Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Újra elolvastam a 6 részes mentést, ami a 2013-as videóhoz kapcsolódik.
Valószínűleg tényleg érdemes lesz pár megjegyzés hozzáfűzni, de addig is eszembe jutott egy elég nyilvánvaló párhuzam.
Az 1896-os verseny.
Van egy érdekes -- és láthatóan működőképes -- magyar rendszer, aztán történik valami (egy konkrét verseny a XIX. sz. és annak a közvetlen következményei, az olasz mesterek tömeges megjelenése; vagy a HEMA fokozatos térhódítása a XXI. sz.), és aztán ez a rendszer lépésről-lépésről eltűnik.
Az is kimondottan érdekes, hogy pl. az Aranyszablya Iskola (Hidán Csaba) -- innen indult 1999-ben az Ősi Tűz -- miként tért át a fejvédes, védőfelszereléses vívásra. Dettó a Szablya Iskolája, akik 2009-2010-ben váltak ki az Ősi Tűzből.
Tamás: Not really. “Ars Ensis” and “Kard Rendje” are the biggest clubs. There are also some smaller ones, but I usually don’t see them at tournaments."
Itt már csak az a kérdés, hogy mely sportághoz képest vizsgáljuk a népszerűséget.
Foci, kézilabda, jégkorong stb.? Mert akkor az állítás egyértelműen igaz.
Ha viszont az egyéb vívósportokhoz képest (olimpiai vívás, kendó), akkor már határozottan árnyaltabb a kép. Itteni HEMA-minibecslés (2020):
AE ............... 260 fő
KR ............... 30-40 (?) fő, a Falka Vívóiskola kiválása után
CrossCut ....... 5-10 fő
Georgikon ..... dettó
Sch.... .......... ~6 fő
AULE ............ 5-10 (?) fő
SD ............... 10+ (?) fő
Sz332 .......... 3-5 (?) fő
És a múltkor kimaradt:
SAGA ........... 10+ (?) fő, a legkorábbi HEMA-társaság
Mare Temp. .. 10+ (?) fő (pl. Moro, aki régén igen aktív volt a Militián)
Szóval, így 350+ fő lehet a HEMA-val foglalkozók száma az országban. Ehhez kapcsolódnak azok, akik valahol a HEMA és a régi hagyományőrzés között helyezhetők el: Szablya Iskolája, Aranyszablya, Bajvívó Magyarok, Vértes Egyesület, a korábbi Ősi Tűz, Egri Vitézlő Oskola (és még számos hozzá hasonló társaság). Ezzel már legalább ~450 fő környékén lehetünk.
Ehhez képest 2017-ben ennyi versenyző volt az olimpiai vívásban (MVSZ).
(felnőtt + junior + kadet = 1054 fő)
MAGYAR VÍVÓ SZÖVETSÉG SPORTÁGI SZAKMAI PROGRAM 2017
Egy mellékes megjegyzés: a kisebb HEMA-csapatok is megjelennek országos versenyeken, elég csak a következőkre gondolni: AULE, SD, Crosscut, Georgikon.
Aztán jó hosszú ideig nem poénkodnak Santelli nevével.
1966-ban találkozunk újra Satanellivel. (Valószínűleg születésének 100. évfordulója kapcsán.)
"Ceccherini nyeri Iványi előtt a amatőr kardversenyt, a mesterek versenyét Santelli mégpedig olyan fergeteges sikerrel, hogy azon nyomban szójáték születik. Nem is Santelli, hanem a Satanelli név illik rá.
A verseny sok mindent eldönt. Egész sereg olasz mester szerződik Magyarországra, természetesen Santelli is. A magyar mesterek kis huzavona után döntenek: átveszik az olasz vívásból azt, ami jó. Nevezetesen a könnyű kardot, az ízléses öltözéket, a könnyű fejvédet, a könyökből való pengevezetést, a ballesztrát, a sok cselt, a szúrást, sőt a támadás közbeni harsány csatakiáltást is.
