Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Ez lemaradt, az első tervhez több al-verziót csináltam, plusz hurokkal és anélkül, az állomási vágányok variálásával és igaz, meg kellene próbálni kisebb ívekkel és kicsit hosszabb állomási vágányokkal.
ahogy írtam, ezek így elsőre inkább csak begyakorló feladatok voltak. Az első terven lehetne még módosítani amiket írtál. Takart helyeken lehetne akár R2 is az ív és lehetne még minimálisan helyet nyerni. A flexik nélkül is bizonyára meg lehet oldani, de ezt is ki akartam próbálni. Ha lesz majd egy végleges terv kezdemény, át kell programozni az agyam előtte. Most még az van benne, hogy a rendelkezésre álló vágányanyagból dolgozzak, de ez hülyeség. Inkább eladom ami feleslegben van és nem kell, és megveszem ami hiányzik és kell pl. a kitérőkből.
A második terv közepe szerintem is fura, ha a pálya 180°-al el lenne forgatva, és kicsit hosszabbra lennének hagyva a látható részek, az a része optikailag jobban mutatna, de akkor az állomás hátulról látszana, mert arra alig van esély, hogy kívül legyen hely a felvételi épületnek. Ezzel a helyzettel meg még barátkoznom kellene.
A fejállomásos és hurokban végződő pályatervre már van ötletem, talán az lesz a következő.
Egy nagyon régi vasútmodelles újságban találtam ezeket a tanácsokat, javaslatokat és optikai trükköket:
Most, amikor nekiálltam pályát tervezni, igyekszem ezekből minél többet figyelembe venni, amit a lehetőségek megengednek. A pálya kialakítása csak egy dolog, nyilván ennél kell a legtöbbünknek a legtöbb kompromisszumot meghozni. A többi része viszont tényleg csak utánajárást és rengeteg kész terepasztal tanulmányozását igényelné, tehát “csak” időt, energiát és türelmet, mielőtt nekiállunk. A terep, közutak, hidak, alagutak, viaduktok, növényzet, fák, épületek, utcai lámpák stb. száma, jellege és elhelyezése már csak rajtunk múlik, úgy képzelem el, ezeknél ugyanúgy jó sok verziót végig kell futtatni. A fenti példákból látszik, hogy sokszor ugyanannyi idő alatt, ugyanannyi pénzből, ugyanakkora helyen mennyivel jobb és életszerűbb kialakításokat lehet elérni, csak nem szabad az első verziót "kőbe vésni". Ez is egy nagyon jó példa szerintem:
Igen, szeretnék valami hasonlót is kipróbálni, de ennél a verziónál nekem “sok” a nyílt vonalból látható rész, az átmenő állomás melletti egyenes szakaszt el kellene rejteni.
Hasonló jellegűek ezek is, a másodiknál nekem nem kellene akkora meredekség, nálam nem lenne fogaskerekű vasút.
Lenne egy olyan verzió is, ahol a fejállomás lenne a "hangsúlyosabb", és ahol az alsó szinten csatlakozik a zárt vonalba, csak kisebb állomás / megállóhely lenne vagy akár még ennyi sem, mert egy takart részen csatlakozna be. A hely (hiány) miatt talán erre van jobb lehetőség. Ehhez is találtam egy tervet, ki kell próbálnom, mert érzésre ez is csak cipőkanállal fog menni, de ez a szépsége a tervezésnek. Méricskélek otthon megint egyet, mert hiába csak pár centin múlna valamelyik irány, a feleségem komfortzónájába (szerintem) az már nem férne bele, hogy pl. az ajtóból kihasítsak egy darabot. Pedig ez NEKÜNK milyen kézenfekvő és természetes lenne, nem? :)
Ez egy okos, cuki pálya. Az alsó állomást érdemes mozgalmasabbá tenni még, és a hosszú, asztal széle menti egyeneseket kicsit bolondítani, hogy feloldható legyen az ovál jelleg, legalábbis minél jobban.
