Sosem tartottam magam alkoholistának, mert igazából sosem voltam részeg (mert bírtam:-), pedig ittam eleget (kb 1.5-2 lit bor/este és az utolsó időkben még lefekvés előtt pluszban kellett 2-3 sör, hogy el is álmosodjak) Aztán valami meghatározatlan ok miatt egy nap abbahagytam - talán rájöttem, hogy ez alkoholizmus? -, és nem is számoltam a napokat, nem is fogadtam meg, hogy soha többé, és mindig csak azt mondtam, hogy "MA NEM" - így nem kellett szembesülnöm egy fogadalom súlyával, se mások elvárásával, bármelyik pillanatban megvolt a másképen döntés lehetősége. Most kb 3000 nap fölött járok, és már merem mondani, hogy soha többé. Pedig néha nagyon jól jönne feszültségcsökkentőként:-)
Szimpátiával figyelem a számokat amit írsz -
akkor is ha néha ugrabugrál.
Jó reggelt! Most mennem kell, mert ma dolgozok rendes munkahelyen. Csak a legfontosabbak, amennyire én most értem/érteni vélem:
Idöpontok: sajna én is csak ezt a listát ismerem, ami fenn van a neten. Hétvége?
Lebukás: engem már nem érdekel. Attól félek, hogy részegen találkozom valakivel, de ha józan állapotban vagyok és kiderül, hogy ez nekem egyébként probléma, attól nem. Persze ebböl a szempontból (is) szerencsés helyzetben vagyok...
Visszaesés. A múltkor úgy vettem ki, hogy akkor is elmehetsz a gyülésre, ha nem vagy teljesen józan, csak nem szólhatsz hozzá. Mindannyian ezerszer visszaestünk, tehát muszáj, hogy tudjuk kezelni. De ezzel együtt ez az a hely, ahol többezer napja nem ivó alkoholistákkal találkozhatunk...
Tag/nem tag nekem se világos, egyelöre senki se foglalkozott vele, hogy tag vagyok-e vagy nem. Örültek nekem, és hellyel kínáltak...
Végigolvastam az oldalt az első betűtől az utolsóig. Volt olyan rész amit többször is.
Nem akarok itt nagy szavakat használni, nem is fogok. Maradjunk abban, hogy engem meggyőzött. Eleinte csak a kételyeim erősödtek, bár sok szimpatikus dolgot olvastam.
Ez az érzés egészen addig tartott, amig eljutottam
Eleinte ez is csak érdekes volt. Valahol az írás közepén kezdődött az az érzés, ami még most is bennem van. Talán nem is érzés, inkább felismerés. Igaza van ennek az embernek. Amikor ezt olvastam:
akármennyire is mondjuk az újoncnak, hogy az alkoholizmus betegség, ő mégis bűnösnek érzi magát. Nem hunyhat szemet ivászatának erkölcsi következményei fölött: a kár fölött, amit környezetének okozott, a szégyen és a lealacsonyodás fölött, amit önmagára hozott. A szokásos bűntudat szándékosan használom a szokásos szót, - valamint a makacs és megátalkodott ragaszkodás ehhez a bűntudathoz az alkoholista legmaradandóbb rögeszméi közé tartozik. Legmaradandóbb, mert kezdettől fogva tapasztalható a jelenléte, és a legtöbb esetben ez az utolsó, amelytől az alkoholista megszabadul. De szabadulnia kell, hogy alkoholista magatartásában - mind önmagával, mind a világgal szemben alapvető változás történjék
kicsit megtörtem.
El fogok menni. Holnap biztosan nem iszom. Pénteken Bécsben és környékén fogok dolgozni (apafej! figyelem a villamosok színét:)), valószínűleg éjszaka érek majd haza. A problémás péntek így kilőve, hétvégén meg családi program, nem fogok inni remélem. Az első bukás után elmegyek az AA-hoz. Az pedig már nincs messze, érzem és most már tudom is, de olyan jó lenne saját erőből megszabadulni ettől a szartól.