De megtartják a magyar kardvívás adni, de nem kapni elvét, a támadó szellemű olasz rendszerbe belevitték a magyar rendszer erősen védekező Adni, de nem kapni szellemét. Ez lett az új, a magyar vívóstílus."
Népsport, 1966. március 27.
Ui.:
A fenti szöveg itt is megjelenik.
Antal Zoltán - Sass Tibor - László István: A magyar sport kézikönyve 1972 (Budapest, 1972)
Vívás (615. oldal) (Egy újabb kiadás: 1984). Így maradhatott meg a régi szójáték.
"A magyar köztudatba 1896-ban robbant be, amikor a millenniumi kard mesterversenyen parádés vívással győzedelmeskedett: a hazai sajtó ekkor „sátáni” vívása és hatalmas termete, félelmetes megjelenése miatt tréfásan a Satanelli nevet adta neki",
akkor egy picit úgy éreztem, hogy ez csak valami vicc.
Kiderült, hogy nem!
Tényleg írt ilyet az egyik újság 1896-ban.
"Érdekes küzdelem volt még Tenner Henrik (B.-Ujhely) és Halász Zsiga (Budapest) mesterek küzdelme. A két egyenrangú ellenfél hosszasan küzdött, mígnem Halászé lett a siker, aki kézfájása dacára erősen tartotta helyét.
Nagy feszültség, taps és derültség oka volt Italo Santelli (Firenze) és Richter Miksa (Berlin) viaskodása. Santelli diabolikus modorban verekedett, akár egy Mefisztó; rá is mondták, bogy a neve voltaképen: Satanelli. Richternek az utolsó szúrást olyan ördögi pose-ban adta meg, hogy ez maga is elnevétte magát. A közönséget ezek a fordulatok állandóan jó kedvben tartották."
Egy kép a katonai vívómesterektől szóló 2017-es cikkből.
Elől egy magyar vívókard -- vagy akár párbajkard (a kettő közötti különbség csak az élezettségben volt) --, a háttérben pedig egy olasz vívókard recés fafogantyúval (valószínűleg Pecoraro).
"Personally, I came from Olympic fencing. I was doing foil fencing for over 10 years, then I switched to HEMA, and now I’ve been practicing HEMA for over 7 years. I have that idea that what we should take from Olympic fencing is their methodology and their educational mindset – gymnastics, methods of learning stuff, etc.
R: What is the most important lesson Olympic fencers could give to HEMA fencers?
Footwork! In my opinion HEMA footwork is – oh boy – really underdeveloped. Some HEMA fencers seem to despise drills for some reason. In Olympic fencing, it’s common to just stand against the wall and do the damn thrusts for hundreds and thousands of times. There is a good reason for that: you need every technique to become a routine.
In a fight, you have no time to think about if you are in a binding and should do this or that. A technique should come as an instinct, like driving a car. You need to think about the situation, not about particular techniques. It’s a gap in the structure of our education, but I believe it will change in the future."
Egyszerűen belátták, hogy módszertanilag meg lábtechnikailag jobb az olasz kardvívás,
és szorgalmasan elkezdték megtanulni. Korábban is voltak próbálkozások, Iványi Gyula is elment Olaszországa körülnézni; nem véletlen, hogy ő szerepelt a legjobban az 1896-os versenyen.
"A magyar köztudatba 1896-ban robbant be, amikor a millenniumi kard mesterversenyen parádés vívással győzedelmeskedett: a hazai sajtó ekkor „sátáni” vívása és hatalmas termete, félelmetes megjelenése miatt tréfásan a Satanelli nevet adta neki. Sikerének hatására a MAC hívta vívómesterének"
ezt a mentalitást ami itt magyar részről érezhető, nagyon tudom becsülni.
"155 éve, 1866. augusztus 15-én született Santelli Italo olasz származású, iskolateremtő magyar vívómester.