Csak ötlet. Mit szólnál valami ilyesmihez? PIKO pályatervfüzetből van. Elvileg 2,4x1,4m, de ha jól néztem lent egyvágányos felállásban kicsit átszerkesztve pont beleférhet a méretbe. Lent van egy sima kör, és abból kiágazik felfele egy kis fejállomásban végződő vonal.
Az első tervedet megpróbáltan én is megtervezni az általad adott paraméterekkel. Alapvetően többlet spirál nélkül és flexi vágány nélkül, de mégis elegáns ívekkel megoldható az N-es asztal leképezése, de csak az említett 4%-os emelkedőkkel. Viszont azt tudni kell, hogy az N-es asztalon lévő állomás sem vízszintes, csak úgy oldható meg a függőleges vonalvezetés, ha emelkedőbe kerül. Ami nagyon feltűnő, hogy a jobb alsó sarokban a hídra vezető vágány és a legalsó szinten lévő vágány közel van egymáshoz, de függőlegesen óriási az eltérés, meredek sziklafalat húz oda a tervező progi, ami elég valószínűtlen. Az N-es terv ezt jól oldja meg, töltéssel és támfallal.
Amit nem értek, hogy ha ilyen kis helyed van, miért kell minimum R3? Gondolom nem soktengelyes gőzös fog rajta menni hosszú négytengelyes kocsikkal, hanem rövid, kevés kéttengelyes kocsikból álló vonatok. Eleve hosszabb állomást lehetne építeni, mert ez a mostani majdhogynem a semmire sem elég.
Ebből a pályatervből nagyon hiányzik a bal oldali alagútból egy kétvágányos állomás, amivel sokkal változatosabbá lehetne tenni a forgalmat.
A második terv nekem H0-ból ismerős, próbáltam én is tervezni vele, de kevésbé fogott meg. A felső részen a felszíni vágányok inkább spagetti hatást keltenek, nekem nem igazán a kedvencem. A jobb alsó sarokban lévő rövid felszíni vágányszakasz szintén eléggé művinek látszik. Ha egy ementáli sajtból építenéd a terepet, teljesen érthető lenne :)
A rendelkezésedre álló helyedre inkább egy fejállomást tudnék elképzelni, ahol a vonal egy hurokban végződik és a vonatokat csonkákban tudod eltárolni.
"Ami a Piko A-ból nagyon hiányzik, az a meglévő R9 nagysugarú ívvel koncentrikus másik ív, hogy elegáns kétvágányú pályát is ki lehessen alakítani." - Pontosan.
Ami még nagyon hiányzik szerintem, a többféle kitérő, főleg az asszimetrikus hármas váltó, felezett szögű, vagy hasonló hosszú kitérő. Ezek a Pilz/Tillig-ből ugyan vannak, de bizonytalanabb, hogy meddig léteznek még hozzá, mivel tudtommal leállt a gyártás - legalábbis újban.
A Roco N geometriájába sajnos nem illeszkedik egyik átszelése sem és az íves váltója is elég érdekes, ha minden igaz R1 ívsugarú, így aki hosszú négytengelyes kocsikat akar futtatni, eleve nem építi be, én sem raktam bele egyik tervembe sem. A 24 fokos kitérők ugyanilyen kis sugarúak. A hózentrógerhez való sínt egy 104,2-es síndarab méretre vágásával simán meg lehet oldani, szerintem nem kell idegenkedni a profilsínek darabolásától, ha már a flexi vágányt is darabolni kell.
A Roco N problémája még, hogy nincs eleve a váltók méretére szabott vágánymező, de a meglévőkkel ki lehet számítani, hogy miből, hova mennyi kell (nem feltétlenül úgy, ahogy te az excelben csináltad, mert az nem veszi figyelembe a váltó geometriákat), vagy a hiányzó elemet le is lehet szabni. Ha szeretnél egy adott vágányképet, skicceld le ide és megpróbálom neked megalkotni, de a ragaszkodást a másfél- és kétszeres vágánytávolságokhoz viszont el kell felejteni, mert egzaktul sohasem fog kijönni. A Piko A ebből a szempontból sokkal letisztultabb, szinte nincs olyan bonyolult helyzet, amit 2-2mm tűrésen belül ki ne lehetne rakni belőle, az íves váltói is legalább R2-esek és kialakíthatók velük R3-as és R4-es ívsugarak közötti vágánykapcsolatok is, így a hosszabb mozdonyok és négytengelyes vagonok is simán elfutnak rajta. Ami a Piko A-ból nagyon hiányzik, az a meglévő R9 nagysugarú ívvel koncentrikus másik ív, hogy elegáns kétvágányú pályát is ki lehessen alakítani.