Néhány praktikus kérdés apafejhez:
- Néztem az időpontokat, nekem max. az este 8 óra jöhetne szóba. Szerinted van máskor is összejövetel? Vagy csak a honlapon lévő időpontokban?
- Olvastam, hogy vannak "nyílt napok" is. Te nem félsz, hogy összefutsz olyan ismerőssel, aki nem iszik és előtte lebuksz? Nekem egy ilyen bukta most különösen rosszul jönne.
- Mi van azokkal, akik visszaesnek? Egy hiba - egy élet? Hogy működik ez? Ezt a tag/nem tag dolgot nem nagyon értettem.
Ui.: Remélem nem sértettem meg semmilyen jogokat az idézettel, a honlapon nem találtam erre utalást.
Helló! Hát az benne a jó, hogy hirtelen olyan emberek között találom magam, akiknek nem kell magyarázkodni. Ugyanaz a problémájuk mint nekem, és segítik egymást. Tisztán látják, hogy az alkohol önmagában is egy probléma, és frontálisan neki kell menni. Van néhány vastag könyvük, tele olyan történetekkel, melyekröl mindannyian tudjuk, hogy nagyon találóak. Örülnek neked. De ez nem valami szekta, vagy ilyesmi! Mindenféle ember van. Egy a közös: a nemivás vágya. Nem csoportterápia! Jelentkezéses alapon beszélhet magáról aki akar. De mindjárt otthon éreztem magam, és egyáltalán nem esett nehezemre.
"Sajnos egyelőre inkább csak szellemes hasonlatokat, példákat kaptam"
De ha ott vagy, akkor olyanoktól kapod, akikkel egy cipöben jársz! És az ilyen apróságokból tevödik össze, amiért jó. Pl. egyik társunk a hétföi gyülésen ezt mondta: hányszor mondtam magamnak éveken keresztül, hogy "rohadt alkoholista", most meg tudom, hogy alkoholista vagyok, de amióta ide járok nem teszem hozzá, hogy rohadt. Természetesen évek óta nem iszik! Alkoholista alatt mindig azt értik, akire az alkohol veszélyes. És ez gyógyíthatatlan. Tehát egy választásunk van: nem ihatunk alkoholt.
Az elméletben van hivatkozás egy felsöbb hatalomra, de ne ítélj elhamarkodottan! Mondom, hogy nem szekta. Vannak "hagyományok" és "lépések", de nem azzal kell kezdeni, hogy ezeket bemagolod. Szerintem legalább a weblapon olvasd el mindazt ami már fent van, figyelmesen. Mit csinál az AA és mint NEM csinál az AA. Már ez is elgondolkodtató.
Na most jó sokat írtam a pár napomra. Lehet, hogy tévedek valamiben. De egy biztos: ilyen öszinte, természetes segítökészséget még életemben nem láttam, mint annál a néhány embernél, akivel eddig az AA-ban találkoztam. Ha addig nem, akkor szombaton megyek gyülésre, szerzek még irodalmat, és eljuttatom nektek, ha kell.
Ja és a legfontosabb, hívd a 251-0051 telefonszámot, és lehet, hogy nem is kell itt tovább agitálnom...
Nem marhaság,egyáltalán.Gondolom te is még egyszer megpróbálod saját magadtól megoldani a problémát.Nekem önbecslés szempontjából nagyonis fontos,hogy én mentem bele,magamtól is jöjjek ki,tehát hogy saját erőmből legyek úrrá magamon.Addig is itt van ez a virtuális AA klub.
Valamelyik nap én is leirom a "pályafutásom",csak előbb összefoglalom.Bizzatok magatokban!
Ha én is elmennék egy AA-csoportba...
Komolyan foglalkoztat a gondolat.
Úgy tűnik apafejnek bejön a dolog és kívánom neki találja meg náluk a számára szükséges segítséget.
