Ez elég érdekes. Hónapok után is megvan az érzés, hogy egy fárasztónak ítélt kényszermunka után pihenés gyanánt guruljon egy fröccs, vagy sör, de inkább több.
Pavlovi reflexként épül be az emberbe fizikailag is ez nálam: a langyos kávét, mint a feleseket úgy döntöm le egy nyelésre, eltartott kisujjal, ahogy rögzült.
Kocsmákban, vendéglőkben literszám vedelem az alkoholmentes sört, mert szervezetem folyadékigénye a mai napig nem csökkent le, vízből, édes löttyökből pedig nem megy a pótlás.
Sziasztok!
Amikor régebben-sikertelenül-elhatároztam,hogy nem iszom,tudtam,hogy a kisértés folyamatosan jelen lesz,és hogy időnként annyira felerősödik minden ok,vagy "valami történt" nélkül,hogy minden más normális gondolatot elnyom.És amikor úgy érzi az ember,hogy a qrva életbe,megiszok egy pár sört,akármi lesz is,mert semmi más nem érdekel most,legalább leülök,lazitok,és jól elvagyok,akkor valahogy össze kell szedni magát az embernek,és nemet kell mondani.Nehéz,de aki erőt vesz magán,az igenis meg tudja tenni.Mint egy sportoló,a NEM az edzés.És edzeni a célért kell,mert az edzés nehéz,küzdelmes,de minden NEM-mel edzettebb lesz a lélek,és egyéntől változóan biz. idő után észrevehetetlen rutinná válik.És ezt a rutint kell kiirtani.Akarattal.Nálam a zűrzavart,nyomottságot élni nem akarást az alkohol okozta "szerencsére",igy ezeknek most nyoma sincs.Mert megkérdeztem magamtól,hogy mit is akarok én az élettől?Küzdelemmel mindent elérni,amit én szeretnék,és célul tűztem ki,vagy nagyon sajnálni magam,és mint régen, leinni magam egyedül,aztán mint egy szivacs alkohollal átitatva összezavart gondolatokkal vegetálni?Hetek alatt dolgoztam fel,hogy miket változtatott meg bennem az alkohol,és hogy tiszta hülyeség inni,mert még tiz év,és rossz lesz rámnézni,el kell határozni hogy mit akar az ember,persze reálisan,ésakadályokat ledöntve elérni,mert az tud csak értékes lenni,amiért meg kell küzdeni.Ha kapni akarunk,adni is kell!Most meg ne sértődjetek,lehet hogy kiméletlenül hangzik,de az Isten szerelmére,szedjétek már össze magatokat!Úgy elszomorit,amikor hazaugrok,benézek,és azt látom,hogy Apafej,vagy Menoitész nem birta tovább!Nem akarok itt papolni,mennem is kell vissza dolgozni,de mindent tegyetek meg a célért,néha mindenkin úrrá lesz bánat elkeseredettség,de tudatositsátok magatokban,hogy ilyenkor a létező legrosszabb "megoldás" az ital,hiszen tudjátok,hogy mindent elront?
A gyümölcsfa sem terem azonnal,küzdjetek,ha nem tudtok úrrá lenni magatokon,akkor sosem fog sikerülni.Nem is olyan régen,még olyanok foglalkoztattak,hogy hogyan nyirjam ki magam,de nem magam nyirtam ki,hanem a régi énemet.
Én a számolást is folytatni fogom. Nem nagy számokkal mert az idétlen és felesleges. Ma tehát nulla, és holnap is az lesz, mert csak a teljes tiszta 24 óra számít.
Erőt adsz ehhez a mostani állapothoz. De én megyek gyűlésre és tovább próbálkozom. A három maradék sört nem öntöttem ki, semmi értelme. Így aztán ebben is hasonlítani fogunk, ha sikerül, sör mellett nem iszom majd...