III. korszak gőzvontatási telep (építészetileg német-bajor területen) valami ilyesmit tervezek.
Elnézést, hogy a környezet nincs kialakítva, de tán fogható.
2,4mx1,05m kettőbe szedhető vontatási telep, egy nagyobb rendszer részeként.
6-beállós fűtőházzal,
a jobbról balra felvezető vágányok közt tölcsérrel, tiszítóberendezéssel, homokolóval, vízdarukkal.
Az angolváltótól balra lévő vágányra érkeznek a szénszállító kocsik, mellette balra a v-alakú részben szénmedence, daruval.
A korong bal oldalán 6-os fűtőház.
A bal alsó sarokban kocsijavító, alul az ahhoz érkező alkatrészes kocsik mellékvágányai.
A jobb felső (ÉK) két mellékvágány sima postai / parkoló rakodó a szenes vágány közelében
Az egész telep körbejárható, az É-i részen egy kocsitároló és előzővágánnyal (delta kapcsolás, analógnál) így más modullal megfordítást is lehet alkalmazni.
Van egy merész, ÉK irányba kimenő vágány, amely egyedi kereszteződés építéseket igényelne. Ez opció, modul folytatáshoz.
Sikerült úgy kihozni, hogy 500 körüli vagy a feletti ívek vannak mindenhol, egyedüli kivétel a bal szélső íves váltó, amely Piko R2-es belső ívű (422mm) azon - ha duzzogva is - a legtöbb öttengelyes gőzös képes azért elhaladni. Valamit még kezdek vele tán, de a kocsijavító vágányt nem szeretném kigyomlálni.
A kitérők hibridek: külső megkerülőn Tillig St és Piko A, belül a réz Fleischmann Modell Gleis.
30-40cm x 1,5m-es darabokat bárhová el lehet rekkenteni, és fejállomási, modulos összerakható asztal kialakítható szinte bárhol. Viszont az elterjedt, klubos "kőnehéz" megoldásokat el kell felejteni, szerintem az a múlt! Könnyű, erős, kompozit táblára érdemes építkezni.
Érdemes lenne modulokban gondolkozni. Eleve nem indokolt és célszerű, hogy állandóan szem előtt legyen (és elkoszolódjon, sőt, vizuálisan is megunható szerintem).
Ha esetleg nem ismert, koncepcionális tervező oldal és adatbázis:
Tűpontosan felvázoltad az én gondolataimat is, még kb. a méreteket is jól belőtted.
Még nem publikáltam sehol, de pont ez alapján mentem előre, megspékelve azokkal a gondolatokkal, hogy hogyan tudom a korábbi diorámáknál felmerült problémákat csökkenteni.
Por, sérülés, útban van takarításnál, rá pakolsz néha, (hordozhatóság) ilyesmi.