Van némi averzióm az AA-val szemben. Egyik nyilvánvaló ok az, hogy keveset tudok róluk. Nagyon várom apafej beszámolóit a velük kapcsolatos élményeiről. Sajnos egyelőre inkább csak szellemes hasonlatokat, példákat kaptam. Ezek nekem most annyit jelentenek, mint Orlando_005 korábbi hozzászólása: ha az észérveket nézem nem kétséges, hogy igazak, de az alkohollal kapcsolatos problémáim már régen nem logikus érveken alapulnak.
Az én magyarázatom apafej ilyen jellegű hallgatására az, hogy nem írhatja le konkrétan mi történik ott. Ami érthető szerintem. Nekem viszont így nem lesz vonzóbb ez a módszer, csoportterápiával kapcsolatban negatív tapasztalatom van.
Szóval ami az AA-t illeti, bizonytalan vagyok, de alapvetően - irregularhoz hasonlóan egy végső menedéket látok benne én is.
Aztán lehet, hogy nagy marhaság amit most leírtam, egyáltalán nem biztos hogy igazam van.
Tulajdonképpen teljesen igazad van. Sőt. Nincs "tulajdonképpen". Egyetértek minden soroddal.
Nem tudom mennyire akarsz itt kitárulkozni, esetleg írnál arról mit jelent az, hogy el akartál bújni? Többször utaltál már hasonló dolgokra, ha nem akarsz ezekről beszélni, természetesen azt is tiszteletben tartom.
Próbálok időrendi sorrendben válaszolni, így először most neked írok (bár nem neked címezted a hozzászólást).
off
Apafej komám, micsoda meccsett láthattunk tegnap, tyúúú azannyát. Iskolafutball! Gondoltam rád drukk közben, hogy vajon hogy bírod sör nélkül, úgyhogy gratula a kitartáshoz!!
Én nem vagyok beoltva foci ellen, néztem a tegnapi meccset:) Kicsit szomorú voltam, bár a spanyol focit imádom - persze a Realnak egyre kevesebb köze van a spanyol focihoz - mert ez a szemlélet, ami ma Madridban dívik tönkre tesz nagyszerű sportolókat és rövid távon mégis eredményes... Drukkoltam a MU-nak, ott is milliomosok fociznak, de még mindig több közük van a sporthoz mint a Realnak, akik világválogatottat vásárolnak össze már évek óta. És ettől függetlenül marhajók voltak :( A hétvégi meccs után Morientes még csak pályára sem léphetett? Szégyen... Ha már spanyol foci, akkor inkább drukkolok ma a Barcelonanak - ami persze újabb képzavar, hiszen katalán csapatról van szó :)
On
Nehéz volt megállni "valódi" sör nélkül a meccsnézést. Nehéz volt úgy általában. Ezt jelzi az is, hogy tegnap 7 doboz Bucklert pusztítottam el :(
Menoitész, szerintem nem az alkoholista személye az, akit nem szoktak kedvelni, hanem az a viselkedésegyüttes, amit előhoz az alkoholizálás.
Mert, ha a személy ellen lenne kifogás, akkor főszabályként szeretteik biztos, hogy nem tartanának ki mellettük és nem próbálnának meg segíteni nekik. Lehet persze ez alól is kivétel, de a legtöbb esetben támogatják, megpróbálnak segíteni, hiszen szeretik a társukat, a gyereküket, a szülőjüket. És ez ugyancsak erőt nyújthat a kilábaláshoz, azt hiszem.
Irregular írta, hogy lehetnek szervi, genetikai hátterű okai is az alkoholizmusba fordulásnak. Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Ha te is elmennél egy AA-csoportba, talán ez is kiderülne. :-o
üdv, és
fel a fej!
Ghanima
Kedves Rokka!
Jééé :-o! Most, ha hazamegyek, megnézem, van-e a Floxetben lítium.
Még soha nem mértek nálam lítium-szintet, azt sem tudtam, hogy van ilyen egyáltalán, mármint ennek mérése, nahát!