Olaszországban, a La Spezia megyei Carrodanoban született. 1887-89-ig a római központi katonai vívómesterképző intézetben, a Scuola Magistrale-ben tanult, ahol Carlo Pessina tanítványa volt, ezt követően Firenzében a 2. gránátosezred katonai vívómestereként dolgozott. Kiváló mestervívó is volt, 1900-ban olasz színekben olimpiai ezüstérmet szerzett.
A magyar köztudatba 1896-ban robbant be, amikor a millenniumi kard mesterversenyen parádés vívással győzedelmeskedett: a hazai sajtó ekkor „sátáni” vívása és hatalmas termete, félelmetes megjelenése miatt tréfásan a Satanelli nevet adta neki. Sikerének hatására a MAC hívta vívómesterének, de saját termet is nyitott, 1897-1906-ig a Rákóczy út - Puskin utca sarkán lévő épületben, 1904-1906-ig a Semmelweis utca 4. szám alatt (a mai OSC melletti épületben) is tanított, majd 1906-1933-ig az Erzsébet körút 1. szám alatti épület 1 emeletén volt legendás vívóterme.
A magyar – és így a világ – vívósportjának korszakos mestere volt, hiszen ötvözte a hagyományos magyar vívást az addig világelső olasz kardvívással. Nem csak emiatt volt kiemelkedő egyéniség, de ellenállhatatlan személyisége is nagy hatással volt minden tanítványára, akik rajongtak érte. Legendás versenyzőit felsorolni is nehéz, előfordult, hogy egyszerre 20 olimpiai és világbajnok forgatta a fegyvert termében. Petschauer Attila, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Berczelly Tibor, Bogen Erna, Szántay Jenő, Gerde Oszkár fémjelezték iskoláját, de kiemelkedő vívómestereket is nevelt, többek között Duronelly Lászlót, Szabó Lászlót és Csiszár Lajost. Sokukat ingyen, sőt volt, hogy zsebpénzt adott Petschauernek villamosra…
Legendás volt, ahogy törte a magyar nyelvet. A neve olasz volt, de a szíve magyarrá vált. Az 1924. évi párizsi olimpián az olasz - magyar mérkőzésen az olasz Puliti inzultálta az egyik magyar zsűritagot, ezért kizárták, majd az egész olasz csapat visszalépett. Santelli honfitársai ellenében a magyaroknak adott igazat, emiatt néhány héttel később a milánói pályaudvaron egy olasz csoport megtámadta és alaposan helybenhagyta. Miközben honfitársai csépelték, ezt mondta: „Agyon is verhettek, mert többen vagytok… De mégis a magyaroknak volt igazuk”. Majd egy kacifántos olasz káromkodás után még hozzátette: „Azt a huncut teremtette!”.
Az I. világháború alatt nem ment jól a vívóterem, 1919. július elején hazautazott Olaszországba. Londonba invitálták, de a meghívólevelet apjához, Giovanni Santellihez küldték, és csak hónapok múlva érte utol a mestert, aki akkor már ismét Pesten dolgozott.
Népes családja körében élt, négy lánya és két fia volt, Giorgio, aki 1897-ben már Magyarországon született, kiváló vívó lett, 1920-ban egyéni magyar kardbajnok, olasz színekben Antwerpenben olimpia csapatbajnok (a magyarok, mint az I. világháború vesztes állama, nem vehettek részt az 1920-as olimpián…), ezt követően New Yorkban lett vívómester, és dolgozott nemzeti edzőként öt olimpián az amerikai csapat mellett.