Igen, a négy fal az négy fal. Betonból, mint belül. A bálam ehhez társuló egyedülléttől lassan vonszolódinak az órák másodpercmutatói. Pedig minden egyes mozdulaával egyel kevesebb van vissza az egészből. Ezt is lehet számolni, csak nem tudjuk, meddig.
Ott lapul a hűtőmben nekem is egy üveg sör mindig, hogy szabad akaratomból ne igyak, ne azért mert nem merek kimenni az utcára alkoholért. A napokat nem számolom, tán március közepén ittam egy pohár bort, sört meg meg február eleji balesetem óta semmit.
Mivel egyedül vagyok - mikor ihatnék magányos délutánjaimon, estéimen - teljesen irreleváns kit bánthatok meg. Így esetemben annyira értelmetlen a nemivás, mint az ivászat volt. De megteszem, helyette cigarettahalmok borítanak el, nyugtatósdobozok ürülnek ki, csapivíz fogy. Mint az idő, ami vánszorog.
Nehezebb lehet neked azért is, mert fiatalabb vagy, kicsi a gyermeked, és a feleségeddel sem játszottál le még minden szomorú játszmát amit én (feltételezem).
Annyira már nem vagyok fiatal, közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz :(
A feleségemmel már sok évvel ezelött lejátszottam a legrosszabb játszmákat, sokszor megbántottam, de szerencsére inkább értem, mint miattam volt szomorú. Ez egy adottság, van aki agresszív, elviselhetetlen, ezzel szemben én nem bántok senkit - én önsorsrontásban, (mások számára) ártalmatlan depresszióban utazom.
Az pedig, hogy kicsi a gyerek - az inkább segít, mint gátol.
nyugi,
előfordul ilyen. ne add fel. sikerülni fog. kérdezz meg az aa-ban pár embert, hogy hogy kerültek túl ezen a legnehezebb időszakon. egymáson tudtok a legtöbbet segíteni. aki nem beteg, az nem tudja úgy érteni az ilyet, mint aki belülről látja. meg egymást nem tudjátok becsapni sem, ami a kívülállókkal megintcsak sikerül gyakorta. van pár könyvük, amit nem volna baj megnézned, mert rengeteg olyan történet van bennük, amibe ezekben a nehezebb pillanatokban bele lehet kapaszkodni. továbbra is drukkolok. szerintem ne hagyd abba a nagybetűs számolást, ha mondhatok ilyet. mert az is nagy tanulság. neked is, és lehet hogy másoknak is.
Én alkoholista vagyok. A feleségem ízlésének csúcsa a "Bolha Twiszt" Márkus László előadásában. Ezek vagyunk mi. És még csak kövér nő sem vagyok. Akkor most mit csináljak?
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy iszákos ember a feleségével. Az iszákos ember mindíg szomorú volt és bánatában ivott. Amikor részeg volt, úgy érezte, boldog. Nem értette, miért sír annyit a felesége, amikor ő boldog és soha nem bántotta. Ha megkérdezte, az asszony így válaszolt: miattad sírok. Az iszákos erre elszégyellte magát, arra gondolt, mennyire rossz ember ő és mégtöbbet ivott. Történt egy napon, hogy az előző napi nagy részegség után az embernek jártányi ereje sem volt már. Csak feküdt az ágyon verítékben fürödve, reszketve és úgy érezte, ha most nem ihat azonnal, akkor meghal. Megkérte az asszonyt, hozna neki pálinkát. Az asszony hozott, közben peregtek a könnyei. Megint miattam sírsz? - kérdezte mérgesen az ember. Nem, most érted sírok - suttogta az asszony. Ekkor valami megmoccant az iszákos lelke mélyén. Először életében istenigazából elszégyellte magát. Hirtelen meglátta a tenger kínt és fájdalmat amit másoknak okozott és észrevette asszonya szemében a könnyein is áttörő szeretetet. Arra gondolt, meg kellene halni. Nem kell - mondta és eltolta az üveget. Tedd el! Az asszony eltette és odaült az ember ágya mellé. Az ember haldokolt és közben gondolkodott. Hát még így is szeret! Amikor ilyen világ söpredéke, utolsó mocska vagyok! - gondolta. Azt találta ki hogy mégsem hal meg. Inkább élni fog és megpróbálja a lehetetlent, jóvátenni, amit nem lehet. Pár nap után az ember felkelt és munkához látott. Sokáig éltek még, hol bánatban, hol örömben. Miután meghaltak, egyik unokájuk az öreg láda mélyén egy poros üveget talált. Vajon mi lehet ebben? Minek őrizgették ezt a vackot? - azzal kidobta a szemétdombra. Itt a vége, fuss el véle.