üdv,
és köszi, igazán nem beleugatás volt, szerintem,
Ghanima
Még valami...asszem tölgy írta vmelyik topicban, hogy a párja mellett állt sokáig és talán nem volt jó 5let elválni tőle...
Nem ezen múlt az tuti a volt párja sikertelensége.
Ez egy szokásos emberi tévedés és sokan hisznek benne...
Tökmind1, hogy mit akar, szeretne, követel ki egy bármilyen szenvedélybetegségben szenvedőtől a környezete...ha ő maga nem akar istenigazából, egész lelkével megváltozni akkor megette a fene az egészet. Lehet mellette 1millió ember, aki segíteni szeretne neki, tótágast állhatnak a nagy segíteniakarástól - a megoldás kulcsa a szenvedélybeteg kezében van.
És én is tudom miről beszélek, az édesapám alkoholista volt, 28 év történése van előttem az alkoholfüggőségéből bekövetkezett haláláig.
Persze, hogy nem mindenki iszik...van aki eszik, van aki drogozik, van aki dohányzik, van aki pszichológushoz jár, van aki öngyilkos lesz...stb.
Mindenkinek más a problémakezelési módszere.
A titok szerintem az, hogy át tudjuk konvertálni egy helyes és az egészségünkre ártalmatlan(abb) módszerbe az ivási szokásainkat.
Én remélem azt, hogy ahogy rászoktunk úgy le is tudunk szokni róla, hiszen, ha az ember végiggondolja az életét egy csomó dologra rászokott időlegesen, aztán elhagyta az életéből azt. Tudom, hogy az ivásnál ez egy picinyt bonyolultabb, de asszem abban 1etértünk, hogy ez megér némi erőfeszítést.
Én,mint téged nem ismerő kivülálló,mégis azt látom,hogy neked nagyon erős bástya a családod,mindhármotoknak nagy szüksége van egymásra,de te mégis nagyon boldogtalan vagy.Mintha-akár tudat alatt is-vmit nem értél volna el,vagy nem valósitottál volna meg,és ez mélységesen bántana.Amit most irok,nehogy vitának vedd,de ird meg,mit gondolsz te ezekről:mindenki életében vannak nehéz,sokszor kilátástalan helyzetek.Olyanok is amikor semmi értelmét nem látjuk életünknek,időszakok,amikor egymást érik a sorscsapások.De!Az ivásra sosincs ok.És kitartok amellett,hogy van aki hajlamos az ivásra,és van aki nem,nem minden depressziós iszik!Van akit elrabol az alkohol,és van akit nem tud.Eleinte tényleg nem okoz gondot az ivás,sőt jó,ki kell engedni a gőzt ugye,ebben rejlik a csele,aztán elveszi az erőt,azt az erőt amivel küzdeni tud az ember azokért,amiket el szeretne érni.Én azért ittam már,hogy egy kicsit "elbújjak".Amikor ittam kisütött a nap a legnagyobb viharok között is.
A másik,hogy "illik" inni:na ezért nem járok "baráti" társaságba,és egy jófej srác aki sosem ivott,mondta,hogy mostmár jól berúgik a bulikban,kell az....Amikor nagy vendégségben van az ember?:Igyál már!-kocsival vagyok-!Nem baj!Az a pár pohár nem árt!És szinte erőszakkal kell mondani hogy NEM!Schirilla mondta:a magyaroknak/is/ vérében van az ivás,társaságban iszunk örömünkben,bánatunkban,halálkor,születéskor,évfordulókon,és ráadásul azt mondjuk,hogy egészségünkre,pedig azt kellene,hogy:halálunkra!Remélem nem voltam zűrzavaros,csak pár percem volt az irásra!
Apafej komám, micsoda meccsett láthattunk tegnap, tyúúú azannyát. Iskolafutball! Gondoltam rád drukk közben, hogy vajon hogy bírod sör nélkül, úgyhogy gratula a kitartáshoz!!