Az 1930-as évek elején megsérült a bal combján, attól kezdve bicegve, bottal járt, de az iskolái továbbra is a régiek voltak. Utolsó vívóterme a Váci utca 20-ban volt. 47 év után, 1943-ban fejezte be az oktatást, ekkor már 77 éves volt. Arról, hogy miért hagyta abba, ezt mondta: „Mostan betegnek lenni és pihenni, később ismét akarni vívni.” De egyik legkedvesebb tanítványának, Gerevich Aladárnak még ezután is adott iskolát…
Gerevich 1944 karácsonyán délelőtt még meglátogatta, vitt neki 2 üveg bort: „Akkor már az öreg elég rossz állapotban volt.” Budapest ostrománál egy becsapódó gránát lánya, Fiorenza halálát okozta, ezt a csapást Santelli már nem tudta kiheverni, február 8-án elhunyt. Holttestét Szabó László és Csiszár Lajos vitték ki a temetőbe, más források szerint a szintén olasz származású vívómester, Eduardo Alajmo vitte targoncán a holttestet a Kerepesi temetőbe.
Síremlékét neves szobrász tanítványa, Dabóczy Mihály készítette. 1979-ben a sírkőavatáson Bay Béla így emlékezett a Maestróra: „Én sosem voltam Santelli tanítvány, mégis egész vívópályafutásomra rányomta bélyegét az iránta megnyilvánuló emberi és szakmai tiszteletem.""
Plusz hasonló módszerrel lehetett rögzíteni a point d'arret hegyet.
"Point d’arrets affix with waxed thread to the nail head point of dueling sword blades to better simulate stopping power. They usually have three sharpened prongs, one of which aligns with the bottom edge of the blade. Point d’arrets have been mentioned and recommended by many fencing masters since at least the 19th century. [...]
The primary target for the dueling sword is the hand and arm which may be difficult to hit with a rubber or leather tip. The point d’arret’s sharpened prongs catch the jacket or glove’s fabric to simulate penetration into the hand or arm.
*** Point d’arrets are crucial to maintain the proper mentality of a sharpened sword."
Gerard Six FB-oldalán feltettek egy kérdést: Mire jó egy "kapszula?
(A fényképen csak maga a szétcsavart eszköz volt látható.)
Hát erre: védi a madzagos hegyet.
"Voici la réponse a la question posée
C'était une protection pour la tete de pointe de fleuret électrique ou non: ici pour protéger une pointe de fleuret en fil poissé! Je ne connais pas la date de création. Ce modele existe aussi pour les tetes de pointe d'épée."
"There is just enough of the Caravaggio to this to make me immensely happy. Messer from Lecküchner, at the wonderful St John the Evangelist, Upper Norwood. Rob still wearing his under armour."
Hát igen... a fények tényleg Caravaggio képi világát idézik.
„12 évesen vívni kezdtem, a gimnáziumban tagja lettem a gimnáziumi tornacsapatnak. (...) Az egyetemen – az egyik csoporttársam révén – kapcsolatban kerültem a Domino Pantomim Együttessel, amelynek később tagja lettem. Hét évig intenzíven pantomimeztem. Azt hogy ezt fizikailag jól bírtam, a sok sportolásnak volt köszönhető, ami állóképességet adott. (...)
Én is alapító tagja voltam a Magyar Honvédelmi Szövegséghez kerülő Zrínyi Miklós Haditorna Klubnak, ahová évekig jártam. Itt történelmi vívó- és küzdősportolást űztünk. ... Ekkor kezdtem cselgáncsozni és karatézni. Aztán valamikor ez idő tájt jött az a nem titkolt szándékunk, hogy bekerüljünk a film világába. (...)
„Az első nagyobb kaliberű filmes vállalkozásunk jól sikerült: Sándor Pálnak az Itt járt Mátyás király című filmjében szerepeltünk. Ekkor már jártunk rendszeresen lovagolni is. Igazából volt egy nálunk jóval profibb kaszkadőrcsapat is – Pintér Tamás, Marosi László meg a többiek. Mi pedig néhányan kiváltunk a haditornaklubból, és átmentünk Pintér Tamáshoz, az Oroszlán keze alá. Akkor lettünk igazán kaszkadőrök. Később aztán volt, aki teljesen azzá vált, az töltötte ki az egész életét. Nekem nem. Nekem egy kicsit mindig a polgári foglalkozásom volt a fontosabb. Bár borzasztóan csábított a kaszkadőrség...“ (2005)