A téma nagyjából számomra már régóta adott volt, mivel nekem nem a játék volt fontos, hanem épülő járművek kipróbálása, fűtőházi kiegészítő elemek és egyéb jópofaságok megfelelő környezetbe helyezése, ezzel megteremtve a fotózás, videózás lehetőségét. A végén összeállt hogyan lehetne 2m hosszú, jól védett és fotózható pályát összehozni, (a megfelelő kompromisszumokkal) még pedig 1000x300x200mm térfogatban:
Igen, ha lesz a projektből valami, akkor digitális asztal lesz, de automatizálni nem szeretném. Mivel kicsi és a vágányzat szempontjából nem túl bonyolult (ez a vonalvezetésre nem biztos, hogy igaz) asztal lenne, amit lehet, szeretnék magam irányítani. A keskeny, polc rendszerű asztalokból is láttam fantasztikusan jókat, de inkább nem erre lenne igényem. A helyszűke nagyúr, egy kicsi szobába, ahol ablak és ajtó is van és sok minden másnak is be kellene férni, komolyabb dolgokra csak nagy kompromisszum árán lenne lehetőség. Még nem zártam ki egy U-alakú elrendezést sem, de ehhez egyrészről nagyon sok mindenről le kellene mondanom, másrészről egy szobafestés vagy ablakpucolás komoly logisztikai problémával is járna, ezt még emésztgetem. Mindenesetre további pályaterveket is készítek még, gyakorlásnak illetve tapasztalatszerzésnek sem rossz és tényleg jó lenne, ha nem kellene lemondanom a nagy gőzösökről sem. Az R3 (R419,6) határeset, azért vannak olyan nagyobb gépek, amik elmennek, de nem szép a látvány, mint ahogy a hosszabb vagonoknál sem.
Nagyon érdekes terv! Egyébként azt vettem észre, hogy a digitális világban már nem szükségszerű a körbemenős ív a vonatfordításhoz, ami nagy előny ha helyhiányunk van. Elég egy 30-40 cm széles 2-3 méter hosszú asztal, amin állomási, teherállomási forgalmat lehet csinálni, digitálisan vezérelve, automatikus ingajáratokkal, kocsikapcsolásokkal. Ezt azért írom, mert R3-on a nagyobb gőzösök kisíklanak.
korábban soha nem terveztem pályát szoftverrel, ezért kipróbáltam az Anyrail-t. Tényleg minden előképzettség és utánajárás nélkül nekiestem, mint süket az ólajtónak, úgy gondoltam a gyakorlatban szeretném kitapasztalni. Mivel Rocoline ágyazat nélküli sínanyagom van, ezt választottam.
Hogy azért valamennyire tétre is menjen, mivel talán lesz egy 1200 x 2350 mm-es helyem „valamikor”, ehhez próbáltam ötleteket keresni. Ez H0-ban nagyon kicsi, ezért csak valamilyen mellékvonali jellegű téma jöhet szóba. Egyelőre csak önmagába visszatérő pályával kísérleteztem, de szeretnék valami olyat is találni, ahol egy kisebb fejállomás lenne, ahonnan a pálya egy zárt, másik körbe csatlakozik vagy esetleg egy rejtett hurokkal visszatér, ez egyelőre komoly kihívásnak tűnik ekkora területen.
A téma DB epoche III lenne. Mániáim a szép épületek, ezért az állomás környékén a közeli település kis részét szeretném majd megmutatni, a szokásos állomás közeli épületekkel, pl. fogadó, söröző, kisebb épületek, amiknek az aljában valamilyen üzlet vagy bolt van, esetleg kisebb benzinkút vagy tűzoltó állomás, építőanyag kereskedés vagy kisebb műhely stb. Illetve ha lenne elég hely, egy kis óvárosi részt is megjelenítenék szeparáltan, régi favázas épületekkel, templommal, pici dísztérrel, kicsi szökőkúttal vagy szoborral, régi kandeláberekkel és gázlámpákkal. Az állomáshoz csak néhány vasúti kiszolgáló épület tartozna, a felvételi épületen kívül egy raktár, egy egyállásos mozdonyszín, kis szenelővel, vízdaruval és egy váltóállítómű.
Egyelőre két zárt pályatervet csináltam csuklógyakorlatként, ezeket lehet még finomítani, egyszerűsíteni akár, a lényeg, kíváncsi voltam ekkora helyen mit lehet kihozni, az emelkedők hogyan jönnek ki, szükséges-e flexi vágányokat használni (igen, szükséges) és lesz-e elég hely a kívánalmaimnak a település épületeit illetően. A max. ív R3-as, ahol lehetett nagyobbak is használtam. A max. emelkedő 4%-os, ahol „szerencsém” volt, ennél jóval kisebb.