Nem jól látod, nálam eleinte buli volt az ivás, aztán a depressziót, majd a kilátástalanságot oldottam vele. Mára a depresszió és az alkohol kézenfogva járnak, egyik sincs meg a másik nélkül. Az volt a szándékom ezzel a két hosszú hozzászólással, hogy lássa mindenki: néha jó ötletnek tűnik az ital, de hosszú távon nagyon rossz vége lehet. Ha nagyon keresem megtalálom azt az időszakot az életemben, amikor megúszhattam volna a függőséget. Nem sikerült és ezért magamon kívül senki mást nem hibáztathatok. Minden egyes korsó sör az én döntésem volt. Más kérdés - és erre is próbáltam utalni -, hogy olyan társadalomban élünk, ahol divat az ivás, sőt el is várják sokszor azt.
Persze az alkoholistákat már nem szeretik...
Hosszú távon biztosan így van, nekem egyelőre nem tett jót. Amióta olvasgatom és hozzászólok állandóan egy téma körül jár az agyam. Két hét alatt többször rúgtam be, mint korábban héhány hónap alatt. Most ott tartok, hogy nem akarom számolni a napokat, mert a számolás, ill. az eddigi két bukásom nagyon erősen szembesít a gyengeségemmel. Tisztában vagyok azzal, hogy erről nem ez a topic tehet és remélem eljön majd az idő, amikor a kudarcok kézzelfoghatóan megerősítenek.
Hogy vagyok most? Szarul érzem magam nagyon. Nem szeretem az idézeteket, szerintem olyan gagyi dolog idézgetni, ahelyett, hogy a saját gondolataimat írnám. Most mégis ismét megteszem:
A torkomra belülről jég fagyott rá
Érzem, hogy olvad, de nem tart soká'
Megdermedt bennem valami végképp
Nincs romló hús, csak részvétlen szépség
Mondjátok meg, mi lesz a dolgom
Üzenjetek nekem bármilyen módon
Irányítsatok, végre nincs bennem semmi,
Olyan ami miatt ne tudnék én nektek megfelelni
Aki én voltam nincs már, aki én leszek nincs még
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét
(Lovasi A.)
Hát valahogy így érzem mostanában magam :(
Volt már jobb kedvem is.
bennem a soraid egy örömtréning megvalósítási igényének/tervének magját ültette el.(még csak gondolati síkon)
huhh
ez most nagyon felpörgette az agyam, de visszaestem a földre, mely időkorlátját nyomta az orrom elé.
annyi mindent kellene csinálni, megélni és száguld az idő,s a mindenkori alapkövetelményeket nem lehet kikerülni, előre szágudani, majd az éppen vágyott "területen" akármeddig "töltekezni".:-(
végeredmény:ez a terv is felkerül a saját kívánságlistámra .
Jól látom,hogy nálad az alkohol váltotta ki a depressziót?2x is átolvastam mind a két részt,és nekem olyan, mintha eddigi életed egykedvű szomorúsággal élted volna.Vagy csak magamból indulok ki,hogy egyszerűen semmi sem okoz örömet.Sokszor csodálkozom,hogy egyszerű emberek milyen kis apróságoknak is szivből tudnak örülni,és -igaz nem szép szó-irigylem őket.Szóval mintha valami miatt üres lenne az életed.az ital rengeteg örömteli pillanattól megfoszt,nem enged "élni"és ez boldogtalanná tesz tartósan.Megmaradt bennem valahonnan,hogy aki örömöt és boldogságot keres,messze kerülje el az italt.Remélem nem hordtam össze hülyeségeket,sok gondolat csapong bennem.
"Ma nem iszom, remélem holnap sem. Meglátjuk mi lesz, drukkolok apafejnek, irregularnak (és magamnak is). "
hogy vagy kedves Menoitész ma?
a kiírás felkavart, vagy megnyugtatott?
az erőfeszítésetek érzékelhető, és értékelhető!
nagyon nehéz.
de ez a topik láthatóan jót tett, hogy létezik!!
folyamatosan olvaslak benneteket (is), és szurkolok!!
viszontlátásra!:-)
Amikor kijöttem a "kettes ideg"-ről, saját kérésemre beutaltak egy szanatóriumba. 7 hetet töltöttem ott, részleteket lentebb olvashattok.
