Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Mindnek, már csak azért is mert így jössz ki a legolcsóbban mivel hogy a legtöbb helyen az egész tábla rétegelt lemezt ki kell fizetni. Plusz a szabászat. Aztán Tied a maradék is persze.
A legkönnyebb súlyú a nyárfa rétegelt lemez. Vastagsága elég szerintem 10mm. Minőség mondjuk BB/BB. 40-50cm-ként merevítve jo kell hogy legyen szerintem, attól függ hogy az asztal lap telibe lesz vagy csak a sínek alatt. Nem a legolcsóbb, tábla méret és vastagság függő:
Szeretnék az alapokhoz segítséget. Készítenék egy modult (nem szabványosat). A mérete 70 cm × 150 cm. A két kisebb oldalán 50 ill. 30 cm-es részben lesz a sín. A közepe az majd épület és terep.
Milyen méretű legyen a keret anyaga. Itt az anyag vastagsága és a magassága érdekelne. Milyen sűrűn kell keresztbe merevíteni? Mi a javasolt anyag. Az illesztések csapolva vagy sarokelemekkel merevítve kell, hogy legyenek? Rétegelt lemez vagy tömör deszka esetleg táblásított fa? Milyen vastag legyen a sínek alá tett lap, rétegelt lemez Természetesen erre még teszek 3-4 mm-es parafát is.
Segítséget kérnék modellvíz ügyében. Volt már aki használt ilyet? Ha igen, tippeket, tapasztalatokat kérnék, kinek milyen típus vált be, mennyire gyorsan kell vele dolgozni, stb, stb...
A Váci utcában a Tóthnál és az Alkotás útcában Beleznai úrnál nagyritkán lehetett talpfát, sínt gyakrabban kapni Pilzhez (70-es 80-as évek). A nyíltvonal nálam akkoriban ebből épült.
A hatvanas években valahogy kapható volt Magyarországon Pilz gyártmányú, méter körüli sínszál. 2 Ft volt... :-) Persze talpfarács nem volt kapható, mégis vettem egy szálat, mert annyira nagyvasúti szerű volt a keresztmetszete, hogy nagyon. Sokszor elővettem és nézegettem, hogy ha kapható lenne sokminden (meg nekem is lenne elég pénzem), milyen szép terepasztalt lehetne ebből építeni...
Terepasztalom egy része flexisínnel készült a többi része 1m sínszálból lett befűzve fix talpfába. Jóval kevesebb sínpapucsot kellett használni.Nem egy szuperúl kidolgozott asztal. A terep kidolgozásán még sokat lehet dolgozni. Egy vasútmodellezőnek az asztal soha sincs kész.
Terepasztalomon 15 éve használom a Viessmann jelzőket megfelelő karbantartás mellett jól működnek. Az újabb típusnál már nincs a csillapitó dugattyú azt egyszerübb tisztitani és szétszedni. Ha nincs sűrübben kapcsolgatva hajlamosak az érinkezők az oxidációra.
Téged is utolért az, ami mindenkit megtalál, ha elektromágneses hajtóműveket használ (váltók, jelzők). A Viessmann alakjelzők is ilyenek. A hiba az, hogy a végálláskapcsolás érintkező felületei romlanak el, így az áram nem jut a tekercsekbe, a szerkezet nem áll át. Ezt két dolog okozza:
- sok állás miatt az érintkezők réz felületei eloxidálódnak,
- az átállások közben keletkező szikrázás miatt az érintkező felületeken apró beégések keletkeznek.
Szét kell szedni a hajtóművet, és a Viessmann esetében ezeket a csúszó felületeket meg kell tisztítani. Sajnos ezek a hajtóművek eléggé nehezen szerelhetők, mindenképpen ki kell venni a jelzőt az asztalból. Érdemes mechanikusan tisztítani, a kontakt spray-kel vigyázni kell, mert nagyvonalú használat esetén a spray kimossa a szilikonzsírt a csillapító dugattyúból, és oda lesz a szép mozgás.
Sokan megelégelték ezt, és átalakították szervomotoros hajtásra az egyébként szép jelzőket.
Belekotyogva a flexi vitába. Az asztal jó részt flexi sínekből van. De mindenféle sínt felhasználok az adott sínrendszerből. Van, hogy egy darab R3 kell pl, de akkora darabba pont van egy R2 m, akkor alul helyenként kicsipkedem a talpfaösszekötőlet és olyanra alakítom ami kell. Semmi nem megy veszendőbe.
Tavaly februárban kezdtem el bővíteni a terepasztalomat be is mutatnám, hogy honnan hova jutotam ez idő alatt.
Ez volt kiindulási alap majd ilyen lett egy másik szögből már a felhős háttérrel
Tudom nem profi munka és nincsen szét antikolva illetve bolti wc kefe fák kerültek fel. De még tervezek pár figurát bokrokat kerítéseket feltenni. De ötleteket is várnék, mit hova tegyek, hogy jobb legyen a végeredmény.
Csúszó réz érinkezők működtetik a tekercsek kapcsolását ami beokszidálódik azt kell kontakt spray-vel megtisztitani.A régebbi tipusoknál van egy mozgás csillapitó henger dugattyúval az szokott megszorúlni,tisztitani kell. Ez annál a típusnál van amelyiken alul egy kis hernyócsavarral állitható kar mozgása, ha nincs használva sűrűbben akkor fenn áll ez a probléma. Időközönként karban kell tartani és akkor nincs gond vele.
Saját tapasztalatom nincs, de több helyen olvastam hasonló hibáról, illetve halottam modellezőtársaktól, a mechanika érzékenysége okozhatja. A legtöbbször, ha csak pár hét vagy 1-2 hónap szünet volt a használatban, elegendő nagyon óvatosan kézzel az állítóhuzalt finoman föl-le megmozgatni néhányszor. Ha ez nem segít, akkor sajnos van rá esély, hogy végleg tönkrement a hajtás, de a jelző nagyon drága, kidobni nem kell, a hajtás átépíthető szervósra. Német fórumokon érdemes még keresgélni, hirtelen ezeket találtam.
Amennyiben egy Viessmann alakjelző, amelyik először tökèletesen működik èveken keresztül; azonban egyszer csak, vagy reagál vagy nem a kapcsològombok jeleire; utána pedig már egyáltalán nem vált jelzèskèpet, azzal lehet mèg valamit kezdeni, vagy kuka az egèsz?
Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)
Érdemes ez esetben a vágányfektetést megelőzően összeilleszteni papuccsal a két flexi vágánymezőt, majd a papucsot vékonyan megfolyatni forrasztóónnal. Így tulajdonképpen folytonossá válik a sínmező, a hajlításkor nem fog szétcsúszni, nem fogja "kirúgni" magát, ezáltal törést okozva, teljesen jól kezelhető. Az áramátvitel is satbilabbá válik, és a festést követően nem fog látszani a forrasztás helye sem.
