"megállapodunk abban, hogy az idő, amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy az A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az idővel, amelyre szüksége van ahhoz, hogy B pontból az A-ba jusson"
Azóta kiderült, hogy a relativitáselmélet összes mérhető következménye független az izotropia posztulálásától, vagyis nincs is szükség erre az axiómára. Matolcsi Tamásnak az ELTE professzorának könyvében megtalálható a specrel teljes levezetése arra az esetre, amiben egyáltalán nem is tételezzük fel a fényről ezt az izotrop terjedést. Hanem csak az oda-vissza utakon való terjedés eredő átlagsebességének függetlenségét a megfigyelő mozgásállapotától. Amit méréssel is ellenőrizni lehet. Miközben való igaz, hogy külön az odaúton és külön a visszaúton nem tudjuk mérni a fényterjedés sebességét.
A relativitáselmélet születésének hiteles története:
Einstein és Mileva a főiskolán összeülnek, és megtanácskozzák, hogyan lehetne megalkotni a relativitás elméletét.
Einstein: Első lépés, hogy az étert száműzzük, mert ha nem sikerült kimutatni, akkor ilyen nincs is.
Mileva: Ez jó ötlet. De akkor mihez képest terjed a fény fénysebességgel?
Einstein: Mindenhez képest. Minden rendszerben legyen ugyanannyi a fénysebesség.
Mileva: Jó, jó, de hogyan fogjuk megmérni, hogy tényleg így van-e?
Einstein: Felesleges megmérni. Elég, ha megállapodunk abban, hogy a fény terjedjen minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel, minden irányban. Oda és vissza mindig ugyanannyi idő alatt tegye meg az utat A és B pont között.
Mileva: De kivel fogunk ebben megállapodni?
Einstein: Ej, hát nem tudod, hogy megállapodni az érdekelt felek szoktak.
Mileva: És itt kik az érdekelt felek?
Einstein: Hát én, és a fény. Te leszel a tanú.
Mileva: És hogyan fogjuk ezt végrehajtani?
Einstein: Összehívjuk a fény képviselőit, és velük aláírjuk a megállapodást.
Mileva: Milyen képviselőkre gondolsz?
Einstein: Hát a napfényre, a holdfényre, a villanyfényre, az északi fényre.
Mileva: Kitűnő gondolat. De mi lesz, ha a képviselők aláírják a megállapodást, de mégsem úgy viselkednek?
Einstein: Bepereljük őket, akkor nem mernek ellenszegülni.
Mileva: Így már jó lesz. Akkor ezt megoldottuk. A fény minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel fog terjedni. Ezzel meg is alapoztuk a relativitáselméletet.
Aki esetleg kételkedne a fenti történet hitelességében, az olvassa el Einstein írását:
"megállapodunk abban, hogy az idő, amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy az A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az idővel, amelyre szüksége van ahhoz, hogy B pontból az A-ba jusson."
Mert ha a fény egy álló rendszerben is ugyanannyi idő alatt teszi meg az utat A és B pontok között mindkét irányban, akkor ez éppen azt jelenti, hogy a fény mind az álló, mind a mozgó rendszerben ugyanazzal a sebességgel halad, mindkét irányban.
Ez volt Einstein megállapodása.
De ezt a megállapodást egyetlen egy mérés sem igazolta, azóta sem.
Pedig megmérhetnék, pl. egy mozgó űrállomáson.
De nem merik, mert félnek az eredménytől.
(Ugyanúgy, mint Gyula bá ejtőkísérletének megismétlésétől is félnek.)
"megállapodunk abban, hogy az idő, amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy az A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az idővel, amelyre szüksége van ahhoz, hogy B pontból az A-ba jusson."
Ez a megállapodás, az idő fundamentális voltára vonatkozik. Az A és B pontok közötti távolság, pedig a tér fundamentális voltára vonatkozik. Ezek nélkül nincs mozgás, sebesség.;-)
Ezt alighanem nagyon humorosnak szántad, de csupán annyit értél el vele, hogy világos legyen: fogalmad sincs arról, hogy mi a posztulátumok szerepe egy tudományos elméletben. Ami igazából nem nagy baj, mindössze kb két és fél évezreddel vagy lemaradva azok mögött, akik először kitalálták.
Persze attól még képzelheted magad a világ zsenijének, ha nem zavar, hogy pojácát csinálsz magadból.
A relativitáselmélet születésének hiteles története:
Einstein és Mileva a főiskolán összeülnek, és megtanácskozzák, hogyan lehetne megalkotni a relativitás elméletét.
Einstein: Első lépés, hogy az étert száműzzük, mert ha nem sikerült kimutatni, és akkor ilyen nincs is.
Mileva: Ez jó ötlet. De akkor mihez képest terjed a fény fénysebességgel?
Einstein: Mindenhez képest. Minden rendszerben legyen ugyanannyi a fénysebesség.
Mileva: Jó, jó, de hogyan fogjuk megmérni, hogy tényleg így van-e?
Einstein: Felesleges megmérni. Elég, ha megállapodunk abban, hogy a fény terjedjen minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel, minden irányban. Oda és vissza mindig ugyanannyi idő alatt tegye meg az utat A és B pont között.
Mileva: De kivel fogunk ebben megállapodni?
Einstein: Ej, hát nem tudod, hogy megállapodni az érdekelt felek szoktak.
Mileva: És itt kik az érdekelt felek?
Einstein: Hát én, és a fény. Te leszel a tanú.
Mileva: És hogyan fogjuk ezt végrehajtani?
Einstein: Összehívjuk a fény képviselőit, és velük aláírjuk a megállapodást.
Mileva: Milyen képviselőkre gondolsz?
Einstein: Hát a napfényre, a holdfényre, a villanyfényre, az északi fényre.
Mileva: Kitűnő gondolat. De mi lesz, ha a képviselők aláírják a megállapodást, de mégsem úgy viselkednek?
Einstein: Bepereljük őket, akkor nem mernek ellenszegülni.
Mileva: Így már jó lesz. Akkor ezt megoldottuk. A fény minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel fog terjedni. Ezzel meg is alapoztuk a relativitáselméletet.
Aki esetleg kételkedne a fenti történet hitelességében, az olvassa el Einstein írását:
"megállapodunk abban, hogy az idő, amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy az A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az idővel, amelyre szüksége van ahhoz, hogy B pontból az A-ba jusson."
„Ha magyarúl gondolkodunk , a pillanat egy szempillantást jelent.”
Ha lelassítjuk egy pislogás videó felvételét, akár meg is állíthatjuk a képet. Ez már több, mint egy pillanat. De a technika már a gyorsítást is megengedi, és fel lehet gyorsítani a pislantást, a pillanatot.
