Gorog barataim kerdese, hogy egy rembetiko dalban, mikent ertendo a "Μπιρ Αλλάχ"? Zenei tanulmanyokban, irodalmi szovegekben mint Allah eltetese, dicsoitese, 'doxa' olvashato, mashol 'enas', egy.
Nemcsak nyelvészeti kutatásokat folytatott. 1936-os Beowulf-tanulmánya hozta vissza az enyészetből és emelte tanítandó irodalmi rangra ezt az óangol elbeszélő költeményt.
Néhány éve véletlenül hozzám került Christopher Tolkien The History of Middle-earth című művének 2 vagy 3 kötete. Ezek közül az egyik, ha emlékezetem nem csal, J. R. R. Tolkien nyelvépítő munkásságával foglalkozott, bizonyára főképp a tünde nyelvvel. Azért vagyok ilyen bizonytalan, mert az ebül szerzett köteteket átadtam Füzesi TAnásnak, a magyar Tolkien-társaság egyik vezetőjének.
Ha jól emlékszem, halandzsánál jóval többek voltak, de nem voltak mindenestül kidolgozva, a fanatikusok azonban elvégezték a munkát, és néhány éve elég komplettnek tűnő tünde nyelvleírást láttam a neten, tán még fórum is tartozott hozzá:)
A Gyűrűk ura c. filmben több párbeszéd ún. tünde nyelven zajlik.
Azt tudom ugyan, hogy a valóságban ilyen nyelv nem létezik, de úgy tudom, hogy Tolkien nyelvész volt és több mesterséges nyelvet is kreált a regényéhez.
Azt akarom kérdezni, hogy ezek komplexen megalkotott nyelvek voltak, részletes hangtannal, nyelvtannal stb. vagy csak kitalált valami jól hangzó halandzsát?
Egyébként a filmben a tünd párbeszédek valóban gyönyörűen hangzanak, mintha nem is emberek, hanem angyalok beszélnének rajta.
Nunquam revertar - mondta Dante hajdan nunquam revertar - mondanám bár én is nunquam revertar - harci zivatarban nunquam revertar - tömlöc éjjelén is nunquam - legyen az Isten átka rajtam revertar - bárha beledögleném is üvölteném én is az ő helyébe' nunquam revertar - századok fülébe!
Az Indogermanisches Etymologisches Wörterbuch (Pokorny) szerint nagyjából 1. van egy *neu- tő (latin novu-, angol new), ez rokon a *nū- tővel (latin nunc, angol now. 2. van egy másik *neu- tő (latin novem, angol nine). A kettő nem rokon. Ezek szerint véletlen homonimia.
Csak most tudatosult bennem, hogy egy csomó (főleg latin) nyelvben az 'új' és a 'kilenc' megfelelője vagy azonos, vagy csak minimálisan különbözik. Ti biztosan tudjátok, mi ennek az oka, világosítsatok már meg légyszi.
A lengyelben sok mindenből susogó lett. lágy t, d => ć, d lágy s, z => , valamikor volt lágy r => rz (visszakeményedett) és még hozzá az eredeti sz, cz, ż
Viszont az angolra meg mintha lenne ilyen, úgy emlékszem, találtam már (betűgyakorisági statisztikának még a pontos helyét is tudom, persze az könnyű eset).
Magyarra, oroszra viszonylag könnyen készíthető statisztika, csak le kell húzni a netről egy adag szöveget. Az angol esetében a speciális írásbeliség miatt lényegesen nehezebb a helyzet.
Én a susogó hangok gyakoriságára gondoltam: tehát arra, hogy pl. egy átlagos orosz szövegben a susogó hangok aránya x %, a magyarban y %, az angolban z %.
A gyakoriság kérdésére nem tudok válaszolni, azonban az bizonyos, hogy a szláv nyelvek közül többen (orosz, lengyel) lényegesen több a susogó hang, mint a magyarban.
Visszatérve a Farkasokkal táncolóhoz és a lakota nyelvhez, engedtessék meg nekem egy laikus hozzászólás:
amikor első ízben a húgommal néztem meg a Farkasokkal táncolót, a húgom megjegyezte, hogy nem nagyon tetszik neki a lakota nyelv, mert sok benne a "cs" és az "s" hang, mint az oroszban...
Vannak itt szlavisták a topikon, kérdeném őket, hogy az orosz nyelvben valóban sok a "cs" és az "s" hang, pl. a magyarhoz, mint anyanyelvhez és mondjuk az angolhoz, mint korunk legfontosabb világnyelvéhez viszonyítva?
Igen, de ha jól sejtem, a nyelv és az ajak csak azt fogja befolyásolni, hogy milyen magánhangzót hallunk (ha nazalizált magánhangzóról van szó). Magát a nazalizáltság fokát (ha tényleg van ilyen), nem.
> Én laikusként azt neveztem nazalitásnak, hogy egyes személyek egyes hangokat orrhangon mondanak ki.
Az a baj, hogy ezzel nem definiáltál semmit, csak egy szóra mondtál egy másik szót.
Kéne valami mérhető, hogy mitől nazális a nazális. Percepciós (spektrális) irányból nem könnyű megfogalmazni, inkább artikulációs szempontból szokták.
Most fellapoztam Gósyt (fonetika, a beszéd tudománya), és máris cáfoltam korábbi hibás nézetemet, hogy bináris lenne a dolog: "A nazális és orális beszédhangok elkülönítésében a lágy szájpadnak van meghatározó szerepe. [...] Az orrüregen át távozó levegővel képezzük a nazális vagy orrhangú beszédhangokat. [...] A lágy szájpad mozgásainak az orrhang és az orrüregi rezonancia kialakításában van szerepe. Ha nem tökéletes a zárás, akkor nyílt orrhangzós beszéd jön létre."
Remélem, hogy ezzel segítek nektek jobban megfogalmazni, mit értetek azon, hogy egyik indán orrhangúbb mint a másik indián. Mondjuk írjátok le, hogy hogy áll olyankor a lágy szájpadjuk, vagy ilyesmi :)