Régi barátnőm többször is meglátogatott, kezdtük újra megtalálni a közös hangot. Felajánlottak neki egy állást egy távoli megyeszékhelyen, amit végül (az én érdekemben) elfogadott (úgy gondoltuk a környezetváltozás segíthet).
14 hónapig nem ittam, 2 évig nem volt munkám. Közben persze dolgoztam (közvéleménykutatások, apróbb számítógépes problémák megoldása, stb). Bár általában még így is többet kerestem, mint a feleségem (közben összeházasodtunk), a bizonytalanságot nem bírtam elviselni. Egy nap lesétáltam a közeli kocsmába, rövid idő alatt "barátokra" tettem szert. Nem volt ritka az sem, hogy reggel 7 órától este 10-ig a kocsmában voltam. A feleségem egyre nehezebben viselte ezt a helyzetet, végül én álltam elő azzal, hogy ez így nem mehet tovább.
2 hónap múlva újra költöztünk, ezúttal a fővárosba. Másnap már volt munkám, igaz nem a szakmámhoz kapcsolódó.
Egy hónapig bírtam, aztán otthagytam és 2 interjú között újra ittam.
3 hónap telt így el, végül felvettek egy - akkor még - kis céghez. Kevés pénz, viszont nagyon érdekes munka várt rám. Imádtam a munkámat, kezdtem elfelejteni a rossz időket, az ital eszembe sem jutott. Kezdett realitás lenni az, hogy az addigi 8 nm-es albérletet emberi körülményekre cserélhetjük.
Aztán a feleségem terhes lett. Nagyon örültünk, de be kellett látni, hogy valamit tenni kell, mert az anyagi terheket nem fogjuk bírni.
Elmentem sofőrnek, általában éjszaka dolgoztam.
3 évig csináltam, közben rendszeresen ittam újra. Gyűlöltem ezt a munkát, de nem volt választásom. Vettünk egy lakást, a feleségem otthon volt a gyerekkel, mit tehettem volna? 50e Ft-ból már 1997-ben sem lehetett 3 embernek megélni.
2000-től újra az eredeti szakmámban dolgozom, más területen. Én, aki tele vagyok gátlásokkal, naponta kiállok 10-15 ember elé előadást tartani. Ezt a munkát is utálom, de jól fizetnek.
2000 óta rendszeresem iszom, de igazán komolyan anyám tavalyi halála óta.
Itt tartok most. Hogy is írta apafej?
"Alkohol, depresszió, teljes zűrzavar a fejemben. Ebből próbálok kimászni."
Én is írhattam volna.
:))))))))))))))))))))))))))))))
iszonyatosan örülök ennek a hármasnak. de komolyan. és nagyon gratulálok. én sok eszméletlen érdekes emberrel ismerkedtem meg az aa-ban. minden gyűlés nagyon komoly emberi munka. én nagyon tisztelem azokat akik egy ilyen borzalmas betegséggel birokra tudnak kelni. mert őrültnehéz. láttam közelről.
további sikeres 24 órákat. és ne felejtsd a végét.........gyertek vissza!! az a titok.
(először is azért ugatok bele ebbe a fórumba mert Apafej barátunk kedvesen invitált engemet az öngyilok topikból, magyarul én sem tartozom a feddhetetlenek közé)
Nem szedsz te egészen véletlenül litiumot? Valaha mérték már a litium szintedet? A litiumsó hiánya a depresszió egyik kiváltó oka, azaz a litium a depresszió gyógyszere, csakhogy attól meg eszméletlen édességevő kényszered van. Csak egy ötlet, de ki tudja, lehet, hogy a megoldás számodra!