Minkét terv alapja N-es asztal, ezek a leírások szerint minimalista céllal készültek, de alapnak szerintem jók és ötletesek. A szememnek nem tetszenek a túl hosszú egyenesek, a derékszögek, a nagyon elvágólag tervezett pályák, ezért is van szükség helyenként a flexi sínekre is, illetve igyekeztem a szokásos pályatervezési tanácsokat is betartani, hogy optikailag mi a szebb a szemnek (és az agynak). Szóval tudom, ezek kicsit „meseszerű” tervek, a valóságban közel sem lehetnek ilyenek, de mégis ötletesek és nem olyan szokványosak, talán. Elég hosszú meneteket tesznek lehetővé és a rövid szerelvények többször előbukkannak az alagutakból, majd kisebb hídon vagy viadukton át haladva újra eltűnnek.
Az első terv, a fotókon az eredeti N-es pályaterv és fotók az asztalról, majd az én átdolgozott tervem és a 3D látványterv, na ez elég „darabos”, de én már látom benne a fantáziát. Az állomási vágányzat kicsit bonyolultabb lett és jobb oldalon kapott egy plusz spirált a magasságok miatt. Az épületek csak úgy be vannak szórva.
A második terv (a terepasztal két verzióban is), hasonló leosztásban a fotók. Ennél még lenne hely alul egy rejtett pályaudvarra is, ezt még nem rajzoltam bele.
Végül egy H0-ás asztal óvárosi részéről pár fotó, hasonló jellegűt szeretnék, nyilván sokkal kisebbet, de ez nekem nagyon tetszik.
Szeretnék jó sok tervet kidolgozni, több al-verzióval, hogy aztán a végén legyen miből választani, meg egyébként is a nagy terepasztal készítők szerint, mire eljutunk a véglegeshez, jó ha előtte 50 terven végigbukdácsolunk.
"Nem kell félni a flexi használatától, meg attól sem, hogy esetleg a sztenderd síneket kell megvágni itt-ott."
Igen, pont erre jutottam én is elég gyorsan. Nagyon jó dolgokat lehet előadni ilyen módon.
Tegnap a nálam lévő régi és használt sárgaréz flexi Fleischmann síneket lemostam és 1200-as papírral megtoltam (kihúzva a sínszálakat, majd vissza) hát, nehéz egy újtól megkülönböztetni, megdöbbentő, hogy milyen tartós a műanyag és a fém egyaránt, másrészt azt is, hogy sima háztartási tiszítószerek lehozták a rárakódott por mellett az "öregítési" célú festést is. Mint megtudtam, legalább 40 évesek lehetnek, sőt talán még annál is több. Együtt vettem ősöreg váltókkal: a nyitott talpfás és fémházas elektromágneses FL váltókat 1974-ben cserélték le a kisebb, csinosabb és lepattintható megoldásra. Vagyis a kezemben lévő váltók kb. 50-55 évesek lehetnek, a háromból egynél van akadás, de az is meg lesz oldva. Alapvetően szervósítva lennének majd, nem látszik majd a régi meghajtás, s a rövid váltó 15 fokon pedig pont illik majd a vontatási telepre. Az "élethűbb" és némileg helyzabáló szép mai váltók pedig majd a fővonalra, állomásra kerülnek (Piko A).
Nem kell félni a felxi használatától, meg attól sem, hogy esetleg a sztenderd síneket kell megvágni itt-ott. A vágánytengely távolságok a legtöbb rendszernél nem a hazai szabványra vannak kitalálva, de rengeteg hazai állomás sem szabvány szerint van megépítve. A minimum távolság természetesen figyelembe van véve, de az hogy melyik peron milyen széles, és mekkora a vágánytávolság még az újabb átépítéseknél is néha elég vegyes (alkalmazkodik a helyi sajátosságokhoz).
