.
Nem érteni kell, hanem felhasználni. Szerintem a legjobb találmány, ami történhetett velünk a vasútmodellezésben. 2000-es évek elején még csoda volt.
Késleltető áramkört kell keresni/építeni. Pl. egy 555ic-vel, néhány alkatrésszel megoldható. Tudnia kell, mikortól indul az időzítés (trigger), aztán később kapcsol. Nem bonyolult. Csíkos nemsokára megcsinálja - ezt írta.
Bár szerintem kis "mókolással" a mostani ABC-s is felhasználható analógban. Hiszen mind a kettő relésen avatkozik be az egyik sínszál lelkébe.
sajnálom, nagyjából semennyire nem ismerem a digitális technikát. eddig csak szoptam vele. Melyik az az elektronika amelyik kiváltja ezt a bimetálos "relét"?
Ez csak DCC-ben működik. Az előző hozzászólásban a kép megtévesztő lehet Róbertke topiktárstól, mert az egy régi hő-bimetálos késleltető - rettenet volt. Az egy sima időkapcsoló, amit ma is meg lehet egy egyszerű áramkörrel oldani, Csíkos megoldása egy ABC-fékezőmodult kapcsol a sínre, ezzel állítja meg a mozdonyt, aztán ereszti tovább.
CSM160 megállóhely vezérlő. ABC fékezést használó rendszerben működik. A megállóhelyre behaladó személyvonat lefékez és megáll. Majd a beállított idő (5mp - 5 perc között lehet) elindul. A megállóhelyet elhagyva az elektronika alaphelyzetbe áll, jöhet a következő személyvonat. Tartalmaz egy relét is, aminek van egy szabad átkapcsoló kimenet, amit bármire (például egy jelző, vagy sorompó) állítására is fel lehet használni, a megállóhely vezérlésének függvényében. Ehhez semmit nem kell tenni, teljesen automatikus a panel működése.