Van, ahol másképpen szól ez a történet... Ahány ember, annyi élet, annyi mese...
Bármi is történik, a legrosszabb az lenne, ha próbálnám letagadni. Sörözök. Egy nagyon közeli barátom nemrég arról panaszkodott, hogy elárulta egy kollégánknak, hogy depresszió miatt esett ki két hónapra a munkából egy évvel ezelőtt. Szerinte az a baj, hogy kipakolt. Nagyon téved. Mondtam is neki: jobb lenne hazugságban élni?
Tegnap még eszembe jutott,hogy ivással csak, és csakis rontani lehet minden helyzeten.Nekem is volt olyan időszakom,amikor semmi és senki nem tudott volna rávenni az abbahagyásra,és olyan is,amikor ezt az egészet egyáltalán nem tekintettem problémának.Most egyszerűen "beértek",tetőztek a gondok,és semmit se kell tennem ahhoz,hogy ne igyak,egyszerűen szinte magától végbement egy programváltozás az agyamban.Én is próbálnék valami jó tanácsot adni,de nehéz,szóval magamból kiindulva mindig minden helyzetemen rontottam,ha ittam,És tudjátok,hogy az a legszarabb,amikor józanodáskor minden újult erővel rázúdul az emberre.Azt viszont hogy ne az alkohol uraljon,csak te tudod meggátolni,ha már nem tud szoritani,élősködni azt megérzed,én érzem,nem is tudnám szavakba önteni,de TUDOM hogy vége az uralmának.Az AA-nál is "csak" az a feltétel,hogy abba akard hagyni,,orvosnál,szakembernél is,szóval mindenkinél önmagában van a megoldás kulcsa,amit senki más nem tud megtalálni.Én csupán hét évig keresgéltem a kulcsot.
Gratula a 8. naphoz! Nem lehet könnyü, amiket leírsz! Az AA sokat segítene, de kicsit zavarban vagyok, nem érzem feljogosítva magam, hogy az AA-t reklámozzam, vagy a nevében beszéljek, így a 3 eddigi gyülésemre. Pedig szeretnék neked segíteni, töröm a fejem.
Én is kívánom ám a sört. Pl. ma sincs kötött programom, és persze, hogy itt motoszkál a fejemben, hogy miért ne igyam meg azt a bizonyos kettöt. De nem fogom meginni, és azt hiszem, este is megyek AA gyülésre.
Nehezebb lehet neked azért is, mert fiatalabb vagy, kicsi a gyermeked, és a feleségeddel sem játszottál le még minden szomorú játszmát amit én (feltételezem). De hidd el, nem éri meg még 10 évig inni, csak azért, hogy még jobban útáld magad.
Néha úgy érezheted,hogy egyre csak rosszabb lesz,pedig valahol minden nappal jobb lesz.Bánt,hogy igy el vagy keseredve,de megintcsak úgy érzem,hogy valami nagyon nyomaszt,elkeserit téged,erre viszont csak te jöhetsz rá,vagy tudod is,csak nem találsz megoldást?
Sziasztok!