Itt a 11,25 fokos íves váltót szabtam hozzá az állomás 12 fokos geometriájához. A betonaljas sínt úgy csináltam, hogy egy nagy 45 fokos ívesről letördeltem a talpfákat, aláhúztam a flexi betonaljas rácsát, és végül méretrevágtam, hogy passzoljon a korábban kimért váltó helyére, az ívsugár is picit változott, olyan 450mm-re.
A párhuzamosság meg könnyen tartható egy hosszabb vízmérték segítségével
Az íveknél meg kicsit lehet szabadon garázdálkodni, hogy szép legyen:
Ja, és én lusta voltam számolgatni. A váltókörzetek voltak fixek a többit meg rugalmasan kezeltem, ügyelve az űrszelvényre és a minimális vágánytengely távolságra.
Ebben teljesen igazad van, de azért az is macera, ha a flexi sínt méretaránytól függően 2-3, 5-8 centis darabokra kell vagdosni egy váltókörzetnél, és beszélgethetsz folyamatosan sinus és cosinus bácsikkal (ahogy azt lejjebb írta Zsóti kolléga) :) , meg mindenhol figyelni kell trükkös sablonokkal a választott vágánytávolságra, hogy egyenletes legyen az asztalon.
Ezt a szemléletet a Peco csinálja, vannak váltói, a többit meg rakd ki felxiből. Mondjuk (ezen kívül) nincs is hátránya ennek a geometriának, már ha ezt lehet geometriának hívni. :)
Persze az is igaz, hogy a valóságban a nagyvasútat sem előregyártott különböző méretű elemekből fektetik, sőt még a kitérőket is egyedileg építik. (És mondjuk van aki a modellben is ezt csinálja, mert ezt találja érdekesnek, szépnek, valósághűnek stb.) Én sajnos úgy vagyok összerakva, hogy legalább a váltókörzeteket a szabványos sínekből szeretem megépíteni.
Nem kell mereven ragaszkodni a fix vágánymezőkhöz (kivéve szőnyegvasúton), az izgalmak és a jó dolgok ott kezdődnek, amikor előkerül a flexi sín, meg elkezded megvágni a fix vágánymezőket :)
Hát pont ez az. Hiába ismerem sinus és cosinus bácsikat :) , és próbáltam velük kiszámítani mi kell egy adott helyre, ha a kijött értékhez nem tartozik éppen olyan méretű sín, és még a meglévők kombinációjával sem találtam meg, vagy csak sokszori próbálkozással. (lásd a táblázat) Itt van két-két vágánykapcsolat, amit Piko-ban pikk-pakk össze lehet rakni, a fleischmann-ban órákba telt, és össze sem jött.
A 30 fokos kereszthez a fleschmann-nál 96 mm-es sín kellene, de azt nem tudsz összerakni semmiből, csak flex-ből. Ráadásul a kapott eredmény még csak nem is 1,5 szeres vagy kétszeres vágánytávolság, hanem valami a kettő között. Az állomás bejáratnál pedig az angol váltó borítja meg úgy a geometriát, hogy hosszas próbálkozások után feladtam. De mondom, lehet, hogy én nem voltam elég kitartó, és ez csak a 15 fokos kitérőknél ilyen probléma, a 24-esekkel nem játszottam.
A Piko A-nak egészen jó geometriája van, nagyon sok mindent meg lehet vele csinálni, mint ahogy a Fleischmann ágyazat nélküli (korábban Roco) N-nel is (még ha elsőre borzalmasnak is ítéled). Persze csak ha ismered szinusz és koszinusz bácsikat és a vágányelemek jellemző méreteit :) Ha nem ismered, de érdekel hogyan számíthatsz velük geometriát, csak jelezd, e-mailben megkereslek. Onnantól nem kell semmilyen gyári prospektus a vágánykapcsolásokhoz.