Nem is irtam az utóbbi napokban.Egyrészt eléggé el vagyok foglalva,másrészt nehéz szavakba önteni a témával kapcsolatos gondolataim.A mai a 25.,és nagyon könnyen megy,már régen átgondoltam mindent,feldolgoztam,és kristálytisztán láttam az egész értelmetlenségét,hogy miért csináltam?És ezekután lezártam az egész múltam,nem érdekel ki mit gondol/t/ rólam,csak a jövő érdekel,és szerencsére/?/ elég jók a kilátásaim.Már semmiféle bűntudatot nem érzek,és értékelem magam,úgy érzem teljesen megváltoztam.Amennyit én már megittam,az felér egy kisebb árvizzel,egyszerűen belecsömörödtem.Az agyamban valami megváltozott az alkohollal kapcsolatban,ez a legfontosabb.Egyszerűen semmi értelmét nem találom semmilyen helyzetben,hogy valamit is igyak,valahogy az ivásról mindig a rosszullét jut eszembe.Sokan azt mondhatnák ezekre,hogy persze,majd elmúlik,ez a pár hét semmi,stb.De már mint irtam túlzás nélkül ezerszer megfogadtam hogy nem iszok,nem ment,megfogadtam hát hogy jó,de akkor legalább kevesebbet nem ment.Most viszont hihetetlenül akartam,másrészt ha nem teszem meg,nincs jövőm.Ez és még sok ilyesmi gondolat visszakapcsolta azt a bizonyos kapcsolót.Bárhogyis hangzik,a múltat már meg nem történtnek tekintem,nem tehetek mást,semmin nem fogok tépelődni.És tényleg olyan AZ az egész,mint egy rossz álom,egyre jobban érzem,hogy most felébredtem,és elmúlt,nincs semmi baj.Jó mindig tiszta fejjel ébredni,napközben éles,gyors gondolatokkal átlátni a dolgokat,majd bolond lennék újrakezdeni,minek?Talán legalább 100 hozászólásommal kiadhattam nektek mindazt amik nyomasztottak,olyan dolgokat,amikről legalább 10 évig nem beszéltem senkivel,mivel mindent magamba folytottam,persze ez az én hibám,de nem érdekel,már nem.Tényleg Mirasorvino/bocs ha rosszul irlak/minden szép lassan előjön,visszajön,és ezek már csak jó dolgok,ami k egyre erősitenek!Most nehogy legyengültnek higgyetek!:)
Apafej,mail!
Tegnap volt a nyolcadik száraz napom. Ha minden jól megy - már nem sok kell hozzá -, meglesz a 9. is.
Nem tudok neki örülni. Nehéz lenne megmondani, hogy most mitől vagyok depressziós. Csak úgy, vagy a mérhetetlen vágytól, hogy legurítsak egy sört. Pontosabban nem is a vágy zavar, hanem ez a pitiáner küszködés, a felismerés hogy ennyire hatalmába kerített az alkohol és ennyire kitölti a gondolataimat. Megfogadtam, hogy nem idézgetek többet, úgy tűnik nem tudom (ezt sem) megállni. Próbáljatok így elfogadni, én is ezt próbálom magammal.
Hülye voltál - mondom magamnak majd, ha ez elmúlik -,
Csak múlna már el! nem is én vagyok ez már.
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen .
És most benne vagyok. Még sosem volt sűrűbb
homály.
(Ez a szöveg eredetileg nem az én problémámról szól, hanem a szerelemről, ez a magyarázat a "Csak szerettem volna ha..." kezdetű sorra. Azt hiszem igaza van apafejnek, ki kell dobni ezeket az egyébként nagyon szeretett dolgokat).
Egyelőre a "csak még egy napot bírjak ki" módszert használom. Eddig bejött, de továbbra sem bízom magamban. Várom a megkönnyebbülést, a felszabadult érzést.
Olvasgatom a témába vágó oldalakat a neten. Új információ, hogy az elvonási tünetek sokszor csak napok múlva jelentkeznek. Talán én is ezt élem most át. A másik új info - ami egy általam is hitt tévhitet cáfol -, hogy a máj nem fáj, nem "tud" fájni. Az az általam jól ismert és többször leírt fájdalom valószínűleg az epevezetéktől eredeztethető.
Nagy hatással vannak rám az olyan cikkek is, mint pl. a