Én azt tapasztaltam, hogy egy síngeometrián belül alapvetően a váltók különfélesége és számossága határozza meg az egyenesek és a váltókiegyenlítő ívek méretét, darabszámát. Pl. a RocoLine-nak vannak 10 és 15 fokos váltói, ehhez más és más egyenes és váltókiegyenlítő sínek kellenek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyszeres, másfélszeres vagy kétszeres perontávolságra való átmenetnél mennyire egyszerű azt kirakni a rövid egyenes sínekből. Keveset foglalkoztam RocoLine-nal, de egy bonyolultabb állomást sikerült összerakni, és a sokféle sín láttán, meg a síngeometriát bemutató prospektus alapján, talán ki lehet rakni belőle szinte mindent. Viszont egy bonyolultabb váltókörzetnél, ahol angol- és egyenes váltok kapcsolódnak egymásba, véleményem szerint kínszenvedés kisakkozni a 2-4-5-8-12 mm-es toldókból épp mi kell az áhított kombináció és perontávolság elérése érdekében. Aztán ha még variáljuk ezt a 15 és 10 fokos váltókkal (szerencsés, akinek ennyi helye van), akkor fel kell kötni a gatyát. Viszont 3 féle ívű íves váltója, és 5 féle alapíve is van, ami szerintem nincs más márkánál (Még ha csalnak is a rádiusszal, mert az ő R2-esük mindenki másnál R1).
Nekem H0-ban a Piko-A jött be, ahogy Avant1 kolléga írta is, az egyszerűsége, és a 2,5 mm-nek köszönhető "minden elmegy rajta" tulajdonsága miatt. Ezen kívül annyira logikusak a rövid sínjei, hála a csak 15 fokos kitérőknek, hogy adja magát, mikor, hova, mit kell rakni. Amit a RocoLine a 2-4-5-8-12 toldóival old meg a különböző váltók összekapcsolásához, azt nemes egyszerűséggel 2 különböző hosszú teljes egyenes sínnel oldja meg, és hamar rá lehet érezni az alkalmazásuk logikájára. Viszont az ő váltóit nem lehet polarizálni, így akadhatnak problémák vele bizonyos mozdonyoknál lassú menetben. A RocoLine-hoz hasonlóan itt is elég jó a geometria dokumentációja, bár például az egyszeres távolságról 1,5 szeresre való átmenetet nem mutatja be. Sok idő volt, mire rájöttem, hogy ívből milyen frappánsan lehet ezt megoldani, de egyenesből szerintem nem megy.
Eddig H0-ról volt szó, de tegnap szórakoztam kicsit N-es sínekkel is, hát egyelőre még csak az az érzésem, hogy borzalom. Pl Fleischmann N ágyazat nélküliben ha 24 fokos egyenes kitérővel dolgozik valaki, akkor valószínűleg nincs probléma, sok minden kirakható belőle, de mondjuk ha már kisebb a helyigénye az N-nek, akkor lehet nagyobb helyigényű váltókat is használni, de a 15 fokosakkal már küzdeni kell. Pl. a fellelhető dokumentáció nem is mutat be 1.5x, 2x perontávolságra példákat sem 24, sem 15 fokos váltók esetén. Aztán az is megmagyarázhatatlan, miért nem egyforma a 15 fokos angol váltó hossza a 15 fokos egyenes váltóéval, és hogy egyikhez sincs megfelelő méretű egyenes sín, ami kiadná ezt a hosszt, csak a 24 fokoshoz. A váltókiegyenlítő ív is egy ív meg egy rövid sín, és a vele szembeni egyenest is 2 darabból kell összerakni. Amitől aztán végképp eldobtam az agyam, hogy ugyanennél a gyártónál az ágyazatos sínnek tök más a geometriája. Nehogy tudjad kombinálni, vagy átállni egyikről a másikra, mert megszokásból nem tudsz tervezni a másikban. A Minitrix ránézésre hasonlít a Fleischmannhoz, így meg sem kíséreltem kirakni belőle semmit. Ott van az N méret előnye a kis helyigénnyel, de a legelterjedtebb sínek olyan káoszos geometriával rendelkeznek, hogy csak na, és az ismertetőjük sem a legjobb. Lehet, nekem nem volt elég türelmem hozzá, de most semmi sem tudna meggyőzni egy H0-ról N-re való váltásról. N-ezők! Nektek mi a tapasztalatotok?
.jpg){kind=link}
